Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-18 / 145. szám
0 1988. június 18., szombat KULTURÁLIS MELLÉKLET nyai, színpadi jelmezek, és legfőképpen sok kézirata található, valamint családjának, Eckermannak, Schillernek, Charlotte von Stein asszonynak szóló levelei, házi jegyzetei. E két épület a néhány percre lévő Schiller- házzal együtt (sajnos ezt nem láthattuk, mert renoválják) az európai irodalom legjelentősebb zarándokhelye. Hazafelé menet örömmel fedeztem fél egy klasz- szicista épület homlokzatán az aranyozott betűket: Hochschule zur Musik Franz Liszt! A városka közepén a lan'kás Park an der Ilm, benne Goethe kis kerti lakával, s mindenhonnan a költészet és a zene hangjai, színei árasztják az élet szépséges hangulatát. Shakespeare-napokon a festői Thüringiában A Békés Megyei Népújság olvasói az évek során többször találkozhattak külföldi utazásaim művészeti élményeiről szóló híradásaimmal. Ezjúttal különleges színházi utanról számolok be. A Magyar Színházművészeti Szövetség megtisztelő megbízásából Csizmadia Tibor rendezőkollégámmal Wei- marban képviselhettem a magyar színházművészetet. A weimari székhelyű Német Shakespeare Társaság ugyanis április végén Sha- kespeare-napokat rendezett Weimarban, számos külföldi meghívott vendég részvételével. Napközben szakmai tanácskozások, esténként színielőadások. Kellemes repülőút után érkeztünk Berlinbe, az első napot ott töltöttük. Rövid városi séta után „bekukkantottunk” a Pergamon Múzeumba, felfrissíteni a páratlan szépségű Istar-kapu, meg a Pergamon-oltár korábbi élményét. Este pedig — hová megy egy színházi ember, ha csak egy estéje van Berlinben? — a Breoht- rajongók Mekkájába, a Berliner Ensemble-ba siettünk. A kíváncsiság hajtott: vajon milyen most a Brecht Színház — Brecht és Helena Weigel nélkül?! Szerencsénkre egy jelentős Brecht- mű szerepelt aznap este műsoron, a Kurázsi mama. A Peter Kupke rendezte előadás eredeti bemutatója 1978 őszén volt, majd 1983 tavaszán ugyanezt a produkciót felújították, azóta játsz- szák repertoárban. Címszerepben a mai német színjátszás nagyassizonya, Gisela May; ő lépett Helena Weigel híres örökébe. Nos, az előadás formaiilag-tartalmi- lag megőrizte a brechti intenciókat. Paul Dessau zenéje kíséri, és négy óra hosz- szat tant; a több mint kétórás első rész után csupán egy szünet van. Fárasztó, epikusán vontatott, hagyományosan konzervatív produkció. Nem véletlen, hogy évek óta nem hallani e színházról az európai érdekes előadások vetélkedőjében. Nagy dilemmát okoz a német színházművészetben, a Brecht Színház hogyan továbbja!? Ha az eredeti módon játsszák a Brechtdarabokat, könnyen múzeummá válnak (ahogy ezt a Kurázsi-előadás is bizonyította) ; mai korszerű színpadi megfogalmazáshoz pedig jelentős formátumú egyéniség kellene, aki „kitalálja”, hogyan kell ma Brecht műveit színre vinni (de ilyen még nincs a Brecht-tanítvá- nyok között). Másnap érkeztünk küldetésünk helyére, Weimarba. Az 1864-ben alapított Deutsche Shakespeare Gesellschaft e festői thüringiai városban rendezte meg a Shakespeane-napokat. Első este a Weimari Német Nemzeti Színház patinás épületében — 1907-ben létesült — a helyi társulat előadásában Möllere Tartüffe-jét láttuk. Bemutatója az elmúlt év decemberében volt, Hella Müller vendégrendezésében. Modern környezet, mai ruhák, elöl üres térszínpad, háttérben üvegszekrényes felvonóban közlekednek a szereplők emeletes szobáikba. Tele feleslegesen ostoba modernke- déssél, de semmi konkrét utalás e jelenidejűséghez. Ide kívánkozik a nemrég hazánkban vendégeskedett, híres lengyel Shakespeare- esztéta, Jan Kott gondolata, amit a Fészek klubbeli beszélgetés során személyesen hallhattam tőle: „... elszomorít, ha a korszerűséget farmernadrág, vagy biztosítótűvel átszűrt fülcimpa hivatott bizonygatni. Olyan avítt lehet tőié az előadás, hogy a kulisszák hasadöz- nak. A modernség az, ami belőlünk és az eredeti szövegből összebogozódik, s amit akkor, és ott magunkénak érzünk”. A weimariakj előadásának nem is volt zajos sikere. Másnap délelőtt tartotta az ünnepi előadását prof. dr. Rolf Rohmer lipcsei egyetemi tanár, címe az ünnepi napok mottója is volt: „A világszínház beszéde — vita és -párbeszéd Shakespeare- rel”. Nagyvonalú előadásában a francia Ariane Mnouchkine Shakespeare- iinterpretárcióit elemezte a párizsi Théatre du Soleil produkciói alapján. Kitért a japán No-színlház értékeire, amelyeket felhasznált Mnochkine a rendezéseiben. Jelenet a Kurázsi mama előadásából; Hans-Peter Reinecke, Hans-Peter Minetti és Gisela May Weimar, Német 'Nemzeti Színház A vastapssal köszöntött előadás után a hat tagú weimari barokk Ensemble koncertezett; Purcell „A gordiuszi csomó kibogozása” című szvitjét szólaltatta meg. Ebéd után a kisváros műemlékekkel teli utcáin sétáltam. A Goethe-lakóházban szorongás fogott el: itt élt közel 50 évet a világirodalom talán legsokoldalúbb művésze és tudása. Hiszen a poétika mindhárom műfaján kívül (líra, széppróza, dráma) a természettudományok széles területén nemcsak jártas volt, de szaktudományos munkássága is meghatározó, ma is érvényes eredményei a tudománynak, mint pld. az Ös-Növény, a Szín-tan, a Világszemlélet. A földszinti kocsiszínben ott áll az a kocsi, amelyben beutazta fél Európát. A ház móllett található a Goethe Múzeum, ahol írásműveinek kiadváEste egy korai Shakes- peare-drámát, a Titus And- ronicust néztük meg a jelenkori német színház egyik legérdekesebb drámaírójának, Heiner Müllemek mai értelmezésű átdolgozásában. Címe: „Anatomie Titus Fall of Rome — ein Shakes- peare-kommentar” (A római Titus-eset anatómiája — egy Shakespeare-kommentár). A drezdai Staatsschauspiel együttese mutatta be Wolfgang Engel rendezésében. Egy iskolai osztályterem „díszletében” gyülekeznek a színészek mai, hétköznapi civilben. Csengetésre megkezdődik a történelemóra, amikor is a szíhész-diákók sorban felállnak, és megidézik az ókori Titus Androcips rémtörténetét. Miután ez az előadás volt hivatva képviselni gyakorlatban a délelőtti fő téma elméletét, kicsit bővebben számolok be róla. Az eredeti mű Shakespeare korai alkotása. Történelmi vízió, a címszereplő és családja letűnését ábrázolja. Shakespeare szánt- szándékkal az áthatolhatatlan labirintust (állam, hatalom, törvény) és az indivi- diurn magatehetetlenségét mutatja be. Heiner Müller a daráb e neuralgikus pontját emelte ki. Lefordítani szándékozott a darabot, de tovább lépett, helyeként kommentárokat szőtt bele. Beépítette saját világnézetét a „mészárlást” drámába. Nézetét kifejleszti az emberiség fejlődésére. Ez a nézet el- borzaszt, ez is a célja; az őrület kiszélesítése. A darab Vajnai László: Ének a holnapért Támadjatok fel szavak, megkopottak, tiszták, szépek. Szárnyaljon a zord idő szárnyain a fényben, ez a májusi ének. Ma elétek viszem a hidakat, az utakat és tereket. Legyen a Földön béke, és szívetekben szeretet. Mint virág nyíljon ki a nap, s nyíljon egymásra szemetek, ahogy anyjukra tekintenek boldogan a gyerekek, hogy az utolsó félórában győzhessenek a józan érvek. Hadd legyen a teljes Holnap megmentetten a tiétek. Utassy József: Anyám vasal Ingem kék hullámaiban cirkál egy villangó hajó: a forró villanyvasaló. Elnézlek hosszan, szeretve. S mint a gyöngyházfényű gombok, mosolygok rád és mosolygok. Holnap virágvasárnap lesz, este kádban meg is fürdetsz, s a templomba, Isten elé tisztán küldesz, tisztán küldesz. első kommentárja szerint Róma a világ fővárosa, az állandó hatalmi és harácsoló háborúk azonban tönkre teszik. Állam, jog és hatalom már csak romjaiban van, és csak önkényeskedésre használják. A római birodalom lassan megsemmisül. Egy tigrisekkel teli sivatag, nincs sajnálat, nincsenek őszinte könnyek. A civilizált birodalom képviselőinek nem marad más, mint a hivatkozás a múltra, a mítoszokra. Ovidius Metamorphozisa összefoglalta a római mítoszokat — ebből merített Shakespeare; Müller viszont Ovidius Tereus és Philomela gyásztörténetéből idéz; ez Müller tankönyve és bibliája. Miért? Mert ebben a műben a dicsőséggel téli múltba nyúl vissza Ovidius, és leírja, hogyan jött létre a világ a káoszból? Heiner Müller pedig azt írja meg, hogy az emberiség hogyan megy vissza a káoszba ... A darabban 35 hulla van, levágott fejek, kezek, kivágott nyelv, megerőszakolás, kannibálok táplálkozása. A csatából mészárlás lesz. Müller a Shakespeare-dráma adaptációjának mottójául Büchnernek, a Danton-ha- láláiból vett gondolatát választotta: „Mi az, ami bennünk lakozik, ml az, ami hazudik, rabol, gyilkol? Milyen emberi viselkedés határozza meg cselekedetünket?” A kérdést mindenki maga tegye fel önmagának. Határtalan cinizmusa megnevettethet vagy élborzaszt- hat, ellenreakciót provokálhat, vagy elhatárolást válthat ki, A néző fantáziája szabadon működhet; lehet azonos Millerével, vagy ellenkező. A konstruktív erőket kell a nézőben aktivizálni a káosz ellen — ez lehet a remény. Maga az előadás rendkívül expresszív hatású. Művészi pontossággal kidolgozott helyzetekben a római katonai erő fitogtatása bizony a félelmetes porosz militariz- must is eszünkbe juttatja. A remek együttesből is kitűnt a címszerepet játszó Christoph Hohmann és a leánya, Lavinia szerepében a szenvedélyes arab színésznő, Suheer Saleh. A harmadik nap reggelén a Goethe által kialakított festői parkban megkoszorúztuk Shakespeare szobrát. Tovább sétálva. Liszt Ferenc kőszobrában gyönyörködtünk, majd nem kis meglepetésemre egyszer csak Petőfi bronz mellszobrára akadtam, amelyet még a múlt század végén állítottak. Ebben a csodás parkban, a költészet és a zene birodalmában íme Goethe, Puskin és Shakespeare mellett két magyar géniusz is hirdeti európai rangunkat. A rövid, ünnepség után meghallgattuk Heiner Müller rövid tájékoztatóját Sha- kespeare-élményeiről, majd a színházzal szembeni palotában megtekintettük a Georg Büchner emlékkiállítását. amely a tragikusan, fiatalon elhunyt forradalmárt, drámaköltőt és tudóst életében, műveiben, levelei alapján mutatja be. Korabeli, XIX. század eleji jelmezek, fegyverek és rézkarcok színesítették a gazdag tárlókat. Este ritka előadásban élveztük Shakespeare II. Richárdját. A kaunasi Litván Színház művészei litván nyelven deklamálták végig a drámát. Szándékosan használom a deklamálás kifejezést, ugyanis majdhogynem oratorikus formáiban, felállva zengették a szöveget szép litván nyelven. Ar- tisztikus díszlet, gyönyörű reneszánsz kosztümök (de minden szereplő tűzpirps jelmezben?!), végig sötét színpad, a szereplők fejgépekkel kiemelve, színjátszás nélkül. Az előadás rendezője Jonas Vaiitkus. Utolsó este a város polgármestere szálláshelyünkön, a patinás Hotel Elephant dísztermében adott díszvacsorát tiszteletűnkre. E búcsúest jó ízeivel, a tanácskozások gondolataival és az előadások élményeivel gazdagodva emeltük poharunkat a 424 éve született She- kaspeare-re, aki — a mi Petőfink szavaival élve — valóban „a teremtés fele". Udvaros Béla
