Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-11 / 111. szám
1988. május 11., szerda A Csanádapácai Széchenyi Tsz íolyékonyműtrágya-üzcmébcn folyamatosan gyártják a szuszpenziós műtrágyát. A korszerű tápanyag-felhasználás eddigi tapasztalatai kedvezőek Fotó: Fazekas Ferenc Város eliszaposodott csatornákkal Elméletileg Békéscsabán nem okozhat gondot egy nyári hatalmas felhőszakadás. Nem. mert itt rendkívüli sűrűséggel kiépítették a belvizek elvezetésére szolgáló csatornahálózatot. Hosszú évek tapasztalatai nyomán kijelölték és kiépítették a továbbító és az Élővíz-csatornába átemelő szivattyútelepeket. Jellemző a terület védettségi szintjére a 150 kilométer hosszú, 50 centiméternél mélyebb, a városgazdálkodási vállalat által nyilvántartott nyílt csatornahálózat és kereken 80 kilométer zárt, csapadékvíz elvezetésére szolgáló csatorna- rendszer. Az ide számítandó tizenkettő nagy teljesítményű átemelő, elektrifikált szivattyúállással, illetve -teleppel, amely valójában megnyugtató lehet azok számára, akik ezek használhatóságát mélyebb értelemben nem ismerik. Botyánszki Jánosnak, az előbb említett vállalat igazgatójának és Megyeri Jenőnek, a közterület-kezelési osztály vezetőjének ezekről a létesítményekről egészen más a véleménye. Amikor először ezen az igen csapadékos tavaszon szerettük volna olvasóink elé tárni a maga valóságában a belvíz okozta áldatlan állapotokat — amire több olvasói észrevételt kaptunk — az aktualitást a Körösök áradása elvitte. A nagy vízre figyelt mindenki, közben a város valósággal lebegett a belvízben, illetve a belvízen. A belvízvédekezésre elrendelt városi ügyelet csak részben volt hatásos, mert a csapadékvíz elvezetésére szolgáló csatornák, a különböző belvízrendszerek csak igen alacsony hatékonysággal működtek De mit is lehet várni egy olyan nagy múltú, régen épített és a felújításoktól évről évre megóvott rendszertől, amely ma lassan csak papíron létezik, a valóságban eliszaposodott, feltöftődött. — Vállalatunk másfél éve vette át a költségvetési üzemtől a belvizek elvezetésének feladatát — mondotta Botyánszki János igazgató. — Most még csak ismerkedünk a területen jelentkező gondokkal, de már látjuk, hogy az eszközeink üzemeltetésére engedélyezett kétmilliós keretből nem jövünk ki. Ebből a pénzből a meglevő és kissé eliszaposodott csatornahálózat karbantartására egy fillér sem jut. — Az eszközök üzemeltetésére. karbantartására évi hárommillió kellene, a csatornahálózat tervszerű felújításához kereken 7-8 millióra lenne szükségünk — pontosította az éves feladatokhoz mért anyagi szükségleteket Megyeri Jenő osztályvezető. — Mi a költség- vetést a tanácstól kapjuk. Ott azt mondták, ennyire van lehetőség, takarékoskodni kell! Nem az élet követelményei, a város védelmének biztonsága, a lakosság vagyonában, a nemzeti vagyonban keletkezhető károk megelőzése szabja meg a munka jelentőségét, fontosságát, hanem az úgynevezett takarékosság. Emlékezzünk csak 1975-re, amikor a Tolnai utcát és környékét, a ruhagyár mögötti területet egy igen kiadós csapadékos időszak elvitte. A csapadékvíz elvezetését szolgáló létesítményekkel már akkor is bajok voltak! A helyzet azóta csak romlott. Ezt támaszja alá az utóbbi 40 évben kialakult gyakorlat: minden újonnan épült csatorna — csak a nagyobbak — 36 évenként kerülhet felújításra. Megdöbbentő, s egyben magyarázat is a jelenlegi áldatlan állapotra. Nyilván ezzel hozható ösz- szefüggésbe, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága ez év április 13-i ülésén a meglevő kétmilliós kerethez újabb kétmilliót hozzátett, hogy a legszükségesebb munkákat elvégezhessék, megelőzve ezzel is a belvíz esetleges kártételét. A testületi döntés meghozatala óta eltelt idő kevésnek bizonyult ahhoz, hogy ezt a pótkeretet a városi tanács műszaki osztályára a megyei tanácsról továbbítsák. Amíg erről nincs papír, a pótkeret nem pénz, nem lehet rá számítani. Lassan egy hónapja, hogy az adminisztráció fékezi az ebbe az irányba ható eszközök, emberek teljesítményének kibontakozását, hasznos foglalkoztatását. A városgazdálkodási vállalat sokat remél a tanács köztisztasági rendeletének lakossági fogadtatásától. Ebben az áll többek között, hogy az ingatlanok előtti nyílt árkokat a tulajdonosok kötelesek tisztán tartani, csapadékvíz-elvezető képességüket megőrizni. Az utcai nyílt árokrendszerek eredeti állapotba történő visz- szaállítására művezetéssel ellátott programokat szeretnének szervezni, mivel a belvizek elvezetése Békéscsabán túlnő az egyéni önszorgalmon. Ebben az ügyben egy egész utcának kellene összefognia, hogy a nyílt árokrendszer a felújítás után a célnak valójában megfeleljen, elvezesse a vizet. A nagyobb csatornák természetesen továbbra is vállalati kezelésben maradnak. felújításukról tervszerűen és szervezetten gondoskodnak. Ez az elhatározás sok új elemet tartalmaz a belvízvédekezés szervezésében. Kérdés: a lakosság hogyan vállalja fel ezeket a feladatokat a többi mellé, különösen olyan esetekben, amikor 50-150 centiméter mélységű közcélú utcai csatornák rekonstrukciója kerül szóba? Békéscsabán rendkívüli gondokkal terhes a belvíz elleni védekezés. A mélyebb fekvésű területek — a városiközpont kivételével, ez a legmagasabb terület, a 100 évvel ezelőtti nagy árvíz ezt mutatta — körbefogják a nagytemplomot és környékét, ahonnan csal? kerülővel, hosszabb csatornákon távozna el a víz, ha ezek használhatóságával nem lennének bajok. De bajok és anyagi gondok vannak, meg takarékossági előírások, így azután a kora tavaszi belvizek az utóbbi évtizedekben soha ennyire nem veszélyeztették a lakosságot, mint most 1988-ban. Az illetékesek keresik a megoldást, ami lényegében adott, de pénz híján önerőből nem sok változás várható. A lakosság társadalmi munkája segítséget jelentene ugyan, de a megoldáshoz ez ma már nem elegendő. Ez az állapot és helyzet fölöttébb elgondolkoztató. Dupsi Károly A Dévaványai Nagyközségi Tanács V. B. Költségvetési Üzeme PÁLYÁZATOT HIRDET főkönyvelői és főépítésvezetői munkakörök betöltésére. A munkakörök betöltéséhez szakirányú felsőfokú végzettség, vagy mérlegképes könyvelői, ill. építőipari technikusi végzettség és 5 éves gyakorlat szükséges. Munkadíjazás: megegyezés szerint. JELENTKEZÉS: személyesen vagy levélben az üzem igazgatójánál május 30-ig. Cím: Költségvetési üzem, Dévaványa, Hősök tere 1. T.: 65. Gyes-mérleg „Megbízhatatlan” kisgyermekes anyák? A hatvanas évek elején nagy sajtóvita bontakozott ki az alacsony születésszám, s a nyomában fellépő népességcsökkenés okairól. Ennek a szenvedélyes vitának is szerepe volt abban, hogy 1967-ben