Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-14 / 62. szám

1988. március 14., hétfő o Ifjúsági parlamentek Békéscsabán (Folytatás az 1. oldalról) Az ifjúsági parlament résztvevői meghatározták az elkövetkezendő esztendők feladatait is. Az intézkedé­si tervben szerepel többek között, hogy megyénk gaz­dasági helyzetének fejlesz­tése, népességmegtartó ké­pességének fokozása érdeké­ben segíteni kell a középis­kolák sajátos, vonzó arcula­tának kialakítását, illetve olyan szakmai képzési profi­lok indítását, melyek a me­gye gazdaságpolitikájának megfelelnek. Gondoskodni kell a számítástechnikai is­meretek oktatásának fokoza­tos kiterjesztéséről és az ide- gennyelv-tanítás eredmé­nyesebbé tételéről. Biztosí­tani kell — fogalmazták meg az intézkedési tervben — a demográfiai hullám átveze­tését a középfokú iskolákba, különféle megoldások kere­sésével. A feladatok között szerepelt — sok egyéb más mellett — az is, hogy segíte­ni kell. a kormány egészség- megőrző programjának meg­valósulását a középfokon ta­nulók egészséges életre ne­velésével. A közoktatásban dolgozók megyei ifjúsági parlament­jén végül megválasztották azt a 8 küldöttet, akik me­gyéjüket képviselhetik az or­szágos ágazati parlament­ben. Kérdések, javaslatok gyógyszerészektől „Más ágazatokhoz képest, sajnos évek óta 20-25 száza­lékos lemaradással küzd az egészségügy. Egy frissen végzett gyógyszerész bére 4200, a pályakezdő asszisz­tensé pedig csupán 3200 fo­rint. Ilyen keresetek mellett jelentősen megnehezednek a lakáshoz jutás lehetőségei a fiatalok körében.” A fenti kijelentések szombat dél­előtt Békéscsabán, a gyógy­szertári központ előadóter­mében hangzottak el, a me­gyei gyógyszertári KISZ- alapszervezetek ifjúsági par­lamentjén. A megye 72 gyógyszertára, valamint a gyógyszertári központ KlSZ-alapszerveze- te küldte el képviselőit arra a döntést is hozó fórumra, melyet immár hatodik alka­lommal rendeztek meg. Leg­utóbb 1984-ben kaptak tájé­koztatót a fiatalok az őket is érintő vállalati feladatokról. Az azóta eltelt időszak ifjú­ságpolitikai munkájának ér­tékeléséről, az intézkedési terv végrehajtásáról, vala­mint a következő időszak munkájának fő irányairól írásos beszámolót kaptak az érintett KISZ-esek. E beszámolóhoz fűzött szóbeli kiegészítést Dócs Já­nos, a gyógyszertári központ igazgatója. Beszédében szólt arról a változásról, amely a legutóbbi ifjúsági parlament megrendezése óta történt. Örömmel említette, hogy 19'84 óta szinte megduplázó­dott a fiatalok száma, hiszen jelenleg a dolgozók létszá­mának 39 százaléka 32 év alatti. Egyúttal növekedtek a gondok, a feladatok is. Az országban kialakult gazdasá­gi problémák éreztetik ha­tásukat az egészségügy terü­letén dolgozókkal is. A kiegészítő hozzászólást követően Bozó Ferenc, az if­júsági parlament levezető elnöke vitára bocsátotta az eddig elhangzottakat. Elsőként Bagita Edit, a gyógyszertári központ KISZ- titkára szólalt föl. Megelé­gedéssel szólt a KISZ és az intézmény vezetői közötti jó kapcsolatról, miszerint min­den fontosabb, a fiatalokat érintő kérdésben kikérik az ifjúsági szervezet vélemé­nyét, egyetértését. Ezután a küldöttek kaptak szót. A résztvevők rendkívül aktí­van, záporként zúdították a kérdéseket. Majd a küldöttek egyhan­gúlag elfogadták a beszá­molót, a javaslati módosítá­sokkal a következő időszak­ra érvényes programtervet. Ugyancsak egyhangúlag vá­lasztották meg az ifjúsági bizottságot. Az ágazati ifjú­sági parlamentek megren­dezését ugyan nem tervez­ték, ám ha ezt igénylik az egészségügyiek, akkor ennek nincs semmi akadálya. A gyógyszertári központ KISZ- küldöttei úgy döntöttek — mivel a jelentős mértékű bérlemaradásukat és a 40 órás munkahét bevezetését felsőbb fórum elé kívánják vinni —, hogy kérik a szak­ági ifjúsági parlament meg­tartását. N. A.—B. A. 0 Minisztertanács irányelvei űz árszínvonal-növekedés rövid távú mérséklésének szükségességéről és eszközeiről A Minisztertanács áttekintette az adóreformmal) együtt­járó termelői és fogyasztói árrendezést és elemezte az év eleji áremelkedéseket. Megállapította, hogy az eddig bekö­vetkezett változások összhangban vannak a népgazdasági előirányzatokkal. Az év eleji gazdasági folyamatok, egyes külpiaci áremelkedési irányzatok mellett is reális törekvés a tervezett árszínvonal betartása. Egyes vállalatok ugyanakkor nagyobb áremelkedésre szá­mítanak, s ezért várakozó állásponton vannak saját áraik emelését illetően. Ebben megnyilvánul a gazdálkodók azon törekvése is, hogy az adóreform és a múlt évi szigorú kor­mányzati döntések hatását áremeléssel semlegesítsék. A vállalatoktól kiinduló áremelések a fogyasztói árakat is emelnék, s ezzel a lakosságot sújtanák. Az egész társadalom­nak érdeke fűződik ezért az ilyen indíttatású áremelések el­kerüléséhez. Ehhez szükséges, hogy a vállalatok fegyelme­zett magatartást tanúsítsanak, s mellőzzék az indokolatlan és túlzott áremeléseket. Ez most a társadalmi közmegegye­zés egyik lényeges kritériuma. Az adóreform úgy került végrehajtásra, hogy a bruttó bé­rek személyi jövedelemadó miatti emelkedését a kereseteket terhelő adók mérséklése összességében kiegyenlítette a vál­lalati szférában. A januári termelői árak tehát a vállalatok döntő többségében fedezetet nyújtottak a vállalati többlet bérköltségre. Az 1998-ra tervezett 15 százalékos árszínvonal-növekedés a januári intézkedések és részben még a múlt évi áremelé­sek hatásaként nagyobb részt kitöltött. Ezek után árvál­tozásra csak a vállalati kapcsolatokban, a szabadáras körben kerül sor, amelyek átlagos mértéke az áremelkedések vár­ható időbeliségét is figyelembe véve legfeljebb 6 százalék lehet, s'így az összfogyasztói árszínit éves szinten mintegy 2 százalékkal még emelkedik. Ennél gyorsabb ütemű áremel­kedés viszont a 15 százalékos árszínvonal-növekedés betartá­sát már lényegesebben' veszélyeztetné. Központi kezdeménye­zésű fogyasztói áremelés ez évre nincs több tervezve. Az áremelkedések tervezett keretek között tartása érde­kében: —­1. A kormány kötelezettséget vállal arra, hogy a népgaz­dasági tervben már elhatározott és ez év április elején élet­be lépő vasúti áruszállítási tarifaemelésen túlmenően, köz­vetlen áremelő hatású, vagy költséget, adókat növelő köz­ponti intézkedéseket nem hoz. Elvárjá, hogy a vállalatok is megtartóztatást tanúsítsanak, hatékonyságjavulással, költ­ségmegtakarítással kerüljék el áraik emelését. 2. A Minisztertanács utasította a gazdaságirányító szerve­ket, hogy amikor áremelésről az érvényes jogszabályok alapján ítélkeznek, vegyék tekintetbe: az adóreform során rendezett egyszeri költség- és adónövekmények nem ismer­hetők el újabb áremelő tényezőként; a személyi jövedelem- adót is tartalmazó bérköltségnövekedés újabb áremelésre nem adhat okot; csak azok az anyag- és energiaköltség-nö­vekmények háríthatok át, amelyeket gazdasági hatékonyság javításával már nem lehet kompenzálni. E követelménye­ket ésszerűen egyeztessék össze a külpiaci árak változását követő belföldi áralakulással is. » 3. A Minisztertanács utasította a gazdaságirányító szerve­ket, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a káros monopol­helyzetek letörését célzó intézkedésekre, annak érdekében, hogy mérséklődjenek az erőfölényben alapuló áremelések a vállalati együttműködésben. 4. Egyes gazdaságirányító és érdekvédelmi szervek gyak­ran a támogatások növelését pártfogolják, vagy újak meg­állapításáért szállnak síkra. Támogatások odaítélésével ár­emeléseket csak látszólag lehet elkerülni, valójában azonban a támogatás növelése rontja a gazdasági-pénzügyi egyen­súlyt, növeli az inflációs nyomást. Ezért a kormány elen­gedhetetlennek tartja a támogatási törekvések lényeges mér­séklését, a régi jövedelempozíciók tényleges többletteljesít­mény nélküli, központi visszarendezésének elutasítását. 5. Az áremelési törekvések mérséklése nemcsak a kor­mánytól, hanem a társadalmi és érdekvédelmi szervezetek­től is elkötelezett magatartást igényel. Előfordul, hogy egyes érdekvédelmi szervek saját területükön támogatják az ár­emelési törekvéseket, ugyanakkor elvárják, hogy az árszín­vonal ne legyen magasabb a tervezettnél. E kettő együtt nem valósítható meg. A kormány ezért kéri e szervezete­ket, hogy az árak kérdésében a népgazdasági követelmé­nyeket tekintsék mérvadónak saját munkájukban is. A kormány bízik abban, hogy a jelen állásfoglalásban megfogalmazódott kötelezettségek kölcsönös megtartásával olyan helyzet alakítható ki, amely az infláció gyorsulását megakadályozhatja, az áremelkedések keretek között tartá­sát lehetővé teszi. Az érdekelt gazdálkodók közötti árkon­zultációs rendszer szélesítése, a kínálat bővítését szolgáló állami gazdasági intervenció erősítése és esetleg az import növelése még tovább segítheti az áremelések mérséklését, vagy elkerülését. A Minisztertanács határozott álláspontja, hogy ilyen körülmények között az áremelés előzetes beje­lentési kötelezettségének fokozatos feloldása gazdasági ér­dekeinkkel összhangban van és az árarányok folyamatos és indokolt korrekciója a gazdálkodók egymás közti megegye­zésével történhet a megfelelő színvonalú kínálat biztosítása érdekében. Az irányelvek minden érdekelt fél által történő korrekt betartása az árak emelkedésének keretek között tartását jól szolgálja. A Magyar Gazdasági Kamara állásfoglalása A Magyar Gazdasági Kamara ügyvezetősége megtárgyalta a Minisztertanács által az áremelkedések mérséklése érde­kében elfogadott irányelveket, és a következő véleményt alakította ki: A Magyar Gazdasági Kamara alapvető fontosságúnak tart­ja, hogy ne következzen be a tervezettet meghaladó mér­tékű infláció, ami veszélyeztetné a gazdasági folyamatok stabilitását és a belső egyensúlyt. Szükségesnek tartja, hogy a gazdálkodó szervezetek jövedelemalakulása tükrözze a tényleges teljesítmények változását. A kamara egyetért az­zal, hogy az árakat a tervezett keretek között kell tartani, mert ez fontos társadalmi-gazdasági érdek, és csak ennek alapján értékelhetők a gazdasági folyamatok. Támogatja azt a törekvést, hogy — elsősorban piaci eszközökkel — meg­akadályozzák a vállalati jövedelmek visszarendeződését an­nak érdekében, hogy az adóreformot az elképzeléseknek megfelelően következetesen végre lehessen hajtani. Végül döntő fontosságúnak tartja a belföldi ellátás megfelelő szín­vonalú fenntartását. E célok eléréséhez az szükséges, hogy a kormány vállal­jon kötelezettséget arra, hogy az év során már nem hoz áremelő hatású intézkedéseket; az árhatóság érvényesítse következetesen a nemzetközi áralakulástól függő belföldi termelői árakat. Az árak kialakításakor a hatóság vegye figyelembe, hogy a belföldi kínálat megfelelő színvonala biztosítható legyen. A gazdálkodó szervezetek az anyag- és energiaárak emelkedéséből származó többletköltségeik áthá­rításánál csak a tiszta költségemelkedést vegyék figyelembe. Az ilyen mértékű áremelést azonban a hatóságok ne kor­látozzák. A gazdálkodó szervezetek közötti termelőiár-ala- kításban kapjon meghatározó szerepet az áralku; a gazda­sági kormányzat és a gazdálkodó szervezetek biztosítsák, hogy a tisztességes áralakítás elvei érvényesüljenek. A Magyar Gazdasági Kamara ezek alapján lehetőséget lát arra, hogy az árak 1988-ban a tervezett keretek között ma­radjanak, s ezt elősegítheti, ha a gazdálkodó szervezetek az 1988. évi áralakításra egymással megállapodásokat kötnek. A Magyar Gazdasági Kamara a rendelkezésére álló esz­közökkel segíteni kívánja a vállalatok e törekvéseit. Szombat délután Nagyéknál, Vésztőn Dóri az ölemben ül, s mit sem törődve azzal, hogy szavainak csak kis hányadát értem, egyfolytában kotyog. „Rosszul beszél” — magya­rázza a ház asszonya, Nagy Endréné, s „fordít”, mert ő már kiválóan érti a három­éves kislány szavait. És Dó­ri rajzol. Kiveszi a tollat a kezemből, s jegyzettömböm­be a világ legtermészetesebb módján egy nagy O betű fé­lét kanyarít. „Labda” — árulja el alkotása címét, és a toliammal együtt odébb áll. Sebaj, van másik — ko­torászok a táskámban —, igen ám, de a cseppnyi kis­lánynak négy testvére fut­kos, beszél, játszik a pöttöm­nyi étkezőben. És rajzolna már a kétéves Csabi meg a hétéves Attila is ... Szeren­csére Hajni, a nagylány se­gítségemre siet. ölébe kap­ja a legkisebbet, s a tizenkét éves Sanyival megpróbálja beljebb, a saját szobájukba terelni a nyüzsgő-mozgó kis társaságot. Egy időre — né­hány percre csupán — sike­rül magunkra maradni a vésztői Nagy házaspárral. Hamarjában elmondják, ami nem gyerekfülnek való, hogy mégis tudjam hová tenni a nagy sürgés-forgást. Mert egy éve még csak egy gyerek jött-ment a ba­rátságosan berendezett csa­ládi házban. A sajátjuk: Évi. Aztán, mikor elérkezett a továbbtanulás ideje, és lá­nyuk Békéscsabára, kollégi­umba került, elkeserítően üres lett a ház. — Mikor összekerültünk — néz emberére melegen az asszony —, három-négy gye­reket szerettünk volna ... Aztán, hogy Évikénk elke­rült, itt maradtunk egyedül. A történet innen már me­sébe illő. Nagyné a Nők Lapjában egy hivatalos ne­velőszülőről olvasott — má­ig is őrzi a cikket —, s elha­tározta, utánanéznek, ő vál­lalkozhatna-e ilyen feladat­ra. — Előbb a kislányomnak mertem megmondani, mire készülök — süti le a szemét mosolyogva —, aztán együtt álltunk a férjem elé, ő sem bánta ... Ez történt októberben, és decemberben már hozhatta is az öt gyereket Gyuláról... * * * Megint itt van mind körü­löttünk. A változatosság ked­véért most Attila telepszik az ölembe, puha arcocskáját az enyémhez simítja, úgy hízeleg. Nehezen birkózom érzéseimmel, elszántan jegy­zetelek, nehogy észrevegye meghatottságomat. Nagyné már túl van mindezen. Meg- adóan — nem, nem ez a he­lyes kifejezés —, inkább sze­líd odaadással tűri, hogy olykor ketten is átöleljék és mondják a magukét: egy­szerre, mind. Ki hinné, hogy volt idő — mert ez is a történethez tartozik —, mikor az első, együtt töltött hét után elin­dultak a tanácshoz: elég volt, nem csinálják tovább. Aztán félútról visszafordul­tak ... — Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz — emléke­zik a kezdeti időkre Nagy­né. — Nem tudtak rendesen enni, nem becsültek semmit. Törték, szakították, ami a kezükbe került. Felfordítot­ták a lakást. Nem volt egy nyugodt percünk. Éjjel jó, ha egy órát aludtunk a ki­csiktől, mert sírtak mindig és mindenütt. Féltek a víz­től, az estétől, mindentől... Aztán sok türelemmel, szeretettel sikerült megszelí­„Attila mondókája sikeredik a leghosszabbra...” díteni az öt vadócot. Csabi — akinek szókincse ideke- rültekor annyiból állt: „nem” — mindent beszél. Hajni kilenc kilót hízott. Dó­ri a család kedvencévé vált. Szótárukba bekerült, hogy „kérem szépen” és hogy „kö­szönöm” ... Megváltozott a takaros kis ház arculata is. „Apu” — mert a gyerekek már apu­nak s anyunak szólítják ne- velőszüleiket — mindenki­nek fogast fabrikált. -Az emeletes ágyat is maga bar­kácsolta. A kolbászt, szalon­nát száműzték a kamrából, itt alakították ki Évi rezi­denciáját. Szóval most már minden mehetett a maga ke­rékvágásában. És kialakult a hétközna­pok koreográfiája is, mely­ben a koreográfus csakis a gyerekek étvágya lehet... — Még el sem mosogatok — nevet Nagyné —, már éhes valamelyik. Fantaszti­kus étvágyuk van. Még kö­szönni is elfelejtenek este, ha hazajönnek. Mi lesz a vacsora? Ezt kérdezik az aj­tón belépve. Nagynénak, mióta . így megszaporodott a család, bi­zony nincs ideje reggel lus­tálkodni. Ha négy keze len­ne, az sem lenne elég, ellát­ni a reggeli teendőket. Amíg a nagyok ágyaznak, a kicsi­ket (mondjuk ki, ahogy van) bilizteti. Aztán öltözés, evés és megy ki-ki a dolga után. Az iskolások viszik a két ovist, Csabit anyu adja be a bölcsibe. Aztán jöhet a taposómalom. Mosás, főzés, takarítás, bevásárlás. Alig hogy kész van, jönnek a gye­rekek ... * * * Közben Éva is befutott, hazajött hétvégére. Csabi a nyakába csimpaszkodik, alig tud szabadulni a kis vasgyú­rótól. A többi is elé fut, nem győzik sorolni, mi minden történt velük az elmúlt szombat óta. Attila mondó­kája sikeredik a leghosz- szabbra, szerencsére itt az uzsonnaidő, így Nagyné ké­szülődése az asztalhoz csalo­gatja őket, Éva kifújhatja magát. „Hát étvágyuk, az van” — erről most magam is meg­győződhetek. A jegyzetelés­ről már rég lemondtam, de Nagyné szavait most hamar leírom, hátha lesz vállalko­zó kollektíva, amely megse­gíti őket: — Csak egy hűtőládám lenne — sóhajt —, eddig két disznót vágtunk, jövőre, ahogy elnézem, négyet kell. Hova rakom a sok enniva­lót? Amíg a kedves kis sáska­had jóllakik, a háziasszony az estéről mesél. Ilyenkor Éva segít a fürdetésben, haj­mosásban, Nagyné meg leül egy székre, és sorra levágja kezükön, lábukon a körmö­ket. Számolok. Az annyi mint 100 ujjacska. Nem kis tel jesítmény... Odakint sötétedik. A ki­csik álmosan bújnak nevelő­anyjukhoz. Szedelőzködni kezdek. A csizmámban lek­vártól ragacsos tollat talá­lok. A gyerekekből kitör a kacagás... Nagy Agnes „Hát étvágyuk, az van...” Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom