Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-11 / 111. szám
1988. május 11., szerda Miért nem kell a Discomix? Manapság egyre többet hallani arról, hogy a megye- székhely fiataljai hétvégéiken csak kevés helyen tudnak kulturáltan szórakozni. Ezeket a tényeket ismerve örömmel vettem kézbe a békéscsabai sportcsarnok egyik szórólapját, amelyen új kezdeményezésükről. a Disco- mixről olvashattam. Május 8-án. vasárnap este hat órára hirdették meg a szervezők az első kísérleti Disco- mixet. ahol a zenén, táncon kívül még önismereti kört. játéktermet és videoműsort is ígértek az érdeklődőknek. „Ez az!” — gondoltam magamban. — „Végre valami más. valami tartalmasabbnak ígérkező szórakozási lehetőség!" Rajtam kívül bizony nem sokan vélekedtek így a fiatalok közül. Nyolc óra előtt pár perccel mindössze húszegynéhány belépő kelt el, az előcsarnok csak azért nem kongott, az ürességtől, mert: a lemezlovas becsülettel szolgáltatta a dübögő ritmusú diszkónótákat. Hogy miért maradt el a Discomix sikere? Nem tudom. Az ott lé vők közül volt, aki a sört hiányolta a büféből. mások a 6—10-ig való nyitva tartás helyett a 8—12- ig időpontot javasolták. A szervezők viszont épp a kollégistákra való tekintettel választották ezt az időpontot, hiszen 10-ig nekik be kell menniük szálláshelyükre. Két fiatal lány a 30 forintos belépőt sokalta — ez talán jogos. Végül is kísérlet volt a Discomix... — mondhatnánk. Mégis najnálnám, ha egy ilyen jó. a tizenévesek kulturáltabb szórakozását szolgáló kezdeményezés „elúszna”. (gém) A rézl'üvóscgyüttes tagjai valamennyien a főiskola hallgatói Ma este közös hangverseny Salfordi rézfúvósok Békéscsabán A zenét kedvelő közönség ma este a békéscsabai ifjúsági és úttörőházban hallgathatja meg a Salfordi Technikai Főiskola fúvószenekarának és a vendéglátók ifjúsági fúvósainak közös hangversenyét. Az angol együttesnek ez az első magyarországi turnéja, a debreceni zeneművészeti főiskola meghívására érkeztek hazánkba. Békéscsaba a harmadik koncertállomás, felléptek már Berettyóújfaluban és Debrecenben, holnap Szegeden, majd Budapesten adnak két hangversenyt, és a Magyar Rádió felkérésére stúdiófelvételt készítenek. A „College Brass Brand”, azaz a főiskolai rézfúvós- együttes tagjai valamennyien a Salfordi Technikai Főiskola Előadóművészeti és Kommunikációs Tanszékének hallgatói. Tízezer diák tanul a főiskola összesen kilenc tanszékén, tanulmányaik befejeztével főiskolai vagy egyetemi diplomát szereznek. Nagy-Britanniában szép hagyományai vannak a réz- fúvósegyütteseknek, jelenleg több száz ilyen zenekar működik, és külföldön is egyre népszerűbbek. Hasonló együttesek alakultak Ausztráliában, Űj-Zélandban, Hollandiában. Belgiumban, Svájcban és az Egyesült Államokban, valamint Japánban. Manchester és a vele mára már összeépült Salford a világ első modern, nagyipari városai voltak, ahol a hatalmas üzemek következménye volt a lakosság nagyarányú koncentrációja is. Érdekes jellemzője az angol zenetörténetnek, hogy akkoriban az újonnan kialakult munkásközösségekben a zene volt az összetartozás, a közösség vállalásának egyik nagyon fontos kifejezője. Énekkarok és fúvdsegyütte- sek verbuválódtak, s a gyár- tulajdonosok közül szép számmal támogatták ezt a kedvtelést. A lancashire-i és a yorkshire-i munkáskórusok például olyan híresek lettek, hogy Mendelssohn és Dvorák külön műveket komponáltak számukra. Az sem véletlen, hogy a nehéz fizikai munkát végző „amatőr” zenészek a fúvósokat választották; kemény kezükbe a vonós hangszerek aligha illettek volna. A múlt században a fúvósegyüttesek hangversenyein klasszikus és népszerű művek egyaránt szerepeltek; a hanglemez és a rádió előtt olyan küldetést is betöltötték, hogy a világ zeneirodalmának nagyságait — Beethoven, Rossini, Wagner, Berlioz — „elvitték” a közönségnek. A mai repertoárban ugyancsak megtalálhatók a világhírű darabok, a szórakoztató zene, a népdalok, indulók, nyitányok, musicalrészletek. A salfordi rézfúvósok programjában szerepel többek között Wagner, John Ireland. Edward Elgar. Malcolm Arnold, Hector Berlioz és Lloyd Webber. A karnagy Roy Newsome. N. K. Békéscsaba, Hafe Munkahelyi művelődés Hogy kevesebb az emberek igénye a kulturálódásra, művelődésre, azt legtöbb munkahelyen azzal magyarázták a vezetők, a közművelődésért felelős munkatársak, hogy az utóbbi években jelentősen csökkent az emberek szabad ideje. A Békéscsabai Hajtóművek és Festőberendezések Gyárának személyzeti és oktatási osztályvezetője, Rédei Sándorné azonban így nyilatkozott erről, amikor munkahelyén az ottani művelődésről érdeklődve felkerestük. — Én vitatkozom ezzel a felfogással. Ha valaki akar valamit, általában tud időt szakítani rá! Véleményem szerint a gond egyrészt azzal van, hogy a kulturálódás ma jóval drágább, mint korábban. Másrészt be kellene vallani, hogy elkényelmesedtünk, hiszen a televízión, rádión keresztül egyenesen a lakásunkra érkeznek a változatos programok, s csak az a dolgunk, hogy kiválasszuk a nekünk időben és igényben is legmegfelelőbbeket. Azt hiszem, nemcsak nálunk van úgy, hogy az időjárás mellett az egyik leggyakoribb beszédtéma az emberek között a „mi lesz a tévében ma este?”. És ha este 8-9 óra felé végigmegyünk Békéscsaba főutcáin, bizony nem sok harminc-negyven év fölötti embert látunk. Ez is mutat valamit ... Mit is lehet mondani ezek után a munkahelyi művelődésről? Hogy valaki hogyan osztja be a saját idejét. az az ő szuverén joga. Mi csak abban segíthetünk, hogy felhívjuk a figyelmét, milyen szórakozási, kulturálódási lehetőségek várhatóak Békéscsabán vagy a környékén. Hozzá kell tegyem, teljesen egyforma energiával szervezkedünk akkor is, hattíz, és akkor is. ha ötven jelentkező van • egy-egy programra. Az igénylőknek segíteni tudunk az anyagiakban is. Általában valamennyi jegyhez, amit a mi szervezésünkben kapnak meg a dolgozók. ötven százalékkal járul hozzá a gyárunk. Hogy az adott lehetőségeken belül mire van az embereknek igénye. az legalábbis nálunk rendkívül kiszámíthatatlan. Több mint húsz éve dolgozom a közművelődésben, de sokszor értetlenül állok az emberi értékmegítélés változékonysága előtt. Volt, amikor azt hittem, „verekedni” fognak a jegyért, és alig akadt jelentkező, máskor meg egy számomra jelentéktelenebbnek ítélt dologban nem győztük összeírni az érdeklődőket... Itt a gyár területén csak kevés programot tudunk szervezni, mert az ebédlőn kívül nincs olyan hely, amely a kulturális jellegű rendezvények számára ideális lenne, így elsősorban a városi lehetőségekre építünk. Meglátásom szerint a mi munkahelyi művelődésünk olyan, mint az országos átlag. Nincsenek kiemelkedő tevékenységeink, de szégyenkeznünk sem kell... A munkahelyi irodák labirintusfolyosóin a kijárat felé haladva még elmondta, hogy bár elegendő és megfelelő képzettségű szakmunkásuk van, az értelmiségi vezetők közül leginkább villamosmérnök, közgazdász és gépész- mérnök hiányzik gyárukból. A pótlások érdekében már megindult a kapcsolatfelvétel néhány felsőoktatási intézménnyel. —rla— Pillanatképek a Békéscsabai Tanítóképző Főiskoláról
