Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-18 / 41. szám
1988. február 18., csütörtök Pasztellszínek, amforaformák és Kalap minden mennyiségben! Ha a tisztelt olvasónak netán az a gondolata támadna, hogy bolond, aki a mai gazdasági helyzetben holmi divatról fecseg, figyelmébe ajánlom a Párisi Divat 100 évvel ezelőtti jótanácsát: „ az elegancia éppen attól függ, tud-e valaki minden körülményhez illöleg öltözködni; hogy ez az elegancia azért teljesen összeegyeztethető az egyszerűséggel, s gyakran még a takarékoskodást is elősegíti.” Míg dédanyáink azon tanakodtak, var- rassanak-e utazóruhát, s használjanak-e rizsport, korunk asszonya csak áll a ruhákkal telegyömöszölt szekrény előtt és tanácstalanul tárja szét a karját: most mit vegyek fel? Bizony, nem könnyű a döntés. A hóvirág megjelentével új divatszezon kezdődött; s mielőtt bármit magukra öltenének, hölgyeim, kérem, álljanak a tükör elé. Mert a helyes öltözködéshez két dolog szükségeltetik: ízlés és önismeret. Vegyük számba, kik vagyunk, milyen alakban járunk-kelünk embertársaink közt, s nem utolsósorban azt, vajon hányadik tavasznak nézünk elébe. Ne kápráztasson’el bennünket sem a leg- papagájosabb szinkompozíció, sem a leg- minibb mini, sem a legflitteresebb alkalmi csillogás. Szóval: mértékletesség! Mert sajnos, gyakran igazat kell adni azoknak a hazai divatszakembereknek, akik azt állítják: asszonyaink-lányaink többsége vagy egyáltalán nem ad arra, miféle szelek fuj- dogálnak a divatban, esetleg vakon követi azt. Egyik rosszabb, mint a másik! És most nézzük, mivel szédítenek bennünket 1988 legüdébb évszakának kezdetén az öltözködés mágusai? Milyen anyagokban, miféle fazonokban lejtünk majd a tavaszi-nyári hónapokban a másik nem elkápráztatása és saját nemünk pukkasz- tása nem titkolt céljával? A Magyar Divat Intézet tegnapi divatparádéján a mintegy 60 hazai gyártó a bőség kosarát tárta elénk. ízelítőt kaphattunk az elegáns vonalvezetésű, pasztellszínekben pompázó városi ruházatból; a bohókásabb, népies elemekkel díszített vidéki stílusból és a célszerű, tin. vízparti öltözködés kellékeit is megismerhettük. Anyagát tekintve igen sokrétű az idei divat: a kötöttől a selyemig, a kékfestőtől a bőrig mindenféléből, sőt ezek kombinációiból is készíthetjük öltözékeinket. Szabadon válogathatunk a megszelídült színekből, s szoknyánk hosszát illetően is döntési jogunk van. Csak egy a szabály: ha nem muszáj, ne váljunk nevetségessé. Végezetül egy jótanács, ismét a Párisi Divatból 1895-ből: ha valaki ruhát vesz, figyelemmel kell lennie „termetére, életmódjára, napi beosztására s végre vagyoni helyzetére”. Ez utóbbit, kedves hölgyeim, semmiképp ne hagyják figyelmen kívül. Vagyis mielőtt vásárolnak, nem árt, ha megnézik... a férjük pénztárcáját! G. K. FOTÓ: VERESS ERZSI
