Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-15 / 63. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! B MEGYEI PÚRTBIZOTTSÚG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1988. MÁRCIUS 15., KEDD Ára: 1,80 forint XLIII. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM A SZOT elnökségének állásfoglalása Üdvözli a Minisztertanács irányelveit Zászléfelvonás Ünnepélyesen, katonai tiszteletadással vonták fel tegnap a Magyar Népköztársaság állami zászlaját a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren. A március 15-e előestéjén., az 1848-as márciusi forradalom, s az azt követő szabadságharc emléke előtt tisztelegve felvont állami lobogó megkülönböztetett ünnepi külsőséggel is jelzi: az évfordulót nemzeti ünnepeink sorában tartjuk számon. Grész Károly találkozott egyházi vezetőkkel Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke hétfőn a magyarországi egyházak vezetőivel találkozott a Parlamentben. A miniszterelnök elöljáróban köszönetét mondott azért a támogatásért, amelyet az egyházak közéleti tevékenységükkel társadalmi-gazdasági törekvéseink megvalósításához nyújtottak az elmúlt időszakban. Grósz Károly a továbbiakban vázolta az ország társadalmi-politikai helyzetét, részletesen szólt a gazdasági kérdésekről, s megjelölte azokat a témaköröket, amelyekben az egyházi személyiségek közreműködésére számít a kormány. Emlékeztetett arra, hogy legutóbbi ülésszakán az Országgyűlés jelentést hallgatott meg a kormány egyházpolitikai tevékenységéről, körvonalazva a politikai törekvéseket is. Grósz Károly ezúttal elsősorban a gondokról, a politikai folyamathoz szervesen kapcsolódó részkérdésekről szólt. Megállapította : társadalmi rendszerünk szilárd, politikai alapjai lehetőséget teremtenek hosszú távra meghirdetett programunk valóra váltására. Grósz Károly megköszönte az egyházak rendkívüli szerteágazó közéleti tevékenységét, s reményét fejezte ki, hogy képviselőik a különböző népképviseleti szervekben, társadalmi és tömeg- szervezetekben aktívan lépnek fel a helyi közösségek, az egyes emberek, s így a nemzet felemelkedése érdekében. A találkozón Paskai László esztergomi érsek, a magyar katolikus püspöki kar elnöke nagyra értékelte a kormány vezetőjének gesztusát, hogy lehetőséget teremtett az egyházi vezetőkkel folytatott eszmecserére. Tóth Károly püspök, a magyarországi református egyház országos zsinatának elnöke megfogalmazta: egyháza megítélése szerint a nemzeti közmegegyezés újragondolására van szükség, a fogalom tisztázása elengedhetetlen. Tájékoztatott arról is, hogy a református egyház fontos feladatának tekinti a kallódó fiatalokkal, az öregekkel való törődést, az alkoholisták és kábítószeresek felkarolását. Nagy Gyula, a magyarországi evangélikus egyház püspök-elnöke hangsúlyozta: régebben nem volt macától értetődő, hogy egy asztalhoz ültek a magyarországi egyházak és vallásfelekezetek képviselői. Ez is az egyházak közötti viszony javulását jelzi, s a nép, a társadalom egységét segíti. Losonczi István, a magyar izraeliták országos képviseletének elnöke kifejtette: a magyarországi zsidóság mindig aktív részese volt az ország gazdasági, tudományos és kulturális felvirágoztatásának, politikai és társadalmi kibontakoztatásának. Felhívta a figyelmet az antiszemitizmus növekedésére, amely azonban nem a felekezet ellen irányul. A megbeszélésen felszólaltak a kisebb egyházak es felekezetek képviselői is. Valamennyien úgy ítélik meg, hogy eredményesen alakul az állam és az egyház viszonya, miként megfogalmazták, nincs bizalmi válság, s ez kihat a közérzetre is. A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége állásifoglalást bocsátott ki a Minisztertanácsnak az áremelkedések mérséklésére elfogadott irányelveiről. Az állásfoglalás rámutat: a Szakszervezetek Országos Tanácsa február 19-i ülésén hangsúlyozta, hogy érdek- képviseleti, érdekvédelmi funkciójának igényesebb ellátásával is hozzá kíván járulni a belpolitikai stabilitás fenntartásához; a gazdasági, társadalmi problémák feltárásához. Ezért rendkívüli fontosságot tulajdonít annak, hogy az árak emelkedése ne haladja meg az 1988-ra tervezett 15 százalékos mértéket. A SZOT elnöksége üdvözli a kormány irányelveit és erősíti mindazokat a szándékokat, amelyek az árszínvonal növekedését a tervezett határon belül tartják. Az elnökség felhívja a szakszervezeti szerveket, központi vezetőségeket, a területi és vállalati szakszervezeti testületeket és tisztségviselőket, hogy társadalmi felelősségüket átérezve segítsék elő az infláció mérséklését. Felkéri őket, segítsenek tudatoŰj felvételi rendszer, a tananyag tar talmi módosu Iá - sa, a műszaki-technikai feltételek változása jelzi, hogy az MSZMP KB Politikai Főiskoláján megkezdődött a politikai oktatás reformja. E folyamatról, a főiskola szervezeti és követelményrendszerének változtatásáról Romany Pál rektor nyilatkozott Kun Erzsébetnek, az MTI főmunkatársának. — Egy folyamatban levő reform végrehajtása közepette vettem át a főiskola rektori tisztét. Úgy ítélem meg, hogy a reformfolyamat sítani, hogy a termelői árak indokolatlan emelése a vállalati közösségnek is csak átmeneti hasznot hozhat, ezzel szemben súlyosan károsítja a fogyasztókat, az egész szakszervezeti tagságot. A SZOT elnöksége ezért szükségesnek tartja, hogy támogassák azokat a helyi és országos . törekvéseket, amelyek a jobb minőségű és szervezettebb munkavégzést célozzák, mert csak a jó minőségű, korszerű, takarékosan előállított termékek tömeges piaci jelenléte segíthet az infláció megfékezésében. A szakszervezetek a megvalósítás cselekvő részeseiként tovább folytatják társadalmi ellenőrzési tevékenységüket, tapasztalataikat továbbra is a nyilvánosság elé tárják, hogy a közvélemény folyamatosan ismerje az árak alakulását és annak indokait. Ugyanakkor javasolják a kormánynak, az illetékes állami szerveknek, hogy az eddigieknél következetesebben és nyilvánosan járjanak el a tisztességtelen termelői és kereskedelmi ár- alkalmazás és a fogyasztói érdekek megkárosítói ellen. gyors és sikeres megvalósítása a lehetőség és az igény találkozásán múlik. Egyes feltételek azonban még hiányoznak a gyors, gördülékeny haladáshoz. Az igények sürgetőek, s mi lépés- hátrányban vagyunk. Gyorsabban változtak a körülmények, a követelmények, mint ehhez a cselekvésben fel tudunk zárkózni — hangsúlyozta Romány Pál, majd a politikai képzés reformjának szükségességéről kifejtette: (Folytatás a 3. oldalon.) Reform a Politikai Főiskolán „Az időjárás az oka mindennek” Próbavásárláson jártunk a Tiizépen Egy olvasónk erős felindultsággal mesélte el szerkesztőségünkben legújabb „kalandját”, amely a közelmúltban esett meg vele Békéscsabán, az Ipari úti Tüzép-telepen. Az építkezéséhez szükséges faanyagot kívánta ott beszerezni, de majdnem pórul járt. Laikus lévén, fogalma sem volt arról, mi a különbség a jóval olcsóbb gőzölt bükk és ,a drága tölgy között, csak az tűnt fel neki, hogy a számlán szereplő ösz- szeg sokkal nagyobb volt, mint amire számított. A reklamáció után a telep vezetőjének segítségével kiderítették az okokat: az anyagkiadó a felírópapíron i— ami alapján elkészítik a számlát — 1,6 köbméter tölgyfapallót tüntetett fel, holott a valóságban a te- hertaxira felrakott áru 1,1 köbméter gőzölt bükk volt. Ha a vásárló nem „kapcsol” időben, akkor mára több — ezer forinttal kevesebb lenne a pénztárcájában. Erről az ügyről értesülve próbavásárlásra indultunk Havasi Mártonnal, a megyei tanács kereskedelmi osztályának munkatársával. Mivel az ő személye nem maradhatott titokban, rám hárult a gyakorlati végrehajtás. Kihalt volt a telep, csak néhány vevő lézengett. Ügy intéztem, hogy ugyanaz az anyagkiadó szolgáljon ki, mint az ominózus esetnél. Oláh István anyagkiadó nagyon készséges volt, elmagyarázta, hogy az egy halomba pakolt pallók közül melyik az akác,! a tölgy és a gőzölt bükk. — Ez utóbbit azonban hiába is szeretné, nem fudok adni. A telep vezetője megtiltotta az árusítását — mondta. — Ezért maradtam a tölgynél. A kupac tetejéről leráncigáltam hat, (hóval borított deszkát. Az anyagkiadó ezután a kezembe nyomta a colostokot, hogy mérjem meg őket. Ez nem volt nagyon ínyemre, jobban szerettem volna, ha ő csinálja, de nem hagyta magát meggyőzni. — Legalább nem lesz vita kettőnk között, én azt írom, amit maga mond — mosolyodon el. (Pontosan az volt az érzésem, mintha készült volna erre a vásárlásra.) A hosszúsággal nem is volt bajom, de a deszkák szabálytalan alakúak, így a szélességük megmérése már bonyolultabb volt. Ezért mindig megmutatta, hogy hova tegyem a mérőlécet. Miután befejeztem, a felírópapírral a kezemben kiállíttattam a számlát, és csak a fizetés előtt fedtem fel kilétemet. Ezután az előírásoknak megfelelően Havasi Márton és a telepvezető-helyettes — ők a felírópapíron és a számlán szereplő számokat, adatokat természetesen nem ismerték — a szabvány szerint újból lemérték a pallók mennyiségét, ellenőrizték a végeredményt. Számításaik szerint jóval kisebb összegnek kellett volna a számlán szerepelnie, ök sem tévedhetetlenek, ! ezért a maguk kontrollálására újból elvégezték a műveleteket. Mivel az ilyen faanyagok „leköbö- zése” (mennyiségének meghatározása köbméterben) a szabálytalan idomok miatt nagy gondosságot igényel, a megismételt méréseknél a (Folytatás a 3. oldalon.) A valóság hősei Szavahihető történészek már régen kimutatták, hogy ama bizonyos esős március idusán, kereken száznegyven esztendővel ezelőtt, iPetőfi sokhelyütt elszavalta a Nemzeti dalt, csak iéppen a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél nem tette ezt, noha emléktábla hagyományozza nemzedékről nemzedékre e legendát. S nehogy azt higgyük, hogy Hatvány Lajost, akitől e ténymegállapítás származik, a legendarombolás, netán valamiféle deheroizálás szándéka vezette, mint ezt életében, s halála után is oly sokan állították, állítják. Az emlékezéshez nélkülözhetetlen a kegyelet, a tisztelgés aktusa. Valóban iszükség van arra, hogy ne csak számontartsuk elődeink teljesítményeit, hanem emberi vállalásaik, elszánásuk merészségét is ismerjük el. Az az ünnep azonban, amely a koszorúk elhelyezésével kimerül, amely nem több, mint egy főhajtás a hősök és a nem hősök, azaz az egyszerű cselekvő emberek emléke előtt .— óhatatlanul az Ady által emlegetett Tarjagos Illések malmára hajtja a vizet. Frázissá alacsonyul az ünnep, amely pedig mai hétköznapjaink iránytűje is lehetne. Március 15-én pedig fel kell tennünk a kérdést, s valójában feltehettük ezt az elmúlt százharminckilenc év alatt minden évfordulón — hogy voltaképpen ki a reális politikus? S egyáltalán, „forrófejű” fiatalemberek csinálták-e 1848-at, avagy megfontolt, a kor valóságos lehetőségeivel tisztában lévő politikusok? Mert Petőfiről eléggé elterjedt tévhit, ,hogy ösztönös „vadzseni" volt, aki inkább érezte, mintsem tudta, hogy mit kell tennie. És „forrófejű” volt-e Kossuth Lajos, aki 1849 tavaszán — sok-sok külpolitikai érdek ellenére, mem is beszélve a belpolitikai ellenállásról — ibefejezte a forradalom ügyét, s detronizáltatta a Habsburg-házat a debreceni nemzet- gyűléssel? És „forrófejű” volt-e \Szemere Bertalan? És a heveskedés, az előre — nem — látás hozatta meg, például, a már Szegeden ülésező nemzetgyűléssel az akkori Európa (s talán az egész világ) első nemzetiségi törvényét? Hiszen jószerivel elsorolhatjuk azokat az úgynevezett észérveket, amelyek a fontolva haladás mellett szóltak, amelyek fokozottabb óvatosságra intettek, amelyek szerint inkább várni kellett volna, s jobban figyelembe venni, hogy Anglia aligha örül az \európai szárazföldön egy törvényes uralkodóházzal szembeni fellépésnek, s hogy ugyan a Szent Szövetség rendszere ia múlté, de az orosz cár nemcsak <Napóleon ellen Ivóit kész hadba szállni, megfékezendő a forradalmi hullám terjedését, s nemcsak saját nemesi forradalmárait lövette halomra 1825 decemberében Pétervárott, hanem kész lesz a magyar szabadságvágyak ellen is fellépni... Igen, voltak olyanok, s -a progresszió táborán belül, akik március 15-én Kasszandraként előre látták Világost is, sőt ia kegyetlen megtorlást. Például Széchenyi István, aki iolyan sokat tett \azért, hogy a sárba és nyomorba töppedt Magyarország ráébredjen elmaradottságára, de a forradalmat, ia gyökeres szakítást a múlttal, már nem. volt képes vállalni. Dehogyis akarom én Széchenyi de- heroizálását: az ő tevékenysége nélkül 1848. március 15. be nem következhetett volna. Hiszen az a csekélyke ipari háttér, ,ami ,a magyar szabadságharc egy esztendejét életképessé tette, mindenképpen az ő műve volt. Petőfi nem volt „forrófejű” fiatalember. És Arany János sem a pillanat hatása alatt írta a Nemzetőrdalt. És Kossuth Lajos sem azért folyamodott a végső eszközökhöz, tehát \Közép-Kelet-Európa e távoli szögletében a köztársaság oly ismeretlen és veszedelmes (mármint a monarchikus Európa számára annyira ellenszenves) intézményének ibevezetéséhez, mert az indulat elhomályosította látását. Az erőviszonyok valóban egyenlőtlenek voltak. De az sem kétséges, hogy az a Magyarország, amely ,1849 derekán köztársaság lett, amely célként tűzte ki az ország lakosságának többségét alkotó nemzetiségekkel való megbékélést és polgári együttélést — a jövő útja volt. Petőfi és Kossuth, Szemere és Teleki László világosan felismerték — mégpedig gondosan készülve a majdani történelmi szerepükre — hogy u fejlődés útja merre vezet. Nem a kétségbeesett ^elszántság, nem a lendület ereje, nem is valami költői jószándék vezette azokat, akik 1848. március 15-én, és az azt követő 17 hónapban a harcot vállalták, ök Magyarország jövőjét érezték meg. Ha tetszik, ők voltak a reálpolitikusok, s nem azok, akik március idusába már belelátták Világos szomorú aktusát, Haynau rémuralmát, Bach korszerűtlen és rettenetes rendszerét. A reális politika ugyanis a jövőbe lát. Kicsit tovább, mint a holnap. A holnaputánba kíván tekinteni. De ehhez az szükségeltetik, hogy a tényeket ismerjük meg. Ahogyan Petőfi tanulmányozta a francia forradalom történetét, mely bibliája ‘volt, hogy úgy ismerje valaki az ország gazdasági reáliáit, mint a Védőegyletet szervező Kossuth. iS az is szükségeltetik, hogy ne a legendáknak higgyünk, kapcsolódhatnak azok bárha a múzeum lépcsőjéhez, avagy, ha azt akarják elhitetni velünk, hogy 1848149 szép álom volt csupán. Az volt a valóság. Tiszteljük a valóság hőseit. (Ünnepi összeállításunk a 4. oldalon.)