Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-04 / 260. szám

NÉPÚJSÁG 1987. november 4., szerda Kádár János felszólalása és találkozója Mihail Gorbacsovval, Németh Károly megbeszélése Andrej Gromikóval (Folytatás az 1. oldalról) Elvtársak! Hetven évvel ezelőtt a le­nini bolsevik párt vezetésé­vel néphatalom született a sok nemzetiségű, földrésznyi Oroszországban. A forrada­lomban győztes nép addig járatlan útra lépve látott hozzá az elmaradottság fel­számolásához, »a társadalmi igazságosság és a nemzetek közötti egyenlőség megte­remtéséhez, az új, a szocia­lista társadalom felépítésé­hez. A szovjethatalom harc­ban született, s a nép ro­mokban heverő országban fogott hozzá az építőmunká­hoz, amely nagy eredménye­ket hozott. A gazdaság, a kultúra, a tudomány fejlesz­tésében elért eredmények lehetővé tették, hogy a Szovjetunió az antifasiszta koalíció legtöbb áldozatot hozó résztvevőjeként nem­csak önmagát védte meg, ha­nem döntő- módon járult hozzá az egész emberiség megmentéséhez. A szovjet forradalom győzelme, 1917. óta a szo­cializmus már nem csupán elvont eszme, hanem életké­pes, megújuló történelmi valóság. A Szovjetunió és más szocialista országok fej­lődése bizonyítja, hogy a szocializmus a kizsákmányo­lás nélküli társadalom meg­teremtésével új utat muta­tott az emberiség számára. A szocialista országokban megindult új folyamatok növelik eszméink, gyakorla­tunk hitelét, a szocializmus vonzerejét és külpolitikai kezdeményezéseink hatását. A nagy október 70. évfordu­lóján — gondjainkkal, meg­oldandó nagy feladatainkkal felelősen számot vetve — bizakodva nézhetünk a jö­vőbe. A világ figyelme napjaink­ban ismét a Szovjetunió felé fordult. A szovjet kommu­nisták mai nemzedékei a nagy október zászlaját eme­lik magasra, amikor tisztele­tet parancsoló elhatározott­sággal látnak hozzá a gazda­ság, a társadalom mélyreha­tó átalakításához. Nagy vál­lalkozásukhoz a marxiz­mus—leninizmus eszméi szol­gálnak útmutatásul, haszno­sítják a gazdag hazai és nemzetközi tapasztalatokat, munkájuk meghatározásakor pedig a szocialista demokrá­cia és a nyíltság jegyében építenek a szovjet társada­lom kiapadhatatlan ener­giáira. A magyar kommunis­ták, az egész magyar társa­dalom megkülönböztetett figyelemmel és mély rokon- szenvvel követi a szovjet­unióbeli megújulás folyama­tát. Elvtársak! Október szülötte a szovjet külpolitika is. Az egyetemes béke és a társadalmi haladás célját követő Szovjetunió a nemzetközi kapcsolatokat meghatározó módon befolyá­soló erővé vált. Üdvözöl­jük és támogatjuk a béke és biztonság megszilárdí­tására, az atomkor követel­ményeinek megfelelő gon­dolkodás és cselekvés érvé­nyesítésére irányuló kitartó erőfeszítéseiket. Az októberi forradalom óta gyökeres változások mentek végbe a világban. Az emberiség régi álma, a szocializmus eszménye: a fegyvermentes világ azon­ban még nem valósult meg. Egyre erősebb a felismerés: az atomfegyverek korában a háború megengedhetet­len, annak nem lenne győztese; a társadalmi rendszerek harcának békés versenyben kell eldőlnie. A különböző társadalmi rend­szerű . országok számára nincs más járható út, mint a békés egymás mellett élés, a kölcsönösen előnyös együttműködés, egymás jo­gos érdekeinek tiszteletben tartása, az egyenlő és elég­séges biztonság a fegyver­zetek mind alacsonyabb szintjén. Ez minden or­szág, minden nép, az egész emberiség érdeke. Elvtársak! \ A Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nép törekvése a szocializmus hatékonyabb építése. Mai bonyolult feladataink meg­oldásában támaszkodha­tunk a gazdaság, a társada­lom fejlesztésében elért vívmányainkra. Azon fára­dozunk, hogy a társadalmi élet minden területén fel­tárjuk és hasznosítsuk a szocialista rendszerben rej­lő lehetőségeket és erőfor­rásokat. Nehézségeinkkel tisztában vagyunk, gondja­inkról nyíltan szólunk. Cé­lul tűztük ki, hogy erőink mozgósításával megalapoz­zuk hazánk további ki­egyensúlyozott fejlődését. Törekvéseink lényege, hogy a reformok útján kö­vetkezetesen tovább halad­va, humánus alapelveinket megtartva ésszerű, haté­kony gazdálkodást alakít­sunk ki, és a szocialista de­mokrácia fejlesztésével to­vább szilárdítsuk a társa­dalmunk egységét. Felada­taink nagyok, de megold­juk őket. Kedves Elvtársak! Legújabb kori történel­münk fordulópontjai egy­ben a magyar és a szovjet nép barátságának fontos mérföldkövei. Barátságun­kat a szovjethatalom szüle­tésének éveiben a magyar internacionalisták, az 1919- es Magyar Tanácsköztársa­ság harcosai, a második vi­lágháború menetében a ha­zánkat felszabadító szovjet harcosok százezreinek küz­delme, véráldozata alapoz­ta meg. A Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió viszonyát a szoros és eltép- hetetlen brátság, az évtize­deken át kiépült, sokoldalú, tevékeny, népeink érdekeit szolgáló együttműködés jel­lemzi. Ezért a Szovjetunió törekvései, eredményei ma is fontos támaszt jelentenek hazai feladataink megoldá­sához. Hisszük ugyanakkor, hogy a magyar gazdasági­társadalmi megújulás ered­ményei népünk jobb jövőjé­nek szolgálatán túl, bizonyos mértékig szintén hozzájá­rulnak a szocializmus és az általános emberi haladás ügyéhez. A nagy október hetvene­dik évfordulója alkalmából további nagy sikereket kí­vánunk a Szovjetunió né­peinek a szocialista társa­dalom építésében. Éljen a nagy Szovjetunió és dicső kommunista párt­ja! Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatat­lan barátsága! Éljen a szocializmus és a béke! Az MSZMP főtitkárát kö­vetően Alessandro Natta, az Olasz KP főtitkára, Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja KB főtitkára, államfő, Ni- colae Ceausescu, a Román KP főtitkára, államfő, Na- dzsibullah, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, a Forradalmi Tanács elnöke, Nguyen Van Linh, a Vietnami KP KB főtitkára és Dzsambin Bat- mönh, a Mongol Népi For­radalmi Párt KB főtitkára, a Nagy Népi Hurál Elnök­ségének elnöke mondta el beszédét. A déli szünet előtt a szovjet fegyveres erők kép­viselői üdvözölték az ünne­pi ülésen jelen lévő szovjet és külföldi vezetőket, a vendégeket. Szünet után további fel­szólalások hangzottak el. Az ünnepi ülés az Inter- nacionálé hangjaival ért vé­get. Kádár János, az MSZMP főtitkára kedden Moszkvá­ban megbeszélést folytatott Mihail (gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával. Őszinte, elmélyült, elvtár­si eszmecseréjükön áttekin­tették a két pártnak Ma­gyarország és a Szovjetunió fejlődése jelenlegi szakaszá­ban kifejtett tevékenységét. Hangsúlyozták, hogy az MSZMP és az SZKP — a két ország konkrét körül­ményeiből kiindulva — al­kotó módon közelíti meg a társadalmi-gazdasági fejlő­dés időszerű kérdéseit, s a sokoldalú magyar—szovjet együttműködés további el­mélyítésére törekszik. Kádár János nagyra érté­kelte a szovjetunióbeli ju­bileumi ünnepségsorozatot. — A szovjet kommunisták által megtett út, az előttük álló feladatok elemzésének józan, megfontolt 'megköze­lítése — mondotta — meg­győző bizonyítéka annak, hogy az SZKP következete­sen megvalósítja a nagy ok­tóber eszméit. * * * Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, aki a nagy októberi forradalom 70. év­fordulója tiszteletére meg­rendezett ünnepségsorozaton részt vevő magyar párt- és állami küldöttség tagjaként tartózkodik a szovjet fővá­rosban, kedden találkozott Andrej Gromikóval, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnökével. A Kremlben tartott szí­vélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen a felek tájé­koztatták egymást a jubi­leumi ünnepi ülésről szer­zett benyomásaikról, hang­súlyozták Mihail Gorbacsov beszédének fontos nemzet­közi jelentőségét. Tapasztalatokat cseréltek a két ország különböző szin­tű tanácsainak munkájáról. Andrej Gromiko részletesen szólt a Szovjetunióban ki­bontakozott forradalmi át­alakítás menetéről. A part­nerek nagy figyelmet szen­teltek a két ország — kü­lönösen a tanácsok szintjén megvalósuló — kapcsolatai­nak. Penzai jegyzetek 0 Orosztea és virágcsokrok Immár több mint 17 éve szövődik a barátság Békés és Penza megye között. Delegációkat cserélnek, táviratokat váltanak, lapunk pedig rendszeresen tudósít a testvér­megyéről, közli a Penzenszkaja Pravda egy-egy cikkét. Tavaly párt- és újságíró-delegáció járt nálunk. Október végén viszonozva a látogatást, dr. Árpási Zoltán, lapunk főszerkesztőjének vezetésével négytagú újságíró-küldött­ség utazott a testvérmegyébe, B. Sajti Emese, Cseh Éva (a rádió munkatársa), Kepenyes János és e sorok író­ja. Delegációnk virágot helyez cl a II. világháború hőseinek emlékművénél Ügy illik, hogy hivatalos delegációról kimért sza­vakkal, emelkedett stílusban írjak. Mintha tagjai min­den emberi tulajdonságukat elvesztették volna, és csu­pán szabályokba öltöztetett szobrok lennének. Hadd szegjem meg ezt a ridegsé­get, és őszintén valljam be, mi vidámak voltunk és örültünk ennek az útnak, önfeledten néztük a felhők résein át előbukkanó szán­tókat, erdőket, folyókat, me­zőket. Ez a határtalan táj, ott lenn, az orosz föld. Kö­zeledünk Moszkvához. Se- remetyevón landol a gép. Habar átjutunk az útlevél- és a vámvizsgálaton. A föld­szint hatalmas csarnokában óriási embertömeg nyüzsög és nagy a hangzsivaj. Miről ismerjük meg penzai bará­tainkat ebben az emberfor­gatagban? Tudják-e egyál­talán, hogy megérkeztünk? Hangosbemondón keressük. Semmi válasz. Hát, várunk. Aztán ismét megszólal a mikrofon. Penzából keres­nek minket. Elébünk küld­ték Alekszej Alekszejevics Bulint, a megyei pártbizott­ság instruktorát, egy ked­ves arcú, szőke fiatalembert. A kormány emeleti váróter­mében keresett minket. Mi­kor megtudta, hol vagyunk, nagy örömmel sietett hoz­zánk. — Hát megérkeztek, mi­lyen volt a repülés? Előkerített két taxit, az­tán irány Moszkva. Széles, többsávú út, nagy forga­lom. A külügyminisztérium égbenyúló épülettömbje mö­gött befordulunk az Októ­ber utcába, mely párhuza­mosan fut az Arbattal. A szállodában pihenünk egy fél órát. Megvacsorázunk, aztán megtekintjük az éj­szakai Moszkvát. Sétálunk a Vörös téren, megnézzük a Lenin-mauzóleumnál az őr­ségváltást. Este 9 órakor in­dul a vonat Penzába. Hosz- szú, hálókocsis szerelvény. A kétágyas fülkék kényel­mesek. A gyezsurnaja hozza a teát. Csodálatos íze van. Hogy csinálják? Alekszej elmagyarázza a titkát. A teát külön főzik és külön forralják a vizet, nem úgy, ahogy nálunk szokás. Alig alszunk valamit. Alekszej táskájából előkerülnek az elemózsiáscsomagok. Más­nap 11 óra tájban érkezünk Penzába. Az állomáson Jevgenyij Nyikolajevics Je- gorov, a Penza megyei párt- bizottság alosztályvezetője és Mihail Vasziljevics Sarov, a Penzenszkaja Pravda főszer­kesztője vezetésével népes újságíróküldöttség virágcso­korral várja delegációnkat. Fényképezőgépek villan­nak. Előkerül a rádiós mik­rofonja is. Kérdések zápo­roznak. Vendéglátóink elkísérnek a szállodába. Délután város­nézés. Zsúfolt a program. Minél többet akarnak meg­mutatni a nagy területen fekvő, félmillió lakosú me­gyeszékhelyből. Van mivel dicsekedniük. Mindenfelé építkeznek. Űj városnegye­dek nőnek ki a földből. El­látogatunk az Uljanov Mú­zeumba. I. N. Uljanov Le­nin édesapja volt. Mint pe­dagógus, itt élt Penzában. Megnősült, családot alapí­tott. Széles látókörű, tudo­mányos érdeklődésű ember lévén különböző fizikai kí­sérletekkel foglalkozott és szenvedélyesen reagált a kor szociális problémáira. Feleségét, a szép arcú Ma­rija Alekszandrovnát a mű­vészetek vonzották és min­denben támogatta a férjét. Ugyanakkor nagy gondot fordított a gyerekek neve­lésére. A múzeumot nap mifit nap népes csoportok keresik fel. Penzának nagy képtára is van. Olasz fran­cia és régi orosz mesterek, közöttük olyanok, akik Pén­zéből származtak el — fest­ményei sorakoznak a ter­mek falain. Kiállítást ren­deztek be a régi orosz vi­seletből, a paraszti szőtte­sekből éppúgy, mint az elő­kelő cifra nemesi öltözé­kekből, a napóleoni háborút idéző katonai egyenruhák­ból. Van külön gobelin-, meg szőnyegterem. Az épü­let túlsó végén kapott he­lyet a mai modern festészet, az újabb, eddig alig látott irányzatok. Hosszúra nyúlik ez a szívet-lelket gyönyör­ködtető képtári séta. A népművészeti múzeum­ban a fafaragók remekei szerepelnek. Erről valóban riportot kell készíteni. A múzeumi sétánkkal még nem ért véget a nap. Elmegyünk a penzai cirkuszba is. A mintegy 1500 személyt be­fogadó nézőtér zsúfolásig megtelt. Fantasztikusak a produkciók. Idomított orosz­lánok, lélegegetelállító lég- tornászmutatványok, szelle­mes bohóctréfák és két férfi a vasgolyókkal, amelyeket más alig bír megmozdítani, ők meg mint holmi pehely- labdákkal dobálóznak. Ez­után következik a vacsora. Noha szeszes ital nem kerül az asztalra, az étkezések 5-6 fogásosak. Ismeretlen nevű ételek, csodálatos ízek. Egyik követi a másikat. Már az előételből is jól lehetne lak­ni, de jön a leves, aztán a húskészítmények, a szószok, a halételek, a sütemények, a gyümölcsök, turkesztáni dinnye, nagyszemű szőlő. Másnap délelőtt fogadás a városi pártbizottságon. Nyi- nel Alekszandrovna Novo- szelceva, a penzai pártbi­zottság ideológiai titkára tá­jékoztatja küldöttségünket a város múltjáról és jelenéről. Penza több mint 300 éves múltra tekint vissza. A for­radalomig mint kormányzó­sági székhely istenhátamö- götti helységnek számított, melynek lakossága alig emelkedett 70 ezer fölé. 1917. december 21-én győzött Pen­zában a szovjethatalom. A város nagyarányú fejlődés­nek indult. Azóta Penza ha­talmas textilgép-, műszer-, elektronikus számítógép- és vegyigépek központjává vált. Belföldre és külföldre, közöttük Magyarországra is szállítanak dízeleket, precí­ziós, elektromos műszereket, órákat, orvosi műszereket, kompresszorokat, kerékpáro­kat és papírt. A városban több mint 100 ezer diák ta­nul. A megye területe meg­haladja a 43 ezer négyzet- kilométert, s a lakossága több mint másfél millió. Tíz városa, 14 munkástele­pülése, 256 szovhoza és 169 kolhoza van. A penzai föld sok tudóst, írót, zenészt, festőművészt adott az orosz nemzeti tudomány és a kul­túra számára. Innen szár­mazik a forradalmár író, Á. N. Radiscsev, a kritikus és forradalmi demokrata, B. Gy. Bjelinszkij, M. J. Ler­montov és N. P. Ogarjov költők. A kiemelkedő nép­művelő és pedagógus, I. N. Uljanov, Lenin édesapja. Penza megye soknemzetisé­gű. Oroszok, mordvinok, ta­tárok, csuvasok, ukránok és bjeloruszok élnek nagy meg­értésben, összeforrasztja őket a közös cél, a szocia­lizmus építése. Serédi János (Folytatjuk) Ncpművészeti múzeum

Next

/
Oldalképek
Tartalom