Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-19 / 273. szám
1987. november 19. csütörtök o A Gyomaendrődi Béke Termelőszövetkezetben befejeződött a kukoricabetakarítás. A szövetkezet a kukorica magas nedvességtartalma miatt szárítja a kukoricát Fotó: Sarkadi László Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak . Tisztelettel, szeretettel nézünk idős nyomdászainkra A Kner Nyomda békéscsabai, gyulai és gyomaendrődi üzemében mintegy 400 nyugdíjast tartanak számon. Hogyan gondoskodnak róluk, mit tesznek azért, hogy tartalmas legyen életük, erről faggattuk Sólymost György szb-titkárt: — Nagyon kell szeretni és becsülni az idős embereket ahhoz, hogy a rendelkezésre álló szűkös anyagiakból, energiánkból minél több segítséget nyújthassunk. Mi, a nyomdaipar fiatal dolgozói büszkék vagyunk elődeinkre, akik rendkívül nehéz körülmények között teremtették m§g nekünk a jobb munkafeltételeket, megalapozták számunkra a jólétet. Mert állítom: bár nehéz helyzetbe került "az ország, szüléink, nagyszüleink életéhez viszonyítva mi ma is jól élünk. Küzdelmes életüket elbeszélésből, történelemből ismerjük. A mai gondok egészen más jellegűek. — Tisztelettel, szeretettel és nagyrabecsüléssel állunk azok előtt, akiknek ma is háromezer forint alatti ösz- szeget kézbesít a postás, s ilyen jócskán akad közöttük. Ennyiből a folyamatos áremelések miatt nagyon nehéz megélni. Nálunk a nyugdíjasok zöme az alacsonyabb Jövedelmi kategóriába tartozik, ma is ők vannak hátrányosabb helyzetben, pedig megérdemelnék a gondtalanabb életet. — Vállalati szinten mindent megteszünk értük, ami tőlünk telik, de a társadalmi problémák megoldásához központi intézkedés szükséges. Lehet, hogy a kis nyugdíjak személyi problémákra vezethetők vissza, történhettek emberi mulasztások, nem eléggé figyeltek oda nyugalomba vonulásuk előtt a fizetésükre, jutalmazásukra, de mindez elhalványul az infláció mellett. — Segélyezésre vállalati szinten 150 ezer forint jut évente. Ebből 19 kisnyugdíjasnak tudtunk adni 21 ezer forintot. Egyéb forrásból szereztünk 50 ezer forintot, s ezt 20 legjobban rászorulónak rögtönzött ünnepség keretében adtuk át. A meglepődés óriási volt, többen megkönnyezték. Rendszeresen felterjesztjük a Társadalombiztosítási Tanácshoz a kivételes nyugdíj iránti kérelmet azok számára, akik 3500 forint alatt kapnak. Többségük meg is kapja a kiegészítést. — Hogy sikerült kiválasztani a legrászorultabbakat? — Rendkívül körültekintő munkával. A nyugdíjasbizottságé a fő érdem. Tanulmányozzák: ki milyen körülmények között él, hogy szolgál • egészsége, miben szorul segítségre. Mert nem mindig az a legszegényebb, aki a legkevesebb nyugdíjat kapja. Sokan élnek magányosan, betegen. Nekik a több pénzből is nehezebb a sorsuk, mint azoknak, akik családban, szeretetben, békességben és viszonylag jó egészségben élik nyugdíjas éveiket. — A lelkiismeretesen dolgozó nyugdíjasbizottság nélkül az szb nem tudná nyomon követni az idős nyomdászok életét. Blahut Pál, a bizottság elnöke, nyomdászdinasztia tagja, ^zinte minden öreget ismer. Bár nyugdíjas. de ma is szeretettel tanítja a nyomdaipari szakmunkásokat. Meszjár Lászióné, az szb-jogsegélyszolgálat ügyintézője. Nemcsak fogadóórán, bármikor szívesen látja az idős emberekét, segít problémáik megoldásában. Puskás Jánosné, az szb szociális ügyekkel foglalkozó felelőse, ő is szívén viseli az idősek sorsát. Ma- latuinszki József bizottsági tag.még aktív dolgozó, több évtizedes nyomdaipari munka áll mögötte, ért az öregek nyelvén, szívesen látogatja őket, mint jó barát. — A személyes beszélgetés nagyon fontos, mert nyugdíjasaink nem panaszkodnak, nekünk kell felkutatni életkörülményeiket, és segíteni, ahol lehet. Leginkább a kisnyugdíjasokra jellemző a beletörődés. Talán azért értik meg jobban a népgazdáság gondját, mert ők nehéz évtizedeket éltek át. Az szb helyzete sem könnyű. Három generáció dolgozik a vállalatnál, ütközőpont vagyunk az idősebb és fiatalabb korúak között. Hiszen a nyugdíjasokon is csak az aktív dolgozók által előteremtett javakból tudunk segíteni. — Gondolom, nagy segítség az is, hogy igénybe vehetik az üzemi étkezést, az orvosi ellátást, a jogsegély- szolgálatot. Nagyon jól működik a nyugdíjasklub. Szeretnek idejárni, érdekli őket a bel- és külpolitikai kérdésekről szóló előadás, a város és a nyomdaipar fejlesztése, az egészségügyi és közlekedésbiztonsági téma. — Nagyon szeretik a régi filmeket — veszi át a szót Meszjár Lászlóné. — Saját ifjúságuk emlékeit idézik a * filmek. A Moziüzemi Vállalat kihozza a filmet a klubba, itt vetíti, s családias légkörben nézik az idős emberek. Sok jó ötlettel jönnek maguk is, hogy minél gazdagabb legyen a klubprogram. Kézimunka-, képzőművészeti és fafaragókiállítást rendezünk nyugdíjasaink alkotásaiból. Megrendezzük a hangulatos télapóünnepséget, a farsangi bálát, a nőnapot. Évente egyszer férfinapot is tartunk, őket ugyanúgy köszöntjük és megajándékozzuk. mint a nőket. Öszidő- ben nyugdíjastalálkozót rendezünk, műsorral egybekötve. — Sok örömet szereznek az idős embereknek a kirándulások. Évente egyszer többnapos kirándulásra megyünk a vállalat autóbuszával. Voltunk már Csehszlovákiában, Budapesten, a Dunakanyarban, Pécs környékén, a Balatonnál, Debrecenben és másutt. A vállalat szanazugi üdülőjében többször rendeznek baráti összejövetelt, olykor meghívják az Alföldi Nyomda nyugdíjasait is, akikkel igen bensőséges a kapcsolat. A lehetőségekhez mérten adunk SZOT-beutalót is számukra főidényen kívül, sok kellemes napot tölthetnek bérleményeinkben is. Harkányban, Siófokon. Egerben és a budai hegyek-, ben bériünk üdülőt, s a legjobban rászorulókat anyagilag is támogatja az szb, csakhogy elmehessenek , pihenni. Ary Róza A Békéscsabai Városi Tanács Költségvetési Építőipari Üzeme, Békéscsaba, Kétegyházi u. 1. AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ: — pénz- és adóügyi előadót — ács, burkoló, kőműves — központifűtés-szerelő, esztergályos — építőgépszerelő szakmunkásokat — nehézgépkezelőt: autódarura, betonszállító mixergépkocsira. Jelentkezés: a személyzeti vezetőnél. üzemek és a kereskedelem közötti kapcsolatokban. Persze a folyamat rendkívül lassú, mert a helyi minőség- ellenőrző szervek (amelyek függetlenek a vállalatvezetéstől) — a tervteljesítés miatt panaszkodó vállalatvezetők nyomásának engedve, máskor a megfelelő áruellátás érdekében — néha kompromisszumra kényszerülnek. De elkezdődött valami. Ami ha „hosszú menetelés” is lesz, azért ígéretes és idővel az üzletek polcain „frontáttörés”-sel kecsegtet. Az emberek valószínűleg olyan minőséget szeretnének mindenből, mint amilyenek a legújabb személygépkocsik. Szépek, tetszetősek. A Lada Samara Moszkvában már nem újdonság. Az álomautó, a különlegesség most a Moszkvics. Folyik a sorozatgyártása, itt-ott már találkozni is vele a moszkvai utcákon. A kocsikat — minden szépségük ellenére — nem veszi körbe embergyűrű. Igaz, a követségek nyugati kocsijainak sincs sok csodálója. A moszkvaiakat hidegen hagyják az autócsodák. Itt a magángépkocsi sem akkora divat, mint nálunk. Igaz, olyan távolságokat — mint amilyenek Moszkvában is vannak — nem olcsó mulatság végigautózni. A moszkvaiak a metróra esküsznek. Igaz, a Lenin nevét viselő, 197 kilométer hosszú metróhálózat kilenc metróvonalával és 133 állomásával valószínűleg a világ egyik legszervezettebben működő földalatti vasúthálózata. De hogy mindenképpen a legolcsóbb, az egészen biztos, mert ötkopekes vitel- díja évek, ha nem évtizedek óta változatlan. A 40 kopek körüli benzinárat — ami nemcsak a mi benzinárunkhoz, hanem az ottani 250- 300 rubel körüli keresetekhez képest is alacsony — a már említett nagy távolságok miatt nem érdemes a metróviteldíjjal összehasonlítani. Azazhogy, egy tekintetben igen. Abban, hogy nem ráfordításarányos. A ráfordításoktól eltérő, a legtöbb esetben attól elmaradó árak egyébként hovatovább a gazdaság fejlesztésének egyik fő akadályává válnak. Vaszilij Fegyinyin, a Szovetszkaja Indusztrija (magyarul: Szovjet Ipar) című lap főszerkesztő-helyettese nem mondható visszafogottnak, amikor találkozásunkkor az árakra terelődik a szó: „Az árképzést, az árrendszert a szubjektivizmus, a voluntarizmus jellemzi. Az árak között nincs indokolt kapcsolat. Különösen nagy gond a fogyasztási árak alacsony szintje.” Kollégánk példákkal is alátámasztja kijelentését. A tejet majdnem feleannyiért, a kenyeret pedig mintegy húsz százalékkal olcsóbban árulják, mint amennyibe az előállításuk kerül. A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek alacsony — a ráfordítástól elmaradó — ár- szintie az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés után fog igazi (a jelenlegi árviszonyok mellett feloldhatatlan) feszültséget okozni. Az új Don-kombájnt — amelynek minőségére egyébként, mint általában a mezőgazdasági gépekére, panaszkodnak a szakemberek — harminckétezer rubelből tudja a gyár előállítani. A mezőgazdaság ezzel szemben 12 ezer rubelt ad érte. A többit az állam pótolja. Ám úgy tűnik, hogy a mezőgazdasági üzemeknek ennyiért sem éri meg, mert most. amikor még csak elkezdték az átállást a gazdasági elszámolás új rendjére, a jövő évi , kombájnrendelésük 30 százalékkal kisebb a tavalyinál. De más mezőgazdasági gépekből — mindenekelőtt az elavult, gyenge típusokból — is kevesebbet rendeltek a kolhozok és a szovhozok. A mezőgazdasági gépek iránti kereslet megcsappanása is mutatja, hogy az állami támogatással nem oldható meg minden. Ez a kérdés azonban a másik oldalról is feszít. Az állami költségvetésben ugyanis a dotációk összege megközelíti a 74 milliárd rubelt. A helyzet tarthatatlanságára maga Mihail Gorbacsov is felhívta a figyelmet a KB júniusi plénumán: „Az, aki termékeit indokolatlanul alacsony árakon értékesíti, nem érdekelt a termelés növelésében, aki pedig túl magas árak miatt többletprofitot kap, nem érdekelt a költségek csökkentésében, a hatékonyság növelésében. Ilyen körülmények között a népgazdaságban egyszerűen nem jöhetnek létre normális kapcsolatok.” A közgazdászok egy minden tekintetben új árrendszerre szavaznak. A Szocialista Világrendszert Kutató Intézet osztályvezetője, Ruben Nyesztignyejev elmondása szerint máris nagy viták vannak a lehetséges megoldásokról. Az általános eTvek világosak, de a gyakorlati megvalósítás módjai egyelőre homályosak. Márpedig a fő kérdés ez az utóbbi. Hiszen a társadalmat is ez foglalkoztatja. Változnak'-e az árak, s ha igen, merre. Ügy tűnik, a közvélemény — különösen, hogy évtizedek óta nem nézett szembe radikális árren-. dezéssel — az árak emelésére számít. Legalábbis ezt engedi sejtetni az a néhány hete megindult felvásárlási láz, amit végül is megnyugtató tájékoztatással egyelőre sikerült csillapítani. Ennek ellenére az árkérdés nem került le a napirendről, hisz megoldása nélkül a gazdaság nem fog tudni hatékonyan működni. Árpási Zoltán Következik: Űjra kell gondolni az ingyenesség fogalmát A Békés Megyei Villanyszerelési Vállalat eladásra kínálja az alábbi eszközeit: — 1 db KSZ 2561 tip. autódaru dízelesítve — 1 db ZUK A 11 nyitott tehergépkocsi — 1 db alu. konténer szoc. épület. Érdeklődni: Krekács András szállításvezetőnél. Tel.: 21-611. IMPORTANYAGBÓL használtszoknyavásár 1987. NOVEMBER 24—25-ÉN. HELYE: HASZNÁLTRUHABOLT, BÉKÉSCSABA, PETŐFI U. 5. SZ. ALATT. Értesítjük'T. fogyasztóinkat. Hogy Mezőmegyer, Erdélyi sor és Somogyi utca részére 20 kV-os vezetéket, OTR-állomást és kisfeszt. építettünk, melyet 1987. november 20-án FESZÜLTSÉG ALA HELYEZZÜK. A létesítményeken elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes és tilos! Autóalkatrészszakmában jártas ELADÓKAT KERESÜNK FELVÉTELRE. Jelentkezés a békéscsabai Merkur-szaküzletben, Petőfi út 2. sz. alatt a boltvezetőnél. Sikere van, mégse csodálják Démász, Békéscsaba LAKÁSVÁSÁRLÓK, FIGYELEM! Még kapható a Békés Megyei Építőipari Szövetkezet által Békéscsaba (Nyugati kertváros), Búzavirág utcában épített lakásokból. A lakások félkész, vagy teljes kész állapotban vásárolhatók. A lakások földszint (66,21 négyzetméter), tetőtér (52,81 négyzetméter) területűek. Érdeklődni a szövetkezet műszaki osztályvezetőjénél lehet: Békéscsaba, Kétegyházi út 10. sz.
