Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-02 / 258. szám

,1987. november 2., hétfő NÉPÚJSÁG SZERKESSZEN VELÜNK! Válaszolt az illetékes A Békés Megyei Népújság 1987. október 12-i számának „Szerkesszen velünk” rova­tában a „Nincs nyugalmunk” címmel megjelent cikkre az alábbi tájékoztatást adom: A Kossuth utca lakói által kifogásolt zajártalom ügyé­ben a városi tanács vb mű­szaki és termelés-ellátásfel- ügyeleti osztályai már több ízben tartottak vizsgálatot és a jogszabályi lehetősegek fi­gyelembevételével megtették a szükséges intézkedéseket. Ennek eredményeként az egyik szórakozóhely („Zenés presszó”) zeneszolgáltatása 22 órára lett korlátozva. A másik zenés szórakozóhely („Fantázia presszó”) tulajdo­nosa, a Békés Megyei Ven­déglátóipari Vállalat a zene­szolgáltatást korlátozó hatá­rozatot megfellebbezte. A másodfokon eljáró Békés Megyei Tanács V. B. keres­kedelmi osztálya elrendelte a vendéglátóipari vállalat részére a zajszintmérést, s ezt — ellentétben a cikkben közölt „Megyei Tanács”-csal — a vállalat is elvégeztette. A mérés eredménye: az esz­presszóban „zajhatártúllé- pés” nincs. Ennek alapján a másodfok megsemmisítette az első fok zeneszolgáltatást korlátozó határozatát. Meg­jegyzem, hogy egy mérés több tízezer forintba kerül. Mivel ez jelentős összeg, nincs arra lehetőség, hogy a panaszosok zajészlelésénél eldönthessük, valóban túllép­te-e a zajszint határát, vagy csak a panaszosoknak kel­lemetlen. Tény, hogy a főutcán, vá­rosközpontban, szórakozó­hely közelségében élni és lakni előnyös is és hátrá­nyos is. A levél írói a lakó- környezet hátrányos körül­ményeiről panaszkodnak, sajnos, a lakóhelyválasztás­nál a körülményekkel is szá­molni kell. Tudom, hogy az ott lakók jelentős összegeket áldoztak a lakásuk megvá­sárlására. Vásárlásukkal egy, már meglévő környezetbe kerültek — amivel számolni­uk kellett —, most már a kialakult szórakozóközpont működését nehéz úgy korlá­tozni, hogy az ne zavarja éle­tüket. A városi életnek vannak zajártalmai. A város külön­böző helyén ez másként je­lentkezik. Az utca zaja más a főútvonalakon, más Gyo­pároson. Az átmenő forga­lom, autóbuszmegállók, for­galmi lámpák, zeneszolgálta­tás stb. lakossági igényeket elégítenek ki egyfelől, más­felől a környékük nyugal­mát zavarják. De lehet enél- kül élni? Nem. Vagy meg­szüntetjük a város üzemelé­sének zajait, így a városi éle­tet, vagy kompromisszummal együtt élünk velük. Kompro­misszumot mondok, ez fel­tételezi a zeneszolgáltatók, azt igénybe vevő fiatalok kulturált magatartását, azt, hogy számolnak környeze­tükkel, lojálisak azzal. A szórakozóhelyek üzemelői, s a környéken lakók egy része között igen nagy az ellentét, ezért azt javaslom, hogy az érdekeltek közreműködésé­vel lakógyűlést tartsunk. Ott próbáljuk egyeztetni a kü­lönböző érdekeket. Hatósági szabályozás valamely fél ér­dekét sértve próbál „meg­egyezést”. Ha ez nem jár kölcsönös megértéssel, a ha­tározat nem hoz tartósan végrehajtható eredményt. A megbeszélésig kérem a bejelentők türelmét. Mihály András tanácselnök, Orosháza Biciklire, pajtások! 1987. október 10-én osztályfő­nökünk, Patai Jánosné bele­egyezésével mi, a békéscsabai Padrah Lajos Általános Iskola 8. c osztályos tanulói, Patai Fe­renc tanár úr és Sajben Ilona tanárnő vezetésével kerékpártú­rán vettünk részt. A gyülekező háromnegyed 9-kor volt az Is­kola előtt. Mindenki megérke­zett, Így negyed 10-kor elin­dultunk. 10 óra után fáradtan ugyan, de megérkeztünk a cél­ba: Póstelekre. Lepakoltunk, és meguzsonnáztunk. Egy kis erőt gyűjtöttünk, ezután a csoport szanaszét szaladt. KÜ merre lá­tott. Az erdőben sétáltunk, megnéztük a kastély romjait. Dél körül újból összegyűltünk, és elfogyasztottuk az ebédet. Utána megint a kóborlás kö­vetkezett. Délután fél 4-kor nye­regbe szálltunk, és Irány Csa­ba! 5 órára mindenki hazaért. Az idő remek volt. Na persze a kirándulás is. Köszönjük szé­pen! Kovács Katalin és a 8. c osztály A kertész-szigeti nyugdíjasklub nagy érdeklődéssel kísért író­olvasó találkozót rendezett a közelmúltban. Íróvendég Ber­talan Ágnes, az est házigazdája Miklya Jenő, a Sárréti Mú­zeum igazgatója volt Fotó: Oravszki Ferenc Találkozás a tótkomlósi áfésznél Kulturális napok keretén belül hagyományos nyugdí­jastalálkozó volt nemrég a Tótkomlós és Vidéke Áfész- nál. Jólesett találkozni azokkal a kedves ismerősökkel, mun­katársakkal, akikkel ezelőtt 5-10 évvel együtt dolgoztunk. A rohanó életben vannak nyugdíjasaink, akikkel csak ezen a szép napon találko­zunk. Vasárnap, október 25-én délben a Komló étteremben hófehér abroszokkal, virág­gal díszített s megterített asztalok várták az ünnepi találkozóra a meghívott nyugdíjasainkat. Szilvásiné szb-titkár szeretettel köszön­tötte a nyugdíjasokat. Kö­szöntés után István Márta és Tuska Tündi VII. o. tanulók elszavalták a nagymamák­hoz, nagypapákhoz szóló megható versszavalatukat. Majd Pipis János ig. elnök tájékoztatót adott a jó ered­ményekről. Megható ünnepi beszéde után ünnepi ebéd­del, édességgel vendégelték meg nyugdíjasainkat. Kellemes volt a hangulat, volt tombola, igen sok nye­remény, s mindenki jól érez­te magát. Mindezért köszönetét mon­dunk az áfész igazgatóságá­nak, párt- és szakszervezeti bizottságának, ezért a felejt­hetetlen ünnepi találkozóért. Nem utolsó sorban akik a fi­nom ebédet készítették ré­szünkre. Balogh Erzsébet, Tótkomlós Kirándulás Bucsátói — Gesztre és Biharugrára Nagykanizsáig 1987. október 9-én, reggel 7.30-kor indultunk mi, a Bé­késcsabai Szabó Pál Téri Ál­talános Iskola honismereti szakköre (7. b osztály) és út­törőcsapatunk tagjai, Geszt­re. Utunk a geszti kastélyba vezetett, ahol Jantyik Tibor bácsi, a mű .odési ház ve­zetője ismertette velünk a kastély történetét. Ez a te­rület régen a Tisza család birtoka volt. Egy ideig Tisza Domokos szolgálatában állt Arany János, mint házitaní­tó. Az udvaron megtekintet­tük a kis házat, melyben mű­veiből kiállítást rendeztek. Utána Biharugrára mentünk. Itt megnéztük a Szabó Pál-emlékházat. Szabó Er­zsiké néni (Szabó Pál lánya) szeretettel fogadott bennün­ket. Későb elhelyeztük a ke­gyelet virágait (amelyeket magunkkal hoztunk) az író, Szabó Pál sírján. Biharugrán Szluka Matyi bácsi, a helyi általános iskola úttörőcsapat- vezetője kalauzolt bennün­ket. Az ő segítségével egy kicsit megismertük az isko­la, a falu életét, majd elláto­gattunk a biharugrai halgaz­daságba. Programunk emlékezetes pontja a biharugrai Túró Ru- di-üzem meglátogatása volt, ahol mindenki örömére, megkóstolhattuk a gyár kész­termékeit. Mindkét faluban fölkerestük a könyvtárt is. Ezen a napon jól éreztük magunkat, és sok újat lát­tunk, tanultunk. Reméljük, hogy a honismereti szakkör keretében még sok kirándu­láson részt vehetünk. Klaváts János 7. b osztálytitkár Fiatal párttitkárunk, Fe­hér László vezetésével most a közelmúltban országjárá­son vettünk részt. Első állo­másunk Karcag város, ahol az idegenvezető várt. Utunkat folytatva a Fe­rihegyi repülőteret tekin­tettük meg, majd rövid vá­rosnézés Budapesten, ezt kö­vetve Székesfehérváron ebé­deltünk. Végigutaztunk a Balaton partján, s közben Siófokon néhány órát tartóz­kodtunk. E hosszú út után Nagyka­nizsán kaptunk szállást, s az út fáradalmait kipihentük. Másnap Zalakaroson egész napos fürdés volt, a gyógy­víz tizenháromféle betegség megkönnyítésére szolgál. A harmadik napon Keszthelyen jártunk, ahol a kastélyt te­kintettük meg. Utunkat foly­tatva Badacsony érintésével Balatonfüredien több órát töltöttünk, sok érdekességre lettünk figyelmesek, a szív­kórházat is megtekintettük, s annak történetét hallgattuk meg, és sétáltunk Balaton- füred hatalmas fái alatt, a parton. Utolsó állomásunk Kisúj­szállás, ahol ízes vacsorával vártak bennünket, s a tsz el­nöke, Nyakó István fogadott bennünket. Béres Antal, Bucsa Táborozások, és egy „hadviselés” Csőre Tünde vagyok, a gyo- maendrődi 1909. sz. Dózsa György Úttörőcsapat tudósítója. Most az elmúlt nyárról Írok. Csapatunkban minden évben sok lehetőség van a táborozásra, így volt ez az Idén Is. A zse­lici dombságon, az NSZK-ban, az NDK-ban, Szovjetunióban, Szanazugban, Zánkán, kerékpá­ros és gyalogos vándortáborok­ban vehettek részt a pajtások. Csapatunkban már hagyo­mány, hogy szeptember 29-én számháborút rendezünk. A ra­jokat felosztottuk „osztrákok­ra” és „magyarokra”. Az előző napi csapatgyűlésen elhangzott a „hadüzenet”. Másnap a rajok kivonultak a csatatérre, és meg­kezdődött a háború. Mindkét seregnek az a feladata, hogy megtalálja a zászlót. Ha ez nem sikerül két órán belül, akkor a „halottak” száma dönti el a győzelmet. A nagy csata végén finom ebéd várta a harcosokat, amit a szakácsok főztek. Csőre Tünde, Gyomaendrőd ló befektetés, plusz KÖTVÉNYTOMBOLA VAL LAKÁSNYEREMÉNY: EZ A TAKARÉKPÉNZTÁRI KÖTVÉNY, melynek lejárata 7 év, kamatozása kétféle: ■— a kamatszelvények évente történő beváltása esetén évi 12 százalék — a kamat- és a törlesztőszelvények 1994. november 2-től hiánytalan állapotban történő bemutatása esetén a kötvény tulajdonosának a névérték és annak 12 százalékos kamatos kamata jár, amely évi 17,3 százalékos hozamot jelent. II kötvény és hozama adémentes! A takarékpénztári kötvény megvásárolható 1987. november 2-től az OTP valamennyi hálózati egységében és a totó-lottó kirendeltségekben. Nyugdíjba vonult Pali bácsi! A békéscsabai Mezőgép törzsgyárának vezetősége és társadalmi szervei nagy fi­gyelmet fordítanak azokra a dolgozókra, akik több évti­zeden keresztül becsülete­sen, lelkiismeretesen és oda­adással végzik munkájukat, így volt ez most is, amikor a közelmúltban a gyár KISZ-klubjában Bottá Pált búcsúztatták. Ez alkalomból Kovács György, a vállalat igazgatója köszöntötte Pali bácsit. Méltatta a több mint 3 és fél évtizedes, becsületes, fáradságot nem kímélő mun­káját. Mint garanciális sze­relő kezdett dolgozni 4952. december 9-én. Ezután tar­goncavezető, majd művezető volt, 8 éve pedig a volánnál ül. Ez idő alatt több mint 160 ezer kilométert tett meg balesetmentesen. Többszörös kiváló dolgozó is. Most a nyugdíjba vonulás­kor a vállalat igazgatója nyújtotta át a 35 éves törzs- gárdaoklevelet, a Kiváló Dolgozó kitüntetést a vele járó pénzjutalommal együtt, majd jó erőt, egészséget kí­vánt az ünnepeltnek. Ezt követően Csepregi Pál gyár­vezető, Lipták Kálmán szb- titkár, Tyukedi János párt­titkár és Podani Györgyné személyzeti és _ munkaügyi osztályvezető keresetlen szavakkal köszöntötték, hosz- szú, boldog nyugdíjaséveket kívánva. Természetesen akis ünnepség alkalmából közvet­len munkatársai is minden jót kívántak és ajándékkal kedveskedtek. Uhrin János tudósító, Békéscsaba Traktorosiskola „Mezőhegyes 32/1948” F. Nagy Mihály szeghalmi traktoros nyugdíjba vonulá­sa alkalmából cikk jelent meg a Békés Megyei Nép­újságban, és legutóbb a Népszabadságban is. Mind­két cikkben az áll, hogy az ország első traktoros iskolá­ja 1949-ben Zsámbékon in­dult. Ez a megállapítás téves, ugyanis az első traktoros is­kola — hivatalosan Mező- gazdasági Gépkezelő Tan­folyam — 1948. október 18- án Mezőhegyesen indult, és december 2-án, záróvizsgá­val ért véget. A vizsga alapján bizonyít­ványt adtak, amely azt ta­núsítja, hogy a részt vevő traktorok, traktoros talaj­művelő gépek, boronák, ve­tőgépek, kapálógépek, csép­lőgépek, vetőmagtisztító gé­pek, öntözőszivattyúk és el­sősegélynyújtás tantárgyak­ból milyen eredménnyel tett vizsgát. Az én bizonyítványom száma Mh. 32/1948. A tanfolyam résztvevői az ország minden részéből ver­buválódtak, még Budapest­ről is volt négy hallgató. Az iskola vezetője és egyben a politikai ismeretek előadója Nimi Ferenc, a műszaki tan­tárgyak előadója Bárdosy Géza mérnök, a műszaki gyakorlatok vezetője pedig Moskovics Pál technikus volt. A közelgő negyvenéves év­forduló alkalmából jó vol­na, ha a Békés Megyei Nép­újság fel tudná vállalni egy találkozó megszervezését. Annak idején a gépállomá­sok megszervezésével, a szak­emberképzés beindításával a szocialista mezőgazdaság műszaki fejlesztésének alp­jait rakták le, amely — úgy gondolom — méltó arra, hogy negyven év múltán megemlékezzenek róla. Dr. Lipcsei István, Orosháza, Dózsa Gy. u. 8. * * * A találkozó szervezésére ugyan nem vállalkozhatunk, e soroknak viszont készség­gel adunk helyt, biztatva az egykori tanfolyamhallgató- gat és a mezőhegyesieket, rendezzék meg az összejöve­telt, amelyen — ha meghí­vást kapunk — szívesen részt veszünk. Elismerés a Volán forgalmistájának Szükségesnek tartom, il­letve érzem, hogy, a kedves újságolvasóval közöljem (az újságon keresztül), hogy vannak még kedves, udva­rias forgalmisták, akikre néhány jó szóval és mo­sollyal, talán mondhatom, hosszú időre visszaemlékez­nek az utazók és az a gyer­mekcsoport, valamint kísé­rőik, akik X. hó 21-én, szer­dán délután utaztak Mező- kovácsháza nemrég megnyílt impozáns autóbusz-állomá­sáról 14.55-kor induló járat­tal Magyarbánhegyesre. Tud­niillik ezek a gyermekek mind kisegítő iskola lakói, s az ablaknál ülő forgalmista (mint később tudtam meg, Lukács Bélának hívják), né­hány kedves, barátságos sza­vával szinte ámulatba ejtet­te a gyermekeket, és a töb­bi utast is. Én jómagam több alkalommal is megfordulok vásárlás céljából az autó­busz-állomáson, mert vidék­ről utazom be általában ez időben, és tapasztaltam, hogy ez a jó 40-es fiatalember tü­relemmel és odaadással fog­lalkozik minden érdeklődő tájékozatlan utassal. Kíván­juk, hogy nagyon sokáig le­gyen ilyen türelmes és se­gítőkész minden kedves utas­sal, s főként az olyan rá­szoruló gyerekekkel, akik e napon is utaztak. Ezért ké­rem önöket, hogy ha mód és lehetőség nyílna a lap ha­sábjain, szeretném megkö­szönni magam és több utas- társam nevében mindezt. B. B. és utastársai, Kunágota Kemikál Epítőanyag-lpari Vállalat újkígyóst szigetelőlemez­gyára FELVÉTELRE KERES villanyszerelőt Bérezés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a gyár személyzeti vezetőjénél, Újkígyós, Kossuth L. u. 110. sz. alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom