Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-18 / 41. szám

1988. február 18., csütörtök o Ideológiai kérdéseket nemcsak a társadalomszerkeze­tünk megváltozása vet fel, hanem az ipari, mezőgazdasá­gi, vagy szellemi munkássá váló fiatalok szakképzettsé­ge, azaz a minőség ügye is. Értékmegőrző A vasárnap délután sugárzott Értékmegőrző című rá­dióműsor többek között arra kereste a választ, hogy mi­ért a kettes átlaggal végzők kerülnek a szakmunkáskép­zőkbe. Sok esetben 'már a szülői házban is így kalkulál­nak: ne búsulj, fiam, „oda” úgy is felvesznek. A legszo­morúbb azonban az, hogy a szakmunkásképzőbe jelent­kezőknél is több mint húszszázalékos a lemorzsolódási átlag. A megszólaltatott riportalanyok egyike szerint ez az általános iskolai előképzettség hiányát mutatja. Egy másik megnyilatkozó arról beszélt, hogy intézményükben nem ritkán egy egész tanév telik el az alapok pótlásával. A felelősséget lehet ugyan ide-oda adogatni, de attól még az alaphelyzet nem változik. Valami alapos és körülte­kintő „értékmeghatározás” elkelne már a szakmunkás- képzők háza táján. Nyilván, ami nem jó, arról nemcsak ők tehetnek ... Tantárgyak rendelésre Körülbelül ezzel a gondolattal indult a Szombat dél­előtt műsorában Holakovszky István Tantárgyak rende­lésre című riportja is. „Miközben tologatjuk a labdát, el­vész a gyerek” — mondta Tóth Oszkár, a letenyei műve­lődési ház igazgatója, aki a Letenyén megalapított nép­főiskola egyik megálmodója is. A kezdeményezés nem új, de manapság (sokan) igencsak divatjamúlt formának te­kintik ezt, talán át sem gondolva felújításának hasznos­ságát. Az itt tartott előadások, vitakörök még a szakkép­zettebb felnőtteknek is kiegészíthetik tudását, bővíthetik tájékozottságát. És a hajdan „elveszett gyerek” pedig be­pótolhatja mindazt, ami az iskolapadokban még lepergett róla. Lehet, hogy a népfőiskola elnevezésnek van vonzó hatása, lehet, hogy felnőtt korra jobban beérnek az igé­nyek a tudást illetően, de tény, hogy Letenyén többen járnak el ide, mint akármelyik falugyűlésre. És bár az. egyszerű emberek megszokták, hogy irányítják őket, itt talán alkalmuk lesz megtanulni azt is, miként éljenek a demokratizmussal. . . A letenyei példa követésre vár. Egy helyben? Nincsenek ugyan sem statisztikai adataink, sem saját számításaim, de úgy vélem, a rádió nem „hemzseg” a mezőgazdasági műsoroktól. Talán azért is volt figyelem­felkeltő számomra a Kovács Jenő szerkesztette Kísérlet a nagyüzemi táblákon című összeállítás, amely a stagnáló búzatermelésünk fejlesztési lehetőségeiről számolt be. A mindennapi kenyerünk olyan közös nevezője országunk valamennyi társadalmi szférájának, amelynek sorsa bi­zonyára sok, nem mezőgazdaságban dolgozó embert is ér­dekel. A jó néhány évvel ezelőtt nemzetközileg is ki­emelkedő gabonatermelésünk az utóbbi években nem mutatott előrehaladást. A hektáronkénti négy-öt tonna búza bizony messze elmarad az átlagosan hét tonna fe­letti világszínvonaltól. Jelenleg folynak ugyan a termés­átlag javítása érdekében kísérletek (nem is eredmény nél­kül), engem azonban mégis az „egy helyben topogás” idő­szaka gondolkodtatott el. Lehet, hogy a háztáji és kis­kertgazdálkodás elvonta az emberek figyelmét a nagy­üzemtől? Vagy a mezőgazdasági kutatómunka nem talál megfelelő kapcsolatokat a gyakorlattal? Sorolhatnánk a kérdéseket, de itt is a válaszok tehetnének a legtöbbet. Ha megvalósulnak. Heti ajánlatunk A rádió hétvégi műsorában akad néhány érdekesség. Pénteken este a Kossuth adón Kapusi Rózsa riportját hallgathatják azok, akiket vásárlóként, vagy épp eladó­ként érdekelnek a kereskedelemben lezajló változások. A műsor címe: Ütközőpontok. S aki nem restell korán kelni, szombaton reggel ugyancsak a Kossuth adó segít­ségével Surányi Dezső szakíró biokertjébe látogathat. Az író a 31. mezőgazdasági könyvhónap alkalmából megje­lent könyveiről beszél. jyj ^ n Hungaronektár: Emelte az akácméz felvásárlási árát Az idei szezonban a ko­rábbinál többet fizet majd az akácmézért a méhészek­nek a Hungaronektár Or­szágos Méhészeti Szövetke­zeti Közös Vállalat, amely főként a külpiacon jobban eladható, keresett magyar mézféleség termelését ösz­tönzi. Az első osztályú akác­mézért az eddigi 50 forint helyett a kistermelőknek ki­logrammonként 60 forintot fizet a vállalat; az áfészek- nek — mivel ezek integrá­cióval is foglalkoznak — öt forinttal többet, kilogram­monként 65 forintot adnak. Nem módosítják a vegyes virágméz és a napraforgó­méz felvásárlási árát, mivel ezekre kisebb a kereslet. A vegyes virágmézért kilo­grammonként továbbra is 44, a napraforgómézért 36 forintot fizetnek. A Hungaronektár az el­múlt napokban mintegy 250 fogyasztási szövetkezethez küldte el az idei felvásárlási szerződések példányait alá­írásra, és egyúttal azt is kö­zölte, hogy az ő kívánságuk­ra módosította a korábbi árakat. A támogatások kö­zül a vállalat partnerei egyébként változatlanul igénybe vehetik a 100 ezer forintos kedvezményes mé- hészkölcsönt, amelynek 8 százalékos évenkénti kama­tát a Hungaronektár fizeti helyettük. Csupán ennek ré­vén mintegy 9-10 millió fo­rinttal támogatják a hazai méztermelőket. A méhészek továbbra is kapják a méh­családok számára nélkülöz­hetetlen cukrot, és ennek el­lenértékét majd csak az új termésű méz értékesítésekor kell megfizetniük. Békés Megyei Építőipari Szövetkezet „Az előnyök csak néhány év múlva jelentkeznek... »V Tamási Géza: .......a veszteséget saját erőből kívánjuk ren­d ezni” A Békési Építőipari Szö­vetkezet 1987. május 26-tól — január 1-ig visszamenő- leges hatállyal — átvette az utóbbi években veszteséges­sé vált Dél-magyarországi Építőipari Vállalat (Délép) békéscsabai székhelyű leány- vállalatát. Hazánkban szin­te egyedülálló példa, hogy egy kisebb gazdasági egy­ség egy méreteiben is jóval nagyobb átvétele mellett döntött, s ráadásul egy szö­vetkezet vett át egy — vesz­teséges — állami vállalatot. A tavaly május óta eltelt hónapok tapasztalatairól Tamási Gézát, a megválto­zott nevű békési cég, a Bé­kés Megyei Építőipari Szö­vetkezet elnökét kérdeztük. * * * — ön tavaly júliusban azt nyilatkozta, hogy 380-400 milliós termelési I I értéket és nulla körüli eredményt vár 1987-re. Teljesültek-e tervei? — Termelési értékünk 348 millió forint, veszteségünk pedig elérte a 12 millió fo­rintot. A leányvállalat 29 milliós veszteségét ugyan rendezte a Délép, ennek el­lenére még a tavalyi első fél évet 31,5 millió forint veszteséggel zártuk. Ezt si­került év végére 12 millióra ..lefaragni”. — Mi okozta a több mint harmincmilliós veszteséget? — A veszteség elsősorban az elhúzódó átszervezésből, és az átvétel körüli bizony­talanságokból adódott. Emi­att nem is ment úgy a ter­melés, mint ahogyan kel­lett volna. Azzal is tisztá­ban voltunk, hogy átve­szünk bizonyos veszteség­forrásokat is. Több mint ezer olyan félkész lakást „kaptunk”, amelyeknél a be­fejező munkálatok voltak, vannak csak hátra. S a la­kásépítéseknél ezek a mun­kák általában nem hoznak nyereséget. Emellett közre­játszott a tavalyi • második félévben tapasztalható fel- vásárlási láz is, amelynek következtében gyakran nem jutottunk hozzá egyes épí­tőanyagokhoz. És végül nem hatott lelkesítőleg az embe­rekre, sőt némi veszteséget is okozott a gyakori mun­kaerő-átcsoportosítás. Meg­jegyzem, ezt a veszteséget saját erőből kívánjuk ren­dezni, ehhez nem kérünk, s nem is kapnánk segítséget. — A szövetkezet 40 millió forintot kapott az OKISZ-tól támogatás­ként, a megyei tanács 15 millió forinttal segített, amiből nyolcmilliót már tavaly megkaptak, hetet pedig ez év elején utal­tak át. A KISZÖV-től pe­dig húszmillió forintos hitelt vettek fel. Mire költötték ezeket az ösz- szegeket? — Az OKISZ negyven- milliójából a leányvállalat eszközeit vásároltuk meg. A megyei tanácstól kapott nyolcmillióért pedig egy úgynevezett PEVA alagút- zsalut vettünk. Az idén év elején átutalt hétmilliót a zsalurendszer továbbfejlesz­tésére fordítjuk. A KISZÖV által nyújtott húszmilliós hitelt, melyet a forgóalap feltöltésére vettünk fel — 1989-től négy éven át egyen­lő részletekben kell majd törlesztenünk. — Tavalyi nyilatkoza­tában utalt rá, hogy mindenképpen szeretnék növelni a nem lakásépí­tési beruházások ará­nyát, mert — mint mondta — manapság csak lakásépítésből meg­élni nem lehet. — Van már ugyan né­hány nagyobb feladatunk, de úgy érzem, hogy a na­gyobb beruházások esetében erkölcsi hátrányban va­gyunk. Ahhoz, hogy biztos és stabil partnerként fo­gadjanak el bennünket, ne­künk kell megteremtenünk a bizalmat. Sajnos a fő profil továbbra is a lakásépítés. Ennek arányát szeretnénk 60 százalékra csökkenteni. Az építőipar manapság nincs kedvező helyzetben. A ver­senytárgyalásokon korrekt ajánlatokat kell tenni. Ez a mostani helyzet, gyors és pontos munkára kényszerít bennünket is. — Mit vár 1988-től? — Ez évre 400 milliós ár­bevételt terveztünk, s 5-10 milliós nyereséget várunk. Ügy vélem, minderre meg- ■ in az esélyünk. — Mit gondol, jó vá­sárt csináltak a leány- vállalat átvételével? — Hosszú távon minden bizonnyal. Az előnyök csak néhány év múlva fognak je­lentkezni. egyik napról a másikra nem várhatunk cso­dát. Két-három év múlva úgy szeretnék nyugdíjba menni, hogy rendet hagy­tam magam után . . . Hornok Ernő Kevermesi növénynemesítő A pünkösdi körte atyja Egyik ismerősömtől hallot­tam először a kevermesi körtenemesítőről. A kíván­csiság nem hagyott nyugod­ni. Így felkerestük otthoná­ban T. Kovács Józsefet. Az egyszerű parasztház udvarán munkaruhás, gumicsizmás idős ember fogadott. — Már vártam magukat — kezdi a beszélgetést Jó­zsi bácsi, majd így folytat­ja —, többször is fölkeres­nek az újságírók, elsősorban a Kertészet-Szőlészet című szaklaptól. Most is azt hit­tem, ők jönnek látogatóba Pestről. Tudják, ebben az utcában egykor négy Ko­vács János is lakott, ezért neveznek engem Tasi Ko­vácsnak. — Hogyan kezdődött az ismeretség a gyümölcster­mesztéssel? — Az apám parasztember volt, és szerette volna, ha a fia is a nyomába lép. Ezért aztán a harmincas években különböző téli mezőgazdasá­gi tanfolyamokra jártam. Elvégeztem az ezüstkalászos gazdatanfolyamot, de vol­tam kertészeti, és sertéste­nyésztői tanfolyamon is. A gyümölcstermesztéssel 1938. körül ismerkedtem meg. Kunágota és Kamrás között volt egy kétholdas kert. Bár bekerítették ezt a területet, a magas hó miatt a nyulak mégis bementek, és lerágták a fákat. Itt találkoztam egyébként a kitűnő Bánkúti búzák nemesítőjével, Baros Lászlóval. Ebben a kertben volt olyan körtefa, amelyen egy kiló hat dekás gyümöl­csök termettek. Nos, én en­nek a szemzőhajtását kér­tem el. 1940-ben vetettem el az első körtemagvakat, majd rendszeresen oltottam, sze­meztem az alanyokat. Több évtizedes munkával jutot­tam el odáig, hogy sikerült a pünkösdi körtét létrehoz­nom. Általában 40-50 dekás j körték termettek a fáimon. ! Az íze édes, kevésbé fűsze- í rés, és ami fontos, kövecse- ■ sedésre nem hajlamos. (Kö- | vecsesedés az, amikor a magház körül, kemény gríz­szerű a körte húsa.) Rend­kívül jó a télállósága. Ha az ember október elején le­szedi, még a következő esz­tendő májusáig is eláll, azaz pünkösdig. Innen kapta a nevét. — Nem próbálta meg el­ismertetni új fajtaként ezt a körtét? — Tudnak rólam, meg a körtémről az országban. Gyakran járok a MÉM-be, és a Kertészeti Egyetemen is több professzorral, tanárral vagyok kapcsolatban. Az el­múlt negyven évben jártam a szigetcsépi egyetemi tan­gazdaságban, ahol a met­széstudományt sajátítottam el, de voltam Egerben is, a szőlészeti telepen, ahol a szőlővel ismerkedtem. Saj­nos, a minősítő intézet nem fogadta el új fajtának az én körtémet. Azzal tisztában vagyok, hogy " a genetika sokkal nagyobb tudást igé­nyel, mint ami nekem van, hiszen én csak hat elemit jártam. Amit azóta tanul­tam, azt a szakkönyveknek és a gyakorlati megfigyelé­seknek köszönhetem. Ügy érzem azonban, ezeket az eredményeimet nem min­denhol méltányolják úgy. ahogy kellene. Így aztán senkinek nem adok ebből a körtéből, sőt, nemrég elha­tároztam — volt itt vagy negyven fa — csaknem mind kivágom. Józsi bácsi 1965-től tizen­hat esztendeig Békéscsabára járt dolgozni a MÁV fűtő­házba. Szinte teljes egészé­ben ellátta körtével a mun­katársakat, gyakran 20-25 kilós csomaggal érkezett a megyeszékhelyre. Sok min­dennel foglalkozik a körte mellett, például kukorica- termésére is rendkívül büsz­ke. Ennek igazolására a padlásról 35-38 centi hosszú kukoricacsöveket hoz le. — Ezt a nagy csövű kuko­ricát 25 évvel ezelőtt egy jugoszláv és egy hazai faj­tából hoztam össze. Főzni rendkívül jó, és előnye, hogy egy-két héttel koráb­ban érik, mint a fehér cse­megekukorica. ■ Sajnos, el­szaladt az idő felettem, már 68 éves vagyok, így az­tán egyre nehezebb megmű­velni a kertet, és az Eleki út melletti földemet Szere­Okkal büszke a hatalmas kukoricacsövekre. Józsi bácsi metszés közben a körtefánál Fotó: Fazekas Ferenc tem gyűjteni a ritkaságo­kat, utam során beszerzem a gyümölcskülönlegessége­ket — mondja, miközben a kamrából két zacskó diót és egy mérleget hoz be. Mér­jük le — javasolja — eze­ket a hatalmas diókat. A szakkönyvek tanúsága sze­rint 13-16 gramm általában egy-egy dió súlya, ezzel szemben ezek itt elérik a 18, sőt a 20 grammot is! Nos, a mérlegelés Józsi bácsit igazolja, hiszen a 10 dió 20 dekát nyomott az egyik fajtából, de a másik is elérte a 18 dekát. Szót ej­tünk még arról is, hogy a szőlőinek egy részét nem kell permetezni, lombtrágyá­zással is jó termést ad. Egyébként Egerből szerzi be ezeket a vesszőket, s elkísér­letezget velük a kertben. Tavaly cirkot termelt vegyszer nélkül, és igen szép termést takarított be. Mint mondja, a vegyszerezésnek nem nagy híve, de azért ahol kell, ott alkalmazza. Azt vallja, szükséges rossz ez a dolog. Meg tudom még tőle, hogy az idén a több mint kétholdas területen má­kot. babot és krumplit kí­ván termeszteni. Kevermesi nemesítő nem tudományos módszerekkel dolgozik, de nem is ez a fontos, hanem a végered­mény! Ami ez esetben bizo­nyítja, hogy az egyszerű megfigyeléseken alapuló gyümölcsnemesítés is lehet sikeres. Kár lenne veszni hagyni ezeket az értékeket! Verasztó Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom