Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-03 / 104. szám

1988, május 3., kedd Békéssámsoni tudósítás egy szakkörről „Saját örömünkre dolgozunk...” Róza ncni hosszasan magyarázza ... Rosszkor érkezem. A bé­késsámsoniak híres kézi­munka-szakköre csütörtö­könként munkálkodik a mű­velődési házban, és ma hét­fő van. A klubszobából ezen az estén élénk citeraszó szi­várog az iroda felé. ahol Zsigmond M. Sándorral, a művelődési ház igazgatójá­val azon törjük a fejünket, miképp lehetne összehozni mégis néhány asszonyt, akik beszélni tudnának az 1976 óta töretlenül működő szak­kör életéről. Martin Sándorné iparmű­vészt. a szakkör vezetőjét nehéz lenne utolérni, ebben azonnal megegyezünk, hi­szen ő Hódmezővásárhelyről jár át hetente egyszer a szakköri foglalkozásokra. Végül abban maradunk, hogy a 71 éves Bartucz Ist­vánná Róza nénit, a szak­kör legaktívabb és egyben legidősebb tagját látogatjuk meg a Szabadság utcában... Útközben még ..elrabol­juk" férje oldaláról a mun­kából hazaigyekvő Víg Er­nőnél, aki szintén tagja a szakkörnek. Tőle és a mű­velődési ház igazgatójától tudom meg. . hogy ezek a hímző nők az évek során több százezer forint értékű munkát készítettek már. Minden szakköri év a május elsején megnyíló kiállítással ér véget. A kiállított kézi­munkák zöme zsűrizett, in­nen tudják felbecsülni az értéket is. — Árusításra azonban so­hasem gondoltunk — mond­ja Víg né —. csak a saját örömünkre dolgozunk ... Róza néni orrán szem­üveg. s éppen vásárhelyi mintát öltöget megérkezé­sünkkor. Barátkozó, beszé­des természet. A tiszta szo­ba szekrényéből hamar elő­kerülnek az értékes térítők. Társas zenei találkozó Gyulán Csaknem két évtizede, hogy a megyei tanács műve­lődési osztálya, a Gyulai Városi Tanács művelődési osztálya és a gyulai Erkel Ferenc Zeneiskola kétévente társas zenei találkozókat szervez megyénk zeneiskolái számára. Weninger Richárd. a Liszt Ferenc Zeneművésze­ti Főiskola szegedi tagozatá­nak igazgatója, aki évek óta a találkozók bírálóbizottsá­gainak vezetője, elmondta: a színvonal egvre javul mind. a zene értésének, mind technikai megszólaltatásának lécén. Az itt szerzett tapasz­talatok valószínűleg jó ha­tással vannak az iskolai munkára is. A békési zeneiskola kama­raegyütteseinek egyik felké­szítő tanára, Bátri Zoltán tapasztalata, hogy hatalmas lelkesítő erő a felkészülés­ben az, amikor a növendé­kek hozzájuk hasonló zene­értő gyerekek előtt mutat­kozhatnak be. Kitekintés és megmérettetés ez tanár s diák számára egyaránt. Az idei új zeneiskolák is eljöttek, köztük a szeghalmi Vigh Maliid Általános Isko­la zenei tagozatának fúvó­sai. Mivel Szeghalmon csak az elmúlt évben indult isko­lai keretek között zeneokta­tás, a növendékek csak az idén kaptak meghívást „tel­jes jogú" bemutatkozásra. Kiss Tamás tagozatvezető elmondta: városukban nagy érdeklődés mutatkozik a ze­nei képzés iránt. Sokak vá­gya az önálló zeneiskola. A gyulai zeneiskola szín­padán nyolc zeneiskola csaknem 200 növendéke bi­zonyíthatta zene iránti sze- retetét. Voltak közöttük igyekvők és kiforrottan mu­zsikálók. A négytagú bíráló- bizottság rangsorolási szán­dék nélkül könyvjutalommal ismerte el a gyerekek tár­sas zenei törekvéseit. Sz. M. párnahuzatok, csak győzze csodálni őket a szem. Béké­si, palóc, buzsáki, mezőségi és még ki tudja milyen minták terülnek szét per­cek alatt a rekamién. De azért most a vásárhelyi minta a „sláger” a sámsoni kézimunkázok körében. El­beszélésük szerint már két éve tanulják ezt az asszo­nyok. Ezen elcsodálkozom, ezért is kezd Róza néni hosszas magyarázásba: Ez az egyik legnehezebb minta az eddigiek közül. Sok mindenben gondol­koznak másként hazánkban a jövőnkért felelős döntés­hozók. Egyben azonban va­lamennyien egyetértenek: gazdasági és társadalmi fej­lődésünknek egyik megha­tározója az, képes lesz-e az ország műszaki értelmisége a termelés anyagi-műszaki bázisát úgy mozgásba len­díteni, hogy az versenyké­pes, jó áron eladható termé­keket hozzon létre. Ennek pedig az a feltétele, hogy a műszaki értelmiség körébe kreatív, alkotni vágyó és al­kotni tudó emberek kerülje­nek. Mert sajnos az is igaz: műszaki elmaradottságunk egyik oka az értelmiségi, ezen belül a műszaki értel­miségi munka lebecsülése, fokozatos degradációja. Ne hivatkozzunk most a felszabadulás előtti időkre, vagy a kapitalista országok mai gyakorlatára, amely akár tízszeres bérkülönbsé­get is elismer a műszaki ér­telmiségi és a munkás fize­tése között. Maradjunk csak 1946-nál! Az új forint beve­zetésekor a munkás és a mű­szaki értelmiségi átlagfize­tése között 1:2-höz volt az arány. A különbség aztán folyamatosan kiegyenlítő­dött. Közben olyan anomá­liák keletkeztek, hogy az érettségi nélkül egyetemre menő SZET-es hallgatók végzés után kevesebb fize­tést kaptak, mint munkásfi­zetésük alapján megállapí­tott ösztöndíjuk. Nem lehetett ez másként, hiszen a hetvenes évek vál­lalati kollektív szerződései egyértelműen kimondták: a munkások fizetésének gyor­sabban kell növekednie, mint ahogy az alkalmazottaké, köztük a műszaki értelmisé­gié emelkedik. Ez a folyamat — talán éppen a műszaki értelmiség lebecsülésének következmé­nyeként — tulajdonképpen addig ment, hogy a vállala­tok konzervált elmaradott­sága következtében ország­Ahány minta, annyi öltés­technika. Bizony olyan is volt, aki sírva fakadt, mert nem bírta megtanulni! Az se mindegy, milyen a min­takendő és a Tonal. Csakis barna kreschvászonra és csakis eredeti vásárhelyi gyapjúfonallal lehet dolgoz­ni.. Ezt a fonalat pedig na­gyon nehéz beszerezni, mert csak a Vásárhelyi Háziipari Szövetkezetben tudják fes­teni ... Amikor aztán el­fogy, megáll a munka. Én pedig egy szálat se varrók szerte a kereslet elsősorban a betanított és segédmunká­sok iránt nőtt meg. Ekkor ugyanis már a piacszerű vi­szonyok kezdtek uralkodni a gazdaságban, s a keresett foglalkozásokért magasabb béreket fizettek. Sőt az is kiderült, hogy nemcsak a mérnöknél keres többet a szakmunkás, hanem a szak­munkásnál is a segéd- és betanított munkás. Ekkor kezdtek csak olyan hangok hallatszani, hogy illő volna a szakértelmet az eddigiek­nél jobban megfizetni. A felismerés — amelyet ma már a felső vezetés is magáévá tesz. — azonban olyan időszakban követke­zett be, amikor éppen a gazdasági fejlettség ala­csony színvonala miatt nem volt lehetőség arra, hogy a műszaki értelmiségiek fize­tésének rendezését központi pénzből finanszírozzák. Az irányító szervek vezetői hangsúlyozták, hogy a jöve­delmek korrigálását a vál­lalatok csak saját erőből vé­gezhetik el, ehhez külön béralapot nem kapnak. A műszaki értelmiség jobb megbecsülésének útján elő­ször azok a vállalatok in­dultak el, amelyek korábban is alkotónak tekintették a mérnököt. Például a Rábá­nál egyik évről a másikra bizonyos munkakörökben akár ötven vagy száz szá­zalékkal is emelték a mér­nökfizetéseket. Megbecsülé­sük jeléül és előlegezett bi­zalomként fizetést adtak azoknak a műszaki egyete­mistáknak is, akik szerző­désben vállalták, hogy a Rábába mennek dolgozni. A kezdő diplomások fizetését — a bruttósítás előtt — 7000 forintban állapították meg. Figyelemre méltó tény: mindezek az intézkedések a vállalati bérgazdálkodásban nem okoztak gondot, feszült­séget. Azt sem kell azonban el­hallgatni, hogy e döntések előtt minden munkakört fe­bele, ha az nem eredeti.. . De erre itt mindenki na­gyon igényes, és a hamisít­ványt is rögtön észrevesz- szük. — Rózsika néni alapító tagja a kézimunka-szakkör­nek. Vajon mi vonzza több mint tíz éve ide, azontúl, hogy szeret kézimunkázni? — Annak idején majd öt­ven asszony járt be a mű­velődési házba varrogatni, ma már csak 21-en vagyunk. Többen meghaltak, vagy la­kóhelyet változtattak, szó­val egyre kevesebben let­tünk . . . Azt hiszem, akik ma is eljárnak, főleg azért teszik, mert itt jól érzik magukat. Kézimunkázás közben sokat beszélgetünk és szórakozunk is. A szak­körrel egybekötve volt már videovetítés, útibeszámoló, de tartott már nekünk elő­adást orvos vagy kozmetikus is . . . — Lesz-e utánpótlása a kézimunkátoknak? Erre a kérdésre mindnyá­jan csak némán bólogatnak, kifejezve, hogy most az egyik legfájóbb pontra ta­pintottam. Végül Zsigmond Sándor szólal meg: — A ’80-as évek elején alakult gyermek kézimunka- szakkörünk felbomlott. A gyerekek elmentek tovább­tanulni vagy dolgozni, szó­val szétszóródtak. Újabb igény pedig nincs. A legna­gyobb vágyunk az lenne, hogy utánpótlást teremt­sünk. Sajnos ez egyelőre elég kilátástalannak tű­nik ... — Pedig milyen szép is volt, mikor május elsején a saját hímzésű ruháikban vonultak fel azok az apró­ságok! — emlékezik vissza sóhajtozva Rózsika néni. Vigasztalásként azonban Víg Ernőné hozzáteszi, hogy ő maga is a fiatalabbak kö­zé tartozik, hiszen csak há­rom éve tagja a szakkörnek, sőt nyolcéves kislányát, Ber­nadettet is tanítja már öl- tögetni... Magyar Mária lülvizsgáltak. S ha úgy ta­lálták, hogy az ott dolgozó műszaki értelmiségi valójá­ban nem végez alkotó mun­kát, olyan helyre (például az üzemszerű termelésbe) he­lyezték, ahol az addiginál jobban kamatoztatták felké­szültségüket. Így aztán va­lóban csak azok részesültek az új szemlélet forintban is kifejezhető áldásaiban, akik kreatív értelmiségi munkát végeztek. E két intézkedéssorral együtt modellértékű lehet ez a példa honi vállalataink előtt. Hiszen a műszaki ér­telmiség évtizedes lebecsülé­se azt is magával hozta, hogy e réteg felhígult. S mivel nagyon sokszor nem­hogy nem díjazták, de nem is várták el az igazi alkotó munkát, közülük sokan év­tizedekig a „fizetgetnek — dolgozgatunk" elv alapján tevékenykedtek. Sok válla­latnál arra döbbentek rá, hogy nem is olyan egyszerű a műszakiak megbecsülése, hiszen még azt sem tudták eldönteni, ki a kreatív mű­szaki. A Debreceni Gördülő­csapágy Művekben például egy szűk körű testületet — divatos szóval élve, teamet — hoztak létre, hogy el­döntsék ezt a fogas kérdést. S ugyanúgy, mint az ország másik felén, a Rábában, itt is a valódi alkotókat részesí­tették nagyobb megbecsülés­ben. A magasabb fizetés, sezen keresztül a műszaki pálya presztízsének növekedése következtében feltételezhető, hogy ismét vonzó lesz ez a hivatás, ismét a legkiválóbb fiatalok jelentkeznek a ma még távolról sem népszerű pályára. Természetes, hogy a válla­latok a nagyobb anyagi­megbecsülés fejében a mű­szaki értelmiségtől jobb munkát várnak, alkotó, krea­tív munkát, amely a műsza­ki haladás gyorsítását szol­gálja. Gőz József A műszaki értelmiség megbecsülése KÉPERNYŐ Márcsak olyan az ember, hogy a kákán is csomót keres. Ha gyengébb a műsor, hajlamos azt mondani, nincs mit nézzen, mint a múltkoriban heteken át, pedig csak a fő­műsoridő tűnt üresnek. Azonkívül válogatni lehetett a jobbnál-jobb kisfilmekben és a nívós beszélgetésekben például. Most meg — ezen a hét végén — összesűrűsöd­tek a dolgok, egymást érték az érdemes látnivalók, de aki a kákán újfent is csomót keres, az talál: a műsorra tűzés idejében. így hát a főműsoridőt feszegeti, mintha máskor nem is lehetne a tévé'elé ülni. Itt van mindjárt az Elem Klimov -sorozat első darabja, a Hurrá, nyaralunk! amit nehéz ésszel fölfogni, miért kellett este háromne­gyed tízkor kezdeni. Talán, mert a világhírű szovjet film­rendező így ajánlja a -nézők figyelmébe: „Ez a film a fel­nőtteknek szól, akik gyerekek voltak . ..” Igen ám, de to­vább folytatja: ...és a gyerekeknek, akik felnőttek lesz­nek”. S olyan is volt, hogy mindenki élvezhette, a gyere­kek — ha engedték őket fennmaradni e kései órán — ön­feledt kacagással, a felnőttek is hason lóképpen, csak a vé­gén merülve gondolataikba. De azok aztán röpködtek. Igaz, már az adás előtt is, hiszen talánynak tűnt, miért is nem akarták az 1964-es bemutatást engedélyezni, miért sütötték rá a szovjetelllenesség bélyegét, míg maga Hrus­csov meg nem nézte, és jókat nem nevetett rajta. A „merész” történet egy úttörőtáborban játszódik, ahol a vezető a rend és a szervezettség, no meg a megszokott- ság és a tekintélytisztelet megszállottja. Fiatal munkatár­sai még csak nem is pisszenhetnek. Hát még a gyere­kek . . . Egyébként nem rossz ember ez a Dinyin elvtárs, távol áll tőle a gyereksanyargatás, csak a világ — itt az általa elképzelt úttörővilág — rendjét óvja, védelmezi. Ebből lóg ki a jó úszó Kosztja Inocskin, aki a tilalom el­lenére is átúszik a szigetre. Hazaküldi, de a gyerek nem akar nagymama-szomorító lenni, és visszalopakszik a tá­borba. S elkezdődnek az egyre mulatságosabb jelenetek. Egyik-másik szinte frenetikus, ami azért nagy szó, mert ez a film a rendező diplomamunkája, vagyis az első, amit önállóan készített. Ha csak móka-kacagás lenne az egész, Klimov akkor is oroszlánkörmöket mutat, de — és ez a lényeg — mindezt a gyerekek szolidaritása váltja ki és színezi. A raj tagjai ugyanis izgatott örömmel, lelkes találékonysággal, sőt, bá­torsággal bújtatják, segítik, a kitagadottat. Mellette állnak az első pillanattól kezdve a megérdemelt győzelemig. Az egyetlen, az árulkodó kislány kivételével és ellenére, s mint a mesében, győznek a jók, és a rossz pórul jár. Remekül megoldott szokványtörténet? Az. De csak ott, ahol — és akkor — a felhangok többet nem sejtetnek. Örkény és Sulyok színháza Régebben, amikor még rendszeres színházi közvetítések voltak a tévében, ezt a „szolgáltatást” tartottam a leg­többre. Értéke érthető: ithon, vidéken úgy jártam a pesti i színházakba, mintha fővárosi lakos lettem volna, vagy ta­lán még jobban. így láthattam az Ügynök halálát Tímár Józseffel, a Pillantás a hidról-t Tolnaival, Urayval és Pé­csi Sándorral, vagy az öreg hölgy látogatását (Sulyokkal és Bilicsivel. És így tovább sorolhatnám a kiváló dara- , bök és a még kiválóbb színészek és előadások özönét, ; mivel majd minden hétre jutott egy-egy közvetítés. De ez már csak a múlt. amelybe Örkény István is beletartozott a Tótékkal és a Macskajátékkal. Szerencsére. S még nagyobb szerencsére — mert azóta felnőtt már egy újabb nemzedék — most újból műsorra került a régi Macskajáték, abból az alkalomból, hogy Sulyok Mária az idén .lenne nyolcvan éves. Nincs már közöttünk sem ő, sem a szerző, de míg színház lesz a világon, élnek ők. Él tehetségük, tudásuk, emberismeretük. Művészetük. Az a legnagyobbakra jellemző tulajdonságuk, amely megrendíti a mindenkori közönséget, miközben élvez minden szót, gesztust, hangot, és érzelmi hullámzást. Hihetetlenül nagy i skálán. Mint amilyenen Sulyok játszik. Az ő Orbánnéja hol ke­mény és közönséges, akár egy baka, hol lágy és finom, mint egy régi vágású ■úriasszony. De ez csak a két véglet, közben ezer arc és hang villan fel, még a szerelmes kis­lányé is. Ez a Sulyok alakította Orbánná a szenvedélyek ■tárháza, s olyan, aki még a hazugságaiban is jellem. Min­denestől vállalja magát, a jót, a rosszat is. Elhisszük ne­ki, ha újra kezdené, akkor is így élne. Bullla Elma, Gre- guss Zoltán^ Simor Erzsi, Halász Judit a méltó partnerek Székely Gábor emlékezetes rendezésében. Vass Márta fl nyelvoktatás és a TIT A TIT békéscsabai városi szervezete legutóbbi elnök­ségi ülésén Herzberger Tibor városi titkár a tanfolyami is­meretterjesztés és az oktatási intézményrendszer kapcso­latáról tartott előadást. Beszámolója középpontjá­ban a nyelvoktatással kap­csolatos gondok, eredmé­nyek álltak. A vélemények, hogy a nyelvoktatást minél előbb, lehetőleg már óvodás korban kell elkezdeni, meg­egyeztek, azonban jelentősen nehezíti ezt a munkát, hogy í kevés a nyelvvizsgával ren­delkező óvónő, az órák sem mindig illeszthetők be a foglalkoztatási rendbe, és a szülők anyagi áldozatválla­lása is csökkent. Jobb a helyzet az általá­nos iskolákban, ahol sok he­lyen 3. osztályban orosz, né­met és angol nyelvből szok­tató tanfolyamokat indítot­tak, segítve ezzel a negye­dik osztályban kezdődő is­kolai nyelvoktatást. Ezen kí­vül népszerűek a hetedik, nyolcadik osztályos tanulók számára szervezett középis­kolai előkészítő tanfolya­mok is, amelyek elmélyítik az adott nyelv ismeretét, és biztosabbá teszik a gyerekek nyelvtani, gyakorlati ismere­teit. Újdonság volt a középis­kolások számára meghirde­tett nyelvvizsga-előkészítő tanfolyam, ami azonban a tanulók túlterhelése miatt csak kevéssé valósulhatott meg. (Az 1986 87-es tanév­ben három ilyen csoport volt, 1987’88-ban már egyet sem sikerült szervezni.) Pe­dig a cél nagyon előremuta­tó lenne: a középiskolás kor­ban megszerzett nyelvvizsga egyetemen vagy főiskolán már nem terhelné a hallga­tókat, és az így felszabaduló időt újabb hasznos ismeret- szerzésre fordíthatnák.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom