Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-16 / 143. szám

1988. június 16., csütörtök Tanácsülésről jelentjük Napirenden Mezőkovácsháza kereskedelmi ellátása Mezőkovácsháza Városi Tanácsa dr. Fekete Lajos ta­nácselnök vezetésével teg­nap tartotta soros ülését. A fő napirend volt a ke­reskedelmi alapellátás a vá­rosban és a tervezett fej­lesztések. A városban a la­kosság kereskedelmi ellátá­sában nagyrészt a szövetke­zeti üzletek és 34 magánke­reskedő segédkezik. Az utób­bi három évben jelentős vál­tozások tapasztalhatók az üzlethálózat számszerű nö­vekedésében, valamint a bolti profil átrendeződésé­ben. Például a vendéglátó- üzletek száma öttel csök­kent, míg az élelmiszerbol­tok száma hattal nőtt. Be­kapcsolódott az üzemeltetők közé a Kunság Élelmiszer­kereskedelmi Vállalat, vala­mint a helyi áfész is több új üzletet nyitott. Legdina­mikusabban a magánkeres­kedelem fejlődött, -habár több felszólaló említette, hogy túl sok a kocsma jel­legű egység. A város legje­lentősebb üzlete a Mozaik áruház, de ezenkívül meg­határozó szerepe van a 14 élelmiszer-jellegű vegyes­boltnak, az iparcikk jellegű szakboltoknak, a Tüzépnek, és a melegkonyhás vendég­látóegységeknek is. Az üz­letek a helyi feladatok mel­lett a körzet ellátásáról is gondoskodnak, elsősorban a választékosabb árukészlete­ikkel. Több felszólaló is em­lítette a hatósági húsbolt körüli problémákat, a váro­si piac megoldatlan kérdé­seit, az építőanyagok be­szerzésének gondját, a jelen­legi kenyér- és tejellátási problémákat, és a Tüzép nyitva tartási idejének meg­változtatását. Szó esett még az országos vásárok vissza- állítási lehetőségéről, a szak­hatóságok túl szigorú elő­írásairól és a kis boltoknál a göngyöleg tárolásáról, ami megoldatlan. összegzésként elhangzott, hogy a városban a kereske­delmi ellátás alapvetően biz­tosított, és az ésszerűséget és a pénzügyi lehetőségeket figyelembe véve a jövőben is támogatni kell azokat a kezdeményezéseket, amelyek a lakosság jobb, választéko­sabb kiszolgálását teszik le­hetővé. A testület tanácsta­gi bejelentésekkel, interpel­lációkkal zárta munkáját. H. M. Mint már tegnapi lapunkban hírül adtuk: a TIT Békés Me­gyei Szervezetének vendégeként megyénkben tartózkodott Libor Knezek kandidátus, a szlovák írószövetség osztályve­zetője. A vendég tegnap délelőtt Békéscsabán, az Űj Auro­ra szerkesztőségében Békés megyei írókkal találkozott, s tá­jékoztatta őket a jelenkori szlovák és cseh irodalom hely- zetéről Fotó: Gál Edit Jeunesses zenei tábor Tarhoson Fejes Antal, a tábor vezetője a hét programját ismerteti Fotó: Gál Edit Ti zenharmadiik esztendeje ren­dezik meg Tarhoson azt a vonószenekari ifjúsági tábort, melyet több éve már az If­jú Zenebará­tok Magyaror­szági Szerve­zete (Jeunes­ses) segít nemcsak anyagi­akkal, hanem megfelelő me­nedzseléssel is. A június 15- től június 23-ig tartó tábor tegnapi nyitónapjára 39 Bé­kés megyei és megyén kí­vüli zeneiskolás, valamint zeneművészeti szakiskolás érkezett Tarhosra a mező- gazdasági szakiskola kollé­giumába. A szabadban, hús fák és pompázó virágok között ..megrendezett” megnyitón Fejes Antal, a békési zene­iskola igazgatója, a tábor vezetője köszöntötte az ifjú muzsikusokat, ismertette a tábor programját, napi­rendjét. Elmondta, hogy szombaton Ausztriából is érkeznek vendégek, a tábor­záró koncerten pedig a fran­cia Ludovic Potié vezényli majd a zenekart. A hang­versenyen közreműködik Graham Jackson angol zon­goraművész, valamint Káté László hegedűművész és Schmidt Eleonóra zongora- művésznő. A zárókoncerten Rameau-, Albinoni-, Sugár- és Schubert-műveket ját­szanak. A hangversenyre való fel­készülés mellett számos más program is várja a táborla­kókat. Házihangversenyeket, ' zenei vetélkedőket rendez­nek, autóbusszal ellátogat­nak Gyulára, Békésre és Bé­késcsabára, ahol felkeresik a múzeumokat is. Ott lesznek a XII. Békés-Tarhosi Zenei Napok június 18-i nyitókon­certjén, és a napok több ze­nei eseményén. (s—n) MHSZ-klubtalálkozó Szarvason Az MHSZ megalakulásának 40. évfordulója alkalmából a Szarvasi Állami Tangazdaság MHSZ .,Mező Imre” Honvédel­mi Klubja az elmúlt év végén baráti kapcsolatot létesített a Városföldi Községi MHSZ-lö- vészklubbal. A kecskeméti lő- bázison rendezett versenyt a szarvasiak nyerték, és így ők vehették át a Városföldi A. G. által felajánlott vándorserleget. A közelmúltban Szarvason rendezték a visszavágót, ame­lyen a vendégek 20,, a szarvasi­ak 47 versenyzővel képviseltet­ték magukat. A városföldiek 784. vendéglátóik 809 köregysé­get értek el az összesített pont­versenyben, s így a vándor­serleg egy évig Szarvason ma­rad. A kétnapos baráti találkozó keretében a vendégek megis­merték Szarvas város neveze­tességeit. A SZÁT-klubban tá­jékoztatót hallgattak meg a he­lyi fiatalok közéleti és honvé­delmi tevékenységéről, felke­resték a Hármas-Körös duz­zasztóját és a gazdaság üdülő­jét, majd pedig sétahajózáson vettek részt. Jövőre a szarvasi­akat a Városföldi MHSZ-klub látja vendégül. H. M. Köszöntés és számvetés Véletlenül vetődtem eü a napokban a Pedagógusok Szakszervezete Békés Megyei Bizottsága nyugdíjastagoza- tának éves számvetésére. Nem bántam meg. Először is, mert az alapszervezetek nyugdíjastagozatait képviselő vezetők számára a Békéscsa­bai 2-es Számú Általános Is­kola úttörői és a békéscsabai pedagógus körzeti szakszer­vezeti bizottság ifjúsági ta­gozatának néhány tagja ked­ves kis pedagógusnapi kö­szöntő műsort adott. A kör­zeti titkár, Lovas Györgyné pedig ünnepi köszöntőjével pótolta mindazt, amire saj­nos, elfelejtik meghívni he­lyenként a nyugdíjas okta­tásügyi dolgozókat, a peda­gógusnapi megemlékezést. Ám az ünnepséget követő éves számvetésen is érde­mes volt nyitott lélekkel fi­gyelni. Hiszen a megyei nyugdíjastagozat vezetője, Bori Györgyné olyan gon­dokról számolt be, amelyek a nyugdíjasok körében vég­zett felmérés során pontosul- tak. Eszerint jelenleg 1690 — az oktatásügyből nyugdíj­ba ment — idős ember él a megyében, akik közül tavaly 243-nak volt kétezerötszáz forint alatt a nyugdíja. A gondokkal küszködök közé lehet számítani azt a 271 háromezer forint alatti nyug­díját is, akiknek ugyan az idén valamelyest javították havi járandóságuk össze­gét, de akik számára most sem lehet könnyű a megél­hetés. Szerencsére a nyugdí­jas-tagozat, az alapszerveze­tek rendszeresen élnek a ki­vételes nyugellátási kérelem adta lehetőségekkel, amit a megyei bizottságnál nyilván­tartott és gondozott kérel­mek sokasága is bizonyít. A felmérés a szociális helyzetről is elkészült. Meg­közelíti a százat a beteg, se­gítségre szoruló ember, 430- an egyedül élnek, s látják el magukat soványka nyugdí­jukból. Szerencsére több mint ötszázan élnek az is­kolában biztosított étkezési lehetőséggel, vagy éppen a közétkeztetéssel. A nemrég megalakult nyugdíjastagozatoknak ép­pen ezért bőven akad tenni­valójuk. Ahogyan az évtize­det is megélt nyugdíjaskiliu- boknak, amelyekben első­sorban a társaságot, a hasz­nos és szórakoztató progra­mokat tudják megszervezni az idős kollégák számára. A tagozatvezető örömmel szá­molt be arról, hogy 23-an központi segélyezésben isré- sziesültek. Mégis, a helyi ta­nácsok valahogy elfelejtkez­nek az oktatásügyi dolgozók segélyezéséről. Igaz, talán büszkeségből, nem nagyon fordulnak a tanácsokhoz még a rászorulók sem. No és a környezettanulmány so­rán úgy látszik, kizáró ok­nak számít a tiszta, bebúto­rozott lakás. Csakhogy, azt nem lehet megenni, felél­ni... A beszélgetés során az is kiderült, hogy csökkent a tovább dolgozó nyugdíjasok száma. Az ok: az iskolák csak a minimális kötelező bért adják meg, s gyakran megfelejtkeznek a bruttósí­tásról, és szerepet játszik a személyi jövedelemadó is. A hosszúra nyúlt, jó han­gulatú beszélgetésen arról is szót ejtett a megyei tagozat vezetője, hogy 39 nyugdíja­suk folytat tudományos te­vékenységet, ami azt bizo­nyítja: nem szabad Jleírni” a sok tapasztalatot össze­gyűjtött szellemi munkáso­kat, hanem élni kell tudá­sukkal, alkotókedvükkel. Megjegyzésre érdemes a Bo­ri Györgyné idézte gondo­lat: „Aki fának rendeltetett, erdőben kell éljen!’’. Ehhez teremtenek közösségi kere­teket a nyugdíjas pedagógu­sok klubjai, ezt tekinti egyik fő céljának a nyugdíjastago­zat is, amelynek munkájá­hoz egyre több támogatást kapnak az alapszervezetek­től, s a városi, megyed szak- szervezeti bizottságoktól. De ahogyan a kedves kö­szöntő is bizonyította: a fia­talok, az utódok gondosko­dása is elkél. Aminek nem is kell feltétlenül szervezett keretekben történnie ... B. S. E. Hurrá? Szünet! Miben kell megújulnia az általános iskolának? (Folytatás az 1. oldalról) évesek), hogy itthon marad­janak egyedül. Én hatórás munkaidőben dolgozom, s amíg nem jövök haz% ad­dig a nagymama néha rájuk néz. Itthon mindig van ten­nivaló. Nagy segítséget je­lent számomra, ha Ati vagy a nagyobbik fiú kitakarít, vagy elmosogat. A hét vé­gét többnyire együtt tölti a család, akkor strandolunk, horgászni járunk, júliusban kéthetes túrát szervezünk a gyerekekkel az Északi-Kö- zéphegységbe. Pedagógusok SARKADON, a 2-es számú általános iskola igazgatónő­je alig tudja visszafogni ne­vetését, amikor a vakációról kérdezem: — Épp reggel, a tanítási szünet első napján álltunk neki kollégáimmal felszedni négy tanterem olajospadló­ját, persze besegítettek má­sok is, a szülők és a helyi vállalatok szocialista brigád­jai. Ezután következik a betonozás, és a nyári tata­rozást munkák. Kovács Kál­mán kollégám igyekszik úgy szervezni1, hogy júliusban ké­szen legyünk, s az augusztus a pihenésé maradjon. Már amennyire azé lehet, hiszen júliusban megkezdődnek a tálborok és tartanak egész nyáron. GYULÁN Szöllősi Ferenc- né, az Erkel Gimnázium matematika—fizika szakos tanára elhatározta, hogy az érettségi vizsgák, a bizo­nyítványok, jutalbmkönyvek, nyári munkavállalási enge­délyek az évzáró értekezlet, va'lamint a gimnázium bár- zis iskola szerepéből adódó egyetemi, főiskolai felvéte­liztetések után az idén nem készít fel senkit pótvizsgá­ra. Nyara a ház, a kert rend­betételével telik, közben lesz egyhetes kirándulás Csehszlovákiában. Emellett másra az idén nemigen fut­ja. Középiskolások _SARKADON a középisko- liáisok igazán nem unatkoz­nak majd a nyáron,. Az Ady Gimnázium és Postaforgal­mi Szakközépiskola diák­mozgalmat segítő tanára, Ko- larovszki Jánosné elmondta, hogy az iskola 360 tanulójá­nak kétharmada biztosan megfordul valamilyen tá­borban. Száz diák megy pél­dául Dombegyházára címe­rezni, 48-an egy NDK-beli építőtáborban szednek ep­ret és cseresznyét, harminc- ketten a zánkai úttörőtábor­ba jelentkeztek, ahol külön­böző kisegítő munkákat vé­geznek. És végül egy szerencsés diák, a gyulai Munkácsy Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola negyedikes tanulója, Szőke Péter arról számol be, hogy édesapjával Mongóliába utazik. Az utat nagybátyja fizeti — ha sike­rül az érettségije —, ő ugyanis egy ottani magyar vállalkozás vezetője, s már régen hívja a családot láto­gatóba. Péter erősen bízik a sikeres vizsgában; ám ha méglis „közbejönne” valami, azért neki is van e célra régóta gyűjtögetett pénze . . . Úttörőház, művelődési központok — Tapasztalataink alap­ján — vélekedik Hódossyné Bánhegyi Ildikó, a SZEG­HALMI ifjúsági és úttörő­ház megbízott igazgatója — a vakáció idején a gyerekek nem igénylik a kötött prog­ramot. A téli szünidőre ter­veztünk például játszóházat. de alig Volt érdeklődő. A nyáron számítógépes és vi­deojátékokkal igyekszünk a gyerekeknek segítségére len­ni abban, hogyan töltsék el szabad idejüket. MEZÖKOVÁCSHÁZI mű­velődési központ, Arnóczki József igazgató: — A Kulich Gyula úttö­rőcsapat vezetősége és a mű­velődési közprent Vakáció­akció néven egész nyárra szóló programsorozatot állí­tott össze a gyerekeknek. Ezt kis füzet formájában el is juttattuk az érdekelteknek. Ebből mi is megtudtuk, hogy június 16-tól augusztus végéig minden csütörtökön pedagógusok irányításával vidám, szórakoztató foglal­kozásokon vehetnek részt. MEDGYESEGYHÁZI mű­velődési ház, Farkas Gyula népművelő: — Az általános iskola év­záró ünnepélyén ismertettük a gyerekekkel a nyári lehe­tőségeket. Minden szerdán és csütörtökön a megyei könyvtártól kölcsönzött vi- deoműsorral várjuk az ér­deklődőket. Kéthetente ját­szóházat szervezünk, felnőtt p>edagógus vezetésével. Ezen belül játékos Vetélkedők és sportrendezvények szerepel­nek. A házban levő könyv­tár a nyitva tartási idő alatt várja az olvasni vágyókat, illetve zenehallgatókat. Itt alkalmanként zenei vetélke­dőket is szervezünk. A kép tehát sokszínű, de egy bizonyos: a legtöbb csa­ládban a lehetőségek gátat szabnak a vágyaknak. A va­káció, csupa nagybetűvel, in­kább csak az iskolapadból tűnik gondtalannak. Több mint sokat vitatott kérdés ma hazánkban az ok­tatás. Kevésbé jól képzett emberekkel csak kevésbé jól működő gazdaságot lehet ki­építeni. Márpedig senki előtt nem vitás, hogy szá­munkra most mennyire ele­mi kérdés a gazdasági fék lendülés. Jó szakmához pje- dig jó alapok kellenek. Kedden délelőtt dr. Dávid László, a Művelődési Mi­nisztérium osztályvezetője a Békés megyei alapfokú ne­velési-oktatási intézményve­zetők békéscsabai érte­kezletének plenáris ülé­sén arról beszélt, hol és miként szükséges fejlesz­teni az általános iskolát, vagyis azokat a bizonyos ala­pokat. Beszélt azokról a kis falvakról, ahol megszűnt ugyan az általános iskola, de a gyakorlat indokolttá tenné a visszaállításukat. Szó esett a mamutiskolákról, ahol ezer-ezerkétszáz gyerek ta­nul. Itt a legnagyobb gond az elidegenedés, hiszen nem­hogy a diákok, a pedagógu­sok is csak „látásiból” isme­rik egymást. Felvetődött a kérdés, ragaszkodni kell-e a napközis csoportokhoz, ha arra nincs valóságos igény, mert a szülő meg tudja ol­dani az elhelyezést. Egyre nagyobb gondként jelentke­zik a klasszikus tanítókép­zést felváltó divatos túl&pre­ciaiizáltság. A mai tanító­képzőről kikerült pályakez­dő bizonyos tárgyakat nem szívesen (és emiatt gyakran csak felületesen) tanít, hi­szen ő teljesen másból ka- p»ott „speciális” képzést. Sok helyen elhanyagolják a pe­dagógusok továbbképzését, és egy-egy ilyen célú össze­jövetelen nem történik más, mint esetleg a tanmenet le- diktálása. Általános jelenség a tanórákon a folyamatos gyakoroltatás hiánya, predig enélikül az „alapok” sohasem fognak megszilárdulni. Köz­ismert, hogy milyen gyenge ma Magyarországon az ide-' gén nyelv oktatása. A test­nevelésben egyre kisebb sze­repret kap a játékosság, s így a túlságosan teljesítmény­orientált, minőségközprentú tornaórák már egyre kevés­bé kedveltek a gyerekek kö­rében. S volna mit javítani az esztétikai nevelésen is, hi­szen Kodály országa nem di­csekedhet fejlett zenetaní- tássai, s bizony a környezet­kultúránkra is ráférne egy kis „restaurálás”. A környe­ző országokban már sok he­lyen önálló tantárgy az in­formatika, s hiába a korkö­vetelmény, mi még mindig nem tudunk ekkorát lépni. Persze a számítógépres par­kunk sem irigylésre méltó... M. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom