Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-04 / 208. szám

1987. szeptember 4., péntek IgHilUlTiTci Nem kergetnek álmokat Gondterhes tanévkezdés a kondoros'! általános iskolában Kicsit félve kerestük fel a kondorosi általános iskolát a tanévkezdés első napján. Ilyenkor mindenki tele van izgalommal, adminisztratív tennivalóval, szóval egy lá­togatáshoz nem a legideáli­sabb időpont. Az iskola fő­épületében még szerelték az új elektromos órát, a szom­szédos osztályteremben az ablakkereteket illesztette be egy mester, szóval látszott; nagyon az elején vagyunk még az iskolai évnek. A NYÁRRÓL Az igazgató, Tóth Ernő szerencsére tudott időt sza­kítani egy alapos beszélge­tésre. Szót ejtettünk az irá­nyításukról, amely szakmai­lag a Békéscsabai Városi Ta­nácshoz köti őket, gazdasá­gilag pedig a megyéhez. Ez a távolság, ami éppen nem sok, mindössze 25 kilométer a megyeszékhelytől, az elvárt önállóságra is rákényszeríti az iskolát. — Bár kétségtelen — mondja ki az igazságot Tóth Ernő —, könnyebb volt dol­gozni, mikor pontosan meg­mondták, mit, hogyan kell csinálni. Az önállóság na­gyobb feladatot ró az isko­lára. A működési szabályza­tunk 15-én kerül a tantestü­let elé, már csak apró fino­mításokat ^kell rajta elvé­gezni. Az iskolatanács ala­kuló ülése is még előttünk van. Természetesen az elő­zetes felkészülés, a tapoga­tózások már megtörténtek. — Akkor ez azt jelenti, volt mit csinálni a nyáron... — Akadt. Az előbb felso­roltakon túl most végre elő­ször sikerült megoldani a gyerekek újfajta nyári fog­lalkoztatását. A napközis tá­bor egyhetes előkészítővel indult, ezt egy kéthetes szaktábor követte, amelynek a munkájában több mint száz gyerek vett részt és nem csak a napközisek. — Nagy sikere volt a tá­bornak, hiszen a gyerekek új arcokkal is találkozhat­tak, sokat kirándultak — ve­ti közbe az éppen belépő igazgatóhelyettes, Stefání Mi- hályné. — Az Egyesült Téesz segítségével és á művelődési ház közreműködésével a .Csákó-majorban rendeztünk befejezésül egy kéthetes zöldövezeti tábort. A szer­vezés sok munkába került, de a romantikus környezetet nagyon élvezték a gyerekek — teszi hozzá búcsúzóul az újra elsiető igazgatóhelyet­tes. „VESSZŐPARIPÁM A FEGYELEM” De térjünk vissza a vég­érvényesen elbúcsúzott nyár­ból az iskolába, ahol bizony nem kevés gonddal kell meg­küzdenie az iskola vezetői­nek és a tantestületnek. A hatvan pedagógusnak 730 kisdiák neveléséről, oktatá­sáról kell gondoskodnia, sa­játos demográfiai helyzet­ben. — Nálunk most az ötödik és a hatodik osztályokban jelentkezett a demográfiai csúcs. Mindkét évfolyamon négy-négy osztályunk van. S bizony, még a gyerekek le­ültetése is gondot okoz — panaszkodik az igazgató. — Két tantermünk most vált életveszélyessé a nyár folya­mán. Ez aztán lehetetlenné tette a tervezett fakultációs oktatás bevezetését. Az óra­rend úgy készült, hogy soha egy percre sem szabad egyet­len termünk sem, pedig még a diákotthonban is ta­nul két osztály. A pedagógusok sincsenek könnyebb helyzetben, mert az iskolában bizony sok a túlóra és a helyettesítés is. Időközben azt is megtudtuk, hogy a három meghirdetett pedagógusállásra — bár akadt jelentkező — végül senki sem jött el. A város nagy vonzerő a pályakezdők­nél, s ezzel egy kisebb tele­pülés nem veheti fel a ver­senyt. így megmaradt erre az évre is a kondorosi is­kolában a biológia, a kémia és a magyar szakos tanár­hiány. De ennél is nagyobb, csak valamivel távolabbi gondról szól még az igaz­gató. — Nálunk hiányzik a tes­tületből az úgynevezett „de­rékhad”,. tehát a középkorú­ak. Néhány év múlva egy­szerre sokan mennek nyug­díjba, s a pótlásukat, is­merve a jelenlegi helyzetet, nem tudom, hogyan oldjuk meg. Éppen volna ötletem a megoldásra, de hát nem aka­rom felemlegetni az ötvenes évek gyakorlatát. — Most terveztek. A tan­év elején mit tartott a leg­fontosabb szakmai feladat­nak? — Régi vesszőparipám a fegyelem. Első helyen ezt kí­vánjuk megszilárdítani és helyreállítani. Másodikként az eredményességet fogal­maztuk meg, hiszen az élet is ezt követeli mindnyájunk­tól. Az elmúlt tanév pedig nem is zárult olyan rosszul a volt nyolcadikosoknak. Hi­szen a továbbtanulásra je­lentkezők közül 61-et az el­ső helyen megjelölt iskolába vettek fel, tizenkettőt a má­sodikba, hármat a harma­dikba. Heten mentek gimná­ziumba, 24-en szakközépis­kolába és 43-an szakmun­kásképzőbe. ÜJ ISKOLÁRA VÁRVA... Az idő röpül, s előttünk még egy igen komoly körút álf. Felcihelődünk, s útköz­ben is folytatjuk a gondok sorolását. — Erre az ötéves tervre a tanács betervezte egy 12 tan­termes iskola megépítését a vásártér mellé. Csakhogy a pénz nincs meg rá. Már egy nyolc tantermesbe is bele­mennénk, legfeljebb akkor nem költözne át a felső ta­gozat, haném a kicsinyek kapnák meg. Nem kergetünk mi álmokat — áll meg egy pillanatra az igazgató. — Tu­domásul vesszük a gazdasá­gi nehézségeket, de azért, ha kicsit is, lépni kell végre tanteremügyben. Az iskola főépületével szemben két osztályterem is van. Az egyik valaha istálló volt, a másik könyvtárhelyi­ségnek készült, és olyan, mint egy felvonulási épület. Az is: egyszerű faház. A Turi-féle iskolában az 1/c osztály újsüttetű nebu­lói éppen a családot rajzol­ták le. Látkóczi Miklósné ta­nítónő hiába magyarázza az egyik csöppségnek, hogy az unokatestvér nem tartozik a szűkebb „saládba, az aprócs­ka lány csak odarajzolta. Búcsúzáskor a gyerekek már ügyesen felállnak, köszön­nek. Ragyog a szemük az is­koláslét okozta boldogságtól. A buszállomás mögött újabb három tanterem vár bennünket. A Mahács-féle iskolában a négy osztály kö­zül az egyik mini terem. Hu­szonegy gyerek szorong ben- t. ne, Darida Ferencné tanító- f. nő éppen mesét olvas az el- | sősöknek. A padokon dobo- | zokban tűhegyesre faragott | színes ceruzák sorakoznak, g s hogy le ne potyogjanak, § vigyázni kell a mozdulatok- £ ra. Sejtem, az apróságoknak ; csak rövid ideig megy a f mozdulatok visszafogása. Épületről épületre* járva - szorgalmasan jegyzetelek, de már látom, elszámoltam ma- f gam. Ennyi iskolaépületet, itt-ott elszórt osztályt képte­lenség megjegyezni. Kivéve az orvosi rendelő előtti rom­halmazt, ahol a falak kifelé, meg befelé is dőlnek. Mind­két osztályból most pakol­nak ki, mivel az épület élet- veszélyessé vált. A sarkon már meg is kezdték a bon­tást, az a rész, úgy lát­szik, korábban feladta. A Malinovszkij utcai iskolába már el sem mentünk, így is látszott: égető szükség van Kondoroson egy új iskola- épületre. Hiszen kiderült, a tárgyi feltételek — különö­sen ettől az évtől kezdve — már gátjaivá váltak a tar­talmi munkának is. Kondoroson tehát nehéz tanévkezdést könyvelhettek el maguknak a nevelők. S hogy ebből a gyerekek csak ' keveset sejtenek, az helytál­lásukat, akarásukat bizonyít­ja. B. Sajti Emese Az életveszélyessé vált tanteremből most pakolnak ki. A gondok ellenére a gyerekek vidáman kezdték a tanév első napját Fotó: Gát Edit n könyvtár nem fűszeriizlet, azaz... Könyvbarát klub az üveggyárban 1984 eleje. Adva van egy szép és gazdag könyvtár, ahol a műszaki és a szépiro­dalmi könyvek egyaránt he­lyet kaptak, s adva van egy lelkes — vagy inkább meg­szállott — ember, aki addig is szívügyének tekintette, hogy az üzemben dolgozók közt, ha csak néhány fiatalt is, de beavasson az iroda­lom, a versmondás szépsé­geibe. „Mindig volt hat—nyolc Ifjú ember, akiket felkészít­hettem a társadalmi ünnep­ségekre. Aztán kiöregedtek, "vagy elmentek, és egyszer csak nem volt kivel pótolni őket. Hát nem elgondolkoz­tató, hogy háromezer ember közt nincs egy, aki verset tudna mondani?” Három év mögöttük Tehát adott volt a könyv­barát klub helyi és személyi feltétele. Megszületésének ötlete egy, a társadalmi szervek vezetőiből összever­buvált koordinációs bizott­sági ülésen hangzott el elő­ször. Nem sokkal ezután az Orosházi Üveggyárban meg­alakult a könyvbarát klub, Pribék Sándor szociálpoliti­kai osztályvezető-helyettes vezetésével. A cél nemes: propagálni a könyvtárat, az irodalmat, a dolgozók köré­ben. Azóta több mint három esztendő eltelt, s a könyv­barát klub bizonyította élet- képességét. Naplójuk egyre gazdagabb, hiszen minden összejövetelükről, kirándulá­sukról írásos és fotóanyagot gyűjtöttek ... Ám nemcsak klub-, de irodalomtörténeti tanulmánynak is beillenék a vaskos kötet, hiszen a klub vezetője irodalmi életünk neves évfordulóiról cikke­ket, tanulmányokat mellékel a tagság okulására. — Ez csak amolyan ét­vágycsináló. A napló min­den foglalkozásukon kéznél van, elővehetik, olvasgat­hatják, aztán odamehetnek a könyvespolchoz, a bővebb irodalmat, s az alkotásokat — a verset, prózát — már ott találják — magyarázza a klubvezető. Vetélkedők és illúziók Különös, nyitott társulat az övék. Hol tíz, hol har­minc érdeklődő jön össze, havonta egyszer. Van, aki rendszeresen jár, mások nagy ritkán, ha sok idejük van, térnek be, mert tudják, ha csak tízen jönnek is ösz- sze, mindig tanulnak, halla­nak valami újat, érdekeset. Ám a klub tevékenysége hamar túlmutatott saját ren­dezvényein. Nem egyszer felkérik őket a szocialista brigádok képviselői: ilyen és ilyen témában vetélkedné­nek, szervezzék meg, vállal­ják a zsűrizést, és így to­vább ... — Szeptemberben például az öblös meós brigádoknak lesz Darvas-vetélkedő. Ter­mészetes, hogy segítünk ... Nézegetem a klubnaplót. Előadások, beszélgetések iro­dalmunk nagyjairól — min­dig valamilyen aktualitás­hoz kapcsolódóan —, könyv- ismertetések, nyomdatörté­neti előadások, megemléke­zések a könyvnapokról, könyvhetekről. Irodalmi ki­rándulások. Meghívók könyvkiállításokra és vásá­rokra. Követni alig győzöm a sokféle programot. És aláírások. Akik a klub foglalkozásain részt vesznek, kézjegyükkel látják el a nap­lót. Böngésszük a neveket. A hallgatóság fele fizikai dol­gozó. Ám lelkesedésem ha­mar Ielohasztja a klub ve­zetője: — Nincsenek illúzióim. A brigádok vállalásában ben­ne van, hogy látogatják fog­lalkozásainkat. Elküldenek hát egy brigádtagot, s beír­ják a naplóba, hogy itt vol­tak ... ÉS próbáljuk számba ven­ni az okokat is, amiért a klubfoglalkozásokon — s nemcsak itt, más közösségi megmozdulásokon is — ilyen kevesen vesznek részt. Mun­kaidővédelem? A fizikaiak kettőkor, a nem fizikaiak 3.20-kor végeznek (csak ott nem jelent gondot mindez, ahol rugalmas munkaidőben dolgoznak ...) A dolgozók egyharmada vidéki, őket Érvek és ellenérvek a Celladamrél 7. Vád éri a tájékoztatást — Én egy ideig passzívan néztem a dolgok alakulását, de miután már olyanok hal­tak meg, akikben biztosan tudom, hogy a hagyományos gyógymódokkal segíthettünk volna, a Celladam miatt vi­szont ezt elutasították, ak­kor már nem bírta tovább a lelkiismeretem — jelenti ki dr. Eckhardt Sándor neves orvosprofesszor, a budapesti Országos Onkológiai Intézet főigazgatója, majd hozzáte­szi: — A tájékoztatási esz­közöknek is nagy részük van abban, hogy ekkora hírve­rést kapott a Celladam. Nem tudom, hogyan, de most a sajtón, a tévén, a rádión a sor, hogy ezt valamiképpen „visszacsinálja”. Változatla­nul hangsúlyozom, hogy a betegek érdekében igenis tu­datosítani kell, hogy az in­tézetünknek kivizsgálásra adott szer vizsgálati proce­dúrája a továbbiakban nem az előírásoknak megfelelően történt. Kiadása nagy koc­kázatot hord magában. R hamleti kérdés... ezek után az: írni vagy nem és hogyan írni a Celladam- ról. Nem vitás, a lapok (sa­ját napilapunkat is beleért­ve) példányszámemelő cik­keivé vált a rákot gyógyító szerré kikiáltott készítmény, amelyet ingyen osztogat ma­gánrendelőjében a feltaláló kisiparos. Tény viszont, hogy egy riporter sem hivatott el­dönteni, hogy tulajdonkép­pen egy magát ügyesen rek­lámozó, nagystílű szélhámos­sal találta magát szemben aki megnyerte ügyének a hi­székenyek táborát, vagy va­lóban az emberiség meg- mentője áll előtte. Harminchét éve dolgozik a szakmában Lukács Mária, a Népszava egészségügyi fő­munkatársa. A napilap ha­sábjain azonban nem talál­koztunk Celladamról szóló cikkekkel. — Azért nem kísérem a témát, mert páAyafutásom so­rán volt már szerencsém kü­lönböző csodaszerekhez és mindegyikről kiderült, hogy nem gyógyszer — ecseteli véleményét. — Az orvostu­domány ma legalább 180 rákfajtát ismer és nem lé­tezhet olyan gyógyszer, ame­lyik majd mindegyik fajtát gyógyítja. Nem tudom el­képzelni azt, hogy például az USA-ban, ahol rengeteget műszak végén a kapu előtt várja a busz... És ott van­nak az úgynevezett „kétla- kiak”, akik, bár már az ipar­ban dolgoznak, de nem sza­kadtak el a mezőgazdaság­tól sem. Szabad idejük mi­nimális. Mások tanulnák, ötven—hatvanféle lehetőség van csak itt, az üzemben a továbbtanulásra. És a társa­dalmi tisztségek is sok időt elvesznek (csak a szakszer­vezeti hálózatban mintegy négyszáz aktivista dolgozik). De még így, ezeket a nehéz­ségeket látva sem mond le Pribék Sándor a klub fog­lalkozásainak megtartásáról. 4 Ha csak tíz ember is... — Hamarosan * nyugdíjba megyek, de a klubot szeret­ném továbbvezetni. Ha csak tíz embernek sikerül él­ményt nyújtani. Ha önmű­velésre, olvasásra tudtuk ösztönözni őket: már meg­érte. Volt, hogy elkeseredett, ha az előadásra, melyre órá­kig, napokig készült, alig tí­zen voltak kíváncsiak. Az­tán mégis újra kezdte. Se­gítők is akadtak. — Előadásokra az itt dol­gozó műszaki értelmiségiek közül mindig vállalkozik va­laki. Jó kapcsolatunk van a városi és szakszervezeti könyvtárral. A TIT helyi szervezete a költségeket fe­dezi ... Így hát havonta egyszer a jövőben is találkozhatnak a könyvek barátai, az üzem könyvtárában. És azon kí­vül is ... Mert tervezik, hogy szeptember 16-án a városi könyvtárral és a Tán­csics Gimnáziummal együtt az üzem Pacsirta utcai klub­jában Sütő András-estet tar­tanak. — Szeretném, ha mi is segíthetnénk abban, hogy a könyvtárak ne fűszerüzlet módjára működjenek. Köl­csönzés és más semmi. Se­gítenünk kell tájékozódni napjaink hazai, s külföldi irodalmában. E célnak sze­retnénk megfelelni a jövő­ben is. Nagy Ágnes ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ költenek kutatásokra és a legkitűnőbb tudósok állnak rendelkezésre, hogy ott azok ne jöttek volna rá egy ilyen egyszerű dologra, mint Pilis- borosjenőn egy kisiparos. Ha mégis kiderül, hogy feltalál­ta a rák gyógyszerét, annak én nagyon fogok örülni. Ah­hoz azonban, hogy emellett letegyem a voksom, bizonyí­tékok kellenek. — Hogy eseteket hoznak fel a gyógyhatásra? Nos, a kórbonctani statisztika sze­rint a rákdiagnózisoknak csaknem a tíz százaléka té­ves. A beteg tehát nem rák­ban halt meg. Ügy hiszem, azok is ebbe a tíz százalék­ba tartoznak, akik meggyó­gyulnak a Celladamtól. És nagy felelőtlenségnek tar­tom, hogy olyan esetben biz­tat a kutatócsoport sikerrel, ha a beteg lemond a többi kezelési formákról és ezek helyett ők egy vakrepülés­hez hasonló gyógymódot kí­nálnak fel. Mi mérlegeltük ezt A Mai Magazin, a magyar szakszervezeti mozgalom belpolitikai folyóirata Ma­gyarország legolvasottabb lapjai közé-tartozik: negy­venezer előfizetője van. Nagy terjedelemben, rend­szeresen foglalkozik a Cell- adammal. Ónodi Zsuzsa, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom