Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-11 / 8. szám
1988. január 11., hétfő NÉPÚJSÁG | SZERKESSZEN VELÜNK! „Érintsd meg a lelkem!” Karácsony a gimnáziumban Szokatlanul nagy volt a csend december 18-án, 12 órakor Békésen, a Szegedi Kis István Gimnáziumban. Pedig egész napon át vidámság jellemezte az iskola légkörét, hiszen a hagyományokhoz híven diákönkormányzat van az utolsó tanítási napon. A díszterem világításának kikapcsolása után karácsonyi hangulat uralkodott itt: díszgyertyák gyúltak, dal csendült fel. A halk szavú diák köszöntője után zenét hallgatott az egybegyűlt diáksereg. „Egyedül vagyok, állj mellém!’’ — mennyire igaz ebben a rohanó világban, s mindenki elgondolkodott azon, hogy igazat mond a dal: „Jöjj, légy velem és segíts nekem!” Egyetértettünk a költő szavaival: „Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, s ne csak így december- ban”. Talán ilyenkor, az ünnepi hangulatban közelebb kerülünk egymáshoz! „Érintsd meg a lelkem!” — hallottuk és hallgattuk a harangszót, amely a csend, a nyugalom hirdetője. Téli versek szóltak hópihékről, csendről, szeretetről. A feldíszített fenyőfán sorra kigyúltak a gyertyák, csillagszórók szórták szerte szét apró csillagként az üzenetet: „Ha majd lépteink nyomát a hó lepi el, Maradjon a szívetekben számunkra hely, menjetek hát békével, amit mondtunk néktek, azt higgyétek el!” A műsor végén együtt énekelt tanár és diák arról) hogy: „A ' mindenségben ott lakik az egység, keressétek egymásban a békét, szeretetben őrizzétek fényét, most és mindörökké!” Majd elfújtuk a 25 szál gyertyát, újra csend lett. Utána felzúgott a taps, és a II. B osztály tanulói boldogan mentek haza, sikerült örömet szerezniük egy közösségnek, amelynek ők is a tágjai. Molnárné Bányai Sára, a II. B osztályfőnöke, Békés Téli vakáció Mezőhegyesen A 3281-es Számú Petőfi Sándor Úttörőcsapat tanulói kedves élménnyel gazdagodtak a téli szünet előtti utolsó tanítási nap reggelén. Gyönyörűen feldíszített fenyőfa fogadott bennünket érkezésünkkor az épület aulájában. Karácsonyi dekoráció mindenfelé. A diákszínpad tagjai vidám irodalmi műsorral köszöntötték a megjelenteket. Méltatták az ünnep jelentőségét, beszéltek az ajándékozás öröméről, a karácsonyi szokásokról. Télről szóló. Télapót váró versek és dalok hangzottak el. Igazi ünnepi hangulat kerített hatalmába bennünket. Befejezésül közösen énekelgettünk Szabó Mihály népművelő vezényletével. Tanítás után, a délutáni program vidám diszkóműsor volt. Ezt is nagy érdeklődés kísérte. A szervezésből a tiniklub tagjai vették ki különösen részüket. A téli szünetben folyamatos programot kínált számunkra az úttörőcsapat vezetősége. Rendszeresen vetítettek videofilmeket. Mindennap be lehetett járni az intézménybe asztaliteniszezni. A tornacsarnokban játékos sportvetélkedő volt. December 28-án délután vidám szilveszteri mulatságot rendeztek intézményünkben. Igyekeztünk méltóképpen elbúcsúztatni az óévet, megfelelő külsőségek közepette, jó hangulatban köszönteni az új évet. Köszönjük tanárainknak, a népművelőknek, az úttörővezetőknek azt, hogy igyekeznek szabadidőnket tartalommal megtölteni. Kalcsú Tímea, 7. d osztályos tanuló. Mezőhegyes Hiányos Novotex Mivel külterületen lakunk, minden áruból nagyobb mennyiséget veszünk. Így volt• ez a Novotex betéttel is. Férjem vásárolt 5 dobozzal, de már volt szó erről az újságban, ezért felbontottam mindet, mert kiváncsi voltam, hogy megvan-e az 50 darab. Két doboz le volt ragasztva, három nem. A következő számok jöttek elő. A két beragasztott dobozban 41 és 52, a többi meg 37-37- 39. Kérdem én, nem sok ez egy kicsit? Miért nincs szigorúbb meózás ennél a gyárnál? Ha valaki még nagyobb mennyiséget vásárol, akkor igen megkárosítják. Varga Sándorné, Gyomaendrőd Figyelmesség Az Orosházi Gázipari Gépgyár dolgozói egy szabad szombatjukat feláldozták azért, hogy a befolyt összeget a nyugdíjas dolgozók között szétosszák, karácsonyi ajándékképpen. Köszönetét szeretnék mondani minden nyugdíjas nevében. Hajdú Ferencné, Orosháza Visszhang A „Nincs kiottnadrág — plusz fekvőtámasz!” cimű cikkükre az alábbi kijelentést teszem: — amennyiben van kereskedő cég, aki megrendeli tőlem ezeket az ominózus ruhadarabokat, akkor én legyártom őket. Nekem is van fiúgyermekem, tudom mit jelent talpalni ilyen egyszerű tornakellékért. Tehát a dolog azon múlik, hogy a kereskedelem meddig „gatyázik” gatyaügyben! (Név és cím szerkesztőségünkben.) Hétköznapok A tanulóknak pihenés, a tanárok egy részének a szellemi felkészülés időszaka volt a téli szünet két hete. Olvastuk, olvassuk a pedagógiával foglalkozó cikkeket. Hitet és meggyőződést szeretnénk gyűjteni. És mit olvasunk? „A társadalom átalakítása nem nevelési feladat. Az iskola nem tehet egyebet, mint segít abban, hogy a döntések elé kerülő egyén ne legyen felkészületlen.” Kritika, 12. szám — Takács Géza tanulmánya. „Áll valaki a katedrán. Zrínyiről beszél vagy a termodinamika fő tételéről, esetleg éppen Horatiusról, és azt érzi, senki nem érti, amit mond, nem is érdekel senkit, hatalmas távolság váBZ 34-59 Ritka, mint a fehér holló 1987. december 22-én reggel Békéscsabán, a 6.10-kor induló 10. sz. helyi járattal indultam a munkahelyemre. A „Felvonó” megállóban szálltam fel. Nem mindennapos, hogy milyen figyelmes és udvarias gépkocsivezetővel volt szerencséje annak, aki ezen a járaton közlekedett. Amikor felszálltunk, a következő hangzott el a mikrofonban: „Jó reggelt kívánok kedves utasaimnak, a Körös Volán 10. sz. helyi járatán közlekednek.” S minden megálló előtt bemondta, hogy meKódorgó koca A kocatartást megkezdtem már 3 éve, de nem sok sikerrel. Vagy egyet fialt, vagy a koca lett beteg. Már az állatorvos is mondogatja, „maguknak nincs szerencséjük a kocatartáshoz”. Ez most igazolódott a legjobban. Ugyanis nem mindennapi dolog történt velem. 28-ára virradóan üresen találtuk a vasajtós beton disznóólát. Az ajtaja volt nyitva. Gondolatunk szerint 6 óra körül mehetett el. Már hasas volt, és közel 3 mázsa. Akkor kilencen indultunk el a falu zegzugos útjait átkulyik következik. Amikor a Szabadság térre érkezett az autóbusz, közölte: végállomás. „Minden kedves utasunknak jó munkát, a viszont látásra”. A gépkocsi- vezető nevét nem tudjuk, de az autóbusz rendszámát feljegyeztük: BZ 34-59. Dicséretet érdemel; figyelmességből, udvariasságból, További jó munkát kívánunk neki. Több ilyen gépkocsi- vezető kellene. Hudákné Dián Anna és utastársai, Békéscsaba tatni, de hiába. Sőt, nagyon sok embertől megkérdeztük, és a mai napig is keressük eredménytelenül. Voltak, akik látták, nem is olyan messze tőlünk. Úgy hogy meggyőződésünk, hogy nem ment messze. Mi még mindig abban bízunk és reménykedünk, hogy vannak azért rendes emberek. És nem vesszük még most sem rossz néven, ha talán azzal keresnek fel bennünket, hogy eddig nem tudtak róla, hogy a mienk, és ezért zárták be, hogy meglegyen, ha valaki keresi. Hátha ez a cikk segít a megtalálásban. Kelemen László, Kötegyán. Hunyadi u. 8. lasztja el az előtte ülőket, és ezt a távolságot képtelen áthidalni.” Magyar Ifjúság, 51. sz. — D. Magyari Imre. Lehetne még idézni további cikkeket is. Kiábrándultság, pesszimizmus. Bontom az iskola napi postáját. Karácsonyi és új évi jókívánságok kerülnek elő a borítékokból. Díszesek, szépek ezek a lapok. Számon tartjuk, kinek jutott eszébe az iskola. Felbontom az utolsó levelet is. benne az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola igazgatójának újévi üdvözlete: „Hinnünk kell a jövőt; Jövőnk a tudás, s az iskola —” Köszönjük. Január elején több hittel lépünk ismét a katedrára. Vaszkó Tamás igazgató, Szeghalom „Tavasz” a télben... Ezúttal csak képletesen, Békéscsabán, az Agrokerig közlekedő busz megafonjá- ból. A zorddá, borongóssá, ködössé változott városi utakon sűrű a megcsúszás, lábtörés, gépkocsikoccanás. A megállók, kanyarok előtt, kedves, mindenkit óvó hang figyelmezteti a leszálló utasokat: „Tessenek vigyázni a leszállásnál, nagyon csúsznak az utak, s mindenkit várnak odahaza.” Kanyarodás a Szerdahelyi út irányába, s szól ismét a figyelmeztetés: „Legyenek kedvesek megkapaszkodni, fordulunk...” Szembe egy forró fejű motoros alig tudja balra for- I dítani a nagy lendülettel jövő kétkerekűjét, a buszos kissé erőteljesebben megrántja balra a kormányt, de az előtte felszólított utasok jól megkapaszkodva csupán kissé billennek meg a fordulat gyorsabb ütemétől, j — Ez a sofőr egészen biz- j tosan Pestről jött, mondja hálásan tekintve a fülke i belsejébe egy középkorú j asszony. Ott ilyen kedvesek a buszsofőrök. — Á, dehogy. Futa Gyulának hívják és idevalósi. Csak hát... neki ilyen a stílusa — feleli egy fiatalabb asszony, s hozzáteszi: — Jól is esik egy kis tavaszi hangulat ebben a zorddá váló időben... » Lakodalom az egész világ (1.) Bugyi-sztori: Ürményházátél Amerikáig A Bugyi fivérek együttesének megjelenése valóságos forradalmat váltott ki a vajdasági könnyűzenében. Az értelmiségiek, a közvélemény, a hozzáértők (vagy „a hozzáértők”), a kritika hadjáratot indított ellenük, a giccs netovábbját látta zenéjükben és megjelenésükben. Az egyszerű nép a védelmükre állt, mert a 3+2 eltalálta a kívánságukat, az ízlésüket, olyan zenét játszott, amely mellett kikapcsolódhatnak. Lemezük a legkelendőbb áru lett, hónapokon át a legjövedelmezőbb csempészcikk, amit a szomszédos Magyarországban többszörös áron lehetett értékesíteni. Nem csak a vajdasági helyi rádióállomások kívánságnfüsorait uralták (egy-egy számukra 50-60 üdvözlet is érkezett), hanem Budapesten például minden előzetes reklám nélkül sikerült megtölteniük a majd tízezer főt befogadó sportcsarnokot. Ez pedig nem sikerült az óriási reklám ellenére sem olyan neveknek, mint James Brown vagy Tina Turner. A lakodalmasrock fogalommá vált. A 3+2-lemez a Jugoton legjobb exportcikke. Lemezeik eddig mintegy 600 ezer példányban keltek el. Olyan valami történt, amire senki sem gondolt, legkevésbé az ürményházi születésű Bugyi fivérek. ' Róluk szól, a Bugyi fivérek és a 3+2 együttes útjáról folytatásos tárcariportunk, amelyet az újvidéki Magyar Szóból vettünk át. Ürményháza. Falu Dél- Bánátban, Versec, Alibunar és Plandiste között. Magyarlakta falu, az 1981. évi népszámlálás adatai szerint 1450 lelket számlált. Egy román és egy szlovák falu szomszédságában. A falu egyik érdekessége, hogy ürményházának semmi köze az örményekhez, teljesen tévesen (1921-ben) fordították le a falu nevét. Jermenovcira. Nevét egy bizonyos Ürményházi Józsefről, temesvári kincstári jószágigazgatóról kapta, aki 1817 márciusában megalapította a falut (Majsáról, Apátfalváról és Rákospusztáról 62 római katolikus családot telepített oda). Ürményháza másik érdekessége, hogy a falu minden férfia 18-tól 78 éves korig :— nagyon szeret óvodába járni. A falu asszonyai bizony elég rossz szemmel néznek a férfiak óvoda iránti vonzódására. Legyünk világosak: Urményházán a kocsma az óvoda épületében van. Putriiknak hívják, azaz az utashoz van címezve. Ebben a kocsmában a főpincér az életének 60. évében járó Bugyi János. S most odaértünk, amiről — nyugodtan állíthatjuk —, Ürményháza a legismertebb: a Bugyi családhoz. A 3+2- höz. A hírneves Bugyi fivérek innen indultak el, Ür- ményházáról. „Kicsiny falun, ott születtem én ...” éneklik egyik számukban a Bugyi testvérek. Ürményháza azonban nem . elmaradott falu, „ahol még lámpafény sincs”. Dél- Bánát egyik leggyorsabban fejlődő faluja volt az ’50-es években. A fekete aranynak, a kőolaj-kitermelésnek köszönhetően. Vajdaságban először itt, Urményházán tört fel 1952. november 9- én a kőolaj. Vajdaság Texasa, mondhatnánk némi túlzással. Lenne valami köze a kőolajmezőknek a zenéhez? Kereshetnénk hasonlatosságot abban, hogy az amerikai Texas állam az ottani népzene, a country-western egyik bölcsője, Ürményhá- zából pedig a vajdasági specifikus country, a lakodalmasok első zenekara indult .. . Nem bonyolódunk bele. A 3+2 életútjának egyik fejezetében jelentős epizódszerepet játszik a kőolaj-kitermelés, de erről majd a későbbiekben. Ürményháza tehát fejlett falu ahol már az ’50-es években korszerű lakásokat, a kőolaj-kitermelésben dolgozó munkásoknak munkás- szállót és étkezdét építettek. Napjainkban a falu mind a nyolc utcájában a járda ki van betonozva, korszerű műút vezet a környező városokig. Szinte valamennyi ház szilárd anyagból épült, és minden ház udvarában van rózsa. Ebből a rózsás faluból indultak útjukra a Halvány őszi rózsát énekelve a Bugyi fivérek. Bugyi János kocsmájából. A fent említett, óvodából átalakított kocsma nem az igazi Bugyi-kocsma. A lakodalmasrock (nemlétező) enciklopédiája számára történelmi jelentőségű Bugyi-kocsmának ma már csak a helye van meg. Az épület megrogy- gyant, majd lebontották. Az elektromos zene feszítőereje kezdte volna ki a falakat? Nem lehet tudni. De tény, hogy a Bugyi fivérek apjuk kocsmájában naponta órák hosszat gyakoroltak. Apjuk, Bugyi János szavai szerint: „Lett volna más dolog is a háznál, de ők állandóan csak muzsikáltak, gyakoroltak. Nagyon szerették a zenét. Bevallom, hagytam, hadd csinálják ...” A Bugyi fivérek sikerük nagy részét kétségkívül apjuknak, Bugyi Jánosnak köszönhetik. Annak, hogy János bácsi annyira szerette és szereti a zenét, és hitt abban, hogy fiainak gyakorlása nem haszontalan időpo- csékolás. S akkor sem esett kétségbe, amikor megtudta, hogy legfiatalabb fia, Zoli a szakközépiskolában (hegesztői szakra járt) 154 igazolatlan órát szedett össze, hogy messze elkerülte az iskolát, s az ürményházi autó- buszállomáson nem a versed, hanem a Belgrád irányába tartó autóbuszra szállt fel. Mert Zolit csak a zene érdekelte és semmi más. Legkevésbé a hegesztés. A Bugyi fivérek közül elsőnek a legidősebb, Bugyi Gyula (1949-ben született, nős, jelenleg Üjvidéken él, két lánya van) kezdett zenével foglalkozni. Ürmény- házán tizennyolc éves korában egy helybeli ifjúsági zenekarban játszott, ö egyike azoknak a régi rockereknek, akiket megmozgatott a ’60- as években vidékünkre is átcsapó rock- vagy ahogy akkor inkább nevezték: a beathullám. A Vajdaságban, mint másutt is a ’60-as évek közepe táján ennek a hullámnak a hatására gomba módra alakultak az együttesek. A luxemburgi rádió adásaiból vagy lemezekről szedték le a menő számokat, s azt gyakorolták éjjel-nappal. Mindenekelőtt a Beatles-, a Rolling Stones-szá- mokat. Gyulát személyesen egy harmadik zenekar vonzotta legjobban: a Shadows. Húsz év után is a legszívesebben a Shadows-számokat hallgatja és hangszerén, a szólógitáron olyan tónust keresett, mint amilyen az említett zenekar számaiban hallható. Hogy ez mennyire sikerült neki, mellékes, tény azonban, hogy a 3+2 együttes zenéjének egyik fő jellegzetessége Bugyi Zoli hangja mellett Gyula gitárjának a tónusa. Szóval 1967-ben Ürmény- házán kezdett el muzsikálni a helybeli zenekarban Bugyi Gyula. A zenekart az ürményházi iskola igazgatójának fia, Pintér Károly vezette: ő tanította a zenekar többi tagját muzsikálni. Nem sokáig gitározgatott Gyula Pintér Károly zenekarában, mert 1968-ban be kellett vonulnia. Nagyon jól jött neki, amit már megtanult. A hadseregben (Petro- vac na Mlaviban töltötte katonaidejét) beugorhatott a zenekarba. S a hadseregbeli zenésztársaitól még sokat megtanult. A hadsereg után Ürmény- házáról Üjvidékre költözött. Szülőfalujában nem talált munkát (építőipari szakmát végzett, csempézőnek tanult). Üjvidéken a lakás- karbantartó vállalatban (a mai Stanban) helyezkedett el. A zenére mind kevesebb idő jutott. De minden hétvégén hazautazott Ürmény- házára és legfiatalabb öcs- csével kettesben muzsikál- gattak. Csorba Zoltán (Folytatjuk)
