Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-27 / 280. szám
\ 1987. november 27., péntek A népművelő = menedzser? Mint arról keddi lapunkban beszámoltunk, hétfőn kezdődött meg Gyulán három megye t— Bács-Kiskun. Szolnok és Békés — főhivatású népművelőinek hároméves, tanfolyamjellegű, majd szakvizsgával záruló speciális továbbképzése, amelynek tematikáját a Művelődési Minisztérium Vezető- és Továbbképző Intézete dolgozta ki. Ez a továbbképzési forma ilyetén módon első hazánkban. Milyen az igazi barátság? MSZBT-tagcsoport Dévaványán A továbbképzés eredeti címét-nevét a szakmán kívüli legjobb esetben is enyhe mosollyal a szája szögletében olvassa el: A vezetői funkcióra orientált manager- képzö tanfolyam. Az még a legenyhébb kifejezés, hogy szinte érthetetlen a mondat, noha lefordítható lenne magyarra . .. Az utóbbi hetekben-hóna- pokban azonban élnünk kell a gyanúperrel: talán nemcsak a „flanc” miatt született ez a faramuci név. Erről is és természetesen politikai-társadalmi kibontakozásunk hogyanjait is meghatározni tudó közművelődésünk dolgairól beszélgettünk a megnyitót követően a két „kitalálóval”. Kenyeres Sándornéval, a Szolnok megyei és Pocsajiné Fábián Magdolnával, a Békés megyei művelődési központok csoportvezetőivel. — Hogyan született ez a fura elnevezés? — Nem hiszem, hogy bármi múlna rajta; a szervezésben szándékosan nem is használtuk. Különben a továbbképző intézet ún. kódtáblázatán szerepel így. Biztos vagyok abban, hogy ezen a néven nem múlik, mert nem múlhat semmi sem. — Tehát egy hagyományos továbbképzésről van szó, amely mégsem a szokásos formában, a megszokott minőségben történik . . . — Kilenc évvel ezelőtt, 1978-ban kezdődött el Békés. Szolnok és Heves megye népművelőinek kapcsolata, amely elsősorban az éves képzésekre terjedt ki. Sajnos, de a külföldi gyakorlattal ellentétesen, hazánkban nagyon kevés hivatásnál alakult ki az úgynevezett posztgraduál's („diplomát követő”) képzés államilag szervezett rendszere. Jószerével ilyenről csupán az orvosok és más egészségügyben dolgozók esetében beszélhetünk . .. Nos, a három megye akkor (is) felkérte az illetékes egyetemeket, válasz és főképpen érdemi, nem érkezett. így aztán döntenünk kellett. Magad uram alapján — de minden esetben ezeknek az egyetemeknek, zömében a budapesti Eötvös Ló- ránd, a debreceni Kossuth Lajos és a szegedi József Attila ludományegyeteme- meknek az országos kutatómunkában is jeleskedő tanárait felkérve — láttunk hozzá a magunk képzési rendszerének a kidolgozásához. Akik ennek szervezésében benne voltunk, tavasszal már azt éreztük: a korábbi módszer nem alkalmas, több és más kell. Ennek utána kértük fel a minisztérium intézetét. Hetek alatt közhellyé vált a megújulásra hivatkozni. A közművelődésben eredendően nem is erről, kicsit másról és többről volt szó. Mi volt az a „több" és „más"? — A népművelőknek — különösen azoknak, akik egy kisebb lélekszámú településen a művelődési házban egyedül dolgoznak — alapvetően megváltozott a szerepük. Ezt nem ..jószántukból” tették: a társadalmi szükségszerűség hozta így. Gondoljunk csak arra: a népművelőnek az úgynevezett lelki egészség (mentálhigiéné) gondozójává éppúgy kell változnia, mint az egy- re-másra szaporodó helyi egyesületek „gondnokává”, a különböző indíttatásból létrejövő, úgymond alulról szerveződő demokratikus közösségek patronálójává is. Más szóval — a mi megítélésünk szerint; s ez a vélemény hónapok alatt, sok-sok eszmecsere és vita eredményeként alakult ki így! — menedzserré kell válnia annak. aki a közművelődés ügyét szeretné szolgálni... — ... Vagyis a szolgáló közművelődés munkásává. Ehhez azonban bizonyos feltételek szükségesek azon túlmenően is, ha feltételezzük: a népművelő képes megfelelni. — Másfajta intézményvezetői, s egyáltalán: vezetői mentalitást követel az a .munka, amely a jövőben vár, várhat a népművelőre. A népművelőre — is. De most csak a mi szakmánkról, hivatásunkról legyen szó. Nos, ez többek között gyorsaságot kíván a döntés- hozatalban, határozottságot is, s nem utolsósorban egy mindenkori megerősítést, amely csakis elméleti, ezen belül is szakmai képzettségi biztonságon alapulhat. Ez pedig elképzelhetetlen az állandó és naprakész informáltság. a továbbképzés nélkül. Természetesen ilyenkor azt is feltételeznünk kell, hogy nemcsak a mi szakmánkban vélekednek így ... — Mit ad — kézzelfoghatóan! — ez a hároméves tanfolyam? ^ — Mivel' a minisztérium intézetéről van szó. ezért ak'k sikeresen elvégzik — a három év szakdolgozat írásával., majd annak megvédésével. valamint szóbeli vizsgával zárul —. mindenhol érvényes végbizonyítványt kapnak. De ehhez el kell mondani azt is, hogyan került kiválasztásra ez a negyedszáz kolléga. — Nemcsak jelentkezniük kellett? — Elsősorban anyagi meggondolásokból bizonyos feltételeket szabtunk. Negyven évnél fiatalabbakat, szakdiplomával rendelkezőket és vagy már intézményt vezetőket, vagy erre a káderpolitikai terv szerint jelölteket választhattunk csupán. Békésben valamennyi ilyen népművelő intézményének fenntartóját — ez zömében ugye a helyi tanács — megkerestük. véleményüket kértük. Szolnokban a megyei tanács művelődési osztályával egyeztettünk. Ezek után küldtük ki a jelentkezési lapokat. Akik visszaküldték, és akik vállalták a rájuk eső költségeket — amelyet intézményük-fenntartójuk átvállalhatott —, azok a tanfolyam hallgatói. De ezzel még nincsen vége! Előzetesen megállapodtunk az illetékes közigazgatási szervezetek vezetőivel, hogy a tanfolyam sikeres elvégzése esetén lényegesen emelik a népművelő — akkor már népművelő-menedzser?! — bérét. Bízunk abban, hogy három év múlva be is válnak az ígéretek . . . — Ha valamennyien elvégzik ezt a bizony kemény munkát kívánó, elsősorban szociológiai-politológiai jellegű, s mindenképpen egyetemi színvonalú tanfolyamot, az itt végzettek mit kezdhetnek tudásukkal? — A tematikát — hiszen ebben igen nagy gyakorlata van az intézetnek, természetesen! — úgy állították ösz- sze, hogy minél plasztiku- sabban illeszkedjék a társadalmi-politikai gyakorlathoz, az úgynevezett elvárásokhoz. Azon túlmenően, hogy a lehetőség szerint szinte elébe megy a reformprogram kívánalmainak, mindenképpen felkészíti a kollégákat az új szerepre. Nevezetesen arra, hogy inspirálói, kezdeményezői, majd a folyamatot végigkövetve segítői legyenek a helyi társadalmasítás menetének, ha kell, irányító szerepet töltsenek be a lakosság és a helyi intézmények közötti egyenrangú kapcsolat megteremtésében és kialakításában. S persze még jobban értsék-lássák a népművelés, a közművelés gondjait, tudjanak és a lehetőség szerint mindig is találjanak kivezető utat a valamennyiünk számára hasznos felé a bajokból, a problémákból. Nemesi László Szjala Dzsumbadze többször is megtette az utat Grúziától Dévaványáig. Édesapja nyugszik itt, eljár, hogy sírjára elhozza az emlékezés virágait. Nikolaj Mihai- lovics Bandurin, valamint Dina és Elena Vasziljevna bátyja is itt nyugszik ... An- tonyina Kirovna Vetrova férje sírjához zarándokol időről időre Dévaványára. Ha jönnek, levélben jelzik a helyi Lenin Termelőszövetkezetben dolgozó barátaiknak, akik szállást, programot szerveznek számukra, mert a szövetkezet MSZBT- tagcsoportja — többek között — ezt is vállalta: kapcsolatot tartanak fenn a Dévaványán elesett szovjet katonák hozzátartozóival. Ez persze csak egy mozzanata az MSZBT-munkának. Hogy mi mindent végeztek még a két nép barátsága jegyében, erről Gyurcsik Elemérrel, a tagcsoport ügyvezető elnökével és T. Nagy Imrénével, a szövetkezet párttitkárával beszélgetünk. — A tagcsoport 1972 áprilisában alakult, az akkori pártvezetőség szorgalmazására — kezdi elbeszélését a párttitkárasszony. — A hetvenes évek elején szövetkezetünk anyagi nehézségekkel küszködött. Szanálások, behatárolt bérkeret... Szóval mindenki elkeseredett, befeléforduló volt. Ez bizony nem használt a mozgalmi munkának. A tagcsoport mégis létrejött, s azóta jócskán bizonyította létjogosultságát. Az első esztendők az útkeresés, a próbálkozások jegyében teltek. Aztán 1977-ben az MSZBT Országos Elnöksége Balatonaligán egy továbbIdőnk lejárt. Eltelt a hat hét, lassan pakolunk. Rendezgetem a jegyzeteimet, megpróbálom végiggondolni, hová kellene még elmenni, hol lehetne még információt gyűjteni, olyat, ami teljesebbé teheti a mai szovjet valóságról alkotott képet. Ahogy lapozom a jegyzetfüzetet, szembe tűnik, hogy bármerre jártunk, csaknem valamennyi találkozás, beszélgetés annak megválaszolásával végződött, hogy mi a biztosíték az átalakítás megvalósítására, és hogyan viszonyulnak az emberek a peresztrojka grandiózus programjához. Fülembe visszacseng Tatjána Z aszlavszkaja szociológusnő, akadémikus megállapítása: talán 10 év is kell ahhoz, hogy a peresztrojka elindította változások jól érzékelhetők legyenek. Jóllehet Mihail Gorbacsov ilyesfajta jóslásokba nem bocsátkozott, mégis, a júniusi plénumon elmondott szavai jól érzékeltetik, hogy a politikai vezetés nem számít gyors sikerre: „Valójában jelenleg az átalakításnak még csak az első hullámában vagyunk. Ez a hullám mozgásba hozta az állóvizet.” A peresztrojka egyik kulcskérdése a kádermunka. -Nem véletlen, hogy mindjárt a XXVII. kongresszus utáni első plénumok egyikén ezzel a kérdéssel foglalkozott az SZKP Központi Bizottsága. Ma már nagy ütemben folyik annak az apparátusnak a kiépítése, amelyik a vállán fogja vinni az átalakítás terheit. A régi káderállomány egy része ugyanis — amely a megelőző kurzus alatt el- kényelmesedett és bizonyos kedvezményeket élvezett — előjogai elvesztését félti a peresztrojkától. Leonyid Jagodovszkij, a Szocialista Világrendszert Kutató Intéképzést tartott, ahonnan kellő útravalóval tértek haza a dévaványaiak is. — A megyei pártbizottságon is akadt segítőnk, dr. Tóth Béláné személyében, ö adta meg a fő támpontokat, melyek alapján körvonalazódtak feladataink. Ezt már a tagcsoport vezetője mondja, majd rátér a lényegre, munkájukról szól: — Amennyiben vetélkedőt hirdetnek a Szovjetunióról, azon mindig részt veszünk, és nem is akármilyen eredménnyel. 1952 óta levelezek a moszkvai rádióval. Ha bármilyen érdekes esemény van községünkben, vagy a tsz-ben, arról levélben számolok be. A Szovjetunióba évente szervezünk utakat. Az IBUSZ már hív minket telefonon, ha nem jelentkezünk időben: „Elmarad az út?” — kérdezik. Mert a szervezést mindig rájuk bízzuk. Ha barátsági vonat indul, rendszerint delegál valakit a párt-, illetve gazdasági vezetésünk, az MSZBT- ben végzett munka elismeréseként. Természetesen a tagcsoport vezetősége kevés lenne mindehhez. Fő erényünk talán épp az, hogy sikerült munkájukba bevonni a fiatalokat, és a szocialista brigádokat. A KISZ-esek a vetélkedésben, a brigádok — elsősorban a Magyar—szovjet barátság brigád — a szovjet emlékmű és az itt eltemetett katonák sírjának gondozásában jeleskednek. Ám nemcsak a szövetkezeti tagokat, hanem a község társadalmi és gazdasági szervezeteit is sikerült megnyerniük e nemes ügynek. Az iskolák is gyakran részt válzet igazgatóhelyettese pontosan körülírja ennek a rétegnek a természetrajzát: „A harc most kezd éleződni, mert egy dolog a több demokrácia és az apparátusi munka átalakítása mellett szónokolni, és más dolog azt végrehajtani. Most, amikor már a tettekre lenne szükség, kiderül, hogy az apparátusok erre egészen egyszerűen nem képesek vagy nem hajlandók.” Mihail Gorbacsov ezen az említett, januárban tartott plénumon olyan fékező erőnek nevezte ezt a réteget, amely reális veszélyt jelent az átalakítás folyamatában. A veszély lényege abban van, hogy ezek „jóvoltából” a peresztrojka megrekedhet a szavak szintjén. Márpedig Moszkvában az emberek aligha irtóznak bármitől is jobban, mint az üres fecsegéstől, és a hangzatos frázisoktól. Sajnos nem alaptalan a főtitkár félelme, mert — amint arra Alek- szander Bovin — az Izvesztyija szemleírója is felhívta figyelmünket —, míg Moszkvában új hangon szólnak. vidéken még a régi lalnak a vendégek fogadásában. — Minden évben kapunk két hold jó földet — mondja Gyurcsik Elemér. — Ezt a területet az ügyvezető elnökség tagjai, a szocialista brigádok, a párttitkár, a tsz- elnök, de még a Szovjetunióból érkező vendégek is művelik. Az évente összejövő 30-40 ezer forintot pedig a barátsági munkára költjük. Ebből fedezik útjaikat, ebből fogadják vendégeiket, ebből látogatnak el a Szovjetunióval kapcsolatos előadásokra Budapestre, s ebmederben mennek a dolgok, s az átalakításról és a gyorsításról elhangzott beszédek gyakran csak ezek hiányának leplezésére szolgálnak. A Pravda szerkesztőségében konkrét példákkal is szolgálnak. Az egyik eset épp a lap tudósítójával történt meg Baskíriában. A központi pártlap újságírója helyi hatalmasságok visszaéléseinek eredt nyomába, de hamarosan gáncsot vetettek neki. A helyi pártbizottsággal különbizottságot hozattak létre a tudósító lejáratására és a tervezett cikk megjelentetésének megakadályozására. Végül a Központi Bizottságnak kellett az ügyben rendet teremtenie. Nagyon hiányoznak most azok, akiket a pangás időszakában nyíltságukért, változást sürgető felszólalásaikért eltávolítottak az apparátusokból és a pártból. Ezért szinte tipikusnak mondhatók az olyan sorsok, mint amilyen Moszkva pe- rpvi kerületében az első titkáré. Amint korábban már volt róla szól, Jurij Arhan- gelszkij egy nagyvállalat ből vásárolják meg az MSZBT-kiadványokat is ... A tagcsoport ez év novemberében vette át Hüttner Vilmostól, az MSZMP megyei bizottsága osztályvezetőjétől az MSZBT Országos Elnökségének Aranykoszorús plakettjét. Íme Gyurcsik Elemér búcsúszavai: — Nikolaj Mihailovics Bandurin Rosztovban tanít. Mikor Lvovban jártunk, 1300 kilométert utazott, hogy találkozzon velünk. Aztán ugyanannyit vissza ... látja, ilyen egy igazi barátság. Nagy Ágnes igazgatói székéből került e fontos pártfunkcióba. Ha nagy mozgalmi tapasztalata talán nincs is, maga választotta, hogy — fogalmazzunk árnyaltabban — az általa megújított apparátus tisz- teséges szándékához, és a peresztrojka iránti rendíthetetlen elkötelezettségükhöz nem férhet kétség. Nemcsak a kerület életének szervezésében, hanem a pártmunkában is igyekeznek a kapukat szélesre tár*- ni, igazi demokratikus légkört kialakítani. Jelentős sikernek könyvelik el, hogy a pártbizottsági ülések ma már igén aktívak, egy-egy alkalommal harmincán is felszólalnak. Igaz, az előterjesztések módja is változott — nemcsak a perovi kerületben, hanem másutt is Moszkvában — mert az előadói beszéd általában problémafelvetés. Ilyen módon is igyekeznek vitára inspirálni a csendhez, illetve a felkért hozzászólókhoz szokott testületet — a példa szerint nem kevés eredménnyel. A nyílt légkör, az emberek érdekeltté tétele az ügyek intézésében nem csak a moszkvai pártszerveket jellemzi. A határterületeken, egyes megyékben és köztársaságokban titkos szavazással választják (korábban ez nem volt gyakorlat) a pártbizottsági tisztségviselőket, s ma már a többes jelölés sem ritka. A többes jelölést az idei tanácstagi választásokon is kipróbálták — elsöprő sikerrel. A tömegek állandó, napi jelenléte az átalakításban, és érdekeltté tételük a folyamat alakulásában, a siker alapvető feltétele. Az átlagember természetes módon gyors és látványos változást szeretne, elsősorban a jövedelmekben és az áruellátásban. A meghirdetett program esélyeit reálisan szemlélők azonban nagyon jól tudják, hogy itt a legnehezebb frontáttörést elérni, az ehhez fűződő reményeket a legnehezebb teljesíteni. Hisz ehhez a gazdaságot hatékonyabb pályára kellene állítani, ami nyilván hosszú folyamat, nem God Bless the Sowjetunion! Jelentés a barikádról (11.) Hz átalakítás főszereplője a nép! Antonyina Kirovna Vetrova, férje sírjánál (Archiv felvétel)
