Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-04 / 208. szám

1987. szeptember 4., péntek Az újvidéki Magyar Sió-ban qlvastűk A dobozolt sonka előtt nincs sorompó Több minőségi élelmet is eladhatna Jugoszlávia külföl­dön, ha szervezetten lépne fel, ha a külpiaci igényekhez igazodna.! Sajnos, kapkodnak, nincs szilárd kiviteli terv, megfelelő szabályozókkal. Sok esetben nagy védővámok tor­nyosulnak a kivitel előtt. Ez az eset az EGK-val is. Most egy kicsit engedett a szorítás. Egyebek között az idén fél­millió hektoliter bort adunk el neki, nagyobbrészt palacko­zottam A borjúhús kivitelét is megkétszerezhetjük, mégpe­dig 50 000 tonnát szállítunk ki. Élelmiszereink előtt fel­nyíltak a határsorompók, a kukoricán kívül a többi ter­ménynek, élelemnek, cukor­nak, étolajnak, dohánynak, gyümölcsnek jól alakul a világpiaci ára. A cukor ton­nája jelenleg 200 dollár, a dobozos sonkának szintén megfelelő ára van, a barom­fihúsnak is van piaca, a ve­tőmag szintén keresett, a hibrid napraforgó iránt pe­dig különösen nagy az ér­deklődés. Dobozolt sonka például minden mennyiség­ben eladható, persze, ha jó minőségű. A húskonzervek­nek szintén van piacuk. A szabadkai húsgyár megren­delésre készételeket készít az angolok számára. AMI HIÁNYZIK Sajnos a felsorolt élelem­ből jelenleg sincs elegendő, tehát a kivitelünk is sze­rény lehet. A Szövetségi Gazdasági Kamara adatai szerint tavaly például csak 972 millió dollár értékben exportáltunk élelmiszert. Eb­be nincs beleszámítva az a mennyiség, amelyet az ide­genforgalom útján értékesí­tettünk. A számítás szerint az idei élelmiszerexport ér­téke mintegy 30 százalékkal nagyobb lesz a tavalyinál. A Jugoszláv Gazdasági Kama­ra kiviteli terve szerint az idén 1,2 milliárd dollár ér­tékben exportálunk majd élelmiszert és egyéb mező- gazdasági termékeket. Zar- ko Cosic, az Agrovojvodina ügyviteli bizottságának elnö­ke úgy véli, az idén minden feltételünk megvan ahhoz, hogy lendületesebben betör­jünk a külföldi piacra. Mindez lehetővé teszi majd a kukorica, az étolaj expor­tálását. Több dohányt, gyü­mölcsöt, zöldségfélét és fel­dolgozott terméket értéke­síthetünk a külföldi piacra. Mivel a jelenlegi körülmé­nyek között, és mivel van elég kukoricánk, számítha­tunk az állattenyésztés hely­zetének javulására, az év második felében több sertés­húst és dobozolt sonkát, va­lamint egyéb hústerméket is exportálhatnánk. folyóirat főszerkesztő-helyet­tese így nyilatkozik: — A Celladammal tulaj­donképpen azért foglalko­zunk, mert úgy ítéljük meg, ha csak ötszázalékos esélye is van annak, hogy gyógy­szer lesz belőle, miért ne járulhatnánk hozzá a pro­cedúra felgyorsításához. Na­gyon sok olyan jó talál­mány van, amely nem kap szabad utat. Mindvégig azonban intő jellel írtunk a témáról és egymás mellé ál­lítottuk a véleményeket, tu­dósemberek is megszólal­tak. — Nem lehet elhallgatni, hogy óriási sorok állnak Ko­vács Ádám rendelője előtt. Ha pedig csak álgyógyszer, a gyógyulásba vetett hit is meghosszabbíthatja a sú­lyos beteg életét. Amikor 1985 májusában először cik­keztünk róla, szinte -hiszté­rikusan szétkapkodták a la­pot, mutatóba sem tudok adni belőle. _ Gyakorlatilag biztos, hogy hozzájárult a lap népszerűségéhez, de nem hamis illúziók keltésével. Az embereket egyszerűen ér­dekli a téma, a pro és contra vélemények is. — Én nem vagyok orvos, de az a véleményem, hogy infaust, vagyis gyógyíthatat­lan esetekben fel kellene ol­dani a Celladam kiadását tiltó rendeletet, mert a re­mény meghosszabbítja a be­teg életét... A tervezett kivitel megva­lósítása megköveteli a cél­irányos termelés hitelellátá­sát, hogy könnyebben le- küzdhessük a külföldi kon­kurenciát, valamint azokat a korlátozásokat, amelyeket az importáló országok vezettek be. Sajnos az ilyen serken­tő intézkedés késik, a Kö­zös Piac tagállamai ugyanis olyan védővámokat és szi­gorú minőségi, egészségügyi és egyéb szigorításokat szab­tak, amelyek miatt a mi élelmiszereink exportja a szóban forgó országokba majdnem lehetetlen, vagy csak nagy erőfeszítések árán lehet betörni. Ennek tulaj­donítható, hogy az utóbbi években aránylag kevés élel­met exportáltunk az EGK tagállamaiba. Most is csak részleges eredményekről be­szélhetünk, tehát továbbra is fontos a nagyobb támoga­tás. NÖVEKEDETT A KIVITEL Hozzá kell tenni: az élei* miszer kivitelét a saját gon­datlanságunk is gátolja. Amint már említettük, nem egységesen lépünk fel a kül­piacon, és a felkínált élel­miszert sem tudjuk nagy té­telekben elszállítani. A nagyarányú infláció, a nagy termelési költség, tehát ter­mékeink magas ára is gá­tolja a kivitel növelését. Né­hány élelem kivételével a miénk általában drágább, mint ugyanaz az élelmiszer a világpiacon. Emellett egyes esetekben sem a mi­nőség, sem a csomagolás nem veheti fel a versenyt a külföldivel. A választék sem elég nagy, vagyis nem felel meg a megszigorított köve­telményeknek. Aztán az élelmiszer-vizsgáló intézetek megfelelő szavatossági bi­zonylatának hiánya is lassí­totta a kivitelt. Nagy baj az .is, hogy az élelmiszeripar­nak nincs közös kiviteli ter­ve. Egyébként az Agrovoj- vodinán kívül a belgrádi Genex is értékesíti a vaj­dasági húsárugyárak (No­vember 29., Neoplanta, Car- nex, Kikinda, Csóka, Mitors) hústermékeit. Évente mint­— Mindenesetre mi mér­legeltük azt, hogy a sajtóra is hárul ilyen felelősség, hogy ezzel akár hisztériát válthatunk ki. Ugyanakkor megpróbáltuk kísérni az ügyet illúziók nélkül, lehe­tőleg tárgyilagosan, mert nélkülünk is suttogó propa­gandával terjed. — Kezünkbe került egy anyag, amit szintén B. Ki­rály Györgyi írt. A Cell- adamról készített különszá- munkban fogjuk megjelen­tetni. A címe: Lapzárta után érkezett. Arról tájékozta­tunk, hogy bizonyos problé­mák merültek fel a kutató- csoporton belül. Egyik mun­katársuk otthagyta őket. Mi­után a Kovács Ádámmal összerúgták a port, ez az orvos elküldte minden hiva­talos szervhez, és főként a Celladam ellenzőihez az el­lenvéleményét. Mi ezt a tényt sem hallgatjuk el. Amíg a magánkézben levő rákkutató csoport egyik osz­lopos tagja a Celladam el­lenzőinek is megküldi lesúj­tó véleményét (közben pedig igyekszik Kovács Ádámot is jobb belátásra bírni), a Dal­színház utcában továbbra sem csökkennek a sorok: a gyógyszerként kezelt, de még ismeretlen összetételű vegyi anyagot a tilalom el­lenére is kiadják. Egy nyilatkozatot nyomnak mindenekelőtt az ember ke­zébe, majd előzékeny han­egy 30 000 tonna dobozolt sonkát szállítanak az USA- nak, a Szovjetuniónak. Ami a dobozolt sonka kivitelét illeti, közvetlenül a dánok után következünk Európá­ban — magyarázta Vojislav Nikolic, a Genex igazgató- helyettese. Az idén például fokozták a sonka kivitelét. A titoverbászi Carnex meg­háromszorozta kivitelét. A szabadkai Agros az idén 20 millió dolláros kivitelt ter­vez. Ebben a húsárugyár jár elöl, de jelentős a Medopro- dukt exportja is. Klara Pe­sic kiviteli szakértő szerint 500 tonna meggyet, több száz tonna sűrített gyümöl­csöt és egyéb konzervet szállít az USA-beli, kanadai, francia és az NSZK-beli vá­sárlóknak, mégpedig egy­millió dollár értékben, Mi­lan Kcucican, a Poijopro- dükt titkára szerint az idén 20 000 tonna borsót értékesí­tenek külföldön. Általában kedvelik a vajdasági fa­gyasztott és konzervált zöld­ségféléket. Ismeretes, hogy tavaly igen jól termett az olaj nö­vény, és az idei kilátások is biztatóak. Hazánk jelenleg 50 000 tonna étolajat képes felkínálni a külföldi vásár­lóknak, hét év óta először tehát mi is exportőrök let­tünk. Éppen ezért az étolaj- gyárak ügyviteli közössége végrehajtó bizottságának ülésén- csodálkoztak is az esetleges olajbehozatal hal­latán. Leszögezték, a hazai termelésből, a készletekből és a behozatalból jelenleg 300 000 tonna étolajunk van, 70 000 tonnával több, mint amennyi az évi szükséglet. Ha pedig az idei olajrepce- termést is figyelembe vesz- szük, a többlet a becslések szerint már most eléri a 100 000 tonnát. És jó napra­forgótermésre is számítha­tunk. Az olajgyárak szerint az árutartalékoknak leg­alább 70 000 tonnát kellene átvenniük, s ugyanennyit kellene exportálni. — Nem ellenezzük az olyan étolaj behozatalát, amilyent nálunk egyáltalán nem, vagy csak kis mennyi­ségben állítanak elő — mondta Stevo Tedic, az ügy­viteli közösség igazgatója. Tény és való, hogy na­gyobb kivitel nélkül az élel­miszer-gazdaság sem fejlőd­het. Egyébként Vajdaság­nak devizahiánya van. Hon­nan vegyen? Csakis élelem­export révén juthat hozzá. Pap Endre gon megkérdezik a páciens­től, tud-e valaki orvost, aki hajlandó lesz aláírni, azaz vállalja a felelősséget a ke­zelésért, a beteg állapotának alakulásáról pedig rendsze­resen tájékoztatja a csopor­tot... — Citosztatikus és sugár- kezelés alatt a Celladam nem adható — hívják fel a jelentkező figyelmét. Aki pe­dig ilyen kezelést kapott a Celladam használata előtt két, utána viszont három napig szüneteljen a hagyo­mányos gyógykezeléssel. A veszélyes tanácsot azonban mindenki a saját felelőssé­gére tartja be, tudniillik, az orvostudomány mai állása mellett a rákos betegség egyedül kombinált terápiá­val kezelhető eredménye­sen .. . Az injekciót egy henger alakú műanyag dobozban kapja a beteg, azzal az uta­sítással, hogy vénásan meg az izomzatba is adható. Egy fecskendő tartalma azonban csupán három napig áll el. Nagyon megnehezíti az ada­golást, .hogy gyakran kell sorba állni érte. A szükséges tanácsok ki­osztása után küldik csak az asszisztensek a beteget az orvoshoz, föl a galériára. G. Miskolczi Zsuzsanna (Következik: „Kimondom keményen az igazságot”.) Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Megbecsülik az idős embereket az Uniconnál Az Unicon Ruházati Vál­lalat régi, de szépen felújí­tott, karbantartott épületei Békéscsaba jellegzetes szín­foltjait képviselik. Unicon néven — mint önálló válla­lat — 1985. január 1-től üze­mel, egyébként 1950-ben alakult a gyár, s férfifehér- nemű-gyártásra rendezkedett be. A munkáskollektíva jó ré­sze „haza”-talált, ugyanis a felszabadulás előtt Huber- tusz néven textilüzem mű­ködött e területen. Megsár­gult újságcikkek, fotók, tör­ténelmi okmányok „valla­nak” arról, hogy a nehéz gazdasági válság éveiben éh­bérért dolgoztak a munká­sok napi 12-14 órát, ha pe­dig nem volt munka, hóna­pokra hazaküldték őket. Az üzem dolgozói szak- szervezetbe tömörültek, a vá­ros többi textilmunkásnői- vel összefogva sztrájkokat szerveztek, követelték az emberibb életkörülmények megteremtését, nagyobb megbecsülést, magasabb munkabért. Vállalták a meg­torlásokat, voltak, akiket ki­tiltottak Békéscsabáról, és Budapesten folytatták mun­kásmozgalmi tevékenységü­ket. A nagy tapasztalatokkal rendelkező, szervezett mun­kásnők az 1950-es években nemcsak fegyelmezett, jó munkával, személyes példa- mutatással segítették a gyár munkáját, de türelemmel, megértéssel tanították szak­mára a fiatalokat. — Ezeknek az asszonyok­nak nagyon sokat köszönhe­tünk — mondja erről Pri- bolyszki Andrásné, a válla­lat szb-titkára. — Többsé­gük szinte egyszerre ment nyugdíjba pár évvel ezelőtt. Hosszú évtizedeken át dol­goztak három műszakban, hallatlan erőfeszítéssel. Saj­nos rossz korban születtek, idős napjaikra alacsony nyugdíjjal bocsátották őket útjukra. Létszámuk egyre fogy. Emberi kötelességünk gondoskodni az élőkről', min­dent elkövetni, hogy a lehe­tőségekhez mérten segítsünk könnyebbé, szebbé vará­zsolni öreg napjaikat. Az Unicon békéscsabai és orosházi gyárában összesen 558 nyugdíjast tartunk szá­mon. A 2500 forinton aluli kisnyugdíjas 18, újabb 99-en nem érik el a 3000 forintot. Figyelemmel kísérjük, ki milyen anyagi és családi kö­rülmények között él, hogy szolgál egészsége, mit tehe­tünk értük. Sokat segít ne­künk ebben Szentesi László- né, aki a megyei társada­lombiztosítási tanács tagja, nagyon szereti az idős em­bereket, s szívvel-lélekkel képviseli ügyüket. Az elmúlt két évben 145 idős ember kapott rendkí­vüli nyugdíj-kiegészítést. Valamennyien évtizedekig dolgoztak a gyárban. A fel­terjesztett személyek közül 13-nak visszautasították a kérvényét. Mivel mi alapos környezettanulmányt végez­tünk, megfellebbeztük vala­mennyit. Mire az újabb el­bírálásra került volna sor, öten meghaltak. Addig se­gítsünk azoknak, akik erre rászolgáltak, amíg nem ké­ső. Az idős ember szemér­mes, nem kér semmit, ne­künk kell nagyon odafigyel­ni. Szeretettel, megértéssel kell bánni velük, nehogy ér­zelmeikben megsértsük őket. A vállalat jóléti alapjából évente 25 ezer forintot tu­dunk fordítani a legjobban rászorulók egyszeri segélye­zésére. — Milyen a kapcsolat az idős emberekkel? — Évente egyszer meg­rendezzük a nyugdíjasok ba­ráti találkozóját. Tavaly a Kner Nyomda éttermében tartottuk. Ilyenkor nemcsak vacsorát adunk és vállalati beszámolót hallhatnak, di­vatbemutatót rendezünk a gyár termékeiből, citerazene- kar szórakoztatja az ünne­peiteket. Órák hosszat töl­tenek együtt nagyon kelle­mesen. A kirándulás már hozzá­tartozik életükhöz. Elvisz- szük őket az ország legszebb tájaira. Egy autóbusz már nem is elég. Budapestre, ha színházba megyünk, útköz­ben megállunk valahol, és fehér asztal mellett megvi­tatják a látottakat. Két-há- rom napra is elmegyünk, Sopronba és más távolabbi városba. Igyekszünk olcsó helyeken megszállni, étkezni, hogy egyéb belépőkre is jus­son a forintból. A vállalat saját és bérelt üdülőiben is igyekszünk az öregek szá­mára beutalót adni. — Nyugdíjasklub? — Létezik és közkedvelt. Tóthné Bacsa Gizella köz- művelődési előadó gondosko­dik gazdag programról. Egészségügyi és TIT-előadá- sokra szívesen jönnek. „Bá­tyus” összejöveteleket, nő­napi, Télapó-ünnepségeket rendeznek. A kézimunka­szakkörben hivatásos szak­körvezető foglalkozik velük. Havonta két alkalommal összejönnek. Érdeklődésük azonos, a kézimunka mel­lett jól elszórakoznak. Nő­napra mindig kiállítást ren­dezünk hímzéseikből. — Sokan eljönnek hoz­zánk nemcsak bélyeget fi­zetni, de szétnézni a gyár­ban, beszélgetni a vezetők­kel, dolgozókkal. Blahut La- josné —, aki munkásigazga­tó volt évekig, végül szak­oktatóként búcsúzott a gyár­ból —, Kárpáti Béla és fe­lesége, Nagy Jánosné, volt szalagvezető, Vizsnyiczai Ju­dit készáruraktár-vezető, Unyatinszki Ádám és mások szívesen töltenek nálunk oly­kor-olykor pár órát. Megcsodálják a nagy tel­jesítményű, új gépeket, a lu­xuskategóriájú női felsőru­házati termékeket, a szép férfifehérneműt. Exportá­lunk az NSZK-ba, a Szov­jetunióba, eseti megrende­lésre az USA-ba, Franciaor­szágba, Hollandiába és Svéd­országba is. Másfajta tevé­kenység ez, mint az ő ide­jükben volt. Örömmel hall­gatják meg a beszámolót az elért eredményeinkről, mi pedig tisztelettel nézünk fel rájuk, RÁJUK, akik a leg­nehezebb korszakokban helytálltak, sokat segítettek nekünk abban, hogy ma m^r idehaza és külföldön kere­sett termék az Uniconé. Ary Róza Uborkaszezon a Szegedi Konzervgyárban Naponta három műszakban, műszakonként 18—20 ezer üveg uborkát dolgoznak fel a Szegedi Konzervgyárban főidényben NSZK, illetve szovjet exportra. A képen: Bikali Mi- hályné uborkát rak az üvegekbe Fotó: stekovlcs János

Next

/
Oldalképek
Tartalom