Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-10 / 265. szám

rrarmraa 1987. november 10„ kedd Kávé, sütemény, üdítő harmadosztályú áron, továbbá tőke­hús, húskészítmény, tej, kenyér, fűszerek, zöldáru és vegyi áru eladásával foglalkoznak a tegnap ünnepélyes külsősé­gek között megnyitott dombegyházi kis ABC-áruházban, melyet a Battonya—Dombegyház és Vidéke Afész üzemel­tet. Az átadás alkalmával dicsérték a Kétegyházi Jíöltségvc- tési Üzemet, amely aránylag rövid idő, mindössze négy-öt hónap alatt készítette el ezt ßz igazán impozáns létesít­ményt, Dombegyház első ABC-kisáruházát. A nyolcmillió forint beruházásból .megvalósított létesítményben havonta kétmillió forint forgalomra számítanak Fotó: D. K. Kunágotán is sok a hiánycikk Tudósok nemzetközi békehete A Mezőkovácsháza és Vi­déke Afészhez tartozó 22. sz. kunágotai vas- és háztartá­si bolt múlt havi forgalma meghaladta az egymillió fo­rintot. A vásárlási láz érez­hette hatását, mert a koráb­ban eladott áruk értéke 800 ezer körül volt havonta. Az országosan is hiánycikknek számító termékek közé tar­tozik a televízió, fagyasztó- szekrény, illetve a hűtőlá­da; továbbá a gáztűzhely, kerékpár, szilárdtüzelésű kályha és így tovább. Ami a háztartási-vegyi árukat illeti, ezekből már megfelelő készlet áll a vá­sárlók rendelkezésére, bár a választék nem a legjobb pél­dául szappanból és egyes festékfajtákból. A háromszoros „Kiváló Bolt” címet viselő kereske­delmi egységben nemcsak a helybeliek, hanem a kör­nyező települések lakosai is gyakran megfordulnak. (Az üzletet legutóbb 1982-ben tüntették ki.) Azóta nehe­zebbek lettek a feltételek. Az épület korszerűsítésre szorul és raktár kellene. Ugyanis a nagyobb vasáruk tárolására már csak az ud­varban van hely. —y—n November 9. és 15. között rendezik meg a tudósok II. nemzetközi békehetét ha­zánkban, akárcsak a világ sok más országában. A bé­kehét céljából, hazai prog­ramjairól Sztanyik B. László egyetemi tanár, az Or­szágos Béketanács elnöke és Kiss Dezső akadémikus, a Központi Fizikai Kutató In­tézet főigazgató-helyettese tegnap, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanári Klubjában tájékoztatta ^ sajtó képviselőit. Elmond­ták; a világ tudósai, kuta­tói tavaly óta évenként megrendezik a béke hetét. Ebben az időszakban világ­szerte tudományos üléseken, találkozókon és más esemé­nyeken arra ösztönzik a mű­szaki és a természettudo­mány szakembereit, hogy kutatásaikkal, munkássá­gukkal az életet, az embe­rek egészségét, jólétét, a vi­lág békés fejlődését, a tár­sadalmi haladást szolgálják, ne támogassák — még köz­vetve sem — a fegyverke­zést, az emberiség létét fe­nyegető nukleáris háború műszaki feltételeinek meg­teremtését. Arra buzdítják a mérnököket, matematikuso­kat, fizikusokat, orvosokat, hogy személyes állásfoglalá­saikkal is tegyenek hitet a világ békéjének védelme mellett. Hazánkban az Országos Béketanács, a Magyar Or­vosok a Nukleáris Háború Megelőzéséért mozgalom, az Atomfegyver-ellenes tanul­mányi csoport, az MTESZ Horvát Boldizsárra, a ki­egyezés utáni magyar kor­mány első igazságügyminisz­terére emlékeztek tegnap szülőhelyén, Szombathelyen A városháza dísztermében rendezett emlékülésen tör­ténészek, jogászok idézték békebizottsága, a Budapesti Műszaki Egyetem, az MTA Atomkutató Intézete, a Köz­ponti Fizikai Kutató Inté­zet, a Semmelweis Orvostu­dományi Egyetem, az Eöt­vös Loránd Tudományegye­tem támogatja a békehét rendezvényeit. Budapesten, Debrecenben, Miskolcon, Pécsett, Veszprémben ren­deznek programokat a bé­kehéten. A tudományos ülé­seken akadémiai és egyete­mi kutatók előadásaikban ismertetik a fegyverkezés, az esetleges nukleáris háború következményeit. Az elő­adók a tudósok felelősségé­re appellálnak: akadályoz­zák meg a katasztrófát. A hazai rendezvényeken jelen lesznek az angol orvosi bé­kemozgalom képviselői is, akik tájékoztatják a részt­vevőket: miként mozgósít­ják a béke védelmére a brit társadalmat. Hasonló üléseket, demonst­rációkat tartanak világszer­te a tudomány képviselői. Megvitatják, hogyan lehetne átállítani a fegyvergyártó ipart a békés élet szolgála­tába. Az USA-beli Santa Barbara-i Nuclear Age Peace Foundation — amely a tu­dósok nemzetközi békeheté­nek rendezvényeit koordi­nálja — 50 000 dollár béke­díjat ajánlott fel a leszere­lést, a világ biztonságát elő­segítő javaslatok ösztönzé­sére. A Békealapítvány no­vember végén összegzi majd az egész világra kiterjedő rendezvénysorozat eredmé­nyeit. fel a 165 éve született ügy­véd és politikus, az akadé­mia tagjának életútját, mél­tatták közéleti és szépírói te­vékenységét, majd pedig le­leplezték a Köztársaság té­ren álló szülőházának falán elhelyezett emléktáblát. Emlékezés Horvát Boldizsárra Mezsgyés ügyek... Kenyér, cement a szomszédból Csongrád megye* Nagymágocs — Modern monumentum vonja magára az érkező tekin­tetét a főtéren, a község nyugati szélén. Hátterében ré­gi, kúriaszerű épület. Számtartói lakás volt annak ide­jén, ma a nagyközségi közös tanács hivatala „lakja". Szegedről, a megyeszékhelyről autóval egy óra, telefo­non legalább négy óra alatt érhető el... Közös tanács: Nagymágocs és Árpádhalom közös kép­viseletében. 1977 óta társközségek, hét éve női vezetők­kel. Nagymágocson a tanácselnök és a vb-titkár, Är- pádhalmon pedig a tanácselnök-helyettes, a község elöl­járója is nő. A lakosság bizalmával, támogatásával ti­zenöt utca szilárd burkolatát építették meg és ezekben a napokban fejeződik be a sikeres gázprogram. Tavaly decemberben Nagymágocson készültek el, most novem­ber közepén pedig a társközségben gyújtják meg ünne- __ pélyesen a gázlángot. É rdekelt a szomszéd me­gye peremi területén élők gondja. Hogyan értékelik marginális helyzetüket, mit tartanak fontosnak a közeli békési szomszédságban. Nagy Józsefnével, a Nagy- mágocsi Nagyközségi Közös Tanács elnökével a téma kö­zepén kezdem a beszélge­tést. — Perifériásnak érzik-e a két község helyzetét itt, Csongrád megye határvidé­kén? — Á település komfortfo­kozatát tekintve most már nem. Ha azonban a megye- központ elérésének lehetősé­gét vizsgáljuk, akkor peri­fériásnak. Akkor is, ha a telefonellátásra gondolunk. Van úgy, hogy egy egész nap alatt képtelen a posta be­hozni Szegedet, és ugyanígy fordítva ... A másik: gazdaságtalan- ság miatt a Volán bebizo­nyítja, hogy nem indíthat naponként járatokat Ihnen Székkutasra, ahonnan vas­úton lehetne elérni Szegedet. A Hódmezővásárhelyt Nagy- mágoccsal összekötő útsza­kaszból 8 km földút. Ha ez szilárd burkolatú lenne, lé­nyegesen könnyebb volna a megyeszékhely elérése. — Térben melyik város van itt a legközelebb? — Megyén belül Szentes. Két úton közelíthető meg. A rövidebb 22 km-es, de az a rosszabb minőségű és a ka- nyargósabb is. Derekegyhá- za felé hosszabb, de majd­nem ugyanannyi idő alatt lehet odaérni ezen a jobb úton is. A legközelebb fekvő vá­ros Békés megyében van. Orosháza 14 km-re fekszik tőlünk. Ebből következik is azután sokminden, éppen a megyén belüli periféria­helyzet miatt. A lakosság szívesebben jár vásárolni Orosházára. Nyilván ebben nem zavar senkit sem, hogy az másik megye. A kilomé­ter, és ezzel együtt az uta­zási idő miatt is,' de ennél sokkal fontosabb, hogy azt tapasztaljuk, hogy ott jobb az ellátás. Elsősorban mű­szaki áruk, felsőruházati cikkek választéka jobb, mint a megyebeli legközelebbi városban. — Milyenek a buszjára­tok Orosháza felé? — Elég jók. Vannak nap­közben is járatok. A bevá­sárlóknak Árpádhalomról is indul busz, de az onnan be­járó dolgozóknak először ide kell utazniuk Nagymá- gocsra, és innen mennek az üveggyári járatok. Ez is a perifériás jelleget erősíti természetesen. — Hová járnak el dol­gozni a legtöbben? — Mivel a lakosság helyi foglalkoztatását nem tudjuk egészében megoldani, sokan járnak a közeli városokba. /A legtöbben Szentesen kap­nak munkát. Jelentős szám­mal dolgoznak nagymágo- csiak és árpádhalmiak az Orosházi Üveggyárban. — Továbbtanulókat irá­nyítanak-e Békés megyébe? — Igen, a legtöbben Oros­házára, a gimnáziumba és a mezőgazdasági szakközépis­kolába jelentkeznek, de so­kan mennek! Gyomaendrőd- re is, az állattenyésztési szakmunkásképzőbe is. — Milyen említhető jó­szomszédi kapcsolatok ala­kultak ki a megyehatár­szélen? — Ez év nyarától a nagy­község kenyérellátását Oros­házáról oldja meg az áfész. Az Orosházi Sütőipari Vál­lalat vállalta az ellátást, amit korábban Szentesről biztosítottunk. így szállítási költségcsökkenést értünk el. A lakosság és a község ve­zetése úgy ítélte meg, hogy jobb minőségű kenyeret ka­punk Orosházáról. A járható útjainkkal együtt a személygépkocsik száma is megnövekedett a községben. A szuperbenzint szintén Orosházán tudják megvásárolni az itteniek, amit természetesen rendsze­rint összekötnek egyéb be­szerzésekkel is, így a kap­csolat szinte naponkénti megerősítést kap. — Ha valaki rosszul lesz, baleset éri, hová viszik kór­házba? — Egyértelműen Szentes­re, még akkor is, ha az van távolabb. — Előfordul-e, hogy az ésszerűség, a gazdaságosság a szomszédban kínálja a jobb megoldást? — Főként a tanácsi be­ruházásoknál mi minden le­hetőséget megragadunk, ami olcsóbbnak látszik. Például, éppen az útépítéshez nem volt elegendő cementünk. A szükséges 800 mázsát az orosházi Tüzép tudta bizto­sítani, úgy, hogy még a szállítókapacitást is ők ad­ták. Az elmúlt évben a Fel- szabadulási emlékművünk hasonló cementgondjain szintén az orosháziak tud­tak segíteni. — Akadtak-e már vitás kérdések a megyehatáron? — Ilyet nem tudnék em­líteni. Pleskonics András Öntevékeny pártcsoportok a havonta, kéthavonta tartott taggyűléseken többnyire csupán a legfontosabb, a mindenféleképpen kollektív döntést igénylő ügyek megbeszélésére jut idő. A két taggyűlés között ugyanakkor számos olyan helyi, területi, orrzágos, vagy akár személyes dolog foglalkoztatja az egyes párttagokat, amelyről jó lenne közösen is beszélgetni. Mi­vel taggyűlést sűrűbben nem nagyon lehet tartani, ezért a legtermészetesebbnek a pártcsoportok munkájának fejlesz­tése tűnik, bár a korábbinál egy kissé más felfogást kö­vetve. Ha megkérdezzük az alapszervezeti párttitkárokat, hogy mi a pártcsoportok feladata, akkor két jellemző választ ka­punk: a pártcsoportok szervezzék meg a taggyűlési, vezető­ségi határozatok végrehajtását, és időnként vegyenek részt a nagyobb fajsúlyú témákat tárgyaló taggyűlések^ gondolati előkészítésében. Ha nagyon firtatjuk, hogy ezenkívül még milyen tennivalóik vannak, akkor megemlítik, hogy segít­senek a párttaggá nevelésben, és a beszámoló taggyűlések előtt minősítsék a párttagok munkáját, magatartását. Mindebből kitűnik, hogy a legtöbb helyen a pártcsopor­tokra leginkább a feladatok végrehajtásában számítanak. Erre a csoport valóban a legtermészetesebb szervezeti keret, hiszen öt-tizenöt párttag munkájának összehangolásához nem feltétlenül szükségesek külön értekezletek, hanem a legtöbbször elegendőek a személyes megbeszélések. Ugyanakkor a végrehajtó szerep egyoldalú hangsúlyozása megfosztja a pártcsoportokat a politizálást éltető önállóság­tól. a saját felismerésen alapuló kezdeményezések alkotó megvalósításától. Az élet nagyon gyakran produkál olyan politikai jelenségeket, amelyek beszédtémák lesznek, amiről az emberek vitatkoznak. A pártcsoport akkor teljesítheti valódi feladatát, ha tagjai a párttagokat és a pártonkívülie- ket foglalkoztató kérdésekről véleményt formálnak, meglá­tásaiknak a dolgozók körében hangot adnak, és ha indo­kolt, az illetékes vezetők figyelmét is felhívják, egyben te­rápiát is ajánlanak az orvoslandó problémákra. Ilyen ese­tekben a pártcsoport nagyon helyesen túllép a végrehajtó szerepkörön, és öntevékeny, kezdeményező, a helyi viszo­nyokra ténylegesen befolyással bíró hasznos politikai té­nyezőként szól bele a dolgok alakulásába. Napjainkban az emberek egyre inkább a személyes sor­sukat is befolyásoló társadalmi, gazdasági stabilizáció kér­déseivel foglalkoznak, keresik a jobban eredményre vezető megoldásokat életkörülményeik javítása, életszínvonaluk megőrzése végett. A pártcsoportmunka tengelyében is ezek a kérdések jelennek meg a legmarkánsabban. A pártcso­portoknak nincs annál fontosabb tennivalójuk, mint hogy a maguk eszközeivel, az emberek önbizalmának, cselekvőkész­ségének erősítésével segítsék a gazdasági ésszerűség érvé­nyesítését. Egy adott munkahelyen dolgozóknál senki sem tudja pontosabban megmondani, hogy mennyi tartalék van a kollektívában, kinek a munkája mennyit ér, miként lehet a kívánatos többletteljesítményeket előcsalogatni, hogyan le­het a munkafolyamatok szervezését értelmesebbé, hatáso­sabbá tenni. E célok eléréséért korrekt, partneri viszony szükséges a gazdasági, műszaki vezető, és az ott dolgozó párttagok között. Ma már számos helyen meghonosodott szo­kás, hogy a nagyobb horderejű feladatokat, fejlesztési el­képzeléseket — akár mindenféle formalitás nélkül — közö­sen megbeszélik. A hangos gondolkodás közben nem ritkán parázs viták keletkeznek, de csaknem minden esetben hoz­zájárulnak a döntések jó megalapozásához, a várható ne­hézségek reális számbavételéhez, az előrelépés módjainak kialakításához. Ilyen előkészületek után a párttagok kellő hozzáértéssel és politikai biztonsággal, megggyőző érvekkel felvértezve képesek politizálni, az adott közösség tagjait cselekvésre megnyerni. Itt persze nem a politizálás formális keretek közé szorí­tott módozataira kell gondolni, hanem a legtermészetesebb emberi kapcsolatokra, amelyben az egyes tévéműsorok meg­vitatásától kezdve a sporteseményeken, a személyes ügye­ken keresztül egészen a szakmai kérdésekig folytatott be­szélgetésekkel kombinálva jók megférnek a politikai töltetű eszmecserék. Könnyebbséget jelent a mindennapos szemé­lyes kapcsolat, mivel nem szükséges erőltetni az érvek azon­nali elfogadását, hiszen van idő az álláspontok közelítésé­re, a türelmes és alapos véleménycserére. Az emberek a legtöbb helyen szoros egymásra utaltság­ban dolgoznak, így kölcsönösen hatnak is egymásra. A párt­csoport akkor van igazán jelen a helyi közéletben, ha min­denekelőtt a dolgozók jelzéseire figyel, külső impulzusra nem várva, az öntevékenység, az önálló cselekvés jellemzi munkáját. A pártcsoportok eszköztára bár viszonylag sze­rény, de gyakorta gyors, bátor problémafelvetésük, javasla­taik, bírálataik igen hatásosak lehetnek. Legfontosabb az egyéni vagy közös vélemények nyílt, a munkahelyi demok­ratikus fórumokon történő kimondása egységes, fegyelme­zett, példamutató cselekvés a végrehajtásban. Ne feledkez­zünk meg arról sem, hogy a pártcsoportok — ha kellő fe­lelősséget éreznek környezetükért — hathatós segítséget ké­pesek adni a munkahelyi légkör javításában, a vezetők, be­osztottak viszonyának jó szellemű kialakításában, az érdek- különbségek és egyezések kimutatásában, a munkaszerve­zésben mutatkozó emberi mulasztásokból eredő hiányossá­gok mérséklésében. E munkamódszer kialakításában nélkülözhetetlen szere­pe van a pártcsoportbizalminak, aki mozgékony ösz- szekötő kapocsként működik a vezetőség, a párttagok, a szakszervezeti és KISZ-bizalmiak és a gazdasági vezető között. Ezzel már azt is jeleztem, hogy a pártbizalmi kulcs­ember, az ő szemlélete, aktivitása, problémalátó, kritikus beállítottságú egyénisége, kezdeményezőkészsége, bátor kiál­lása meghatározó jelentőségű. Leginkább rajta múlik, hogy a pártcsoport a tényleges gondokkal, feladatokkal foglalko­zik vagy — az üresjáratokat megtűrve — elkerülik azokat. A bizalmi legnagyobb értéke a politikai józanság, a bátor­ság, a jó emberi kapcsolatokat építő közvetlenség. Az a jó bizalmi, aki nem az eleven politizálással nehezen össze­egyeztethető formaságokban, nem okvetlenül szervezeti sé­mákban, hanem kellő rugalmassággal feladatokban gondol­kodik, és úgy tart a párttagokkal rendszeres emberi, elv­társi kapcsolatot. így érhető el leginkább, hogy a pártcso­port érzékeny szeizmográf legyen, öntevékeny, kezdeménye­ző magként politizáljon, így van jelen a mindennapok apró­nak tűnő ügyeinek intézésében, az emberek gondjainak megoldásában. _ . Botos Peter

Next

/
Oldalképek
Tartalom