Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-25 / 97. szám

1988. április 25., hétfő o IEHiIUUíW—­(Folytatás a 2. oldalról) részvételükkel folytatott po­litizálás a párt elemi érde­ke. A párttagság a párt nyilvános politizálását vár­ja el, amelyben pontosan tudja, melyek voltak a vi­tatott kérdések és a párt vezető testületéi melyik kér­désben, milyen álláspontra helyezkedtek, mert máskü­lönben nem tudja, mivel értsen egyet. A párttag jog­gal veti fel: hogy azonosul­jak a párt politikájával, ha nem vagyok beavatva, ha nem tájékoztatnak, mi, mi­ért, hogyan történik? Több vitafórumon meg­kérdezték: Mi a garancia, hogy a jelenlegi politika, határozataink jók, megvaló­síthatóak? Nem járunk-e úgy, mint korábban, hogy a határozatokat nem tudjuk végrehajtani? Ügy gondo­lom, nem ilyen egyszerű a kérdés. A jó határozatra az a jellemző, hogy végrehajt­ható, mert számol nemcsak a célokkal, hanem a határoza­tok végrehajtásának objek­tív és szubjektív feltételei­vel. Egy olyan politikai gya­korlat kialakítására törek­szünk, amelyben gyors és hiteles a visszajelzés, rugal­mas a korrekció. De ehhez fel kell hagynunk azzal az önmarcangoló szemlélettel, amely nem segíti a cselek­vést, hanem bénítja. Egy sokat próbált párt, amely kivezette az országot a második világháború utá­ni helyzetéből és tapaszta­latlansága ellenére vállalko­zott a szocialista építőmunka vezérlésére, 1956 decemberé­ben szembenézve saját hi­báival, tévedéseivel, akart és tudott gyökeres fordulatot tenni. 1968-ban dacolva a kockázattal, új pályán indí­totta el a gazdaságot. Az ilyen párt megedződött a ne­héz helyzetek, konfliktusok kezelésében. Pártunknak ezért nem lehet oka, törté­nelmileg nincs joga a kis­Hozzászólások A vitában felszólalt Győr- fi Károly, Józsa Béláné, Né­meth Ferenc, Szabó Béla, Csatári Béla, Fodorné Birgés Katalin, Zalai György, Frank Ferenc és Domokos János. •Véleményt mondtak a párt elvi. politikai irányításáról, vezető szerepéről, az appará­tus szerepéről, a párton be­lüli választási rendszer meg­újításáról, a kisebbségi és különvélemények hangozta­tásáról, a döntési folyama­tok gyorsításáról, ellenőrzé­séről, a felelősség vállalásá­ról, a társadalmi szervezetek önállóságáról, az érdekvéde­lemről, a társadalmi nyilvá­nosságról. Szóltak az ifjú­ság helyzetéről, a gazdasági kibontakozási program ten­nivalóiról, a tulajdonfor­mákról, az árrendszerről, a szociálpolitikáról, a foglal­koztatási gondokról. Majdnem mindegyik hoz­zászóló kifejtette, hogy a pártértekezlet összehívása időszerű, várakozással te­kintenek a tanácskozás elé, nemcsak a kommunisták, hanem, a pártonkívüliek is. Az állásfoglalás-tervezetet alapjaiban jónak tartották, de nem mindenki várakozá­sát elégítette ki. Nem a ter­vezet szellemével van baj, mondották, inkább azzal, hogy egyesek túlságosan ál­talánosnak tartják. Kifogá­solták például, hogy a szö­vetkezeti érdekképviseletről nincs benné szó, ezért mó­dosítást javasoltak. Mások azt hangsúlyozták: meglehe­tősen rövid idő állt rendel­kezésre, hogy a téziseket fe­lelősségteljesen megvitassa a párttagság. A gazdaságpoli­tikai rész is rövid. A konk­rétumokat nélkülöző terve­zetről nehéz vitatkozni. A hibákat nem elemzi tudomá­nyos igényességgel, az egyes megfogalmazások sokszor egymásnak ellentmondanak. A nyelvezete sem mindig világos, többes számot hasz­hitűségre. Mára kétségtele­nül felhalmozódtak bizonyos gazdasági, politikai, társa­dalmi feszültségek — s Bé­kés megye párttagsága, pár- tonkívüli közvéleménye egy­öntetű elvárása, hogy a ki­hívásokra reális programok­kal, gazdasági-politikai strukturális változásokkal válaszoljunk. A halasztha­tatlanná vált fordulat meg­tervezése, megszervezése nem jogunk, hanem köteles­ségünk. Ügy érzékeljük, hogy párt­tagságunk, az egész magyar közvélemény ma mindenek­előtt politikai válaszokat vár a gazdaság, a társada­lom, a kultúra kérdéseire, konfliktusaira egyaránt. Felértékelődött a politika szerepe, s vele. együtt fele­lőssége — nem ritkán illú­ziókat is táplálva a politika lehetőségei iránt. Kedves Elvtársak! A tét nagy. Egyszerre kell hatékony szocializmusban és nemzeti felemelkedésben .gondolkodnunk. Nem a szo­cializmusból ábrándultak ki az emberek; a szocializmus jobbítása útján keresik bol­dogulásukat. Az országos pártértekezlettől a párttag­ság azt várja, hogy a párt reális, világos feladatokat je­löl meg, amelyek alapján nemzeti egység kovácsolható. Megyénk párttagsága az elmúlt évben, az utóbbi he­tekben, hónapokban mind a termelő munkában, mind a politikai munkában helyt­állásával bizonyította, hogy vállalja a helyzet kihívásait, vállalja a nehézségeket. Kész további erőfeszítésekre szo­cialista vívmányaink védel­me és továbbfejlesztése ér­dekében. A végrehajtó bizottság ne­vében kérjük a megyei párt- bizottságot, hogy vitassa meg az írásos és a szóbeli előter­jesztést, foglaljon állást a javaslatokban. nálnak, amelyből nem derül ki, hogy az elkövetett hibá­kért ki a felelős. Nem érzi eléggé a párttagság azt sem, hogy a párt élére állt a re­formnak. Az elmúlt eszten­dőkben előfordult: a párt- határozatokat nem sikerült végrehajtani, de ennek okai­ról nem kaptak kellő infor­mációt a párttagok, így ér­veik sem lehettek a párton­kívüliek előtt. Jónak tartot­ták, hogy az állásfoglalás­tervezetben foglalkoznak az értelmiségiekkel, ugyanakkor nem értik: miért nincs szó a munkásosztályról, hiszen ennek a rétegnek is romlik az életkörülménye. Gyors cselekvésre van szükség, mondotta az egyik felszólaló. Véleménye szerint az emberek nagy része félti a szocializmust, képesek jobban dolgozni, ha látják az eredményt. Viszont kéte­lyeiknek adnak hangot, hogy kezdeményezéseik, javasla­taik eljutnak-e a magasabb fórumokhoz, vezetőkhöz. A pártalapszervezeteknek nagy a szerepük, a felelősségük. Nem ritka azonban, hogy az őszinte, kritikus véleménye­ket retorzió és személyes sér­tődés követi. Ezért is lesz­nek közömbösek a pártta­gok. Olyan vélemény is el­hangzott: az állásfoglalás­tervezet lényegében kritikus hangvételű, de nem eléggé agitatív. Nagyon fontos, hogy a párt tisztázza saját helyét, szerepét. Ugyanakkor arra is szükség van: mit kíván meg­őrizni, felhasználni a régi gyakorlatból, és mi az, amit elhagy, nem tart jónak. Bi­zonyos türelmetlenség, sőt, indulat is tapasztalható volt az alapszervezetek vitái so­rán, a szándék azonban nyílt és egyenes, tehát cselekvő, hangsúlyozták. A megtorpa­nás okait részletesen, tudo­mányos alapossággal ki kell dolgozni, és a XIV. párt- kongresszus elé terjeszteni, hiszen a politikai intézmény- rendszer teljes megújítását a mostani pártértekezlet nem vállalhatja fel — vélték má­sok. A tulajdonviszonyokról szólva kifejtették: ez nem­csak gazdasági kérdés. Ugyanis, az utóbbi időben olyan nézetek kaptak lábra, amelyek a társadalmi tulaj­don alappilléreit támadják. Eltúlozzák a magántőke, a magánvállalkozás szerepét, jelentőségét. Ezeket ideoló­giailag is tisztázni kellene. A cél csak az lehet, hogy a társadalmi tulajdon ne ke­rüljön hátrányba, és a tőke- jövedelmek ne élvezzenek előnyt a munkajövedelmek­kel szemben. Nagy teret szenteltek1 a vitában a tár­sadalmi szervezetek és moz­galmak megújításának. Kü­lönösen az ifjúsági szerve­zet és a szakszervezet jövő­beni helyéről, munkájáról, lehetőségeiről szóltak. Hang­súlyozták: nyílt, őszinte a párbeszéd a párt és a KISZ között, de vannak visszahúzó erők is. A mostani: helyzet kétségtelenül nem kedvez a fiataloknak, akik jobban szeretnének élni. Jobb 'körül­mények között akarnak lak­ni, tanulni és dolgozni. El­várják, hogy teljesítményük után tisztességes keresethez juthassanak. A szakszerve­zetekben dolgozó kommunis­ták is megvitatták a terve­zetet és arra az álláspontra jutottak, hogy ez a doku­mentum kritikus és önkri­A Politikai Bizottság tag­ja hozzászólása bevezető ré­szében a vitában elhangzot­takhoz kapcsolódott. A párt- bizottság munkájáról a kö­vetkezőket mondta: — Áttanulmányozva az írásos előterjesztést, meg­hallgatva a szóbeli kiegészí­tést és a felszólalásokat, az a benyomásom, hogy a me­gyében folyó vitát a felelős­ség, az ország sorsa iránti aggódás és a tenniakarás jellemezte. Szélsőséges meg­nyilvánulások nem voltak, vagy legalábbis nem kaptak tömeges támogatást. A viták összegzéséből az is kitűnik, hogy a megye kommunistái világos útmutatást kémek az országos pártértekezlettől. Elvárják továbbá, hogy ne mindennel foglalkozzon, ha­nem ragadja meg a döntő láncszemet, és teremtse meg a pártértekezleti állásfogla­lás végrehajtásának személyi feltételeit. Ehhez a maguk részéről magas fokú cselek­vési készséget ajánlanak fel. A továbbiakban Maróthy László utalt arra, hogy mi­közben a pártszervezetekben és a társadalomban az utób­bi hónapokban magas hőfo­kon folyt a vita a különbö­ző pártdokumentumokról, a munka nem állt meg. A párbeszéd nem vonta el a figyelmet a termelésről. Az első negyedév gazdasági eredményei biztatóak, s fo­lyik az időszerű, az egész társadalmat foglalkoztató legfontosabb kérdések meg­oldása. Készül a bérreform, napirenden van a társasági, valamint az egyesülési és gyülekezési jogot szabályozó törvényjavaslat kidolgozása, tikus is, de tökéletesítésre is szorul. Ha a| párt politikai eszközökkel akar vezetni, akkor határozottabban kell fogalmaznia. A vállalati, üzemi dolgozók saját érde­keiket figyelembe véve el­sősorban a munkáról, a bé­rekről, az árakról és az áru­kínálatról akartak hallani. Választ várnak olyan kérdé­sekre, mint az új| nyugdíj- törvény, és a lakásépítési támogatás korszerűsítése. és a 'politikai intézmény- rendszer korszerűsítését elő­segítő új szabályok kimun­kálása. Napirenden van, és nagy elhatározottsággal, erő­vel folyik egy új környezeti kultúra meghonosítása Ma­gyarországon. A politikus a továbbiakban az országos pártértekezlet összehívását kiváltó belpoli­tikai helyzet okaival foglal­kozott : — Az alapszervezetekben, de itt a pártbizottsági vitá­ban is többen feltették a kérdést: mi az oka a jelen­legi helyzetnek? A választ az országos pártértekezlet­nek kell megadnia, de nyil­vánvaló, hogy a döntő ok a gazdaság helyzete, azon belül is az adósságállomány fel- halmozódása. Ez beszűkítet­te mozgásterünket, és ki­szolgáltatottá tett -bennün­ket. A rossz hangulatot dön­tően az váltotta ki, hogy az adósságállományt, mint te­her súlyát, már mindenki érzi. Vagyis, a népgazdaság terhe már az egyes szemé­lyekre is ránehezedik. A másik ok, a politikai döntések meghozatalának le­lassulása. Most keressük azokat a körülményeket, amelyek a politikai intéz­ményrendszer hatékony mű­ködését akadályozzák, illetve kutatjuk azokat a lehetősé­geket, amelyekkel működése hatékonyabbá tehető. A harmadik ok a személyi feltételekkel magyarázható. Bizonyos bizalomvesztés ta­pasztalható a legfelsőbb vezetés iránt, ami hangula­tilag akadályozza az előre­lépést. A pártértekezlet sze­mélyi kérdésekkel is foglal­kozik, s meggyőződésem, hogy megteremti a kibonta­kozás személyi feltételeit. Megkérdezik: miért nem foglalkozik az állásfoglalás részletesen a vidék hátrá­nyos helyzetével. Az sem tisztázott, hogy részesei-e a hatalom gyakorlásának a szakszervezetek. A gazdaságpolitikával fog­lalkozók úgy foglaltak állást, hogy ebben a tekintetben a helyzetfeltárás késett. Mára XIII. kongresszus időszaká­ban láthattuk a bajokat, mégis csak 1986-ban szere­A Politikai Bizottság tag­ja végezetül a gazdasági-po­litikai megújulás időszerű­ségével foglalkozott: — Nézve a szocialista or­szágok fejlődését, látva és tanulmányozva a Szovjet­unióban folyó átalakítást, ne­kem úgy tűnik, hogy a szo­cialista építés történetében egy történelmi szakasz befe­jeződött. Egyidejűleg egy új szakasz kezdődött el. Valami újnak vagyunk a kezdetén. Elszántnak kell lennünk ar­ra, hogy váltsunk, újítsunk. Ha pedig újítunk, akkor kel­lő ismeretre, becsületre és bátorságra is szükségünk van ahhoz, hogy a szocia­lizmus építésének erre az új pályájára ráálljunk. Nincs más választásunk, csak ez az új út! Az MSZMP pártérte­kezlete ezen a pályán hatá­rozott lépést kíván előre­tenni. E munkához a Békés megyei pártbizottság vitá­ban leszűrt tapasztalatai jó segítséget nyújtanak — mondotta befejezésül Ma­róthy László. A vitát Szabó Miklós fog­lalta össze, majd a testület az előterjesztést a kiegészí­tésekkel együtt elfogadta. * * * A megyei pártbizottság a továbbiakban megválasztot­ta az országos pártértekez­let Békés megyei küldötteit. Szűkebb hazánkat harminc­kilencen képviselik az orszá­gos tanácskozáson. A kül­döttek névsora: Dr. Ambrus Zoltán,,, a megyei könyvtár igazgatója, Avramucz Mihály, a Gyulai Húskombinát osztályvezető­je, Bánfi Antal, az Orosházi Üveggyár olvasztára, Béké­siné Boldizsár Ella, a Békés­csabai Kötöttárugyár előadó­ja, Boros Mihály, a Csepel Autógyár szeghalmi gyárá­pelt önálló vitaként a Köz­ponti Bizottság előtt a gaz­daság megújításának szük­ségessége. Végül, tavaly szü­letett meg a gazdasági sta­bilizáció programja. Érthe­tetlen a várakozás, hiszen semmi sem akadályozta a párt vezető szerveit abban, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket. A pártbizottság ülésén szót kért dr. Maróthy László. nak igazgatója, dr. Bódi Pi­roska, a gyulai kórház gyer­mekgyógyásza, Csépi József, a Szellőzőművek sarkadi gyáregységének csoportveze­tője, Csáti János, a mezőko­vácsházi áfész elnöke, Dal­noki Sándorné, a Szarvasi Plastolus Szövetkezet rész­legvezetője, Frank Ferenc, a megyei pártbizottság nyu­galmazott első titkára, Gyet- vai János, a Gyomaendrődi Szabóipari Szövetkezet vil­lanyszerelője, Győri Margit, a Battonyai Petőfi Tsz fő­könyvelője, Gyulavári Pál, a Békés Megyei Tanács el­nöke, Hegedűs Istvánná, a tótkomlósi áfész csoportveze­tője, Kelemen Sándor, aDé- mász igazgatója, Király Jó­zsef, az Okányi Haladás Tsz brigádvezetője, Kiss Sándor, a megyei pártbizottság tit­kára, Kunos Sándor, ' az Orosházi Mezőgép művezető­je, Kutas Gyula, a békéscsa­bai városi pártbizottság első titkára, Lisztóczky Mihályné, a békéscsabai Centrum Áru­ház üzletvezetője, dr. Lo­vász .Matild, a megyei párt- bizottság titkára. Olajos Im­re, a Kardoskúti Rákóczi Tsz elnöke. Oláh Tibor, a Mező­kovácsházi 0 i Alkotmány Tsz telepvezetője. Orosz Ká­roly. a Dévaványai Arany­kalász Tsz párttitkára, Pa­taki István, a békési városi pártbizottság első titkára. Pozsonyi György, a Mezőhe- gyesi Mezőgazdasági Kom­binát művezetője, Rusznák Pál, a Békés Megyei Állami Építőipari Vállalat brigád­vezetője, dr. Sonkoly János, a szarvasi városi pártbizott­ság első titkára, Szabó Béla, a KISZ Békés Megyei Bi­zottságának első titkára, Szabó Lajos, a Vésztői Kö­rösmenti Tsz brigádvezetője, Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, Szikszai Ferenc, a Hazafias Népfront Békés Megyei Bi­zottságának titkára, dr. Tí­már Judit, a földrajzkutató tudományos munkatársa, dr. Tóth Tamás ügyész, Zolnai László, a mezőberényi nagy­községi pártbizottság titkára. A megyei küldöttcsoport tagjai lesznek a Központi Bi­zottság és á Központi Ellen­őrző Bizottság tagjai közül: Apáti Nagy Gábor, Fodorné Birgés Katalin, dr. Maróthy László, Sebes Sándor.. A tudósítást készítet­ték: Árpási Zoltán, Se- leszt Ferenc, Seres Sán­dor. Fotó: Gál Edit. Választás legfeljebb két ciklusra A megyei pártbizottság az állásfoglalás-tervezet 1/e. pontjában megfogalmazott javaslatról — hogy legfeljebb két ciklusban lehessen betölteni a KEB elnöki és -titká­ri, valamint a területi és helyi pártbizottsági titkári funkciót — külön szavazott (mint ismeretes, a Központi Bizottság ezt a rendszert 1986-ban hozott határozatával a Politikai Bizottság és a Titkárság tagjaira, a KB osz­tályvezetőire és a megyei pártbizottságok első titkáraira már kiterjesztette). A testület a tervezetben szereplő javaslatot — 11 ellenszavazattal — az alábbi kiegészí­téssel fogadta el: „Lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kizárólag alulról jövő kezdeményezés alapján az arra al­kalmas káderek a két ciklus lejárta után is megválaszt­hatok legyenek”. Maróthy László felszólalása

Next

/
Oldalképek
Tartalom