Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-03 / 259. szám

NÉPÚJSÁG 1987. november 3., kedd fl háromezer lakosú Bucsa pénzintézete Szeghalom város párt- és tanácsi vezetői is ott voltak Bucsán a takarékszövetkezet új kirendeltségi üzletházá­nak megnyitásán. A jelenle­vőket Kanó Károly, a Szeg­halom és Vidéke Takarék- szövetkezet elnöke köszön­tötte. Bevezetőként méltatta azt az 1924. évi milánói kongresszust, mely minden év október 31-ét takarékos- sági világnappá minősítette. Ezután arra a harminc év­vel ezelőtti kezdetre emlé­kezett, amikor hazánkban, majd itt, a mi megyénkben is megalakultak az első ta­karékszövetkezetek, köztük 1957-ben a körösladányi, a vésztői, a dévaványai is, melyek ma már a Szegha­lom és Vidéke Takarékszö­vetkezet szerves részét ké­pezik. Ezután a 13 települést át­fogó szövetkezet dinamikus fejlődését említette. . így mindenekelőtt azt, hogy az utóbbi öt évben á Szegha­lom és Vidéke Takarékszö­vetkezet betétállománya csaknem kétszeresére, hitel- állománya háromszorosára, nyeresége pedig ötszörösére emelkedett. S miközben a szövetkezet taglétszáma kö­zelíti a 23 ezret, a működési terület lakosainak 44 szá­zaléka tagsági jogon vallja sajátjának e nagy takarék­szövetkezetet. Az említett dinamikus fejlődést tanúsít­ja továbbá az is, hogy az idén három új üzletházat ad át rendeltetésének a szövet­kezet és ezzel mind a 11 kirendeltség saját tulajdonú épületben szolgálhatja a te­lepülések tagságát, lakossá­gát. E kirendeltségek egyike a bucsai is, mely 1981 szep­temberében nyílt a helyi ta­nács által díjmentesen adott épületben. Az akkori dön­tés helyességét igazolja, hogy Bucsán már 1140 tag­ja van a takarékszövetke­zetnek, akik sokoldalú pénzügyi szolgáltatását ok­tóber 30-a óta új üzletház­ban intézhetik a kirendelt­ség dolgozói. így annak a 6,6 millió forintos betét- és a 10,5 millió forintos köl- csönállománynak a kezelé­sét is, melyet e kirendelt­ségnél kezelnek. A régi autóbuszváró he­lyébe lépő új kirendeltségi üzletház — mely 1 millió 200 ezer forintos költséggel épült meg — egy év alatt készült el kifogástalan mi­nőségben, mely köszönhető a Szövterv Békés Megyei Irodájának, továbbá a Szeg­halmi Városi Tanács költ­ségvetési ü2emének. Kép, szöveg: Balku9 Imre A régi ... és az új megnyi tása Hányszor még? Késő éjjel van, mindenki elpihent. Csak egy kisgye­rek álmát adták el pár pohár italért. Neki nem jutott még igazi apai szeretet, gondoskodás. A szülők már több éve, hivatalosan is összetépték a babaruhát, de a bosz- szú olykor még bosszúért kiált. Ki tudja, hányszor még? Az esetek többségében a történet ugyanaz. Ajtótörés, dulakodás, veszekedés stb... A feldúlt, sértődött, kita­szított férjnek elégtétel, a többieknek szenvedés és ta­lán örökre nyomot hagyó tüskék. Történetünk szenvedő főszereplője, az anya, már gya­kori vendég a bíróságon. Kezdetben el-elérzékenyülve, sírdogálva, reszketve próbálta előadni a történteket. Most már nem így van. Gyakorlatiasabb bátorsággal várja a „mátyási igazságszolgáltatást”. A tárgyaláson azonban kérdést kérdés hátán kap, ki tudja még hány­szor? Nem érti, miért baj az, hogy egy bejárati ajtót azért kellett kicserélni, mert az nem bírta az évek óta tartó éjszakai megpróbáltatásokat? Főleg azt nem érti, miért furcsa az, hogy attól az embertől várja a kár meg­térítését, aki unalmas óráiban, szívét marcangoló, szesz­gőzös vulkánként kitörő atyai szeretetével döngeti a már biztonsági zárral ellátott lakás ajtaját? Meditálhat azon is a rideg tárgyalóteremben, miért ez a legfonto­sabb a bírónak: ki adott felvilágosítást arról, hogy mi­lyen módon hozhatja a törvény képviselőinek tudtára sérelmeit? Pedig mennyire megörült, hogy végre nem küldték más asztalához, amikor a hatóság segítségét, tanácsát kérte. Az anya lassan úgy érzi: ő a vádlott, nem a garázda férj, akinek szinte szárnyakat ad a to­vábbi önigazság-szolgáltatásra a tárgyalás, és mellét döngetve, elégedett lehet. És szánalmas kinézetével, kocsmapultok mellett gyakorolt sopánkodásaival bá­rányként altatva másokat, hazugságokkal, másokat el­marasztalva, hibáiból erényt kovácsolva, megnyer má­sokat ügyének. Hiszen ő példás családapa újra, állítja fűnek-fának — éjjel-nappal dolgozik, így egy ajtó ér­téke neki csak egy görbe este ára. Mindezek mellett, az apai jogokat követelve, elfeledkezik a kötelességekről. A dicshimnuszok valóságát azonban eddig senki sem ellenőrizte. Az anya nem adja fel! Esténként a magnó pillanatátkapcsolóján a keze, úgy várja az éjszakát, hogy a majd következő fellépés mellé, bizonyítékul, közvetítsen egy — mások számára akár szórakoztató­nak is mondható — műsort. És eközben bízik a bírói ítélkezés pártatlanságában, részletekig menő alaposság­gal, és az igazságos döntésben. Mi mást is tehetne?! — f. i. — Tartalékgyártmányok, belső érdekeltség A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban elkészí­tették a vállalat 1990-ig szóló programját. Meg­valósításának első lépése­ként szakítottak a tervezés bázisszemléletével, ami ar­ra ösztönözte a vezetőket, hogy a következő év terv­emeléséhez a termelés visz- szafogásával teremtsék meg jó előre a tartalékokat. Ehe­lyett rugalmas termékszer­kezet-váltási politikát dol­goztak ki: a jelenleg gyár­tott, ma kapós termék mö­gött készen áll a tartalék, azok a cikkek, amelyeknek a gyártása szinte egyik óráról a másikra bevezet­hető. Ha például csökkenne a kereslet gáztűzhelyeik iránt, áttérnének a válla­latnál kifejlesztett, és min­den hatósági és minőségel­lenőrzési fórumok által már jóváhagyott villanytűzhe­lyek készítésére; ezeket az egyszerű, olcsóbb kivitelű­től a keramitlapos változa­tig tudnák gyártani. A tűzhelygyári program az eredményesség nélkülöz­hetetlen feltételéül jelöli meg a kifogástalan minősé­get. Az üzemben nincs se- lejtbüntetés, de csak kifo­gástalan termékekért jár munkabér. Nincs évről évre fenyegető, gyakran kapko­dáshoz vezető normarende­zés, sőt, a minőségi munka érdekében nem kevés nor­mát alapos vizsgálat után „visszarendeztek”. Az új belső érdekeltségi módsze­rek után kutatva jutottak el az év elején az ország első autonóm brigádjainak meg­alakításához. November 7-ére készül az ország A nagy októberi szocialis­ta forradalom 70. évfor­dulójának megünneplésére készül az ország. A követ­kező napokban a november 7-e tiszteletére zászlódísz­be öltözött városokban és falvakban, az üzemekben és intézményekben egyaránt méltó módon emlékeznek meg a hét évtizede történ­tekről, méltatva a győztes szocialista forradalmat kö­vető időszak történelmi fej­lődésének eredményeit. E rendezvények egyúttal al­kalmat adnak arra is, hogy tovább mélyüljön a meg­bonthatatlan magyar— szovjet barátság, s mind többen megismerjék a két nép közös történelmi út­jának tapasztalatait. Az ünnep előestéjén, pénteken az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, az MSZBT Országos Elnök­sége, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága dísz­ünnepséget rendez a Ma­gyar Állami Operaházban. Az ünnepi rendezvényre veteránokat, fiatalokat, munkásokat, a közélet ki­emelkedő személyiségeit, valamint a diplomáciai tes­tület képviselőit hívták meg. Az ünnepi műsorban orosz-szovjet zeneszerzők kompozícióit szólaltatják meg a hazai művészeti élet kiválóságai. A programot a rádió és a televízió egyenes adásban közvetíti. Az ünnepen kegyeletes megemlékezéseket tartanak országszerte, koszorúkat he­lyeznek el a szovjet hősi em­lékműveknél. Budapesten 10 órakor a Lenin-szobornál, a Felvonulási téren népünk nevében róják le kegyeletü­ket a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, a társa­dalmi és tömegszervezetek, a fegyveres erők és testüle­tek képviselői. Az Ország­házban átadják azokat a ki­tüntetéseket, amelyeket az Elnöki Tanács a nagy ok­tóberi szocialista forrada­lom 70. évfordulója alkal­mából adományozott a párt-, a társadalmi és tö­megszervezetek tisztségvi­selőinek és aktivistáinak. Számos intézménynél ugyan­csak kitüntetésekkel isme­rik el a gazdaság, a tudo­mány, a kultúra területén kiemelkedően dolgozók te­vékenységét. Borisz Sztukalin. a Szov­jetunió magyarországi nagy­követe november 7-én be­szédet mond az ünnep al­kalmából a rádióban és a televízióban. A beszédet a Kossuth adó 17' órakor, a televízió 1-es csatornája 19.15 órakor sugározza. Ezen a napon egyébként a rádióban és a televízióban is számos program eleveníti fél a nagy októbert, iro­dalmi, zenés és dokumen­tumműsorral emlékezve a sorsfordító eseményre. Az évfordulót kulturális rendezvények sora is kö­szönti. Hetven év a békéért címmel kiállítás nyílik a Vigadó Galériában. A do­kumentációs és képzőmű­vészeti tárlaton rövidebb- holsszabb ideig a Szovjet­unióban élt magyar művé­szek — többek között Ék Sándor és Uitz Béla — al­kotásait mutatják be. A Mű­csarnokban az októberi szo­cialista forradalmat meg­előző és követő évek képző- művészeti termését állítják ki. Ez az időszak az orosz­szovjet képzőművészet egyik legizgalmasabb korszaka. A szovjet múzeumukból és magángyűjteményekből vá­logatott, Művészet és forra­dalom című tárlaton csak­nem hétszáz, 1910 és 1932 között készült — köztük több. eddig be nem muta­tott — alkotás sorakozik. Oruforgalmi jelentés A Belkereskedelmi Mi­nisztérium áruforgalmi je­lentése szerint a kiskeres­kedelem forgalma) januártól szeptember végéig 449,8 milliárd forintot tett ki, ez folyóáron 10,6 százalékkal több, mint az elmúlt év azonos időszakában, s 3,9 százalékkal haladja meg a tervezettet. összehasonlító áron számolva 3,7 százalék­kal több áru kelt el a ki­lenc hónap alatt, mint ta­valy ilyenkor, a tervezett 0,1 százalékos növekedéssel szemben. Szeptemberben a kiske­reskedelem 57,6 milliárd fo­rint értékű forgalmat bo­nyolított le, folyóáron 15,4 százalékkal többet, mint ta­valy ugyanebben a hónap­ban. Különösen a vegyes iparcikkek iránt élénkült a kereslet: a forgalom bővü­lése meghaladta a 21 száza­lékot az elmúlt év szeptem­beréhez képest. A dinami­kus forgalmat nem követte a kereskedelem megfelelő ütemű beszerzése. A szeptemberi élelmiszer­kínálatról a jelentés megál­lapítja, hogy összességében kielégítő volt. Tőkehúsból és húskészítményekből, lisztből, cukorból, baromfiból, tojás­ból kellő mennyiség állt a vevők rendelkezésére. Vál­tozatlanul nem teljesen ki­elégítő az ellátás étolajból és margarinból, az utánpót­lás több helyütt akadozó. A tej és tejtermékek meny- nyiségi kínálata elegendői, a vaj- és sajtfélék választéka azonban hiányos. Az őszi-teli ruházati cikkek folyamatosan ér­keznek a boltokba. a gyártók azonban több ter­mék — például szövetka­bátok és lánykaruhák — szállításával elmaradtak. Bővült a választék férfiin­gekből. s kielégítő öltönyök­ből. zakókból is. Több he­lyütt nem kapható kellő választékban gyapjú- és se­lyemszövet. s továbbra sincs elegendő alsónemü. vala­mint csecsemőruházati cikk. Sajtgyárak a Szovjetunióba A Budapesti Élelmiszer- ipari Gépgyár és Szerelő Vállalat hazai és külföldi szervező vállalatok segítsé­gével behatóan elemezte a vállalat termelési szerkeze­tét, szervezeti rendszerét, s e munka nyomán közösen dolgozzák ki az Élgép hosz- szú távra szóló szerkezet- átalakítási programját. A gazdálkodás vizsgálata során számos olyan gyenge­séget tártak fel, amely ed­dig kedvezőtlenül befolyá­solta a vállalati eredmény alakulását. A szervezési szakemberek szorgalmazzák, hogy az Élgép gyorsított ütemben korszerűsítette a gyártmányválasztékot, s en­nek érdekében célszerűnek tartják több licenc és know how vásárlását. Hét termelőüzemében a következő években mintegy 400-500 millió forintos fej­lesztésre készül a gyár, részben világbanki támoga­tással. Az már biztos, hogy továbbra is alapvetően tej- és sajtgyári berendezéseket, malomipari gépeket és ta­karmánykeverő üzemeket, valamint sütőipari techno­lógiákat készítenek. Erőtel­jes fejlesztéssel növelni kí­vánják a gépsorok automa­tizáltságát, s így számotte­vően bővíthetik piacaikat is. Az Élgép elsősorban a Szovjetunióba exportál, tej­ipari és sajtgyári gépeket, így főként a szovjet meg­rendelők igényei alapján kezdték meg a mikropro­cesszorral vezérelt teljesen automata gépek fejleszté­sét. Az első ilyen berende­zések várhatóan már jövő­re elkészülnek. Azzal szá­molnak, hogy e korszerű gé­pek a konvertibilis elszá­molású piacokon is kelendő­ek lesznek. A sütőipari gép­sorok legnagyobb vásárlói az NDK-beli és a lengyel, va­lamint a hazai vállalatok. Az Élgép most új típusú, termelékenyebb feldolgózó- vonalak fejlesztésén dolgo­zik, ezzel hosszú távra igyekszik biztosítani e ter­mék jövedelmező gyártását és értékesítését. A Méhkeréki Viharsarok Szakszövetkezetben 2,2 millió forint értékben ezer férőhelyes juhhodály építését fejezték be Foto: Béla Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom