Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-12 / 61. szám

1988. március 12.. szombat o Egy csabai gazda korabeli feljegyzései Száz éve történt Árvíz Békéscsabán Az idei enyhe tél elfeled­tette az elmúlt évek szeszé­lyes, kemény teleit, a nagy ■hózivatarokat, s a mindent ellepő hatalmas hófúvásokat. Hasonló természeti csapások évszázadonként szerencsére egyszer-kétszer fordulnak elő. A múlt században egy új- kígyósi parasztember írta le, hogy Békés megyében az 1829—30-as télfordulón már november közepén lehullott az első hó, s a vastag hóta­karó a rideg hidegben ki­tartott egészen áprilisig. A békéscsabaiakat meg­döbbentette az 1879. évi nagy szegedi árvíz, mind­nyájan jó szívvel adomá­nyoztak az ottani árvízká­rosultaknak lisztet, szalon­nát és csabai kolbászt, nem is sejtve, hogy alig egy év­tized múlva majdnem ők is rászorulnak hasonló támo­gatásra. Hiszen az ' 1888-as kora tavaszi árvíz végpusz­tulással fenyegette meg a várost. De az árvizek ko­rában sem kerülték el Bé­késcsabát; 1814, 1817, 1844- ben olyan nagy víztömeg árasztotta el a határt és a várost, hogy a román temp­lom körül csak csónakon le­hetett járni. Az 1887-ben kezdődő tél igen hosszan tartott, a vége pedig nagy esőzésekkel zárult. A folyók szintje megduzzadt, s már­ciusban a víz áttörte a Kö­rösök gátját. Békéscsabát csupán nem várt szerencsé­vel tudták megmenteni. Mindennek az emlékezetes eseménysorozatát nemcsak a korabeli újságok, honismere­ti . írók írták le. hanem egy békéscsabai szlovák gazda, Bohus Magyar György is. Az 1880-as években tvett egy gót betűkkel 1857-ben nyom­tatott egyházi beszédgyűjte­ményt, melynek a címe: No­ted Ewanjelická Postilla (Üj evangélikus posztiil-lók). Ezt a könyvét annyira ked­velte. hogy ugyancsak nyo­matott gót betűkkel beüt- tette a nevét is; Bohus Ma­gyar Dord, sőt, az első ol­dalon nyomban fel is je­gyezte szlovákul; Ezt a könyvet az Ür 1886. eszten­dejében 2 aranyért és 20 krajcárért vásároltam (Tuto Knizku kupiu R okú Pane 1886- ho na 2 zlatje na 20 kr.). E könyv borítója harma­dik oldalán pedig nagy eru- dicióval jegyezte le az 1887— 88. év telének rend­kívüli megpróbáltatásait. Szó szerint idézzük a szlo­vák szöveget (a helyesírását sem módosítjuk), és a ma­gyar nyelvű fordítást: „R. P. 1888ho bola velmi tuhá zima aj mnoho snehu, tak ze sa Dahe ad vela sne­hu lamale. Ale gj ceste bole velmi zlje od vela snehu, lebo cestu kazdi den zano- siv. A trvala sanica do 10. marca na veki rovno od 16ho Decembra — co sme na sanjah chodili. — Potom sa Marci pustilo tak napo- nahle pót tiznon ze nas tak vela voda zachvatila z no- viho Keresa 12. Marca. Ze za 5 dí pót Bogarhaze tjekla apotom jich pjatok nocov aj viljala tak ze ani edon dóm neostav co bov zo su- rovich tjehel. Kerezi sa zas- tavila lebo szme breh bolt 3 suche vivisili a potom sa viljala do malej marasti pondelok rano ked bolo 5 ho na 17ti den za 3 tizne zme ju vartuvali.” (1888-ban nagyon erős tél volt, és sok hó, úgyhogy a tetők a sok hótól összetör­tek. De az utak is nagyon rosszak voltak, mert min­den nap befújta őket a szél. A szánkózás december 16- tól március 10-ig egyfolytá­ban tartott — szánkón jár­tunk. — Azután márciusban hirtelen egy hét alatt elol­vadt, s nagy víz árasztott el bennünket az új Körösből márciusi 12-én. 5 napig a Bogárházak alatt folyt, majd péntek éjjel ki i,s öntötte őket. Egy ház sem maradt meg, amely vályogból épült. A Körös-csatornánál meg­állt, mert a partot 3 aralsz­szal megemeltük. Azután el­öntötte a kisrétet 17-én, hét­főn reggel 5 órakor. Három hétig voltunk miatta a vár­tán.) Néhány megjegyzés a