Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-18 / 14. szám

1988, január 18., hétfő o Az orchideafajok csaknem 80 százaléka él trópusi és szubtrópusi területen. A mi éghaj­lati viszonyaink között csak 70—85 százalékos páratartalmú üvegházban lehet biztosí­tani az életfeltételeket ezeknek a különleges növényeknek. Virágzásuk nálunk a téli rövid nappalok idejére esik, november és február közé. A debreceni botanikus kert üvegházá­ban 200-féle orchideát gondoznak, amelyek most folyamatosan hozzák egzotikus virá­gaikat (MTI — Oláh Tibor — KS) Utazni jő! És utaztatni? Ezt kérdem a lassan húsz­esztendős szövetkezeti uta­zási iroda — a Cooptourist — megyei irodavezetőjétől, Dimitrov. Klárától. — Több mint tíz éve va­gyok ezen a poszton, s azt mondhatom, nemcsak jó, de szép munka is az utazá­sokkal foglalkozni. Teljesi- teni az emberek ősi vágyát, hogy megismerjék saját ha­zájukat, a környező országo­kat és a távolabbi világot. De azt is hozzá kell tenni, hogy egyáltalán nem köny- nyű, sőt nagyon is felelős­ségteljes tevékenység, mert nagy pontosságot, jó szerve­zést és még számtalan kö­vetelmény összehangolását kívánja meg, hogy valóban megelégedettek legyenek az utasaink. — Nemcsak elhiszem, de tudom is, hogy így van. Ezt akkor látja, fogja fel az ember, ha rendszeresen uta­zik és vagy jó, vagy rossz tapasztalatot szerez. És per­sze az árak is közrejátsza­nak a megítélésben. A Co­optourist olcsó vagy drága? — Azt hiszem, se egyik, se másik, valahol középen vagyunk akár a többiek, s ezt újabban szemére is ve­tik az utazási irodáknak oly formában, hogy nincs igazi verseny közöttünk. De most csak magunkról beszélve, ha a külföldi szocialista utak­hoz viszonyítok, akkor bel­földi útjaink tényleg drá­gábbnak tűnnek. Nincs ol­csó szállodánk. Pesten pe­dig egyáltalán nem tudjuk megoldani az éjszakázást. Csak valahol a közelben. És a busz is drága. — Olcsóról akkor nem is lehet beszélni? — Lehet, és ez nem el­lentmondás, mert ha valaki egyénileg utazik, fizetőven­dég-szolgálatot vesz igény­be, s külön idegenvezetést sem kér, igen olcsón bejár­hatja az országot. Vagy pél­dául nagy sláger volt a múlt évben a lillafüredi Palota Szállóban a hatnapos üdü­lés, továbbá Mátraházán, Gallvatetőn teljes ellátással 1550 forintért. — A külföldi utak közt is van slágerút? — Keletre és nyugatra is. Még mindig az volt a bol­gár tengerpart, de az olasz is, rrtert például Riminiben főszezonban, teljes ellátás­sal, autóbuszos utazással tíz napig 13 400,—, tizenhét na­pig pedig 22 600 forintért le­hetett nyaralni. Románia vagy Csehszlovákia ugyan­csak előnyös, de ide sorol­ható a Szovjetunió is, ha valamivel drágább is a hosz- szú repülőút miatt. Szóval kínálatunk a kisebb pénzű utasok igényeit is kielégít­heti. — Ezt évről évre a kíná­lat és a gyakorlat bizonyít­ja. De azt is, hogy egy fur­csa elképzelés honosodott meg az utóbbi időben. Sok­kal több a rövid út, mint régen, s így megnő az utas „rezsiköltsége", mert pél­dául a repülőgép három vagy öt napra is annyi, mint tízre. Arról nem is beszélve, hogy ha egy ötnapos velen­cei kirándulásból két nap megy el az útra. — Erre nekem nehéz fe­lelni, mert mi itt csak a bel­földi utak kialakításával foglalkozunk, a többit ké­szen kapjuk a központtól. Mi csak eladjuk. Ezenkívül • azt tudom mondani, hogy mind­ez más irodára is jellemző, s valószínőleg üzleti okai vannak. — Ha már az üzlet került szóba: hogyan sikerült a múlt esztendő? — Jó évet zárunk, min­den üzletág dinamikusan fejlődött, közte a két ki­emelt üzletág: a belföldi és a szocialista társasutazás is. Minden ág a vártnál töb­bet teljesített, jövedelmező­ségben is. — Probléma nincs is? — Az minden munkával együtt jár. De úgy gondo­lom, míg utazni fognak az emberek, baj nem lehet, s pontosan ezért optimisták vagyunk. Az új programfü­zet január közepére várha­tó, s remélhetőleg olyan ár­emelés nem lesz, ami visz- szatartaná az utasokat. A bizakodás ellenére is elő­fordulhat, hogy az első fél­évben lesz egy kis megtor­panás. Az is igaz, hogy min­den év elején egy kicsit fé­lünk, s annál jobban örü­lünk. hogy év végére min­den jól sikerül. Nagyon re­mélem, most is így lesz, hiszen az országnak nagy szüksége van az idegenfor­galomra. a turizmusra, már csak azért is, mert nyeresé­ges üzlet. Vass Márta Megváltozik a művészközvetítési gyakorlat A Művelődési Minisztéri­umban a napokban döntés született arról, hogy módo­sul a több évtizede folyta­tott nemzetközi művészköz­vetítési gyakorlat. Ennek lé­nyege, hogy megszűnik az Interkoncert monopóliuma, s minden olyan érdekelt jogi személy, amely biztosítani tudja e tevékenység meg­nyugtató feltételeit, igényel­heti és megkaphatja a nem­zetközi művészközvetítési jogot. A művelődési miniszter 5/1983. számú rendelete ed­dig sem zárta ki annak le­hetőségét, hogy a Nemzet­közi Koncertigazgatóságon és a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalaton kívül a minisz­ter egyéb szervet is felru­házzon a külföldi művész­közvetítési joggal. Éveken keresztül gyakorlatilag ilyen igény nem mutatkozott. Az utóbbi hónapokban azonban — összefüggésben a válla­lati, intézményi önállóság fejlődésével, a vállalkozó- szellem kibontakozásával — számos intézmény kérte a minisztériumtól ezt a jo­got. A művészközvetítés kiter­jesztésétől azt várják, hogy egészséges verseny alakul ki a közvetítő vállalkozások között, s ennek révén egy­felől javulnak a magyar kultúra külföldi bemutatásá­nak. terjesztésének feltéte­lei, másfelől a hazai közön­ség is több és magasabb színvonalú külföldi művé­szeti produkciót ismerhet meg. A magyar kulturális és művészeti életnek meghatá­rozó érdekei fűződnek a nemzetközi művészközvetí­tésből származó devizabevé­telekhez, nem utolsósorban azért, mert forrásul szolgál­nak a nagy művészegyütte­sek küldésének és fogadásá­nak támogatásához, szerzői jogok, hungarikák vásárlá­sához. A Művelődési Minisztéri­um ugyanakkor nem tartja kívánatosnak, hogy az új helyzetben a rosszul értel­mezett nyereségérdekeltség műsorpolitikai engedmé­nyekkel járjon. Ezért a ha­tározat meghozatalát köve­tően sürgető és fontos fel­adatának tekinti, hogy szem­besítse a művészközvetítési jog megadására irányuló kezdeményezéseket a tevé­kenység folytatására vonat­kozó művelődéspolitikai kö­vetelményekkel és a jogsza­bályi előírásokkal. A mi­nisztérium arra törekszik, hogy ezek megvalósítására mihamarabb konkrét intéz­kedéseket tegyen. Van mit féltenünk, van mire építenünk 1987. december 3-án rö­vid ünnepség keretében em­lékeztünk meg arról, hogy már 1217-ben, 770 évvel ez-, előtt Csorvást önálló falu­ként említik a forrásmun­kák. A több mint hét évszá­zad alatt többször elpusz­tult, de az emberi akarat és szorgalom újjáteremtette, egykori lakói bölcs előrelá­tással, sakktábla alaprajz szerint, tervszerűen építkez­ve, rakták le az Alföldön szokatlanul szabályos tele­pülésszerkezet alapjait. A régi Csorvás lakói föld­művelők, pásztorok voltak. A felszabadulás előtt a ter­mőföld több mint 60 száza­léka a grófi nagybirtok, úri birtok kezében volt. A köz­ség lakosságának döntő többsége napszámosként, cselédként dolgozott, de so­kan voltak, akiknek nem ju­tott munka. A felszabadulás napjával — 1944. október 6-ával— új fejezet kezdődött a község történetében. A földosztás 869 család részére 6677 kh földet juttatott, amellyel egy időben megtörtént a házhelyek kijelölése is. A végleges lehetőséghez jutott csorvási emberek hatalmas lelkesedéssel kezdték meg a munkát, amelynek szervezé­sében élen jártak az 1944. október 13-án alakult Ma­gyar Kommunista Párt tag­jai. A község arculata jelen­tősen megváltozott. Már ak­kor igazolódott, hogy itt dolgos, munkaszerető embe­rek élnek, akik nemcsak maguk és családjuk megél­hetéséről gondoskodtak, ha­nem a közös összefogás, a lakóhely fejlesztésében is szép eredményt hozott. Az önerőből történő, a lakosság és a gazdasági egységek ösz- szefogásával megvalósuló te­lepülésfejlesztés a közel­múlt négy évtizedén is vé­gigvonult. Ennek eredmé­nyeként minden lakóházhoz eljut az egészséges ivóvíz, a földgáz, az elektromos áram, 'bővült a burkolt utak háló­zata. A VII. ötéves terv el­ső két esztendejében 14 ki­lométer járda épült, kizáró­lag társadalmi munkában. Az 1987. évben végzett tele­pülésfejlesztő társadalmi munka értéke több mint 9 millió forint. Részt vettek ebben gazdálkodó egysége­ink dolgozói, a szocialista brigádok tagjai, a kisiparo­sok, és mindazok az állam­polgárok, akik fontosnak tartották életkörülményeik javítását, a gyermekintéz­mények fejlesztését, vagy az idősekről való gondoskodás feltételeinek megteremtését. A csorvásiak semmit sem kaptak készen, minden olyan létesítményért keményen megdolgoztak, amely az alapellátást szolgálja. A kö­zösen végzett munka anya­gi feltételeinek megteremté­séhez az utóbbi években jó segítséget nyújtottak a me­gyei tanács által kiírt pá­lyázatok, és a biztosított cél- támogatás. Saját erőből tör­ténik a településen a laká­sok építése is. Évente átla­gosan 30 új, korszerű lakó­ház kerül átadásra. Az alapellátást nyújtó in­tézményeink hálózata ki­épült. Az általános művelő­dési központ az oktatás, a közművelődés, a diák-szociá­lis ellátás összehangolt szer­vezésére az 1970-es évek ele­jén országosan is kezdemé­nyező lépéseket tett. A leg­kisebbeket a 40 férőhelyes bölcsőde várja. A lakosság egészségügyi ellátását három körzeti orvos, két fogorvos, egy gyermekszakorvos szol­gálja. Az idős lakosság ren­delkezésére áll az 50 férő­helyes idősek klubja, mely­ből 30 férőhely szállást is biztosít. Részlegesen beüze­melésre került a „pihenő­ház”, amely penziószerű el­helyezést biztosít a rászoruló idős emberek részére. A kor­szerű tornacsarnok a nap minden órájában kihasz­nált. A felsorolt intézmé­nyekre, létesítményekre a csorvási emberek döntő többsége úgy tekinthet, hogy abban saját munkája is ben­ne van. Ennek is tulajdonít­ható, hogy becsüljük értéke­inket, szeretjük ezt a tele­pülést, ragaszkodunk hoz­zá, hiszen van mit félte­nünk, van mire építenünk. Megnyilvánul ez abban is, hogy a lakosság lélekszáma elvándorlási veszteségek mi­att az utóbbi években nem csökkent. Sajnos Csorvásra is jellemző, hogy többen hal­nak meg, mint ahányan szü­letnek. (1987-ben 85 gyer­mek született, a halálozások iszáma több mint 90.) A felszabadulás óta eltelt négy évtized sem tudta lé­nyegesen megváltoztatni azt a múltból örökölt helyzetet, hogy a község gazdasága a lakosságot nem tudja eltar­tani. A többszörösen kiváló Lenin Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet a több éve tartó példátlan aszályos idő­járás ellenére a környező üzemekhez képest is jó szín­vonalú jövedelmet tud tag­jai részére biztosítani. A női munkaerő foglalkoztatásával kapcsolatos gondok megol­dásához a Béköt telephelye, valamint a sütő- és édesipa­ri vállalat két üzeme nyújt lehetőséget. 1987-ben a Fer- rép Kisszövetkezet és a nagyközségi tanács költség- vetési üzemének felszámolá­sa azt okozta, hogy több mint 100-zal csökkent a hely­ben foglalkoztatás lehetősé­ge, így a foglalkoztatási gon­dok tovább növekedtek. Jelenleg naponta 1300 em­ber utazik vidékre dolgozni. Utaztatásuk nem zökkenő- mentes. Az autóbuszok zsú­foltsága, őszi-téli időszakban gyakori a késés. A szolgáltatások nem meg-* felelő színvonala, az új ipar­cikkáruház belépése elle­nére a kereskedelmi ellátás­ban nálunk is fellelhető fo­gyatékosságok, a vendéglá­tós jelenlegi helyi gondjai, az egész lakosság közérzetét befolyásolják, de főleg a vi­dékre járóknak okoznak az átlagosnál is több problé­mát. A VII. ötéves terv céljai­nak megfogalmazásánál a közvetlen megyei irányítás alatt dolgozó nagyközségi ta­nács elsősorban az alapellá­tás további javítására he­lyezte a hangsúlyt. A terv végrehajtásaként az Oroshá­za és Vidéke Áfész és a ta­nács közös beruházásában épül a közétkeztetést és a diákétkeztetést egyaránt szolgáló 1000 adagos kony­ha, folyik a vendéglő felújí­tása. Ebben az évben meg­kezdődik az általános mű­velődési központ rekonstruk­ciója, folytatjuk az idős­korúak gondozási központjá­nak építését. A tervidőszak végén ABC-áruház kalakí- tását tervezzük. Előre kelle­ne lépni a helyi foglalkoz­tatási gondok megoldásában. Napjainkban az egész or­szág, minden település ter­vez, keresi a kibontakozás útját. Erős akarattal hiszünk abban, hogy ha békében él­hetünk, a lakosság vélemé­nyére támaszkodva tervez­hetünk, és a közösen meg­fogalmazott tervek végre­hajtásában a jövőben is mindannyian részt veszünk, akkor a ma még feszítő gondjainkon is úrrá lehe­tünk. Szilágyi Menyhért, a Csorvási Nagyközségi Tanács elnöke A nagyközség makettjéről jól látható a szabályos településszerkezet

Next

/
Oldalképek
Tartalom