Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-04 / 260. szám
NÉPÚJSÁG 1987. november 4., szerda Kádár János felszólalása és találkozója Mihail Gorbacsovval, Németh Károly megbeszélése Andrej Gromikóval (Folytatás az 1. oldalról) Elvtársak! Hetven évvel ezelőtt a lenini bolsevik párt vezetésével néphatalom született a sok nemzetiségű, földrésznyi Oroszországban. A forradalomban győztes nép addig járatlan útra lépve látott hozzá az elmaradottság felszámolásához, »a társadalmi igazságosság és a nemzetek közötti egyenlőség megteremtéséhez, az új, a szocialista társadalom felépítéséhez. A szovjethatalom harcban született, s a nép romokban heverő országban fogott hozzá az építőmunkához, amely nagy eredményeket hozott. A gazdaság, a kultúra, a tudomány fejlesztésében elért eredmények lehetővé tették, hogy a Szovjetunió az antifasiszta koalíció legtöbb áldozatot hozó résztvevőjeként nemcsak önmagát védte meg, hanem döntő- módon járult hozzá az egész emberiség megmentéséhez. A szovjet forradalom győzelme, 1917. óta a szocializmus már nem csupán elvont eszme, hanem életképes, megújuló történelmi valóság. A Szovjetunió és más szocialista országok fejlődése bizonyítja, hogy a szocializmus a kizsákmányolás nélküli társadalom megteremtésével új utat mutatott az emberiség számára. A szocialista országokban megindult új folyamatok növelik eszméink, gyakorlatunk hitelét, a szocializmus vonzerejét és külpolitikai kezdeményezéseink hatását. A nagy október 70. évfordulóján — gondjainkkal, megoldandó nagy feladatainkkal felelősen számot vetve — bizakodva nézhetünk a jövőbe. A világ figyelme napjainkban ismét a Szovjetunió felé fordult. A szovjet kommunisták mai nemzedékei a nagy október zászlaját emelik magasra, amikor tiszteletet parancsoló elhatározottsággal látnak hozzá a gazdaság, a társadalom mélyreható átalakításához. Nagy vállalkozásukhoz a marxizmus—leninizmus eszméi szolgálnak útmutatásul, hasznosítják a gazdag hazai és nemzetközi tapasztalatokat, munkájuk meghatározásakor pedig a szocialista demokrácia és a nyíltság jegyében építenek a szovjet társadalom kiapadhatatlan energiáira. A magyar kommunisták, az egész magyar társadalom megkülönböztetett figyelemmel és mély rokon- szenvvel követi a szovjetunióbeli megújulás folyamatát. Elvtársak! Október szülötte a szovjet külpolitika is. Az egyetemes béke és a társadalmi haladás célját követő Szovjetunió a nemzetközi kapcsolatokat meghatározó módon befolyásoló erővé vált. Üdvözöljük és támogatjuk a béke és biztonság megszilárdítására, az atomkor követelményeinek megfelelő gondolkodás és cselekvés érvényesítésére irányuló kitartó erőfeszítéseiket. Az októberi forradalom óta gyökeres változások mentek végbe a világban. Az emberiség régi álma, a szocializmus eszménye: a fegyvermentes világ azonban még nem valósult meg. Egyre erősebb a felismerés: az atomfegyverek korában a háború megengedhetetlen, annak nem lenne győztese; a társadalmi rendszerek harcának békés versenyben kell eldőlnie. A különböző társadalmi rendszerű . országok számára nincs más járható út, mint a békés egymás mellett élés, a kölcsönösen előnyös együttműködés, egymás jogos érdekeinek tiszteletben tartása, az egyenlő és elégséges biztonság a fegyverzetek mind alacsonyabb szintjén. Ez minden ország, minden nép, az egész emberiség érdeke. Elvtársak! \ A Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nép törekvése a szocializmus hatékonyabb építése. Mai bonyolult feladataink megoldásában támaszkodhatunk a gazdaság, a társadalom fejlesztésében elért vívmányainkra. Azon fáradozunk, hogy a társadalmi élet minden területén feltárjuk és hasznosítsuk a szocialista rendszerben rejlő lehetőségeket és erőforrásokat. Nehézségeinkkel tisztában vagyunk, gondjainkról nyíltan szólunk. Célul tűztük ki, hogy erőink mozgósításával megalapozzuk hazánk további kiegyensúlyozott fejlődését. Törekvéseink lényege, hogy a reformok útján következetesen tovább haladva, humánus alapelveinket megtartva ésszerű, hatékony gazdálkodást alakítsunk ki, és a szocialista demokrácia fejlesztésével tovább szilárdítsuk a társadalmunk egységét. Feladataink nagyok, de megoldjuk őket. Kedves Elvtársak! Legújabb kori történelmünk fordulópontjai egyben a magyar és a szovjet nép barátságának fontos mérföldkövei. Barátságunkat a szovjethatalom születésének éveiben a magyar internacionalisták, az 1919- es Magyar Tanácsköztársaság harcosai, a második világháború menetében a hazánkat felszabadító szovjet harcosok százezreinek küzdelme, véráldozata alapozta meg. A Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió viszonyát a szoros és eltép- hetetlen brátság, az évtizedeken át kiépült, sokoldalú, tevékeny, népeink érdekeit szolgáló együttműködés jellemzi. Ezért a Szovjetunió törekvései, eredményei ma is fontos támaszt jelentenek hazai feladataink megoldásához. Hisszük ugyanakkor, hogy a magyar gazdaságitársadalmi megújulás eredményei népünk jobb jövőjének szolgálatán túl, bizonyos mértékig szintén hozzájárulnak a szocializmus és az általános emberi haladás ügyéhez. A nagy október hetvenedik évfordulója alkalmából további nagy sikereket kívánunk a Szovjetunió népeinek a szocialista társadalom építésében. Éljen a nagy Szovjetunió és dicső kommunista pártja! Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága! Éljen a szocializmus és a béke! Az MSZMP főtitkárát követően Alessandro Natta, az Olasz KP főtitkára, Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja KB főtitkára, államfő, Ni- colae Ceausescu, a Román KP főtitkára, államfő, Na- dzsibullah, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, a Forradalmi Tanács elnöke, Nguyen Van Linh, a Vietnami KP KB főtitkára és Dzsambin Bat- mönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke mondta el beszédét. A déli szünet előtt a szovjet fegyveres erők képviselői üdvözölték az ünnepi ülésen jelen lévő szovjet és külföldi vezetőket, a vendégeket. Szünet után további felszólalások hangzottak el. Az ünnepi ülés az Inter- nacionálé hangjaival ért véget. Kádár János, az MSZMP főtitkára kedden Moszkvában megbeszélést folytatott Mihail (gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával. Őszinte, elmélyült, elvtársi eszmecseréjükön áttekintették a két pártnak Magyarország és a Szovjetunió fejlődése jelenlegi szakaszában kifejtett tevékenységét. Hangsúlyozták, hogy az MSZMP és az SZKP — a két ország konkrét körülményeiből kiindulva — alkotó módon közelíti meg a társadalmi-gazdasági fejlődés időszerű kérdéseit, s a sokoldalú magyar—szovjet együttműködés további elmélyítésére törekszik. Kádár János nagyra értékelte a szovjetunióbeli jubileumi ünnepségsorozatot. — A szovjet kommunisták által megtett út, az előttük álló feladatok elemzésének józan, megfontolt 'megközelítése — mondotta — meggyőző bizonyítéka annak, hogy az SZKP következetesen megvalósítja a nagy október eszméit. * * * Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, aki a nagy októberi forradalom 70. évfordulója tiszteletére megrendezett ünnepségsorozaton részt vevő magyar párt- és állami küldöttség tagjaként tartózkodik a szovjet fővárosban, kedden találkozott Andrej Gromikóval, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnökével. A Kremlben tartott szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen a felek tájékoztatták egymást a jubileumi ünnepi ülésről szerzett benyomásaikról, hangsúlyozták Mihail Gorbacsov beszédének fontos nemzetközi jelentőségét. Tapasztalatokat cseréltek a két ország különböző szintű tanácsainak munkájáról. Andrej Gromiko részletesen szólt a Szovjetunióban kibontakozott forradalmi átalakítás menetéről. A partnerek nagy figyelmet szenteltek a két ország — különösen a tanácsok szintjén megvalósuló — kapcsolatainak. Penzai jegyzetek 0 Orosztea és virágcsokrok Immár több mint 17 éve szövődik a barátság Békés és Penza megye között. Delegációkat cserélnek, táviratokat váltanak, lapunk pedig rendszeresen tudósít a testvérmegyéről, közli a Penzenszkaja Pravda egy-egy cikkét. Tavaly párt- és újságíró-delegáció járt nálunk. Október végén viszonozva a látogatást, dr. Árpási Zoltán, lapunk főszerkesztőjének vezetésével négytagú újságíró-küldöttség utazott a testvérmegyébe, B. Sajti Emese, Cseh Éva (a rádió munkatársa), Kepenyes János és e sorok írója. Delegációnk virágot helyez cl a II. világháború hőseinek emlékművénél Ügy illik, hogy hivatalos delegációról kimért szavakkal, emelkedett stílusban írjak. Mintha tagjai minden emberi tulajdonságukat elvesztették volna, és csupán szabályokba öltöztetett szobrok lennének. Hadd szegjem meg ezt a ridegséget, és őszintén valljam be, mi vidámak voltunk és örültünk ennek az útnak, önfeledten néztük a felhők résein át előbukkanó szántókat, erdőket, folyókat, mezőket. Ez a határtalan táj, ott lenn, az orosz föld. Közeledünk Moszkvához. Se- remetyevón landol a gép. Habar átjutunk az útlevél- és a vámvizsgálaton. A földszint hatalmas csarnokában óriási embertömeg nyüzsög és nagy a hangzsivaj. Miről ismerjük meg penzai barátainkat ebben az emberforgatagban? Tudják-e egyáltalán, hogy megérkeztünk? Hangosbemondón keressük. Semmi válasz. Hát, várunk. Aztán ismét megszólal a mikrofon. Penzából keresnek minket. Elébünk küldték Alekszej Alekszejevics Bulint, a megyei pártbizottság instruktorát, egy kedves arcú, szőke fiatalembert. A kormány emeleti várótermében keresett minket. Mikor megtudta, hol vagyunk, nagy örömmel sietett hozzánk. — Hát megérkeztek, milyen volt a repülés? Előkerített két taxit, aztán irány Moszkva. Széles, többsávú út, nagy forgalom. A külügyminisztérium égbenyúló épülettömbje mögött befordulunk az Október utcába, mely párhuzamosan fut az Arbattal. A szállodában pihenünk egy fél órát. Megvacsorázunk, aztán megtekintjük az éjszakai Moszkvát. Sétálunk a Vörös téren, megnézzük a Lenin-mauzóleumnál az őrségváltást. Este 9 órakor indul a vonat Penzába. Hosz- szú, hálókocsis szerelvény. A kétágyas fülkék kényelmesek. A gyezsurnaja hozza a teát. Csodálatos íze van. Hogy csinálják? Alekszej elmagyarázza a titkát. A teát külön főzik és külön forralják a vizet, nem úgy, ahogy nálunk szokás. Alig alszunk valamit. Alekszej táskájából előkerülnek az elemózsiáscsomagok. Másnap 11 óra tájban érkezünk Penzába. Az állomáson Jevgenyij Nyikolajevics Je- gorov, a Penza megyei párt- bizottság alosztályvezetője és Mihail Vasziljevics Sarov, a Penzenszkaja Pravda főszerkesztője vezetésével népes újságíróküldöttség virágcsokorral várja delegációnkat. Fényképezőgépek villannak. Előkerül a rádiós mikrofonja is. Kérdések záporoznak. Vendéglátóink elkísérnek a szállodába. Délután városnézés. Zsúfolt a program. Minél többet akarnak megmutatni a nagy területen fekvő, félmillió lakosú megyeszékhelyből. Van mivel dicsekedniük. Mindenfelé építkeznek. Űj városnegyedek nőnek ki a földből. Ellátogatunk az Uljanov Múzeumba. I. N. Uljanov Lenin édesapja volt. Mint pedagógus, itt élt Penzában. Megnősült, családot alapított. Széles látókörű, tudományos érdeklődésű ember lévén különböző fizikai kísérletekkel foglalkozott és szenvedélyesen reagált a kor szociális problémáira. Feleségét, a szép arcú Marija Alekszandrovnát a művészetek vonzották és mindenben támogatta a férjét. Ugyanakkor nagy gondot fordított a gyerekek nevelésére. A múzeumot nap mifit nap népes csoportok keresik fel. Penzának nagy képtára is van. Olasz francia és régi orosz mesterek, közöttük olyanok, akik Pénzéből származtak el — festményei sorakoznak a termek falain. Kiállítást rendeztek be a régi orosz viseletből, a paraszti szőttesekből éppúgy, mint az előkelő cifra nemesi öltözékekből, a napóleoni háborút idéző katonai egyenruhákból. Van külön gobelin-, meg szőnyegterem. Az épület túlsó végén kapott helyet a mai modern festészet, az újabb, eddig alig látott irányzatok. Hosszúra nyúlik ez a szívet-lelket gyönyörködtető képtári séta. A népművészeti múzeumban a fafaragók remekei szerepelnek. Erről valóban riportot kell készíteni. A múzeumi sétánkkal még nem ért véget a nap. Elmegyünk a penzai cirkuszba is. A mintegy 1500 személyt befogadó nézőtér zsúfolásig megtelt. Fantasztikusak a produkciók. Idomított oroszlánok, lélegegetelállító lég- tornászmutatványok, szellemes bohóctréfák és két férfi a vasgolyókkal, amelyeket más alig bír megmozdítani, ők meg mint holmi pehely- labdákkal dobálóznak. Ezután következik a vacsora. Noha szeszes ital nem kerül az asztalra, az étkezések 5-6 fogásosak. Ismeretlen nevű ételek, csodálatos ízek. Egyik követi a másikat. Már az előételből is jól lehetne lakni, de jön a leves, aztán a húskészítmények, a szószok, a halételek, a sütemények, a gyümölcsök, turkesztáni dinnye, nagyszemű szőlő. Másnap délelőtt fogadás a városi pártbizottságon. Nyi- nel Alekszandrovna Novo- szelceva, a penzai pártbizottság ideológiai titkára tájékoztatja küldöttségünket a város múltjáról és jelenéről. Penza több mint 300 éves múltra tekint vissza. A forradalomig mint kormányzósági székhely istenhátamö- götti helységnek számított, melynek lakossága alig emelkedett 70 ezer fölé. 1917. december 21-én győzött Penzában a szovjethatalom. A város nagyarányú fejlődésnek indult. Azóta Penza hatalmas textilgép-, műszer-, elektronikus számítógép- és vegyigépek központjává vált. Belföldre és külföldre, közöttük Magyarországra is szállítanak dízeleket, precíziós, elektromos műszereket, órákat, orvosi műszereket, kompresszorokat, kerékpárokat és papírt. A városban több mint 100 ezer diák tanul. A megye területe meghaladja a 43 ezer négyzet- kilométert, s a lakossága több mint másfél millió. Tíz városa, 14 munkástelepülése, 256 szovhoza és 169 kolhoza van. A penzai föld sok tudóst, írót, zenészt, festőművészt adott az orosz nemzeti tudomány és a kultúra számára. Innen származik a forradalmár író, Á. N. Radiscsev, a kritikus és forradalmi demokrata, B. Gy. Bjelinszkij, M. J. Lermontov és N. P. Ogarjov költők. A kiemelkedő népművelő és pedagógus, I. N. Uljanov, Lenin édesapja. Penza megye soknemzetiségű. Oroszok, mordvinok, tatárok, csuvasok, ukránok és bjeloruszok élnek nagy megértésben, összeforrasztja őket a közös cél, a szocializmus építése. Serédi János (Folytatjuk) Ncpművészeti múzeum
