Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-13 / 268. szám

1987. november 13., péntek o iíi™ Grósz Károly Győr-Sopron megyében flz áfészek és a szövetség munkaprogramja Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke tegnap Győr-Sopron megyé­be látogatott. A vendéget a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár kereskedelmi köz­pontjában Lakatos László, a megyei pártbizottság első titkára, Jankovits György, a megyei tanács elnökhelyette­se és Horváth Ede, a Rába vezérigazgatója fogadta. A miniszterelnök kíséretében volt a kormány több tagja, hiszen a látogatás egyúttal folytatása volt annak a né­hány napja Budapesten meg­kezdődött konzultációnak, amelynek során a kormány és a vállalatvezetők egyez­tetik a stabilizációs munka- program végrehajtásával kapcsolatos tapasztalataikat, és további elképzeléseiket. Lakatos László röviden tá­jékoztatta a vendégeket a megye gazdasági, társadal­mi helyzetéről. Elmondta, hogy a dolgozókban nagy a tenniakarás, a gazdasági ve­zetők hangulatát reális op­timizmus jellemzi. Nagy a várakozás a kormány in­tézkedései iránt. Megemlí­tette ugyanakkor, hogy a hangulatj elentések arról is tanúskodnak: helyenként ta­pasztalható türelmetlenség, s olykor szélsőséges 'meg­nyilvánulások is előfordul­nak. Szólt a megye legége­tőbb gondjairól is, minde­nekelőtt az idegenforgalom nem mindig kedvező hatá­sáról, Győr- közlekedési gondjairól, és az országrész infrastrukturális problémái­ról. Grósz Károly megköszön­je az őszinte tájékoztatást és örömét fejezte ki, hogy a megyében — minden gond ellenére — kiegyensúlyozott a politikai helyzet. Elmond­ta: ma a kormányzati mun­kában az a legfontosabb fel­adat, hogy precíz, reális 1988-as terv készüljön. Ez a munka nem látványos, de rendkívül fontos, hogy a szigorúbb követelmények al­kalmazásával megteremt­hessük a későbbi gyorsabb ütemű építkezés alapjait. A miniszterelnök ezután a kormányzati munka meg­újulásának szükségességéről szólt. Hangsúlyozta, hogy az új irányítási stílus nem el­határozás kérdése, azt a na­pi politikai gyakorlat is for­málja, alakítja. Lényeges szempont az is, hogy a kor­mányzati munka korszerű­sítésének vannak alkotmá­nyos szabályai: a Parlament ülése előtt nem születhet olyan döntés, amelynek meghozatalára az Ország- gyűlés hivatott. A kor­mányzati irányítás háttérin­tézményeinek tevékenységét egyébként hamarosan átte­kinti a Minisztertanács. Grósz Károly arról is be­szélt, hogy az utóbbi időben megjelent a politikai ellen­zék új módszere: a vezetés kompromittálása, szándékai­nak lejáratása. Sanda szán­dékú, hazug vádaskodásokat hallunk. Ez elfogadhatatlan, ilyen híresztelésekkel nem lehet vitatkozni. A Győr-Sopron megyében is tapasztalható felvásárlási lázra utalva Grósz Károly rámutatott: egy ilyen adó­reformnak és árarány-kor­rekciónak mindenütt a vi­lágon velejárója a felvásár­lás. ígéretet tett arra, hogy a kormány mindent megtesz a jó karácsonyi ellátás ér­dekében. Az idegenforgalom eredményeiről, a fejlődés fel­tételeiről szólva megemlítet­te: úgy tűnik, reális alapja van annak, hogy 1995-ben Bécs és Budapest közösen rendezzen világkiállítást. A miniszterelnök végül hangsúlyozta: az emberektől nem több, hanem jobb, ér­tékesebb, társadalmilag hasznosabb munkát kell kérni. Ez elsősorban válla­lati feladat, s megvalósítá­sához mindenekelőtt a szel­lemi munka rangját kell új­ra megteremteni. A kibon­takozás kulcsa a műszaki ér­telmiség kezében van, és ahhoz, hogy alkotni tud­jon, el kell ismerni anyagi­lag és erkölcsileg, helyileg és központilag egyaránt. A felszólaló kormányta­gok, Kapolyi László ipari, miniszter. Medgyessy Péter pénzügyminiszter és Veress Péter külkereskedelmi mi­niszter ugyancsak megfogal­mazták igényeiket. Egyebek között azt, hogy — a mező- gazdaságban már jól bevált módon — az iparban is na­gyobb aktivitással keressék a gazdálkodók a társulások lehetőségét. Ehhez hamaro­san jogszabályi változások is ösztönzést adnak majd. Ve­ress Péter bejelentette: ja­nuár 1-jétől a termelő vál­lalatok — amennyiben házon belül biztosítják a szükséges feltételeket — automatiku­san megkapják az export- és importjogot konvertibilis pi­acra. A több mint ötórás esz­mecsere után Grósz Károly a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár futóműgyárának munkájával ismerkedett, megtekintette a Rába új,' százezer négyzetméteres csarnokának építését, majd az esti órákban visszautazott Budapestre. A kormány és a vállalat- vezetők ' közötti konzultáció december elején Miskolcon folytatódik. A fogyasztási szövetkezeti rendszer cselekvési prog­ramját az ágazat X. kong­resszusán határozták meg. Ebben több olyan feladat szerepel, melyek a mozga­lom megújulását célozzák. A jelentősebb feladatok között említették az áfész-tagság érdekeinek szolgálását, az eddigitől eltérő hatékony­sággal. Ezt a cselekvési programot egészítették ki a Mészöv elnökségének teg­nap tartott ülésén az MSZMP KB júliusi határo­zatából és az ezt Békés me­gyére konkretizáló pártbi­zottsági állásfoglalásból adó­dó tennivalókkal. Az előterjesztés vitájában kirajzolódott, hogy megyénk fogyasztási szövetkezetei egyik legfontosabb felada­tuknak tartják a gazdaság­ban kivívott helyük megőr­zését a versenyképesség ja­vításával. Ezért az elnökség, mint az érdekképviseleti szerv két küldöttgyűlés kö­zötti irányítója az áfészek figyelmébe ajánlotta a köz­0 kor tanúja - Orosházán A Magvető Könyvkiadó Tények és tanúk sorozatá­ban jelent meg Bogiári Bé­kés István könyve a Népi írók, ifjú kommunisták és más rebellisek címmel. E könyv megjelenése kapcsán az orosházi Szántó Kovács Múzeum és a városi könyv­tár rendezésében író-olva­só találkozóra került sor a napokban. A szerzővel, aki­nek igen sokszálú kötődése volt és van Orosházához Varga Zoltán beszélgetett a könyv tényanyagáról, s azon túlmutató szálakról, esemé­nyekről, felidézvén a két világháború közötti kor sa­játos jelenségeit, egy nem­zedék rajongásait, példáza­tait és a változások milyen­ségét. Bogiári Békés István a Duna—Tisza közén a szép nevű Nyáregyházán szüle­tett 1911. május 21-én, könyve bevezetőjében sza­badkozva írja, hogy „ ... so­ha magas társadalmi posz­ton nem fordultam elő ... Csak egészen közeli baráta­im (de ők aztán kivétel nél­kül valamennyien) jutottak pártvezetői, miniszteri, ve­zérkari főnöki, írószövetség­vezetői, főiskolai professzo­ri, főszerkesztői stb. poszto­kig. Jómagam pedig — aki vetlen árubeszerzés növelé­sét, a nagykereskedelmi te­vékenység kiterjedt folytatá­sát, a kistermelés magasabb szintű szervezését, az ipari termelés fokozását, továbbá a szövetkezetek közötti együttműködések növelését. Ezek a törekvések a gazdál­kodás színvonalának javítá­sára irányulnak a fogyasz­tási következetek mindhá­rom ágazatában. Ennek megfelelően vizs­gálta az elnökség, hogy a megye takarékszövetkezetei mit tehetnek az idegenfor­galom fejlesztésére és a la­kosság körében szervezett szolgáltatásaik átfogóbb ki- terjesztésére. Végül állást foglalt a tes­tület a szövetség küldött- közgyűlésének összehívására november 20-ra, melyen töb­bek között az áfészek ter­meltetési, felvásárlási tevé­kenységét vizsgálják meg, különös tekintettel az ex- *portárualapok előállítására. D. K. irodalmi est ifjú éveimben sokáig prí­másféle szerepkörben forgo­lódtam közöttük — elég ha­mar a közéleti alulmúlhatat- lanság pozícióját hódítottam meg . . . ”, A félegyházi ta­nítóképzőben pedig köréje csoportosultak azok a diá­kok, akik másképpen is mertek gondolkodni a világ­ról. mert amit gondoltak, azt az írás lehetőségével akarták elhinteni. Ez a Darvas József-i nemzedék, akik versírással, prózai al­kotásokkal próbálgatták szárnyaikat. És a beszélge­tések kapcsán ezen az estén szembesültek a jelenlevők egy olyan képpel is, ame­lyet Darvas József Elindult szeptemberben című köny­vében rajzolt meg. Aztán szó esett a Békés István által szerkesztett és kezdeménye­zett lapról, amely 1932 feb­ruárjában jelent meg JÖ­VŐNK címmel, mintegy ezer példányban (amelyből je­lenleg mindössze 2 példány ismeretes), s olyan szerzők írásait olvashatták abban, mint Szabó Pál, Féja Géza. Bakó József és mások. A lapot azonban betiltották, és így folytatása sem lett. Olvasni való könyv Bog­iári Békés István könyve. f. Koszta Rozália, SZOT-díjas festőművész nyitotta meg tegnap délután Békéscsabán, a Mun­kácsy Mihály teremben Hézső Ferenc, Munkácsy-díjas festőművész kiállítását. A novem­ber 23-ig látható képek alkotója Hódmezővásárhely szülötte. Neve nem ismeretlen me­gyénk művészetkedvelő közönsége előtt. Állandó résztvevője az alföldi tárlatoknak és az országos kiállításoknak. 1961-től rendszeresen szerepel a vásárhelyi őszi, a szegedi nyári, a békéscsabai alföldi, valamint a debreceni nyári tárlatokon Fotó: Gál Edit Nyomda- és papíripari szakemberek tanácskozása A nyomda- és papíripar műszaki fejlesztéséről kez­dődött háromnapos nemzet­közi tanácskozás tegnap, az MTESZ székházában. A Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület szervezé­sében rendezett innovációs konferencián húsz ország 450 szakembere vitatja meg a legújabb tudományos ku­tatási eredményeket, s azok gyakorlati bevezetésének le­hetőségeit. A tanácskozáson három munkacsoportban több mint hatvan hazai és külföldi előadás hangzik el, és a résztvevők ellátogatnak több nyomdába és a Papír­ipari Vállalat három gyár­egységébe is. A tanácskozás megnyitó ülésén részt vett és felszó­lalt Cseh József ipari mi­niszterhelyettes és Geleji Frigyes, az Országos Műsza­ki Fejlesztési Bizottság el­nökhelyettese. Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1987. november 11-i üléséről (Folytatás az 1. oldalról) méleti tevékenységre, a ha­zai és a nemzetközi tapasz­talatok hasznosítására, az alkotni képes erők összefo­gására, eredményesebb esz­mei nevelőmunkára van szükség. Az oktatás, a pártpropa­ganda eszméink, világnéze­tünk terjesztésével segítse a szocialista építőmunkát, növelje a tudatosságot, ösz­tönözzön a cselekvésre. A szocializmus építésének kérdéseiről, az egyes konk­rét lépések szükségességé­ről, azok következményei­nek a megítéléséről nemcsak a más világnézetet vallók, hanem a marxisták köré­ben is egymástól eltérő el­képzelések alakulhatnak ki. Az elméleti, politikai-ideo­lógiai véleménykülönbsége­ket alkotó szellemű viták­ban és a gyakorlati tapasz­talatok alapján kell tisztáz­ni. A régi rendszertől örökölt és részben újratermelődő, a kapitalista környezetből be­szivárgó, a szocializmussal szemben ellenséges nézetek­kel határozottan és követke­zetesen harcolni kell. 2. Fejlődésünk mai sza­kaszában a döntő láncszem a gazdaság megújítása. A szocialista gazdaság fejlődé­si törvényeivel és működé­sének alapelveivel, értékei­vel ideológiai munkánknak rendszeresen foglalkoznia kell, segítenie kell az ered­ményesebb gazdálkodást. A gazdasági mechanizmus gya­korlati alakítása azonban a szaktudományokra is tá­maszkodó gazdaságpolitika feladata. A belátható történelmi szakaszban a szocialista gaz­daság olyan tervgazdaság, amelyben döntő szerepe van a termelőeszközök társadal­mi tulajdonának, s amely teret ad más tulajdonfor­máknak, és az árutermelés törvényszerűségeire, a piaci viszonyokra épít. A terme­lőerők fejlődésével a tulaj­donformák sokféle kombi­nációi jelennek meg. A ma­gántevékenység, a magántu­lajdon is hasznos szerepet tölt be a társadalmi szük­ségletek kielégítésében. Fejlődésünk követelménye a munka termelékenységé­nek növelése, a munka sze­rinti elosztás elvének érvé­nyesítése, az egyenlősdi gya­korlatának a visszaszorítása. 3. A szocializmus építése nem mentes érdekütközé­sektől, konfliktusoktól. A társadalmi ellentmondások megoldásának, a szocialista társadalom megújulásának eszköze a reform. Szüksé­gességének 1 felismerésében és bevezetésében kulcssze­repe van a oártnak. A re­formok bevezetésének ideje, üteme és mértéke objektív és szubjektív társadalmi fel­tételektől függ. A: reformlépéseket egyez­tetni kell egymással, és ösz- sze kell hangolni a társadal­mi élet egyes területeinek fejlődési sajátosságaival. A reform nem lehet öncél, szo­cialista társadalmunk fejlő­dését, az! ország anyagi és szel'emi gazdagítását, nem­zetünk felemelkedését kell szolgálnia. 4. A dolgozó osztályoknak, rétegeknek, csoportoknak és az egyéneknek a szocialista társadalomban is vannak sajátos érdekeik, de az alap­vető érdekek közösek. A szo­cializmus építése során a politikai hatalom a prole­tárdiktatúrából össznépi ha­talommá fejlődött. A hata­lom gyakorlása olyan intéz­ményrendszerben valósul meg, amelyben a párt a társadalom különböző kö­zösségeivel együttműködve eszmei-politikai eszközökkel vezet. Az állami, a népkép­viseleti szervek és a! társa­dalmi érdekszervezetek ön­állóan látják el funkcióikat. A demokratizmus fejlesz­tése a szocializmus építésé­nek nélkülözhetetlen felté­tele. A szocialista demokrá­cia kiszélesítésének útján1 a fejlődés iránya a marxi ér­telemben vett társadalmi ön­igazgatás. A társadalom igazgatása akkor hatékony, ha az állampolgárok nem­csak a végrehajtásnak, ha­nem a politika alakításának és a kérdések eldöntésének is részesei. Ehhez nélkülöz­hetetlen a valóságismeret, a társadalmi nyilvánosság, a hiteles tájékoztatás, a vég­rehajtás ellenőrzése és a konstruktív kritika. 5. A marxizmus—leniniz- mus ideológiája magába foglalja az egyetemes kul­túra alapértékeit. Olyan társadalmi értékrend kiala­kítására irányul, amelynek alapján humánus közösségi kapcsolatok jönnek létre, ugyanakkor kibontakozik és gazdagodik az ember sze­mélyisége. A mások érdeke­it sértő önző törekvésekkel szemben szükséges a közös­ségi értékek határozott ideo­lógiai képviselete. 8. A szocializmus felépíté­se korunkban a magyar nép történelmi vállalkozása, sorskérdéseink megoldásá­nak, nemzetünk felmelke- désének egyedüli útja. Cél­jainkat társadalmi összefo­gással, a közjóért végzett állhatatos munkával érhet­jük el. A nemzeti öntudat és a hazafiság szocialista társa­dalmunk fontos eszmei ösz- szetartó ereje. Világnéze­tünkben a hazafiság az in­ternacionalizmussal elvá­laszthatatlan egységet alkot. Az eszmék 1 küzdelmében szemben állunk mind a na­cionalizmussal, mind'a koz- mopolitizmussal. A szocializmus eredmé­nyes építésének elengedhe­tetlen feltétele az általános törvényszerűségeknek, az ország adottságainak, a nemzeti sajátosságoknak egyidejű figyelembevétele. Fejlődésünk kölcsönhatás­ban van a többi szocialista ország helyzetének alakulá­sával, a szocializmus egyete­mes ügyével. A szocialista országok kapcsolatainak lé­nyeges eleme egymás meg­értése és támogatása, az egvüttműködés, a tapaszta­latok kölcsönös hasznosítása. 7. Az elméleti kutatások­ban és az ideológiai mun­kában nagy figyelmet kell fordítani korunk új általá­nos kérdéseire, amelyek kö­zött első helyre került az emberiség fennmaradásához kötődő egyetemes érdek. Ide tartozik: — a béke és biztonság szavatolása, .— a nukleáris fegyverek­től mentes világ megterem­tése, — új, igazságos gazdasági világrend kialakítása, — a természeti környezet védelme; minden olyan glo­bális feladat, amely a leg­szélesebb nemzetközi össze­fogással és együttműködés­sel oldható meg. 8. A Központi Bizottság úgy foglalt állást, hogy az ideológiai kérdések tanulmá­nyozását folytatni kell a pártszervezetekben és a tár­sadalomtudományi alkotó- műhelyekben, az alapvető témákról újabb tanácskozá­sokat kell tartani. A tapasz­talatok összegzése alapján a Központi Bizottság a kérdést ismét napirendjére tűzi. * * * A Központi Bizottság Ko­vács Imre elvtársat, a gaz­daságpolitikai osztály he­lyettes vezetőjét kinevezte az osztály vezetőjévé. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom