Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-04 / 2. szám
1988. január 4., hétfő o Érdekes magyar szabadalom gyakorlati megvalósítására került sor Győrött, a Kisalföld Volán Vállalatnál. A budapesti Műszertechnikai Kisszövetkezet Blicc-Stopp elnevezésű fedélzeti komputert alakított ki, amely minden tömegközlekedési eszközön alkalmazható. Az elektronikus adatrögzítő a gépjármű műszakba indulásától folyamatosan rögzít minden adatot: a megállók számát, a megállók közti útvonalak távolságát, idejét, a fel- és leszálló utasok számát. A komputer jegy- és bérletkezclő automatával egészíthető ki, és így a „bliccelők” kiszűrését is lehetővé teszi (MTl-fotó: Matusz Károly — KSl Kétszázöl OTP-fióknál nyitható külön utazási számla Az Országos Takarékpénztár Budapesten 35, vidéken — elsősorban a megyeszékhelyeken és a nagyobb városokban — összesen 170 fiókot jelölt ki, amelyeknél január 4. és március 31. között külön utazási számlát nyithatnak a devizatulajdo- *ncxsok. Erről a feljogosított OTP-irodák ajtaján tájékoztatják az ügyfeleket. Külön utazásiszámla-tu- lajdonos lehet minden, személyi igazolvánnyal rendelkező magyar állampolgár, s a számlán elhelyezett ösz- szegnek sem alsó, sem felső határt nem szabtak. A deviza 75 százalékát érvényes útlevél birtokában korlátozás nélkül felhasználhatják külföldi utazás céljára a számlatulajdonosok, 25 százalékát az elhelyezéskor forintban kifizetik. A számlán lévő összeg — ha legalább hat hónapra lekötik — kamatozik, az OTP pedig kezelési költséget számít fel. Fontos tudnivaló, hogy a takarékpénztár nemcsak papírpénzt és csekket, hanem érméket is elfogad, ám ennek 10 százalékát, mint a világon a pénzintézetek általában, felszámítja kezelési költségként. Ezt az összeget az ügyfelek forintban fizetik ki. A takarékpénztár — noha az Ibusz Rt. és az Általános Értékforgalmi Bank néhány fiókjánál is -nyitható külön utazási számla — nagy forgalomra számít, különösen az első hetekben. A kijelölt 205 fiók devizaszámlával foglalkozó munkatársait felkészítették a tennivalókra, s 500 ezer példányban tájékoztatót állítottak össze az ügyfelek számára. Mint ismeretes, a szocialista országokba utazók ezentúl korlátlanul vásárolhatnak valutát. Ez az ügyfelek és az OTP- kifizetőhelyek dolgát egyaránt megkönnyíti, mert egyik félnek sem kell számolgatnia, hogy ki ne fusson a megengedett keretből. A konvertibilis valutavásárlási rend több gondot okoz: az eddigi háromévenkénti egy alkalom helyett ugyanis hat ízben jelentkezhetnek az utazni kívánó ügyfelek, hogy a 19 ezer forintos devizavásárlási lehetőséget 3000 forintonként igénybe vegyék, s esetenként más-más pénznemben igényelhetik a külföldi fizetőeszközt. Valutalapjukon minden alkalommal át kell vezetni az árfolyamváltozásokat is, ami többletmunkát ró az OTP- dolgozókra, s feltehetően az ügyfeleknek is hosszadalmasabb várakozást okoz. * * Megyénkben Békéscsabán, Gyulán, Orosházán, Szarvason, Békésen, Mezőkovács- házán és Szeghalmon lehet külön utazási számlát nyitni, de átvesznek befizetéseket a többi OTP-fiókok is, ám ezekben nem kezelik a számlákat, azokat az említett városokban végzik. Sikeres számítástechnikai pályázat Eredményesen zárult a fogyasztási szövetkezetek munkáját segítő számítógépes programok kidolgozására meghirdetett pályázat. A Szövosz Továbbképzési és Oktatási Központjának Com- modore-klubja felhívására csaknem harminc pályaművet készítettek el a program-szervezők, számítás- technikai csoportok, gmk-k és egyéni pályázók. A bírálóbizottság a benyújtott munkák kétharmadát hasz- nosíthatónak találta; tizenhatot már át is adtak a klubtagsággal rendelkező áfészeknek és takarékszövetkezeteknek. így, vagyis pusztán tagságuk révén, több mint száz szövetkezet ingyenesen jutott a programhoz, a többiek díj ellenében kaphatják meg azokat. A bevezetésre ajánlott számítástechnikai modellék átfogják a szövetkezeti kereskedelem, a pénzügyi és a szervezési munka fontosabb területeit. A programkészítők gyorsan alkalmazkodtak a gazdálkodás új igényeihez, így máris több olyan program van a szövetkezetek birtokában, amely a bérek bruttósítását, vagy a személyi jövedelemadó számítását könnyíti meg. A pályázók készítettek programot az árukészletek értékének gyors felméréséhez, továbbá a jövedelemérdekeltségi rendszerben üzemeltetett áfész- boltok és -vendéglők munkájának folyamatos értékeléséhez is. A szövetkezetek naevrésze szerződéses termeltetést folytat. zöldség- termelésre és állattartásra köt szerződést a kistermelőkkel, szakcsoportokkal; e munka nyilvántartására szintén elfogadtak egy újszerűén kidolgozott számító- gépes programot. A pályázatot kiíró Com- modore-klub — amelyhez 1987-ben több mint 30 áfész, illetve takarékszövetkezet csatlakozott — már csaknem másfélszáz tagot számlál. A klub újabb programok elkészítését rendelte meg a sikeresen szereplő számítástechnikai szakemberektől. Eldördült a startpisztoly N ehéz esztendő köszöntött ránk. Ha jól belegondolunk, egy korszak végét jelezte az 1987-es esztendő; 1988-ban a korábbitól eltérő módon kell nemcsak élnünk, hanem dolgoznunk is. Már néhány hónapon belül meg kell indulniuk az évek óta várt kedvező folyamatoknak: az ipari struktúraváltásnak, az export- képesség fokozódásának, a hatékonyság növelésének. Régóta ismert célok ezek, de a kormánynak az utóbbi hónapokban hozott rendeletéi, az Országgyűlés által jóváhagyott törvények a korábbinál sokkal erőteljesebben terelik erre az útra a népgazdaságot. Mindez azonban csak keretéül szolgálhat a vállalati gazdálkodásnak. Hiszen előre nem tervezhető, hogy ki, mikor ismeri föl a megváltozott piaci helyzetet, és talál rá az alkalmazkodás stratégiájára. A szabályozók módosítása évről évre hasonló helyzet elé állította a gazdálkodókat, de 1988-ban a korábbinál sokkal nagyobb mérvű változásra számíthatunk. Az általános forgalmi adó bevezetése átrendezi az árarányokat, az ezzel párhuzamosan csökkenő támogatások pedig a vállalati eredményeket. Azok a vállalatok kerülnek élre, amelyek eddig nem, vagy alig kaptak központi segítséget. A korábban jónak tartott vállalatokról pedig kiderülhet, hogy eredményük főként a központi támogatásból származott. Képletesen szólva tehát eldördült a startpisztoly, és az első, talán legnehezebb akadály a kereskedők előtt áll. A fogyasztási cikkek mintegy 90 százalékának megváltozott az ára január elsejével, az ünnepnapokat tehát főleg munkával, és nem pihenéssel töltötték. Az átárazás csak egyszeri, igaz óriási munka, ám hamarosan annak más hatásait is érezhetik. Megváltozik a kereslet szerkezete, egyes termékekből többet, másokból kevesebbet kell rendelniük, e piaci információkat pedig minél gyorsabban a termelőkhöz kell juttatniuk. Ugyanez megy végbe majd a termelői szférában, ahol az általános forgalmi adó bevezetése egyrészt a termelői árak csökkentését hozza magával, másrészt — amint már említettük — a korábbitól merőben eltérő feltételeket teremt. S már nem kerülnek mesterségesen hátrányba a kisvállalkozók sem, hiszen az adórendszer semleges. Erősödik tehát a piaci verseny, s egyre nehezebb lesz a rossz minőségű termékeket itthon eladni. Az általános elvek mellett azonban a testre szabott, vállalati szintű stratégiákat rövid és hosszú távra kell összeállítani. Egy ilyen nagyarányú változás után csak olyan cégek maradhatnak talpon és indulhatnak fejlődésnek, amelyek a lehető legpontosabban és minél gyorsabban fölmérik, hol a helyük a piacon. Mi az, amire szükség van most, és milyen termékeket kell kifejleszteniük a következő évek igényei szerint. Az évek óta sok helyen alkalmazott kivárás taktikája, a tartalékolás valószínűleg kevés lesz a megváltozott körülmények között. Az egyre szigorodó szabályozás évről évre kevesebb támogatást nyújt a lemaradóknak. A tartósan veszteséges cégeknek pedig szembe kell nézniük a fölszámolás, a megszűnés lehetőségével. A nyereséges cégek viszont a korábbinál nagyobb lehetőséget kaptak a fejlődésre, a némileg csökkenő adóterhek és az eredményektől függő adókedvezmények révén az átlagosnál több pénz marad náluk, amit fejlesztésre fordíthatnak. A technikai megújulás ma már elengedhetetlen része a prosperálásnak, évek óta elavult gyártmányokkal aligha lehet több nyereséghez jutni. Sőt, egyre inkább eladhatatlanná válnak ezek a termékek a korvertibilis elszámolású és a szocialista piacokon is. A váltás tehát mikroszinten is elkerülhetetlen. Ám egyetlen esztendő alatt nem számíthatunk nagy horderejű változásokra, látványos vállalati eredményekre. A megalapozott stratégiával rendelkező, csak a saját lehetőségeiket reálisan számításba vevő cégek mondhatják majd el magukról egy év múlva, hogy megvetették a lábukat az átformálódott piacon. Lakatos Mária Suttogások ás találgatások... A leváltott igazgatóhelyettes esete L^het, hogy a késői vetítés miatt kevesebben látták a „Viharsarki morzsák” című televíziós adást, mint amennyien láthatták volna, ha délután vagy kora este kerül rá a sor. Aki látta, talán emlékszik, hogy a stáb megfordult Orosházán a rákóczitelepi iskolában is. A gyerekek között járkáló igazgatóhelyettes szokatlan őszinteséggel beszélt az iskolában lévő gondokról, problémákról ... Már-már kezdtem elfelejteni az adást, amikor a tv- újságban megakadt a szemem egy levélen: „Sokat tétováztam, megírjam-e, hogy én már nem vagyok igazgatóhelyettes. Alighogy elvonult a filmforgató stáb, az iskola igazgatója leváltott. Cselekedetét nem indokolta. Ez okozza, hogy arra gondolok, talán a velem készített riportban elhangzott kritika éle miatt vált meg tőlem ... Zalai An- talné.” Igaz, egy iskolaigazgatónak szíve joga megválasztani, hogy ki legyen a helyettese. No, de valakit azért meneszteni, mert őszintén beszélt ország-világ előtt? * * * Mielőtt felkerestem Zalai- nét, telefonon időpontot egyeztettünk. Nem mondhatnám, hogy tapsolt az ötletemnek. Nem lelkesedett, de ráállt, hogy találkozzék velem. Orosházán ötvenvalahány négyzetméteres bérlakását a két gyermekével osztja meg. Nehezen indul a beszélgetésünk. Szeméből bizalmatlanságot olvasok ki. Már- már tartok attól, feleslegesen tettem meg a Békéscsaba és Orosháza közötti utat. — Nem tudom, van-e értelme a további szónak ... nem akarom a mostani állásomat is elveszíteni... Szeretnék végre leszokni a nyugtátokról... Békét akarok magam körül. Vibrál az idegességtől. Azon gondolkodom, hogyan, mivel nyugtathatnám meg. — Ahhoz, hogy önmagával is megbékéljen, úgy hiszem, hogy ennek a történetnek a végére kell járni. Kezdjük hát az elején. Mesélje el a tévéfelvétel történetét. Sóhajt egy nagyot, vár egy kicsit, aztán beszélni kezd. — 1987 májusában keresett Bajor Nagy Ernő, hogy riportot készítsen a mi iskolánkban. Ügy gondoltam, nem az én feladatom nyilatkozni. Az igazgatóhoz küldtem. Neki valamiféle elfoglaltsága volt, így került vissza hozzám a tv-stáb. Magamtól semmit sem kellett mondanom. Kérdeztek. Válaszoltam: hogy nincs rendes illemhely az iskolában, hogy a ’30-as évek óta még mindig vaskályhával fűtenek, hogy lógnak a villanyvezetékek, hogy nem megfelelő a buszközlekedés ... Ezeket bizony magamban kellett volna tartanom, akkor nem maradok állás nélkül... — Igazgatóhelyettesként dolgozott az orosházi rákóczitelepi iskolában, és egy- szercsak hipp-hopp kipenderítették? Hogyan történt? — Amikor a tévések elmentek, referáltam az igazgatónak arról, mit kérdeztek, és én mit feleltem. Csak hümmögött, semmit nem mondott. Ki gondolta, hogy ebből bármi problémám lehet? Már kezdtem elfelejteni az egész tévéfelvételt, mígnem az ötévenként szokásos igazgatóváltás le nem zajlott. Igazgatómat megerősítették pozíciójában. Másnap, június 10-én közölte velem, hogy ebben a felállásban nem tud vélem tovább együtt dolgozni. Ezt addig soha nem mondta. — De hiszen ekkor még nem vetítették a filmet! — Igaz. De az igazgató tudta, miről lesz szó! * * * A rákóczitelepi iskolában éppen óraközi szünetet tartanak. S lám, milyenek a gyerekek? Suttogva, de azért érthetően adják egymás tudtára: — Itt van Zalai tanító néni. Vajon ... Zalainé rám néz: — Hát ez van! Suttogások, találgatások. Persze nemcsak a gyerekek között, a városban is. És én sokszor már úgy érzem, nem nézhetek az emberek szemébe, pedig nincs okom lehajtott fejjel járni! Az igazgató csöpp szobájában nagy munkában vannak. A bruttósítás tervezésének kellős közepére érkeztünk. Talán mondanom sem kellene, miért jöttem. Az igazgató ránézett volt helyettesére, és már tudta, miért a látogatás. — Vágjunk hát a téma közepébe, összefügg-e Zalainé — próbálok finoman fogalmazni — felmentése a tévéfelvétellel ? Az igazgató komótosan rágyújt, mélyeket szív cigarettájából, csak azután válaszol : — Ugyan már! Az adást csak most láttuk. A felvételt megbeszéltük. A mi elválásunk újraválasztásomkor, még júniusban történt. Hogy miért? Ne kérdezze, mert csak apróságokat tudok felsorolni. Civódásaink viszont kihatottak sa tantestület többi tagjára is. Szóval, volt kolléganőmmel nem volt gördülékeny az együttműködésünk. Mindenesetre nem kellett volna elmennie. Felajánlottam, maradjon — csapatvezetőnek! — Egy pillanat, igazgató úr! Hadd kérdezzem meg, ön maradt volna az ő helyében? — Nem! — Egyenes beszéd! Zalainé idáig fegyelmezetten hallgatott. Most úgy érezte, szólnia kell: — De Feri! Ha annyira lehetetlen volt velem együtt dolgozni, mivel magyarázható a sok jutalom, az elismerő oklevél, amit kaptam? — Az más! Jó pedagógus voltál. Nem tudtunk együtt dolgozni, és kész! — Ez a te véleményed. Az enyém az ellenkezője! * * * Szerettem volna egy elfogulatlan, kívülálló véleményét is hallani. Dr. Zilahi Lajos, a városi tanács művelődési osztályának vezetője: — Sokszor kerestek fel ebben az ügyben. Nem értettünk egyet az igazgatóval. Emlékeztettem őt arra, hogy helyettesét annak idején maga választotta. Amikor rákérdeztem, tulajdonképpen mi kifogása volt, vagy van Zalainé ellen, csak gyerekes dolgokat tudott felsorolni. Valami különösképpen nem tetszett, ezt elmondtam neki is. Nevezetesen az, hogy nem közölte időben a szándékát a helyettesével. Ha megteszi, alkalmat adott volna neki arra, hogy ő is megpályázhassa az igazgatói állást. És egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy nem jár sikerrel! * * * Hogy a történet kerek egész legyen, el kell mondanunk még, hogy Zaláménak hosszú ideig nem volt állása. Aztán alkalmazták őt, mint napközis nevelőt... A suttogások és találgatások ideje lejárt. Zalainénak talán nem kellene lehajtott fejjel járnia az utcán ... Neki végképp nem! Béla Vali
