Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-30 / 282. szám

1987. november 30., hétfő [NÉPÚJSÁG ■■ SZERKESSZEN VELÜNK! Vita a lakásfelvásárlás körül Oz OTP nem volt méltánytalan Megkereste szerkesztőségünket M. L.-né békéscsabai la­kos, és arra kért bennünket, hogy hallgassuk meg pana­szát, járjunk utána az általa elmondottaknak, mert meg­ítélése szerint az OTP méltánytalanul járt el vele szem­ben. Az általa fölvetettek meggyőződésünk szerint többeket érinthetnek, ezért az alábbiakban közöljük a panaszt, il­letve az illetékes válaszait. M. L.-né a következőket mondta el: — Nyáron találtam egy olyan OTP-lakást, amelybe szívesen átköltöztem volna a saját, hasonló nagyságú, de több tekintetben kényel­metlenebb lakásomból. Tud­tam, hogy a kinézett lakást a tulajdonosa hamarosan visszaadja az OTP-nek. Egy hivatalos papíron beadtam a kérelmem az OTP-hez, hogy ha a lakást visszaad­ják, akkor igényt tartanék rá. Dr. Szekeres István, az OTP megyei igazgatóhelyet­tese közölte velem, hogy a lakásvisszaadási szándékról az OTP még nem tud, de ha a tulajdonosa visszaadja, akkor a megyei igazgatósá­gon ezt a lakást is meghir­detik az előírt módon. Megtudtam, hogy októ­berben az OTP valóban meghirdette ezt a lakást, azonnal bementem az igaz­gatóhelyetteshez, és kér­tem. hogy ezt a lakást utal­ják ki nekem, hiszen én kutattam fel, saját lakásom tehermentes, tehát készpén­zért, hitel nélkül tudnám megvásárolni! Kérésem el­lenére a kéthetes meghirde­tési időt az OTP kivárta, ezt követően az ügyintéző nő közölte velem: egy hét múl­va értesítenek, megkaptam-e vagy sem a lakást. Több mint két hét telt el, s meg­tudtam — nem úgy, hogy kiértesítettek, hanem úgy. hogy felhívtam —, a lakást más kapta meg. Egy olyan valaki, akinek ifjúsági ta­karékbetétje volt. Ezt az eljárást nemcsak sérelmesnek, hanem egye­nesen jogtalannak tartom az előbb említetteken kívül azért is, mert a Népújság október 30-i, pénteki szá­mában a 3. oldalon az igaz­gatóhelyettes az alábbiakat nyilatkozta, amikor a laká­sok vásárlásáról kérdezte a lap újságírója: „Sok min­dent mérlegelünk a pénzen kívül. Hány gyerek van, milyen lakásban laktak ed­dig, adnák-e cserelakást, volt-e ifjúsági betétje a ve­vőnek stb.” A felsorolás sze­rint is az, aki cserelakást ad le, az eggyel előrébb van az ifjúsági takarékbetétesnél, és ha ez így igaz, akkor nem értem, miért nem én kap­tam meg azt a lakást! * * * Az M. L.-né által felve­tettekkel dr. Szekeres Ist­vánt, az OTP megyei igaz­gatóhelyettesét kerestük meg. aki nemcsak a konk­rét ügyre, hanem az ügy kapcsán általánosítható kér­désekre is választ adott. El­ső kérdésünk ez volt: — Egy „leadott” lakás fel­kutatása vagy a jelentkezési sorrend jelenthet-e vásárlás­kor előnyt? — Nem. A jelentkezési sorendnek nincs jelentősé­ge. Minden ilyen lakást meg­hirdetünk az OTP hirdető- tábláján. A kihirdetés végé­ig bárki jelentkezhet. Az el­bírálásnál a sorrendet soha­sem vizsgáljuk. — A Népújság október 20-i számában volt egy fel­sorolás az odaítélési szem­pontokról. Ezek jelentenek-e fontossági sorrendet? — Létezik egy hitelezési irányelvünk, amely az azo­nos feltételekkel jelentke­zőknél döntheti el a sorren­det. Ezek a következők: aki a lakás vételárának jelen­tős hányadát konvertibilis valutával fizeti. Az azonos készpénzt felajánlók közül továbbá előnyben kell ré­szesíteni a lakás odaítélése­kor azokat, akik személyi tulajdonú lakásukat az OTP-nek megvételre fel­ajánlják; a többgyermekes családokat; a fiatal házaso­kat, ezen belül az ifjúsági takarékbetéttel rendelkező­ket. De hangsúlyozni szeret­ném, hogy a fentiek nem automatikus sorrendet jelen­tenek! A lakást odaítélő bi­zottság a gyakorlatban ak­kor van bajban, amikor több jelentkező azonos fel­tétellel pályázik. Például: hatan-nyolcan is felajánla­nak cserelakást, vagy az egyik vevő cserelakást ajánl, a másiknak ifjúsági taka­rékbetétje van. Az OTP-nek üzleti érdeke, hogy cserela­kást kapjon (a panaszos is egy ilyet ajánlott fel), de éppúgy üzleti érdeke, hogy ösztönözze a fiatalokat az ifjúsági takarékbetétek meg­nyitására, a takarékosságra, és az ifjúsági takarékbeté­tesek a külön kölcsönt (ter­mészetesen a betétjüket is) valóban fel tudják használ­ni lakásvásárláshoz! A fen­ti esetben egy olyan család kapta meg a lakást, ame­lyikben a férjnek és a fele­ségnek is volt ifjúsági ta­karékbetétje. Hogy ők kap­ták meg, kizárólag ezzel a ténnyel magyarázható, ezért hozott az odaítélő-bizottság ilyen döntést. — Mikor nem kell kifüg­geszteni, kihirdetni a le­adott lakásokat? — Erre jogszabályok ad­nak lehetőséget. Kivétel le­het a tanácsi vagy munkál­tatói vevőkijelölés (egyes esetekben a lakásszövetke­zet is.) (Ezekben az esetek­ben természetesen szociál­politikai és egyéb megfon­tolások is szerepet játsza­nak.) De az OTP által új­ra értékesített lakások oda­ítélése az OTP-nek üzleti te­vékenysége, nem pedig szo­ciálpolitikai szempontok ve­zérelnek bennünket! És visszatérve a konkrét pél­dára. Ha egy lakásra töb­ben jelentkeznek, valameny- nyien igen jó üzleti feltéte­lekkel, akkor a lakás-odaíté- lő bizottság nagyon nehéz helyzetben van. De egy la­kást csak egy embernek ítélhetnek oda, a többieknek más lakás után kell nézniük. A panaszos anyagi feltételei jók, hiszen egy lakást ad cserébe, ezért jó eséllyel pá­lyázhat egy másik lakásra, de természetesen akkor sincs garancia — nemcsak neki, másoknak sem —, hogy ő kapja meg azt a lakást. (Lovász) Találkoztunk! Orosházán, a mezőgazda- sági technikumban, 35 évvel ezelőtt 23 lány és 34 fiú re­ményekkel és nagy lelkese­déssel kezdte meg élete sor­sának kovácsolását. Az érettségi után elhatároztuk, hogy ötévenként találko­zunk, emlékezünk és tájé­koztatjuk egymást az élette­vékenységünkről. E találko­zó november 21-én valósult meg. Délután 2 óra körül kezdődött a kedves örven­dezés. Amikor körünkben megjelent Nagy Sámuel igazgatóhelyettes (75 éves) és Albel Gyula tanár úr, nagy tapsviharral fogadtuk őket. szeretett tanárainkat. A kiscsoportos beszélgeté­seket követte az ünnepélyes osztályfoglalkozás, mely idő­ben józsa Béláné (H. Ko­vács Mária) és Frankó Já­nos osztálytitkárok köszön­tötték a kedves megjelent tanárainkat és az osztályok minden egyes tagját. Ezt kö­vette B. Horváth Pál főszer­vezőnk tájékoztatója. Egyperces felállással adóz­tunk elhunyt szeretett taná­raink és osztálytársaink em­lékére. Név szerint tanára­ink voltak: Pornói István. Wéber Antal, Hampó Fe­renc. Holecska Gyula, Zaty­kó Sándor, Rohoska Vilma. Osztálytársaink voltak: Bir- kás Magdolna, Rédei István, Zalai Mihály, Szalontai Já­nos. A megemlékező nehéz perceket oldotta az általunk (osztálytársak) mondott „be­számolók”, amelyek pályafu­tásunk egy-egy állomását érintették. Következtek Nagy Sámuel és Albel Gyula ta­náraink nagyon kedves gon­dolatai, amelyeket illő ' szo­kásnak megfelelően, tiszte­lettel és örömmel hallgat­tunk. Nagy Sámuel tanárun­kat mindig úgy ismertük, akitől mindenkor példát le­hetett venni, aki tanítás és beszélgetés közben szabato­san, tömören fogalmazott, felesleges szavakat nem használt. Bölcs mondásait hatásosan tudta alkalmazni. A jelen találkozónk alkal­mával is az élet iróniáját, kegyetlen törvényszerűségét a maga valóságában, tudo­másul vétel mellett foglalta össze. Nagyon nehéz, de em­beri szavak voltak. Szívből kívánjuk, hogy egészségi ál­lapota erősödjön, és a 40 éves évfordulónkon köztünk legyen. Elmondta, az élete során voltak nehéz évei, de voltak könnyebb, nyugod- tabb esztendők is. Összessé­gében volt értelme tevé­kenységének. Albel Gyula tanárunk ta­nítási óráin mindig sikerült egy kissé a keménységből fellazulni. Tudott a tanulók nyelvén is beszélni, amely kiváltotta bennünk a tet­szésnyilvánítást, a hangulat oldódását. Minden tanárt tudtunk tisztelni és szeretni. Albel tanárunkat szerettük (szeretjük ma is) a közvet­lenségéért, a hozzáférhető­ségéért, az emberi humanis­ta magatartásáért. A „hivatalos” beszélgetést zárta Fekete Sándor, a je­lenlegi iskola igazgatója, aki az iskola életéből nyúj­tott tájékoztatójával hozzá­járult találkozásunk színesí­téséhez, amelyet ünnepi va­csora követett az Alföld Szállóban. Az eső ellenére szép nap volt ez. Olyan szeretettel te­li találkozás, amely a mun­kánk során szükséges, nem feledhető, mint ahogyan azt sem, kik vagyunk, honnan jöttünk, s mit nyújtott mindannyiunknak a szülői ház, az iskola, ami bennünk él, bár évtizedekkel ezelőtt elbocsátott. Ügy éreztük, tápláltuk azt a meleg kö­zösséget, ami formálta éle­tünket, s azzá tett: akik let­tünk és vagyunk. Kiss Imre, Gádoros Válaszolt az illetékes Idős emberek megbecsülése A Népújság november 9-i száma Több emberséggel! címmel elmarasztaló írást közölt az október 3-án, Nagyrét mh.-en bekövetke­zett utasbalesettel kapcsolat­ban. A cikkben leírtakat meg­vizsgáltattam, és megállapí­tottam, hogy a leszállás so­rán bekövetkezett balesetet a vonatszemélyzet sorozatos mulasztása idézte elő. Ezért a vonat személyzetét, vala­mint a munkájukkal össze­függő ellenőrzést elmulasztó­kat anyagi juttatások meg­vonásával felelősségre von­tam. A hasonló balesetek meg­előzése érdekében pedig va­lamennyi telepállomásunk felé a szükséges intézkedést megtettem. Ábrahám Lajos osztályvezető, MÁV Igazgatóság, Szeged öt évvel ezelőtt alakult meg Méhkeréken — a Ni- colae Balcescu Tsz jogutód­jaként — négy mezőgazda- sági szakszövetkezet. Fél év­tizednek kellett eltelnie ah­hoz, hogy megrendezzék kö­zösen nyugdíjas találkozóju­kat. Az elmúlt hét végén a helyi kultúrházban tartották meg az összejövetelt, ame­lyen százötvenen vettek részt. A szakszövetkezetek pártalapszervezeteinek tit­kára, Rúzsa Tivadar kö­szöntője után a helyi isko­lások és KISZ-fiatalok ad­tak kultúrműsort. Az idős emberek megbecsülését jel­zi, hogy a szövetkezeti el­nökök mellett ott voltak a község párt-, állami és tár­sadalmi szerveinek vezetői is. Fotó: b. o. II „megszöktetett” pálma Olyan kellemetlenségre ébredtem, amit egyszerűen nem tudok megmagyarázni. Az erkélyemről bekerült sok virág a lépcsőházba (társasházban lakunk), köz­tük egy körülbelül hatéves pálma, amit névnapomra kaptam a kisfiámtól. Azóta is ápolgattam, lestem min­den hajtását. Este 10-kor jöttem haza a Beethoven-estről, a növény még ott pompázott, hiszen a lépcsőház, mint egy téli­kert olyan volt. S reggel hűlt helye! Annyira kibo­rított ez a gazemberség, hogy nem tudok magamhoz térni. Kérem segítsenek. Hátha van egy kis emberség az illetőben. Ha visszateszi egy éjjel, ígérem, egy 500-ast talál a tartó alatt, csak hozza vissza! (Név és cím a szerkesztő­ségben.) Főztünk Csapatunkban már hagyo­mány, hogy minden évben meg­rendezzük az orosz hetet. Ilyen­kor kiállítást szervezünk szov­jetunióbeli tárgyakból, és orosz ételeket főzünk. Erről szeretnék részletesebben írni. Már napok­kal a főzés előtt, minden raj lázasan keresgél a szakácskönyv­vekben, hogy minél oroszosabb ételeket tudjunk főzni. Csalá­doknál, a szülők segítségével készülnek a finomabbnál fino­mabb ételek, ezeket a zsűri ér­tékelése után a rajok közösen fogyasztják el. A díjazásnál a zsűritagoknak nagyon nehéz dolguk van, de azért mindenki kap ajándékot. csőre Tünde, 1909. Sz. Dózsa György Úttörőcsapat, Gyomaendrőd Gesztenyegyűjtés Mezőhegyesen A 3281-es sz. Petőfi Sán­dor úttörőcsapat vezetősége évről évre hasznosanyag- gyűjtési akciót szervez. Községünk ligeteiben, utcá­in és a majorokban, gondos elődeink jóvoltából, igen sok a gesztenyefa. Így a mező­hegyes! úttörők nemcsak va­sat és papírt gyűjtenek, ha­nem minden ősszel geszte­nyét is. Tudjuk, hogy ez- népgazdaságunk számára na­gyon hasznos tevékenység. A gesztenyéből szívre ható gyógyszert készítenek, ke­ményítőt állítanak elő, és kozmetikumok alapanyaga­ként alkalmazzák. A rajok között verseny folyik. Mi a múlt évben első, most pe­dig a második helyezést ér­tünk el. A gesztenyéért já­ró pénz felét a pajtások kézhez kapják, a másik fele pedig a csapat pénztárát gazdagítja. Az úttörőrajok minden gyűjtött kilogramm után prémiumban részesül­nek. A különösen aktív paj­tások rövidesen Budapestre utaznak, jutalomkirándulás­ra. örömmel teszünk eleget ilyen felhívásnak, és vala­mennyi úttörőtársam nevé­ben mondhatom, hogy más­kor is szívese^? bekapcsoló­dunk hasonlóan jól szerve­zett akciókba. Dénes Éva, 7. d osztály, Mezőhegyes „Bemutatta a határt” Lapunk nyilvánossága ál­tal szeretnénk köszönetét mondani a kevermesi tsz elnökének, Farkas Bélának. 80 éves, béna édesapánknak bemutatta a határt, aki saj­nos 5 év óta nem tud men­ni sehova. Bemutatta neki még az új gépeket is, a sa­ját kocsiján. Nagy örömet szerzett édesapánknak, és az egész családnak. Törődik az emberekkel, és az idősekkel is, nem néz le senkit. Min­dig hálás szívvel gondolunk az elnök elvtársra, aki igen fiatal még. Kívánjuk neki tiszta szívből, hogy tovább­ra is ilyen gondoskodó em­ber legyen még nagyon so­káig mindenkihez. Túrák Izidor és az egész családja, Ke vermes Barátságposta Az idei úttörőév egyik ak­ciójáról és a hozzá kapcso­lódó eseményekről szeretnék beszámolni. Az úttörőév első nagy központi feladata a „Barátságposta”. Üttörőcsa- patunk, a II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat tagjai leveleket írtak szovjet barátainknak, és ajándékot készítettek, amelyeket a többi ajándék­kal együtt egy csomagban küldtünk el Novgorod vá­rosba. A NOSZF. 70. évfor­dulójához csatlakozott az orosz nyelv hete megrende­zése is. A rendezvény prog­ramjaira a rajok szép dí­szes formában megírt orosz nyelvű levéllel neveztek be. A program a következő: levelezési kiállítás a csapat­otthonban; vetélkedő zajlott le kedden a Szovjetunióról, november 7-ről, . és ügyessé­gi feladatok is voltak. Szer­dán délután dalokat tanul­tunk. Az egyik címe: Mo­soly. A másik címe: Auróra cirkáló. Pénteken ünnepi megemlékezés és jutalom­filmvetítés volt. Szombat délután a legérdekesebb: a rajok a maguk által készí­tett orosz ételeket, italokat hozták el zsűrizésre, majd közösen elfogyasztottuk, egy teadélután keretében. Az orosz nyelv hete alkalmából egész héten szamovárban készített teát kaptunk. Na­gyon érdekes programjaink emlékezetesek maradnak, és méltóak a 70. évfordulóhoz is. Nagy Ildikó 6. oszt. tanuló, csapattudósító, Okány, II. Rákóczi F. Üttörőcsapat Ürömbe üröm Lakhelyem miatt szinte min­dennap át kell mennem a bé­késcsabai Széchenyi-ligeten. Nap mint nap látom a ligetben tör­tént változásokat, örömmel ta­pasztalom, hogy mindent meg­tesznek az illetékesek a liget rendbehozásáért. Körülbelül két éve felújítot­ták a ligeti pavilont is, és ez­zel kapcsolatosan lenne egy ész­revételem. A pavilon mögött a karban­tartók otthagyták a különböző megmaradt faanyagot, cserepet, egyéb építési hulladékot, egy düledezö kerítéssel együtt. Ez a rendetlenség nagyon csúfítja a ligetet, és nem is hiszem, hogy arra a hulladékra itt már szükség lenne. Most, hogy áz izraelita temetőben felállított emlékművet és parkot is szin­te a liget részévé tették, ez a látvány nagyon elszomorító. Nem tudom, kinek a dolga ezt eltakarítani, de jó lenne minél előbb, ne csúfítsa a lige­tet. Az őszi nagytakarítás nem­csak a levelekre, hanem az épí­tési törmelékre is kiterjedjen. Arról viszont már egyik ille­tékes sem tehet, sajnos, hogy az újjáépített pavilon esőcsator­náját barbár módon összetör­ték. És ha már a liget rendjé­ről írok, nem szabadna elfe­ledkezni arról sem, hogy a li­get útjai már igen rosszak; tö­redezettek. Tudom, hogy ez már pénz kérdése, de a sze­mét és törmelék elhordása már nem pénz, hanem kötelesség kérdése. P. M., Békéscsaba Köszönet a MÓV-nak Kérem, hogy adják meg a le­hetőséget arra, hogy az önök újságjában mondhassak köszö­netét a MÁV békéscsabai, konk­rétan annak a takarítónak, vagy takarítónőnek, aki 1987. október 23-án este a budapesti gyorson hagyott, számomra igen fontos okmányaimat egy semleges kül­sejű füzetben, leadta az érték- megőrzőbe. Ezt az örömöt, amit én éreztem, amikor irataim megkerültek, csak az tudja át­érezni, aki valaha is hasonló helyzetben volt. Dr. Balikó Zoltán, Szekszárd

Next

/
Oldalképek
Tartalom