Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-04 / 260. szám

NÉPÚJSÁG 1987. november 4„ szerda 0 gazdaság­és szövetkezetpolitikai bizottság ülése Ülést tartott tegnap dél­előtt az MSZMP Békés Me­gyei Bizottságának gazda­ság- és szövetkezetpolitikai bizottsága. A megjelenteket Kiss Sándor, az MSZMP Bé­kés Megyei Bizottságának titkára köszöntötte, majd a résztvevők szóbeli tájékoz­tatót hallgattak meg a Csongrád, Békés megyei vámhivatal tevékenységéről. Dr. Bábinszki Gábor pa­rancsnok részletesen szólt a vámhivatal feladatköreiről, köztük az utas- és ajándék- forgalom, a külkereskede­lem Békés megyei alakulá­sáról. A következő napirendi pontként a bizottság meg­vitatta a dr. Forrai József által készített írásos beszá­molót, mely a gazdasági, társadalmi kibontakozást szolgáló időszerű megyei tudománypolitikai feladato­kat gyűjtötte egybe. A bi­zottság értékelte a megyei évtizedes múlttal rendelkező kutatóbázisok jelentőségét. Emellett felhívta a figyel­met a megyén kívüli tudo­mányos kutatóintézetekkel való jó kapcsolat hasznossá­gára, amelyek révén az új kutatási eredményeket sike­rült a megye — elsősorban — agrárszférájában alkal­mazni. Szó esett továbbá arról, hogy a megyében élő, dol­gozó 12 ezer felsőfokú vég­zettségű szakember sok-e, vagy kevés. Természetesen cél a magasabb képzettsé­gűek mind nagyobb létszá­mú megyei foglalkoztatása, ám a hangsúlyt a meglévő szellemi kapacitás minél jobb és ésszerűbb kihasz­nálására kell helyezni. A most megfogalmazott me­gyei tudománypolitikai fel­adatokat egyébként a közel­jövőben az MSZMP Végre­hajtó Bizottsága is tárgyal­Csúszóssá válnak az utak... ...ha sikerül félreugranunk Ijesztőek a rendőrségi adatok. Naponta adnak hírt balesetekről, halálos ka­rambolokról.! Áldozatul esik 'öreg, fiatal és gyerek egy­aránt. Esetenként figyelmet­lenül, ittasan, fáradtan és idegesen vezetünk. És az idős emberek, a gyerekek, egyszóval a gyalogosok ijed­ten ugranak félre . . ., ha si­kerül félreugraniuk. Sokan, nagyon sokan hal­nak meg értelmetlenül a mások hibájából. Megdöbbentő a hír: Gyu­la belterüleétn, feltehetően ittasan vezette személygép­kocsiját dr. Kovács Gábor. A gyorshajtása miatt vele szemben intézkedő rendőrök elől menekülni próbált. El­ütött egy vele azonos irány­ba közlekedő kerékpárost, és anélkül, hogy megállt volna, továbbhajtott. A ke­rékpáros a helyszínen meg­halt. Annyira nem lehetett it­tas a gépkocs'ivezető, hogy ne mérje fel: büntetése ta­lán tizedolyan súlyos, mint amit a halálos gázolásért kap majd. Arról nem be­szélve, hogy esztelen szá­guldásával könnyen töme­ges balesetet is okozhatott volna ... ) Vijjog a mentő szirénája, és mi reszketve azonosítjuk be hozzátartozóink tartóz­kodási helyeit. 74 éves bá­Kapható az olcsó csonkolt csirkecomb Hogy a hét közepétől ál­talában kisebb-nagyobb so­rok állnak Békéscsabán a Kulich Gyula-lakótelepi Húsker baromfi-lóhús bolt­ja előtt, az megszokott kép. Az már kevésbé jellemző, hogy a sorállók között han­goskodás, a boltba bekiabá­lás legyen, mint akkor ott- jártamkor. — Biztos az ismerőseinek teszi félre . . . azért nem kapunk mi .. . — kiabál egy idős asszony, arca eltorzul a méregtől. — Vagy valamit kap attól, akinek ad belőle ... — kont- rázik egy jó erőben levő fiatal férfi. A hangulat kétségbeejtő zaklatottságra utal. — Mi történt? — kérde­zem Szloszki Györgytől, a bolt vezetőjétől. — Azért a felháborodás, mert a Békéscsabai Barom­fifeldolgozótól nem kapjuk a mindenki által kedvelt ol­csó csirkecombot. Pedig másból igazán jó az ellátá­sunk, van rengeteg más ol­csó szárnyashús. Hiába, a csonkolt comb a legkereset­tebb . .. A Békéscsabai Baromfifel­dolgozó Vállalat igazgatója, Ulbert István és kereskedel­mi helyettese, Pinke Sán- dorné tudnak a problémá­ról. — Nem egy telefont ka­punk ez ügyben naponta — mondja a vállalat igazgató­ja. — Bevallom, törtük a fejünket a megoldáson, de beszéljen erről a helyette­sem .. . Pinke Sándorné szinte kí­vülről ismeri az adatokat, számokat, szállításokat. — Ha azt mondom, hogy 54 százalékban adunk ki ol­csó árut, -akkor azt hiszem, jogos a kisker elégedettsége. — Nem is ezt kifogásol­ják, most csak a csonkolt csirkecombról beszéljünk. — Rátérek arra is. A megye 400 egységébe heten­te két alkalommal szállí­tunk termékeinkből; A cson­kolt csirkecomb egy részét a nemrégen indult üze­münkben dolgozzuk fel pá­rizsinak, virslinek. Ezekre is szüksége van az emberek­nek. Sőt, nagyon is keresett termékek. A fennmaradó csirkecomb egy részéből meg — úgy gondolom — elsőd­legesen a mi dolgozóinkat kell ellátnunk. Hogy mégis találjunk egy mindenkit megnyugtató megoldást, úgy döntöttünk, Békéscsabán a saját boltunkon kívül (ahol bárki vásárolhat délelőtt 8— 11-ig) ellátjuk még a Ku­lich Gyula-lakótelepi Hús- ker-boltot, a Lencsési nagy ABC-t és a' Tanácsköztársa­ság úti húsáruházát. így a várost tulajdonképpen Ja- minától a városközpontig és a Lencsési-lakótelepig ki­szolgáljuk az olcsó comb­ból. Sőt még a piacon is árulják. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy min­dennap bármennyi kapható lesz, hiszen a lehetőségeink behatároltak. B. V. Az ipar háromnegyedévi fejlődése A KSH adatai szerint az ipari termelés az év első ki­lenc hónapjában 2,8 száza­lékkal emelkedett, ez némi élénkülést jelez az előző két évhez képest, s valamelyest meghaladja a tervben elő­irányzott ütemet is. A. növe­kedési ütem azonban ne­gyedévről negyedévre mér­séklődött: az I. negyedévben 4,3 százalékkal, a II. negyed­évben 3,9 százalékkal, a III. negyedévben 0,2 százalékkal nőtt a termelés. Az állami vállalatok termelése az átla­gosnál kissé mérsékeltebben emelkedett, míg az ipari szö­vetkezetek teljesítményei to­vábbra is dinamikusan (kö­zel 7 százalékkal) bővültek. A szerkezeti változások to­vábbra sem kielégítőek, a feldolgozóipar a tervezettnél kisebb arányban növelte ter­mékkibocsátását. Kilenc hó­nap alatt legnagyobb mér­tékben a vegyipar (6,3 száza­lékkal), a villamosenergia­ipar (4,3 százalékkal) és az építőanyag-ipar (3,8 száza­lékkal) termelése bővült. Az élelmiszeripar és a gépipar az átlagnál kissé mérsékel­tebben (2,6, illetve 2,1 száza­lékkal), míg a bányászat, a kohászat és a könnyűipar 1 százalék körüli mértékben növelte termelését. A keres­let bővülése alapján az épí­tési szigetelőanyagok, a tég­la- és cserépipari, a mű­anyag-feldolgozóipari, a gáz­gyártási, az épületasztalos­ipari, valamint a növényolaj­ipari termékek előállítása nőtt a leggyorsabban. A belföldi és az exportér­tékesítés lényegében azonos ütemben nőtt. A konvertibilis elszámolású áruforgalomban az utóbbi hónapokban élén­kült a kivitel, így az ipari termékek kilenc havi export­ja folyó árakon számítva 16 százalékkal, mennyiségben pedig mintegy 7-8 százalék­kal meghaladta az egy évvel korábbi szintet. A nem ki­elégítő strukturális változá­sokat tükrözi azonban, hogy a gépipari termékek export­ja elmarad a kívánt szintből, s a kivitel az anyag- és ener­giaigényes termékek irányá­ba tolódik el. Kedvezőnek tekinthető ugyanakkor a könnyűipari cikkek kivitelé­nek gyors növekedése. csival rohannak a kórház­ba. Hiába. Kerékpárjával Békéscsaba belterületén irányjelzés és körültekintés nélkül kanyarodott balra úgy, hogy nem vette figye­lembe a vele szemben sza­bályosan közlekedő teher­gépkocsit. Az összeütközés következtében az idős em­ber a kórházban belehalt sérüléseibe . . . Orosházán egy két és fél éves gyerek szaladt ki az úttestre. Egy gépkocsi el­ütötte. Pedig a szülők a gyerekkel voltak. Vajon hova figyelhettek, ha nem a magára még vigyázni alig tudó gyerekükre? Hányszor, de hányszor fordult már elő, hogy álló autóbusz mögül hajtanak ki az útra úgy, hogy az arra menő jármű, bármilyen las- sani is hajtott, már nem tudta elkerülni a balesetet. Hogy pesszimisták va­gyunk? Meglehet! Tudva­lévő, hogy a közlekedési balesetek száma így, ősszel ugrásszerűen • megnövekszik. Romlanak a közlekedés ob­jektív körülményei. Esik az eső, a hó. Csúszóssá válnak az utak. Romlanak a fék­hatások. Korán sötétedik. Leszáll a köd, nehezítve a gyalogosok és a járműveze­tők partnerkapcsolatait. Ez! év első kilenc hónap­jában 564 személysérüléses baleset történt. 33-an hal­tak meg a közutakon. Legyünk különös tekin­tettel a közlekedésben hát­rányos helyzetűekre; az idősekre, a gyerekekre, a mozgás- és hallássérültekre, a vakokra és gyengénlátók- ra . . . Egyszóval vigyázzunk magunkra és az embertár­sainkra. n .. Szakszervezeti tanfolyamok Az új adórendszerrel és az önálló vállalati gazdálkodás­sal kapcsolatos más ismere­tek elsajátítását az élelmi­szer-ipari üzemek szakszer­vezeti vezetői és aktivistái részére — az ÉDOSZ szerve­zésében — tanfolyamokon, előadássorozatokon teszik le­hetővé. Az élelmiszer-ipari szakágazatok szb-titkárai számára országos értekezle­teket tartanak, ezeken az iparági sajátosságok figye­lembevételével elemzik egye­bek között a bérek bruttósí­tásával kapcsolatos teendő­ket és a kollektív szerződé­sek elkészítéséhez adnak út­mutatást, segítséget. Megvi­tatják a jövő évi szakmai feladatokat is, mindenekelőtt azokat, amelyek a lakossági ellátással, illetve az export­feladatok teljesítésével kap­csolatosak. A megyékben az élelmi­szer-ipari üzemek tisztségvi­selőit, a bizalmiakat, főbizal­miakat és a szakszervezeti bizottságok tagjait készítik fel a soron következő tenni­valókra. Általában 50-60 résztvevője van ezeknek a tanácskozásoknak, amelyek többnyire egynaposak, de — amennyiben az adott térség­ben az átlagosnál nagyobb súlya van az élelmiszer-ter­melésnek — egy-két napra jönnek össze az érintettek. Az ÉDOSZ-nál azért tart­ják fontosnak ezeket a meg­beszéléseket, mert az élelmi­szer-ágazatnak egész sor olyan sajátossága van, amely eltér más iparokétól; ezeket figyelembe kell venni a kol­lektív szerződésekben, ellen­kező esetben elsikkadna a kollektívák érdekeltsége. Az élelmiszer-ipari üzemek jó­részében a nyári szezonban három műszakban folyik a termelés, igen sokan dolgoz­nak ilyenkor nyújtott mű­szakban, és nagy számban foglalkoztatnak külső mun­kaerőt. A téli szezonban már kisebb a munkatempó, hi­szen ilyenkor jobbára a ter­mékek csomagolása, üvegek­be való töltése ad munkát. Erre tekintettel kell lenni a bérezésnél a továbbiakban is, ugyanúgy, mint arra, hogy mindennek az ellenke­zője is igaz: például a cu­koriparban, ahol éppen az őszi-téli időszakban tart a főszezon. Az élelmiszer-ipa­ri üzemekben a kollektív szerződések alakításánál számolnak azzal is, hogy ed­dig nem egy helyen 10—15- féle pótlékot számoltak el, s bár jövőre egyszerűsítik a bérezést — az értekezletek tanúsága szerint —, egybe­hangzó a kívánság: tartsák fönn például a minőségi ter­melés megkülönböztető ösz­tönzőit. Az exporttermelés­ben, ahol a kollektíváknak jelentős erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy megfe­leljenek a követelmények­nek, a továbbiakban még na­gyobb szerepet szánnak a végzett munka differenciált anyagi megbecsülésének. Történelmi képsor — tanulságokkal A dalból egy szót sem lehet kihagyni — vallja egy orosz közmondás. Vagyis azt, ami egységes, összetartozó, nem lehet tetszés szerint átkölteni. „Történelmünk csak egy van, és ez a történelem meg­változtathatatlan”, mondta az októberi forradalom ju­bileumi ünnepségein elhangzott beszédében Mihail Gorbacsov. Minden országra érvényes igazság ez, de talán sehol nem annyira időszerű manapság, mint a jelent átalakító, a jövőképet újra felvázoló, és egyide­jűleg a múlt „fehér foltjainak” fokozatos eltüntetésére vállalkozó Szovjetunióban. Ne feledjük: lassan-lassan távozik az életből azok nemzedéke, akik számára hozzátartozók, barátok, munkatársak személyes tragédiáját jelentette az, amit a sztálini korszak bűneiként, túlkapásaiként értékelt a főtitkári beszéd. És felnőtt egy nemzedék, amely nem, vagy csak valamit hallott a szovjet történelem úgynevezett kényes kérdéseiről. Hiszen 1965 után le­állították a rehabilitálások folyamatát, és a történet- írásból is kimaradt eddig az 1937—38-as évek töme­ges repressziója, áldozatainak életrajza. Most ezek a kérdések egy bizottság munkáján keresztül, és az új párttörténet megírása keretében ismét napirendre ke­rülnek. Meglehet, hogy egy hivatásos történész számára többnyire az ismert nyomvonalon haladó értékelést adott az SZKP KB főtitkára az utóbbi hét évtized fejlődéséről, útkereséseiről, tévelygéseiről, sokáig mel­lőzött és elhallgatott fő- és mellékszereplőiről. A szov­jet átagember azonban emberemlékezet óta először hallhatott egy ilyen ünnepi beszédben érdemi és ár­nyalt értékelést erről az emberéletnyi korról. Olyan értékelést, amely a kiközösítés szándéka nélkül helyez­te el a történelmi arcképcsarnokban Buharint, Zinov- jevet, Kamenyevet, sőt Trockijt is, s hosszabb időszak után erények és hibák felsorakoztatásával jellemezte Sztálint és Hruscsovot, higgadtan értékelte Brezsnyev érdemeit és gyengéit. Mihail Gorbacsov szerint a múltat „történelmi fele­lősségtudattal és a történelmi igazság alapján kell meg­ítélni”, mert az elemzett időszaknak óriási jelentősége van a Szovjetunió és a szocializmus sorsa, különösen pedig a most folyó átalakítás szempontjából. És azért is, mert ezek az évek régóta viták központjában áll­nak külföldön is, ahol bizonyos politikai tényezők a szocializmus lejáratására akarják felhasználni a szov­jet múlt hibáit, tévedéseit. „Nem politikai leszámolás­hoz van rá szükségünk — tette hozzá a főtitkár —, nem azért, hogy lélekben megtörjünk bárkit is, ha­nem azért, hogy tisztelegjünk a múlt hőstette előtt, s tanuljunk a hibákból és tévedésekből.” Az, ami a több mint ötezer meghívottat befogadó kongresszusi palotában elhangzott, ilyen tisztelgés volt, és a tanulságok összegzése. A beszédből egy ember- feletti erőfeszítésekkel teli korszak, egy hatalmas kol­lektív mű bontakozott ‘ki. Azok műve, akik végrehaj­tották és megvédelmezték a forradalmat. Azoké, akik az első ötéves tervek lelkes, ám gyakran elviselhetet­lenül nehéz munkájával két évtized alatt Európa el­ső és a világ második ipari hatalmává tet‘ " a Szov­jetuniót. Azoké, akik a fasizmus elleni harc Li terheit vitték vállukon. Végül pedig azoké, akik a világhábo­rú utáni több mint négy évtized alatt olyan katonai, politikai és gazdasági tényezővé tették a Szovjetuniót, amelynek szavát egyetlen más ország sem hagyhatja számításon kívül. Történelmi elemzésében a főtitkár rendszeresen visz- szanyúlt a gyökerekig: a lenini elmélethez, gyakorlat­hoz és munkastílushoz. A lenini elmélet és az októberi forradalom folytatásaként értelmezte a két és fél év óta gyorsuló ütemben folyó átalakítást. Eelettébb idő­szerűen hangzik ma is az új gazdasági politika (NÉP) bevezetésekor 66 évvel ezelőtt megfogalmazott lenini tétel: „Ne közvetlenül a lelkesedésre építsünk, hanem a nagy forradalom szülte lelkesedés segítségével a sze­mélyes érdekre ..." E gondolat jegyében szögezte le Gorbacsov főtitkár, hogy a minden irányú gyorsított előrehaladás alapjait csak a gazdaságban megvalósuló gyökeres átalakítások talaján lehet megteremteni. A feladatok között mindamellett nemcsak a radikális gazdasági reformot, a gazdasági mechanizmus átala­kítását említette, hanem a demokrácia erősítését, „a demokrácia kultúrájának” szükségességét is. Két ve­szélyre is figyelmeztetett az átalakítás menetének elemzésekor. Egyfelől a konzervativizmusra, a meg­szokott és a korábbi előnyökhöz ragaszkodók ellenállá­sára, másfelől viszont az ellenkező végletet képvise­lők szerepére. „. .. Nem engedhetünk a túlbuzgók és türelmetlenek nyomásának sem, azoknak, akik nem akarják figyelembe venni az átalakítás objektív lo­gikáját ... ”, mondta a főtitkár. Eléggé önkényes vállalkozás kiemelni egy csaknem három órás beszéd fő mozzanatait. Mindenképpen em­lítésre méltó azonban az a rész, ahol Mihail Gorbacsov a szocialista országok, a kommunista pártok kapcsola­tairól szólt. Hangsúlyozta, hogy nincs „központ”, nem létezik „modell”; a pártok egyenjogúsága, önálló fe­lelőssége és a szolidaritás képezi az internacionalista kapcsolatok alapját. K ülön fejezetben foglalkozott Mihail Gorbacsov a nemzetközi környezettel, a szovjet békepoliti­ka gyökereivel, a békés egymás mellett élésnek és az ésszerű kompromisszumoknak lenini koncepció­jával és gyakorlatával. E lenini tételben gyökeredzik a legutóbbi pártkongresszuson kialakított új szovjet kül­politikai koncepció is, amely — az ellentétek ellenére is — a kölcsönös függés világaként, egységes egészként értelmezi a mai világot. Az egyenlő biztonság, a fegy­verzet minél alacsonyabb szintjén megvalósuló bizton­ság, az érdemi párbeszéd koncepciója — ez az új szov­jet külpolitikai felfogás. Noha a főtitkár indokoltan felvetődő kérdések sorával jelezte: nehéz megjósolni, miként alakul a jövőben a másik fél, a tőkés világ nagyhatalmainak politikája, elemzésének végső ki­csengése optimista volt, nem hagyott kétséget abban a tekintetben, hogy a szovjet külpolitika értelmezése szerint az átfogó nemzetközi biztonság kialakítandó rendszerét csak a tőkés országokkal együttműködve lehet megteremteni. Szászi József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom