Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-03 / 259. szám

1987. november 3., kedd (Folytatás fl 4. oldalról) bátor, hazáját szerető harcos — viselte. Mélységes tiszte­let neki és örök dicsőség! A hagy honvédő háború sok millió veteránja áll ma is csatasorban, vesz részt harcosan a forradalmi átalakítás, a társadalmi megújulás munkájában. Fogadják ezért fiúi há­lánkat! Minden hadi- és munkasiker lelke lenini pártunk volt. A kommunisták elsőként indultak rohamra az arcvonal lö­vészárkaiból, példájuk magával ragadta a többieket is. A hátországban utolsóként fejezték be a munkát a gépeknél, a földeken, a gazdaságokban. A szovjet emberek minden korábbinál erősebben érezhették, hogy az SZK(B)P az ő pártjúk, hogy a kommunisták tettekkel mutatják meg, mit jelent a nép élcsapatának lenni akkor, amikor a háború tüze tombol, amikor élet vagy halál a tét. n szocialista állam ereje Határozottan állíthatjuk: a nagy honvédő háború pár­tunk történetének egyik legdicsőbb, leghősibb, sok millió kommunista bátorságával, merészségével, páratlan odaadá­sával és önfeláldozásával írt fejezete. A háború megmutat­ta, hogy a szovjet nép, a párt, a szocializmus és a nagy ok­tóber elválaszthatatlanok egymástól, s nincs a világon oly erő, mely megbonthatná egységüket. A szocializmus nemcsak, hogy talpon tudott maradni és győzni tudott, de erkölcsileg és politikailag megerősödve került ki a legszörnyűbb, legpusztítóbb háborúból, világ­szerte megnövelte tekintélyét és befolyását. Ellenségeink gazdasági hanyatlást jósoltak nekünk a há­ború befejezésekor. Azt jövendölték, hogy hosszú időre ki­maradunk a világpolitikából. Úgy vélték, fél évszázad, sőt még ennél is több idő is kevés lesz ahhoz, hogy megbir­kózzunk a háború következményeivel. A szovjet nép azon­ban igen rövid idő alatt újjáépítette a lerombolt városokat és falvakat, helyreállította a romba dőlt üzemeket, gyára­kat, kolhozokat és szovhozokat, iskolákat és felsőoktatási intézményeket, kulturális létesítményeket. Újólag megmutatkozott a szocialista állam roppant ereje: a nagy október szülőföldjének legmagasabb rendű érdekeit felismerő pártakarat; az újjáépítésnek és a hazai ipari po­tenciál békés rendeltetésű termelésre való átállításának fő terhét viselő munkások szilárdsága és proletárbölcsessége; a feldúlt országnak utolsó falatját is átengedő parasztság önfeláldozása, türelme és hazafisága: a népek barátsága, el­tökéltsége, hogy közösen, testvériesen megsegítik azt. aki különösen sokat szenvedett, hogy segítenek talpra állni a közös haza azon körzeteinek, amelyeken különös kímélet­lenséggel gázolt át a háború. A háborút követő nehéz esztendők dolgos hétköznapjai­nak hősiessége sikereink, gazdasági és műszaki-tudományos haladásunk forrása. Ez tette lehetővé, hogy szolgálatunkba állítsuk az atomenergiát, felbocsássuk első űrhajóinkat, ja­vítsuk a nép anyagi és kulturális körülményeit. Ám ugyanebben az időszakban — a szocializmus nevé­ben véghez vitt új népi hőstettek korában — egyre érzé­kelhetőbbé vált az ellentmondás is társadalmunk akkori állapota és a vezetés korábbi módszerei között. Folytatódott a hatalommal való visszaélés, a szocialista törvényesség megsértése. Ekkor koholták „a leningrádi pert", az „orvosok perét" és egyebeket. Röviden szólva: hiányzott a nép igazi megbecsülése. Az emberek önfeled­ten dolgoztak, tanultak, új ismeretek szerzésére törekedtek, beletörődtek a nehézségekbe, a nélkülözésbe, de közben érezték, hogy a társadalomban aggodalom és remény gyü- lemlik fel egyszerre. Kevéssel Sztálin halála után mindez magával ragadta a társadalmi tudatot. Az ötvenes évek közepén, különösen az SZKP XX. kong­resszusa után, változások szele érintette meg az országot: a nép felocsúdott, feleszmélt, merészebb és magabiztosabb lett. A pártnak, a párt vezetésének — élén Ny. Sz. Hrus- csovval — nem kevés bátorságra volt szüksége a személyi kultusz bírálatához, a személyi kultusz következményeinek feltárásához, a szocialista törvényesség helyreállításához. Foszladozni kezdtek a korábbi beidegződések mind a bel-, mind pedig a külpolitikában. Megkísérelték a 30-as és 40- es években meggyökeresedett utasításos-bürokratikus irá­nyítási módszerek kiküszöbölését. Megpróbálták dinamiku- sabbá tenni a szocializmust, annak humanista eszményeit és értékeit hangsúlyozni. Elméletben és gyakorlatban egy­aránt újra próbálták éleszteni a leninizmus alkotó szellemét. Az SZKP KB 1953. szeptemberi és 1955. júliusi üléseinek határozatait áthatotta a gazdasági fejlődés prioritásainak megváltoztatására, a munka eredményességében való egyé­ni érdekeltség ösztönzőinek bevezetésére irányuló törekvés. Több figyelmet kezdtek fordítani a mezőgazdaság fejlesz­tésére, a lakásépítésre, a könnyűiparra, a fogyasztási szfé­rára — mindenre, ami kapcsolatban áll az emberi szük­ségletek kielégítésével. Egyszóval, jó irányban változtak a dolgok, a szovjet tár­sadalomban és a nemzetközi kapcsolatokban egyaránt. Ugyanakkor nem kevés szubjektív jellegű hibát is elkövet­tek, amelyek megnehezítették azt, hogy a szocializmus új szakaszba lépjen, sőt sok szempontból kompromittálták a haladó kezdeményezéseket. Az történt, hogy a minőségileg új bel- és külpolitikai, pártépítési feladatokat nem ritkán voluntarista módszerekkel, a régi politikai és gazdasági mechanizmus segítségével oldották meg. Az ebben az idő­szakban megindított reformok sikertelenségének legfőbb oka azonban az volt. hogy azok nem támaszkodtak széles­körű demokratizálási folyamatokra. Az SZKP KB 1964. októberi ülésén váltás történt a párt és az ország vezetésében, döntések születtek a bel- és kül­politikai téren tapasztalható voluntarista tendenciák és tor­zulások leküzdése érdekében. A párt arra törekedett, hogy bizonyos politikai stabilizációt érjen el, realistává és meg­fontolttá tegye a politikát. Az SZKP KB 1965. márciusi és szeptemberi ülésén új gazdaságirányítási megközelítések születtek. Kidolgozták a gazdasági reformot, az új körzetek meghódítására, a terme­lőerők fejlesztésére irányuló nagyarányú programokat, s hozzáláttak végrehajtásukhoz. Ez az első években javított az ország helyzetén. Növekedett a gazdasági és tudományos potenciál, erősödött az ország védelmi képessége, emelke­dett a nép életszínvonala. Számos olyan külpolitikai akciót hajtottak végre, amelyek megerősítették államunk nemzet­közi tekintélyét, biztosították katonai-hadászati paritásukat az Egyesült Államokkal, Az ország nagy lehetőségékkel rendelkezett fejlődésének további gyorsításához. De e lehetőségek kihasználásához, mozgásba lendítéséhez újabb döntő társadalmi változások­ra és természetesen megfelelő politikai akaratra lett volna szükség — ám egyik sem volt meg. Sőt, sok elfogadott dön­tés is csak papíron létezett, a levegőben lebegettr Fejlődé­sünk üteme jelentősen lelassult. A párt a KB 1985. áprilisi ülésén és a XXVII. kongresz- szuson nyíltan megnevezte a kialakult helyzet okait, fel­tárta a fejlődésünket fékező mechanizmust, s elvi értéke­lést is adott róla. Hangsúlyoztuk, hogy Ieonyyid Brezsnyev életének és te­vékenységének utolsó éveiben a továbbhaladás útjainak keresését nagy mértékben akadályozta a megszokott, az új valóságot nem tükröző formulákhoz és sémákhoz való ra­gaszkodás. Elmélyült a szavak és a tettek közötti szakadék. A gazdaságban erősödtek a negatív folyamatok, amelyek lé­nyegében válság előtti helyzethez vezettek. Számos anomá­lia alakult ki a szociális és a szellemi-erkölcsi szférában, amelyek eltorzították, deformálták a szocialista igazságosság elveit, aláásták a szocialista igazságosságba vetett hitet, társadalmi elidegenedéshez és erkölcstelenséghez vezettek. Tűrhetetlenné vált az egyre fokozódó eltérés a szocializmus nagy eszméi és a mindennapi valóság között. A párt és az egész társadalom egészséges erői mind éle­sebben érezték annak sürgető szükségességét, hogy le kell küzdeni a negatív jelenségeket, meg kell törni az esemé­nyek folyamatát, biztosítani kell az ország társadalmi-gaz­dasági fejlődésének felgyorsulását, el kell érni a szocializ­mus erkölcsi megtisztulását és megújulását. Erre a rendkívül éles társadalmi igényre adott választ a KB 1985. áprilisi ülése, az ország társadalmi-gazdasági fej­lődésének ‘meggyorsítására vonatkozó koncepcióval és stra­tégiával, a szocializmus megújítását célzó irányvonallal Ezeket a XXVII. kongresszus és az azt követő KB-ülések határozatai elméleti és politikai szempontból továbbfejlesz­tették, s belőlük alakult ki a szocialista társadalom életé­nek minden oldalú, forradalmi átalakítását célzó általános irányvonal. Az átalakítás eszméje hetvenéves történelmünkre, alap­vetően új társadalmi építményünk szilárd alapjára támasz­kodik, egyesíti a folyamatosságot és az újító szellemet, a bolsevizmus történelmi tapasztalatait és a szocializmus kor­szerűségét. Az a feladatunk, hogy folytassuk és gyarapít- suk a forradalom és a szocializmus úttörőinek ügyét. Mun­kánkkal szakadatlanul erre törekszünk, alkotó módon al­kalmazva azoknak a nemzedékeknek a tapasztalatait, ame­lyek lerakták október útját — hozzánk és nekünk. Elvtársak! A forradalom útján haladunk, s ez nem a gyengék és a bátortalanok útja, hanem az erőseké és a bátraké. A szovjet nép mindig ilyen volt — a nagyarányú társadalmi átalakítások éveiben is. a háborús megpróbál­tatások éveiben is, és a békés alkotó munka éveiben is. A nép formálja saját történelmét, saját sorsát, s ez a sors so­hasem könnyű, de utánozhatatlan és felbecsülhetetlen ér­tékű, mint maga az emberi élet. És ez sokszorosan igaz, amikor a szocializmus történelméről, a nagy forradalom ügyének folytatásáról van szó. Történelmünk legfőbb, meghatározó jelentőségű tartalma az, hogy e hetven év alatt népünk a párt vezetésével élt és dolgozott a szocializmusért, a jobb, az igazságos életért. II fejlődő szocializmus és az átalakítás Elvtársak! Sürgető, elodázhatatlan szükségletek juttattak bennünket arra a következtetésre, hogy átalakítás szüksé­ges. De minél mélyebbre hatoltunk problémáink mélyére és értettük meg azokat, annál világosabbá vált, hogy az át­alakításnak szélesebb társadalmi-politikai és történelmi összefüggése is van. Az átalakítás nemcsak az előző időszak pangásától és konzervativizmusától való megszabadulást, az elkövetett hi­bák kijavítását, hanem a munka társadalmi megszervezésé­nek és módszereinek a történelem során korlátolttá, elavult­tá vált vonásai felszámolását is jelenti. Általa a szocializ­must a tudományos-műszaki forradalom feltételeinek és szükségleteinek, a szovjet társadalom szellemi fejlődésének megfelelő legkorszerűbb formákkal ruházzuk fel. Ez a tár­sadalom forradalmi megújításának saját logikával és sza­kaszokkal rendelkező, viszonylag hosszan tartó folyamata. Lenin a szocializmus történelmi feladatát abban látta, hogy évek hosszú sorának munkájával előkészítsük a kom­munizmusba való átmenetet. A forradalom vezére nagy­ra értékelte, hogy Marx és Engels képes volt „rendkívül gondosan elemezni éppen az átmeneti formákat, hogy min­den egyes eset konkrét történeti sajátosságainak megfelelő­en állapítsuk meg, miről mire átmenet az adott átmeneti forma". Minden alapunk megvan arra, hogy az átalakítást meg­határozott történelmi szakasznak tekintsük társadalmunk folyamatos fejlődésében. Válaszolva a lenini kérdésre, hogy „miről mire” térünk át, teljes határozottsággal ki kell je­lentenünk; a szocializmust új minőséggel kell felruház­nunk; ahogy mondani szokták, új életet kell belélehelnünk, ennek érdekében pedrg a társadalom életének minden ol­iVlunkubun a kutatók a Novoszibirszki Alom kutató Intézet­ben 0 dalát, mind az anyagit, mind a szellemit, alapjaiban kell megújítanunk, s rendszerünk humanista jellegét a legtelje­sebb mértékben fel kell tárnunk. Az átalakítás célja az, hogy elméletileg és gyakorlatilag egyaránt a maga teljességében helyreállítsa a szocializmus lenini koncepcióját, amely vitathatatlan elsőbbséget biztosít a munka emberének, az ő ideáljainak, érdekeinek, vala­mint a gazdasági, a társadalmi-politikai kapcsolatokban, a kultúrában meglevő emberi értékeknek. A forradalmi megtisztulásra és újjászületésre vonatkozó reményünk abból táplálkozik, hogy a személyiség, az em­beri tényező aktivizálása révén feltárjuk a szocializmus ha­talmas társadalmi tartalékait. A szocializmus, mint az em­bert és annak felemelkedését szolgáló valóban humánus társadalmi rend éppen az átalakítás eredményeként érvé­nyesítheti és kell is hogy érvényesítse a benne rejlő lehe­tőségeket. Ez a társadalom az emberekért van, alkotó mun­kájuk felvirágoztatásának, jólétük, egészségük, fizikai és szellemi fejlődésük társadalma; olyan társadalom, amely­ben az ember teljes jogú gazdának érzi magát, és tényleg az is. ' Az átalakítás sorsát a társadalmi fejlődés két kulcskér­dése határozza meg: az egész társadalmi élet demokratizá­lása, és a radikális gazdasági reform. Október ügyét folytatva az átalakítás elsőrendű feladattá tette a szocialista demokrácia további elmélyítését és fej­lesztését. Az átalakítás központi kérdése a társadalom demokrati­zálása. Attól, hogy ez utóbbi miként megy végbe, függ ma­gának az átalakításnak a sikere is, és — túlzás nélkül állít­hatjuk — egészében véve a szocializmus jövője. Ez a po­litikában és a gazdaságban megvalósítandó átalakítások leg­szilárdabb biztosítéka, s ez zárja ki bármiféle visszaút le­hetőségét. Az országban jelenleg folyó átalakulások alighanem az október utáni leghatalmasabb lépést jelentik a szocialista demokrácia fejlesztésének útján. Gazdasági és politikai rendszerünk átalakításakor egy­részt meg kell teremtenünk az összes dolgozónak az állami és társadalmi ügyek meghatározásába való tényleges bevo­nását szavatoló megbízható és rugalmas mechanizmust, más­részt a gyakorlatban meg kell tanítanunk az embereket ar­ra, miként éljenek a kibontakozó demokrácia körülményei között; szélesítenünk és szilárdítanunk kell az emberi jo­gokat, ki kell alakítanunk a tömegek korszerű politikai kul­túráját. Más szóval — tanítani és tanulni kell a demok­ráciát. Forradalmunk hetvenedik évfordulójára emlékezve és a jövőn elgondolkodva gondosan figyelnünk kell arra. ho­gyan zajlik a társadalom demokratizálása, s mi az, ami za­varja ezt a folyamatot. E téren sok és olykor váratlan nehézség és ellentmondás támad, nem lehet elkerülni az új, az. előrevivő harcát a ré­givel, a túlélttel. Némi bizonytalanság és határozatlanság is tapasztalható. Az októbert követő első napokban Lenin megjegyezte, hogy a munkások és a parasztok még mindig „bátortala­nok". még nem elég határozottak, még nem tudatosult ben­nük, hogy a kormányrudat"saját kezükbe kell venniük. „Az 1917-es októberi forradalomnak azonban éppen abban rej­lik az ereje, életrevalósága, legyőzhetetlensége — írja Le­nin —, hogy felébreszti ezeket a tulajdonságokat, szétzúz, minden régi akadályt, széttöri az ósdi bilincseket, az új élet önálló teremtésének útjára vezeti a dolgozókat." Még most is látjuk, hogy az emberekben mennyire nehe­zen tudatosul az új légkör, annak lehetősége és követelmé­nye, hogy a demokratikus módszerekkel élve döntsék el a kérdéseket. Sokan „bátortalankodnak" még. nagy vigyázat­tal ténykednek, félnek a felelősségtől, még mindig az el­avult szabályok és instrukciók rabjai. Feladatunk a’/- hogy a minden szintű termelési és társadalmi üg^ • kezelésében megszerettessük az emberekkel az önállóságot és a felelős­ségtudatot, maga a nép által és érdekében megvalósuló péphatalomként fejlesszük az önigazgatást. Az önigazgatás fejlődése elsősorban a tanácsokon keresz­tül történik. A párt elgondolásai szerint ezeknek teljes mértékben igazolniuk kell azt, hogy hatalommal felruhá­zott, döntéshozó szervek szerepét töltik be. Az utóbbi idő­ben minden szinten lényegesen kibővültek a tanácsok jo­gai és lehetőségei. Ez a folyamat a jövőben is folytatódik, tehát a tanácsok tovább fognak erősödni, a tanácsi de­mokrácia tovább fog mélyülni. Megkezdtük a választási rendszer korszerűsítését. Az ez év júniusában lefolytatott választások meggyőztek minket az új módszerek helyességéről és hasznosságáról. A válasz­tások a nép megnövekedett politikai aktivitásáról tanús­kodtak, arról, hogy az emberek érdekeltek abban: a taná­csokba valóban a dolgozók legjobb képviselőit válasszák meg, bár ezek a választások sem voltak mentesek a forma­lizmustól és a túlszervezettségtől. Az átalakítás, a demokrácia fejlesztése lehetővé teszi, hogy teljes mértékben hasznosítsuk a szakszervezetek, a Komszomol és más társadalmi szervezetek energiáját, le­hetőségeit és jogait, ide értve az utóbbi években létrejött olyan szervezeteket is, mint a Háború és a Munka Vete­ránjainak Országos Szervezete, a nőszervezetek, a Szovjet Kulturális Alap, a Lenin Gyermekalap. B’ontos, hogy ezek mindennapi tevékenysége kapcsolód­jék a létfontosságú kérdések megoldásához, kifejezze a dol­gozók széles tömegeinek érdekeit. Sok új, reményt keltő jelenségnek lehetünk tanúi a dol­gozó kollektívákban, a lakóhelyi munkában. Tág teret kap­nak a hasznos kezdeményezések, amelyek célja, hogy ope­ratívan, huzavona nélkül oldódjanak meg a felvetődő kér­dések. Az országban kibontakozó új folyamatok új módon ve­tik fel az általános, a politikai és a jogi kultúra, mondhat­nánk, a szocialista demokratizmus kultúrájának kérdéseit. Éppen e kultúra fogyatékosságaival magyarázhatók az olyan hibák, mint a bürokratizmus és a hatalommal való vissza­élés, a rangkórság, a gondatlanság és felelőtlenség. Ha a szocialista demokratizmus valódi kultúrájáról beszélünk, ak­kor elfogadhatatlan a parancsolgató, „nyomást gyakorló" stílus, a szervezeti lazaság, a cselekvést helyettesítő üres fecsegés. Egyik is, másik is idegen a szocializmustól. Nem férhet kétség ahhoz sem, hogy minél szélesebb és mélyebb a demokratizmus, annál nagyobb figyelmet kell fordítani a szocialista törvényességre és jogrendre, annál nagyobb szük­ségünk van a szervezettségre és a tudatos fegyelemre. A demokrácia kultúrája nem korlátozódhat a politika te­rületére. Át kell hatnia az emberi kapcsolatok minden szfé­ráját. Abból indulunk ki, hogy a szocializmus olyan társa­dalom, amelyben növekszik az emberek ítéleteinek, egy­más közötti kapcsolatainak, tevékenységének sokfélesége. Minden embernek megvan a saját társadalmi tapasztalata, tudásszintje, műveltsége, sajátosan érzékeli az eseményeket. Ebből következik, hogy a vélemények, meggyőződések, ér­tékelések széles skálája jön létre, amely természetesen fi­gyelmes tanulmányozást, egybevetést igényel. Pártoljuk a közvélemény sokszínűségét, a szellemi élet gazdagságát. Nem (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom