Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-09 / 290. szám
1987, december 9., szerda mdJDl-fíTd Majd eszünk a nagymamánál? Könyvek, árak és vásárlók Mit olvasnak az emberek manapság? Milyen jellegű könyveket vásárolnak leginkább, és mit kölcsönöznek a könyvtárból? Mennyi pénzt áldozhatnak jövőre könyvvásárló szenvedélyükre? Ezekre a kérdésekre és másokra kértünk feleletet két interjúalanyunktól. * * * Csapó Zoltán nyugdíjas, 75 éves. Békéscsabán, a Kiss Ernő utcában lakik, néhány méternyire a Békés Megyei Könyvtártól. . . — Mennyire befolyásolja könyvvásárlásait a könyvtár közelsége? — Huszonnégy éve vagyok beiratkozott olvasó, s annak ellenére, hogy inkább régebbi könyveim vannak itthon, nem hagytam fel a vásárlással sem. — Idén például mit és mennyiért vett? — A legfontosabbakat sorolom fel: Cronin: Réztábla a kapu alatt, Száraz György: Történelem jelenidőben, Bokor Péter: Végjáték a Duna mentén, Cs. Szabó László gyűjteményes esszékötete. Herczeg Ferenc: Pro libertate. Ezek a könyvek összesen körülbelül ötszáz forintba kerültek.-. — És itthon, a házi könyvtárában milyen köteteket gyűjtött össze? — Az Erdélyi Szépmíves Cég, a Franklin-társulat és az Athenaeum könyveit. Szomaházy és Cholnoky Viktor munkáit, de beszereztem az Űj Idők Lexiko- nát. a Pesti Hírlap egykötetes lexikonát (ez utóbbi 19:i7-es kiadású), s az Im- rédy-per anyagát tartalmazó füzetet is. Az egyik, kuriózumnak számító könyv címe alig fér el a címlapon, íme:; Kis tükör a magyar nemzet eredetéről, valamint Magyar- és Erdély Ország földéről, polgári állapotjárói és megbővített históriájáról a nemes tanulók számára. Nyomtattatott Debrecenben, Tóth Lajos által 1839-ben. — Hogyan vélekedik a jövő év könyvvásárlási lehetőségeiről? — Kétségtelen, hogy az árak egyre feljebb kúsznak, a papír ára és a nyomdaköltség is emelkedni fog. Én azonban úgy gondolom, hogy a lakásárakhoz képest még mindig jelentéktelen tételekről van szó. Január elsejével az emberek majd csökkentik kulturális kiadásaikat. lemondják néhány újság előfizetését, de biztos lesz egy olyan réteg, amelyik idővel megváltoztatja eredeti elképzeléseit.. . Hadd mondjam el, hogy a háború előtt például a mozik közönségvonzó ereje az új magyar hangosfilmekben rejlett. Maguk a mozik pedig sokszor egy-egy család kezében voltak, és nem voltak veszteségesek. A könyvnek az idők folyamán egyre inkább konkurense lett a mozi, a video és az időhiány, de nem vagyok biztos benne, hogy az árak emelése egyértelműen megold minden problémát a kultúra területén. * * * Csicsely Pálné könyvárus először egy megcsontosodni látszó tételt cáfol meg: — Nem igaz, hogy az emberek nem szeretnek olvasni, és nem vásárolják a könyveket. De néhány tényező igencsak gondolkodásra készteti őket. — Melyek ezek? — A nehéz gazdasági helyzetet és az árakat nem részletezem, ez már közhely. s vásárlóim többé-ke- vésbé ..kibékültek” ezzel. Bár megjegyezném, hogy irreálisnak tartják például Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilágának százötven forintos árát. Megszaporodtak viszont a hibásan összefűzött és -kötött kötetek, amelyeket természetesen ki kell cserélnem. Néhány sikeresebb és színvonalasabb könyv példányszáma elképesztően alacsony. Nem tudom vevőim igényeit kielégíteni; az Er- dély-könyvből és a Bibliából például gyakorlatilag nem kaptam. Ha csak azt az egy-két példányt nem számítom, ami pillanatok alatt elkelt. A nyelveket tanulók nem juthatnak hozzá szótárakhoz, mert egyszerűen — nincsenek! Kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy a példányszámok megállapítása nem a várható érdeklődés szerint történik... — Mit tapasztalt: mostanában milyen könyveket vásárolnak leginkább? — A Kossuth-könyvek meglepően jól fogynak, a szakács- és kézimunkakönyvek szintén. A fiatalok a most divatos önvédelmi sportágakról szóló munkákat viszik. A krimik viszont összességében eladhatatlanok. — Ez ellentmond annak a sokszor hangoztatott mondatnak, hogy az emberek a kommersz és a szórakoztató irodalmat részesítik előnyben . . . — A könyvtárak forgalmát a krimi és a sci-fi nagymértékben megnöveli. Ez azt is jelenti, hogy az emberek az ilyen jellegű könyvekre nem költenek, csak rövid időre kölcsönzik őket. Ha pedig mégis megveszik ezeket (a színvonalasabb detektívtörténetekre most is van igény) nemritkán az antikvárban értékesítik — a gyors elolvasás után. — Jövőre mit vár? — Nehéz megjósolni, de biztos nem lesz általános az az eset, amelyet egyszer tapasztaltam. A gyerek sorban mutatott rá a számára megvásárolandó könyvekre, a szülő kifizette ugyan a borsos számlát, de aggódva kérdezte: — Kisfiam, mit fogunk holnap enni? — Semmi gond, anyu — hangzott a válasz —, majd eszünk a nagymamánál! Szilasi Mihály KIS Tf KÖR.! ;:r YEEX WiYAIt t* KKIM I Y onsz.uíor A/Ut-WK t ÓÍJíLV CL. yOLb-VW , w$iö«LUÁv*L mmSK MMcKfU: Z 1 NE 51E S TAN ti. Ó K Nr K B» VII.«:«MX A Kis Tükör címlapja Fotó: Gál Edit IKV, Békéscsaba Munkahelyi művelődés Már régen nem beszélünk arról, hogy „munkahelyi művelődés", legalábbis nem úgy, ahogyan akkor, amikor még a közművelődési törvény nyomán egyre-másra szerveződtek a közművelődési bizottságok, állítottak népművelőt (vagy ahhoz hasonlót) a vállalati, üzemi, gazdasági közművelődés élére. Kiderült tehát, hogy „munkahelyi művelődés” a dolgok régi értelmezésében nem létezik. Az embereket nem lehet benntartani TIT-előadásra, mindenki rohan haza, vagy rohan fusizni, pénzt keresni. Okos ötlet volt viszont, hogy előtérbe került „a munkahely szerepe a tudatformálásban", sokan tapogatóznak errefelé, a hogyan azonban tele van kérdőjelekkel. Ezeket a kérdőjeleket, és a lehetséges hogyanokat szeretnénk feltárni, körbejárni, beszélni róluk. Sorozatunk, mely minden szerdán jelentkezik, arra vállalkozik, hogy utánanézzen: képes-e váltani a „munkahelyi művelődés” valami színvonalasabbra, kézzelfoghatóbbra, hasznosabbra? Békéscsabán, az ingatlankezelő vállalat általában jó példaként kerül szóba, ha a munkhelyi művelődésről van szó. Süli Ilona a szakszervezeti kultúrbizottság vezetője itt. és tagja a közművelődési bizottságnak is. Látható, hogy a sokféle bizottság ellenére egyszerűen ő az, aki foglalkozik a dologgal, aki szervezi az egészet. (Nyilván segítik, de azért ő az egyszemélyi „vezető” művelődés ügyében.) — Az, ami régen volt, megszűnt. Ideje is volt. Azokról az időkről csak szépeket lehetett írni, jelenteni, aztán nem sok volt mögöttük a valós tény — mondja. — Az viszont *most is valós tény, hogy öt éve a mi éttermünk kiállító- hely, és szívesen jönnek ide profik, amatőrök. Kiállított nálunk Koszta Rozália, Gaburek Károly, Várkonyi János, Vágréti János, hogy csak a hivatásosakat soroljam ... Ezenkívül? — Olyan már nincs, hogy színházi bérleteket veszünk, és tukmáljuk az emberekre, akik úgysem mennek el. Most: aki bérletet vesz, annak a felét kifizetjük. Vettek vagy húszán. Aki filmklubbérletet vesz, az is kap visszatérítést. Negyvenen vettek. Nézze, 60 ezer forintunk van egy évre. Rendezünk évente egy-két vállalati ünnepséget, nőnapit, karácsonyit. Színészeket hívunk, jó borsos gázsiért. Aztán a legtöbbször csak rohannak. Tisztelet a kivételnek: de kevés van ilyen. Ezenkívül? — A letéti könyvtárunk 1650 kötetes. A 300 dolgozóból 153 iratkozott be. Kiveszi a könyvet, és otthon olvas. Fizetésnapokon könyvvásárokat rendezünk. Szépen vesznek. De, hogy jövőre is? Azt nem tudom. TIT-előadás, mint elmítettem, évek óta nincs. Nem maradna itt senki. Más előadás, találkozó sem. Az író-olvasó találkozókkal ugyanez a helyzet. így aztán abbahagytuk azt is. A munkahely szerepe a tudatformálásban? — Igyekszünk. Sass Ervin Új iskola Battonyán GÁL EDIT KÉPES ÖSSZEÁLLÍTÁSA