megszületett a gyermekgondozási segély intézménye, amely a gyermek hároméves koráig lehetővé tette a nőknek a főhivatású anyaságot, s ezzel összehasonlíthatatlanul jobb feltételeket teremtett a gyermek- vállaláshoz. Az elmúlt két évtizedben évente 220—290 ezer nő veszi igénybe a gyest. A nyolcva- i nas évek közepétől, a gyed j bevezetésétől csaknem 90 szá- j zalékra emelkedett a kis- i gyermeküket otthon nevelő anyák aránya. A gyes, illetve az őt fokozatosan felváltó i gyed 1970-ben 1,2 milliárd, ! 1986-ban pedig 4,4 milliárd forint közkiadást jelentett. Két évtized során számos | tapasztalat gyűlt össze erről ■ a fontos társadalompolitikai , intézményről, s ma már jó ! néhány tudományos igényű ; vizsgálat eredményei is rendelkezésre állnak ahhoz, hogy megvonjuk a gyes mér- I legét. Miért születik kevés gyerek? A hatvanas évekbeli „kicsi vagy kocsi’’ vita már nevében is jelezte: az alacsony születésszámot sokan azzal magyarázták, hogy az anya- ; giak kerültek szembe a társadalom értékítéletében a ; gyermekvállalással. A gyestől — amelynek vásárlóértéke bevezetésekor jóval közelebb állt az átlagfizetésekhez mint a későbbi időszakokban — sokan azt várták, hogy a főhivatású anyaság pénzbeli elismerése több gyermek vállalására serkenti ! a családokat. Nos, ez a remény csak i részben valósult meg. Átmenetileg jelentősen nőtt ugyan | a születések száma, és hasonlóképpen megugrott a népesedési görbe a hetvenes j évek közepén, az újabb jelentős népesedéspolitikai in- ' tézkedések nyomán, de a I hosszú távú tendenciát nem j sikerült megváltoztatni. Akárcsak a többi európai országban, az iparosítás, a j nők tömeges munkába állá- I sa. a városiasodás, az élet- színvonal általános emelkedése a születésszám lassú, de folyamatos csökkenését vált- I ja ki. A „kicsi vagy kocsi” alternatívájának hamisságát iól példázza, hogy az NSZK- ban, a miénknél lényegesen magasabb életszínvonalon sem sikerült a csökkenő I gvermekvállalási hajlandó- I ságot érdemben befolyásolni. A demográfiai folyamatok mélyreható elemzése során bebizonyosodott, hogy a megszületendő gyermekek számát nem önmagában a család anyagi helyzete, sőt még csak nem is a lakás- helyzete dönti el. Ha ugyanis ez igaz lenne, akkor a nagyjövedelmű, tágas lakásokban élő magyar családokban tipikus lenne a 3—4 gyerek. Márpedig ennek manapság épp a fordítottja az igaz, a rossz anyagi körülmények között élők körében van a legtöbb sokgyerekes család. Sokkal nagyobb hatással van a népesedési helyzet alakulására a fiatalok jövőképe, hogy mennyire látják biztonságosnak, előre tervez- hetőnek maguk és gyermekeik sorsát. Jelentős hatásuk van továbbá a hagyományoknak — többgyermekes családban felnövők maguk is több utódot vállalnak •—, sőt a vallási tradíciónak is. Lengyelországban például mindenekelőtt az erős katolikus hagyományokkal magyarázható, hogy a legválságosabb időszakokban sem csökkent jelentősen a megszületett gyermekek száma. B gyes-neurózis háttere A gyes két évtizede alatt jelentős tapasztalat gyűlt össze arról is, hogy a főhivatású anyaság évei miként hatnak az otthon cseperedő gyerekekre, a családokra, és magukra az anyákra. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy az otthon nevelt kisgyermekek kevesebbet betegek, mint bölcsődés kortársaik, testi fejlődésük gyorsabb, harmonikusabb. Nem ilyen egyértelműek a kisgyermekek szellemi-pszichés fejlődésének tapasztalatai. Kétségtelen tény, hogy az anya a legjobb és végeredményben pótolhatatlan gondozó a kisgyermek számára, azaz általában kiegyensúlyozottabbak, magabiztosabbak, "lelkileg egészségesebbek a gyesen le.vő anyák kicsinyei, mint bölcsődés kortársaik. Csakhogy az otthon levő anyák nem elhanyagolható része szenved a gyes-neurózisnak elkeresztelt „betegségben”, amely talán nem is elsősorban testi-lelki, mint inkább társadalmi eredetű. Olyan nemzedékek leányairól, asszonyairól van itt szó, akiket magukat is a bölcsőde, óvoda, napközi nevelt, akik igencsak soványka családvezetési ismeretekkel lépnek az első gyermek születésekor a háziasszonyi, anyai „pályára”. Ráadásul a gyes évei alatt a férjek zöme túlmunkával kénytelen pótolni a feleség kieső keresetét, így a fiatal anya a nap legnagyobb részében egyedül marad a számára vadonatúj „tananyagot” jelentő háztartási, gye- reknevelési-gondozási leckével. Megszakad a kapcsolat a korábbi munkahellyel, általában a baráti körrel is; elmaradnak az addig természetesnek tartott szórakozási alkalmak. A huszonnégy órás anyai szolgálat sok, erre teljesen felkészületlen fiatal nő számára túl nagy tehertétel, amelynek következményei megmutatkoznak a kisgyermekhez való viszonyban, türelmetlenséget szülnek. Mindez persze nem csökkenti a gyes, illetve a gyed jelentőségét, csupán azt jelzi, hogy a nők kettős kötéséből, az anyai és a munka- vállalói mivoltukból fakadó konfliktusok a leggondosabb társadalompolitikával is csak enyhíthetek, meg nem szüntethetők. Anya, vagy munkavállaló? A gyes bevezetése sajátos, bonyolult helyzetet alakított ki a női munkavállalók „piacán". Egyes elnőiesedett és amúgy is munkaerőgondokkal küzdő szakmákban, például a kereskedelemben, a textiliparban, a pedagógusoknál, szinte megoldhatatlan problémákat okozott az elmúlt két évtizedben, hogy az ott foglalkoztatottak 8-10 százaléka volt egv időben távol munkahelyétől. A gyes tapasztalatai erősítették meg azt a felismerést, hogy a nők számára a mainál sokkal nagyobb körben lenne szükség a bedolgozás, a részmunkaidő, a rugalmas munkaidő-beosztás széles körű elterjesztésére. Vagyis a munkavállalói és anyai szerepkör mai szigorúan elválasztott formáinak lazítására, közelítésére. Sajnos azonban a munkaerőpiacon még ma sem működnek igazán piaci viszonyok. Korántsem általános az a felismerés, hogy a nőket hatékonyabban lehet foglalkoztatni, ha áthárítha- tatlan anyai feladataikat nem állítjuk minduntalan szembe munkavállalói tennivalóikkal. Sokkal több gyesen, gyeden levő nő vállalna gyermeke gondozása mellett részmunkát. mint amennyien ezt ma megtehetik. A legutóbbi egy-másfél év súlyosbodó anyagi terhei a kisgyermekükkel otthon levőket két irányból különösen súlyosan érinthetik. Egyre többen fognak minden bizonnyal rákényszerülni, hogy az anyagiak miatt korábban visszatérjenek munkájukhoz, mint tervezték, szeretnék. Ugyanakkor fennáll annak a veszélye, hogy a kisgvermekes anyák, a gyesről épnen visszatértek lesznek a vállalati létszám- csökkentések első „áldozatai", mondván, ők gyakran betegeskedő kicsinyeik miatt amúgy is „megbízhatatlanok”. Pusztai Éva Megszakad a kapcsolat a korábbi munkahellyel... Fotó: Gál Edit
