Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-11 / 214. szám

i 1987. szeptember 11., péntek o Kormányszóvivői tájékoztató Meghalt Garai Gábor Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Garai Gábor Kossuth- díjas költő, az MSZMP Központi Bizottságának volt tagja, a Látóhatár főszerkesztője, szeptember 9-én, életének 59. évében, rövid, súlyos betegség után elhunyt. Temetéséről ké­sőbb intézkedünk. * * * A megyénkben tartózkodó Arad megyei szakszervezeti kül­döttség tegnap délután ellátogatott a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat 3-4-es számú gyárába. A romániai ven­dégeket a vállalat gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetői fogadták, majd Nemes László gyárigazgató bemutatta a bé­késcsabai üzemet ' Fotó: Kovács Erzsébet Iparjogvédelmi fórum Garai Gábor 1929. január 27-én budapesti értelmiségi családban született, apja Marconnay Tibor költő volt. Garai Gábor a közgazdasági egyetemen tanult, majd ta­nulmányait félbehagyva a MÁV-nál vállalt munkát, s később szerzett tanári okle­velet. 1958-tól az Európa Könyvkiadó szerkesztőjeként, 1960-tól 1964-ig az Élet és Irodalom rovatvezetőiéként, majd szerkesztőjeként, illet­ve 1972-ig főszerkesztő-he­lyettesként tevékenykedett. A Magyar Írók Szövetségé­ben 1964 óta töltött be fele­lős tisztségeket. 1968-ig az írószövetség titkára, 1972 és 1976 között főtitkárhelyette­se, majd 1981-ig főtitkára volt. A Látóhatár című iro­dalmi folyóirat főszerkesztő­jének 1985-ben nevezték ki. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának 1966-tól 1980-ig volt tagja. Garai Gábor első versei a negyvenes évek végén jelen­tek meg. Költészete az öt­venes évek közepétől bonta­kozott ki, Ének gyógyulásért címmel 1958-ban közreadott verseskötetében lendületes költeményekben tett hitet a szocialista átalakulás mel­lett. Líráját a hatvanas évek elején az emberi szolidari­MSZMP Központi Bizottsága, Művelődési Minisztérium, Magyar írók Szövetsége, a Látóhatár Szerkesztősége tás, a közéleti tisztaság, a termelő munka és a felelős­séggel párosult szabadság eszményének hirdetése jelle­mezte. Verseiben a közös ér­dek, a közösségi erkölcs ér­vényesülését sürgette. A het­venes évektől a szocialista költészet megújítására vál­lalkozott, Ablakban a Nap, Elégiák évada, Szélcsend és újra szél, Indián nyár című kötetei lírájának intellektuá­lis elmélyülését tanúsítják. Több versében a szocialis­ta országokban tett utazásai során szerzett élményeit fo­galmazta meg. A hatvanas években megindult irodalmi kibontakozás a műfordítást is fellendítette, s ez a legki­válóbb költőket is fordításra ösztönözte. Garai Gábor mint műfordító is jelentősét alkotott, főként német és orosz lírikusok műveit — kö­zöttük Brecht, Jevtusenko, Majakovszkij verseit — tol­mácsolta magyarul, s nevét drámafordításokkal is is­mertté tette. Utolsó kötetei, a Lady lovagja című prózai műve és A tiszta zengés cí­mű verseskötete tavaly lá­tott napvilágot. Garai Gábor munkásságát három alkalommal ismerték el József Attila-dijjal, s 1965-ben Kossuth-dijat ka­pott. Az újítások, találmányok sorsáért felelős — az ötle­teket, javaslatokat elbíráló — vállalati műszaki vezetők részére szervezett háromna­pos iparjogvédelmi fórum kezdődött tegnap Siófokon, az Iparjogvédelmi Egyesület és az Országos Találmányi Hivatal rendezésében. A gaz­dasági életben küszöbön álló változásokra — főként az innovációhoz, a műszaki fej­lesztéshez fűződő vállalati érdekek módosulására, erő­södésére — készíti fel az ér­dekelteket. Az egyik központi téma azzal az előre látható el­lentmondással foglalkozik, amely a vállalatok egy ré­szénél a nehezedő anyagi helyzet és a hosszú távú cé­lok közt alakulhat ki: arról igyekszik meggyőzni az ér­dekelt szakembereket, hogy szűkösebb körülmények közt is érdemes többet áldozni a termelési folyamatok és a gyártmányok korszerűsítését ígérő szellemi termékekre. A másik időszerű téma a személyi jövedelemadó és az újítási, találmányi díjak vi­szonya. A részt vevők nem­csak az adózás tervezett módjáról és mértékéről kap­nak friss tájékoztatást, ha­nem azt is megvitatják, ho­gyan. befolyásolhatja ez az újító, feltaláló tevékenysé­get. alkotó Innovációs Műhely Innovációs menedzserkép-' zést indít az Alkotó Ifjúság Egyesülés az Országos Ta­lálmányi Hivatal és azl, In- nofinance Általános Innová­ciós Pénzintézet közre­működésével — jelentették be tegnap az egyesülés szék­házában tartott sajtótájékoz­tatón. A gazdasági-társadalmi ki­bontakozás programjához el­engedhetetlen a menedzser- képzés egyik speciális ága­zatának, az innovációs me­nedzserek képzésének meg­szervezése — mondottal a sajtótájékoztatón Bőle De­zső, az Alkotó Ifjúság Egye­sülés igazgatója. Hangsú­lyozta, hogy most elsősor­ban a gyakorlati, a munka- módszereket átadni tudó „mesteremberekre” van szüksége. Forint- és dollár- milliók múlnak azon, hogy az üzemekben, intézmények­ben szakszerűen foglalkozza­nak az újításokkal, találmá­nyokkal, s azokat végigkö­vesse az első ötlettől a gyár­tásig és a piacig az innová­ciós menedzser. Az Alkotó Innovációs Mű­hely összefoglaló néven meg­hirdetett tíz tanfolyam kö­zött helyet kapott például az iparjogvédelemnek, az inno­váció gazdasági feltételei­nek és a munkahelyi légkör számítógépes vizsgálatának oktatása. Az egyik tanfolya­mon bemutatnak új tetőszi­getelési eljárásokat,' techno­lógiákat is, szakmunkások­nak, technikusoknak. Fiatal mezőgazdasági szakemberek­nek szól az agrárinnovációs kurzus. Az" innovációs menedzse­rek komplex képzése egy egyéves, 128 órás program- sorozat lesz, amely hazai és nyugat-európai elméleti és gyakorlati tapasztalatokra épül. A „tananyagban” sze­repel többek között közös műhelymunka, bentlakásos tréning, információfeldolgo­zás, külkereskedelmi techni­kák, szellemi alkotótechni­kák oktatása. A kormány ülését követő tájékoztatójában Bányász Rezső elsőként a magyar— csehszlovák kormányfői tár­gyalásokat kommentálta. Mint mondotta, ez a baráti munkalátogatás jól szolgál­ta egymás helyzetének még mélyebb megismerését, a ta­pasztalatcserét, a kétoldalú kapcsolatok bővítési lehető­ségeinek áttekintését. Meg­állapították, hogy a bős— nagymarosi vízlépcső építé­se a közös ütemterv szerint folyik, és megállapodtak az építkezés meggyorsításában. Foglalkoztak az idegenfor­galom feltételeinek javításá­val is. Megállapították, hogy mindkét országban nagy gondot fordítanak a nemze­tiségek egyenjogúságának érvényesülésére, kulturális és társadalmi fejlődésére. A tárgyalásokat a közvetlen, személyes, baráti hangnem jellemezte. A munkatalálko­zóknak ezt a gyakorlatát kí­vánjuk a jövőben is folytat­ni. A szóvivő a népgazdaság idei fejlődéséről nyilatkozva mindenekelőtt kiemelte, hogy a testület igen széles körű, négy és fél órás vitát folytatott arról, hogyan is áll gazdaságunk, s milyen irányelvek alapján dolgoz­zák ki a jövő évi tervet és költségvetést. A vitában megállapítot­ták, hogy az év eddig eltelt időszakában az 1985—86-os kedvezőtlen tendenciákhoz képest bizonyos előnyös vál­tozások már tapasztalhatók a gazdaságban, de a szüksé­ges fordulat még nem ment végbe. Az ipari termelés kis­sé élénkült, a növekedés szerkezete viszont kedvezőt­len. A konvertibilis elszá­molású kivitel emelkedett, a behozatal kismértékben csökkent, az áruforgalom egyenlege azonban körülbe­lül a tavalyi, passzív szin­ten van. A rubel elszámolá­sú kivitel a behozatalt meg­haladóan nőtt. A lakosság jövedelmei a tervezettnél magasabbak lettek, a válla­lati vásárlóerő növekedése miatt ott is élénkültek be­ruházások, ahol ez nem kí­vánatos. A gazdasági folya­matok romlása egészében ugyan megállt, de a kedve­zőtlen tendenciák kiváltó okai ma még jelen vannak a gazdaságban. Fejlődésünk tehát csak részben felel meg a terv céljainak. A. vitában igen nagy sze­repet játszott a jövő évi költségvetés előkészítése. Már az idei költségvetés tel­jesítésének is az a vezérel­ve, hogy a bevételeknél mérsékeltebben növekedje­nek a kiadások. A mostani adatok szerint a deficit a költségvetésben eredetileg előirányzott 43,8 milliárddal szemben várhatóan 34-35 milliárd forintra leszorítha­tó. Jövőre a cél a költség- vetési hiánynak az ideihez hasonló ütemű, további lé­nyeges csökkentése. Bányász Rezső kitért arra is, hogy a kormányprogram vitájában az elmúlt hetek­ben sokan szorgalmazták: az adóreform miatt várható ne­gatív társadalmi hatásokat fokozottabban ellentételez­zék szociális intézkedések­kel. Egy kérdésre válaszolva ismertette az adóreform életbe lépéséig szükséges át­meneti intézkedéseket. Az Elnöki Tanács elé terjesz­tendő törvényerejű rende­lettervezet például előírja, hogy a személyi jövedelem- adó bevezetésekor az úgy­nevezett bruttósítás — fel­szorzás — során a munkál­tatónak átlagosan olyan mértékben kell emelnie a dolgozók keresetét, hogy a kézhez kapott fizetés ne csökkenjen. Ami a takarék- betétek kamatait illeti: a betétek titkosságának meg­őrzése mellett a tervezet szerint a bank tízszázalékos adót von le a kamatfélék után, ugyanakkor a bankka­matot a levont összeg ará­nyában megemeli. Magya­rán: senkit sem ér semmi­féle veszteség. A szóvivő (a Magyar Nem­zet kérdésére) emlékeztetett arra, hogy a kormány mun­kaprogram-tervezetét nem­csak testületek vitatták meg, hanem a sajtó segítségével lényegében az egész lakos­ság véleményt nyilvánított. A megjegyzések, javaslatok alapján számos alkalommal átdolgozták az eredeti prog­ramtervezetet, tehát az a változat, amely a jövő hé­ten az Országgyűlés elé ke­rül, már igen sok ember el­gondolásait, javaslatait is tartalmazza. A kormány úgy határo­zott, hogy 1988. január 1-től foglalkoztatási alapot hoz létre, és lehetővé teszi, hogy a munkáltatók — a költsé­gek egyidejű viselése mel­lett — élhessenek a koren­gedményes nyugdíjazás lehe­tőségével. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a SZOT- tal együttműködve rövide­sen kidolgozza és közzéteszi az intézkedéshez kapcsolódó új munkajogi szabályokat. A téma hátteréről (a Népsza­va kérdésére) Bányász Re­zső elmondotta, hogy elhe­lyezkedési támogatást ma az kaphat, aki vállalatának fel­számolása, vagy saját mun­kakörének megszűnése után a meghosszabbított felmon­dási idő elteltével sem tud elhelyezkedni. A költségve­tés csak tíznél több dolgozó felmondása esetén téríti vissza a vállalatoknak a meghosszabbított felmondási időre járó átlagkeresetet. A munkáltatók így érdekeltek abban, hogy az eddigieknél átgondoltabban intézzék az átszervezéseket. Valószínűleg azonban mindezek az intéz­kedések sem elegendőek va­lamennyi várható konfliktus feloldására. A Magyar Távirati Iroda tudósítójának érdeklődésé­re a szóvivő bejelentette: Grósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke Helmut Kohl­nak, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának meghívására október elején a tervek szerint hivatalos látogatást tesz Bonnban. E látogatásra a kétoldalú kap­csolatok fejlődése szem­pontjából fontos időszakban kerül sor. A két ország vi­szonyáról elmondható, hogy azt problémák nem terhe­lik, s a kapcsolatok a köl­csönös érdekek alapján di­namikusan, jól fejlődnek. Bányász Rezső (a Magyar Hírlap kérdésére) a KGST- tagországok képviselőinek legutóbbi, szófiai ülését is kommentálta. Kiemelte: az ilyen tanácskozások azért is szükségesek, mert módot ad­nak a nemzeti érdekeket kifejező elgondolások és a közösségi érdekek összhang­ba hozására. Ami a ma­gyar felet illeti: gazdasági helyzetünk, a gazdaságirá­nyítási rendszer továbbfej­lesztésében eddig tett intéz­kedéseink lehetővé és szük­ségessé teszik, hogy a KGST munkájában is a jelentős fordulat érdekében lépjünk fel. Megítélésünk szerint ez a magyar népgazdaság és a KGST-közösség előrelépésé­hez egyaránt szükséges. A Világbanktól szerke­zet-átalakítási célokra nem­régiben felvett 150 millió dolláros hitelről (az MTI külföldi adások szerkesztő­sége érdeklődésére) a szó­vivő elmondta, hogy eddig összesen 13 olyan hosszú le­járatú kölcsönmegállapodást kötöttünk a Világbankkal — összesen 1,2 milliárd dollár értékben —, amely fejlesz­tési céljaink importigényé­nek kielégítését segíti. Egy kérdésre (Magyar Nemzet) válaszolva a szóvi­vő bejelentette azt is, hogy a Fővárosi Tanács Végre­hajtó Bizottságának határo­zata alapján a III. kerületi Vera tér nevét Lékai bíbo­ros térre változtatják. Itt készült el az a felszentelés előtt álló templom is, amelynek építését még Lé­kai László szorgalmazta. Szokatlan fél év Rekordnyereség, s ami mögötte van Alaposan rácáfolt az első félévi statiszti­ka az előzetes véleményekre. A vállalatok első hat hónapjáról készült mérlegek alap­ján kiderült, hogy a vállalati eredmények —| avagy ahogy a köznyelv fogalmaz: a vállalati nyereségek — 18,9 százalékkal ma­gasabbak, mint tavaly ilyenkor. Pedig, mint mindig, a szabályozók szigorodása miatt a vállalatok a| csökkenő eredményekre pa­naszkodtak. önmagában ez a szám viszont eltakarja azokat a jelentős különbségeket, amelyek az egyes ágazatok között vannak, és bizony az ipar nem került előkelő hely­re. A gazdálkodók jövedelmei itt átlagosan 15 százalékkal növekedtek, de ezen belül is nagy szóródást mutatnak a különböző ága­zatok. Jó eredménnyel zárta az első fél évet az élelmiszeripar, a vegyipar, a kohászat és a bányászat is, viszont lemaradt a gépipar és a könnyűipar. Rz árak is nőttek A részletes elemzések viszont kimutatták, hogy nemcsak a jobb munka, a hatéko­nyabb termeiéi növelte meg a vállalati eredményeket — ilyen mértékű növekedés­re hosszú évek óta egyébként nem volt pél­da —, hanem az árak is emelkedtek. A kö­vetkező évi nagy változásoktól tartva jó néhány cég már most növeli az árait, hogy aztán a kötelező termelői árcsökkentés után ne járjon a mostaninál rosszabbul. Magya­rán folyik a bázisteremtés,- ami jól ismert egy-egy szabályozóváltozás előtt. A veszteséges cégek száma nemigen vál­tozott tavalyhoz képest, több mint 200-an zárták hiánnyal az első fél évet. De tegyük gyorsan hozzá, hogy az első fél évben nem csökkent az állami támogatás, így a válla­lati eredmények mintegy fele ebből a for­rásból származott. Tehát nem olyan egy­értelműen pozitív jelenség, hogy ekkora ütemben nőttek a vállalati eredmények, il­letve a növekedés nem mindig a vállalati jó munka eredménye. Kedvező változások Ugyanígy értékelhetjük a konvertibilis export alakulását jelző számokat is. Az első fél évben 11 százalékkal növekedett a kon­vertibilis kivitel. Az emelkedés egy része abból származik, hogy több árut adtak el magyar vállalatok, de a forint árfolyamé-* nak változása is megemelte a bevételt. És az is kitűnik, hogy a gépipar ismét elma­radt a többiek mögött. Mint a számokból látható, drasztikus vál­tozás nem következett be az első fél év so­rán, viszont tagadhatatlan, hogy kedvező folyamatok is elindultak. Például csökkent a termelő ágazatok fajlagos anyagfelhasz­nálása, ami nagy eredménynek számít. Ugyanígy a munkaerő-gazdálkodás is a ko­rábbitól eltérő mozgást mutat. Miközben a bérek összességében 3,6 százalékkal nőttek, eközben az átlagbérek ennél jobban növe­kedtek a hatékony létszámgazdálkodás, il­letve leépítések nyomán. Vagyis itt, ezen a területen, úgy tűnik, már megindultak a kedvező folyamatok. De azt is figyelembe kell vennünk, hogy a tervezett adóreform és a vállalati jövedelemszabályozás változá­sa miatt a gazdálkodók várakozó álláspont­ra helyezkedtek. Hiszen nem kalkulálhat­nak biztosan arra, hogy mi lesz jövőre, és valószínűleg az elértnél jóval nagyobb ered­ményekre is képesek lehettek volna. Korszerű gépekkel Hogy mi lesz a második fél évben, azt na­gyon nehéz előre megjósolni. Ám az Or­szággyűlés őszi ülésszaka után már egyér­telművé válik, milyen keretek között gaz­dálkodhatnak jövőre a vállalatok. És az is bizonyos, hogy a következő évi statisztikák alapvetően más álláspontot fognak tükröz­ni, hiszen ha a javaslatokat elfogadja a Parlament, akkor átalakulnak az árarányok és a vállalatok jövedelmi pozíciói. S a va­lóban jól gazdálkodók a korábbinál tágabb teret kapnak tevékenységük fejlesztésére. Ez már azért is alapvető fontosságú, hi­szen az idei első fél év mérlegadatainak összesítéséből kitűnt, hogy a konvertibilis export nagyobb részét olyan cégek állítják elő, amelyek gépparkja elöregedett és el­avult. Hosszabb távon tehát az exportot, amely ma Magyarország számára létfon­tosságú, csak úgy lehet növelni, ha modern gépekkel, fejlett technológiával rendelkez­nek a vállalatok. Lakatos Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom