Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-08 / 289. szám
i:i^UKT‘W 1987. december 8., kedd Több export Gyuláról Csaknem valamennyi településünkön megtekinthetik az érdeklődők annak a vándorkiállításnak az anyagát, amelyet a Békés Megyei Polgári Védelmi Parancsnokság állított ösz- sze az elmúlt hónapokban. Legutóbb a füzesgyarmati művelődési ház adott otthont a sok hasznos tudnivalót és érdekes információt tartalmazó bemutatónak Fotó: Kovács Erzsébet Ezüst és nikkel forint emlékérmék Mindenekelőtt környezetének adottságából, no meg a kínálkozó lehetőségek kihasználásából következik, hogy a Gyula és Vidéke Áfész az utóbbi években is mind több zöldségfélét, gyümölcsöt és kis állatot tudott felvásárolni. A termeltetési és felvásárlási ágazat most is jelentős részarányt vállal magára az áfész összes forgalmából. — A felvásárolt áruk 80 százalékát működési területünk kisgazdaságai adják — tájékoztat Rozek László főosztályvezető. — Ennek mintegy 75 százalékát a 17 szövetkezeti szakcsoporttól vásároljuk fel. S miközben évről évre tíz százalékkal nő a felvásárlás, kedvezően alakul a tőkés piacokon értékesített termékek részaránya is. Ez azt jelenti, hogy amíg 1986-ban 82 millió forint értékű árut vásároltunk fel, az idén szeretnénk a 100 milliós teljesítést megközelíteni. Igaz, hogy év közben egy-két termék felvásárlása nem úgy alakult, ahogy azt szerettük volna, de a kiesését pótolni tudtuk más módon. így a III. negyedév végén már 75 millió forint értékű áru felvásárlásáról adhattunk számot, ami 34 százalékkal volt nagyobb, mint a múlt év hasonló időszakában. Mivel nincs okunk panaszkodni októberre és novemberre sem, no meg a decemberi hónaptól is váSzéllel szemben? A levélből — amit a szerkesztőségünknek küldött — ködös kép alakult ki róla. Nem tudtam milyen és hány éves. Csak azt, hogy nő, aki kiszolgáltatott (volt) és megkeseredett. Kertes házban lakik. A kapu tárva, nyitva. Két kutya eszeveszetten, „sztereóban” ugatja az idegent. Nem jeleztem, hogy felkeresem. Megmondtam, honnan és minek jöttem. A másodperc töredéke alatt végiggondolja, mit is írhatott abban a panaszlevélben. Hiszen nem kért intézkedést, nem várta, hogy megkeressük. Lehuppan mellém egy székre. Szétszórtnak látszik. Idegesnek. Fogom a levelét, és idézgetek belőle. — Egy elkeseredett pillanatban vetettem papírra a gondolatokat. Ami történt, megtörtént. Változtatni úgysem lehet rajta. Tisztában vagyok azzal, hogy széllel szemben ugyan lehet, de nem érdemes. Ha mégis ír az esetről, nagyon kérem ne szerepeljen a nevem és a helyszín. Egyébként is . .. félek ... — Kitől, mitől, hiszen a diplomáit nem vehetik el! Rám néz. Könnybe lábad a két szeme. — Tizenkét évig dolgoztam a tsz-ben, és akkor fel kellett mondanom. Február óta nincs állásom. — írta, hogy két diplomával sem tud elhelyezkedni, mert a volt munkahelye a mai napig is „betart” magának. Mi a végzettsége? — Kertészüzemmérnök és növényvédelmi szakember vagyok. A tsz-ben közvetlen főnököm egy nő volt. Elvárta, hogy partnere legyek, miközben sokszor gátolt munkámban és megalázott. Sok szakmai baklövése volt, s ha erre csak céloztam is, durva hangnemével szinte megnémított. Az első ütközésem — ha jól emlékszem — az volt vele, hogy tudni szerettem volna egy Nevirol nevű növényvédő szer tulajdonságáról, hatékonysárunk valamit, így minden reményünk megvan arra, hogy az 1986. évi 72 millió forint értékű exporttal szemben az idén meglesz a 80 milliós teljesítés. És ami különösen fontos, hogy a teljesítéssel párhuzamosan ágazatunk jövedelmezőségi terve is kedvezően, alakul. És ehhez a májlibahizlalók, a zöldségtermelők — s ha szerényebben is — a nyúl- tenyésztők, a méhészek hozzájárulnak. — A partnerekkel kialakult tisztességes üzleti kapcsolat és a termelők szorgalma tette lehetővé, hogy az utóbbi négy év alatt megduplázódjék szövetkezetünk felvásárlási forgalma — ösz- szegzi az ágazat fejlődését a főosztályvezető. Hogy mit vár Rozek László a jövő évtől? — Májlibából az idei mennyiséget szeretnénk felvásárolni, illetve szerény növekedésre számítunk. Zöldségből, gyümölcsből 1988- ban is dinamikus mennyiségi és minőségi fejlődést remélünk. Ugyanis az idén megkezdett üveges savanyúság — uborka, szeletelt diny- nye, alma- és cseresznyepaprika stb. — készítését jövőre is tervezzük, legalább olyan mennyiségben, mint 1987-ben. Mézből és nyálból a jövő évben tíz százalékkal szeretnénk többet felvásárolni. Balkus Imre gáról. A szer új volt, ezért irodalomhoz csak a főnökömön keresztül juthattam. Halogatta, hogy megismertessen a tudnivalókkal. Any- nyiba is maradt. De mondom tovább. Köztudomású, hogy a káposztát sokszor kell permetezni. De ezután jött az ellenintézkedése. Locsolni. Hát persze, hogy semmit sem ért a munkám. Egyszóval, ahol lehetett, betartott, lejáratott. — És az elnök? — Az elnök? Öt csak a sportolók és a vadászat érdekelték. Egyébként egy másik tsz éléről került a pozíciójába, hozta onnan magával a slepjét. akiket itt helyezett el. — Nem tilos ... — Persze. Csakhogy olyan beosztásba ültette őket, amihez nem volt meg a képzettségük. Na, de folytatom a főnöknőmmel. Kaptam ismét az utasítást, térképezzem fel azt a területet, ahol helikopterrel permetezni kell. Feltérképeztem. Elmondtam a pilótának, milyen szert használjon, és milyen keverési arányt. Kinevetett. Micsoda újdonsággal állok elő? Itt az a módi, hogy sok vizet használnak, kevés permetlevet. Utasítottam a pilótát, hogy az én keverési arányomat szórja le. Amikor a helyszínre érkeztem ellenőrizni, látom, ott az egész kertészeti vezérkar. Főnöknőm dühöngött, és fenyegetőzött, hogy ez a permetezés sokba fog nekem kerülni. Kiborultam. Egy idő után más munkakört ajánlottak. Olyan helyet, ami nehezen megközelíthető. Nekem meg a kislányomat kellett ellátnom. Kértem, ne tegyenek oda. Mindez 1986. március 16-án volt. Azt mondták, ha 17-én nem jelentkezem munkára, le is út, fel is út. Mit tehettem? Olyan feladattal bíztak meg, amit egy adminisztrátor is megoldhatott volna, nem kell hozzá két diploma. így hát itt sem éreztem jól magam. Megszakítom az elbeszélőt. — Mondja csak, nem érzi különösnek, hogy itt túl árusítása Ezüst és nikkel alapú forint emlékérmék árusítását kezdi meg hétfőn a Budapest Bank. A pénzintézet 53-fajta emlékérmét kínál — a jelenlegi forgalmi értéknek megfelelő áron — a vásárlóknak, többek között 1946-ban, illetve 1947-ben készült ezüstveretű 5 forintosokat, különböző művészeti évfordulók, sportesemények alkalmából vert érméket. A Magyar Nemzeti Bank 1946 óta minden évben készített és forgalomba hozott ilyen érméket. Ezek egy részét exportálták, de jelentős mennyiséget vásárolhattak belőlük a hazai gyűjtők is. Az érmékből még bizonyos mennyiség a vásárlók rendelkezésére áll, s ennek érsokszor és túl sokan csak magát bántották? Netalán összeférhetetlen ? — Pontosan erre hivatkozva kérték, hogy mondjak fel. Pedig soha senkivel nem vesztem össze. — Miért volt hát a sok — a maga szavaival élve — megaláztatás? —■ Sokszor végiggondoltam. És nem jutott más eszembe, mint a szakmai féltékenység. Rendben van. Elegük volt belőlem. Eljöttem. De azóta sem tudok elhelyezkedni. — Hol próbálta? — Két közeli tsz-ben. Azt mondták, hogy várjak, majd értesítenek. Azóta is várok, február óta ... Két dudás Ülünk az elnök szobájában. Sorolom, milyen panasz érkezett rá. — No, akkor menjünk sorjában — mondja. — Szeretem-e a vadászatot, meg a sportot. Igen. De ettől a tsz nagyon szép eredményeket ér el sok-sok éve már. A kollektíva, amellyel a levél írója dolgozott — annak idején — megkeresett, ha nem a hölgy hagyja el __a munkahelyet, akkor ők mennek. Kibírhatatlannak tartották az örökös intrikát, amiben éltek miatta. Az én régi tsz-emből összesen ketten vagyunk itt, így egyértelmű, hogy nem hoztam a sleppet. Talán nem kell bizonyítanom, hogy mind a kettőnknek megvan a szak- képzettségünk ... Ami a panaszban kritizált főnöknőt illeti, kora reggeltől késő estig dolgozik, sokat tesz a közösségért, és évek óta ragyogó eredményeket mutat fel. Azt írja, hogy betartunk neki, és ezért nem tud elhelyezkedni? Nem tudok róla. főiünk ez idáig sehonnan nem kértek véleményt a levélíróról. De hogy a kép még világosabb legyen, annak idején jegyzőkönyvben vállaltuk, hogy semmiféle akadályt nem gördítünk az elhelyezkedése elé. Ezt becsülettel tartjuk! tékesítését a Budapest Bank szervezte meg. A bank húsz — két budapesti és tizennyolc vidéki — kirendeltségénél kezdik meg az árusítást. Az érmékből mintegy 120 millió forint értékű készlet várja a vásárlókat. A bank nemcsak eladással, hanem az érmék visszavásárlásával is foglalkozni kíván. Hosszabb távon érmepiacot akarnak kialakítani, amely nemcsak az érmegyűjtők, hanem a lakosság széles rétegei számára biztosítja, hogy hozzájussanak az értékálló, és ismét köny- nyen pénzzé tehető érmékhez. Tervezik azt is, hogy a későbbiekben megkezdik nem forint emlékérmék árusítását is. A panaszos volt főnöknője: — Kevés dologra emlékszem már, hiszen régen dolgoztunk együtt. De ha felsorolja, hogy mik voltak a kifogásai ellenem, talán eszembe jutnak konfliktusaink. Sorolom. — No, igen. Egy évig beosztottam volt. A panaszos bizony, erősen támadó típus volt. Szakmailag sem volt egy talentum. Emlékezetes esemény volt, amikor gyomirtó szer helyett érésgyorsítót adatott... Azt mondja, nem világosítottam fel valamelyik permetszer hatékonyságáról? Meglehet. Nem emlékszem rá. Valóban többször előfordult, hogy a permetezés után locsoltat- tam. No de már megbocsásson! Ismerem a permet- szerek hatásmechanizmusát. Szakmérnök vagyok. A vízigényes növényeket öntöz- tettem, és természetesen azután, amikor a permet már felszívódott. Nézze, én önmagámmal és másokkal szemben is maximalista vagyok. Nálam csak az eredmények számítanak. _Ágazatvezető: — Csak hallomásból tudom, amit tudok. A panaszos a munkatársaim szerint összeférhetetlen volt. Mindig és mindenkit kritizált. Ha konkrét feladatokkal bízták meg, az volt a baj, ha nem kapott instrukciókat, akkor azért kapta fel a vizet... Egy munkatárs: — Egy évet dolgoztam vele. Tudtuk, hogy a főnöknőjével nem jött ki. Két dudás egy csárdában nehezen fér meg ... Az egyik tsz elnöke, ahova a panaszos jelentkezett felmondása után: — Üzent, hogy nálunk szeretne elhelyezkedni. Tudom róla, hogy családanya, és a mi véleményünk szerint a növényvédelmi beosztás inkább férfiaknak való ... A másik tsz elnöke: — Nálunk is jelentkezett. De miután a növényvédelmi állás betöltött a mai napig is, nem tudtuk alkalmazni... * * * Talán nincs is szél, ami ellen... De akkor kinek kell egy kertészmérnök? Béla Vali Kinek kell egy kertészmérnök? Jövőnk záloga az alkotó, gondolkodó ember írta: Szel jak György, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára a szakszervezeti mozgalom megújulásának egyik alapvető feltétele és legértékesebb tartaléka az alkotó, gondolkodó ember. Ezzel a kinccsel gazdálkodni rendkívül nagy felelősséget jelent a megyében is. Ezt a felelősséget érezve tekintette át a Szakszervezetek Megyei Tanácsa a kádermunka főbb tapasztalatait, a tisztségviselők tevékenységét, hozzáértését, képzésükkel, felkészítésükkel kapcsolatos gyakorlatot és határozta meg a munka hatékonyságát elősegítő tennivalókat. Szükség van erre, mert a társadalmi, gazdasági folyamatokban bekövetkezett változások új és magasabb szintű követelményeket állítottak a szakszervezeti mozgalommal szemben, növelték az emberi tényezők szerepét és jelentőségét. A megyében folyó társadalmi-gazdasági kibontakozási program végrehajtásának szakszervezeti segítése ugyancsak nagy feladatot ad alapszervezeteinknek, az irányító testületeknek. Ez azt is jelenti, hogy szigorúbb követelményeket kell támasztani a káderekkel szemben a politikai, erkölcsi alkalmasság, szakmai hozzáértés, vezetői készség, mozgalmi rátermettség dolgában. Mai helyzetünkben létkérdés, hogy a mozgalomnak felkészült, képzett, jó vitaszellemű, az ütközést is vállaló tisztségviselői legyenek, akik az új feladatokat is meglátják és alkotó módon tenni tudnak a megvalósulásukért. A következő évek feladatai értékmérői is lesznek a szak- szervezeti mozgalom kádereinek megmérettetésében. Ez a követelmény káderpolitikánk újfajta, differenciáltabb megközelítését igényli. Alapvető elveiben, fő céljaiban nincs szükség lényeges változtatásra, de felfogásban, eszközeiben, módszereiben, a szigorúbb követelménytámasztásban annál inkább. A kádermunka továbbfejlesztésének egyik alapvető kérdése a tagság meghatározó szerepének erőteljes növelése a tisztségviselők kiválasztásában, munkájuk eredményességének megítélésében. Ezt szolgálja a választási demokratizmus szélesítése is, mely találkozik tagságunk egyetértésével, a többes jelölések szinte a legtöbb helyen minőségi javulást eredményeznek. Sajnos tendencia a megyében is, hogy csökken a munkások és a fiatalok aránya a tisztségviselők körében és a testületekben, amibe nem nyugodhatunk bele. A szakszervezeti mozgalom számára a felkészült munkások részvétele a vezető testületek munkájában elsősorban politikai kérdés. Olyan kérdés, mely a munkáshatalommal, a szakszervezetek szerepével, alapvető küldetésével kapcsolatos. Ugyanakkor a szakszervezeti mozgalom jövője szempontjából alapvető a fiatalok megnyerése, aktivizálása a mozgalmi munka számára, hiszen az idősebb nemzedéket előbb-utóbb az ifjúság válja fel. A mai fiatalok lesznek a holnap felelős vezetői a szakszervezeti mozgalomban is. Nem lehet közömbös számunkra, hogy a fiatalok megtanulnak-e politizálni, megszeretik-e a közösségi munkát, vállalják-e a tagság szolgálatát. Hogy megtalálják-e a mozgalomhoz vezető utat, az elsősorban a felnőtt nemzedék felelőssége, a mi felelősségünk. Ez pedig egy korszerűbb szakszervezeti ifjúságpolitikai szemléletet és gyakorlatot igényel. Ezért van nagy szükség már a szakmunkástanulói alapszervezetekben a bizalmiak megfelelő kiválasztására, felkészítésére, a közéletiség gyakoroltatására. Ugyancsak jó színterei a fiatal szakszervezeti tisztségviselők nevelésére, elméleti és gyakorlati ismereteik megszerzésére, a tisztségből adódó feladatok gyakorlására a most alakult ifjúsági tanácsok és tagozatok. Itt sok fiatal tevékenykedik a szak- szervezeti bizottságok irányításával. Ezek a fiatalok olyan bázisai a szakszervezeti mozgalomnak, amelyre bátran lehet építeni — rajtunk múlik, hogyan tudunk sáfárkodni ezzel az erőforrással. A mozgalom egészében, s így a kádermunkában is kiemelt figyelmet kell fordítani a szakszervezeteket támogató kvalifikált értelmiségiekre, a káderutánpótlás e tartalmas bázisára. Elsősorban azért, mert a szakszervezetek sem nélkülözhetik az értelmiségiek tudását, kreativitását. Az arra alkalmas értelmiségiek vezető tisztségbe kerülését minden bizonnyal elősegítik azok a folyamatok, melyek a gazdaság területén elindultak. Ezáltal erősödhet a mozgalom hatása erre a rétegre, melynek szerepe a gazdasági, társadalmi átalakulás folyamatában egyre inkább meghatározó lesz. A szakszervezeti kádermunka korszerűsítésének a megyében is szerves része a képzés, a felkészítés korszerűsítése. Ezért szükséges egész képzési rendszerünket hozzáigazítani és jobban szerves részévé tenni káderpolitikai tevékenységünknek. Ebben azt az alapvető rendező elvet indokolt érvényesíteni, hogy azokat oktassuk, akikre a mozgalomnak szüksége van, és arra, amit az egyén valóban hasznosítani tud mozgalmi tevékenységében hosszabb távon is. Ez pedig egy olyan korszerűbb káderképzési felfogást, a mai követelményekhez jobban igazodó — a munkaidőalap védelmét figyelembe vevő — oktatási formákat, módszereket és gyakorlatot igényel az alapszervezetektől, az SZMT oktatási intézményétől. Olyat, mely figyelembe veszi az egyén érdeklődését, öntevékenységét, tágabb lehetőséget ad a nevelésnek, a személyiségformálásnak, melyben nagyobb teret kap a módszertani felkészítés, a gyors, informatív tájékoztatás. Ez a mozgalom létkérdése, melyről soha nem mondott le, és ma sem teheti meg. Szükséges ezt hangoztatni, mert a megyében is a körülmények és a képzés feltételeinek nehezedésével — a munkaidőalap védelme mögé bújva 1— olyan szemléletek is felerősödnek, melyek a képzés fontosságát másodlagos kérdésnek tekintik, és belenyugszanak a képzésbe és továbbképzésbe bevont tisztségviselők körének szűkülésébe. a jó kádermunka azt is jelenti, hogy a káderkiválasztás és a -képzés dialektikus kölcsönhatásban érvényesüljenek a mozgalomban. Ezt a tényt kell jobban felismerni és a gyakorlatban is tudatosabban érvényesíteni. Csak így tudjuk a mozgalom egyik legnagyobb értékét, az alkotó, a gondolkodó embert, mint legértékesebb tartalékunkat legfontosabb céljaink szolgálatába állítani.
