Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-30 / 282. szám
1987. november 30., hétfő [NÉPÚJSÁG ■■ SZERKESSZEN VELÜNK! Vita a lakásfelvásárlás körül Oz OTP nem volt méltánytalan Megkereste szerkesztőségünket M. L.-né békéscsabai lakos, és arra kért bennünket, hogy hallgassuk meg panaszát, járjunk utána az általa elmondottaknak, mert megítélése szerint az OTP méltánytalanul járt el vele szemben. Az általa fölvetettek meggyőződésünk szerint többeket érinthetnek, ezért az alábbiakban közöljük a panaszt, illetve az illetékes válaszait. M. L.-né a következőket mondta el: — Nyáron találtam egy olyan OTP-lakást, amelybe szívesen átköltöztem volna a saját, hasonló nagyságú, de több tekintetben kényelmetlenebb lakásomból. Tudtam, hogy a kinézett lakást a tulajdonosa hamarosan visszaadja az OTP-nek. Egy hivatalos papíron beadtam a kérelmem az OTP-hez, hogy ha a lakást visszaadják, akkor igényt tartanék rá. Dr. Szekeres István, az OTP megyei igazgatóhelyettese közölte velem, hogy a lakásvisszaadási szándékról az OTP még nem tud, de ha a tulajdonosa visszaadja, akkor a megyei igazgatóságon ezt a lakást is meghirdetik az előírt módon. Megtudtam, hogy októberben az OTP valóban meghirdette ezt a lakást, azonnal bementem az igazgatóhelyetteshez, és kértem. hogy ezt a lakást utalják ki nekem, hiszen én kutattam fel, saját lakásom tehermentes, tehát készpénzért, hitel nélkül tudnám megvásárolni! Kérésem ellenére a kéthetes meghirdetési időt az OTP kivárta, ezt követően az ügyintéző nő közölte velem: egy hét múlva értesítenek, megkaptam-e vagy sem a lakást. Több mint két hét telt el, s megtudtam — nem úgy, hogy kiértesítettek, hanem úgy. hogy felhívtam —, a lakást más kapta meg. Egy olyan valaki, akinek ifjúsági takarékbetétje volt. Ezt az eljárást nemcsak sérelmesnek, hanem egyenesen jogtalannak tartom az előbb említetteken kívül azért is, mert a Népújság október 30-i, pénteki számában a 3. oldalon az igazgatóhelyettes az alábbiakat nyilatkozta, amikor a lakások vásárlásáról kérdezte a lap újságírója: „Sok mindent mérlegelünk a pénzen kívül. Hány gyerek van, milyen lakásban laktak eddig, adnák-e cserelakást, volt-e ifjúsági betétje a vevőnek stb.” A felsorolás szerint is az, aki cserelakást ad le, az eggyel előrébb van az ifjúsági takarékbetétesnél, és ha ez így igaz, akkor nem értem, miért nem én kaptam meg azt a lakást! * * * Az M. L.-né által felvetettekkel dr. Szekeres Istvánt, az OTP megyei igazgatóhelyettesét kerestük meg. aki nemcsak a konkrét ügyre, hanem az ügy kapcsán általánosítható kérdésekre is választ adott. Első kérdésünk ez volt: — Egy „leadott” lakás felkutatása vagy a jelentkezési sorrend jelenthet-e vásárláskor előnyt? — Nem. A jelentkezési sorendnek nincs jelentősége. Minden ilyen lakást meghirdetünk az OTP hirdető- tábláján. A kihirdetés végéig bárki jelentkezhet. Az elbírálásnál a sorrendet sohasem vizsgáljuk. — A Népújság október 20-i számában volt egy felsorolás az odaítélési szempontokról. Ezek jelentenek-e fontossági sorrendet? — Létezik egy hitelezési irányelvünk, amely az azonos feltételekkel jelentkezőknél döntheti el a sorrendet. Ezek a következők: aki a lakás vételárának jelentős hányadát konvertibilis valutával fizeti. Az azonos készpénzt felajánlók közül továbbá előnyben kell részesíteni a lakás odaítélésekor azokat, akik személyi tulajdonú lakásukat az OTP-nek megvételre felajánlják; a többgyermekes családokat; a fiatal házasokat, ezen belül az ifjúsági takarékbetéttel rendelkezőket. De hangsúlyozni szeretném, hogy a fentiek nem automatikus sorrendet jelentenek! A lakást odaítélő bizottság a gyakorlatban akkor van bajban, amikor több jelentkező azonos feltétellel pályázik. Például: hatan-nyolcan is felajánlanak cserelakást, vagy az egyik vevő cserelakást ajánl, a másiknak ifjúsági takarékbetétje van. Az OTP-nek üzleti érdeke, hogy cserelakást kapjon (a panaszos is egy ilyet ajánlott fel), de éppúgy üzleti érdeke, hogy ösztönözze a fiatalokat az ifjúsági takarékbetétek megnyitására, a takarékosságra, és az ifjúsági takarékbetétesek a külön kölcsönt (természetesen a betétjüket is) valóban fel tudják használni lakásvásárláshoz! A fenti esetben egy olyan család kapta meg a lakást, amelyikben a férjnek és a feleségnek is volt ifjúsági takarékbetétje. Hogy ők kapták meg, kizárólag ezzel a ténnyel magyarázható, ezért hozott az odaítélő-bizottság ilyen döntést. — Mikor nem kell kifüggeszteni, kihirdetni a leadott lakásokat? — Erre jogszabályok adnak lehetőséget. Kivétel lehet a tanácsi vagy munkáltatói vevőkijelölés (egyes esetekben a lakásszövetkezet is.) (Ezekben az esetekben természetesen szociálpolitikai és egyéb megfontolások is szerepet játszanak.) De az OTP által újra értékesített lakások odaítélése az OTP-nek üzleti tevékenysége, nem pedig szociálpolitikai szempontok vezérelnek bennünket! És visszatérve a konkrét példára. Ha egy lakásra többen jelentkeznek, valameny- nyien igen jó üzleti feltételekkel, akkor a lakás-odaíté- lő bizottság nagyon nehéz helyzetben van. De egy lakást csak egy embernek ítélhetnek oda, a többieknek más lakás után kell nézniük. A panaszos anyagi feltételei jók, hiszen egy lakást ad cserébe, ezért jó eséllyel pályázhat egy másik lakásra, de természetesen akkor sincs garancia — nemcsak neki, másoknak sem —, hogy ő kapja meg azt a lakást. (Lovász) Találkoztunk! Orosházán, a mezőgazda- sági technikumban, 35 évvel ezelőtt 23 lány és 34 fiú reményekkel és nagy lelkesedéssel kezdte meg élete sorsának kovácsolását. Az érettségi után elhatároztuk, hogy ötévenként találkozunk, emlékezünk és tájékoztatjuk egymást az élettevékenységünkről. E találkozó november 21-én valósult meg. Délután 2 óra körül kezdődött a kedves örvendezés. Amikor körünkben megjelent Nagy Sámuel igazgatóhelyettes (75 éves) és Albel Gyula tanár úr, nagy tapsviharral fogadtuk őket. szeretett tanárainkat. A kiscsoportos beszélgetéseket követte az ünnepélyes osztályfoglalkozás, mely időben józsa Béláné (H. Kovács Mária) és Frankó János osztálytitkárok köszöntötték a kedves megjelent tanárainkat és az osztályok minden egyes tagját. Ezt követte B. Horváth Pál főszervezőnk tájékoztatója. Egyperces felállással adóztunk elhunyt szeretett tanáraink és osztálytársaink emlékére. Név szerint tanáraink voltak: Pornói István. Wéber Antal, Hampó Ferenc. Holecska Gyula, Zatykó Sándor, Rohoska Vilma. Osztálytársaink voltak: Bir- kás Magdolna, Rédei István, Zalai Mihály, Szalontai János. A megemlékező nehéz perceket oldotta az általunk (osztálytársak) mondott „beszámolók”, amelyek pályafutásunk egy-egy állomását érintették. Következtek Nagy Sámuel és Albel Gyula tanáraink nagyon kedves gondolatai, amelyeket illő ' szokásnak megfelelően, tisztelettel és örömmel hallgattunk. Nagy Sámuel tanárunkat mindig úgy ismertük, akitől mindenkor példát lehetett venni, aki tanítás és beszélgetés közben szabatosan, tömören fogalmazott, felesleges szavakat nem használt. Bölcs mondásait hatásosan tudta alkalmazni. A jelen találkozónk alkalmával is az élet iróniáját, kegyetlen törvényszerűségét a maga valóságában, tudomásul vétel mellett foglalta össze. Nagyon nehéz, de emberi szavak voltak. Szívből kívánjuk, hogy egészségi állapota erősödjön, és a 40 éves évfordulónkon köztünk legyen. Elmondta, az élete során voltak nehéz évei, de voltak könnyebb, nyugod- tabb esztendők is. Összességében volt értelme tevékenységének. Albel Gyula tanárunk tanítási óráin mindig sikerült egy kissé a keménységből fellazulni. Tudott a tanulók nyelvén is beszélni, amely kiváltotta bennünk a tetszésnyilvánítást, a hangulat oldódását. Minden tanárt tudtunk tisztelni és szeretni. Albel tanárunkat szerettük (szeretjük ma is) a közvetlenségéért, a hozzáférhetőségéért, az emberi humanista magatartásáért. A „hivatalos” beszélgetést zárta Fekete Sándor, a jelenlegi iskola igazgatója, aki az iskola életéből nyújtott tájékoztatójával hozzájárult találkozásunk színesítéséhez, amelyet ünnepi vacsora követett az Alföld Szállóban. Az eső ellenére szép nap volt ez. Olyan szeretettel teli találkozás, amely a munkánk során szükséges, nem feledhető, mint ahogyan azt sem, kik vagyunk, honnan jöttünk, s mit nyújtott mindannyiunknak a szülői ház, az iskola, ami bennünk él, bár évtizedekkel ezelőtt elbocsátott. Ügy éreztük, tápláltuk azt a meleg közösséget, ami formálta életünket, s azzá tett: akik lettünk és vagyunk. Kiss Imre, Gádoros Válaszolt az illetékes Idős emberek megbecsülése A Népújság november 9-i száma Több emberséggel! címmel elmarasztaló írást közölt az október 3-án, Nagyrét mh.-en bekövetkezett utasbalesettel kapcsolatban. A cikkben leírtakat megvizsgáltattam, és megállapítottam, hogy a leszállás során bekövetkezett balesetet a vonatszemélyzet sorozatos mulasztása idézte elő. Ezért a vonat személyzetét, valamint a munkájukkal összefüggő ellenőrzést elmulasztókat anyagi juttatások megvonásával felelősségre vontam. A hasonló balesetek megelőzése érdekében pedig valamennyi telepállomásunk felé a szükséges intézkedést megtettem. Ábrahám Lajos osztályvezető, MÁV Igazgatóság, Szeged öt évvel ezelőtt alakult meg Méhkeréken — a Ni- colae Balcescu Tsz jogutódjaként — négy mezőgazda- sági szakszövetkezet. Fél évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy megrendezzék közösen nyugdíjas találkozójukat. Az elmúlt hét végén a helyi kultúrházban tartották meg az összejövetelt, amelyen százötvenen vettek részt. A szakszövetkezetek pártalapszervezeteinek titkára, Rúzsa Tivadar köszöntője után a helyi iskolások és KISZ-fiatalok adtak kultúrműsort. Az idős emberek megbecsülését jelzi, hogy a szövetkezeti elnökök mellett ott voltak a község párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői is. Fotó: b. o. II „megszöktetett” pálma Olyan kellemetlenségre ébredtem, amit egyszerűen nem tudok megmagyarázni. Az erkélyemről bekerült sok virág a lépcsőházba (társasházban lakunk), köztük egy körülbelül hatéves pálma, amit névnapomra kaptam a kisfiámtól. Azóta is ápolgattam, lestem minden hajtását. Este 10-kor jöttem haza a Beethoven-estről, a növény még ott pompázott, hiszen a lépcsőház, mint egy télikert olyan volt. S reggel hűlt helye! Annyira kiborított ez a gazemberség, hogy nem tudok magamhoz térni. Kérem segítsenek. Hátha van egy kis emberség az illetőben. Ha visszateszi egy éjjel, ígérem, egy 500-ast talál a tartó alatt, csak hozza vissza! (Név és cím a szerkesztőségben.) Főztünk Csapatunkban már hagyomány, hogy minden évben megrendezzük az orosz hetet. Ilyenkor kiállítást szervezünk szovjetunióbeli tárgyakból, és orosz ételeket főzünk. Erről szeretnék részletesebben írni. Már napokkal a főzés előtt, minden raj lázasan keresgél a szakácskönyvvekben, hogy minél oroszosabb ételeket tudjunk főzni. Családoknál, a szülők segítségével készülnek a finomabbnál finomabb ételek, ezeket a zsűri értékelése után a rajok közösen fogyasztják el. A díjazásnál a zsűritagoknak nagyon nehéz dolguk van, de azért mindenki kap ajándékot. csőre Tünde, 1909. Sz. Dózsa György Úttörőcsapat, Gyomaendrőd Gesztenyegyűjtés Mezőhegyesen A 3281-es sz. Petőfi Sándor úttörőcsapat vezetősége évről évre hasznosanyag- gyűjtési akciót szervez. Községünk ligeteiben, utcáin és a majorokban, gondos elődeink jóvoltából, igen sok a gesztenyefa. Így a mezőhegyes! úttörők nemcsak vasat és papírt gyűjtenek, hanem minden ősszel gesztenyét is. Tudjuk, hogy ez- népgazdaságunk számára nagyon hasznos tevékenység. A gesztenyéből szívre ható gyógyszert készítenek, keményítőt állítanak elő, és kozmetikumok alapanyagaként alkalmazzák. A rajok között verseny folyik. Mi a múlt évben első, most pedig a második helyezést értünk el. A gesztenyéért járó pénz felét a pajtások kézhez kapják, a másik fele pedig a csapat pénztárát gazdagítja. Az úttörőrajok minden gyűjtött kilogramm után prémiumban részesülnek. A különösen aktív pajtások rövidesen Budapestre utaznak, jutalomkirándulásra. örömmel teszünk eleget ilyen felhívásnak, és valamennyi úttörőtársam nevében mondhatom, hogy máskor is szívese^? bekapcsolódunk hasonlóan jól szervezett akciókba. Dénes Éva, 7. d osztály, Mezőhegyes „Bemutatta a határt” Lapunk nyilvánossága által szeretnénk köszönetét mondani a kevermesi tsz elnökének, Farkas Bélának. 80 éves, béna édesapánknak bemutatta a határt, aki sajnos 5 év óta nem tud menni sehova. Bemutatta neki még az új gépeket is, a saját kocsiján. Nagy örömet szerzett édesapánknak, és az egész családnak. Törődik az emberekkel, és az idősekkel is, nem néz le senkit. Mindig hálás szívvel gondolunk az elnök elvtársra, aki igen fiatal még. Kívánjuk neki tiszta szívből, hogy továbbra is ilyen gondoskodó ember legyen még nagyon sokáig mindenkihez. Túrák Izidor és az egész családja, Ke vermes Barátságposta Az idei úttörőév egyik akciójáról és a hozzá kapcsolódó eseményekről szeretnék beszámolni. Az úttörőév első nagy központi feladata a „Barátságposta”. Üttörőcsa- patunk, a II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat tagjai leveleket írtak szovjet barátainknak, és ajándékot készítettek, amelyeket a többi ajándékkal együtt egy csomagban küldtünk el Novgorod városba. A NOSZF. 70. évfordulójához csatlakozott az orosz nyelv hete megrendezése is. A rendezvény programjaira a rajok szép díszes formában megírt orosz nyelvű levéllel neveztek be. A program a következő: levelezési kiállítás a csapatotthonban; vetélkedő zajlott le kedden a Szovjetunióról, november 7-ről, . és ügyességi feladatok is voltak. Szerdán délután dalokat tanultunk. Az egyik címe: Mosoly. A másik címe: Auróra cirkáló. Pénteken ünnepi megemlékezés és jutalomfilmvetítés volt. Szombat délután a legérdekesebb: a rajok a maguk által készített orosz ételeket, italokat hozták el zsűrizésre, majd közösen elfogyasztottuk, egy teadélután keretében. Az orosz nyelv hete alkalmából egész héten szamovárban készített teát kaptunk. Nagyon érdekes programjaink emlékezetesek maradnak, és méltóak a 70. évfordulóhoz is. Nagy Ildikó 6. oszt. tanuló, csapattudósító, Okány, II. Rákóczi F. Üttörőcsapat Ürömbe üröm Lakhelyem miatt szinte mindennap át kell mennem a békéscsabai Széchenyi-ligeten. Nap mint nap látom a ligetben történt változásokat, örömmel tapasztalom, hogy mindent megtesznek az illetékesek a liget rendbehozásáért. Körülbelül két éve felújították a ligeti pavilont is, és ezzel kapcsolatosan lenne egy észrevételem. A pavilon mögött a karbantartók otthagyták a különböző megmaradt faanyagot, cserepet, egyéb építési hulladékot, egy düledezö kerítéssel együtt. Ez a rendetlenség nagyon csúfítja a ligetet, és nem is hiszem, hogy arra a hulladékra itt már szükség lenne. Most, hogy áz izraelita temetőben felállított emlékművet és parkot is szinte a liget részévé tették, ez a látvány nagyon elszomorító. Nem tudom, kinek a dolga ezt eltakarítani, de jó lenne minél előbb, ne csúfítsa a ligetet. Az őszi nagytakarítás nemcsak a levelekre, hanem az építési törmelékre is kiterjedjen. Arról viszont már egyik illetékes sem tehet, sajnos, hogy az újjáépített pavilon esőcsatornáját barbár módon összetörték. És ha már a liget rendjéről írok, nem szabadna elfeledkezni arról sem, hogy a liget útjai már igen rosszak; töredezettek. Tudom, hogy ez már pénz kérdése, de a szemét és törmelék elhordása már nem pénz, hanem kötelesség kérdése. P. M., Békéscsaba Köszönet a MÓV-nak Kérem, hogy adják meg a lehetőséget arra, hogy az önök újságjában mondhassak köszönetét a MÁV békéscsabai, konkrétan annak a takarítónak, vagy takarítónőnek, aki 1987. október 23-án este a budapesti gyorson hagyott, számomra igen fontos okmányaimat egy semleges külsejű füzetben, leadta az érték- megőrzőbe. Ezt az örömöt, amit én éreztem, amikor irataim megkerültek, csak az tudja átérezni, aki valaha is hasonló helyzetben volt. Dr. Balikó Zoltán, Szekszárd
