Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-07 / 108. szám
1988. május 7., szombat Kiss György műtermében... Kiss György szobra Biharugrán Feszes kompozíció, szikár arc, távolságot ölelő tekintet. Szabó Pál portréja, amely rövidesen a biharug- rai könyvtár mellett talál végső otthonára, most még a szobrász műhelyében az utolsó igazításokra vár. Alkotója, Kiss György immár a neve után írhatja, hogy Munkácsy-díjas. — Pedig amikor szűkebb hazámban, Gyulán, érettségi után az osztályfőnököm utamra bocsátott, azt mondta, jegyezzem meg, belőlem semmi se lesz — emlékezik Kiss György a közel 30 évvel ezelőtti időkre. — Hálás vagyok ezekért a szavakért, mert egy jófajta dac, a „csakazértis megmutatom” elszánása sok erőt adott nekem. Azért már kevésbé hálálkodom, hogy nem továbbították a főiskolára a jelentkezési lapom, mindent megtettek, hogy valóban semmi se sikerüljön. Tudni kell, hogy nagyapámék Erdélyből költöztek Gyulára a ’20-as években. Templomba járó emberek voltunk, s ez akkoriban még „szempont” volt a megítéléskor. Pedig az ég a tanúm, csendes, jólnevelt gyerek voltam, s ma is kiveszem a kezem a zsebemből, ha valakinek köszönök. — Maradtak azért jó emlékei is Gyuláról? — Természetesen. József Dezső bácsi volt az első mesterem, őt tekintem nagyatyai jó barátomnak, akinek emlékét ma is tisztelettel őrzöm. Egyaránt szerettem rajzolni és hegedülni, s hogy mégse zenész lettem, azért van, mert nincs bennem kellő alázat, ami az előadó- művészethez szükséges. Festő letten^ ám a színek olyan nagy csábítást jelentettek számomra, hogy a lényegre- törő kifejezés érdekében érmeket kezdtem készíteni. 1980 óta nem vettem ecsetet a kezembe, s az addig készített festményeket szépen becsomagolva őrzöm műtermem polcain. — Nem sajnálja, amiért halott anyag lett sok év munkája? — Élnek ők, csak most alszanak. Lehet, hogy majd egyszer folytatom a piktorát, s milyen izgalmas lesz akkor ez a mostani szünet. Olyan nagy vágyam van a pontos, leegyszerűsített kifejezésre, a formák megfogalmazására, a fekete-fehér igazságokra, hogy ezt csak térben tudom elmondani. Különös izgalmat jelent számomra, ha egy érmen visz...és a Szabó Pál-portré Fotó: Kollányi Gyula szaadhatom az alföldi táj végtelenségét, a szivárvány remegését, a naplementét. Szívesen fegyelmezem magam a megbízások kielégítésére. Örülök, ha nagy kompromisszumok nélkül a saját örömömre végzett munkából is megélek. — Miként kapta a megbízást Szabó Pál portréjához? — Amikor Körösnagyhar- sányban a Bocskairól készített szobrom leplezték le, érződött, hogy az emberek várták, magukénak érezték ezt a munkám. Jó találkozás volt. Akkor keresett meg az ugrai tanácselnök, mondta, hogy jó lenne, ha elkészíteném Szabó Pál portréját. örömmel fogadtam a megtisztelő felkérést. — Hogyan fogott munkához? — Mindig közel állt hozzám Szabó Pál írói világa. Magam is érzem ennek a vidéknek a légkörét, és csodálatos élmény volt megismerkednem Pali bácsi lányával, vejével. Sokszor voltam náluk, élveztem bölcsességüket, ember mértékű életüket. Kezembe foghattam Szabó Pál mindennapi tárgyait, megsimíthattam írógépét. Bő éven át előttem voltak a fényképei, vele éltem. Többféle variációban is megmintáztam, végül kettő maradt, amely kész, amelyet vállalok. Érmet is készítettem róla a biharugrai általános iskolának. — Sokfajta sugárzás sűrűsödik egy elkészült szoborban. Kifejezi az író és a szobrász világát, de hatnia kell a befogadó közönségre is. Melyik a fontosabb? — Végeredményben akkor dolgoztam jól, ha a bi- harugraiak elfogadják, magukénak érzik majd a szobrot. Pali bácsi ott élt köztük, alakja, gesztusai közeli élményt jelentenek. Mivel egy portrénak karakteresnek kell lenni, ezért választottam az ereje teljében levő férfit. A másik variáció, ahol szabadabban kezeltem az anyagot, egy öregembert ábrázol. Azt is szeretem, de annak csak az lesz a címe, hogy Az öreg. Nagyon várom a közönséggel való találko-. zást. A szobor leleplezésének pillanatában sok minden eldől. Bár az se mellékes, hogy az évek során hogyan él majd a szobor. Lesznek-e emberek, akik hazafelé menet néha egy kis kitérőt tesznek, hogy egy pillantást vessenek Szabó Pál portréjára. Andódy Tibor Főleg erkölcsi kérdések Filmankét Békéscsabán Köröstál kiskönyvtár 1. „Nem öltünk díszmagyart” Hétköznap, délután. A mozi előtt kint a „Minden jegy elkelt” tábla, a csarnokban kis kiállítás az ötvenes évek könyveiből, újságjaiból, bent zsongás- zsibongás, míg mindenki elhelyezkedik. A közönség közt minden korosztály látható, az egészen fiatalok és az idősek is. Az egésznek ' hangulata van, mégpedig olyan, hogy nem egyszerűen moziba jöttek az emberek, hanem valami eseményre. Ez a Törvénysértés nélkül című — több díjat elnyert — dokumentumfilm, Gulyás Gyula és Gulyás János alkotása. A vetítés utáni ankéten is ők várják a nézők kérdéseit.-A vélemények vitáját. A felkavaró, s szellemileg, sőt fizikailag is fárasztó több mint három óra után meglepetés, hogy milyen sokan ott maradtak. Egy félház, ami mindennél jobban mutatja az érdeklődést. S ugyancsak meglepő a felszólalók szép száma, akik igen halkan, nemegyszer inkább csak maguknak tesznek föl kérdéseket, az este fél kilenckor kezdődő beszélgetés során. Az első felszólaló — de később más is — a „parancsra tettem” mentségének jogosságát kérdőjelezi meg. hivatkozva arra, hogy a háború után sem igazolhatta senki ezzel embertelen tetteit. De most hol maradt a felelősségre vonás? Nincs rá más magyarázat, mint hogy a filmben felidézett deportálások után több mint három évtizeddel sem tisztázódtak ezek a dolgok, a kérdéshez még a történelemkutatás sem nyúlt hozzá. Hogy legalább foglalkozzon ezeknek az embereknek a sorsával, akiket többnyire a jugoszláv határvidékről hurcoltak el, és volt köztük vélt, vagy valódi kulák, még nincstelen is, továbbá magukat magyarnak valló svábok és különböző értelmiségiek. S olyan zsidók is, akik már egyszer megjárták a poklot, s gyermeket, szülőt veszítettek el, vagyonukból is kiforgatva kezdtek itthon új életet, nyugalmat remélve. Sok szó esett a történészekről is: ők hogyan látják a történteket? Az alkotók sem a forgatás kezdetén, 1982-ben, sem most nem léptek velük kapcsolatba, felnőttnek tekintve a nézőt, hagyták, hogy önállóan alkossa meg a véleményét. Minden magyarázattól mentesen. Egy fiatal nő erre azt mondta, ő szégyellj magát az emberek akkori gyávasága miatt. Ezt meg lehet cáfolni azzal, hogy egyáltalán mit tudtak az emberek e titkos akciókról, a kitelepítések brutalitásáról, s annak táborbeli folytatásáról? De ennek meg ellent mond az a tény, hogy mind a négy megszökött szerencsétlen visszatért a táborba, mert kint senki sem fogadta be őket, még a tulajdon hozzátartozóik sem! Annyira félitek. Ám ez sem a teljes igazság, mert épp a filmben mondta az egyik volt deportált, hogy emlékművet állítana, ha rajta múlna, az ismeretlen vasutasoknak és postásoknak, akik a veszéllyel nem törődve, eljuttatták hozzájuk — ahogy tudták — a küldeményeket. Többen foglalkoztak azzal; hogy a filmben megszólalók elutasították a bosszú gondolatát a velük történtek miatt. A filmben ott a felelet többféle formában is, de egy különösen fontos: meg kell szakítani a bűvös kört, különben se vége, se hosz- sza a gyűlölködésnek. Ez persze nem zárja ki a társadalmi felelősségre vonást, hiszen nem kevesen voltak, akik sárba taposták a szocializmus eszményeit. Az ankét azzal az egyöntetű véleménnyel zárult, hogy a nyíltság — melynek jegyében ez a nagyon értékes film készült — a kibontakozást segíti, a maga sajátos eszközeivel. Ám még ezután is felmerült egy kérdés, igaz ez már a mozival kapcsolatban: miért csak egyszer vetítették le a filmet, mikor oly nagy .az érdeklődés, hogy sokan nem jutottak jegyhez? Miért, hogy majd csak az ősszel tűzik újra műsorra? V. M. A Békés Megyei Népújság Köröstáj Baráti Kör még a megalakulást kimondó, me- zőberényi közgyűlésén határozott úgy, hogy a kulturális mellékletben publikáló költők új verseiből kiadja a Köröstáj-kiskönyvtár sorozat első kötetét. Az előkészítő szerkesztő bizottság javaslata alapján Fűlőp Béla, a baráti kör elnöke szerkesztette meg a verseskönyvet, melynek nyomdai előállítására a Kner Nyomda gyulai Dürer üzeme vállalkozott. A harminchét itt élő vagy bármi módon ide kötődő költő 80 versét öt ciklusban Ez évben is gazdag programot kínál az érdeklődőknek a békéscsabai Penza Klub. Május 9-én, a béke első napján három város MSZBT tagcsoportjainak részvételével; „Szovjetunióval a leszerelésért” címmel tartanak rendezvényt a békéscsabai Ifjúsági Házban, melyen részt vesz Ivan Mi- hajlovics Vaskeba, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője, a Szovjetunió nagy- követségének tanácsosa. Júniusban a tagcsoporttagok gyermekei részvételével bemutató kötet a napokban készült el 1500 példányban, 4 A/5-ös ívterjedelemben. Borítóját Szereday Ilona grafikusművész tervezte, tipográfiáját Hunyadvári András készítetté. A kötet zárólapján rövid ajánlást olvashatunk: „A szerzők idetartoznak e békési közösséghez, ők is e vidék arcának valamelyest formálói, mert születésük vagy ideszármazásuk békésivé tette őket, ezt vállalják, mint ahogyan a napi közös gondokat is, mert e tájjal és embereivel, a hétköznapok érdekes vagy kevésbé érdekes zajlásaival együtt élnek.” Budapestre, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házába szerveznek kirándulást. Augusztusban a Lenin Termelőszövetkezet rendez baráti találkozót a városban tevékenykedő MSZBT tagcsoportok részére, októberben pedig volt ösztöndíjasok ismerkedhetnek, barátkozhatnak a klub által megrendezésre kerülő találkozón. Decemberben ismét a gyerekeknek rendeznek programot, a városi tanács dísztermében tartanak számukra fenyőünnepet. Gazdag program a Penza Klubban MOZI Törvénysértés nélkül A Gulyás testvérek e filmszociográfiája is azt bizonyítja, hogy mindenek között maga az élet a legveszélyesebb vállalkozás. Senki sem tudja, mire születik, mit hoz a jövő. De míg ezt általában az egyes ember sorsára értjük, s olykor örökérvényű filmek — és más művészi alkotások — mutatják be egy-egy életein keresztül, addig ebben az alkotásban sokan — és családostól — lettek a történelem áldozatai. Míg egy régebbi olasz film címe — A vizsgálatnak vége, felejtsed — egy ember kálváriáját örökítette meg, amelybe a véletlen sodorta —, itt tömegekkel történtek megengedhetetlen dolgok, véletlennek alig nevezhető okból, és körülmények folytán. Ugyanis az ötvenes évek elején deportálták őket a saját hazájukban ... A több mint háromórás film az ő sorsukat több szenvedő alany által idézi föl. Az elvitelt, a hortobágyi tábor „életét”, a szabadulást (tévedés volt, felejtse el, senkinek ne beszéljen róla), az ötvenhatos időket, s végül a képi szembesítést a hajdani kegyetlen táborparancsnokkal. Aki ugyancsak megszépítve és parancsra hivatkozva emlékezett akkori magára. öt tétel. Első látásra sok is, hiszen ha az eltávozással zárulna, akkor is kerek egész és felkavaró élmény lenne. 5 teljesítené a kitűzött célt: e dolgok napvilágra kerülését a kétes homályból. Azt, hogy mégis így jó, ahogy van, az indokolja, hogy látva lássuk: a szabadulás csak a fizikai eltávozást jelentette. A törvényen kívüliség még jó ideig tartott. Később is sebezhetők voltak, bármit rájuk lehetett fogni, azért is büntették őket, amit soha el nem követtek. Ennek ugyan már vége, ám rehabilitálásuk máig nem történt meg. A filmben megszólaló akkori miniszterelnök nyíltan megmondta, elég volt a kommunisták rehabilitálásával foglalkozni, de különben sem akartak „lovat adni alájuk”, r. Az értelem és érzelem hullámzása kíséri a filmet. S a kettő szüli, hogy míg a borzalmakat idéző, elcsukló vagy fegyelmezett, nemegyszer keserű humorral is átszőtt szavak elhangzanak, míg az arcok annyi mindent tükröznek a múltból, egyetlen gondolat vesz erőt a nézőn: mindezt emberek csinálták, emberekkel! Jóságos ég, hogyan lehetséges ez?! Van rá magyarázat? Talán. Részben. A sok ösz- szetevő közül álljon itt egy, ami rávilágít a lehetséges — az eltorzult — emberi magatartásra. Az amerikai Stanford egyetemnek egy börtönlélektani vizsgálata, amelyben kimondottan ép lelkű 22 férfi egyetemista vett részt és sorsolással döntötték el, ki lesz a rab és ki a börtönőr. Az utóbbiak — egy kivételével — egyre agresszívebbek lettek, úgyhogy 6 nap után be kellett fejezni a kísérletet, olyan elképesztően embertelenül viselkedtek. S ennek következtében szörnyen leromlott az úgynevezett rabok állapota. Ez persze csak egy adalék ahhoz, mi minden fér meg egy emberben, teljes indok nem lehet. Arra — sajnos — ott a nem kevésbé kegyetlen történelem. Igaz, azt is emberek csinálják. Vass Márta Közel áll Jiozzám Szabó Pál világa
