Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-07 / 288. szám
1987. december 7., hétfő o Emléktábla-avatás Csorváson Az emléktábla-avatás pillanatai A település fennállásának 770., önálló adófizető községgé válásának pedig 130. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést szombaton délelőtt Csorváson, a tanácsháza bejáratánál. Az MSZMP helyi bizottsága, a nagyközségi tanács, a HNF községi szervezete részvételével a szép számban megjelent csorvási lakosság előtt Szilágyi Menyhért tanácselnök mondott beszédet. Emlékbeszédében röviden szólt a történelmileg egészen 1217-ig visszavezethető település sorsáról, viszontagságos életéről, és a jelenlegi fejlődésről. Mint mondotta, az eltelt több mint 7 évszázad alatt kétszer is a földdel egyenlővé tették a települést az idegen betolakodók. Csorvás egykori lakói a jobbágyok, földművelők, majd pedig az uradalmi cselédek ragaszkodva telephelyükhöz, fokozatosan építették újjá, gyarapították szorgalmas munkájukkal a mai nagyközséget. A felszabadulást követően is az otthonhoz való ragaszkodás és a folytonos tenniakarás révén juthatott el a község a mostani színvonalra. Mára a község arculata jelentősen megváltozott. minden lakáshoz eljut a földgáz, az egészséges ivóvíz, az elektromos áram, s évről évre szaporodnak a burkolt utak, a járdák, a településen. Csorváson mindig is olyan szorgalmas, odaadó emberek laktak és laknak ma is, akik szeretik lakóhelyüket, szülőföldjüket, s tisztelettel megőrzik a régi értékeket — mondotta a tanácselnök. A település megalakulására és az elődökre emlékezve, a Szózat hangjai mellett a tanácsháza falán elhelyezett emléktáblát az úttörők kíséretében Szász Gábornál a község legidősebb lakója leplezte le, aki az elmúlt 13Ü esztendőből 94-et töltött Csorváson. A kettős évforduló tiszteletére a községi pártbizottság és a tanács közös kiadványt jelentetett meg a Nagyközség a Viharsarokból címmel, azzal a céllal, hogy így is hozzájáruljanak a szülőföldhöz való ragaszkodáshoz. Az emlékünnepséget követően bizottság alakult á Csorvás Baráti Köre elnevezésű egyesület megszervezésére. • b. a. Tanácsülés Füzesgyarmaton Csatlakozás a Minisztertanács hosszú távú egészségmegörzési programjához n Magyar Vöröskereszt VII. kongresszusa A minap ülést tartott a Füzesgyarmati Nagyközségi Tanács. A napirendnek megfelelően elsőként tájékoztatás hangzott el a helyi Kossuth Lajos Általános Iskola személyi, tárgyi és technikai helyzetéről. Zöld Lajos iskolaigazgató beszámolójában többek között megállapította: — A személyi feltételek alakulása az oktató-nevelő munka egyik kulcskérdése. Iskolánk nevelői ellátottsága átlagosnak tekinthető. Tantestületünkből azonban 1995-ig mintegy húszán mennek nyugdíjba, akiknek pótlásáról folyamatosan kell' gondoskodnunk. Az utánpótlás érdekében jó kapcsolatot igyekszünk kialakítani a tanító- és a tanárképző főiskolákkal. Az új oktatók letelepedésének egyik legfontosabb feltétele, további pedagóguslakások építése. Alsó tagozatban folyó munkánkat az állami szakmai vezetés is jónak értékeli, amit az is bizonyít, hogy ezért már miniszteri dicséretben is részesültünk. A nevelők munkához való hozzáállása jó, a munkahelyi légkör megfelelő. Ennek jele az is, hogy a különböző tanulmányi versenyeken tanulóink több helyezést értek el. Pályaválasztási munkánk is jónak minősíthető, mivel az elmúlt tanévben az első vagy második helyen megjelölt iskolába minden tanulónkat felvették. Tárgyi feltételeink átlagosnak mondhatók. Az idén a tanács segítségével három új tantermet alakítottunk ki, ezenkívül megkezdődött a sportcsarnok építése. Nemrégen állami támogatással öt számítógépet kaptunk. A különböző oktatási eszközök folyamatos használata lehetőséget nyújt a tanulók hatékony képzésére és a tehetséggondozásra. * * * Az ülés második részében Makai István tanácselnök adott tájékoztatást az 1987- es tanácstagi beszámolók előkészítéséről. (marik) (Folytatás az 1. oldalról) Vasárnap a Parlamentben befejeződött a Magyar Vöröskereszt VII. kongresszusa. A tanácskozás vitájában felszólalt dr. Csehák Judit, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Az egészségmegőrzés társadalmi programjára, a szociálpolitika átalakításának sürgető igényére utalva hangsúlyozta: a konstruktív elgondolások megvalósításakor is számos gonddal, feszültséggel, súlyos emberi problémákkal kell szembenézni. Minden vállalkozás kockázattal jár, a mozgalomnak fontos feladata a belátható kockázatoknak a csökkentése. A munkamegosztás nem képzelhető el úgy, hogy az állam, a gazdaság vállalkozik, az egészségügy, a szociálpolitika, a Vöröskereszt pedig majd „elsősegélyt nyújt” az elesetteknek, a bajbajutottaknak. A legszélesebben értelmezett megelőzés eszközeivel kell csökkenteni a lakosság egészségének romlásából adódó veszteségeket, és széles társadalmi önkéntes segítségnyújtással kell kiegéKivételes tehetsége már kora gyermekéveiben megmutatkozott. A nyilvánosság előtt nyolcéves korában szerepelt először. Tizenkét évesen Svájcban lépett fel. Később, a budapesti nemzetközi Liszt-zongoraverseny első díját nyerte meg. Azóta a világ csaknem minden számottevő zenei központjában vendégszerepeit. Háromszíteni a vöröskeresztes munkát is, hogy mindezeknek a követelményeknek meg tudjunk felelni. Az állam anyagi támogatásával kell hogy bővüljön az önkéntes szervezetek köre, mert a vöröskeresztes aktivisták áldozatkészsége nélkül nem végezhetők el a tennivalók. önkéntesség, együttműködés, sokféleség, a közösségi megoldások keresése, alapítványok támogatása, nyitottság, mentesség a formalizmustól, családközpontúság, a fiatalokat is magával ragadó lendület, ezek azok a fogalmak, amelyek az elmozdulást jelző mérföldkövei lehetnek a vöröskeresztes mozgalom jövőjének — mondotta végezetül dr. Csehák Judit, s az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében megköszönve az eddigi munkát, jó egészséget és sok sikert kívánt a mozgalom résztvevőinek. A kongresszuson határozatba foglalták a szervezet legfontosabb feladatait, a következő öt évre szóló cselekvési programját. A határozatban leszögezték: legfontosabb feladatuk, hogy az szoros Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze. Fischer Annie-ról van szó, a klasszikus és romantikus zongoraművek egyedülállóan bensőséges, szuggesztív előadójáról, aki a hét elején megyénkben vendégszerepei. December 7-én, ma este fél 8-kor Békéscsabán, a Jókai Színházban, holnap, deegészséges életmód ajánlásával, a betegségek és a balesetek megelőzését elősegítő ismeretterjesztéssel járuljanak hozzá az egészségmegőrzés társadalmi programjának megvalósításához. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára a felszólalásokra válaszolva hangsúlyozta: indokolt és szükséges, hogy az emberek egyrrtás közötti kapcsolataiban kezdve a családoknál, folytatva a baráti, munkahelyi közösségeken át, a nemzeten belül legyen mód, lehetőség olyan összekötő kapcsok kialakítására, amelyek képesek egy nevezőre hozni a különböző világnézetű emberek cselekvési szándékát. A kongresszuson megválasztották a Magyar Vörös- kereszt 119 tagú országos vezetőségét, a 13 tagú országos számvizsgáló bizottságot, a tisztségviselőket. Az elnök újra Gegesi Kiss Pál akadémikus, a főtitkár pedig, aki egyszemélyben az Országos Végrehajtó Bizottság elnöke ismét dr. Hantos János lett. A kongresszus Gegesi Kiss Pál zárszavával ért véget.------------------------------------------i ce mber 8-án este 7 órakor Orosházán a Petőfi Művelődési Központban ad zongoraestet. A műsorban — melyben közreműködik a Liszt Ferenc Kamarazene- kar — Mozart Kis éji zene és d-moll zongoraversenye, valamint Csajkovszkij Vonós szerenádja szerepel. Hangversenymester: Rolla János. Fischer Dnnie hangversenyei megyénkben Szombat délután a megyeri pálinkafözdében Ballonba kerül a pálinka Foto: Fazekas Ferenc Az épület kívülről nem túl bizalomgerjesztő. A bejárat előtt böhöm-nagy fahordók várják „jelenésüket”. Bennük gyanús, folyékony massza: a cefre. Így kezdődik látogatásunk szombat délután a mezőmegyeri szeszfőzdében. * * * Odabent tisztaság és tömény pálinkaszag. Fotóskollégám zsörtölődik: „Még azt hiszi az asszony, kocsmáz- tam egész délután.” Kétségtelen: ruhánkat átjárja a tömény, átható illat, ha hazafelé megállít bennünket a „közeg”, biztos a szondázás. De az még odébb van . . . A helyi termelőszövetkezet szerződéses szeszfőzdéjének vezetője, Nagy Árpád épp most futott be. Megszabadítja csizmáját a vastag sárrétegtől — vadászat közben tért be, megnézni, minden rendben megy-e —, aztán az irodájába invitál. — Jól megy az üzlet? — vágok a közepébe, aztán hamar rájövök, kérdésem nem sikeredett túl eredetire, hiszen mi másért vette volna ki Nagy Árpád a szeszfőzdét szerződéses üzemeltetésre, ha nem azért, mert jól megy?! Mindegy, ha már így indítottam útjára a beszélgetést, várok. Majd csak kikerekedik belőle valami. — A versenytárgyalás előtt 8 évet húztam le itt. Ügy hittem, meglepetés már nem érhet, hisz minden a kisujjamban volt. — És meglepetés érte? — faggatom. — A rajtnál még szó sem volt adóreformról. Pedig a sportban is úgy szokás, hogy a verseny előtt ismertetik a játékszabályokat és csak utana sütik el a start- pisztolyt. Kis szünetet tart — ta-' Ián gondolatait rendezgeti, vagy a hangjában vibráló indulatot próbálja leküzdeni —, aztán ott folytatja, ahol az imént abbahagyta: — Már egy hónapunk sincs január 1-ig, és még mindig nem tudjuk, mi lesz, hogyan lesz jövőre. Van négy alkalmazottam. Hogyan bruttósítsam a bérüket, mondja meg! Kalkulálni sem tudok előre, hiszen eddig arra ösztönöztek minket, hogy minél többet termeljünk. A jövőben osz- tunk-szorzunk, és ha úgy alakulnak a dolgok, lehet, hogy jobban járunk, ha lassítjuk a munkát. Ez persze nem lenne szerencsés, hiszen egyike vagyunk a megye legtermékenyebb főzdé- jének. Kár lenne a jó hírnévért. Mindezt adatokkal bizonyítja. Nyolcvan-százezer literekről beszél, s e mennyiség természetesen garanciája a jó minőségnek is. Nyilván oda hordják cefréiket a gazdák, ahol tisztességes a kiszolgálás, és jófajta innivaló kerül a demizso- nokba. Miután töredelmesen bevallom, életemben először látok pálinkafőzdét belülről, Nagy Árpád készséggel körülvezet. Röpke tíz perc és máris otthonosabban mozgok az üstök, hordók között. A szivattyú hangos zúgására sem rezzenek össze, s így kiművelve úgy gondolom, beszédbe elegyedhetek a kuncsaftokkal is. * * * A tudásszomj — és csakis a tudás szomja! — nem hagy nyugodni. A jó pálinkáról faggatózom, s ők, akik évek óta itt főzetnek, megfelelő tanítómestereknek bizonyulnak. Valicska Sándor gyakorlatból tudja: amilyen a cefre, olyan a pálinka. — A korán lehullott almát, szilvát például 'nem szabad beletenni a cefrébe, csak az érett gyümölcsöt. Az is fontos, hogy fa- vagy műanyag hordóban tároljuk — magyarázza —, a vas erre nem megfelelő. Ha szőlőt hozunk, az legyen lecsoká- nyozva... Az újkígyósi Tóth György sem fukarkodik a jó tanácsokkal : — Ha a kész pálinkát hagyják, hogy jól kifújja magát, az már nem kétem- beres ital — mondja, aztán látva, hogy nem értem, hozzáteszi: — Szóval nem kell egy ember, aki lefogja a pácienst, s még egy, aki önti bele a pálinkát — nevet. Észre sem vesszük, hogyan repül az idő. Tóth József ballonjai már megteltek . . . — Kóstolják meg maguk is — biztat hiába, hisz kocsival jöttünk. Aztán a várakozóknak ad egy-egy kupicával. Végül maga is megízleli, s elégedetten bólint: — El fog fogyni! — De el ám — erősíti meg Valicska Sándor —, különösen, ha maga is úgy van ezzel, mint én. Adok a gyerekeknek, a szomszédnak, a komának ... És jövőre kezdhetik elölről az egészet... * * * A ma délután műszakos Diós József, miután új adag cefrét szivattyúz a főzőüstbe, kicsit kifújhatja magát: — Tudja az eredeti szakmám nem ez, de hárman voltunk villanyszerelők a tsz-ben, így átjöttem ide. Nem mondom, a szabad időm bánja, de azért megérte. Munkájáról beszél, s arról, hogy nem mindig ilyen csendes a műszak. — Vigyázni kell, nehogy megártson a kuncsaftnak a sok kóstolgatás, mire rákerül a sor. Aztán ügyelni kell a cefrére is. Hogy jó minőségű legyen, meg hogy meg ne dézsmálja egyik a másikáét. Mert bár ritkán, de ez is előfordul. Szóval van itt mit csinálni azért a pénzért, amit kapunk. — Nem türelmetlenkednek a várakozók? — kérdem. — Kártyáznak, olvasgatnak, de a főnök egyébként is jól beosztja őket. Csak addig kell itt lenniük, míg a pálinkájuk kifő. * * * Odakint már besötétedett, lassan búcsúzkodunk. Amikor elterveztük, hogy itt töltjük a délutánt, azzal ijesztgettek bennünket: még a levegő is megárt, ne menjünk kocsival. Figyelem magam, kutyabajom. Kollégám is határozott mozdulattal nyúl a sluszkulcsért. Iménti beszélgetőpartnereimhez fordulok dilemmámmal. Elmosolyodnak: — Ha besegít az ember egy-két pohárkával, valóban megárt ez a levegő. De a kinti is. Tudja, hogy van az? Otthon el kell számolni az asszonynak, de a jó kifogás mindig jól jön . . . Nagy Ágnes Megérkezett a cefre ...
