Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-12 / 215. szám
NÉPÚJSÁG 1987. szeptember 12., szombat Szakszervezeti élet Vita az egészségmegőrző programról Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Békés Megyei Bizottsága tervet készített a nemzeti egészség- megőrző program helyi feladatairól. Négy fontos területre összpontosították figyelmüket a mozgalomban dolgozók: változtatni szükséges az emberek életmódján,, egészségük megóvásáért, hatékonyan kell tevékenykedni a rizikófaktorok (alkoholizmus, dohányzás, kábítószer, stresszhatások stb.) megelőzéséért; valamint korszerűsítésre vár az egészségügyi ellátás rendszere. A szakszervezetiek sajátos módszereikkel támogatják az egészségpolitikai célkitűzések megvalósítását és irányítását. A megyeszerte megtartott szak- szervezeti viták tapasztalatairól kérdeztük a megyei bizottság titkárát, Csamangó Vilmost. — A Minisztertanács egészségmegőrzéssel kapcsolatos programját az emberek különféle társadalmi fórumokon vitatják meg, és elmondják észrevételeiket. Az egészségügyi dolgozók, szak- szervezeti tisztségviselők kibővített szb-, bizalmi testületi üléseken, csoportmegbeszéléseken tárgyaltak erről. Megállapították, hogy a program számol tényleges lehetőségeinkkel, a társadalomban tapasztalható káros jelenségekkel, és felsorakoztatja az ellenük bevethető erőket. A vitában részt vevők kedvezően értékelték a programban fői hangsúllyal szereplő gondolatkört: „Az egészség érték”, amelynek megőrzése csak az életmód, életvitel, magatartás megváltoztatásával lehetséges. Azonos személyi és tárgyi feltételek szükségesek szerte az országban az egészség megőrzésének esélyeihez. — A program megvalósulásának egyik alapfeltétele a jó egészségügyi alapellátás. Ennek feltételeit hogyan látják biztosítottnak? — Feltétlenül gazdagítani kell az alapellátás tartalmát, növelni az ellátásba bevontak' számát. A társadalom egészét az egészségközpontú szemléletnek kellene áthatnia, amelyhez nélkülözhetetlenek bizonyos alapvető egészségügyi ismeretek. A szakszervezeti tagok és vezetők hangsúlyozták, hogy ez a program ne csak az egészségügyi programja legyen. A megvalósításban döntő szerepe van a következetességnek, a számonkérésnek, szükség esetén a felelősségrevonásnak. A gyakorlatban' a jelenlegi biológiai medicina elvei helyett a szociális medicina elveinek kell érvényesülniük. Megfogalmazódott a viták során az is, hogy nagyobb megbecsülést érdemelnek az egészséges magatartásra nevelő orvosok, egészségügyi dolgozók (üzemorvosok, iskolaorvosok, védőnők). Alapvető kérdés, hogy érvényesüljenek a jövő gazdasági fejlesztéseinél az egészségügyi szempontok is. Az emberek egészségi állapotának alakulásában ugyanis döntő szerepe van munkakörülményeiknek. Csak így védhet- jük a dolgozók életét, egészségét, testi épségét.! A rizikófaktorokkal kapcsolatban megfogalmazódott, hogy a családok nagyobb része különböző okok miatt (nem egyszer életszínvonalának megőrzéséért) egyre torzuló életmódot választ, vagy arra kényszerül. — A rizikófaktorok sorában a túlzott alkoholfogyasztás, a mértéktelen dohányzás, az idegeskedés mellé szorosan felzárkózott az emberek túlzott önkizsákmányolása, a túlmunka is. A családok többsége tudja, hogy mindez káros, mégis igy él. A szakszervezeti mozgalomban dolgozók mit tehetnek ezek ellen? — Felvetődött az alkoholizálással kapcsolatban a mértékletesség, illetve a szesztilalom dilemmája. Az alkoholizmus elleni küzdelemben kétféle vélemény hangzott el. Az egyik szerint csökkentsük az italtermelést, a másik szerint az embereket kellene megtanítani a mértékletességre, a feszültségek csökkentésére, á családi életük védelmére, az egészséges magatartásra. Ügy hiszem, ez a hosszabb ideig tartó, de eredményesebb! módszer. A fiatalság alkoholfogyasztását minden lehetséges eszközzel meg kell akadályozni. Ezen a területen a család példamutató szerepe a meghatározó. Elmondtuk azt is; hogy a figyelemre méltó eredmények és erőfeszítések ellenére sem kielégítő a gyermek- és ifjúságvédelem rendszerének hatékonysága. A meglévő intézményekben széttagolta^ együttműködésüket nem kellően koordinálva dolgoznak, így az erőforrások szétaprózódnak. A társadalom" ma még mosolygó elnézéssel kezeli a mértéktelen ivást. Legyen mérvadó az egyértelmű ítélet az ilyen magatartásokkal szemben. A napi életmód alakításához konkrét, a legegyszerűbb ember által is elfogadható és gyakorolható modellre van szükség. A megfelelő erkölcsi együttélési normarendszert kell bemutatni, divatossá tenni filmen, könyvben, szóban, írásban. Csak így lehetne feloldani a családok egy részében beállt etikai1 „rövidzárlatot”. — Az egészséges életmód fontos része a korszerű táplálkozás. Szaporodó súlytöbbletünk, csekély ellenállóképességünk arra int, hogy ezen a területen is van tennivalónk. — Csaknem mindenki hasonlóan vélekedett a korszerű táplálkozásról. Életünk fontos feltétele ez, de a jelenlegi élelmiszerárak, a közétkeztetési normák nem segítik elő az egészséges étkeztetést. Vitatkoztunk az egészségügyi dolgozók példa- mutatásáról is, amelyre nemcsak munkájukban, hanem a testnevelés, a sport területén is szükség lenne. A tömegsport népszerűsítéséhez viszont tárgyi feltételekre van szükség, arra, hogy a sporteszközök, -felszerelések elérhető áron legyenek beszerezhetőek. Más: miért nem vonják felelősségre például a környezet- védelem ellen vétőket, bármely területen mulasztanak is? Saját dolgozóink) védelme érdekében a munkahelyi vezetőknek arra kell törekedniük, hogy javítsanak a három műszakban, a veszélyes területeken dolgozók, valamint a túlmunkát végzők élet- és munkakörülményein, no meg a munkahelyi demokrácián. — Hogyan összegezné az egészségügyi dolgozók véleményét az egészségmegőrző vitáról? — Határozottan megfogalmazták, hogy részesei kívánnak lenni a programban foglaltak végrehajtásának, de azt is kérik, hogy az ő gondjaikon is enyhítsenek (bér- és lakáskérdés). A betegek és az egészségügyi dolgozók kölcsönös érdeke a szoros együttműködés, amelyre mindkettőjüknek törekedniük kell. Az egészségügyieknek sajátos helyzetüknél fogva részt kell vállalniuk a lakosság egészségi állapotának javításában. Az egészségkultúrát viszont nemcsak a betegek, hanem az egészségesek körében is terjeszteniük kell. Az egészségügyi ágazatnak a nemzetmegőrző programban” mindenféleképpen kezdeményező szerepe van. — Köszönöm a beszélgetést. Bede Zscka Marketingbusz „állomásozik” Békéscsabán, a sétálóutcában. A Számaik és az FLR Protein- vest szervezésében két napot tölt itt a számítógépekkel, programokkal és számítógép-alkatrészekkel felszerelt jármű. A vele utazó szakemberek tájékoztatást adnak minden érdeklődőnek az általuk forgalmazott IBM PC kompatibilis számítógépekről és bemutatják a futtatható programokat is. Számítástechnikai szakkönyvekből is bő választékot kínál a marketingbusz, amit ma, szombaton még felkereshetünk. Következő állomása Debrecen lesz Fotó: Veress Erzsi „Tetszik a tanácsi munka demokratizmusa, nyíltsága” Beszélgetés a penzai delegáció vezetőjével A megyénkben tartózkodó négytagú Penza megyei tanácsi delegáció tegnap Békésre látogatott. Szovjet vendégeink jártak a zeneiskolában, a nevelési központban és megtekintették a Békési Galériát. A várost Verbal László tanácselnök mutatta be a küldöttségnek. Délután a dánfoki ifjúsági táborban a delegáció vezetőjét, Vlagyimir Szemjonovics Kotovot, a Penza Megyei Tanács elnökhelyettesét az elmúlt napok tapasztalatairól kérdeztük. — Hárman először járunk Magyarországon — kezdte Vlagyimir Szemjonovics Kotov (képünkön). — Elsősorban a tanácsi szervek munkája érdekel minket, sokat hallottunk már erről, de ahogy a mondás tartja: jobb egyszer meglátni, mint tíz^ szer hallani róla. Tetszik az itteni tanácsok munkájának demokratizmusa, közérthetősége, nyíltsága, az, ahogy a lakossággal tartják a tanácsok és a tanácstagok a kapcsolatot, s hogy mindig van a döntésekről visszajelzés. Hasznos ismereteket gyűjtöttünk a legutóbbi magyarországi tanácsi választások kettős és többes jelöléséről. — A kettős jelölést mar a Szovjetunióban is kipróbálták ... — Igen. Nálunk a 28 járásból egyben volt kettős jelölés. Az itteni, illetve az országban másutt szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy a választók aktivitása szinte mindenütt megnőtt, ahol kettős jelölés volt. Hogy a következőkben a kettős jelölés általánossá válik-e, arról országosan születik majd döntés. — Sokat olvasunk és hallunk az átalakítás folyamatáról. Ennek követelményei miképp jelennek meg a tanácsi munkában? — Nemrég jelent meg egy központi bizottsági határozat, ami meglehetősen kiszélesítette a helyi tanácsok jogkörét. Több jogot kaptunk. A megyei, a járási és a városi tanácsok belefolynak a gazdasági egységek tervezésébe, profiljának kialakításába». esetleges módosításába. Elsősorban véleményezési jogunk van. Ez a jogkör több munkát ró ránk, ugyanakkor létszámunk nem növekedhet, vagyis fel kell tárnunk belső tartalékainkat. — Mostanában a tanácsi dolgozóknak milyen új, fontos feladattal kell megbirkózniuk a Szovjetunióban? — A tanácsoknak bizonyos területeken több osztályuk van, mint ami a működéshez feltétlenül szükséges. így például külön van egészségügyi és gyógyszertári osztály, kulturális és a mozi ügyeivel foglalkozó osztály. Ezek ésszerű összevonásán dolgozunk most — fejezte be a beszélgetést a Penza Megyei Tanács elnökhelyettese. Testvérmegyénk küldöttei ma Békéscsaba nevezetességeivel ismerkednek, találkoznak Gyulavári Pállal, a megyei tanács elnökével, s holnap utaznak vissza. U. T. Fotó: Kovács Erzsébet BNVtájékoztató Szabó Imre ipari minisztériumi államtitkár és Körösvölgyi László, a Hungexpo vezérigazgatója tegnap közös sajtótájékoztatót tartott a szeptember 18-án nyíló őszi Budapesti Nemzetközi Vásár előkészületeiről. Elmondták: hazánkkal együtt 26 ország több mint 1500 kiállítója vesz részt az őszi BNV-n. Az évek óta tartó élénk érdeklődést jelzi, hogy a szocialista, a fejlett tőkés és a fejlődő országok vállalatai egyaránt fontosnak tartják részvételüket a fogyasztási cikkek budapesti seregszemléjén. A külföldiek közül ezúttal is a Szovjetunió a legnagyobb kiállító, köztársaságai közül Önálló bemutatóval az idén Üzbegisztán jelentkezik. Először szerepel Kőbányán nemzeti kiállítóként Törökország, a külföldi vállalatok közül első alkalommal jelentkezik árucikkeivel a HASBRO amerikai játékforgalmazó cég. Több éves szünet után jsmét bemutatják termékeiket a vásárvárosban a líbiai vállalatok. A vásárral egy időben rendezik meg a „Csináld magad ’87” negyedik nemzetközi barkács- és kiskertkiállítást, ahol ezúttal a korábbiaknál kevesebb cég mutatja be árukínálatát. Ugyancsak a vásárváros ad otthont az „Interplayexpo ’87” hatodik nemzetközi játék- és oktatásieszköz-kiállí- tásnak, amelyen megtekinthetők a szakma hazai és külföldi újdonságai, egyebek közt a Matchbox és a Lego cég korszerű játékai, valamint az egészséges életmódot segítő hasznos sportesz- közök A BNV-n 1220 hazai vállalat állít ki, 30 százalékkal több, mint tavaly,- ám ösz- szességében valamivel kisebb területen — elsősorban a vállalatok anyagi nehézségei miatt. Részvételükről szólva az ipari minisztériumi államtitkár hangsúlyozta: a hazai ipar teljesítőképességének jó keresztmetszetét adja majd a BNV*annak ellenére, hogy néhány nagy konfekcióipari vállalat az idén távol marad a vásártól. A vásár szervezői az árusítóhelyeket az idén igyekeznek egy helyre koncentrálni: a megvásárolható termékek többsége a harmadik kapunál e célra kialakított területen lesz kapható. Dőlt betűvel A dinnye Lassan befejeződik a diifnyeszezon. Amilyen kínlódva, késve érkezett, olyan vontatottan, méltóságteljesen múlik ki mellőlünk. Lehet, hogy sokan megrónak érte, de nem sajnálom, hogy elmegy. Szeretem a dinnyét, örülök, amikor megérkezik, s mégsem bánom, hogy most búcsúzni készül. Mert viszi magával a településeinket és útjainkat csúfító reklámjait is. Nem tudom, felfigyeltek-e rá, de az utóbbi időben elleptek bennünket a dinnyét ízléstelennél ízléstelenebb módon hirdető feliratok. Lehet, hogy a termelők vagy a kereskedők kézügyessége romlott, lehet, hogy csak a szépérzékük, de tény, a dinnyereklámok nem váltak útjaink szépségpontjaivá. S az ecsetvonások ívét még ne nagyon szapuljuk! Mert rajtuk is túltesz az a találékonyság, amit a szöveghordó táblák és a festékvariációk „sokszínűsége” tükröz. Az abszolút első helyet szerintem az a megyehatáron túli dinnyeárus viszi el, aki szabályos budiajtóra (elnézést kérek a kedves olvasótól, de mégsem írhatok WC-ajtót, mert az ugye már egy színvonalas illemhely látogatóját takarja el), szóval, egy szabályos budiajtóra kente fel a figyelemfelkeltő feliratot: DINNYE. Álmaim között viszont, mint pozitív példa, sokáig az a míves felirat vezetett, ami néhány éve nyáron jelent meg a megyeszékhely és a fürdővárosunk között, az út menti zöldségkereskedő házán. Szépen rajzolt, élénk színű, időt álló volt. Már messziről harsogta, ide érdemes betérni: takaros emberek dolgoznak itt. Ám a nyár végére, ősz elejére kiderült, csak a táblafestő volt takaros, mert a szezon végén fekete fólia került a nagy fémtáblára, s hogy a szél ne libegtesse a sajátos leplet, két lelógó végére egy-egy jókora követ kötöttek. így dacolt aztán az őszi esővel és a téli hóviharral két himbálózó kődarab őrizetében, mígnem egy februári fagyos szélvihar le nem csupaszította, s hirdethette újfent, méteres hó felett is büszkén: DINNYE ITT. Ugye komikus? Fájdalmasan komikus, mert egyre gátlástalanabbal kerítenek be, építenek körbe bennünket az ízléstelenség bástyáival. S ha valahol mégis egy míves munka, egy kedvteléstől, vagy jóérzéstől fogant szép darab születik, a durvaság azt is ellepi. A dinnye okán féltem útjainkat, falvainkat és városainkat, féltem ezt az országot. Egyre több a foncsorhiba a tükrön, amiben magunkat láttatjuk az idesereglő külföldiek előtt. Sokan azt mondják — különösen azok, akiknek lelkét szépiáink terhelik —, hogy „szegény az eklézsia”, vagyis, ilyen nehéz gazdasági helyzetben fontosabb dolgokra sincs pénz. Ahogy beérek egyik legszebb fekvésű városunkba, s a kocsival átgurulok a fénysorompón, két oldalt az új lakótelepeken sárgára kent vasládák. Gusztustalanok, rútak. Nem is tudom, mit kellene tenni, hogyan lehetne a jelenség ellen fellépni. Legszívesebben egy táblát tennék ki a következő felirattal. MADE IN HUNGARY. Hogy mindenki, akiben van egy csepp nemzeti érzés — és hiszem, hogy ők, mi vagyunk többségben —, felháborodjon és tegyen ellene valamit. Bár lehet, hogy elegendő lenne egy leleplező fénykép is, olyan, amilyen képes sportlapunk augusztus végi számában látható. A fotón, mely Európa egyik legpatinásabb sportegyesülete, az FTC közönségtalálkozóján készült, a kérdésekre válaszolók láthatók. Három asztal mögött. Pontosabban, háromféle asztal mögött — mert két egyforma nincs köztük. Azt hiszem, mostantól kezdve elő kellene írni, hogy minden olyan tanácskozáson, ahol három asztalt tesznek az elnökség elé, kettőnek egyformának kell lennie. Aztán majd csak sor kerülne egyszer a harmadikra is.