na­pi szöveghez. Fábry Károly szerint a város mérnöke először sáncot hányatott a Bogárházak előtt, és az ak­kori vásártér mellett. A paraszti szemtanú szerint ez öt napig bírta. A víz a vá­sártérnél tört át, s elpusztí­totta a Bogárházakat is. Bo­gárházak a város Gyula felé eső részén feküdtek, a bogárhátú putrik miatt kap­ták magyar nevüket, ame­lyet a szlovákok is átvettek. Itt volt a bogárházi temető, amelyet napjainkban a bé­késcsabai iskolacentrumba, a tanítóképző főiskolához a Bajza utcán át vezető autó­út iszel ketté. Az új Körös (Növi Keres) a Fehér- és a Fekete-Kprös új ásott medrét jelenti, mely a Szanazugban egyesül Kettős-Körössé. A Ker-ez a városon keresztül­vivő Élővíz-csatorna, ame­lyet a csabaiak a 18. század második felében ástak a Fehér-Körös gyulai határ- beli régi medrétől Békésig, a folyó itteni, régi medréig, A Kis,rét (Maid Marast) ha­tárnév; ma is így nevezik, a várostól északra, a békési és a mezőberényi út között terül el. Az arasz (such) ré­gi hosszmértékegység, egy arasz kb 20-25 cm. Tehát a várost mindössze 60-70 ern­es hirtelen emelt töltés véd­te meg a pusztulástól. A hi­teles adatok szerint Békés­csaba legmagasabb pontja a nagy evangélikus templom helyén van, mely a tenger színe felett 88,64 méterre fekszik. A szörnyű ár 88,75 méterre emelkedett, tehát az egész várost beboríthatta volna. A nagy árvíz után emelték a híres körgátat, amelyet az itt élők és az or­szágba szétszóródott békés­csabaiak komolyan vagy tré­fásan úgy emlegetik, hogy kergát. Dr. Krupa András Békéscsabát nagymérvű pusztító elemi csapás ritkán fenyegette a múltban. Az 1888-ra forduló tél is min­den baj nélkül indult és telt el. Az Alföldre a tél folya­mán lehulló hó február kö­zepére elolvadt. Ugyanakkor a Körösök forrásvidékén emelkedő Bihar- és Béli­hegységet borító hatalmas hótakaró még erősen tartot­ta magát, dé a közelgő ta­vaszi napsütésnek nem soká­ig állhatott ellen. A hegyek között a tavaszi hóolvadás hirtelen következett be, már­cius hónap elején. A gyor­san áradó Körösökbe a ro­hanó víz nagy hó- és jégtö­meget sodort, amitől a Kö­rösök mederrendszere telje­sen megtelt. Békéscsaba aránylag távol a Körösöktől a biztonság érzésével fogadta a tavasz közeledtét. A Körösök árvi­zét emlegető riasztó vészt jelző hírek eljutottak Csaba város vezetőségéhez is, ezért az Élővíz-csatorna alacsony gátjainak fokozott ellenőrzé­sére hat csatornaőrt fogad­tak fel, és Veszélynél elzár­ták a víz beömlését a csa­tornába. A havas, jeges ár mind erősebben duzzadt a Fehér- Körös medrében, és gyorsan veszélyessé vált a partokat környező területekre. A gyula—békési ásott meder gátja nem tudott ellenállni a víz nagy nyomásának, s március 12-én, a délelőtti órákban átszakította azt, a dobozi hídtól alig lejjebb Marónál, vagy 100 méter hosszúságban. A keletkezett szakadáson a jeges ár három méteres bukással rohant, most már akadálytalanul a szántóföldeken, s rövid idő alatt elöntötte Gerla és Pás­telek egész területét. A vá­ratlan veszedelem elől me­nekült mindenki, többen csak házuk tetején vagy ma­gas fák koronáján találtak menedéket, mert a látóhatár csakhamar megtelt úszó jég­táblákkal. tőből kiszaggatott fákkal. A biztonságos helyzetét élvező Békéscsabát készület- lenül érte az árvíz közelsé­ge, melynek fenyegető ve­szélyére csak ekkor döbbent rá. Á bíró és a főjegyző ve­zetésével azonnal vészbizott- ség alakult, amely megtette az első szükséges védelmi intézkedéseket. Nem várva be a felsőbb hatóságok uta­sításait, gyalogos és lófogat­tal bíró polgárokat rendelt az Élővíz-csatorna városi szakasza védelmi munkála­tára, de sajnálatosan nem volt kielégítő a megjelentek száma. A Fehér-Körös pedig egy­re ontotta vizét. A város ke­leti és északi külterületének tanyai lakosai egyre-másra hagyták oda tanyáikat, mentve, ami menthető, ép­pen idejében, mert a Fehér- Körös régi medre (a gerlai holtág) is megtelt az ár vi­zével annyira, hogy Veszély­től Sikkonvig húzódó bal parti töltésén az ár áttört március 14-én, elárasztva most már Veszélyt és kör­nyékét, Nagyrét, Kismeg.yer területét, és még aznap el­érte a város keleti szélét, ahol a régi vásártér előtti házak, valamint a Bogárház utca (ma Berzsenyi utca) házai és a Kanálisi szőlők (a mai VI. kerület) kerültek víz alá. A „szegények há­za” is romba dőlt, lakóit a régi kórház két szobájában zsúfolták össze. A városban nagy volt a kétségbeesés, a fejetlenség, egymást keresztező intézke­dések láttak napvilágot, mindaddig, míg végre kor­mánybiztos került a vészbi­zottság élére, Beliczey István akkori megyei főispán sze­mélyében. Á kormánybiztos hamar felmérte a várost el­árasztással fenyegető ve­szélyt, s annak elhárítása végett, Sztraka Ernő városi mérnök tanácsára, azonnal katonai segítséget kért a kormánytól, akik igen ha­mar a helyszínre érkeztek. Egyúttal felszólította a vá­ros lakosságát a hathatós védelemben való részvétel­re: a város két dobosa utcá­ról utcára menve dobpergés útján, katonai kürtösök kürtszóval hívták össze a férfiakat az Élővíz-csatorna bal parti gátja erősítésére. Március 16-án már több ezer békéscsabai ember, 500 ön­kéntes orosházi kubikos és 4 honvédalakulat 942 embere vett részt a védelemben, a gát magasításában, a Gyulai úti hídtól a békési zsilipig terjedő gátszakaszon. Á hirtelenében emelt nyúl- gát nem bizonyult elég tar­tós védelmi vonalnak az ár­vízzel szemben. A hatalmas víztömeg óráról órára emel­kedett, az áttörés elkerülhe­tetlennek mutatkozott. Amennyiben ez bekövetke­zik, úgy Békéscsabát ment­hetetlenül elönti a Körös árja. A város szerencséjére a térszín Békés és Békés­földvár (Murony) felé lejt, így az ár arra terjeszkedett. Még aznap áttörte a békés- csaba—budapesti, majd a murony—békési vasútvonal töltését, és másnapra elbo­rította Békés, Mezőberény és Köröstarcsa tanyavilága jelentős részét. Ahová a víz — idős emberek állítása sze­rint — azelőtt soha nem ju­tott el, ott most sík tenger terült el. Az árvíz 50 ezer hold termőföldet borított el. Kétheti megfeszített mun­ka eredményeként — mely idő alatt a fékeveszett elem ellen vagyon- és életmentő harcot vívott Békéscsaba la­kossága — elmúlt a veszély a városról. Az elárasztott külterületekről csak hetek múltán vonult vissza az ár­víz, nagy pusztítást hagyva maga után, nagy kárt oko­zott Békéscsaba lakosságá­nak és a környező települé­seknek. Békéscsaba határá­ban 6020 kát. hold került víz alá, 226 városi lakóház és tanya semmisült meg mel­léképületeivel együtt, a két hétig tartó árvédelmi mun­ka 57 500 forintjába került a városnak, mely összeg fele fedezetlen volt, de legalább megmenekült a város a pusztulástól. A Körösök mentén fekvő településeket gyakran fenye­gették elöntéssel a folyók áradásai, annak ellenére, hogy rendelkeztek védmű- vekkel, gátakkal, de azok gyenge felépítése nem tu­dott kellően ellenállni egy- eg.v nagy áradásnak. Végül is az 1888. évi nagy árvíz kártevése láttán a megye el­rendelte a védőgátak egysé­ges rendezését, és minden árvíz ellen biztonságos meg­erősítését. A megyei rendelkezés és ez az árvíz késztette Békés­csabát a körgát létesítésére, amire nem sajnálták a rop­pant nagy építési költséget. Hosszú tárgyalások és a véd- művet építő vállalkozóval folytatott nézeteltérések után végül a város a maga erejével hozta létre a ma is meglévő körgátat 1889 tava­szán, amely napjainkban zöld füves oldalával, kelle­mes színfoltként kanyarog, már nem a település szélén, hanem a megnövekedett vá­ros utcái között. Tábori György Az 1888. évi Körös-völgyi ár A KÖRÖS MEDRE BÉKÉS-CSABÁK. 1888. januárjában rendkí­vül hideg tél volt folyóink vízgyűjtő területén. A téli középhőmérséklet (XII—II. hó) —3,1 Celsius-fok volt. A folyókban az egymásra tor­lódott jégtáblák vastagsága 50-60 em-re növekedett. Feb­ruár első napjaiban melegre fordult az idő. Kétnapi ára­dásban a lefolyó vizek a jég fölé emelkedtek és kiléptek a hullámterekre. Rövid idő múlva újra visszatért a ke­mény tél és a víz most már a hullámterek teljes széles­ségében megfagyott és elérte az előző jégvastagságot. A tél folyamán, de különösen annak utolsó szakaszán, nagy havazások voltak. A rendkívüli télben a víz­ügyi szakemberek már jó előre a lakossághoz fordul­tak egy rohamos olvadás esetén várható veszedelem elhárítása érdekében: „Buz­gó munkásságra és legtúlfe- szítettebb kötelesség érzet­re” történt felhívásukban. Az ármentesítő társulatok­nál még január hónapban előkészítették a védelmi anyagokat és szereket. „Gátvédő” csapatokat alakí­tottak, megszervezték az ár­vízi hírközléseket. Március 6—9-e között me­leg széllel, esőzéssel gyors felmelegedés kezdődött. („Meglágyult az idő.”) Egy­szerre olvadt el a hó, az áradó víz felszaggatta a fo­lyók jegét, és azt nagy erő­vel vitte lefelé. A vastagra fagyott jégtömegek az alsó szakaszra érve felakadtak és összetorlódtak. Ennek kö­vetkeztében az árvizek, minden korábbi maximumot meghaladva, töltésszakadá­sokat idéztek elő. De nemcsak a Körösök, ha­nem a Tisza vízgyűjtőjén is hasonló volt a helyzet. A Tisza-szabályozás befejezé­se után sem tétlenkedtek az árvízvédelemmel foglalkozó szakemberek: de az 1888. évi árvíz méretei megdöbbentet­ték a nagy munkálatok vég­rehajtóit is. A Tisza jeges árhulláma is átszakította a gátakat és a magasparton kitörve vize elárasztotta • a Hortobágy—Berettyó-völgy mentesített területét. A Fekete-Körös vízgyűjtő területének patakjai rend­kívül sok vizet hoztak. A legjelentősebb Tőz patak ki­lépett medréből.. Ennek kö­vetkeztében Barakonytól Gyuláig egy összefüggő víz­tenger alakult ki. A Fehér-Körös felső sza­kaszáról aránylag nagyobb kártétel nélkül vonult le a jeges ár Gyula határáig, de a közúti és vasúti hidaknál — mindkét folyón — ag­gasztó méretű torlódások keletkeztek. Később szeren­csésen alakult itt a helyzet, mert kismértékű beavatko­zással meg tudott indulni "a jég. Szanazugnál a két ár­hullám összetalálkozott, és ezután meg-meg torlódva, csak lépésről lépésre haladt a Kettős-Körösön. A dobozi híd megrongálása után is­mét lefelé haladt az árhul­lám, de Békés határában, a vashalmi hármas kanyarban ismét jégtorlódás keletke­zett. Katasztrofális helyzet alakult ki. Március 12-én reggel 7.30 órakor a Kettős^ Körös bal oldali töltése a dobozi híd alatt 1900 m tá­volságban a marói határban-, rövid ideig tartó szivárgás után kiszakadt. Nem sok idő múlva újabb szakadás következett be 450 m-rel az előző szakadástól lefelé. A töltésszakadások rövid idő múlva 140 és 70 m hosszú­ságúra növekedtek. Ezen két töltésszakadás következtében Gyula, Csaba, Békés, Mező­berény és Köröstarcsa tele­pítések belsőségei a legna­gyobb veszedelembe kerül­tek. A töltésszakadáshoz legközelebb fekvő Gerlánál még védekezni sem lehetett. A település körüli 10 km hosszú töltést, már a szaka­dás napjának reggelén át­hágta a víz, így az 1876 óta már a harmadik árvízka­tasztrófát érő Gerla község teljesen megsemmisült a 3 méteres mocskos áradatban, melynek nagysága 5612 hold volt. Békés is a legnagyobb ve­szélybe került. Maiina Gyu­la, miniszteri műszaki -taná­csos kormánybiztos irányí­tásával folyt a védekezés. Itt nemcsak a Kettős-Körös árvize, hanem az Élővíz­csatorna vize is veszélyez­tette a város belsőségét. Ide is katonai műszaki alakula­tokat vezényeltek a védeke­zéshez. A város déli részén a körgáton 800 ember dol­gozott, 400 kocsi hordta a földet. Éjjel fáfclyafény mellett folyt a munka, me­lyet zápor-esők veszélyeztet­tek. Az utcákba men-tőcsóna- koka-t helyeztek el, a mene­külésre való felkészülés ér­dekében 20 km-es vonalon 2 méter magas töltést építet­tek,. Végül1 a katonaság és a ■nagyszámú lakosság, 10 na­pig tartó kétségbeesett véde­kezésével sikerült a belső­séget megvédeni az árvíz pusztításától, de a külterü­let 17 000 holdját borította el a víz. A Csabánál és Békésnél visszatartott, kiömlött árvi­zek Gyula felé törtek és el- öntötték a város határának északi részét. Itt Terényi Lajos kormánybiztos tevé­kenységével folyt a védeke­zés először a Csikósér, majd az Élővíz-csatorna töltésén. Ennél a töltésnél sikerült a víztömeget megállítani és így a város belsősége nem ke­rült veszélybe, de a szeregy­házi, nagyfenékf és póstele- ki tanyák összeomlottak. Gyula másik határrészei, az Oláhrét és Bánom a Tőz patak Arad megyei szaka­szán történt töltésmeghágás- ból került víz aló. Ugyaneb­ből az árvízből került elön­tésre a gyulavári uradalom területe is. Mezőberényben „félrevert” harangokkal riasztották a lakosságot, amikor a kisza­kadt áradat az 1881. árvíz alkalmával épül-t — a köz­séget körülvevő — körgátig jutott. A belsőség megvédé­se érdekében a k-örgát ma­gasítását végezte a lakosság. Itt a külterület 3918 hold­ját öntötte el a jeges ára­dat. 585 tanya rongálódott meg, ill. dőlt össze. Körös-tárcsának ekkor még nem volt körtöltése. Ezért a mezőberényi körtöltéstől ki­indulva-, a Kettős-Körös bal olda-ld részéig, illetve a gyo­mai határon át a Hármas- Körösiig lokalizáló kereszt­töltést (Pityeri-gá-t) építet­tek a Szentesről ide kért 1000 kubikossal. A Sebes-Körös vidékén is szigorú volt a tél. Az ösz­szetorlódott jégtáblák vas­tagsága 70—100 cm között váltakozott. A fokközi híd­nál levő szűkületben jég- torlódás következett be, és ennek következtében Űjiráz és Komádi között március 11-én 23 órakor két helyen kiszakadt a jobb oldali -töl­tés. A szakadások 100, ill. 85 m-re szélesedtek. A Berettyó folyónak rossz jégvonulási feltételei, és ala­csony elrendezésű hidjai mi­att Füzesgyarmat határában 1 méterrel emelkedett az ár­vízszint. Szeghalomnál 2,5 km hosszúságban 50 cm-rel emelni kellett a töltést a le­vonuló jeges árvíz ellen. Március 12-én és 13-án összesen tíz helyen történt töltésszakadás 20—70 m-es nyílásokkal. Ezekből két fü­zesgyarmati szakadás esett Békés megye területére. A Sebes-Körös jobb oldali és a Berettyó bal oldali töl­tésszakadásai 10 420 kát. hold területet öntöttek el;. A Berettyó Sárrétjét a Ti­sza március 24—27. közötti töltésmeghágósa árasztotta el. A Hármas-Körösön is ve­szélyes vízállás alakult ki, mert a tiszai és körösi ár­hullámok március 21-én Csongrádnál találkoztak. Szarvasnál és Békésszent- and-rásinái nyúlgátépítés vált szükségessé. A folyók szabályozásának megkezdése óta az 1888. évi árvíz okozta a legnagyobb elöntéseket. A Körösök árte­rületén 81 374 hold terület került víz alá. A Tisza gát­szakadása és magaspart- meghágása 175 400 kát. hol­dat árasztott el. Góg Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom