Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-28 / 127. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG I MEGYEI PÍRTBIZOTTSlG ES I MEGYEI 1BNDCS LIPID 1988. MÁJUS 28., SZOMBAT Ara: 2,20 forint XLIII. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM Medgyessy Péter a Viharsarok Halászati Tsz-ben Nyereséges gazdálkodás, új termékek Gyomaendrődön Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes felszólalása Fotó: Fazekas László A Gyomaendrődi Viharsa­rok Halászati Termelőszö­vetkezet a tavalyi 10,3 mil­lió forintos nyereségével ed­digi harmadik legjobb évét zárta. Amíg 1981-ben a 14 millió forintos rekordnyere­séget 122 millió forint ter­melési érték mellett sikerült elérni, az elmúlt évi nyere­séghez több mint 250 milLiós termelési értéket produkál­tak. összehasonlítva Békés megye 80 mezőgazdasági szö­vetkezetének adataival, a halászati tsz — termelési ér­ték tekintetében — a 21. a rangsorban. A szövetkezet nettó árbevételének 13 szá­zalékával, tiszta nyereségé­nek pedig mintegy három­szorosával járult hozzá a népgazdasági egyensúly helyreállításához. A Viharsarok tehát ered­ményesen dolgozott, annak ellenére, hogy a ’80-as évek elején a halászat, a halgaz­dálkodás és a halfeldolgozás nyereséget termelő lehetősé­gei olyannyira leromlottak, hogy az elmúlt években két halászati tsz is megszűnt, s több állami gazdaság meg­szüntette halászati ágazatát. Persze ez az időszak a Vi­harsarok fölött sem múlt el nyomtalanul. A nyereségter­melő lehetőségeik a mély­pontra süllyedtek. Ám a szövetkezet már a hetvenes évek végén kitűzte a célt. miszerint erős, nyereséget termelő ipari ágazatot kell létrehozni, az alaptevékeny­ség termelését szinten tar­tani, s a halfeldolgozást más tevékenységgel úgy kell nyereségessé tenni, hogy közben a halfeldolgozó ka­pacitás ne csökkenjen. A kitűzött célok 1987-re telje­sültek. A halászati tsz 1986- ban a halfeldolgozó üzemét nyúlvágóhíddá alakította át. s tavaly már 1 millió 200 ezer nyulat vágtak le, ezzel négymillió dollár árbevétel­hez segítették hozzá a kül­kereskedelmet. Közben a hah feldolgozás sem szűnt meg. — Növelnünk kell a ter­mékskálánkat, Az eddig elő­állított halászlé, mélyhűtött halszelet, mellett minél ha­marabb igyekszünk megje­lenni a piacon új terméke­inkkel, a busából készült halkrokettel, és a füstölt bu­sával — mondta Csorna An­tal, a Viharsarok elnöke tegnap délelőtt a gyomaend­rődi Katona József Művelő­dési Központban megrende­zett közgyűlésen, melyen részt vett dr. Medgyessy Pé­ter, a Központi Bizottság tagja, a kormány elnökhe­lyettese, Szabó Miklós, az MSZMP Békés Megyei Bi­zottságának első titkára és Gyulavári Pál, a megyei ta­nács elnöke is. Dr. Medgyessy Péter fel­szólalásában tájékoztatta a szövetkezet jelen levő dolgo­zóit a közelmúltban lezaj­lott pártértekezlet tapasz­talatairól. Elmondta, hogy a magyar történelem egy új korszaka kezdődik. A sze­mélyi változások is azt mu­tatják, hogy a párt igenis meg tud újulni, felismerve a változás szükségességét, ér­vényre juttatva eközben a demokráciát. Megindult a pártban is az egységterem­tés, s ezt a folyamatot végig­vinni csak vitákon, és az érdekek ütköztetésén ke­resztül lehetséges. — Személyes tapasztala­tom, hogy a pártértekeziet után az emberek körében egyfajta megnyugvás tapasz­talható, amit cselekvéssé kell átalakítani, most nem szabad megállni. Ez minden egyes területen a helyi po­litika feladata is — mondot­ta, majd a dolgozók által fel­tett kérdésekre válaszolt. A szövetkezet Hemingway természetes vízi halász szo­cialista brigádja elnyerte a Halászati Szövetség Kiváló Brigádja címet, s az ezzel járó oklevelet al kormány el­nökhelyettese adta át a bri­gád vezetőjének. H. E. Magas színvonalú gazdálkodás Hunyán „A közgazdasági szabály­zók alig követhető változá­sa és az öt év óta sújtó aszály ellenére a szövetke­zeti tagok kitartó, pontos munkája évről évre növek­vő nyereséggel gyarapította a közös kasszáját” — kezd­te ünnepi beszámolóját teg­nap Hunyán Petényi Szilárd tsz-elnök. Az 1987-es év eredményeihez az évek óta folyamatosan gyarapítód vagyon, az alaposan átgon­dolt termelési szerkezet, a dolgozók és vezetők jó kap­csolata járult igazán hozzá. A szövetkezeti Kiváló cí­met Raisz Gusztáv MÉM- miniszterhelyettes adta át, aki kérdésünkre a megye mezőgazdaságáról és a hu- nyai tsz eredményeiről a kö­vetkezőket mondta el. — Látogatásom ideje alatt a Kiváló cím átadása mel­lett ismerkedem a megye mezőgazdaságával is. Ügy ítélem meg, hogy a gabona- és a hibridkukorica-terüle­tek szépek, biztató ered­ménnyel kecsegtetnek. Ez annál is inkább így van, mivel a megye az öntözés- fejlesztéssel nagymértékben növelni tudja ez évben a termesztés biztonságát. Békés megye mezőgazda­ságában meghatározó az alaptevékenység. Ez nyil­vánvalóan az elmúlt évek fejlesztésének eredménye. Véleményem szerint mind a természeti, mind a jelenlegi közgazdasági feltételek azt indokolják, hogy elsősorban az alaptevékenység intenzív fejlesztésére fordítsák pénz­forrásaikat a jól gazdálkodó üzemek. Az igazi lehetőség ebben van, hiszen hagyomá­nya is ennek van Békésben. A kézimunka-igényes és na­gyobb jövedelmet hozó nö­vénytermesztés bevitele a termelési szerkezetbe, vala­mint a háztáji integráció erősítése, a foglalkoztatási gondok levezetése jól ösz- szekapcsolható. Természete­sen mindehhez egy feldol­gozó és egy kereskedelmi vertikum kiépítése a megyé­ben igazán virágzó mező- gazdaságot hívhatna életre. A hunyaiak gondolkodás­ban és tettekben éppen ezen az úton járnak, és ezért csak dicséret és elismerés illeti őket — mondta a miniszter- helyettes. Az ünnepség végén Győrfi Károly, a megyei tsz-szövet- ség titkára Békés megye te­rületfejlesztéséért és gazda­sági eredményeiért kiírt pá­lyázat alapján átadta a díjat a hunyai Hunyadi szövetke­zet kollektívájának. R. G. Június 29-re Összehívták az Országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. A testület meghallgatta Kádár János tájékoztatóját a Magyar Szocialista Mun­káspárt országos értekezle­téről. Az Elnöki Tanács az Al­kotmány 22. paragrafusa (II.) bekezdése alapján az Országgyűlést június 29-én, szerdán 10 órára összehívta. A Minisztertanács indítvá­nyozza, hogy az Országgyű­lés tűzze napirendjére az 1987. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslatot, az ipari mi­niszter beszámolóját az ipar szerkezetátalakítási prog­ramjáról. Békéscsabai delegáció utazott Penzába Kutas Gyula, a Békéscsa­bai Városi Pártbizottság el­ső titkárának vezetésével négytagú békéscsabai párt- és állami delegáció utazott tegnap kora reggel a Szov­jetunióba, Penzába. A dele­gáció a penzai városi párt- bizottság meghívására öt na­pot tölt megyeszékhelyünk testvérvárosában, ahol má­jus 29-én részt vesznek a Penza megalapításának 325. évfordulója tiszteletére ren­dezett ünnepségeken. Húszéves az újkígyési Kemikál Fellobogózták a község fő­utcáját Üjkígyóson. Öröm­ünnep volt tegnap. Az egész település a Kemikál jubileu­mának örült. Húsz évvel ez­előtt egy magánház udva­rán 10-12 vállalkozó szelle­mű szövetkezeti dolgozó el­készítette az első szigetelő- lemez tekercset. Akkor 1968- at írtak. Azóta sok minden történt. Az 1977. évi átszervezés után — az országos vállalat ré­szeként, de önálló gazdál­kodási joggal ruházták fel az újkígyósiak első ipari üzemét — sohasem remélt fejlesztések valósultak meg. Ma az ország fedéllemez- szükségletének 60 százalékát Üjkígyóson termelik. A Ke­mikál 230 új munkahelyet teremtett. Négy gyártócsar­nokukban 426 millió forint értékű korszerű, minden piacon értékesíthető termé­ket állítanak elő. Tőkés ex­portjuk tavaly meghaladd a 23 millió forint értéket. — Mit tart a gyár életében legjelentősebbnek? — kér­deztük az évforduló kapcsán Köszörűs Sándor igazgatót. — Azt, hogy Üjkígyóson 230 lakosnak munkát, meg* élhetést biztosíthatunk, és azt, hogy Európa mindjob­ban megismer bennünket jól használható termékeink ré­vén. D. K. fl megértés kulcsa: a gyerek — fent maradsz? — nem, egy perc múlva lemegyek — sejtettem, hogy ezt fogod mondani — te fent maradhatsz — nem, veled megyek. Odamegyek, ahová te, ha le­mész, lemegyek, ha feljössz, feljövök, — de fentmaradhatsz, amíg lemegyek — de akkor olyan libabörös érzésem lesz — miféle libabőrös érzésed? — hát, olyan libabőrös érzésem, mintha egy kisértet lenne itt — miféle kísértet? — igazi kísértet Ez a párbeszéd 1976. áprilisának egyik estéjén hangzott el, valahol Amerikában, egy ismert pszichiáter-író és kis­lánya között. Sokan ismerik nálunk R. D. Laing nevét. Két igen népszerű kötete néhány éve kézről kézre jár. Az egymás mellé beszélés kivonatos modelljei a Guban­cok és a Tényleg szeretsz?! címet viselő könyvecskék. Arról a lelki elsivárosodásról, érzelmi ürességről beszél­nek a végnélküli bárgyú riposztok, ami köznapi emberi kapcsolatainkat egyre inkább jellemzik. A beszéd által való megértés, a kommunikáció csődjét mutatják a verk­lis dialógusok. Nálunk, Békéscsabán készült el a Helikonnál nemrég megjelent újabb Laing-kötetke, Beszélgetések gyerekek­kel címmel. Megjött hát a válasz a nyitva hagyott kérdé­sekre. Kézenfekvő és megnyugtató feloldás a szorongató emberi kuszaságokra. A szerző nem tesz mást. mint na­ponta odafigyel két gyermekére, és éveken át jegyezgeti mondataikat, replikáikat. Közülük való az, ami ott felül mottónak „jelentkezett”, a gyermeknapi tűnődés kútfő­jéül. Annak a drámai pillanatnak a megörökítése az idézet amikor eldől: egyedül marad-e a gyermek igazi kísérte­iével, a magánnyal, vagy velük tarthat mindenhová. Ve­lük, velünk, akiket szeret és ezt óly tisztán és őszintén tudja kifejezni, amire csak egy gyermek képes: — szomorú vagy? — igen — az élet miatt? — igen — de én szeretlek (szünet), legyek a mamád? — ó, Natasa — én leszek a mamád és te pihenhetsz egy kicsit, jó?... A „gubancoknak” nyoma sincs! Egy nagy lehetőséget engedünk ki lassan-lassan a kezünkből, egyre zajosabb érintkezési problémáink közepette. Elfeledkezünk a gyermeki állapotról, lelkünk jobbik, javítható feléről. Idő- gyorsító sietségünkben el-elhagyjuk született, szűz, gyer­meki eszményeinket. A kimondható véleményt, gondola­tot, a kiismerhető szándékot és az elárulható érzéseket raffinált magatartási praktikum köntörfalazza. Gyerme­keink pedig másolják rólunk hűséggel a bonyolultság, a felszínesség mintáit, a viselkedési sablonokat. Nemzetünk „fejlődéslélektanában” egy hosszúra nyúlt gyermekkor után, most egy hirtelen felnőtté válás kö­vetkezett be. Eddig mondták mindig, hogyan kell csinál­ni, most meg hirtelen magunknak kell megállnunk a vi­lágban. Mostanában jó messzire igyekszünk eldobálni magunktól minden olyan viselt göncöt, ami „gyermekko­runkban” már kezdett szorítani: az önzetlenség, az áldo­zat, a szolgálat ideáljait és a feltétel nélküli, lelkesíthető hitet. Most kell vigyázni, nehogy velük repüljenek k,i az ablakon a legdrágább lélekbeli kelmék is ... A megoldás a kezünkben van: gyermekeinkre kellene figyelnünk; állandóan és beleéléssel. Hogy egymást is megértsük: nincs gubanc, tényleg szeretlek ...! Hogy meg­közelítsük azt a sokak által olyan hiábavalóan és csüg- gesztő eredménnyel hajszolt délibábot, amit úgy szokás nevezni, hogy boldogság. Milyen sokan kergetik azt éle­tük végéig, teljesen reménytelenül a „felnőtt” évek tró­pusain, és milyen kevesen az elérhető, visszavarázsolható gyermeki álilapot tiszta égöve alatt. Kíváncsi szemmel . . . rajongva ... örülve annak, aminek lehet... játszó kedv­vel .. . humorral... és működésbe hozható képzelettel.. . egyszóval: gyermekien. Sok gubancot kell megtalálnunk — magunkban . . . ! a másikban ! ! ! Ebben segít a gyermek. Ha másként nem megy az odafigyelés, tessék jegyzetelni, amit ő mond. Benne van abban minden filozófia és minden morál, ami egy méltó „felnőtt” élethez kell! És ha közben egymás­sal nem boldogulunk, beszélgessünk a gyerekekkel...! n Pleskonics András Fotó: Gál Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom