Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-05 / 261. szám
1987. november 5., csütörtök KHJÜf-fíTd Régészet az út szélén? Oknyomozó délelőtt a békéscsabai múzeumban Gyermekeknek rendeztek a közelmúltban, a múzeumi hónap keretében régészeti előadásokat. Egyre ml is ellátogattunk. A raktárban a lépcsőn, a székeken alig fért az osztály, de senki nem morgolódott a zsúfoltság miatt. Mert izgalmas, érdekes előadásban volt részük. Nem szokványos múzeumlátogatás volt ez, hisz kézbe vehették, megtapogathatták a kőkorszaki pattintottkő-kést, hajukba tűzhették a hajdan élt asz- szonyok fésűit, s szőhettek a különös szövőszéken, melyre nemrég egy battonyai ásatáson bukkantak rá. déskörét, mely elsősorban közművelődési téma. A publikálás lehetőségeiről faggatom őket, hisz valahol ez is megmérettetésükhöz tartozna. S ezzel fontos témához érkeztünk, hiszen nem mindegy, hogy a „szakma” tud-e a Békés megyei eredményekről, vagy sem. És ez Dr. Szénászky Júlia, a békéscsabai Munkácsy Múzeum régésze tartotta a rendhagyó történelemórát. A szűk egy órában bizony csak apró töredékét láthatták a gyerekek annak a mintegy 150 ezer tárgyat számláló gyűjteménynek, melyet a múzfum raktárában halmoztak fel esztendők során. Mert — ezt is ezen az előadáson tudtuk meg — a'hat- vanas évek végén . indult meg igazán szűkebb ha-* zánk régészeti feltárása. S mennyi még a tennivaló ... * * * Az előadást követően dr. Szénászky Júliával arról beszélgetünk, mennyire fontos a régésznek a „megmutatkozás". S egyáltalán fontos-e? Vagy megelégszik azzal, hogy az általa feltárt települések, sírok ismét napvilágra került leletei dobozokba rejtve — immár biztonságban — a múzeum raktárába kerüljenek? Mert nekem, a kívülállónak nem elég — ennyit már tudok beszélgetésünk kezdetén —, hiányolom a felnőttekhez szóló régészeti témájú előadásokat, a kiállításokról nem is beszélve . . . De hogy e hiányérzet kölcsönös-e és egyáltalán, mennyire feladata a régészetnek a „köz művelése”? Erre már tőle, dr. Szénászky Júliától várom a választ. A legfontosabb feladatunk természetesen az, hogy feltárjuk, restauráljuk, leltározzuk, egyáltalán biztonságban tudjuk ezeket a leleteket. Ige' óm, de a lelőhelyek felku.áfásában sokat segíthet a lakosság. S amennyiben azt akarjuk, hogy amikor hasonló tárgyakat találnak, jelentsék azt a múzeumnak, fel kell világosítani őket. Akár ilyen előadásokon is. Beszélgetés közben az asztalra tett apróságokat rendezgeti, hiszen nemsokára újabb csoport érkezik. Szigony, ékszerek, cserépedények, kőkori szobrocskák, szerszámok... Az évszázadokkal ezelőtt itt élt emberek megannyi „üzenete” a mának. Magam is némi megilletődöttséggel szemlél- getem a régmúlt idők emlékeit. — Jelenleg az egyetlen kommunikációs lehetőségünk a lakossággal, az ilyen gyermekelőadások tartása. Szívesen vállalkozom erre — hiszen roppant érdeklődőek, dús fantáziájúak ezek az emberkék —, de elégnek Előadás a múzeumban semmiképpen nem tartom. Sajnos a tapasztalat az, hogy Békéscsabán nem tudják, milyen leletek vannak a múzeumban .. . Honnan is tudnánk — vitatkozom előbb magamban, aztán hangosan is —, hiszen az állandó kiállítás, melyben régészeti anyag is helyet kapott, megszűnt. Ilyen tárgykörű időszaki kiállítás pedig a nyolcvanas évek elején volt utoljára. — És vidéki próbálkozások. Mezőberényben, Gyomén, Battonyán nagy érdeklődéssel fogadták kiállításainkat. Békéscsabán is lehetne alkalmanként hasonlókat rendezni az új feltárások anyagaiból. A több mint 150 ezer lelet közt számos olyan van, mely bemutatásra alkalmas. A szándék, s az anyag tehát megvan, összegzem magamban a hallottakat, s elhatározom, még utánajárok, mikor rendezik meg ezt az új bemutatót. Addig is — mivel az újonnan jövő gyerekek már az ajtóban toporognak — elbúcsúzom, s folytatom a kérdezősködést a másik két régész, Szatmári Imre és Medgyesi Pál „rezidenciáján”. * * * Ezúttal csak érintjük a kiállítások, s előadások kérFotó: Veress Erzsi nem csak, és nem elsősorban hiúsági kérdés .. . Mert lehet viszonyítani, kapcsolatokat keresni, tapasztalatokat levonni az itt talált leletekből, s az itt készült tudományos munkákból. Azaz lehetne . .. — Lehetőségeink minimálisak — kezdi a jogos panaszt Medgyesi Pál —, hiszen az országos folyóiratoknál többéves lemaradások vannak. Legalábbis mi így tudjuk, ráadásul úgy tűnik, hogy aki közelebb van a tűzhöz, az hamarabb közzéteheti eredményeit... Helyileg kellene megoldani ezt a kérdést, például a Békés Megyei Múzeumok Közleményeiben egy-egy ásatás összefoglalóját közreadni, ami más múzeumoknak is segíthetne. — Persze addig, amíg a fő gondom az, hogy hová írjak, mivel egészítsem ki, kivel rajzoltassak, és azt miből fizessem — egészíti ki kollégáját Szatmári Imre —, addig csak az íróasztalnak írunk. • Sok mindenről szó esik még, arról is, hogy e tudomány — úgymond — nem termelő ágazat. Ez csak pénzt visz el, de hozni nem hoz egy fillért sem. — Ha szorítani kell a derékszíjon, akkor a ránk szánt pénzekből vesznek el — folytatja Szatmári Imre. — Pedig a régészetet nem lehetne, nem szabadna mellőzni. Az emberekből hiányzik a régi dolgok iránti tisztelet. Sőt! Félve, hogy leállítjuk a munkát, inkább be sem jelentik, ha találnak valamit. Próbálom a beszélgetést visszaterelni az eredmények közzétételének lehetőségeihez. Hogy munkájukat megismerje a szakma, tanácskozásokon, konferenciákon is hallathassák hangjukat... — Nem tudok visszaemlékezni, hogy a múzeumi hónap keretében, vagy más alkalommal régészeti témában nagyobb konferenciának helyet adott volna a megye — mondja Szatmári Imre. — Lehet persze, hogy azért, mert nincs még olyan anyagunk, ami ide vonzaná az érdeklődőket. Ha meghívnak minket Szegedre vagy máshová, esetleg hozzá tudunk szólni egy-két témához, hogy nálunk is van ilyen... Ha meghívnak! Mert ide csak vánszorognak a hírek ... * * * Valóban ilyen elkeserítő lenne a helyzet? Dr. Szabó Ferenciül, a Békés Megyei Múzeumi Szervezet igazgatójától a régészeti kiállítás lehetőségéről érdeklődtem először: — Részletekbe menő tematika, végleges dátum még nincs, de mindenképp az idegenforgalmilag frekventált tavaszi, nyári időszakban szeretnénk megrendezni. A helyi publikálási lehetőségekre is rákérdezek. — A tudományos eredmények közzétételének több útja ismert. Tematikus üléseken szerepelhetnek — s szerepelhetnének többet is — régészeink. A népszerű formában való publikálástól idegenkednek, félnek talán, hogy „ellövik a puskaport”. Az igazi szakmai fórum a hazai tudományos folyóiratokban történő publikálás lenne. A helyi, múzeumi publikálási lehetőségek sajnos ritkásan jönnek. Csak a vegyes múzeumi évkönyv kiadása húzódik lassan három esztendeje, a hatalmas nyomdaköltségek miatt. Néhány jó példát említ. Elmondja, hogy Hajdú-Bi- har megyében a múzeumi szervezet levéltári és múzeumi évkönyvsorozatot ad ki. A megye két múzeumának külön évkönyve van ... — Nem hiszem, hogy szellemi kapacitásban volnánk kisebbek. Egyszerűen ott több csatornából jóval több pénz jön össze erre a célra .. . Mindenesetre nem mondunk le mi sem a vegyes múzeumi évkönyvről, jövőre feltétlenül meg kívánjuk jelentetni. Némi kis reménysugár. Az ígéret, a szándék, a gazdag leletanyag adott. Talán a közeljövőben láthatunk, hallhatunk, olvashatunk a régészekről. Addig is maradnak az ismeretterjesztő előadások, reméljük, nem csak gyerekeknek. Nagy Ágnes HANGSZÓRÓ Novemberi napokon, forradalmakra emlékező időben, gyakran emlegetjük Vlagyimir Iljics Uljanovot, akit a világon mindenütt Lenin néven ismernek. Szellemé meghatározó lett bolygónk forgásában, felismerései nyomán világrendszer szerveződött, amely igazabb életet ígér. Kusza, bonyolult világunkban iránytű a lenini1 tanítás, mérce, amelyhez igazodhatunk. Évtizedek politikai pál- fordulásai során sem csorbult az életműve, és nem a hagyaték hibája, ha sokan az ünnepi szónoklatokon idézik tanait. 70 évvel a forradalom győzelme után is, minden nemzedéknek újra meg újra, elölről kell kezdeni a tanulást. És — tudjuk — minden kezdet nehéz. Nvitnikék Régi igazság, az élet írja a legjobb történeteket. Ha jól számolom az időt, 1954-ben esett meg, tulajdon öcsémmel, hogy második elemista korában látogató érkezett az osztályukba. A tanító néni felszólította a fiút, mondja el, mire tanított Lenin? —» Lenin arra tanított... — itt egy kis szünet következett, majd kivágta: Engem nem tanított semmire. — Gondolkozz Gyurikám, hátha eszedbe jut. Ám a gyerek egyre 'jobban „belelendült”. — Az óvodában a Bertuska néni tanított, elsőben meg a Boriska tanító néni. Más engem nem tanított. Lenint nem is ismerem. Történt mindez 1954-ben, amikor még mosolyogni sem volt tanácsos az efféle feleleten. S a kérdést azóta is felteszik. Ä Nyitnikék legutóbbi adásában például, ahol a kisiskolások olyan válaszokat adtak, hogy Lenin az 1848- as szabadságharc vezére volt. Akadt gyerek, aki szerint festő volt... A rádióműsor készítői nem mosolyogtak, meg se botránkoztak, hanem nagy türelemmel, a korosztályhoz illő történeteket meséltek Lenin gyerekkoráról. Felidézték az élénk eszű, virgonc kis Vologyát, akit az iskolában nehezen tudtak megfékezni, mert minden leckét azonnal megértett, és utána legszívesebben csak rohan- gászni szeretett. Vendég lehettünk a századforduló Oroszországéban, ahol a pedagógusszülők otthon francia és német napokat tartottak, amikor a családban mindenkinek csak ezeken a nyelveken volt szabad megszólalni. Elképzeltem, hogy a mai Magyarországon vajon hány családban történik hasonló példa? Van-e igénye, és marad ! energiája a szülőknek, hogy olyan szellemi közegben neveljék gyerekeiket, ahol ha nem is a jövő Leninjei, de a !< „kiművelt emberek sokasága” megteremhet? Ez lenne vég- f re egy forradalmi tett. Tőled jön a fény rám ■ Szikrázó csillagokat gyakran kísérnek hűséges bolygók, J fénylő égitestek, amelyek csak azért ragyognak, mert tűk- j rözik a sugárzást. Embereknél fordulhat elő, szerencsés ’ esetben, hogy egymást kiegészítve, közös izzásban teszik I útjukat. Ezen csodás jelenségek egyike volt Illyés Gyula ; és felesége, Flóra asszony alkotó élete. Tőled jön a fény rám címmel a költő születésének 85. évfordulójára emlékezett a Kossuth rádió hétfő esti műsora. „Szerénység és , állhatatosság együtt forogva a legjobb áramfejlesztője az akaraterőnek” — mondta a régi hangfelvételen Illyés Gyula. Magyar—német—francia szakos tanári diplomával a tarsolyában Flóra a gyógypedagógusi pályát választotta, ahol 40 éven át nevelt, tanított. Türelemmel, szerényen, S állhatatosan. Közben otthon is ellátta az asszonyi mun- . kát, gyereket szült, költő férjének pedig segítő alkotótársa volt. Rossz kifejezéssel azt mondhatnánk, embertelenül sok munkát végzett. Ám éppen ő beszélt a hétfői rádióműsorban arról, hogy szereti a nehéz feladatokat, a munkában pedig örömét leli. Hiszen a munka tölti ki életünk legnagyobb részét, s ha értelmetlen, ugyan mire való maga az élet is? Derű, harmónia sugárzik az ilyen emberekből. Flóra asszony személyének varázsát — villanásnyi időre — magam is élvezhettem. Évekkel ezelőtt Illyés Gyulával készítettem interjút, és Flóra segített a beszél- > getést tető alá hozni. Pár hét múlva, amikor az írás megjelent, elvittem hozzájuk, s vele egy kis könyvecskét, amelyben olyan sorokat őrzök, mint Kisfaludi Stróbl Zsigmond és Mesterházi Lajos keze vonása, vagy Várnai Zseni verse. Fekvő beteg volt a költő, a feleség vitte be hozzá a küldeményt. Az egyik lapra odakanyarította a nevét, Illyés Gyula. Ügy látszik, Flóra keveselte a dolgot, mert visszament a szobába, és fölé íratta még: szeretettel. (Andódy) A Népszínház megyénkben Szívességszolgálat Ebben az évadban is számos előadással vendégszerepei a Népszínház társulata Békés megye különböző településein. November 17-én és 18-án Gyulán lépnek fel Benedek András—Kocsár Miklós Csudakarikás című zenés mesejátékával, illetve a Tóték- kal, Örkény István híres tragikomédiájával. Az előadások a művelődési Központban délután 3, este 7, a másik napon pedig 11.30 és 14 órakor kezdődnek. November 19-én az orosházi művelődési központban láthatják a gyerekek a Csu- dakarikast 10 és 14.30 órakor. December elsején Orosházán Dunai Ferenc A nadrág című komédiáját adják elő a Népszínház művészei este 7-kor, másodikén Csukás István—Darvas Ferenc Ágacska című zenés mesejátékából lesz két előadás, 10 és 14.30 órakor. Ezt a mesedarabot a gyerekek december 3-án délután 3-kor és december 4-én 11.30, illetve 14 órakor nézhetik meg a gyulai művelődési központban. December 3-án este 7- kor A nadrágot játsszák Gyulán. 1988. április 12-én a nagy- szénási művelődési házban vendégszerepei a Népszínház társulata A nadrág című komédiával, az előadás 19.30 órakor kezdődik. Másnap, 13-án Csorváson látható ugyanez a darab, este 8-kor. Április 14-én a mezőberényi művelődési központban délután 3-kor az Ágacska című mesejátékot, este 7-kor A nadrágot játsszák a Népszínház művészei. Április 15-én Szarvason délután 3-kor kezdődik az Ágacska előadása; 25-én lesz a Júliusi éjszaka, Hunyady Sándor vígjátéka, este 7-kor. Másnap, 26-án Orosházán vendégszerepeinek vígjátékkal, az előadás itt is este 7- kor kezdődik. Április 28-án a nagyszénási művelődési házban a Sándor, József, Benedek című zenés mesét láthatják a gyerekek (a darabot Békés József írta, és bemutatta a Jókai Színház is Békéscsabán), az előadás 14.30-kor kezdődik. Május 17-én Flotow A richmondi vásár című játékát adják elő a szarvasi művelődési központban este 7-kor. Ugyanez a darab másnap, december 18-án az orosházi művelődési központban látható, ugyancsak este 7-kor, december 19-én pedig Mezőberényben, este 7-kor játssza a Népszínház társulata Flotow énekes darabját. A napi- és hetilapok — közöttük lapunk — postájában gyakran találhatók olyan olvasói levelek, amelyek írói — kedvezőtlen szociális helyzetükre hivatkozva — a szerkesztőséghez fordulnak segítségért. Nem pénzbeli támogatásról van szó — hiszen ilyenre nincs lehetőség —, hanem ezt írják: adják közre kéréseiket, hogy akik tehetik, küldjenek neki vagy családjunak olyan használható holmikat (kinőtt gyermekruhákat, cipőket,« játékokat, könyveket, avagy szükségtelenné vált egészségügyi fölszereléseket, már félretett, de még működő rádiót, televíziót, lemezjátszót, használt lemezeket, magnószalagokat stb.), amelyeknek beszerzése számukra! — anyagi helyzetük miatt — nem lehetséges, vagy nagy megterheléssel járna. Másfelől pedig olyan levelek is érkeznek, amelyeknek írói éppen ilyen, használatból kikerült tárgyakat ajánlanak föl azoknak, akik anyagi helyzetük, magányosságba kényszerült- ségük miatt örömmel fogadnák el ajándékul azokat. összességükben — közismerten — igen-igen nagy értékű, immáron „elfekvő” és csupán a helyet foglaló dolgok halmozódnak föl családoknál.' Ezeket a jóérzésű felajánlókat és a jelentkező szükségigényeket — szívességszolgálati alapon — össze lehetne hangolni. A kéthavonként megjelenő Szabadidő Magazin adott teret és lehetőséget ennek. A lap közli a beérkezett és beérkező kéréseket, felajánlásokat (amelyeknek írói azt is kérhetik, hogy nevüket és címüket ne tegyék közzé). Ezután levélbeli tájékoztatás révén a megnevezett Szívességszolgálat egyezteti ezeket, és összekapcsolja az ugyancsak beérkező szívességi felajánlásokkal. Azaz: a Szívességszolgálat közvetlen, mintegy személyes kapcsolatot teremt az ajándékozók és a megajándékozottak között. (A kérést tartalmazó levelekre a Szabadidő Magazinban található szívességszolgálati szelvényt kell majd fölragasztani. A Szívességszolgálat címe: 1077. Budapest, Izabella u. 31.)
