Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-22 / 44. szám
1988. február 22., hétfő o ízNsliMTc} Egy szakszervezeti ülés margójára Békés megye a Horizont magazinban A címlapon békéscsabai városkép Az elmúlt héten a békéscsabai szakszervezetek városi bizottsága igen kényes és fontos téma megvitatására hívta egybe — a több mint negyvenezer szervezett dolgozót tömörítő — 120 békéscsabai alapszervezet titkárát. A meghívottaknak a fele sem jelent meg, ami ugyan nem volt meglepő, de a tanácskozás jelentőségét tekintve: elszomorító. Lehet ez egyfajta szelektív védekezés az elburjánzó értekezletesdik ellen, mégis úgy vélem, jó lett volna, ha minél több tisztségviselő hallatja a hangját. Mert a városi bizottság — amely elsősorban területpolitikai érdekeket képvisel — elmúlt évi tevékenységét értékelve felsorolta mindazokat a szociális, kommunális, ellátási és gazdasági gondokat, amelyek enyhítése érdekében megpróbált a maga eszközeivel tenni. (A vita később éppen az eszközök kapcsán bontakozott ki igen sokoldalúan, de erről majd később szólok.) Bizonyára sokan nem tudják — s ez már az alapszervezeti titkárok, meg a foghíjas városi információ hibája —, hogy a városi szak- szervezeti bizottság folyamatosan figyelemmel kísérte a város ellátási helyzetét, az oktatási és a lakásépítési programok megvalósítását, valamint a szociálpolitikában a munkahelyek és a városi tanács együttműködését. Segítette a fogyasztói érdekvédelemmel foglalkozó társadalmi ellenőrök megválasztását és felkészítését is. A bizottság élt javaslattevő jogával a megyeszékhely minden fontos fejlesztésével kapcsolatban, felhívta a figyelmet a középiskolában jelentkező demográfiai gondokra, a befejezetlen beruházások okozta veszteségekre, s az intézményhálózatnál az ésszerű gazdálkodásra. Megállapította például, hogy a város életében egyszerre van jelen a minimális lehetőségekkel birkózó ellátás, és a státuszokkal, az eszközökkel történő pazarlás. A gazdaságban és a családokban tapasztalható feszültség miatt egyre jobban irritálja az embereket az állami, a társadalmi eszközök elherdálása. Szóvá tették azt is, hogy a lakásépítési program megvalósítása során többször kellett szólni a tanács által adható helyi támogatás odaítélésének igazságossága, és a rászorultság elsőbbségének figyelmen kívül hagyása miatt. A hozzászólásokban önkritikusan elhangzott az is, hogy a 21,5 millió forinttal kibővített lakásalap odaítélésénél nem gyakorolták a munkahelyi szakszervezeti bizottságokban mindenütt a jogosítványaikat. A kilencvenhat társadalmi * ellenőr elsősorban a munkaidőalappal kapcsolatban vizsgálódott, de szétnéztek a szeszesital-árusítások frontján, nézték a köz- étkeztetést, az árak és áruellátás helyzetét. A városi bizottság rrteg- alakulásának ötödik esztendejében sor került a bizottság és a városi tanács között az együttműködési megállapodás aláírására is. Ettől azt reméli a szakszervezeti bizottság, hogy biztosítékot nyújt majd a szak- szervezeti tagság számára a város életének alakítására. Az elmúlt év értékelésekor még sok mindenről szó volt. Elsősorban arról, hogy a bizottság még nem igazán tudta bevonni az alapszervezeteket a területpolitikai munkába. Márpedig ebből csak amolyan „fogjuk meg és vigyétek” munka lehet. Végezetül a bizottság megfogalmazta azt is, hogy erre az évre mit tűz a zászlajára: a demográfiai hullám levezetését a középfokon, a munkahelyteremtést, a foglalkoztatáspolitikát, az elosztás társadalmi igazságosságának biztosítását, valamint a tömegközlekedés helyzetét, az új autóbuszpályaudvar működésével kapcsolatos feladatokat. (Ez utóbbi miatt már a tanácskozáson élénk vita robbant ki, főleg a decentrum, mint végső megállóhely miatt.) Az estébe nyúló össztit- kári értekezleten a városi bizottság véleményezte a városi tanács ez évi költségvetéstervezetét, felhíva a figyelmet arra, hogy mindenképpen biztosítani kell a lakossági összefogással és társadalmi munkával készülő feladatokhoz a pénzügyi fedezetet. Javasolták a gazdasági koordináció továbbfejlesztését a gazdasági egységekkel, a városi lap újraindítását és a kábeltelevízió megvalósítását. S hogy ez a tanácskozás mennyire fontos volt, azt jelzi, hogy a városi pártbizottság, a tanács, valamint az SZMT vezetői, képviselői is ott voltak, de még az országgyűlési képviselőnk is. Így volt igazán érdekes és sokszínű a vita, amely nem meglepő, hogy a szakszervezetek mai szerepéről, legfontosabb teendőiről, s mint írásom elején már szóltam róla, az eszközeiről folyt. E vitából kiderült: sokféle, s nem is minden érdek nélküli álláspontok élnek a szakszervezetek helyi, területi és országos felépítését illetően. Vannak, akik az ágazatok összevonására, s ezzel erősítésére esküsznek, vannak, akik a megyei szervek megszüntetését, vagy éppen erősítését óhajtanák, de gondolnak a SZOT létszámának a csökkentésére is. Mindezek a viták azt jelzik; a magyar szakszervezeteknek a jelenlegi társadalmi, gazdasági követelményeknek megfelelően kell átrendeződniük, s hogy jogosítványaikat érvényesíteni tudják, a kormánnyal kialakítandó partneri viszony rendezése érdekében a szak- szervezeti törvény — ' nem megalkotására, mert hiszen. készen van — életbe léptetésére is szükség lenne. A tanácsi önállóság növekedése, a személyi jövedelemadó bevezetése pedig kétségtelenné teszi — bár erről ellenkező vélemények is elhangzottak a vitában — a városi szakszervezeti bizottságok szerepének növekedését. A felszólalók közül többen úgy vélték, a városi bizottságok jogosítványait bővíteni kell, mert a javas- lattevő, véleményező jogkör kevésnek bizonyul. Az ellenvélemény szerint viszont a döntési jogkör úgyis a városi tanács testületéé, minek akkor mondjuk, egyetértési jog a szakszervezeti bizottságnak. Természetesen mindezek olyan kérdések voltak, amelyek a politikai intézményrendszer változása nélkül nem oldhatók meg. De ez a tanácskozás arra jó volt. hogy az itt elhangzott gondolatokkal, javaslatokkal is számoljanak e nagy horderejű változás kialakításánál;, b. Sajti Emese Csőcsere A Barátság II. Kőolajvezetéken Kékese térségében egy hosszabb csőszakasz teljes cseréjével igyekeznek megelőzni a legutóbbi csőtöréshez hasonló esetek előfordulását — közölték a gáz- és olajszállító vállalat siófoki központjában. Elmondták, hogy a sérült csődarab tüzetes anyagvizsgálatával a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet bízták meg. Bár a vizsgálat végeredményére még várni kell, ez már lényegében nem befolyásolhatja a vállalati elhatározást. Mind a környezetvédelmi, mind az üzembiztonsági szempontok kellő indokot szolgáltatnak arra, hogy* a kritikus térségben egymásfél kilométer hosszúságban korszerűbb technológiával gyártott, nagyobb szilárdságú csővel helyettesítsék az 1972 óta üzemben lévő — eredeti vezetékszakaszt. A több tízmillió forintos költségű munkát még az idén el akarják végezni. A kékesei csőtörés környezetvédelmi következményeinek elhárításán is dolgoznak. A jelenlegi időszakban a szennyezett terület természetes mélyedéseibe szivárgó olajat hetenként rendszeresen elégetik. A radikálisabb beavatkozásra — a teljes talajcserére — csak a tavaszi felmérés után kerülhet sor. A Horizont című, Kölnben megjelenő és Európában német nyelvterületen terjesztett magazin Magyar körkép nevű különkiadvá- nyában rendszeresen bemutatja hazánk egy-egy tájegységét. A kiadvány mottója: Magyarország nem csak Budapest és a Balaton (úgy látszik, ők már rájöttek ...). S hogy mennyire nem az, azt bizonyítja a. közelmúltban megjelent száma, amelyben az elsők között Békés megyét mutatja be, A 32 oldalas német nyelvű színes kiadvány bevezetőben interjút közöl Gyulavári Pállal, a megyei tanács elnökével. Az olvasó ebből megismerkedik a megye gazdaságával, a környezet szépségeivel, s mindazzal, amiért érdemes a külföldinek felkeresni Békés megyét. Persze nemcsak turisztikai, hanem üzleti céllal is. A megyei tanács felismerve ennek jelentőségét, szorgalmazta az egyes vállalatok, szövetkezetek bemutatását, így például a békéscsabai és az orosházi baromfifeldolgozó, a konzervgyár, a Gyulai Húskombinát, a hűtőház termékeivel ismerkedhet meg az érdeklődő. Olvashat a Kner Nyomda, az Orosházi Üveggyár, a Forcon, a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát, az Orosházi Ka- zép és a Szarvasi öntözéses Kutatóintézet tevékenységéről. „A mi gazdaságunk fejlődése megkésett, az ’50-es években a nagy iparosítás I idején viszonylagos elmaradottságunk egyre nőtt” — válaszolja az interjú egyik kérdésére Gyulavári Pál, majd így folytatja: — „A hatvanas, hetvenes években az ipartelepítéssel és a nagyüzemi mezőgazdasági termelésre való áttéréssel megkezdődött nálunk is a fellendülés. Meghonosodott a korszerű ipar, mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk nemzetközileg is elismert eredményeket ért el.” Szól a továbbiakban a megyét jellemző szövetkezeti iparról, mely jellegénél fogva gyorsan alkalmazkodik a piachoz, s ez a nyugati partnereknek is új üzleti lehetőségeket jelent. A mezőgazdaságról szólva az élelmiszeripar jelentőségét emeli ki, amelynek export- és kooperációs lehetőségei koránt sincsenek kihasználva. Kulturális életünkről is tájékoztat a kiadvány, a Gyulai Várszínház, a békés- tarhosi zenei programok, a nemzetiségi folklór értékeit ismerheti meg a külföldi érdeklődő. A kiadvány — amelyet Balázs Ferenc, a lap tulajdonosa, és dr. Köteles Lajos, a megyei tanács tudománypolitikai titkára szerkesztett — összességében jó képet ad a megyéről, feltárja azokat a lehetőségeket, amelyek akár konkrét üzletkötésekben is megnyilvánulhatnak. Pályázat Békés megye fejlődéséért A megyei pártbizottság, a megyei tanács, az érdekképviseleti, társadalmi- és tömegszervezetek „Békés megye fejlődéséért” elnevezésű pályázati felhívással fordultak a megye gazdálkodó egységeihez, intézményeihez és kollektíváihoz. A munkaverseny-mozgalom 1986-ban indult. Ebben a középtávú tervidőszakban fordulatot jelenthet megyénkben a VII. ötéves terv teljesítésének mikéntje. De a dinamikusabb fejlődést, amit a kormányzati szervek is támogatnak, csak megyei összefogással, a cselekvőképesség széleskörű kibontakoztatásával érhetjük el. A Békés megyei pályázathoz évente ajánlásokat fogalmaznak meg a meghirdetők. Az idei esztendő fő célkitűzése a következő: a megye gazdasági teljesítményének, eredményességének növelése, a szociális, kommunális, infrastrukturális elmaradottság csökkentése, ellátóképesség javítása. A pályázó kollektívák feladatai sorába javasolják az erőforrásokkal való eredményesebb gazdálkodást, a meglévő kapacitások jobb kihasználását, a fajlagos anyag- és energiaráfordítások csökkentését, • a munkatermelékenység javítását, az exportorientált és gazdaságos importhelyettesítő termelés fejlesztését, a környezetkímélő technológiák illetve magatartás kialakítását, a termelői és lakossági infrastruktúra fejlesztését, az egészségügyi és szociális ellátás javítását, a kulturális és sportolási igények jobb kielégítését, a kommunális ellátás (lakás, energia, ivóvíz, városgazdálkodás, helyi közlekedés) színvonalának növelését. A pályázók részére a területileg illetékes tanácsok segítséget, iránymutatást adnak, a konkrét helyi célkitűzéseket ismertetik. A munkaverseny-mozgalomban résztvevő gazdálkodó egységek és intézmények legjobbjai anyagi elismerésben részesülnek. Az elnyert pályadíjak közösségi célok megvalósítására használhatók fel. Azok, akik a pályázaton 1987-ben részt vettek, a végzett munkájukról szóló értékelést ez év március 15-ig küldjék meg az érdekképviseleti szervük részére, hogy azokat elbírálhassák. Az előzőektől eltérően 1988-ban már nem kell pályázatot készíteni a szervezeteknek, elegendő a csatlakozási szándékot jelezni írásban az érdekképviseleti szervnek, legkésőbb április 15-ig. Harisnyagyári telep Méhkeréken Alkalmazkodnak a változó feltételekhez A nők foglalkoztatása Méhkeréken nagy gondot okozott évekkel ezelőtt. Ezen a helyzeten igyekezett javítani 1981-ben a helyi termelőszövetkezet, amikor textilipari melléküzemágat létesített. Egy év múlva a téesz megszűnt, illetve négy szakszövetkezet alakult a tagságból. A melléküzemágat a Budapesti Harisnyagyár gyulai gyára vette át 1982-ben, s annak telepén működik azóta. Időközben leányvállalattá alakult a gyulai gyár. Jelenleg a méhkeréki telepen két épületben dolgoznak a lányok, asszonyok, összesen 121-en. Közülük 25-en gyesen, illetve gyeden vannak. Míg az első években inkább idősebbek dolgoztak, ma már jellemző, hogy sok a fiatal a telepen, hetvenen harminc éven aluliak. Rúzsa Györgyné telepvezető tájékoztatott az itt folyó munkáról. Gyuláról érkeznek naponta a harisnyák, a telepen szálazással, válogatással, párosítással, címkézéssel, csomagolással foglalkoznak. Teljesítménybérben dolgoznak, az átlagkeresetük tavaly 7,2 százalékkal nőtt, így éri el a 3700 Ft-ot. Természetesen van, aki kevesebbet keres az átlagnál, s vannak olyanok is, akik többet — a begyakorlottságtól függően. Oj munkafolyamatokkal is meg kellett ismerkedniük az utóbbi időkben, így például a szabással, a javítással, a fejtéssel. A cél az, hogy minél többen tudjanak különböző feladatokat ellátni a folyamatos munka érdekében. Ahogy itt mondják, alkalmazkodniuk kell a változó feltételekhez. A telepvezető elmondta azt is, hogy a gyár vezetése megértőén kezeli az itteni gondokat, s az első-évekhez képest jelenleg sokkal kevesebb problémájuk van. Elérték azt is, hogy a kollektív szerződésbe belefoglalták: a fóliázási idényben, három hónapig rugalmas munkaidőben dolgozhatnak, hogy otthon is el tudják végezni munkájukat, hiszen a legtöbben uborka- és paprikatermesztéssel is foglalkoznak. Mindettől függetlenül az itt dolgozók számára az a legjobb, hogy nem kell eljárniuk, helyben van munkahelyük. Bajkán Anna, aki korábban a Gyulai Kötőipari A méhkeréki telepen szálazással, válogatással, párosítással, címkézéssel, csomagolással foglalkoznak Fotó: Kovács Erzsébet Vállalatnál dolgozott, a gyes után, 1981-ben már itt kezdett: — Nem is tudtam volna tovább munkát vállalni, ha nincs ez a lehetőség, hiszen napi négy órát jelentett korábban az utazás. Gyerek mellett ezt pedig nem lehet csinálni. Az igaz, itt egészen mást kellett, kell csinálnom, de hamar belejöttem, s ma már átlagban 4000 forint feletti a keresetem. A kollektíva is összetartó, ragaszkodunk munkahelyünkhöz, csupán azt szeretnénk, ha fejlesztenék a telepet, mert még sok fiatal van, aki közöttünk szeretne dolgozni. • p, p.
