Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-12 / 215. szám

I o­1987. szeptember 12., szombat NÉPÚJSÁG Üdvözlő táviratok Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üd­vözölte Mengisztu Hailé Mariamot, az Etióp Dolgozók Párt­ja Központi Bizottsága főtitkárát, az Etióp Népi Demokra­tikus Köztársaság elnökét az ország nemzeti ünnepe alkal­mából. * * * Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üd­vözölte Joao Bernardo Vieirát, Bissau- Guinea Köztársaság elnökét az ország nemzeti ünnepe alkalmából. * * * A magyar—laoszi diplomáciai kapcsolatok felvételének 25. évfordulója alkalmából Várkonyi Péter külügyminiszter táviratban üdvözölte Phoune Sipraseuth-öt, a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság külügyminiszterét. Fennakadás a magyar— jugoszláv vasúti forgalomban Pénteken reggel 8 órakor sztrájkba léptek a varasdi vas­úti csomópont dolgozói, s Hor­vátország egész északnyugati részén, így a Zágráb—Varasd— Csáktornya—magyar országhatár közötti vonalon is megbénult a vonatközlekedés — jelenti az MTI belgrádi tudósítója. A sztrájkolók követelték, hogy az infláció ellensúlyozására fizes­sék ki nekik első héthónapi keresetük 60 százalékát. Miután követelésüket teljesítették, a kora délutáni órákban ismét szolgálatba álltak. Véget ért Honecker látogatása Tegnap délután Bajoror­szág székhelyén, München­ben ért véget Erich Honec­ker ötnapos hivatalos NSZK- beli látogatása. Az NDK párt- és állami vezetője a nap folyamán beható tárgya­lásokat folytatott Franz Jo­sef Strauss bajor miniszter- elnökkel, a Keresztényszo­ciális Unió (CSU) elnökével, s Dachauban, az egykori ha­láltábor színhelyén lerótta kegyeletét a nemzeti szocia­lista rémuralom áldozatai emléke előtt. Erich Honecker a haza­utazása alkalmából közzétett írásos sajtónyilatkozatában a látogatás eredményét a józan ész és a realizmus /si­kerének, az emberek és a béke javára szolgáló nyere­ségnek nevezte. Ünnepélyes fogadtatás lesz Opatijában Ma kiköt a Szent Jupát Opatijában még javában tart a nyár. Az utcákon né­met szó keveredik angollal, franciával. Ám az utóbbi néhány napban a szokásos­nál is több a magyar. Van, aki társasúton jött, sokan magánúton érkeztek, hogy ielen legyenek az idei sze­zon a helybeliek szerint is legrangosabb eseményén, a Szent Jupát érkezésén. Várhatóan ma 11 órakor az immáron világhírű két magyar, Fa Nándor és Gál József horgonyt vet Opatija kikötőjében: Ott, ahonnan két évvel ezelőtt világ kö­rüli bolyongásukra indultak. Amikor e tudósítás ké­szült, feltehetően 40-50 ki­lométerre voltak a parttól. Azt reméltük, hogy sikerül velük kapcsolatot teremteni az MHSZ rádióján. De ki­derült,1 hogy erre csak dél­től van lehetőség. így aztán be kellett érnünk egy „éteri hallgatózással”. Beszélgeté­sükből kiderült: nagyon fá­radtak, de egészségesek, és ha holnap szárazföldet ér a lábuk, egy ideig hátat fordí­tanak a víznek. Az itteni meteorológiai előrejelzés szerint holnap is szép idő lesz, enyhe széllel. Opatija főterét mindenesetre már díszítik az ünnepélyes fogadtatásra. Reggel több hajóval mennek előjük, hogy megfelelő kísérettel partot érjenek. Látó János Medvehistóriák Még egy vérmedve 5. Medvesorozatunk utolsó részében még egy történetet idézünk régi, kárpáti med­vevadászatokról, éspedig egy olyat, amelynek fősze­replője ezúttal is egy ve­szedelmes vérmedve. A régi neves vadászok kö­zül Thurn-Rumbach István szintén gyakran vadászott nagyvadra, és eközben, 1926 őszén, amikor már 'hó és sűrű köd borította a hava­sokat, egy váratlan medve­vadászatra invitálták. Ezt a következőképpen írja lt: „Iuon Almasan vadőr — aki a faluból mint küldönc jött — azzal állított be, hogy a hegyoldalban egy te­henet leütött a medve. Elő­adta, hogy a hegycsúcson a dühöngő szélviharban egy öregasszonyra bukkant, aki eltévedt a ködben. Kétség- beesetten óbégatott, s hosz- szú biztatás után elmondta, hogy a hegyhát túlsó olda­láról menekült. Megfutamo­dott a medvétől, amely egyetlen vagyonát, a tehenét rabolta el. A rablás reggel, néhány órával a fenti talál­kozás előtt történt egy el­hagyott juhakolban, ahova ez a szerencsétlen nő még az elmúlt este tért be a te­henével a hóvihar elől. Az asszony elbeszélése szerint már világos reggel volt, amikor egyszerre csak teljes csendben megjelent a nagy medve. Az asszony ép­pen a tüzet élesztgette az akolban, de a medve nem törődött vele, hanem egyet­len ütéssel leterítette az akol kerítéséhez kötött te­henet. A tehénnek valószí­nűleg eltört a nyaka, mert hiába vergődött, sehogy sem .tudptt többé talpra $11 medve tépdeste, lakmáro- zott belőle. A környékbeli parasztok szerint a medve, ha rabol, ráugrik a kisze­melt áldozatra, és mancsá­nak egyetlen csapásával vagy egy szörnyű harapás­sal eltöri a préda nyakcsi­golyáját. így valóban meg­eshet, hogy miközben a medve egy biztosabb hely felé vonszolja a megbénult, de még élő prédát, az utób­bi szörnyű bőgést hallat. Csodálatos, hogy ezzel nem törődik a feltűnést egyéb­ként nem kedvelő, barbár ragadozó. Hiszen módjában lenne megölni a prédát. Áfonyaszedők mesélték, hogy a szívtelen medve még be sem várta az áldozat ki­múlását, máris hozzálátott a lakmározáshoz. A sok mendemondából minden­esetre az az egy igaz, hogy a medve gyakran az embe­rek közvetlen közeléből ra­gadja el áldozatát. Ilyenkor nem sokat törődik az óbéga- tó néppel, sem a rohanó szelindekekkel.” A történet után a vadász a vadőrrel elindult felkeres­ni az elrabolt tehén tete­mét. Meg is találták, és örömmel tapasztalták, hogy a medve csak a hátsó com­bot és a zsigereket falta fel, tehát volt remény arra, hogy hamarosan visszatér falatozni. Közben szakadni kezdett a hó, és igen kel­lemetlen helyzetbe került a dög közelében összeállított magaslesen ücsörgő vadász. „Teltek a percek, múltak az órák. Ügy emlékszem, hogy már nagyon sok hó nyomta a vállamat — me­madt, és olyan sűrűn vágta a havat, hogy a hirtelen ke­letkezett hóförgeteg tüstént eltakarta a nagy fekete tes­tet. A szélben az ülésem is veszedelmesen billegni kez­dett. Kis idő múlva elállt a szél, és újból láthatóvá vált a medve. Mindez pillanatok alatt történt, éppen csak hogy elővehettem a bundám alá rejtett fegyverem. A medve majdnem futva ér­kezett. Ügy látszik, éhes volt, mert minden ácsorgás nélkül hirtelen a dög mel­lett termett. Szép, fekete medve volt. Ma már csak arra emlék­szem, hogy a medve a dög­höz érve megállt. Nézte a véres csontokat, egyet nyalt rajtuk, aztán hirtelen két lábra ágaskodott. Ekkor va­lami bizonytalan szimat jut­hatott hozzá, mert hirtelen kinyúlt, és ágaskodó testtel, az orrát egyre a magasba kapkodva szimatolt felém. Tudtam, hogy minden pilla­natban szelet kaphat, s ezért a válla magasságában gyorsan a melle közepébe lőttem. A medve hanyatt esett, majd helyben fordult egyet. Idétlen és fájdalmas hangon bömbölt, és félelme­tes fogaival kapkodott a le­vegőben maga körül. Azon voltam, hogy még egyszer lövök, fel is álltam már, a medve azonban vért okádva és bőgve elrohant alattam. Ezt a bömbölést nem felejt­hetem el soha. Orrán, szá­ján sugárban ömlött a vé­re. Rövidesen aztán véget ért a nagy rohanás, felbu­kott a havon és hallatszott, hogy vége...” ... És vége a mi soroza­tunknak is. E történeteket úgy összegezhetnénk, hogy lám, bármilyen veszélyeket is rejteget a medvevadászat, mégis mindig vonzotta a va­dászokat. Mintha valami ti­tokzatos erő hajtotta volna őket: vakmerőkké váltak és sélte tovább a vadász —, éppen azon voltam, hogy kockára tették, -életüket. A ni. Még éjt a sze&ériy pára, felállók és terázom ezt a vadászát örőkölt ősi ösztöne és állítólag , Vérfagyasztóan. keltetiletlenné . vált havat, . ez -L»' .hiszeniá..-vadás^&~ bőgötVd^kov*a,m^Jve felé "lÉtíflr üemttar- léc A tehén bőgéSfe még sokáig- láttam; niprt a^rrtedve ovo- hallsíSzSott, mert kőiében a mában lökésszerű gzéh tá- %£ty , (Vfge) Emlékülés a népgazdasági tervezés 40. évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról) zömbösíteni, a magyar nép­gazdaság fejlődését új és tartós alapokra helyezni, ak­kor országunk elkerülhetet­lenül elszakad a világgaz­daság és a műszaki fejlődés fő irányaitól. A magyar gazdaság helyzete összessé­gében lényegesen rosszabb, mint három évvel ezelőtt volt. Ezzel összefüggésben a társadalomban is feszült­ségek halmozódtak fel. A gazdaság előtt álló fel­adatok közül Maróthy László kiemelte, hogy a kül­földi adósságok növekedését még az idén erőteljesen le kell lassítani, néhány év alatt pedig meg kell állítani. Csökkenteni szükséges, majd fel kell számolni az állami költségvetés deficit­jét. Fontos feladat a terme­lési szerkezet gyorsabb át­alakítása, mégpedig intenzí­vebb műszaki fejlesztéssel és az érdekeltségi viszonyok átalakításával. A tervezés reformjáról, megújításáról szólva Maró­thy László kifejtette: ma egyre sürgetőbben vetődik fel tervezési gyakorlatunk hatékonyabbá tétele. A nép- gazdasági tervezés feladatá­nak tekintjük, hogy reális képet és értékelést adjon a változó gazdasági helyzet­ről, a kapcsolódó technoló­giai, műszaki és társadalmi folyamatokról; megbízha­tóan előre jelezze a fejlődés külső és belső feltételeit; valós fejlődési és cselekvé­si változatokat mutasson be és dolgozza ki a végrehajtás feltételeit, illetve eszköz- rendszerét. Maróthy László végeze­tül arról szólt, hogy a ter­vezésnek helye, szerepe volt és van a szocialista tár­sadalom építésében, a sta­bilizációs és kibontakozási program megvalósításában. Hatékony és előremutató változásra van szükség a tervezés minden szintjén és szakaszában, az átfogó gaz­daságpolitikai véleményal­kotástól a biztos alapot te­remtő, objektivitást hordo­zó módszertani eszköztár továbbfejlesztéséig. Az MSZMP Központi Bi­zottsága nevében Németh Miklós, a Központi Bizott­ság titkára köszöntötte az emlékülés résztvevőit, min­denekelőtt azokat a tervezé­si szakembereket, akik ma­radandó érdemeket szereztek a magyar tervgazdálkodás létrejöttében és kibontakoz­tatásában. ­Németh Miklés köszöntőié A hazai tervezési gyakor­latról szólva megállapította, hogy az 1968 óta eltelt idő­ben beigazolódott: a szocia­lista tervgazdaság központi tervleb*ntás nélkül is mű­ködőképes, és tervszerűen irányítható. Bebizonyoso­dott, hogy a vállalati önálló­ság, a döntések megfelelő szintre helyezése új tartalé­kokat és energiát szabadít fel, a helyi gazdálkodói le­hetőségek szélesítése, az ez- ze' járó felelősség megte­remtése, a "szocialista válla­lati kollektívák aktív vállal­kozói magatartása pedig közvetlen termelőerővé vá­lik. A reformfolyamatban ' — amely távolról sem volt egy­séges vonalú és még nem zárult le — a népgazdasági tervezés átalakult és fejlő­dött, emellett számos olyan hagyományt is megőrzött, amelyet tartós értéknek te­kintünk. A munka szerves részévé vált a prognosztika, a tervezők erőfeszítéseket tesznek a társadalmi hatá­sok felmérésére, a műszaki fejlődés folyamatainak a tervezésbe való integrálásá­ra. A tervben egyre ) na­gyobb szerepet kapnak a pénzügyi és értékfolyama­tok. A tervezési rendszert érté­kelő számvetésre szükség van — mondotta Németh Miklós —, önmagunkat csap­nánk be, ha azt hinnénk, hogy miközben a gazdaság súlyos gondokkal küszködik, tervezési és irányítási rend­szerünk tökéletes. A párt kibontakozási programja alapján készült kormányzati munkaprogram megvalósulásához, a fordulat eléréséhez a tervezés tartal­mi és módszertani megúju­lására van szükség. Ma és a közeljövőben a népgazda­sági tervezés legfontosabb feladata az, hogy hatható­san segítse a stabilizációt, majd a kibontakozást. A tervezésnek a jövőben elsődlegesen a jövedelemter­melésre, s nemcsak az elosz­tásra kell aktívan hatnia. Az emlékülésen részt vett Berecz Frigyes, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, vala­mint a kormány több tagja. Ott voltak az ' állami, a párt-, a gazdasági, a társa­dalmi és a tudományos élet vezető képviselői, valamint a tervezéssel foglalkozó nem­zetközi tudományos kerek- asztal-konferencián részt vett külföldi vendégek. * * * Tegnap az Akadémián be­fejeződött a tervezéssel fog­lalkozó kétnapos nemzetközi tudományos kerekasztal- konferencia. A tanácskozá­son hazánk tervezőivel együtt nyolc ország vezető szakemberei vitatták meg a tervezés szerepét és jövőbeni lehetőségeit. A konferencián Hoós János tervhivatali ál­lamtitkár összegezte I zár­szavában az elhangzott elő­adásokat, a vita tapasztala­tait. Sajtótájékoztató az idei keresetekről és a foglalkoztatáspolitikáról Az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal, valamint a SZOT képviselői tegnap kö­zös sajtótájékoztatót tartot­tak bér- és munkaerő-gaz­dálkodási kérdésekről. Hal­mos Csaba államtitkár, az ÁBMH elnöke elmondta, hogy az év első felében az anyagi ágazatokban a kere­setek tömege 4,2 százalékkal, az átlagkeresetek pedig 6,2 százalékkal, a népgazdasági (érvben előirányzottnál s a teljesítményeknél is jobban emelkedtek. Becslések sze­rint az év végéig a kiáramló keresettömeg 0,5-1 százalék­kal, az átlagkeresetek növe­kedése pedig körülbelül egy százalékkal haladja meg a népgazdasági tervben számí­tottat. Ezért nagyon fontos, hogy»a hátralevő időszakban a vállalatok megfontolt, fe­lelősségteljes bérgazdálko­dást folytassanak. Az államtitkár szólt arról is, hogy — bár elterjedtek ilyen hírek — a kormány az idei évre a kedvezőtlen ten­denciák ellenére sem tervez bérstopot. Ezek a híresztelé- . sek is hozzájárultak ahhoz, hogy a vállalatok az elmúlt hónapokban a teljesítmények emelkedése nélkül is fokoz­ták dolgozóiknak a kifizeté­seket. A tervezettnél maga­sabb keresetkiáramláshoz hozzájárult az is, hogy a vállalatok egy része az idei kifizetésekkel akarta javíta­ni jövő évi bérpozícióját. Jövőre ugyanis a bérek tö­megét szabályozzák majd központilag, s ennek a sza­bályozásnak az alapja az idén kifizetett bér lesz. Azok -< a kifizetések azonban item s azárpífának piajd bele az " *. ahwty^é^%'jráIla‘.-> az idén töbfcfetad'üy$I'r j "■ oá ' •í.'ít.-í.* í végre, illetve amennyivel a mostani központi bérszabá­lyozásban túllépték az enge­délyezett kereteket. A jövő évi bérszabályozás­ról szólva azt is elmondta, hogy a gazdasági követelmé­nyekkel összhangban a nettó keresettömeg 1988-ban 3 százalékkal nőhet. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy a vállalatok valóban ennyivel emelhetik a dolgozók bérét, mert ennek a 3 százaléknak egy részét egyebek között le­köti például az idei, évközi béremelések áthúzódó hatá­sa. Jövőre egyes vállalatok­nál egy forintnyi bérfejlesz­tésre sem lesz mód. Jelenlegi gazdasági helyze­tünkben elkerülhetetlen a bérgazdálkodás szigorítása — mondta az államtitkár —, ám ez nem jelenti azt, hogy ne keresnénk az előrelépés lehetőségét. Az ÁBMH vezetői’ szüksé­gesnek tartják a bérreform­ra vonatkozó elképzelések mielőbbi kidolgozását — hangsúlyozta az államtitkár. Nem értenek egyet ugyanis azokkal a véleményekkel, amelyek szerint bérreformra majd csak a stabilizációs időszak után gondolhatunk. Az ÁBMH erre vonatkozóan kidolgozza a koncepcióját, s azt széles körű vitára bo­csátja. Az ÁBMH elgondo­lásának lényege, hogy a sta­bilizáció időszakában meg kell teremteni valamennyi feltételt ahhoz, hogy a szé­les értelemben vett bérre­form a stabilizációs időszak yégérg, yagy közvetlenül azt kpvejäen- átfogóan v é/eztesse IjSr •* _ mellett, ing jesftiüényék hélí ’ yotob tél* ‘ hajtottak ^jfegramat; Js, nrnefi a kohrnány csütört|j%i'íüléséíj;. fogadott M H Ü politika eszközrendszerének bővítéséről. A cél, hogy a foglalkoztatásban tapasztal­ható feszültségeket ne tűz- oltásszerűen csillapítsák, ha­nem lehetőség legyen a fo­lyamatok befolyásolására, újabb feszültséggócok kiala­kulásának megelőzésére. Ez átfogó gondolkodásmódot kí­ván, az oktatás és a gazda­ság szakemberszükségleté­nek összehangolásától kezd­ve a területi elhelyezkedési feszültségek feloldásáig. Igen jelentős intézkedés, hogy a kormány döntött a foglalkoztatáspolitikai alap létrehozásáról, amelyből a jövő évtől kezdve az átkép­zések, a dolgozók elhelyez­kedésének támogatása mel­lett lehetőség lesz egyedi pá­lyázatok útján a kisebb kör­zetek foglalkoztatási feszült­ségeinek enyhítésére is. Az alap összege jövőre 1,2-1,5 milliárd forint lesz, amit a költségvetés finanszíroz. Ott György, a SZOT köz- gazdasági és életszínvonal­politikai osztályának veze­tője elmondta, hogy az év hátralevő részében a szak- szervezetek is szükségesnek tartják az eddigieknél meg­fontoltabb vállalati bérgaz­dálkodást. A szigorúbb bér- gazdálkodás azonban csak akkor valósítható meg, ha az elkövetkezendő hónapok­ban az árak sem emelked­nek jelentősebben. A szak- szervezetek is egyetértenek azzal, hogy mielőbb ki kell dolgozni a bérreform kon­cepcióját, annak fő irányait, s ebben .tevékeny részfe v$l- ■> talpak. r A’ szajcszefveíetek^,,, ugyanakkor i loh*asógk -UJ- ^dkoztatáspoírtikai k cgpfiójukát is, Vázt eK | , té£es szervek élé terjesszék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom