Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

1988. február 27., szombat o A hármas szekció résztvevőinek egy csoportja Vita a tömegkommunikációról A délelőtti szekcióülést követő szünetben kértük rövid beszélgetés­re Szecskő Tamást, a Tömegkommu­nikációs Kutatóközpont igazgatóját. — Az egyik, számomra különösen érdekes témablokk volt eddig az if­júság és az ideológia, az ifjúság és az értékek kérdése — mondta Szecs­kő Tamás —, a másik pedig a tö­megkommunikáció, ami legalábbis mostanáig méltatlanul kevés hang-, súlyt kapott, pedig az ideológia nagyhatású közvetítő rendszere. Ta­lán azért is van ez így, mert, úgy vélem, tudathasadásos állapotban szenved a tömegkom­munikáció. Ha mindaz igaz, ami Hovanyecz Lászlónak a témával foglalkozó írásos referátumában úgy tíz pont­ban szerepel, akkor meg kellene szüntetni az egész tö­megkommunikációt. Egyébként én Marxszal vallom, hogy a sajtó nem egyéb, és ne is legyen egyéb, mint a hangos, persze gyakran szenvedélyes és kifejezésmód­jában túlzó, melléfogó, mindennapi gondolkodásra, ér­zésekre késztető eszköz. Ezért olyan, mint az élet, min­dig létrejövő, sohase kész. — A várakozásával összevetve milyennek ítéli meg a tanácskozást? — Ügy vélem, kissé megkésve történt mindez, egy évvel ezelőtt kellett volna összehívni. Az írásos anyag­ban 1985—86-os adatok, tények szerepelnek. Ám azóta bizonyos pontokon eltolódás, mégpedig negatív irányú eltolódás történt, éppen a legitimációs értékekben. Berecz János látogatása Tótkomlóson A nagyközségi pártbizottságon Gönczi János, a KISZ KB titkára, Papp Zsolt, az MSZMP KB Társadalomtu­dományi Intézetének fő­munkatársa, Réti László, a politikai főiskola tanára, Földes Károlyj az MTA Köz­gazdaságtudományi Intéze­tének munkatársa, Kapitány Gábor, a Művelődési Kuta­tóintézet osztályvezetője, Tamássy Györgyi, az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola szakcsoportvezetője, Hársing László, a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem ta­nára, Bodó Károly, a Párt­élet rovatvezetője és Kecs- már Ilona, a Budapest VI. kerületi pártbizottság tit­kára. Az ideológia, ezen belül is a politikai ideológia volt az első nagy témakör, amely a szekcióülésen a vita közép­pontjába került. Az ideoló­giáról tarka, szélsőségektől sem 'mentes nézetek élnek a ‘köztudatban — fejtette ki az első hozzászóló — ám a ré­gi, egyedül tudományosnak és helyesnek tekintett ideo­lógiáról kiderült, hogy sok tekintetben illúziókkal ter­helt. A marxi elméletet ala­pul véve az ideológiának a társadalom egészében vég­bemenő változásokkal együtt változnia kell. Ha a válto­zások alapvetőek, akkor ezeknek az ideológiában is alapvetőeknek kell lenniük. Az eszmék rendszerét viták­ban kell továbbfejleszteni. S, hogy milyen garanciái vannak az őszinte, nyílt, kri­tikus vitáknak? A válasz a hozzászóló szerint: a politi­kának kell olyan garancia- rendszert kialakítania, amely érdekeltté teszi a tudóst, a kutatót az oktatót és a pro­pagandistát az önálló gon­dolkodás, a szellemi teljesít­ményelv érvényesítésében. Egy történelmi korszak, az 1950-es évek erkölcsi kérdé­seit vetette fel egy másik hozzászóló. Ez a közgondol­kodást foglalkoztató téma nem egyedül magyar prob­léma. Kérdések sora vár vá­laszra napjainkban: „Ki és mikor mutatja be az akkori történéseket? Elvehető-e egy nemzedéktől visszamenőleg a hit? Egy bizonyos: a múl­tat tárgyi lagosabban szüksé­ges bemutatni, és az idő sür­get”. Egy másik ideológiai kérdésekkel teli időszak is szóba került: a hetvenes évek időszaka, amikor gaz­daságszervezési témák is ideológiai megméretésen mentek át, holott ez talán indokolatlan volt. A szekcióülés következő vitatémája a pevelésideoló- gia volt. Többek között szó esett a nevelés társadalmi szerepének jelenlegi tenden­ciózus leértékelődéséről. A társadalmi fejlődés és az ok­tatási rendszer nem egy irányba hat, és ennek kö­vetkezményei nyilvánvalóan kedvezőtlenek lehetnek: a felnövekvő nemzedék nem válik képessé a társadalom­ban való alkotó részvételre. Az egyik hozzászóló a peda­gógia konzervatizmusát tör­ténelmi okokra vezette visz- sza, többek között a politika által diktált gyakori koncep­cióváltásra, a neveléstudo­mány kutatásrendszerének át, meg átszervezésére. Rész­ben kapcsolódott a fenti vi­tához a KISZ képviselője, aki a fiatalokat ma foglal­koztató legégetőbb elvi kér­déseket taglalta. A tömeg­kommunikáció, annak poli­tikai megítélése, a tájékoz­tatás volt a következő kér­déskör, ami a vitában szóba került. Ellentmondott egy­másnak a két hozzászóló an­nak megítélésében, sok-e vagy kevés a hazánkban megjelenő sajtótermék. El­hangzott, hogy a politikai rendszer reformjával egyidő- ben szükséges egy kommu­nikációs modell megalkotása. A tanácskozás ma a szek­cióülések i tapasztalatainak összegzésével és a zárszóval ér véget. Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára — aki tegnap délelőtt részt vett az elméleti tanács­kozás munkájában — dél­után Tótkomlósra látogatott. A nemzetiségi nagyközség­be elkísérte Szabó Miklós, a megyei pártbizottság . első titkára, Gyulavári Pál me­gyei tanácselnök és dr. Lo­vász Matild, a megyei párt- bizottság titkára. A vendéget a közvetlen megyei irányítású nagyköz­ség pártbizottságának szék- háza előtt Karasz Györgyné, a pártbizottság titkára és Juhász Pál ügyvezető ta­nácselnök fogadta. A tót- komlósi program a pártház- ban kezdődött, ahol Karasz Györgyné tájékoztatást adott a mintegy 8300 lélekszámú település múltjáról és fejlő­déséről, az ipar, a mezőgaz­daság, a községfejlesztés, az oktatás, a tanácsi és párt­munka helyzetéről. Részle­tesen szólt továbbá a Tót­komlóson élő magyar és szlovák lakosság minden­napjairól, a nemzetiségi ha­gyományok ápolásának és tudatának a fejlesztéséről. A szűkre szabott tájékoz­tató ellenére sem maradt sok idő kérdések feltevésé­re, amolyan kötetlen beszél­getésre, mert a Központi Bi­zottság titkárát már várták a pártszékház nagytermében összegyűlt aktívák. Gazdasá­gi vezetők, pártalapszerve- zeti titkárok és propagan­disták, összesen közel ötve- nen jöttek el, hogy találkoz­zanak Berecz Jánossal. A kétoldalú eszmecserére meg­hirdetett összejövetel hamar egyoldalúvá vált. A tótkom- lósi pártaktivisták vélemé­nyét egyre-másra elnyomták a maguk megfogalmazta kérdések és kételyek, ame­lyek többsége a mai ma­gyar valóság körül forgott. A többséget a pártélet, ezen belül is a párt vezető sze­repe és az országos pártér- tekezleti előkészületek, a gazdaság kilátásai, az ál­lam és az egyház viszonya és a nemzetiségek helyzete foglalkoztatta. A Központi Bizottság tit­kára a kérdésekre adott vá­laszában a társadalom álla­potával foglalkozott: — A társadalom minden szférájában válságjelenségek vannak. Nem nevezném válságosnak a helyzetet, mert akkor nem stabilizációs programra és reformokra lenne szükség, hanem egy forradalmi programra. Va­lószínűleg imitt-amott for­radalmi fordulatra is szük­ség lesz, de most olyan idő­szakban vagyunk, amikor a felszínre törő válságjelensé­geket reformprogramokkal kiküszöbölhetjük. Képesek vagyunk arra, hogy néhány feltétel megteremtésével, il­letve teljesítésével megfor­dítsuk a kedvezőtlen tenden­ciákat, megváltoztassuk a folyamatok jelenlegi irá­nyát. Berecz János a továbbiak­ban utalt azokra a határo­zatokra és konkrét intézke­désekre, amelyeket a párt és a kormány hozott a kibonta­kozás és a stabilizáció érde­kében, majd így folytatta: — Nekünk a politikai in­tézményrendszer reformjá­val is foglalkoznunk kell. Jóllehet a gazdaság a leg­fontosabb, de azt is látjuk, hogy a jelenlegi politikai intézményrendszer nem teszi lehetővé, hogy a gazdálko­dás, a gazdaság szabadab­ban működjön. A folyamato­kat a politikai intézmény- rendszernél kell megfognunk. De van itt egy nagy ellent­mondás: végbemegy a de­mokratizálódás és ugyanak­kor van egy bizalomhiány. Ebből veszélyes konfliktusok is keletkezhetnek. De a dol­gokat nem lehet úgy kezel­ni, hogy ne feljesszük a de­mokráciát, hanem csökkent­sük. Nem akármilyen felelős­ség nehezedik a pártra. A fő kérdés most, képes lesz-e a pártértekezlet arra, hogy válaszokat adjon a felvető­dött kérdésekre és feltéte­leket teremtsen a reform­hoz. Éppen ezért nagy fele­lőséggel kell a pártértekez­let előkészítésében és lebo­nyolításában résztvennünk, hogy teljes válaszokat ad­hassunk és igazi feltételeket teremtsünk, olyanokat, ame­lyek növelik, illetve helyre állítják a pártban a cselek­vőképességet. És hogy a párttal együtt az egész tár­sadalomban — ha hosszú, nehéz, gyötrelmes munka árán is, de — változást ér­jünk el. Az előadó ezt követően szólt a pártértekezleti előké­születekről és Iaz ideológiai helyzetről, valamint a párt vezető szerepéről folytatott vita tapasztalatairól. Ez Utóbbihoz kapcsolódva töb­bek között a következőket mondta: — A párt vezető szerepé­ről vallott felfogásunkban gyökeres változást kell elér­nünk. A párt vezető szere­pét nem csak a Központi Bizottság kell, hogy képvi­selje. Hanem a párt min­den egyes politikai testüle­tének, pártvezetőségének, pártbizottságának, párt-vég­rehajtóbizottságának a saját területén kell megvalósíta­nia. Gyökeres változást kell tehát elérni a pártmunka módszerében. Nem lehet más kötelességünk a központban, mint minden politikai és egyéb támogatást megadni az alapszervezeteknek, hogy területükön politikai munkát végezhessenenk, politizálhas­sanak, és ha mi valamit el­lenőrizni vagy megvizsgálni akarunk, az mindenek előtt az legyen, hogyan érvénye­sítik testületükön a párt be­folyását. Ezt kulcskérdésnek tartjuk. — Tehát miként a gazda­ságban, a pártmunkában is megújulásra van szükség. Ezt minden pártszervnek fi­gyelembe kell vennie. Cse­lekvőképesebb és magabizto­sabb pártra van szükségünk. Hitessük el, tudatosítsuk, nem megy másként, csak ha á párt egésze gyakorolja a vezető szerepet. Berecz János a továbbiak­ban a Szovjetunióban folyó átalakítás nemzetközi jelen­tőségéről, az állam és az egy­ház viszonyáról, valamint a hazánkban élő nemzetiségek helyzetéről beszélt. Végeze­tül az erkölcsről és világné­zetről folyó tanácskozásról tájékoztatta az aktívaülés résztvevőit. Ebből idézünk: — Azért rendeztük ezt á konferenciát az erkölcsről és a világnézetről, hogy tudó­saink és szakembereink mindazt az ismeretet meg­vitassák, ami anyagilag ne­héz, sőt szorongatott hely­zetben a társadalom közér­zetét javíthatja, az ember­séget erősítheti. Azt vizsgál­juk, mit kellene tenni azért, hogy jobban érezzük magun­kat? Nálunk, korábban ne­hezebb körülmények között is magas szintet ért el a tár­sadalmi szolidaritás. De saj­nos ez időközben kissé meg­kopott. Pedig épp ellenkező­leg, most lenne rá szükség igazán, most, amikor össze kellene tartani, mertj nehe­zebb helyzet van. Sajnos koptak az érzelmek és az érzelmek megbecsülése is. Gazdasági gondjaink ellené­re is fontosak ezek, mert csak velük együtt lehet elő­rehaladni. Az aktívaülést követően Berecz János megtekintette a szlovák néprajzi gyűjte- ményti amelynek értékeit Koppány János — ahogy ő maga mondta — „a legszlo- vákabb falu” evangélikus lelkésze, a kiállítás gondnoka mutatta be. A tudósításokat készítették: Bede Zsóka, Gál Edit, Se- leszt Ferenc, Seres Sándor, Tóth Ibolya, Veress Erzsi A házigazdákról Egy országos konferenciához sok min­den hozzátartozik, az előkészítéstől a le­bonyolítás legapróbb részletéig. Itt most ez utóbbiról szólunk, olyan dolgokról, amelyek, ha rendben vannak, talán ész­re sem lehet venni, ha viszont nincsenek, akkor rossz szájízt hagynak a vendégek­ben. Nos, itt szerencsére nem ez utóbbi a jellemző. Népes rendezőgárda gondosko­dik a mintegy 300 résztvevőről, s valóban szinte észrevétlenül segítik a munkát. Kedves figyelmesség például — és ez jó értelemben vett propaganda is —, hogy amint megkezdődik a szünet, a zártláncú televízión máris vetítik a megyét bemu­tató filmeket. Meg kell mondani, sok né­zőjük van. Más dolog: az étteremben, a büfében a vendéglátóipari szakmunkás- képző intézet tanulói szinte lesik a ven­dégek gondolatait — jó lenne, ha átmen­tenék felnőtt korukra is ezt a tulajdonsá­gukat! Kitettek magukért a termékbemutatón szereplő vállalataink, szövetkezeteink is. „Ennyi szépet és jót régen láttam együtt" — mondta az egyik Somogy megyei ven­dég. „Jóformán ki sem tettem a lábam az épületből, s mégis sokat megismertem Békés megyéből" mondta egy dunántúli. „Csak gratulálni tudok a rendezőknek, valóban minden feltételt biztosítottak a munkához” summázta véleményét tegnap este egy televíziós kollégánk, s mint mondta, ennek nyilvánosan is hangot ad. Reméljük, nem korai és egyedi az elis­merés ... Árpási Zoltán Néhány sor a néprajzi gyűjtemény emlékkönyvébe Fotó: Gál Edit ikcióiiléseken

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom