Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-25 / 97. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! 1988. ÁPRILIS 25., HÉTFŐ Ara: 1,80 forint XLm. ÉVFOLYAM, 97. SZÄM A magyar békemozgalom konstruktívan! kíván hozzájárulni az európai népek együttműködéséhez, ezért kezdeményezte, hogy november 11. és 13. között Budapesten a helsinki záróokmányt aláíró országok mozgalmai, társadalmi csoportjai és személyiségei vitassák meg a helsinki folyamat továbbvitelének feladatait. Vasárnap befejeződött fővárosunkban az a kétnapos békemozgalmi eszmecsere, amelyen az Országos Béketanács meghívására 13 ország képviselői az őszi találkozót készítették elő. Az ülésen megállapodtak abban, hogy a helsinki folyamatot — az államok között kialakult együttműködés mellett — a társadalmi, emberi kapcsolatok erősítésével kell bővíteni, és ezért az őszi európai találkozóra a legkülönbözőbb politikai nézetek képviselőit, elsősorban nem szakértőket, hanem az európai bizalomépítés aktivistáit hívják meg. A találkozó mintegy 200 résztvevője a helsinki záróokmány mindhárom kosarával foglalkozik majd. Békemozgalmi tanácskozás Hatékony szocializmusban és nemzeti felemelkedésben kell gondolkodnunk Az országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezete vitáját összegezte a megyei pártbizottság Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága — Kiss Sándor megyei titkár elnökletével — szombaton ülést tartott. A tanácskozáson részt vett és felszólalt dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszter. A napirend az országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezete megyei vitájának összegzése, valamint a pártértckezlet megyei küldötteinek megválasztása volt. Az első téma két részből állt, az írásos összegzésből — amelyet a testület tagjai előzetesen megkaptak, s amelyből néhány részletet keretes elhelyezésben ismertetünk —, valamint a szóbeli kiegészítésből, amelyet Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára terjesztett elő. Április 6. és 15. között megyénk 975 alapszervezetében vitatták meg az állásfoglalás-tervezetet. E taggyűléseken a párttagok 81 százaléka vett részt, csaknem ezren mondták el véleményüket. A közvetlen megyei irányítású pártbizottságok ülésein 132 hozzászólás hangzott el. A szakszervezetek és a népfront különböző fórumokon vitatta meg, s a KISZ megyei bizottsága és területi szervei is állást foglaltak a dokumentumról. Az elhangzott észrevételeket, javaslatokat az írásos, illetve a szóbeli előterjesztés tartalmazza. Szabó Miklós beszéde Tisztelt Pártbizottság! Kedves Elvtársak! Általános tapasztalatunk, hogy Békés megye kommunistái időszerűnek tartják az országos pártértekezlet ösz- szehívását. A Központi Bizottság által közreadott állásfoglalás-tervezet nyilvánosságra hozatalát és a párttagság körében teljeskörű vitára bocsátását egyöntetűen helyeslik. Ugyanakkor kevésnek találták az alapszervezetek a számukra biztosított időt a vitára. A különböző pártfórumokon a dokumentummal kapcsolatban elhangzott bíráló megjegyzések zöme nem az elutasítás szellemét, hanem a továbbgondolás, a pontosítás igényét tükrözte. Visszatérő vélemény, hogy az állásfoglalás-tervezet egyes megfogalmazásai’ túl általánosak. ezért egyszeri elolvasásra sokaknak tűnhetett úgy. hogy kevés újat tartalmaznak. Szóvá tették az egyes fejezetek közötti szín- vonalbeli egyenetlenségeket, és azt is, hogy egyes problémák megközelítésének az elméleti igényessége és gyakorlati megalapozottsága között nagyok az eltérések. A megengedhető, normatív jellegű fogalmazás több helven lehetővé teszi az egyértelműség elkerülését. Azt javaslom: a megyei pártbizottság értsen egvet azzal az ál- lásDonttal. hogy végső megfogalmazásában az országos pártértekezlet állásfoglalásának a jelenleginél jóval egyértelműbbé. közérthetőbbé kell válnia ahhoz, hogy noü- tikai erőforrássá. magával ragadó programmá, cselekvési vezérfonallá váljon. A következőkben a vita néhány lényeges tartalmi, politikai tanulságát szeretném összefoglalni. Egyetértés alakult ki abban, hogy társadalmunk megújulása a minden területet — a gazdaságot. a politikát, az ideológiát. a kultúrát — átfogó következetes, és egves területeken radikális reformokat kíván. Ügy is felfoghatjuk, hogy a gazdaságra vonatkozó stabilizációs és kibontakozási program 1987 nyarán elkészült, míg a politikai programot, vagy annak fő irányait az országos pártértekezletnek kell elkészítenie. Egyetértés van abban is, hogy ma és a jövőben a szocializmus építésében vezető szerepet csak a társadalmi szükségletekhez igazodó, társadalmi érdekekben gondolkodó, belső struktúrájában, szerepkörében, szellemében, módszereiben és stílusában megújuló kommunista párt képes betölteni. A párttagság kész felsorakozni egy olyan program támogatására, amelynek kialakításában és végrehajtásában használhatja és használja a demokrácia bővülő eszközrendszerét, amelyben a politika nemcsak a nép érdekében, hanem a nép által formálódik. Ha úgy igaz, hogy hazát csak nép képes teremteni, akkor minden túlzás nélkül állíthatjuk azt is. hogy egy új pártprogramot csak a párttagság egésze hivatott megalkotni. Erősödik a párttagságban az a meggyőződés, hogy gondjainkra, nehézségeinkre nincs csodaszer, nincs egyszerre megoldás. A sorrend, a prioritás, a döntő elemek megtalálása azonban sürgető igény, amely egvben segíthet eligazodni politikában, ideológiában egyaránt. Vitatkozunk azokkal a nézetekkel, amelyek minden feszültség egyidőben való megoldásának felvállalását akarják kikényszeríteni. Az összesűrűsödött feladatok sem indokolhatják a kapkodást, az erők szétforgácsolását. A vitákból az derül ki, hogy a párttagság egésze jól érzékeli, ma a döntő láncszem a teljesítmény következetes érvényesítése a gazdaságban, a politikában, a kulturális életben, ideológiában, az emberi kapcsolatokban, értékeink megvédésében és továbbfejlesztésében. Csak hatékony, korszerű minőséget létrehozó, a műszaki előrehaladást biztosító gazdaság, és a képzett, hozzáértő, a munkában érdekelt dolgozók képesek teljesítményt produkálni. Csak a társadalom azonos, de különböző érdekeit is vállalni és képviselni tudó demokratikus intézményrendszer lehet ma teljesítőképes. Az emberi tényezők, a tudás, a képzettség, a hozzáértés, az - ideológiai — politikai szilárdság csak ott érvényesül, ahol mindez támogatott, erkölcsileg is megbecsült. A párttagság, az egész társadalom többsége olyan program mellett áll ki, amely a tényleges teljesítmény alapján méri a vállalatot, a vezetőt és a beosztottat, a közéletben résztvevőt. A párttagság egyre nagyobb részében tudatosul, hogy a fejlődés során nem lehet a régiből mindent megőrizni, mint ahogy nem lehet mindent meghaladni sem. Azt várják, hogy egyértelműbbek legyünk abban, ami az újban is nélkülözhetetlen, s mi az, amitől a haladás érdekében meg kell szabadulnunk. Nem lehet rvéldául egvformán támogatni a teljesítményt és a szolidaritást. hogy a szolidaritás szellemében a nvereséges vállalatok tartsák el a veszteségeseket. hogy gazdasági szerkezetváltást akarunk, de nem fogadjuk el a strukturális munkanélküliséget. A tudást, a hozzáértés szerepét dicsőítjük, de a valóságban a régi sablonok szerint a szociális helyzetet, a kort, a beosztást díjazzuk. Követeljük az alkotó, aktív, gondolkodó részvételt a közéletben, de a közéleti mechanizmus, a sablonos politikai gondolkodás a végrehajtói szellemet ismeri el. A sajtó, a rádió, a televízió nem állhat ki egyszerre a reformok mellett, s a reformok természetes következményei ellen. Nem lehet egyszerre piaci viszonyokért lelkesedni, s ugyanakkor hadat üzenni adórendszernek, árrendszernek, s a többi közgazdasági következménynek. Kedves Elvtársak! Ezek után rátérek az állásfoglalás-tervezet vitájának néhány főbb csomópontjára. Az első kérdés, mi legyen a pártértekezlet napirendje? Erre a vitában elhangzott, sokszor szenvedélyes, egymásnak ellentmondó vélemények alapján a megyei pártbizottságnak kell javaslatot tennie. A párttagok egy része to- vábbra is ázt vallja, hogy a jelenlegi feszültségeinket alapvetően gazdasági nehézségeink okozzák. Ezért gondjaink megoldhatóságát kizárólag a gazdasági szférán belül vélik. Jelentős volt azoknak a száma is, akik minden kérdést egyformán fontosnak tartanak. Az állásfoglalás-tervezet olyan várakozásokat, illúziókat is kelthet, amelyeknek a pártértekezlet semmiképpen nem tud megfelelni. A párttagságnak azon tekintélyes részével értünk egyet, amely szerint a pártértekezlet arra vállalkozzon most, amit a jelenlegi helyzetben meg tud oldani, s amit a további előrehaladás érdekében feltétlenül meg kell oldania. A megyei pártbizottságnak javasoljuk, úgy foglaljon állást, hogy az országos pártértekezlet a párt vezető szerepének kérdéseivel, a párt belső életének korszerűsítésével, a politikai intézményrendszer továbbfejlesztésének elméleti és gyakorlati kérdéseivel, az ahhoz kapcsolódó társadalmi, ideológiai feltételekkel, problémákkal, s a feladatok megoldását segítő káderkérdésekkel foglalkozzon. Már a korábbi vitákban és most is felmerült a helyzetfeltárás igényessége. Széles körben hiányolják a helyzetet előidéző okok konkrétabb, mélyebb feltárását. Ezt a munkát minél hamarabb, de a XIV. kongresszusig feltétlen el kell végezni. A párt 1986-ban felismerte, hogy fordulatra, a társadalom átfogó reformjára van szükség, mert a gazdaságpolitikai, társadalom- politikai eszközrendszerben, struktúrában rejlő energiák kimerültek. A helyzetet kiváltó okok közül azokkal foglalkoztak a legtöbben, amelyek tőlünk függenek. A vitákban visz- szatérő elem: „az úton nem tudtunk, olykor nem akarunk végigmenni!” Azt is mondják: hogy ha a reform- folyamatok a szocialista országok közül elsőként hazánkban kerültek napirendre, akkor mi az oka megtorpanásunknak? Az a baj — állítják —, hogy a nehézségeket, veszélyeket érzékelve kételkedtünk a társadalom fogadókészségébén. Egyes pártbizottságok úgy érvelnek, hogy a reformok szemlélete vagy 20 évig a köztudatban élt, a lehetségesnél mégis kevesebb valósult meg belőle. Emellett az volt a párt által is táplált remény, sőt, határozatokba foglalt bizonyosság, hogy csak rövid távon viselhető el ez a kettősség. Nem így történt. A reformok továbbvitele soha nem került le a napirendről, de a megvalósítás elhúzódott, egyes kérdésekben megfeneklett, ez felerősítette az elégedetlenséget, fokozta a gazdasági, politikai, ideológiai, s erkölcsi értékzavarokat. Sok párttag állítja, hogy emiatt nőtt az elbizonytalanodás, jelentek meg a bizalmi válság egyes elemei, romlott a társadalom közérzete, a párt iránti bizalom megrendült. A párt(Folytatás a 2. oldalon) — Az írásos Összegzésből (részlet): Az állásfoglalás-tervezet nem a jövőben kívánatos szerepének megfelelően foglalkozik az alapszervezetekkel. Minden korábbi ígéret és önkritika ellenére a központi döntések végrehajtójának tekinti őket. Nem mondja ki önállóságukat, felelősségüket a helyi politikai döntések meghozatalában. Azt a szemléletet erősíti, hogy a párt politikája a központi vezető szervek döntéseivel egyenlő. A megyei pártbizottság alapvető feladatnak tekinti az alapszervezeti munka megújítását. * * * A főváros és n vidék, valamint az ország egyes térségei közötti indokolatlan különbségek egyre nagyobb társadalmi feszültséget okoznak a megyében élő állampolgárok körében. Indokoltnak tartjuk, hogy az országos pártértekezlet mondja ki: „A jelenlegi helyzetben is minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy a főváros és a vidék, valamint az ország egyes térségei közötti indokolatlan különbségek csökkenjenek. A XIV. kongresszusra olyan politikai döntéseket kell előkészíteni, amelyek már a VIII. ötéves terv időszakában érzékelhetően csökkentik ezeket a különbségeket." * * * Javasoljuk, hogy az országos pártértekezlet tegye konkrétabbá az állásfoglalástervezetet, egyértelművé a XIV. kongresszusig terjedő időszak feladatait. Foglalkozzon kiemelten a pártegység n\ai tartalmának meghatározásával. * * * Javasoljuk, hogy a Központi Bizottság a XIV. kongresszus előkészítésének időszakában dolgozza ki és terjessze a kongresszus elé a reformfolyamat eddigi tapasztalatainak összegzését és folytatásának távlati Jeladatait. A testületi ülés elnöksége
