Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-25 / 97. szám

Hatékony szocializmusban és nemzeti felemelkedésben kell gondolkodnunk flz országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezete vitáját összegezte a megyei pártbizottság Q 1988- áPrilis 25» hétfő _______________________________________________________________l?'l ( Folytatás az 1. oldalról.) tagságot nyugtalanítja, hogy ebben a helyzetben valósá­gos és vélt, már megoldha­tó r és megoldhatatlan fe­szültségek, társadalmi konf­liktusok körül olykor part­talanná vált a vita, s a szél­sőséges radikalizmustól a visszarendeződni vágyó kon­zervativizmusig sokféle né­zet szabdalja, gyengíti nem­csak a szövetségi politikát, hanem a pártegységet is. Ezért tartjuk nagyon fon­tosnak, hogy a májusi párt- értekezlet tegye egyértelmű­vé az akaratot, és világossá az utat. Nem feledkezhetünk el arról sem, hogy társadal­munk problémáinak jelen­tős része nem kizárólagosan magyar jelenség. A világ kapitalista, szocialista or­szágai egyaránt, mint glo­bális jelenséggel néznek szembe a pénzügyi válság­gal, az eladósodással, költ­ségvetési hiánnyal, a szociá­lis feszültségeket is kiváltó termékszerkezet-váltással, a politikai intézmények folya­matosan változó szerepével, a környezetvédelem egyre súlyosabb problémáival, hogy csak néhányat említ­sek. A párttagok jelentős ré­sze nem elégszik meg azzal, hogy a kialakult helyzetért a párt és a kormány szer­vei kollektív felelősséget vál­lalnak. Személyes felelősö­ket és felelősségrevonást sürgetnek. Nem vitatjuk az emögött meglevő jószándé­kot, hogy az új feladatok személyi feltételeit is bizto­sítani kell. Azonban vilá­gosan látnunk kell, hogy bűnbakkereséssel, leváltá­sokkal önmagában jottányit - sem jutunk előbbre, csak energiánkat fecséreljük. Az­zal értünk egyet, hogy olyan intézményes garanciákat kell kiépíteni és érvényesí­teni, amelyek a választási rendszer korszerűsítésével, a pártszervek önállóságának erősítésével, a kisebbség­többség viszonyának kultu­rált rendezésével az egyen­lőség elvének érvényesítésé­vel, a személyes felelősség erősítésével biztosítják a hi­bák időben történő kijaví­tását, a személyes konzek­venciák levonását. Szinte minden taggyűlé­sen a ténylegesnél is na­gyobb jelentőséget tulajdo­nítottak a személyi kérdé­seknek. A vezetők képessé­geinek, tudásának, politikai hozzáértésének, demokrati­kus vonásainak, s nem utol­sósorban erkölcsi feddhe­tetlenségének tulajdonságai felértékelődtek. A párttag­ság és a párton kívüli köz­vélemény olyan vezetőket akar, akiket becsülni, tisz­telni lehet, akikkel azono­sulni tud! Ez a mi osztatlan felelősségünk! Többen felvetették: elég­séges-e a szervezeti sza­bályzat maradéktalan vég­rehajtását megkövetelni, és a lenini normák betartását szorgalmazni, vagy módosí­tani kell a szervezeti sza­bályzatot. Az a meggyőző­désünk, hogy a szervezeti szabályzat nem maradhat változatlan, mert a párt mű­ködési alapelveinek válto­zatlansága történelmileg konkrét és változó gyakor­lattal párosul. Az állásfoglalás-tervezet gazdaságpolitikával foglal­kozó fejezetét párttagsá­gunk úgy értékelte, hogy az határozott kiállás a meg­kezdett reformok követke­zetes továbbfejlesztése mel­lett. Támogatják a változá­sok fő irányait. A viták ar­ra is figyelmeztetnek, hogy a konkrét gazdasági folya­matok támogatásában sok a teendő. Párttagságunk, még inkább a közvélemény egy része hagyományosan gon­dolkodik. Éles bírálat érte például a szociálpolitika korszerűtlenségét, a kultu­rális és az egészségügyi szol­gáltatások színvonalát, a strukturális munkanélküli­ség jelentkezését, a lakás­kérdés megoldatlanságát. Ugyanakkor — s gyakran ugyanazok — követelték a felduzzadt állami költségve­tés csökkentését, a műszaki fejlesztésre fordítható ösz- szegek növelését, a piaci vi­szonyok érvényesülésének következetesebbé válását. Kedves Elvtársak! A tudomány, az oktatás, a művelődés, az egészségmeg­őrzés társadalmi elismerése — párttagságunk véleménye szerint — további fejlődé­sünk nélkülözhetetlen felté­tele. Ezért az értelmiség társadalmi szerepének ki­emelése jogos. Azokkal a felvetésekkel is egyetértünk, hogy a tudás, a képzettség és szakértelem nem egyetlen társadalmi csoport szükség­lete. Véleményünk szerint valamennyi dolgozó számá­ra olyan követendő mintát kell állítani, melyben nem lehet cél a fizikai munka és szellemi munka szembeál­lítása. A viták során teljes egyet­értés alakult ki abban, hogy az ifjúság problémáival a pártnak nagyobb felelősség­gel kell foglalkoznia, őszin­tén el kell ismerni, hogy az elmúlt 10 év erőfeszítései el­lenére helyzetük viszonyla­gosan romlott. Ez indokolja, hogy az országos pártérte­kezlet konkrétabban fogal­mazza meg a rövid távon is megvalósítható feladato­kat: a lakáshoz jutásban, a közép- és felsőfokú oktatás­ban, az elhelyezkedésben. Szükségesnek tartjuk, hogy az országos pártérte­kezlet értékelje a KISZ te­vékenységét, ismerje el sze­repvállalását az előttünk álló feladatok kidolgozásá­ban és megvalósításában. Mondja ki, hogy a párt ki­emelt feladatának tekinti ifjúsági szervezetének erő­sítését. Az elmúlt időszak politi­kai vitáinak, az állásfogla­lás-tervezet vitájának is az a legmarkánsabb tapaszta­lata, hogy a párttagság egy­re többet foglalkozik a párt belső ügyeivel, vezető szere­pének kérdésével, működési mechanizmusainak gyenge­ségeivel. Magyarországon egy pártrendszer van, és ez köztudottan nem elméleti, hanem gyakorlati kérdés. Csak elvétve fordult elő, hogy ennek fenntartását vi­tatták. A szocializmus ma­gyarországi fejlődése bebi­zonyította, hogy egypárt- rendszer körülményei között is fejlődhet az ország, meg­teremthető egy átfogó szö­vetségi-nemzeti egységpoli­tika, megteremthetők a szo­cializmus és nemzeti fel- emelkedés feltételei. Igen sokan utaltak azonban arra, hogy az egypártrendszer megköveteli a párt műkö­désének folyamatos korsze­rűsítését. A pártnak folya­matosan és többet, alapo­sabban, mélyebben kell fog­lalkoznia önmaga fejlődésé­vel. Egyetértés alakult ki ab­ban, hogy a párt nem vál­lalhatja tovább magára az állami, a társadalmi szerve­zetek feladatait. Arra kell törekedni, hogy mozgalom­ként, politikai szervezetként működjön, amelynek fő célja a társadalmi, gazda­sági, politikai, kulturális fejlődés stratégiai céljainak megfogalmazása, elfogadta­tása, a végrehajtásra való mozgósítás, és annak ellen­őrzése. A párt nem hozhat határozatokat a gazdaságra, politikára, kulturális-ideoló­giai életre — függetlenül azok öntörvényeitől — fo-~ galmazták meg elsősorban a gazdasági vezetők, értelmi­ségiek. Párttagságunk egy része még nem kellően érzékeli, hogy a párt vezető szerepét megőrizni és megerősíteni csak együttesen, a párt tag­sága, az alapszervezetek, a párttestületek együttgondol­kodásával, cselekvési egy­ségben képes. Támogatjuk a döntési rendszer korszerűsítését, de­mokratizálódását, az alap- szervezetek kezdeményezési szerepének kimunkálását, az alapszervezetek önállóságá­nak erősítését, a politikai vita szerepének helyreállítá­sát. A hatékony politikai cselekvés alapkérdése min­den kommunista párt szá­mára a pártegység. Ennek elméleti és politikai meg­alapozása indokolt, mert eb­ben zavar van nemcsak a párttagság gondolkodásá­ban, hanem a pártegységgel kapcsolatos elvárásokban, követelményekben is. A párttagság el akar iga­zodni mozgásterének lehe­tőségeiben, jogaiban és kö­telességeiben, és joggal igényid, hogy az egység fő hangsúlyait egyértelműbben tisztázzuk. cselekvéseinek normáit ésszerűbben hatá­rozzuk meg — mert más­különben nem érti, hogy miért kell egy adott politi­kát támogatnia, s mikor ke­rül pártszerűtlen pozícióba. A vitában több helyen el­hangzott, hogy a pártegység kulcskérdése a demokrati­kus centralizmus értelmezé­se és működésének gyakor­lata. Voltak, akik elutasítot­ták ezt az elvet, voltak, akik a régi értelemben vett kö­vetkezetesebb érvényesítését szorgalmazták. Az a véle­ményünk, hogy a párt mű­ködési elvei történelmileg konkrétak, a párt működési körülményeihez igazodnak. A párt központosított aka­rata teremt rendet az ér­dekeltérések között, vezéret- heti-irányíthatja a párt demokratikus struktúrájá­nak továbbfejlesztését, te­remti meg a pártegység leg­fontosabb feltételeit. Szere­pe ma sem nélkülözhető. Párttagságunk azt várja, hogy a problémák megjele­nése, tudományos felismeré­se és a gyakorlati válasz­adás között ne legyen sza­kadék, s rövidüljön az idő. A valóságfeltáró munka igazságtartalma pedig nem többségi-kisebbségi kér­dés, , az igazság nem a többséggel járó kategória. A pártnak ezért nyitottnak kell lennie mindenekelőtt a vál­tozó valóság felé. A külön­böző nemzedékek tapaszta­latai és érdekei, a pá-rton- kívüliek meggondolásai, minden racionális gondolat, amely integrálható a szo­cializmus építésébe, platfor­mot kaphat a pártban. E1- utasítóak azokkal szemben vagyunk, akik megtagadnak mindent, ami társadalmunk­ban, a szocializmus építésé­ben eredmény és érték, s nyilvánvalóan nem szocia­lista úton keresik a kibon­takozást. A választási, döntési rendszer tézisekben megfo­galmazott korszerűsítésével párttagságunk egésze egyet­ért, továbbá elmélyítésében, konkretizálásában érdekelt. Támogatjuk a jelölés és vá­lasztás demokratizálását, a rotáció intézményesítését. Sok vélemény hangzott el vitáink, politizálásunk jel­lemzőiről. A politikai kul­túra átalakulása sem megy egyik napról a másikra, a kiáíkozást, a nézetek politi­kailag önkényes besorolását, a személyeskedést fokozato­san fel kell hogy váltsa a türelmes politikai vita. Az eltérő nézetek kezelése, a többségi és kisebbségi véle­mények rendszerének be­építése, politikai gyakorlata széles körben támogatásra talált azzal az igénnyel, hogy mindig annak az álláspont­ja érvényesüljön — legyen az először akár kisebbség is —, aki a helyes megol­dást javasolja. Az egyik fontos tapaszta­latunk, hogy a pártszerve­zetek figyelmét erőteljeseb­ben kell a helyi politika felé fordítani. Az állampol­gárok, párttagok jelentős része nem tud közvetlenül részt venni a nagy politiká­ban, de érdekelt a munka­hely viszonyainak változta­tásában, településéhez, szü­lőföldjéhez ezer szál köti. Egyetértünk azokkal a fel­vetésekkel, amelyek az alap­szervezetek, a helyi párt-, állami, tanácsi szervek ön­állóságának bővítését szor­galmazzák. Párttagságunknak az a véleménye, hogy egy kor­szerű, hatékony szocializ­musban a nyilvánosság meghatározó tényező. A párttagság tájékoztatása, a (Folytatás a 3. oldalon.) Kiegészítő javaslatok a tervezethez (részlet): (Az l b. ponthoz.) A Központi Bizottságban és az alsóbb párttestületek­ben is csökkenteni kell a „beosztás” miatti tagok ará­nyát. Fejleszteni kell a jelölés rendszerét, erősíteni de­mokratizmusát, nyíltságát. A jelölést alulról felfelé min­denütt bizottságok készítsék elő. A jelölőbizottságok tag­jait közvetlenül a pártszervezetek taggyűlésén, illetve pártértekezleteken kell megválasztani. A küldő szervek ne csak kezdeményezhessék a testületi tagok visszahí­vását, hanem rendelkezzenek a visszahívás jogával is. (Az Vd. ponthoz.) Általános gyakorlattá kell tenni valamennyi pártszerv — a kongresszustól az alapszervezetekig — határozatai­nak rendszeres értékelését, a valóság által nem igazolt döntések érvénytelenítését, megfelelő módosítását. (Az l!g. ponthoz.) Azt, hogy a párttagságot foglalkoztató valamennyi kérdés megválaszolásra kerüljön, nem lehet kizárólag az alapszervezetekre bízni. Az elmúlt időszakban sok ál­talános, főleg ideológiai kérdés halmozódott fel, amire a párttagság az országos pártértekezlettől várja a vá­laszt. (A4, ponthoz.) „A politikai nyilvánosság terjedjen ki az állami és a társadalmi életre..mondat helyett: „A politikai nyil­vánosság terjedjen ki a párt-, az állami és a társadalmi életre”. Kiegészítő javaslatok a tervezethez (részlet): (A 2. ponthoz.) A foglalkoztatáspolitika reformját ki kell dolgozni, így különösen a munkához való jog érvényesítésében, melyek az állami szervek, a szakszervezetek és más ér­dekképviseleti szervek feladatai, és mi tartozik magára az állampolgárra. (A3, ponthoz.) Helyes, hogy az állásfoglalás-tervezet kiemelten fog­lalkozik az értelmiség társadalmi szerepével. A szellemi munka, a tudás, a teljesítmény megfelelő politikai, anya­gi és erkölcsi megbecsülése az egész társadalomra vo­natkozzon. (A III. fejezethez.) A nemzetközi helyzet értékelésével egyetértünk. Ja­vasoljuk megvizsgálni, hogy a külső feltételek miként hatottak és hatnak a magyar társadalomra. A közvéle­ményben felvetődött, hogy megértek a feltételei annak, hogy a szocialista országok tartsanak közös tanácskozást nemzetiségi kérdésről. Kiegészítő javaslatok a bevezetőhöz (részlet): A problémák felhalmozódásának okai között ki kel­lene térni a politikai struktúrára is. * * * Meg kellene állapítani, hogy társadalmunkban csök­kent a közösségi, közéleti aktivitás, amely megmutatko­zik a politikai, társadalmi szervezetektől való elfordu­lásban is. Javasoljuk e jelenség okainak mélyebb elem­zését. ' * * * Az országos pártértekezlet egyértelműen mondja ki, hogy mit ért a „szükséges reformok” kifejezés alatt, s határozza meg a párt helyét, szerepét a változó politikai intézményrendszerben. * * * Szükségesnek tartjuk tisztázni a pártirányítás elvi­politikai eszközeit, mert a gyakorlatban az eszközök és a módszerek, mint fogalmak, keverednek, szükséges, hogy minden pártszerv és szervezet egységesen értel­mezze és alkalmazza azt. Az új gyakorlathoz más minő­ségű személyi feltételek kellenek, megfelelő erkölcsi el­ismeréssel. Erre utalni kell az állásfoglalásban!

Next

/
Oldalképek
Tartalom