Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-14 / 62. szám

1988. március 14., hétfő Ma kezdődik Gorbacsov jugoszláviai látogatása • várkonyi Péter HAZAÉRKEZETT Várkonyi Péter külügymi­niszter az ázsiai és csendes­óceáni országokban tett hi­vatalos látogatását befejez­ve, vasárnap hazaérkezett. • KOHL A SZOVJETUNIÓBA, GORBACSOV AZ NSZK-BA LÁTOGAT Helmuth Kohl, a Német Szövetségi Köztársaság kan­cellárja ez év őszén hivata­los látogatást tesz a Szovjet­unióban, s ezt, 'Ugyancsak hivatalos látogatás formájá­ban, 1989. tavaszán viszonoz­za Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. A láto­gatások pontos dátumát ké­sőbb határozzák meg. A hírt vasárnap tette közzé a TASZSZ szovjet hírügynök­ség. A Szovjetunió és az NSZK közötti kapcsolatok az utób­bi években igen dinamiku­san fejlődnek. Erről tanús­kodnak mind a magas szin­tű látogatások, mind az erő­teljesen bővülő gazdasági kapcsolatok. • NEMZETI GYÁSZ VIETNAMBAN Háromnapos nemzeti gyászt tartanak Vietnamban március 13. és 15. között a csütörtökön elhunyt vietna­mi kormányfő, Pham Hung emlékére. A vietnami államtanács Vo Van Kiét eddigi minisz­terelnök-helyettest nevezte ki az ország ügyvezető mi­niszterelnökévé. A 65 éves politikus, a Politikai Bizott­ság tagja addig tölti be ezt a tisztséget, amíg meg nem választják az ország új min- niszteretnökét. Erre — jelez­ték vietnami tisztségviselők — valószínűleg júniusban, a nemzetgyűlés legközelebbi ülésszakán kerül sor. • TÜZSZÜNETI TÁRGYALÁSOK KEZDŐDNEK NICARAGUÁBAN A nicaraguai kormány hi­vatalosan bejelentette, hogy március 21—23-án tűzszüne- ti tárgyalásokat folytat a kontrákkal, mégpedig most első ízben Nicaragua terüle­tén és közvetítő nélkül. A színhely Managuától 145 ki­lométerre délre a Costa Rica-i határ mentén fekvő Sapoa lesz. Daniel Ortega, nicaraguai elnök bejelentette, hogy a kormány felelősséget vállal a küldöttség biztonságáért a tárgyalások idején, és nyi­latkozatban szólította fel a polgári és a katonai hatósá­gokat, hogy szavatolják a kontrák küldöttségének mozgásszabadságát a Pena Blanca nevű határátkelőhe­lyen.. • „OSTOBA DÖNTÉS” Lehetséges, hogy a héten az arab államok ismét ké­rik az ENSZ-közgyűlés ülés­szakának sürgős összehívá­sát, mivel az Egyesült Álla­mok, a világszervezet New York-i működéséről megkö­tött szerződéssel ellentétben, ragaszkodik a Palesztinái Felszabadítási Szervezet megfigyelője New York-i irodájának bezárásához. Az amerikai döntésről Artur Okún, az állandó ENSZ-kép- viselő helyettese értesítette Javier Pérez de Cuellart, a világszervezet főtitkárát, aki haladéktalanul határozott tiltakozást jelentett be az amerikai döntés ellen. Wa­shingtonban az igazságügy- minisztérium azt hangoztat­ja, hogy „alkotmányos köte­lességének” tesz eleget a PFSZ-iroda bezárásával, mi­vel azt törvény írja elő, Shultz külügyminiszter azon­ban „a kongresszus egyik ostoba döntésének” nevezte ezt a rendelkezést. # ARAFAT NYILATKOZATA Jasszer Arafat elvetette a közel-keleti rendezésre vo­natkozó amerikai tervet, mert az nem teszi lehetővé, hogy a PFSZ közvetlenül vegyen részt a nemzetközi békekonferencián. A PFSZ vezetője Tuniszban nyilatko­zott a New York Timesnak, és a nyilatkozat a lap szom­bati számában jelent meg. Arafat kifejtette, hogy a PFSZ nem támogatja azt, hogy a palesztinok közös jor- dániai—Palesztinái küldött­ség tagjaiként képviseltes­sék magukat az esetleges bé­ketárgyalásokon. A lap em­lékeztet arra, hogy 1985-ben Arafat és Husszein király még erről állapodott meg, de — mint Arafat mondotta — ezt a megállapodást a jordániai kormány felrúgta. Mihail Gorbacsov és fele­sége a jugoszláv államel­nökség és a JKSZ KB el­nökségének meghívására ma négynapos hivatalos baráti látogatásra Belgrádba érke­zik. Lazar Mojszovval, az államelnökség elnökével a kétoldalú államközi kapcso­latok továbbfejlesztéséről és időszerű nemzetközi kérdé­sekről, Boskol Kruniccsal, a JKSZ KB-Elnökség elnöké­vel pedig a pártközi együtt­működés erősítéséről, vala­mint a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom helyzetéről, feladatairól foly­tat tárgyalásokat. Közös nyi­latkozatot is kiadnak, amely megerősíti az 1955-ös moszk­vai és az 1956-os belgrádi Belgrádi lap jelentések sze­rint a szlovéniai Mladina, Katedra, Tribuna, Teleks és Nova Revija című lapok a legutóbbi időben mintegy 200 olyan cikket közöltek, ame­lyek Jugoszlávia szövetségi államrendjét, s abban a ju­goszláv néphadsereget és szerepét támadták. A szarajevói és a belgrádi tv közös szombat esti bel­politikai műsorában kom­mentálta ezeket az írásokat, s egyebek között rámutatott: úgy látszik, egyes szlovéniai lapszerkesztők is belekeve­redtek abba a „különleges háborúba”, amelyet Jugo­szlávia külső és belső ellen­ségei folytatnak azzal a vég­ső célkitűzéssel, hogy ,meg- döntsék az ország szocialista Lengyel értelmiségiek egy csoportja szovjet értelmisé­giekhez intézett nyílt levél­ben sürgette a lengyel— szovjet viszonyt terhelő kér­dések tisztázását. A levél, amelyet hétvégi számában közölt a LEMP KB lapja, a Trybuna Ludu, a katyni ügy feltárását tartja a legfonto­sabbnak, vagyis: ki a fele­lős több mint tízezer len­gyel katonának a második világháború idején szovjet területen való lemészárlásá­ért? Máig sem tisztázott, hogy Katyn közelében, a Szovjet­unió által Lengyelország né­szovjet—jugoszláv deklará­ciók elveinek érvényét és — értesülések szerint — azokat tovább gazdagítva a jövőbe mutató dokumentum is lesz. Az SZKP főtitkára Belg- rádban a szerb, majd két­napos vidéki körútja során Ljubljanában a szlovén, Dubrovnikban pedig a hor- vát köztársaság párt- és ál­lami vezetőivel is megbe­széléseket folytat. Látogatá­sának eredményeiről közös közleményt hoznak nyilvá­nosságra. Ezekben a napok­ban Belgrádban aláírják az új hosszú távú, 2000-ig szóló szovjet—jugoszláv gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési szerződést. társadalmi rendszerét. Nem egy megállapításuk nyílt fel­hívás Jugoszlávia feldarabo­lására, a szocialista önigaz­gatási rendszer feladására, a reménytelenségre, csügge- désre... A jugoszláv dolgo­zókat, a társadalmat persze nem tudják megtévesztem. Ezért érthető a legszélesebb közvéleménynek az a köve­telése, hogy határozottan le kell számolni mindazokkal, akik a közös vívmányokra törnek. A jugoszláviai népek és nemzetiségek azt vallják, hogy nem lehet kompro­misszumot kötni azokkal, akik az ország szabadságát, függetlenségét, közösségét és szocialista önigazgatási fejlő­dését veszélyeztetik. met le rohanása után el­foglalt kelet-lengyel terüle­teken a sztálinista törvény­telen akciók keretében öl­ték-e meg az áldozatokat, vagy később, a Szovjetunió nyugati területeit megszálló németek voltak-e a tette­sek. A lengyel értelmiségiek le­vele azt a verziót tekinti helytállónak, amely szerint a mészárlást 1940-ben, a né­met megszállás előtt, Sztá­lin és Berija hóhérai követ­ték el. Utal arra, hogy a Szovjetunióban is vannak, akik évek óta ezt a válto­zatot hangoztatják. TÚLZOTT TAKARÉKOSSÁG önmagával szemben i* zsugori volt a japán Vzu Sigejuki, akinek napi táp­láléka 35 éven át mindösz- sze pár szelet kenyérből állt. Az aszkéta életmódot foly­tató textilgyári munkás a napokban, 62 éves korában a hiányos táplálkozás követ­keztében halt meg. Környe­zete legnagyobb meglepeté­sére 70 ezer dollár készpénzt és 230 ezer dollárra szóló takarékbetétkönyvet találtak lakásán. MÉLYTENGERI ROBOT. Különleges, mélytengeri munkára alkalmas robotot fejlesztettek ki japán szak­emberek, A Delfin névre ke­resztelt, három méter hosz- szú és két méter magás szerkezet 3300 méter mély­ségig képes kutatómunkát végezni a tengerfenéken. A robotnak központi vezérlő- berendezése van, és rendkí­vül nagy teljesítményű té­vékamerákkal látták el. A japán tudósok egyébként már egy újabb, tökéletesebb mélytengeri robot előállítá­sán fáradoznak. A tervek szerint ez 2-3 embert is ma­gával vihet, mégpedig akár 6500 méter mélységig. Elő­reláthatóan a jövő év no­vemberében próbálják ki. ÚJ KIINDULÓPONT A moszkvai Vörös tértől számítják a szovjet főútvo­nalak hosszát. A kiinduló­pontot nemsokára egy osz­lop jelzi, amelyet a Vörös téri GUM Áruház középső boltíve alatt helyeznek el. Valaha az utak távolságát a Kreml dombjának legmaga­sabb pontjától mérték. Ké­sőbb Nagy Péter uralkodása idején a kiindulópontot a moszkvai postaállomás ké­pezte, amely a mai Kirov utcában állt. HITELKÁRTYA Üjabb műszaki csodaszer­kentyűről érkezett hír Ja­pánból. A Toahiba-kon- szem a Visa International hitelkártyacég számára ki­fejlesztette a világ ez idő szerinti „legintelligensebb” hitelkártyáját, amelybe pa­rányi komputert építettek be, a hozzá tartozó nyomó­gombokkal, parányi képer­nyővel és áramforrással együtt. A hagyományosnál semmivel sem nagyobb fize­tőeszköz tulajdonosa a sze­mélyi kódját és az igényelt öseizeg betáplálás után vé­gezheti el a fizetési műve­letet. A mikrokomputer nyilvántartásából bármikor pontosan megtudhatja, hogy meddig mehet a költekezés­ben. A mindentudó hitel­kártya nemcsak készpénzkí­mélő fizetési eszközként használható fel, hanem tud­ja a pontos időt és a napi valutaárfolyamokat is. A Visa a világ első számú hi­telkártya-hálózata : világ­szerte 140 millió ügyfele van. VÖRÖS GYÉMÁNT A világ egyetlen közszem­lére bocsátott vörös gyé­mántját láthatják a was­hingtoni természettudományi múzeum látogatói. A vörös gyémánt rendkívül ritka az egész világon, mindössze öt darab létezéséről tudnak, ebből négy magántulajdon­ban van, és hollétük hétpe­csétes titok. Ez az ötkarátos­nál valamivel nagyobb, fog­lalat nélküli vörös gyémánt az egyetlen, amelyet nyilvá­nosság előtt mutogatnak. Ritkaságuk miatt a vörös gyémántok hihetetlenül drá­gák. Tavaly áprilisban egy New York-i árverésen egy nem egészen egykarátos vö­rös gyémánt egymillió dollá­rért kelt el. BOLHAPIAC Az alkudozók paradicso­mát, a zsebtolvajok és turis­ták vasárnapi zarándokhe­lyét, azaz Róma központi bolhapiacát egyelőre még­sem záratja be a városi ta­nács. A döntés megváltozta­tásában az érintett ócskások és kereskedők tiltakozása mellett minden bizonnyal szerepet játszott Claudia Cardinale színésznő és Ser­gio Leone filmrendező szava is. Cardinale szórakoztató, kedves találkahelynek tartja a bolhapiacot, Leone szerint pedig ha megszüntetnék, Róma múltjának egyik da­rabkája tűnne el. Most a városatyák külön bizottságot alakítanak azzal a feladattal, találjon új helyet a bolhapi­acnak. Addig is, amíg kije­lölik az új helyét, a római „Ecserin” tovább folyhat a nyüzsgés. Támadások Jugoszlávia egysége ellen Lengyel értelmiségiek levele a katyni mészárlásról Afganisztáni kérdések 1. A nemzetközi megbékélés afganisztáni folyamatát a nem­zetközi közösség úgy értékelte, mint bátor politikai kísér­letet, amely a legjótékonyabb hatással lehet a világ regio­nális konfliktusainak felszámolására. Nem véletlen, hogy ez az újító kezdeményezés már támogatásra és folytatásra talált Nicaragua forradalmi kormánya részéről — ennek az országnak a határain az Egyesült Állmokból finanszírozott kontrák már sok év óta hadüzenet nélküli, véres háborút folytatnak. A nemzeti megbékélés politikája, mint Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Afganisztánról szóló nyi­latkozatában kifejtette, „az új politikai gondolkodás kifeje­zése az afgán fél részéről”. Egyúttal lehetőség arra, hogy megmutassuk jóakaratunkat a nagyhatalmaknak, amelyek­nek kormányaira és népeire különleges felelősség hárul azért, hogy földünk veszélyes feszültséggócait kiküszöböl­jék, és ne engedjék meg ilyenek keletkezését. Megint Afganisztánban jártam, ki tudja, már hányadszor. Megint ezek a meredek, köves lejtők, lövedékektől fel­szántott, zöld rétek, a mecsetek égszínkék kupoláin ütött rések, kimerült katonaarcok és a fegyverek, amelyek tü­zelnek, robbannak, amelyeket pánikszerűen eldobálnak, amelyek özönlenek a karavánösvényeken, haladnak a KA- MAZ-teherautók oszlopaiban. Beszélgetések, viták. Politikusokkal, diplomatákkal, pa­rasztokkal, a hadsereg katonáival, fogoly modzsáhedekkel. Százféle vélemény, gyanakvás, radikalizmus, gyűlölet, re­mények, sztoicizmus. És megint egy páncélozott csapat- szállító jármű gördül oda égő fényszórókkal egy foltosra festett helikopterhez, és a páncélautóból egy katona átlőtt testét veszik ki — arca krétafehér, a pólya véres, fölötte infúziós üveg. Minden tekintet Genfre, azokra az aranydíszítésű, zárt szalonokra szegeződik, ahol az afgán kérdésről tárgyalnak — még egy erőfeszítés, még némi kompromisszum, és ak­kor talán megkezdjük csapataink kivonását. És az| a kis őrs Kandahár környékén, ahol éjjel-nappal dörög egy föld­be ásott harckocsi ágyúja, és a földet repeszdarabok, töl­tényhüvelyek, reaktív lövedékek maradványai borítják — ez az őrs végül elnéptelenedik, és a katonák hazatérnek anyjukhoz. És ahogy a genfi párbeszéd előrehalad, a társadalom kö­rében egyre több kérdés merül fel. Ezek elől nemi lehet kitérni. Családokban, magánbeszélgetésekben egyaránt fel­merülnek, már nyilvános gyűléseken iá elhangzanak, hol­nap utat törnek a sajtóban, és szétfeszítik a sokévi hallga­tás abroncsát. Miért vonultunk be Afganisztánba? Milyen célokat kö­vettünk? Elértük ezeket a célokat vagy nem? Mi! lesz a csapatok kivonása után? Milyen árat kell fizetni azért, hogy korlátozott létszámú katonai kontingensünk Afga­nisztánban tartózkodik? Mindezeket a kérdéseket szigorúan vetik majd fel, és a rájuk adott válaszok előreláthatólag hosszú, kínos, nem szűnő vitát idéznek majd elő. Nem vagyok politológus, nem vagyok katona. Csupán úgy történt, hogy e kilenc év alatt többször is jártam ennek a háborúnak az izzó központjában, és a szemtanú író szemé­vel figyeltem az afgán katonai és politikai folyamatot, amely az évek múltával megváltoztatta körvonalait. Emlékszem, amikor 1987. áprilisában megjelent a hír, hogy Kabulban forradalmat hajtottak végre, hogy efölé az Ázsia központjában lévő ősrégi város fölé az agyagból épült, középkori lakónegyedek fölé felröppent a vörös zász­ló, hogy az a párt, amely szocialista célokat tűz maga elé, kezébe vette a hatalmat, és délen, határaink mentén, talán egy szocialista szomszéd ország jön létre, ahogyan a forra­dalmi viharból megszületett a szocialista Kuba. És amikor a Kabul felett lengő vörös zászlót baj fenyegette, amikor nem csupán özönvíz előtti mordályokból vagy kovás elül- töltő puskákból, hanem modern amerikai fegyverekből, kí­nai géppisztolyokból kezdtek tüzelni, angol gyártmányú ra­kétákat zúdítottak ránk, sünikor a Pakisztánból jövő ex­panzió valósággá vált, a rendszer megdöntésével fenyege­tett — akkor mii bevonultunk, nem szálltuk meg az or­szágot, nem törtük át a határt, hanem válaszoltunk a kor­mány segélykérésére, s egyedül az Isten meg a vezető po­litikusok tudják, mennyire kínos volt ilyen döntést hozni. Az első hetek a bevonulás után. A „kéksapkások” őrjá­ratai a kabuli repülőtéren. Gyűlések, szovjet és afgán ka­tonák barátkozása. Virágok a harckocsik páncélján. Afgán lepény egy rjazanyi legény kezében. A forradalom első tük­röződései, amelyek visszafordíthatatlannak tűntek. Földhöz juttatott parasztok, akik a nekik ajándékozott földet csó­kolják. Gyermekekkel és öregekkel zsúfolt falusi iskolák. És a sok illúziót háttérbe szorító, kijózanító események, amikor sokezres tömeg zöld mohamedán zászlóval, Allah akbar! kiáltásokkal megrohamozta a járási bizottságokat, és egy harckocsi közvetlen irányzással tüzelt az épület te­tejére, az ott lévő mohamedán mesterlövészt tűzcsóvává változtatva. Egy foglyul ejtett „fundamentalista”, a kabuli egyetem tanára, dühösen és hajthatatlanul azt mondta ne­kem: — Afganiszánban nem lesz szocializmus, a nép mohame­dán energiája elhamvasztja mindazt, ami az iszlám hagyo­mány szellemétől idegen. És ő; ez az európai műveltségű értelmiségi, a golyózápor­ba indul, az iszlám hazafias eszme győzelme kedvéért. Amikor bevonultunk csapatainkkal, úgy véltük, hogy je­lenlétünk kiegyensúlyozza a külföldről jövő, hatalmas nyo­mást, és a belviszály végeredményben elcsitul, a győztes Afganisztáni Népi Demokratikus Párt, pedig amely az állam fejlődésének útját meghatározza, olyan cselekvőképes struk­túrát tud majd létrehozni, amely az egész országra, az egész területre, a társadalom valamennyi rétegére kiterjed, és a stabilitás győz. Ez azonban nem történt meg. A fejlődésről kezdetben kialakított elképzelésnek nem adatott meg a megvalósulás. Az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt nem vált olyan erővé, amelyet az egész pép elismer. Miért nem? Ismétlem, nem vagyok helyzetelemző — nekik még sza­vuk lesz —, nem vagyok hivatásos politikus — ugyan miért hallgatnak mostanáig a hivatásos szakemberek? —, csupán láttam a folyamatot, amely a találkozások és a vélemények sokféleségében tárult fel előttem. (Folytatjuk) Alekszandr Prohanov

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom