Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-05 / 55. szám

1988. március 5., szombat

Mozgalmas az MHSZ-munka megyénkben

Hosszú lenne felsorolni, milyen gazdag programot tartalmaz a Magyar Honvédelmi Szövetség 1988. évi sajtónyilvánossági terve. A fontosabb Békés megyei rendezvényekről Frontó András alezredest, az MHSZ megyei titkárát kérdeztük meg:

— Hogyan készülnek az MHSZ megalakulása 40. évfordulójának megünneplésére?

— Az esemény jegyében került sor értékelő-feladat- meghatározó értekezletünkre. Az MSZMP Politikai Bizottságának 1987. október 20-i határozata alapján most március 5-re tűztük ki az ünnepi megemlékezés időpontját, s a helyszín a békéscsabai ifjúsági és úttörőház lesz. A jelenlegi aktívákon kívül meghívtuk az alapító és a veterán tagokat is, akik mintegy ötvenen vannak. Természetesen részt vesznek a párt-, állami és társadalmi szervek; a fegyveres erők és testületek képviselői. Az ünnepséget felhasználjuk arra, hogy elismeréseket adjunk át a legjobban dolgozó aktivistáknak és a veteránoknak. A másik nagyszabású rendezvényünkre május 28-án Orosházán kerül sor, az Üj Élet Tsz, a megyei és helyi MHSZ szervezésében. Ezen a honvédelmi napon repülősök, ejtőernyősök, lovasok, tornászok; továbbá határőrök és rendőrök tartanak különböző bemutatókat a közönségnek. Egyebek között fellép a Magyar Néphadsereg Központi Művész- együttese. A május elsejei felvonulást szintén az évforduló szellemében tartjuk meg. Augusztus 20-án pedig Gyulán, Gyomaendrő- dön és Orosházán lesz honvédelmi nap. Szeptemberben Pósteleken egész hetes programot szervezünk a fegyveres erőkkel és testületekkel közösen. Különben abban a hónapban rendezik meg a „Szocialista Hazánkért” honvédelmi vetélkedő- sorozat országos döntőjét.

— Hol tartanak most a versenyek?

— Mint ismeretes, 1987. szeptember 29-én indult el ez a felmenő rendszerű vetélkedősorozat, amely több fordulóból áll. Az elsőben az úgynevezett alapjátékok zajlottak le, ''az iskolákban, klubokban és a fegyveres erők alakulatainál. Most, március 24—27. között a városok. és a megyei irányítású települések döntőjére kerül sor a második forduló-. ban. A megyei május 8-án lesz három helyen: a mezőkovácsházi, szeghalmi és szarvasi körzetben. A területi döntőt június 4-én és 5-én tartják Debrecenben. Az országos — mint mondottam — szeptemberben

lesz; pontosabban 10-én és 11-én — Pák ózd térségében.

— Milyen az MHSZ szervezettsége, és milyenek a személyi, tárgyi feltételek?

— Az elmúlt négy évtized alatt jelentős mennyiségi és minőségi változás következett be. Békés megyében mintegy 13 ezer MHSZ- és pártoló tag van. A közvetlenül tevékenykedő aktívák száma 3-4 ezer, s ők a mindenkori segítői a vezetésnek. Ezúton is szeretnék köszönetét mondani mindazoknak. akik hatékonyan támogatták munkánkat, s így ők is hozzájárultak az eredményeinkhez. A technikai, tárgyi feltételek javultak. Például: ma már minden területi vezetésnek saját bázisa van. A legtöbb klub'szintén rendelkezik önálló helyiséggel. Néhány kisebb települést leszámítva, mindenütt van tereplőtér. Az oktatásban a legkorszerűbb eszközöket használjuk. Ami pedig feladatainkat illeti, tovább fokozzuk a nyitottságunkat, igyekszünk fejleszteni a politikai és mozgalmi tevékenységet. A képzési munkánk javításén túl arra törekszünk, hogy a tömeg- és versenysportban megtartsuk a megszerzett pozícióinkat.

Bukovinszky István Fotó: Kovács Erzsébet

„Fekete könyvek’' kultúrtörténeti sorozat

Az Erkel családról és népművészetünkről

Két olyan figyelemre méltó kiadványt, mint Az Erkelek a magyar zenében és a Népművészeti örökségünk — néhány sorban szinte lehetetlen értékének megfelelően ajánlani. Hogy a „Fekete könyvek” kultúrtörténeti sorozatnak két darabja jelent meg egyszerre, annak a nyomda az oka, s így fordulhat elő, hogy egymástól két igen eltérő tematikájú könyvet egyszerre vagyunk kénytelenek ajánlani.

Németh Amadé munkája, Az Erkelek a magyar zenében az Erkel családdal foglalkozó nagyszámú szakirodalom mellett is tudott újat hozni. Pontosítja, kiegészíti és új ismeretekkel bővíti az Erkel családról eddig kialakított képet. A szerző az első fejezetben a család eredetét vizsgálja, és megrajzolja a feltételezett ősökkel együtt a családfát is egészen Erkel Ferenc szüleivel bezáróan. Az újabb kutatások nem zárják ki az Erkel család németalföldi származását. De az bizonyos, hogy Erkel Ferenc dédapja, a nemzetség első ismert muzsikusa, Vilmos, Pozsonyban született, és fiát, Józsefet muzsikusnak nevelte. Erkl József 1806 végén költözik feleségével és három fiával Gyulára, ahol a Wenckheim- kastély „gondviselője”, házi muzsikusa lesz.

Élvezetes olvasmány a család sorsát végigkísérni, és megismerkedni Erkel Ferenc testvéreinek a magyar zenei életben betöltött, nem is csekély szerepével, bár a hét, felnőttkort elért Erkel testvérből élethivatásnak csak Ferenc és öccse, József választotta a zenét. János ugyan jogot tanult, de korábban fenított éneket és zenét. József, akiről már szóltunk, operaénekes volt, és közepes képességű színésznő feleségével igen színes, érdekes életet élt. Erkel Vitályos Lőrinc, az ötödik gyermek a gyulai városi kormányzatban töltött be kisebb hivatalokat, s nem foglalkozott zenével. Rezső orvos lett, majd Gyulára települése után az egész család támasza. Terézia ügyesen zongorázott és énekelt, több műkedvelő előadáson is szerepelt. Antal Mátyás az 1848-as szabadságharc idején halt hősi halóit, egy, a harctéren szerzett betegségben — állítja a család.

Természetes, hogy Németh Amadé könyve a legnagyobb terjedelemben Erkel Ferenc életével és munkásságával foglalkozik, de nagy zeneszerzőnkről is tud újat, mást mondani, mint a korábbi életrajzi munkák. A kandidátusi értekezésként készült dolgozat foglalkozik Erkel Ferenc gyermekeinek sorsával is, sőt az Epilógusban a hagyományok folytatóiról is megemlékezik a szerző.

Öröm, hogy ezt az értékes, sok korábbi pontatlanságot helyreigazító tudorná.- nyos munkát a Békés Megyei Tanács sorozatszerkesztői felfedezték, s kinyomtatása révén hozzásegítették, hogy haza talál jón ...

Népművészeti örökségünk címmel a tárgyi néprajz Békés megyei emlékeiből közölnek tizenkét értékes dolgozatot, igen gazdag kísérő

képanyaggal. Gecsei Lajos szerkesztő az 1973—1979 között megjelent „Békés megye néprajza” című miniatűr könyvsorozat anyagának felhasználásával tette hozzáférhetővé ezt a gazdag tudományos anyagot. A köd- mönökről, szűrhímzésekről, hímzésekről, szőttesekről szerzett eddigi ismereteink alaposabbakká válhatnak e kis könyv segítségével.

Ma, amikor -a népművészet reneszánszát éli, jó ha hiteles képet kapunk szű- kebb pátriánk néprajzi gazdagságáról. A festett bútorok, a fonás, szövés, a háztartás eszközei ugyanúgy megtalálhatók e dekoratív kivitelű kiadványban, mint a népi kerámiák, a butéli- ák, a pásztorművészethez tartozó bőr-, fa- és szaru- művészet remekei, és végül a népi gyermekjátékok is.

A „Fekete könyvek” vállalt feladatának megfelelően e két új kiadvánnyal ismét gazdagította szűkebb hazánk kultúrtörténeti értékeinek készülő térképét. Igényes, a maguk nemében hiányt pótoló munkák kiadására vállalkoztak tehát a szerkesztők. A sorozat gyűjtői bizonyára örömmel forgatják majd a sajnos csak két-kétezer példányban elkészült munkákat, amelyek tipográfiai és kötéstervét Zahorán Mária készítette igényesen, és a Tevan Andor Nyomdaipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola tanműhelye, a Kner Nyomda Dürer Üzeme, Gyula, valamint a Szegedi Nyomda öntött végső formába.

B. S. E.

Nemes szolgálat — Orosházán

Afészközgyttlésekről

jelentjük

(Folytatás az 1. oldalról)

kával alkalmazkodni tudtak a jelentkező igényekhez. A továbbiakban arról szólt, hogy megyénk lakossága reálisan értékeli a jelenlegi helyzetet és önmaga -fogalmazza meg a legfontosabb tanulságot: saját magának kell eredményesen dolgozni ahhoz, hogy előbbre léphessünk. A kormány kibontakozási programjához csatlakozva a megye feladata, a termelő kapacitások bővítése, a hatékonyság és a minőség javítása. Fontos követelmény az emberek bizalmának erősítése, a célok konkrét megfogalmazása. Befejezésül a megyei párt- bizottság titkára azt hangsúlyozta, hogy a hetvenes évek óta tavaly a legjobb eredményt érte el megyénk gazdasága, kivéve az aszály- lyal sújtott mezőgazdaságot. Megfogalmazta azt is, hogy a gazdaság további dinamikus növekedéséhez a közösség erejének fokozására, áldozatvállalására van szükség.

A küldöttgyűlés elfogadta a beszámolót és az idei tervet, majd határozatokat alkotott. v. L.

Színvonalas kereskedelem, hatékony gazdálkodás és egyre bővülő export

A Mezőkovácsháza és Vidéke Áfész március 4-i, pénteki küldöttgyűlésén sok dicséretet kapott a szövetkezet, mivel a tagság megelégedésére színvonalasan szervezte a kiskereskedelmi forgalmat. Hatékonysági mutatóik, a közös vagyon védelme, gyarapítása minden eddiginél jobban sikerült 1987- ben. Nyereségük 71,5 millió forint. Közvetlen tőkés exportra szállított cikkeikkel 10,8 millió dollár bevételit hoztak az országnak. Ez utóbbi adat is bevételi csúcs! Ez is mutatja, hogy mennyire szerencsés a szövetkezetek kisebb termelési lehetőségeinek integrálása is egy közös cél elérésére.

Ezek az eredmények egyre meggyőzőbben mutatják: ez a szövetkezet az eddigieknél is nagyobb feladatok megoldására képes. Ehhez azonban a feltételeket is meg kell teremteni. A működési körzetben és az áfész integrációjához csatlakozó Békés megyei szövetkezetekben még több háztáji termék is előállítható. Külföld keresi velük a kapcsolatot, de ebben gát már több mint 10 éve a feldől-1 gozó kapacitás szűkössége. Talán a közeljövő elvezet a megoldáshoz, és egy olyan korszerű baromfifeldolgozó, galambvágó üzem létesül, amelyet ez a szövetkezet már régen megérdemelt volna. A beruházást korábban nem engedélyezték. Az ország látta kárát, mert elesett egy olyan bevételtől, melyet sehol máshol más üzemek nem pótoltak.

Csáti János, a szövetkezet elnöke a taglétszám gyarapodásáról, a részjegy- és a célrészjegyállomány erőteljes növekedéséről adhatott számot. Az emberek tehát elsőnek sorakoztak fel szövetkezetük fejlesztése mellé. De itt van az ifjúság is. Kevermesről Tóth Helga és Harmadi Mária iskolaszövetkezeti tagok elmondták, hogyan segítik az anyaszö- vetkezetet az ellátási feladatok megoldásában. Mások a kistermelők zöldségfeleslegeinek felvásárlásához kérték az áfész segítségét.

A küldöttgyűlésen részt vett és felszólalt dr. Eleki János országgyűlési képviselő, a TOT főtitkára. Ott volt Murányi Miklós, a megyei tanács elnökhelyettese és a fiatal város politikai, társadalmi életének több képviselője. d. k.

— Az egészségügyi miniszter rendelete alapján az orosházi szociális otthonban 1987-ben területi gondozási központot szervezett a városi tanács egészségügyi osztálya. Az új intézményrendszer házi gondozási szolgálatból, az idősek klubjából, valamint szociális étkeztetésből áll. Jelenleg 169-en részesülnek házi gondozásban, akiket 11 hivatásos és 53 tiszteletdíjas gondozónő lát el — mondja Blaskó Lászióné, a gondozási központ vezetője.

— Nálunk a gondozásnak több formája is létezik, ezért a feladatok megoszlanak. Az idősek klubjában a szórakoztató programok mellett szállást is biztosítunk. A házi gondozás esetében az elesetteket, betegeket otthonukban látjuk el. Hogyan? Arról beszéljen inkább egy hivatásos gondozónőnk, aki 3 éve dolgozik intézményünkben.

— Tiszteletdíjas gondozónőként kezdtem — meséli Farkas Tiborné, Erzsiké. — Most már azt lehet mondani, hogy szakképzett vagyok, hiszen az idén fejezem be Gyulán a szakiskolát. Jelenleg 3 gondozottam van, és 6-7 helyre viszek ebédet. A napot mindig fontossági sorrend alapján kezdem. Először odamegyek, ahol be kell gyújtanom, reggelit kell készítenem, utána elvégzem az apróbb teendőket: gyógyszeriratást, vízhordást, takarítást, bevásárlást, hivatali ügyek intézését. Munka közben végtelen türelemre van szükség az idős emberekkel szemben. Sokszor egy kedves szó, egy jó kívánság többet ér mindennél. Amikor az ebédet hordom, szinte mindenhol „megnyílnak a szívek” a nénik, bácsik nekem mondják el ügyes-bajos dolgaikat. Mindig van 5 percem arra, hogy meghallgassam őket. A jó kapcsolatot csak figyelmességgel, megértéssel lehet fenntartani. Munkaidőn túl a régi gondozottaimat is meglátogatom. Az egyedül élőknek, magukra maradottaknak az is ajándék, ha „csak” beszélgethetnek valakivel.

Orosházán a jelenlegi ellátás minden feltárt igényt nem tud kielégíteni, ezért

Orosháza-Rákóczitelepen 1988-ban kialakítanak egy idősek klubját, valamint a tervékben szerepel a háza gondozó szolgálat bővítése, és a szociális étkeztetés bővítése is.

Cs. I.

Dőlt betűvel

A foci

Meghívót kaptam a minap. Nem országos ügyek megvitatására, még csak nem is a helyi kibontakozási-megújulási program áttekintésére invitáltak, hanem egy látszólag jelentéktelen ügyben szólítottak meg. Az ország első fociklubjának megalakulására és e kezdeményezés támogatására hívtak. (Annak a Foci című lapnak az olvasótáborából szerveződött a klub, amely néhány hónapja jelent meg az újságosstandokon, új színt hozva a magyar sportújságirásba.)

Már maga a meghívó is különös volt. Hátoldalán öles betűkkel a nem éppen szokványos szöveg: „Belépés csak meghívóval: Egyszáz meghívót küldtünk ki azzal, hogy szíveskedjenek részvételüket telefonon, vagy telexen visszajelezni. Vissza nem jelzés esetén meghívója érvénytelen.” Jelzem, módszernek sem rossz a megoldás, naponta érkező meghívók szerkesztői talán tanulhatnának belőle. Legalábbis azt, amit a helyszínen tapasztaltam: a terem zsúfolásig megtelt. A száz kiértesített közül aligha maradt távol bárki is. (Hiába, ilyen a magyar, ahová csak számozott meghívóval lehet belépni, onnan semmiképp nem akar lemaradni. Talán még összeköttetést is kész igénybe venni.)

No, de nem bántani akarom a focirajongókat, távol áll tőlem, annál inkább, mert sok tekintetben igen tanulságos volt az összejövetel. Mindjárt maga a hely, a gyulai TOT-üdülő impozáns, belül is európaira tervezett (és legfőképp: kivitelezett!) épülete Makovecz Imre ugyancsak figyelemre méltó gondolatát idézte fel bennem. Kiváló építészünk valami olyasmit mondott egy alkalommal, hogy az emberek olyan helyre mennek el szívesen és tömegesen kikapcsolódni, szórakozni; ahol jobban érzik magukat (szebb környezetben), mint otthon. Szavai nyomán egyszerre két dolog is eszembe jutott. Egyfelől a huliganizmushoz már-már hozzászokott focirajongó közönség gyulai csoportja igazán templomi körülmények között jött össze alapító klubfoglalkozására. Másfelől elém vetődött azoknak a vizes falú, fűtetlen, dohos, vagy füstös művelődési házainknak a képe, amelyek — elegendő pénz, vagy néha csak a gondosság híján is — megpróbálnak valamiféle összetartó erő lenni törékeny falvaink kultúrára éhes lakossága körében. Az esetek többségében gigászi, néha reménytelennek tetsző küzdelmek árán is. (Amelyek mögött aztán még kevesek által ismert és társadalmilag alig honorált egyéni népművelő sorsok is meghúzódnak.) Közben az ember csak reménykedik és a megszállottak nem csappanó seregét látva hiszi, hogy az európai színvonal megyénkben is fellelhető reprezentánsai és a kisfalvak faluházai közötti távolságok idővel zsugorodni fognak.

Visszatérve az indító gondolathoz, a klubalapításhoz: elnéztem ezt a megszállott szurkolóhadat. Amely — nem csal az emlékezet (!) — jó másfél évvel ezelőtt, a mexikói 0—6 után örökre megtagadta a focit. Aztán a jövőmenő, beköszönő és leköszönő szövetségi kapitányok láttán, és a sorozatos kudarcok nyomán még ezerszer megtette ugyanezt. Megesküdött, hogy a focipályának még a közelébe se megy. Sohasem. Aztán mégis, a legelső napon, amikor újra elkezdett pattogni a labda, elindult — ha esett, ha fújt akkor is —, hogy hódoljon imádott szenvedélyének.

Elnéztem ezeket a megszállott szurkolókat, a társadalom minden szegletéből érkezetteket, miként élték meg a maguk íratlan, de törvénykönyvbe illő demokráciájukat. Rangot, címet nem kímélve mondták a magukét, vitatkoztak, kritizáltak, és megbíráltattak — a sértés vagy a sértődés legkisebb jele nélkül.

Tartalmaz-e üzenetet ez a szenvedélyesség és megszállottság? Feltétlenül. Még akkor is, ha a kibontakozást és megújulást meghirdető labdarúgás a társadalomnak csupán egy szelete. Olyan szelete, amelyben a hit, a megszállottság, az okos viták és a cselekvő felajánlások valós értékeknek számítanak.