Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-18 / 14. szám
1988. január 18., hétfő mjllUKTilel Veres Péterre emlékeztünk A szokásostól eltérően kezdtük legutóbbi foglalkozásunkat a vésztői nyolcadikosok klubjában. Úttörőcsapatunk szervezésében kis ünnepség zajlott ie Veres Péter születésének 91. évfordulója alkalmából. „Író, politikus, kritikus, társadalomtudós, polihisztor — mindez egy személyben, s mindezeknél több, egyszeri és megismételhetetlen jelenség: Veres Péter volt” — írta Benjámin László költőnk az Üj írás 1970. évi 6. számában. Életútjának, munkásságának méltatásán túl elhangzott a Sóhaj című verse is, majd az ő mellszobrát is megkoszorúztuk Erdei Eerencéhez hasonlóan. Szobruk egyébként egymás mellett áll Vésztő-Má- goron, a történelmi emlékhelyen. Ugyanakkor mind a nagyközségi, mind az iskolai könyvtárban kiállítás nyílt az író műveiből. Komáromi Anikó klubtitkár Miért a vétlen lakástulajdonosok a károsultak? Orosházán, a Rákóczi út— Tass utcán levő 112 lakásos társasház tulajdonosai 1975 júniusában költöztek be a ház lakásaiba és a társasházi közösség tortúrája szinte a beköltözés óta tart a tetőbeázásokkal kapcsolatban. Az első bejelentésünket az OTP megyei igazgatóságához még 1976. március 18- án tettük meg. Levelünkben ekkor 2 lakás beázását és a tetőszigetelés nagymérvű felpúposodását jeleztük és a kivitelező Békés Megyei Állami Építőipari Vállalat szavatossági kötelezettsége alapján kértük a hibák kijavítását. Miután a szakszerűtlenül végzett tetőszigetelés miatt a beázási helyek száma évről évre szaporodott, ezért az OTP megyei igazgatóságához évenként, de volt olyan év, hogy többször is — újabb bejelentéseket tettünk. 1979 februárjában a 24 IV. emeleti lakásból 15 lakás és 1 lépcsőház beázását jelentettük, annak ellenére, hogy a kivitelező vállalat évenként végzett ki- sebb-nagyobb javításokat a tetőn. Reklamációnkra az OTP igazgatósága 1979-ben saját költségére — egy újabb szigetelő réteget húzatott fel a kivitelező vállalattal az eredeti szigetelésre. Miután az eredeti szigetelés szakszerűtlenül volt elkészítve, az újabb szigetelő réteg felhúzása ellenére nem szűntek meg a beázások. A beázási helyek száma évenként újból szaporodott. A beázásokat — sürgetve azok megszüntetését — minden alkalommal jelentettük. 1987 májusában a Szegedi Igazságügyi Műszaki Szakértői Iroda szakértői ismét 13 lakásban és 1 lépcsőházban állapítottak meg különböző mértékű beázásokat. A 12 év folyamán a beázásokkal kapcsolatban ösz- szesen 24 alkalommal tettünk bejelentést és legalább 6 alkalommal sürgettünk végleges megoldást a beázások megszüntetésével kapcsolatban. Követelésünkre végül is az OTP megyei igazgatósága szavatossági pert kezdeményezett a kivitelező Állami Építőipari Vállalat, valamint a Békés Megyei Beruházási Vállalat ellen. A perben a Békés megyei bíróság 1987. november 19-én hozott ítéletet, és az igény elévülésének indokával azt elutasította. Szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy a megyei bíróság — az Szegedi Igazságügyi Műszaki Szakértői Iroda szakvéleményén túl — szükségesnek tartotta az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet szakértői véleményének a beszerzését. Mindkét szakértői véleményből egybehangzóan megállapítható, hogy a beázások alapvetően a szakszerűtlenül végzett szigetelési munkákra vezethetők vissza. A szakértői véleményben van ugyan utalás karbantartási mulasztásokra is, ezeket azonban bizonyítani tudjuk, hogy szintén a kivitelezés hiányosságai. A bíróság meghozta az ítéletét. Az OTP igazgatósága ezzel befejezettnek véli az ügyet. Itt a tél, és a IV. emeleti lakásainknak több mint a fele újból beázik. Amikor a társasházunkba beköltöztünk, az épületet —r még beköltözésünk előtt — a Békés Megyei Beruházási Vállalat és az OTP igazgatóságának képviselői vették át. Nyilvánvaló az is, hogy a szavatossági pert a kivitelezővel szemben megfelelő időben az OTP igazgatóságának kellett volna kezdeményezni. Állandó sürgetéseink ellenére azonban ez nem történt meg és most az egész ügy kárvallottja társasházközösségünk, annak ellenére, hogy vétlenek vagyunk. Társasházunk tetőzetének újraszigetelése mai áron mintegy másfél millió forintba kerülne. Figyelembe véve a jelenlegi szigetelés elhasználódási idejét — társasházközösségünk hajlandó is lenne ezeknek a költségeknek a fedezéséhez hozzájárulni, az ismertetett előzmények és okok miatt azonban igazságtalannak és méltánytalannak tartaná a költségeknek teljes áthárítását. Felmerül a kérdés, hogy miért kell károsultnak lenni a vétlen lakástulajdonosoknak?! Farkas László, társasházi közös képviselő, Orosháza Szerkesztői üzenetek Jáhn lmréné, Tótkomlós, Dinya Gabriella Hunya és még több levélírónknak: Köszönjük a karácsonyi ünnepségekről szóló beszámolókat. amelyeknek anyagtorlódás miatt nem tudtunk helyt adni. A következőkben annyit azért hadd idézzünk a levelekből, hogy a tót- komlósi idős korúak napközi otthonában a szlovák általános iskola ötödikesei adtak műsort az időseknek, a hunyai kisdobosok és úttörők a Hunyadi Tsz dolgozóitól és KISZ-eseitől kaptak ajándékképpen egy emlékezetesen szép fenyőünnepet. * * * özv. Konyecsni Mártonné, Mezőberény. Köszönjük levelét, s hogy megtisztelte lapunkat soraival. Írásába egy hosszú élet tapasztalatait sűrítette. Jó egészséget kívánunk! * * * Balda Ferenc, Békéssámson. Sorait megkaptuk, az abban foglaltakkal egyetértünk, és tudomásunk szerint az illetékesek is ezen a véleményen vannak. * * * Makai Zsigmond, Csárda- szállás. Örömmel olvastuk, hogy kedvező tapasztalatokat szerzett, nagyszerű orvosokat, nővéreket ismert meg hosszadalmas betegsége idején a budapesti MÁV- kórház III. belgyógyászati osztályán, és más osztályain, így a sebészeten és az intenzív osztályon is. Elismerő sorait továbbítjuk az illetékeseknek. Nyugdíjas-találkozó a konzervgyárban A Békéscsabai Konzervgyár vezetősége és szakszervezeti bizottsága nyugdíjas-találkozóra hívott össze bennünket. A szak- szervezeti titkár köszöntője után a gyár igazgatónője számolt be a tavalyi eredményekről, utána ismertette az 1988-as tervet. A találkozó második felében kedves műsorral szórakoztatott bennünket három magyamóta- énekes. A műsort jó hangulatú ebéd követte, és egy kis meglepetés; ki-ki kapott egy kis csomagot a gyár termékeiből, és csaknem háromszázan részesültek segélyben. özv. Tóth Mihályné, nyugdíjas, Békés Visszhang Már az otthonomból... A Népújság január 5-i számában B. S. E. aláírással cikk jelent meg a Veszély csárdánál bekövetkezett autóbalesetünkről. Az írásban még úgy szólnak rólam, hogy a kórházban vagyok. Azóta hazakerültem, s most már itthonról írom köszönő soraimat. Először is az életemet megmentő két barátomnak szeretnék köszönetét mondani. Szántó Zolinak és Nagy Sanyinak. De sok hálával tartozom a békéscsabai kórház baleseti osztályán dolgozó orvosoknak, nővéreknek és a gyors segítséget nyújtó mentősöknek is. Bár én sok mi&denre nem emlékszem, de mondták, hogy a Veszély csárda dolgozói is a segítségünkre siettek, így nekik is köszönettel tartozom. Kéreyi, ha lehet, soraimnak adjanak helyt az újságban. Köszönettel: Weigert Ági Gyom.aendrőd Lakodalom az egész világ Bugyi-sztori: Ürményházától ümerikáig Egy újvidéki olvasó szerint rosszak a 3+2 által feldolgozott zeneszámok, illetve a feldolgozások, és azt írja, hogy „aki a Sárgul már ... kezdetű számra csárdáslépésben tud táncolni, azt rögtön Nobel-díjra javasolja”. (Ezek szerint már több tízezer embert Nóbel-díjra lehetett volna javasolni, e sorok írója több ízben is meggyőződhetett róla, hogy bizony az említett zeneszámra csárdást járt a tömeg. No, de mindez nem annyira lényeges ...) A következő héten, 1986. április 27-én ismét teljes három hasábot szentelt a 3+2- vitának a Közös íróasztalunk szerkesztője. Itt olvashatjuk az egyik legérdekesebb hozzászólást. Egy szabadkai egyetemi hallgató, mint nyelvszakértő, jelentkezik: „Az album az én tetszésemet sem nyerte meg, csatlakozom tehát azokhoz a kisebbségben lévő kritikusokhoz, akik még a szélmalomharcnak is értelmét látják. A dalok címét böngészve, mindjárt egy szembeötlő helyesírási hibára bukkantam, amely következetesen előfordul mind a lemezen, mind a kazettán. A Foly- tassd bátran tovább című dal két s-éről van szó. Persze, ettől még a lemez tartalma lehetett volna kifogástalan, de sajnos, kifogásolni való akad ott is bőven. Gondolok itt elsősorban a silány, szegényes hangszerelésre, amilyenre minden átlagos hotel együttes képes. Azután még egy ismétlődő hiba: az énekes következetesen „mond el, ho rab va- gyok”-ot énekel, a „hogy rab vagyok” helyett az album címadó dalában, ilyen hiba egy fellépésen talán még elnézhető, de egy átmixelt, kész lemezen nem, amelyet hallhatott a zenei rendező, a hangmérnök és ki tudja még hányán. Hogy az együttes fiatalabb énekese középzárt e-t használ, még nem lenne baj, ha azt következetesen tenné, nem pedig csak akkor, amikor megbotlik a nyelve. Az albumon két saját szám is szerepel. Az első, a már említett Folytasd bátran tovább, még viszonylag tűrhető, a Nem érdemes sírni című viszont szerintem egy gyenge Goombay Dance Band stílusutánzat, refrénjének szövegét egy ljubavni románokon nevelkedett általános iskolás diáklány sem írhatta volna meg giccsesebben: „Nem érdemes sími, / Ha gyötör a bánat, / Csak kacagnak rajtad, / hogy sírni látnak”. Valóban ízlés dolga, kire hogyan hat például a Sárgul már a kukoricaszár modern feldolgozásban, vagy a Kis csónakon című dal bárgyú szövege, amelyet a 3+2 együttes talált olyan színvonalasnak, hogy lemezén helyet kapjon. Majd elfelejtettem: a Kicsiny falum című dalt az együttes a szerzők nevének hiányában egyenesen népdallá kiáltotta ki”. Bicskei Zoltán újvidéki olvasó a (nem létező) vajdasági zenei produkcióról szól. A lényeg az, hogy ha már egy igénytelen zenét játszó 3+2 együttes lemezt és kazettát adhatott ki, miért nem adhatnak ki a tiszta népzenét játszó vajdasági népi együttesek (Hívogató, Batyu, Tiszavirág), valamint a vajdasági dzsesszzenekarok lemezt. A felvetett problémára szinte válaszol Máriás Zoltán levele, kimondja, hogy „ez az első jugoszláviai magyar zenei kiadvány, amely nem kecsegtetett a teljes csőd kísértésével”, és megállapítja, hogy „a lemez nem a végsőkig kiélezett kultúrigényekkel rendelkező zenei szerkesztők ízlése szerint készült, hanem egyszerűen a széles körű hallgatóság, a nép hangján szól”. Végül hozzáteszi, hogy a „komoly zenét imádom, a dzsesszt szeretem, a rockzenében is találok hallgatni- valót, hihetetlen, ám a 3+2 zenéjére még táncoltam is”. Gazdag Lujza kanizsai olvasó felteszi a logikus kérdést: „Mit kellene tenniük a zenei szerkesztőknek, ha a zenés üdvözletekben valaki kéri a 3+2 együttes számát? Ne közöljék, mert olyan személyek is hallhatják a műsort, akik a zeneművészetben jártasak? A felsorolt rádiószerkesztőknek kívánom, hogy ezután minél kevesebb bírálat érje a becsülettel elvégzett munkájukat, a 3+2-nek pedig sok sikert kívánok a továbbiakban, biztatásul mondva, hogy olyan emberek is szívesen hallgatják őket, akik jártasak a zeneművészetben”. Mivel számos olvasó levelében kifejtette, hogy unja már a 3+2-ről szóló vég nélkülinek tűnő polemizálást, a Magyar Szó május 6-án, ezúttal nem vasárnap, hanem kedden megjelent Közös íróasztalunk rovatában a témának szentelt egy egész oldalával pontot tett a vita végére. Ebben a számban is főleg pró vélemények hangzanak el. íme csak néhány egészen röviden. D. József: „A hétfői Napjaink programja miatt vitáztunk a családban. Én Belg- rádot akartam nézni, a két lányom és a feleségem meg a 3+2 együttes fellépése miatt az Újvidéki Televíziót. Én engedtem, és amikor először hallottam őket, meglepődtem, de kellemesen, mert végre akadt egy csoport fiatal, akik újat hoztak. Olyan formában tálalják a népi zenét, amelyet az ifjúság is kedvel”. Balogh Szerénke, Zenta: „Szerintem ez a legjobb együttes, amely valaha is létezett, a zenéjük és az énekes hangja kitűnő”. Sz. G., Horgos: „1937-ben a Sárgul már ... zenéjére nem csárdást, hanem szteppet jártunk, tessék csak megpróbálni... Kodályt, Bartókot pedig nem kell félteni a 3+2-től”. Gabnai György, Horgos: „El vagyok keseredve, hogy ma a XXI. század küszöbén Vajdaságban mennyi kispolgár van. És őszinte részvétem a kisszámú értelmiségieknek, akik elvesznek a kispolgárok könyörtelen szorításában”. Papp T„ Milosevo: „Hetvenhat éves nyugdíjas, idős asszony vagyok. Ilyen szép nótákat nyolc-tíz éves koromban hallottam. És még ezt nevezik giccsnek! Inkább bírálnák a tévé műsorait, amikor a szexet egészben mutatják.” Az ebben a fejezetben feldolgozott pró és kontra vélemények csak a vajdasági 3+2 polémiát tükrözik. A Bugyi-hóbort szinte hasonló vitái váltott ki északi szomszédainknál is. Egyik későbbi fejezetünkben majd idézünk abból, hogy mit írtak az ottani lapokban megjelent írásaikban a magyar- országi kritikusok a 3+2-rőL 3+2 együttes sikerének magyarázata roppant egyszerű: a rengeteg bálon, és főleg a lakodalmakon figyelték, hogy melyek azok a számok, amelyekre a legjobban „bukik a nép”, és ezeket a számokat vették fel lemezre. Ez a magyarázat első része. A második pedig az, hogy az itt élő magyarság nagy része nagyon szereti a lakodalmakat. Igazi lakodalomba azonban évente átlag egyszer vagy kétszer jut el az ember. A 3+2 lemeze vagy szalagja mellett pedig bármikor lakodalmas hangulatot teremthet magának bárki. A 3+2 együttes lemeze, majd később a más muskátlizenekarok lemezei betöltötték egy jelentős űrt megjelenésük óta, az egyszerű ember tud otthon mit hallgatni, ami mellett kikapcsolódhat. A házibulikon, a ki- sebb-nagyobb összejöveteleken is van mit feltenni a lemezjátszóra, amire táncolni lehet. E sorok írója is személyesen tapasztalta, hogy olyan társaság is, amely elvben giccsesnek és kispolgárinak minősítette a 3+2 zenéjét, házibulin a Bugyi fivérek zenéjére ropta a táncot. (Magyar Szó) Csorba Zoltán (Folytatjuk)
