Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-12 / 293. szám

1987. december 12,, szombat

II megyei pártbizottság ülése

(Folytatás az 1. oldalról)

nizmusának javításával és a közvetlen demokrácia intézményeinek szélesebb körű bekapcsolásával. Mégis, kár lenne a képet túlságosan rózsaszínűre festeni. Tudatában kell lennünk, hogy a választási rendszer és a népképviseleti szervek munkájának fejlesztésére hozott intézkedések örvendetes élénkülést, fellendülést eredményeztek, de napjainkban még csak a kezdeti lépéseknél tartunk.

A tanácstestületek meghatározó szerepének növelését szolgálta a szervezeti és működési szabályzatok módosítása, amivel tovább szűkült a hatáskörök átruházása, új garanciák jelentek meg az ülésvezetés demokratizmusára, csökkent a' beszámoltatások formalizmusa. A jogi garanciák megteremtésén túl azonban előbb-utóbb el kell jutnunk oda, hogy a testületek tagjainak magától értetődő igénye legyen a testületi ülések demokratikus légköre és természetes módon éljenek is vele. Ehhez természetesen az is kell, hogy legyen miről érdemben dönteni.

A tanácsok pártirányítása több helyen fokozatosan a testületek szintjére tevődik, míg korábban az apparátusok közötti kapcsolat dominált. A tanácsok igénylik a pártszervezetek részéről az elvi, politikai ráhatás erősödését és ezzel párhuzamosan a ma még nem ritka gyámkodó stílus háttérbe szorulását.

A tanácsi tisztségviselők munkájában ma még mind a helyi, mind a megyei szinten megfigyelhető a korábbi gyakorlat, beidegződés továbbélése. Előfordul, hogy egy-egy ágazat vagy az apparátusi vélemény szószólóiként lépnek fel. A gazdasági önállósodással együtt járó felelősség azonban olyan irányban hat, hogy — a felelősség megosztása miatt is — jobban kötődjenek a testületekhez. Ezt a folyamatot minden bizonnyal tovább erősítené, ha tevékenységük megítélésében, „honorálásában” a testületek nagyobb szerepet kapnának. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a tanácsi tisztségviselők — sok más területen dolgozó vezetőhöz hasonlóan — hatványozottan élik át a társadalmunk jelenlegi fejlődési szakaszában érzékelhető ellentmondásokat, bizonytalanságokat, a „gúzsba kötve táncolás” parancsoló szükségszerűségét, s mindezt az állampolgárok egyre kevésbé elnéző kritikája közepette.

A testületi határozatok következetesebb számonkérésének alapfeltétele a valóban végrehajtható, érdemi határozat. Sürgető igény, hogy a társadalmasítás ne fejeződjön be a döntések előkészítésénél, hanem terjedjen ki a végrehajtás hatásának ellenőrzésére is. A jelenlegi, gyorsan változó életviszonyok közepette át kell értékelnünk a testületi határozatok — különösen a több évre szólóak — stabilitásával kapcsolatos eddigi felfogásunkat, de feltétlenül azzal a követelménnyel, hogy a szükséges korrekciókat semmi esetre sem az apparátus, hanem a testületek végezzék el.

A tanácsok hivatali apparátusának dolgozói növekvő feladataikat csökkenő társadalmi elismertség és nem kielégítő bérezés mellett, alapjában véve megfelelően látják el. Már most érzékelhető azonban, hogyha a kontraszelekciós folyamatnak nem tudunk gátat vetni, az államapparátus előtt álló új és magasabb rendű feladatok teljesítésében zökkenők lehetnek.

O

A tanácsi gazdálkodás megváltozásával együtt járó nagyobb felelősség maga után vonta, hogy az anyagi kihatású döntéseket átgondolt vizsgálódás, elemzés előzi meg. A VII. ötéves tervben a tanácsok az új szabályozó rendszer keretei között egységes pénzalappal gazdálkodhatnak, önállóan dönthetik el, hogy mennyit fordítanak működésre, fenntartásra és fejlesztésire. Ez az önállóság azonban viszonylagos, mivel a működtetés és a fenntartás olyan kötött pályán mozog, hogy abból elvenni nem tudnak, hanem inkább még hozzá kell tenni a zavartalan működés biztosítása érdekében, s ez csak a fejlesztés rovására lehetséges.

A jelenlegi tervekben végre a helyi tanácsok állapíthat- +ák meg a feladatok sorrendiségét. A korábbi években elmaradottakat is pótolni igyekeztek, de ehhez a fedezetet csak a bevételi lehetőségek „túltervezésével” lehet biztosítani. Mindezek együtt azt eredményezték, hogy radikális intézkedéseket kell tenni a hiányok pótlására, a feladatok és a bevételi források átértékelésére, a helyi tanácsi gazdálkodás egyensúlyának megteremtésére.

A népgazdaság jelenlegi helyzetében a helyi tanácsi gazdálkodás önállóságát biztosító elvek és gyakorlati lehetőségek között egyre nő az eltérés. Csak 1987. első felében három alkalommal kellett csökkenteni a helyi tanácsok számára korábban megállapított pénzügyi kereteket, ami éppen a legbiztonságosabbnak látszó bevételi forrásnak, az állami támogatásnak a csökkentését eredményezte. Várható, hogy a következő évben további. 35%-kal csökkentik a tanácsi fejlesztési forrásokat, amelyek — az áremelésekre is gondolva — alig fedezik a jól átgondolt, rangsorolt, többlépcsőben elfogadott és a lakosság véleményét tükröző középtávú terv 50°o-ának megvalósítását. Ez olyan feszült^ séget eredményezhet a tanácsok és a lakosság kapcsolatában, ami tovább nehezíti az állásfoglalásban kitűzött célok megvalósítását.

Megyénkben a céltámogatási és pályázati rendszerrel orientáljuk a tanácsokat az országosan és megyei szinten is kiemelt feladatok megvalósítására. Feltétlenül erősíteni kell a tanácsok anyagi függetlenségét, gazdálkodó jellegű tevékenységét. Olyan gazdaságos vállalkozásokat kell felkutatnunk, amikből növelni tudjuk bevételeinket. A gazdaság más területeihez hasonlóan a tanácsoknak is új utakat kell keresniük.

A központi szervek részéről érezzük a törekvést a deklarált elvek megvalósítására, mégis úgy véljük, ügyelni kell arra, hogy amit korábban központi tervutasítások írtak elő, az most ne jelenjen meg pénzügyi eszközök és szabályok formájában. Nézetünk szerint a tanácsi önállóság kibontakozását az segítené elő, ha a központi irányítás a legfontosabb folyamatokra és az ezeket befolyásoló feltételrendszer megteremtésére terjedne ki.

Űjabban jogi garanciák kikötésére ösztönözzük a helyi ■tanácsokat olyan esetben, amikor pl. a kereskedelmi vagy a szolgáltató hálózat kiépítéséhez bizonyos pénzeszközökkel, vagy ingyenes telekjuttatással járulnak hozzá. Egyre gyakoribb ugyanis, hogy a partnervállalat vagy -szövetkezet veszteségességre hivatkozva bezárja, eladja, más profilúvá alakítja a kérdéses üzletet, amit a tanácsnak nem áll módjában megakadályozni. Lényegében tehát a változatlanul fennálló ellátási felelősség érvényesítéséhez a régi eszközök megcsappantak, az újakat most próbálgatjuk.

II.

Feladataink a tanácsdemokrácia fejlesztésében, különös tekintettel a párt és a kormány kibontakozási programjában megfogalmazott tennivalókra:

O

A helyi tanácsi önállóság kifejlesztését, gazdasági megalapozását, a községi tanácsi munka színvonalának javítását az állásfoglalás idején tapasztaltakhoz képest sokkal kedvezőtlenebb feltételek között kell szolgálnunk. A helyi tanácsok önkormányzati szerepének, munkájuk demokratizmusának kiteljesedése nagyrészt a megyei tanácsi testületek példamutatásától, a megyei irányítás korszerűsítésétől függ. Ezek a megyei feladatok jórészt a kétszintű irányítás feltételeinek megteremtéséhez kapcsolódnak. A cél, hogy gyorsuljon a döntéshozatal, a feladatok jellegéhez és mennyiségéhez igazodó szervezet és igazgatási létszám alakuljon ki. Szűnjön meg a helyi egységes vagy integrált szakigazgatási szervek, s a mélyen tagolt megyei tanácsi szervezet közötti ellentmondás.

O

A tanácsi testületek a demokrácia fórumainak mind teljesebb működésével tekintsék át a korábban, az ágazatokra kialakított koncepciókat és az érdekképviseleti szervek véleményére építve a szükséges változtatásokat fogalmazzák meg. A vállalati és szövetkezeti fórumok autonómiáját tiszteletben tartva, a tanácsok támogassák a szerkezetátalakítással, a konvertibilis elszámolású kivitel növelésével, a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos törekvéseket. A megyei tanács ösztönözze termelési, fejlesztési és kutatási területek közvetlenebb és hatékonyabb kapcsolatát, a kutatóintézetek és a gazdasági szervek alkotó együttműködését. A kibontakozást döntően elősegíthetik a tanácsok, ha a megváltozott pénzügyi lehetőségek között is biztosítják a VII. ötéves tervben szereplő .középiskolai, oktatásfejlesztési elhatározások megvalósítását. A szakmunkásképzésben, a dolgozók átképzésében és továbbképzésében sokkal összehangoltabb munkára van szükség a gazdasági egységek vezetői és a közoktatás irányítói között.

O

A tanácsdemokrácia fórumain fel kell készülni arra, hogy a következő években a különböző érdekek ösz- szeütközése sokkal élesebb lesz, és ezek elől kitérni nem lehet. A több lépcsőben, a lakosság véleményének kikérésével elfogadott középtávú tervek lényeges módosítására kerül sor valamennyi tanácsnál. A kevesebb anyagi forrást még demokratikusabban kell elosztani a legfontosabb feladatokra, a nyilvánosság teljes biztosítása mellett.

A tanácsi fejlesztési tevékenység kiemelt feladatai közül a lakásépítésnek, a középiskolai fejlesztésnek, az egészségügyi, az ivóvízellátásnak, a szennyvízelvezetés és -tisztításnak minden más céllal szemben elsőbbséget kell biztosítani. A tanácsok az érdekképviseleti szervek bevonásával vizsgálják meg, hogy a tanácsi pénzalap központi csökkentését milyen megyei és helyi gazdálkodói és lakossági erőfeszítésekkel lehet ellensúlyozni.

O Ezeket a feladatokat a következő években csakis a KB 1984. otóber 9-i állásfoglalásában ajánlott munkamegosztás következetes érvényesítésével tudjuk eredményesen szolgálni. Az érdekfeltáró, -egyeztető, a feladatokat rangsoroló munka a városi, községi tanácsi testületek fórumain, a lakosság és a nem tanácsi szervek bekapcsolásával történjen. Ezt segítse, ösztönözze a megyei tanácsi szervezet, felügyelje törvényes működésüket, de a korábbi — eszközöket elosztó, feladatokat eldöntő — szerepkörét lényegesen szűkíteni kell, mert különben a helyi1 tanácsok nem lesznek képesek a lakosság bizalmát a következő nehéz években megőrizni.

O Ebben a munkában egyre nagyobb jelentősége lesz a tanácsok pártirányításában követendő új elveknek és gyakorlati módszereknek. A tanácsi testületek demokratikus és tartalmas működése feltételezi a hivatali szervezetben dolgozók hozzáértő, segítő, előkészítő és szervező munkáját, a testületi döntések odaadó és pontos teljesítését, a lakossági ügyek lelkiismeretes, gyors, törvényes és a lakosság közreműködését is lehetővé tevő intézését.

A közéleti tisetaság, a fegyelmezettség, a szociális problémák iránti segítőkész érzékenység kell, hogy jellemezze a következő években a tanácsapparátust. Ellenkező esetben az ezeken a területeken kapott sérelmeit is a tanácstestületre fogja hárítani a lakosság. Ezeknek a feladatoknak az elvégzését tekintjük ma olyan jelentőségűeknek, amelyekkel a tanácsi demokrácia továbbfejlődésével az ország jelenlegi helyzetének jobbra fordulását segítő programokhoz is hozzájárulhatunk.

flz 1987. évi gazdaságpolitikai feladatok végrehajtása, javaslat az 1988. évi feladatokra

A gazdasági és társadalmi élet valamennyi területére jellemző volt az idei évben a kibontakozás helyes és lehetséges irányainak, feladatainak kimunkálása, keresése. A gazdálkodásunk hosszabb távú tendenciái az idei évre is jellemzőek voltak, úgy mint a termelés népgazdasági átlagot meghaladó növekedése az ipar területén, a mezőgazdaság hullámzó teljesítményei, mely alapvetően a kedvezőtlen időjárási viszonyokra vezethető vissza, és nem utolsósorban az emberi erőfeszítés, melyet a megye lakossága tett mindazért, hogy éves célkitűzéseink megvalósuljanak.

Nem kisebb feladatok lettek az idei évre meghatározva, mint az ipari termelés 2-2,5°/o-os növelése, olyan minőségi termék-előállítás mellett, ami egyre jobban alkalmazkodik a hazai és külföldi piaci igényekhez és megfelel a gyorsan változó piaci értékítéletnek. A mezőgazdasági termelésben alapozva a műszaki-technológiai fejlettségi szintre, a jó szakmai felkészültségre, egy átlagos időjárási körülményeket feltételezve 4,5-5%-os igen jelentős növekedést irányoztunk elő.

Fontos célunk volt a tőkés export mennyiségének és jövedelmezőségének növelése, a gazdálkodás egész területén a hatékonyság és a jövedelmezőség fokozása, egy fegyelmezettebb, szervezettebb, termelékenyebb munka további erősítése. Mindezek megvalósítása érdekében a megyei pártbizottság még az eddigieknél is erőteljesebb koordináló, tájékozódó és tájékoztató, ellenőrző és segítő munkát vállalt és valósított meg az idei évben. Azonban érezhető volt, hogy mindenki várta egy konkrétabb, a kibontakozást határozottabban körvonalazó politikai és gazdasági program kimunkálását, ami a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalásában és a kormányprogramban meg is valósult.

Megismerve és helyileg kidolgozva az ebből adódó feladatokat, most már a fő hangsúlyt a tartalmi megvalósításra kell helyezni. Az újonnan bevezetésre kerülő adó- és árrendszer gyakorlati kimunkálására igen rövid az idő. A párt-, állami, társadalmi, érdekképviseleti szervek és a gazdálkodó egységek közös felelőssége annak szakszerű és pontos megismerése, gyakorlati alkalmazása, ami várhatólag sok feszültséget, de mindenféleképpen nagyobb odafigyelést és jelentősebb erőfeszítést követel meg minden területen.

I.

Termelés, értékesítés

Az ipari termelés éves szinten az országos átlagot és a megyei célkitűzéseket is meghaladóan növekedett. Ebben jelentős szerepet játszott a nehézipar és az élelmiszeripar dinamikus előrelépése, örvendetes, hogy a szövetkezeti ipar az elmúlt két év kedvezőtlen tendenciái után ismét a megyei átlagot meghaladó növekedési ütemet ér el. A nehéziparon belül a szénhidrogének kitermelése várhatóan elmarad a múlt évi ténytől és a tervezettől is. A gépipari termelés a célkitűzéseinknek megfelelően igen dinamikusan növekedett. Jelentősen előrelépett többek között a Mezőgép orosházi gyára, a Forcon Forgácsolószerszám-ipari Vállalat, az Alföldi Kőolajipari Gépgyár, a Hafe békéscsabai gyára, a Gyulai Vasipari Kisszövetkezet, a Mezőhegyesi Vasipari Szövetkezet. Az építőanyag-ipar termelése elmarad a tavalyitól, melyben alapvetően közrejátszott az Orosházi Üveggyár rekonstrukciós munkáiból adódó kiesés. Erőteljesen nőtt a téglagyártás, bár a III-IV. negyedévi igényeknek még így is nehezen tud eleget tenni. A cserép iránti igények továbbra is jelentősen meghaladják a termelést.

A könnyűipar termelése az elmúlt évit meghaladja, ezen belül dinamikusan nő a nyomda- és cipőipar termelése, a textil- és textilruházati termelés azonban kismértékben csökken.

Az élelmiszeripar az elmúlt kétévi stagnálás után jelentősebben előrelép. Továbbra is legdinamikusabban a baromfiipar termelése nő, a tartósítóiparé és a tejiparé valószínűleg szinten marad.

A mezőgazdaság teljesítményei a kedvezőtlen időjárási viszonyok következtében elmaradnak a célkitűzésektől, valószínűleg csak az 1986-os év eredményeit tudják megismételni." Legjelentősebb kiesések a növénytermesztés területén mutatkoznak. A meghatározó gabonatermesztésben a meny- nyiségi kiesések a tavalyihoz viszonyítva meghaladják a 10fto-ot, melyet a növénytermesztés további területeinek igen változó eredményei semmiféleképpen nem tudnak kompenzálni. A jövő évi termelést megalapozó őszi búza vetése 130 000 hektáron — a tavalyinál kisebb területen — történt.

Az állattenyésztés éves eredményei összességében javultak a tavalyihoz viszonyítva, de a növénytermesztés jelentős kieséseit nem tudják pótolni. Az állatállomány változásainak eddig tapasztalt tendenciái továbbra is jelentkeznek. Erőteljesen csökken a juh-, kevésbé a szarvasmarhaállomány létszáma. A jelentős nagyságrendet képviselő sertésállomány meghaladja az egymillió darabot, bár kis mérvű visszaesés tapasztalható, főleg a kisárutermelő szektorban. A baromfilétszám az idei évben is dinamikusan emelkedik.

Az alaptevékenységen kívüli tevékenység elmúlt években tapasztalható kismérvű növekedése megállt, egyre nehezebb olyan tevékenységet találni üzemeinknek, melyet a rendelkezésre álló eszközök és szakmai felkészültség mellett jövedelmezően lehetne végezni.

A háztáji termelés továbbra is megtartotta jelentős részarányát a mezőgazdasági termelésben, melynek integrálását mezőgazdasági üzemeink jól ellátták.

Az építőipar teljesítményei a tavalyi előrelépés után várhatólag ismét csökkennek, amiben jelentősen közrejátszott a Délép Békés Megyei Leányvállalatának első negyedévi jelentős termeléskiesése. Az összes tevékenységeken belül továbbra is növekvő a fenntartási munkák aránya, és kisebb lemaradások továbbra is tapasztalhatók a lakásépítés terén.

A termelő infrastruktúra területén a belföldi teherszállítási igény és teljesítmény továbbra sem növekedett, a nemzetközi fuvarozási kereslet fokozódott. A személyszállítás a tavalyi teljesítményeknek megfelelően alakul.

A közútjaink állapota a szűkös fejlesztési és felújítási források következtében tovább romlott, a növekvő forgalommal és igényekkel nem tudja tartani a lépést.

A hírközlésben tervszerűen folynak a beütemezett fejlesztések, ez évben is több helységet kapcsoltak be az automata távhívás rendszerébe (pl. Szarvas és környéke).

Az áruellátás az alapvető élelmiszereknél és ruházati cikkeknél egész éven át folyamatos és elfogadható színvonalú volt, azonban a tartós fogyasztási cikkeknél főleg a második fél évben — a robbanásszerű keresletnövekedés eredményeként — a hiány is tartósnak bizonyult, összességében a kereskedelmi forgalom jelentős növekedése várható éves szinten.

Az ipari értékesítés jelentősen növekedett, ezen belül a belföldi kevésbé, a külkereskedelmi értékesítés dinamikusabban emelkedett. A mezőgazdaságban az állattenyésztés értékesítései több mint 5%-kal nőttek, míg a növény- termesztési termékek értékesítése visszaesett a tavalyi évihez hasonlóan.

A megye ipari exportértékesítésére a rubelviszonylatú kiszállítások jelentős csökkenése (11,4%-os), míg a nem rubelkiszállítások igen dinamikus növekedése (27,7%-os) a jellemző az év első kilenc hónapjában. SajnosJ a mezőgazdasági termelés, ezen belül is főleg a növénytermesztés kiesései a gabonaexport jelentős visszaeséséhez vezettek. A nem rubelexport célkitűzéseinknek megfelelően dinamikusan emelkedett, melyben meghatározó volt az exportbővítő pályázatok széles körű kihasználása (26 egységnél). A nem rubelexporton belül különösen jelentős az a nyolc üzem (Bcs. BOV, 'húskombinát, Orosházi BOV, Orosházi Üveggyár, Orosházi Mezőgép, Béköt, konzervgyár, hűtőház), aki az összes nem rubelexport 75%-át, a növekedésnek pedig közel 80%-át realizálták az I—III. negyedévben.

(Folytatás a 3. oldalon)