Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-10 / 265. szám
r 1987. november 10., kedd Ifjú színház- és hangverseny-látogatók Békésen Napjainkban a popzene, a televízió, sőt, a videózás világában felnövekvő gyermeknek egyre kisebb az igénye a valóban kultúrérté- kek iránt. Sokan tartanak attól, hogy lassanként csökkenni fog majd a nézőtereken a komoly zenét, vagy a klasszikus színdarabokat értő és szerető közönség. A kérdés az, hogy miként próbálunk fogékony utánpótlást teremteni a színházak, hangversenyek látogatásához. — Az általános és közép- iskolások számára szervezett éves hangversenysorozat 1959-ban azzal a céllal indult, hogy a kevés számú énekóra mellett az élőzene közelségéhez szoktassa a gyerekeket — nyilatkozta Ambrus Zoltánná, a Filharmónia megyei kirendeltségének vezetője. — A bérletek iránti kereslet helységenként és iskolánként változó Sajnos, vannak olyan esetek, amikor csak nehézségek árán sikerül a tanulókat rábeszélni a bérletek megvásárlására. Néhány községben, mint például Dé- vaványán, vagy Újkígyóson, nincs megfelelő befogadóképességű terem, vagy helyiség, ezért ráfizetésessé Vált a kiutazásunk. Az itteni zenekedvelő gyerekek számára a közeli városokban szerveztünk hangverseny-látogatási lehetőségeket. Egyébként az idei, megyénkben eladott közel tízezer bérlet kevesebb a vártnál, kevesebb, mint a tavalyi évben volt... A Filharmónia megyei ki- rendeltségében folytatott beszélgetést követően egy olyan általános iskolába látogattunk el, ahol csaknem egy évtizedes hagyománya van az ének-zene magasabb szintű oktatásának, ahol nevelő és tanuló egyaránt érdeklődéssel szólt a művészet értékeiről. A Békési 1. Számú Általános Iskolában kilenc éve folyik ének-zene tagozatos oktatás — mondta Dávid, Mátyás, az iskola igazgatója.— Ennek egyik célja a tehetségápolás, és minél több fiatal zenei pályára irányítása. Persze mindenkiből nem lehet zenész vagy énektanár, de azért fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek értsék a zenét. Zeneszerető ember csak zeneértő emberből válik. — Kik vesznek ifjú zenebarát bérletet az iskolában?— Túlnyomó részben természetesen a tagozatos gyerekek vásárolják — válaszol Kökéndy Józsefné, a békési zeneiskola tanára, aki többkevesebb megszakítással évek óta dolgozik az 1. számú iskolában. — Bár a zenehallgatás szinte minden énekórának szerves része, mégis sokat jelent az élőben hallgatás, a hangszerek és a művészek közelsége. — Mi a véleménye a gyerekek könnyűzenei rajongásáról? — Ez éppen annyira hozzá kell hogy tartozzon a tanulók életéhez, mint a tanulás vagy a játék. Nem szabad eltiltani őket ettől, vagy értéktelennek feltüntetni ezt számukra. De valahol a könnyűzenének is a klasszikusok ismerete nyújtja az alapokat. A tagozatosok azért vannak szerencsés helyzetben, mert ők hatéves koruktól zenén nevelkednek, így számukra a komolyabb műfaj sem jelent idegen közeget. — A hallottakból ítélve úgy érzem, ebben az iskolában van egy kialakult mag, egy állandó gyerek- csoport, akik évről évre mindig vásárolnak bérletet. — Attól a lassú mozgástól eltekintve, ahogy a kimenő nyolcadikosok helyett újabb és újabb alsósok igénylik a bérletet, valóban így van — ismerte el Gerlai Katalin közművelődési felelős —, bár ez nemcsak az iskola tagozatos jellegéből fakad, hanem egy kicsit anyagi dolog is. A bérleteket általában tanév elején kell megvásárolni, amikor a szülőknek amúgy is sok a kiadásuk a tankönyvekre, a különféle tanfelszerelésekre. Az ifjú zenebarát hatvan, az ugyanilyen hagyománnyal rendelkező színházbérlet nyolcvan forintba kerül. Sajnos, nem mindenhol tehetik meg, hogy kifizessék ezeket, főleg, ha két-három gyerek is van a családban. —•' Vannak-e jövőbeli tervei az iskolának a kulturális neveléssel kapcsolatban? — Legnagyobb gondunk jelenleg, hogy a különféle rendezvényeknek nincs megfelelő helye — mondta Dávid Mátyás. — A hangversenyt és az egyéb, hasonló számú tanulóközönséget megmozgató rendezvényt csak a 360 embert befogadó moziban tudjuk megszervezni. A mozielőadások miatt természetesen állandóan időpontokat kell egyeztetni. így érthető, hogy a legfőbb jövőbeli kívánságunk az iskola 400 személyes nagytermének elkészülése. * * * Az 5/a osztályosok kilenc tagja nemcsak színházba és hangversenyekre jár szívesen, hanem maguk is alakítottak együttest, illetve „szín- társulatot”. Kiss Mária, Jónás Edit és Verbai Csilla az együttes értelmi szerzői és mozgatórugói. — A dalok szövegét mi írjuk, és a dallamot is mi szerezzük hozzá — mondta lelkesen Kiss Marika. — Színdarabot is írtunk. Társulatunknak két fiú tagja van, így férfiszerepeket is tudunk alakítani. A bajos kirándulás című darabunk az őrsi táborozás történetét meséli el. — Nagyon sokat lehet nevetni rajta — mondta szinte egyszerre Polgári Zita, Máté Anikó és Lipcsei Zsuzsa, akik bár nem tagjai a társulatnak, de hozzáértő szemmel kísérték végig az alakulásukat és a Kastélyzug utcai első fellépésüket. Elvégre nemcsak művészekre van szükség, hanem őket értő közönségre is! Beszélgetésünkkor elmondták, hogy az együttes és társulat alapításának gondolata éppen a hangversenyezé- sek és a színházlátogatások során merült fel. Ha ott, azok az emberek is kiálltak egy nagy számú közönség elé élőzenével és előadással, amihez nem kell film, kamera, gyártásvezető, dublőr, csak a művészek és a közönség, hát miért ne próbálkozzanak meg ők is? Egyetlen vágyuk az, hogy a műsorukat előadhassák az óvodásoknak is: szeretnék felkelteni az érdeklődésüket a zene és a színjátszás iránt. — Nagyon élvezem a komoly zenét, gyakran járok a szüleimmel hangversenyekre — mondta Jónás Edit. — Szeretem az élő dolgokat, a tévében valahogy úgy elmúlik minden, de a hangverseny, vagy a színházi előadás sokáig megmarad a fejemben. — Mi szeretnél lenni? — Táncdalénekesnő, mint Csepregi Éva ... Magyar Mária „Számukra a komolyabb műfaj sem jelent idegen közeget..." Fotó: Gál Edit KÉPERNYŐ Ünnepeink, ünneplési szokásaink, a megemlékezések formái sokat változtak az évek során, mivel a világ is I sokat változott körülöttünk. Nem régen kizárólag a méltató szónoki beszéd illett a hivatalos ünnepséghez, legfeljebb még a Himnusz, egy-egy költemény, vagy a nagy elődök valamelyikétől kiválasztott idézet tartozott a műsorhoz. Ma viszont már nem meglepő és nem ünneprontó, ha a jeles dátumokat olyan alkalmaknak fogják fel, amikor napi helyzetünk, égető társadalmi gondjaink éppúgy szóba jönnek, mint a reális visszatekintés és számvetés. És jó, hogy így van! Fontos az őszinte, kritikus szembenézés a múlttal, az, hogy hibákat, téves döntéseket és történelmi zsákutcákat is vállalunk, hogy a fejlődés eddigi fehér foltjaira és kínzó kérdéseire választ kapunk. Az ilyen „felnőtt” szembenézés és társalgás a múltról, ez a nemzeti, társadalmi önvizsgálat jelenlegi helyzetünk jobb megértéséhez és azáltal a jövőnk megalapozottabb tervezéséhez is hozzásegít. így - győzni fogunk! Hogy ünnepeink, ünneplési szokásaink sokat változtak, ez egyben azt is tükrözi, hogy a gondolkodásmódunk, a világlátásunk változott meg. S ebben a peresztrojkás és glasznosztyos korban a tévéjátékból sem a korhű jelmezt, maszkot, meg a jól ismert dokumentumképsorokat hiányolom. A televízió csütörtök esti, így — győzni fogunk! című produkciójától mást vártam. Gorbacsov óta számos olyan film, dráma, regény juthatott végre el a közönséghez, amely évekkel ezelőtt született, de a témája miatt korábban nem kerülhetett a nyilvánosság elé. Ilyen Mihail Satrov publicisztikai drámája is. Lenin 1923. október 18-án kremlbeli dolgozószobájában töltött el néhány órát — majdnem egy esztendő távoliét után —, aztán visszatért Gorkiba, ott kezelték, s pár hónap múlva meghalt. A rövid idő, a halál közelsége óriási hajtóerő annak, aki életét tette fel egy eszményért, ügyért, s még nem készült el vele. Ez a helyzet felpörgeti az eseményeket az emlékezetben, az írónak pedig jó lehetőséget ad különböző nézetek, álláspontok felvillantására. A forradalom vezetőjét orvosai, elvtársai eltiltották a munkától, de azt nem tilthatták meg a "súlyos betegnek, hogy végig ne gondolja az eseményeket, s hogy ne összegezze elméletét a győzelemről és a hatalomról. Hiteles szövegeket, dokumentumokat, tényeket szólaltat meg Kozák András és a többi színművész; érdekes és nagyrészt új dolgokat tud meg a néző Leninről és politikai végrendeletéről, Trockijról és Sztálinról, a nemzetiségi kérdésről, a párton belüli ellentétekről. A baj csak az, hogy az egész szöveg és a régi filmbevágások sora megmarad a száraz közlés szintjén, az emlékezés, az emlékeztetés ellaposodik, s amit látunk a képernyőn, napi publicisztikának talán megfelel, de a tévéjátékhoz már nem sok köze van. Pedig egy jól sikerült televíziós produkció, a művészi élmény mindenkor hatásosabb — és méltóbb az ünnephez. Élő forradalom A szombat esti Élő forradalom című dokumentumfilm viszont tetszett. Címe, műfaja nem vezetett félre, s színvonalasan nyújtotta azt, amit ígért: képeket, tényeket, véleményeket a szovjet múltról és jelenről. Ismert tudósok,- politikusok, újságírók és művészek nyilatkoztak, fejtették ki véleményüket, másképpen, mint amihez eddig hozzászoktunk. Az elkövetett hibákról, tévedésekről és azok közül némelyik máig érezhető következményeiről is szó esett, őszinte, egyenes beszéd jellemezte a megszólalókat, s az, hogy valamennyien párhuzamot vontak múlt és jelen eseményei, a történelmi fejlődés mai eredményei között. Vallották, hogy az 1917-es forradalom legnemesebb eszméi folytatódnak ma, hogy Lenin alapgondolata volt, aminek jegyében most cselekednek: a forradalom a legszélesebb néptömegekkel együtt valósuljon meg. Afaneszjev történész az átértékelés jelentőségét hangsúlyozta, amikor arról beszélt, hogy most először mondható ki a súlyos igazság: ami történt, nem volt minden helyes, volt jó is, rossz is benne, s mindazt együtt kell újraértékelni, a történelmet csak egészében lehet nézni. Tudós és művész egyetértett abban, hogy számos problémát megoldottak, de jöttek új problémák, más feladatok, a kor kihívásai, s ezekhez alkalmazkodva kell az „élő forradalom” útjait megkeresni. Meglehet, a televízió, a rádió és az újságok bőven ontják mostanában a beszámolókat a Szovjetunióban zajló átalakításról, s így -november 7. táján a megemlékezések is megszaporodnak. Mégsem kapcsolhatott más programra az, aki nem jár-kel csukott szemmel a világban, akit érdekelnek napjaink eseményei, az emberiség sorskérdései. Niedzielsky Katalin „Szívügy” klub Gyulán Filmes vetélkedő négy megyében flz évszázad művészete — Keleten A kormány egészségmegőrző programjához kapcsolódóan a Tudományos ismeretterjesztő Társulat Gyulai Szervezete „Szívügy” klubot szervez. A klub ez évi programja már elkészült. Az első foglalkozást november 19-én '| tartják, melynek előadója dr. Deli László címzetes egyetemi docens, megyei kardiológus főorvos. Vitaindítójának címe: „Kockázati tényezők a koszorúér-betegségekre és általában a szív és érrendszeri megbetegedésekre. Decemberben az angina pecto- risról és a szívizominfarktusról beszél az érdeklődőknek dr. Katona András adjunktus. A szívbetegek rehabilitációs lehetőségeiről januárban esik szó, ezt az előadást dr.| Orosz István főorvos tartja. Februárban az újraélesztésről, márciusban pedig a magasvérnyomás betegségről hallgathatják meg a klub tagjai dr. Katona András, illetve dr. Pocsay Gábor főorvos előadását. Az ezt követő hónapokban szó lesz még a klubfoglalkozásokon a cukorbetegségekről, a káros szenvedélyekről, s a család és a munkahely szerepéről a szívbetegek mindennapjaiban. A vitaindító előadásokat követően a résztvevők kérdéseire válaszolnak az előadók. Ha igény lesz rá, különböző vizsgálatokat is — EKG, kémiai vizsgálatok... — elvégeznek a hallgatóságon a havonta egyszer, csütörtökönként megrendezésre kerülő! klubfoglalkozásokon. A 3. forduló helyes megfejtései: 1. Elem Klimov .Búcsúzás, 2. Elem Klimova Szovjet Filmművész-szövetség elnöke. A 3. forduló nyertesei A helyes megfejtők között a sorsoláson az alábbiaknak kedvezett a szerencse: Csörsz Imréné (Kecskemét, Zrínyi u. 42.) a kecskeméti nemzetközi kerámiastúdió ajándékát, Kárpáti Mária (Békés, Ady E. u. 8.) az Orosházi j Baromfifeldolgozó Vállalat díszdobozát, Nagy Zsuzsanna (Kecskemét, Stádium u. II.) a békési Fon- tex szövetkezet hálózsákját, Szilvási Ádám (Szolnok, Já- szi u. 12.) a Mezőtúri Fazekasszövetkezet dísztárgyát, Kovacsik Pálné (Békéscsaba, Könyves K. u. 25.) a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet hatszemélyes kávéfőzőgépét, Tóth István (Kétsoprony, Dózsa u. 44.) a Mezőberényi Faipari Szövetkezet állótükrét, Martóli Nóra (Békéscsaba, Micsurin u. 24/1.) az Orosháza és Vidéke Áfész ezerforintos vásárlási utalványát és Kovács Éva (Szeged, Vajda u. 7/B) a szegedi ! Centrum Áruház ajándékcsomagját nyerte. A nyereményeket a Békés Megyei Moziüzemi Vállalatnál lehet-átvenni. 4. forduló A film bemutatása nagy vihart kavart a Szovjetunióban. Nézői vélemények: „Mit ér az oktatási rendszerünk?” „Ez valóban a jelenkor valósága?” „Az ilyesmi egyszerűen nem lehetséges!” „Mindinkább átéljük Léna szenvedéseit, s néhány osztálytársának viselkedése miatt egyre nő a felháborodásunk." „Gyermeki könyörtelenség mindig is létezett.” „Eleget törődünk-e azzal, ami a gyermekek szívében végbemegy?” „A film igazságosságra, bátorságra és nemeslelkű- ségre buzdít.” „Mindenkinek szüksége van-e filmre: gyermekeknek, szülőknek, pedagógusoknak?" „A filmben normális gyermekeket mutatnak nekünk, akikben egyszerűen összekeveredtek a fogalmak és az értékek, ez elég gyakran fordul elő a mai gyermekeknél.” „Ez a film éppen napjainkban a legaktuálisabb." Kérdésünk? Ki a film rendezője, mi a film címe? Figyelem! A pályázati felhívásnak megfelelően figyelje a keddi napokon a szegedi körzeti rádió és televízió műsorában elhangzó ide vonatkozó filmes kérdéseket is! Beküldendő: a fenti, valamint a rádióban és a televízióban feltett kérdésekre adott válaszok. Beküldési határidő: november 17., kedd. Cím: Békés Megyei Moziüzemi Vállalat, 5600 Békéscsaba, Luther u. 5/B.
