Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-04 / 208. szám

1987. szeptember 4., péntek

I?1M

II kondorosi csárda új korszaka

Kezdd agrárszakemberek munkalehetőségei

Gyakran hallom ismerőseimtől, hogy külföldről érkezett rokonaikat, vendégeiket a nevezetes kondorosi csárdában vendégelik meg. A vendéglátóipari egységről mindig megelégedetten számolnak be, mert a hagyományos értelemben vett vendéglátáson túl a csárda vezetői gondoskodnak a vendég alapos tájékoztatásáról is egységük történetét illetően. A kondorosi csárda tehát nemcsak az étkezési lehetőség szerepét tölti be, hanem fontos idegenforgalmi látványosság is.

— Mennyire gondoskodnak az idegenforgalomról? — kérdeztük meg Skita Ist- vánnét, a kondorosi áfész vendéglátóipari alapegységvezetőjét.

— Helységünkben az idegenforgalom központját a csárda jelenti — mondta. Ennek nagy a történelmi hagyománya — hiszen köztudott, hogy Rózsa Sándor is megfordult itt —, azonban nem olyan nagy a látogatottsága. Lényegesen több vendég ellátását is elbírná az egység kapacitása. Valószínűleg az az egyik legfőbb korlátozó tényező, hogy csárdánk két és fél éven keresztül zárva tartott, és a vendégek elszoktak tőle. Ennek ellensúlyozására sokféle eszközhöz folyamodtunk. Például nagy mennyiségben bocsátottunk ki szórólapokat, amelyek pontosan feltüntetik a kondorosi csárda helyét és kínálatát. Ezeket a lapokat eljuttattuk más megyék IBUSZ-kirendeltségei- hez is. Megemlíteném, hogy figyelemfelkeltő táblákat is elhelyeztünk a 44-es főút mentén. Más megyékben még videóval is reklámozzuk a csárdát. ■*

Problémát jelent, hogy nincs szálláslehetőségünk. Ennek ellenére mindent megteszünk a Kondomra látogatók idecsábítására. Érdemes például megnézni a csárdában berendezett szobamúzeumot, ahol — többek között — a valamikor helyben divatos, úgynevezett tiszta szobát mutatjuk be. Figyelmet érdemel Balogh Zsigmond fafaragó művész kiállítása is, amelynek szintén a csárda egyik helyisége ad otthont.

Amint látják, igyekszünk mindent megtenni a vendégek számának növelése érdekében. A csárda-felújítása 15,2 millió forintba került — ennek az óriási összegnek a megtérülése fokozott felelősséget ró minden vendéglátásban dolgozó emberünkre.

M. M.

Szeptember beköszönte sok minden jelent. Vége a nyári szabadságnak, és kezdődik az új tanév vagy a munka. Akik nyáron kapták kézhez diplomájukat, a főiskolán, vagy az egyetemen, a szemeszter helyett az új munkahellyel ismerkednek, vagy esetleg azt keresgélik. Milyen lehetőségei vannak egy kezdő agrárértelmiséginek? Erről beszélgettünk Csetnekiné Szabó Máriával, a Békés Megyei Tanács mezőgazdasági osztályának személyzeti és oktatási csoportvezetőjével.

— Ebben az időszakban sokan kerestek fel elhelyezkedésük ügyében. Hozzánk érkeznek be az igények az üzemek részéről, és mi ezek közül tudunk munkahelyeket ajánlani a fiataloknak. Az idén száz-száztíz végzős van — folytatja egy kis statisztikával a csoportvezető —, és ebből ötven-hatvan jön vissza a megyébe dolgozni. Végleges adatokkal nem tudok szolgálni, mert a visszajelzések az üzemektől még nem érkeztek meg. Később kapunk pontos képet. Novemberben szervezünk egy találkozót a pályakezdőknek, ahol elmondják helyzetüket egymásnak. Ez új dolog, két éve volt az első.

— Milyen szakembereket keresnek és hol?

— Szükség van az általános agrármérnökre, ők gond nélkül tudnak elhelyezkedni. Keresik az állattenyésztőket, növényvédőket és a pénzügyi és számviteli szakembereket is. Sok a lehetőség a Békéscsabától mesz- szebb eső területeken — gondolok itt például Gesztre és Biharugrára —, de oda a fiatalok nem szívesen mennek. Az ágazatokban bizonyos telítődés van,, ott csak üresedés esetén van állás.

— A tanácsadás mellett mivel segítik még az elhelyezkedést?

— Minden évben megküldjük a mezőgazdasági üzemeknek az első- és utolsó évesek névsorát. A pályázati kiírásokat, amelyek a végzősöknek szólnak, megkapják a tanulmányi hivatalok. Így az üzemek közvetlenül kereshetik meg állásajánlattal vagy szerződéssel a tanulókat.

— Mennyi a kezdők átlagfizetése?

— A tavalyi adatok alapján kiszámoltuk, hogy az átlagos kezdőfizetés 4571 forint volt. Ez nem mondható rossznak. Igyekszünk olyan munkahelyeket ajánlani, amely megfelel a munkavállalónak és a munkaadónak is. Idáig ezzel még nem volV probléma.

G. A.

fl közéleti munka értékelése

Sok a gombamérgezés

> A tanácsi döntéselőkészítést segítő társadalmi viták időarányos értékelése volt az egyik témája annak az ülésnek, amelyet a Hazafias Népfront városi elnöksége tegnap Békéscsabán, az V. kerületi HNF-székházban rendezett. Erről és a körzeti népfrontbizottságok munka- körülményeiről, munkamódszereiről Szabó Lászlóné, a HNF városi titkára tájékoztatta a testületet. Utalt arra, hogy a feltételek és az eredmények változó képet mutatnak. A kerületekben dolgozó népfrontosok több alkalommal kaptak segítséget a városi HNF-elnökség- től és -bizottságtól, amelynek tisztségviselői egyebek között propagandaanyagokkal is ellátták őket. Nagyon jól használható „A körzeti népfrontbizottságok kézikönyve” című kiadvány, amely ebben az évben jelent meg. Ezenkívül tapasztalat- cserék és egyéb megbeszélések szintén dtőmozdították a munkatervekben szereplő feladatok elvégzését.

A HNF városi titkára ezután külön is értékelte az egyes körzeti bizottságok munkáját. Mint mondotta, vannak olyan kerületek, ahol a kedvezőtlen körülmények ellenére is jól látják el teendőiket. S ez sajnos fordítva is igaz, mint például a József Attila-lakótelepen. Itt ugyanis jók a feltételek, de igen szerények az eredmények. Ezért szükség van arra, hogy a többi HNF körzeti bizottság nyújtson segítséget. Hiányzik az aktivitás, a húzóerő, a lelkesedés és a kapcsolattartás a városi testülettel. Például Csabaszabadiban, Gerlán, továbbá a III., IV. és V. kerületben viszont jó a hozzáállás és a bizottságok színvonalas munkát végeznek.

Az értékelés után Zádori Lajos, körzeti titkár az V. kerületi bizottság' tevékenységét ismertette, majd az elnökségi ülés bejelentésekkel ért véget.

—y—n

Az elmúlt hónapban 139 gombamérgezés történt az országban, ennek következtében 277-en betegedtek meg, s közülük gyilkos galócától öten meghaltak — tájékoztatta dr. Lévai Judit kandidátus, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet laboratóriumvezető főmunkatársa az MTI munkatársát.

A legtöbb gyilkos galócát Baranya és Pest megyében szedték, de augusztusban Somogy megyében is történt egy haláleset, amit ez a gombafaj okozott. Különösen vigyázni kell a gyilkos galócák fiatal példányaival. Ezek nagyon hasonlítanak a pöfe- tegfélékhez, mert termőtestük tojás alakú, s csak később alakúk ki a jellegzetes kalap, gallér és bocskor.

Tévhit, hogy mérgező gomba csak az erdőben terem. Füves területeken nőnek a tölcsérgómbák és a susulykák is, amelyeket az ehető mezei szegfűgombával szoktak összetéveszteni. Sok megbetegedést okoznak a

különféle tinorúgombák — amelyek az ízletes vargányákhoz hasonlítanak —, s a döggomba is.

Mindössze két-három éve terem Magyarországon a begöngyölt szélű cölöpgomba. Ez a faj négyféle olyan mérgező anyagot tartalmaz, amelyből már egy is halált okozhat. Többek között vö- rösvértest-szétesést okozó méreganyag is van benne. Az elmúlt hónapban három ilyen mérgezést jelentettek, de ezek közül szerencsére egyik sem volt halálos.

Sok mérgezés származik abból, hogy akik a mérgező gombát szedték, azt elajándékozzák ismerőseiknek, szomszédaiknak is, s így még többen megbetegszenek.

A Gombaszakoktatási Bizottság országszerte indít tanfolyamokat, így akik rendszeresen gombásznak, megismerkedhetnek az ehető és a mérges gombákkal. A piacokon továbbra is díjtalanul megvizsgálják a szedett gombát.

Szarvason a Plastolus Műanyag-feldolgozó és Játékkészitő Ipari Szövetkezet még ebben az évben 60 ezer, négy színnel készfiit labdát szállít a Trióinak. A labdákra fekete színnel Walt Disney-figurákat terveztek Fotó: Béla vall

Intológiabemotatá

Nyugat-Európában, illetve a tengerentúlon élő magyar írók műveiből állított össze kötetet a Szépirodalmi Könyvkiadó. A most megjelent Két dióhéj című prózai antológiát csütörtökön mutatták be a sajtó képviselőinek a Magyarok Világszövetsége budapesti székházában.

A vállalkozásról szólva 'a kiadó vezetői elmondták: az összeállítás a Béládi Miklós szerkesztésében néhány évvel ezelőtt napvilágot látott Vándorének című lírai antológia folytatásának tekinthető, s jó alkalmat kínál az olvasóknak, hogy megismerjék, mi foglalkoztatja a hazától távol élő írókat. A válogatásban huszonnégy prózaíró műve kapott helyet, a kötetben többek között Do- mahidy András, Ferdinándy György, Határ Győző, Tűz Tamás, s az 1984-ben elhunyt Szabó Zoltán egy-egy írása olvasható. A Berkes Erzsébet szerkesztésében közreadott kötet tízezer példányban került a könyvesboltokba.

Önállóság, nyitottság, demokrácia

Ment-e az oktatási törvénytől előbbre az iskola?

Ivan Illich szerint az iskoláztatás nem segíti elő sem a tudást, sem az igazságot. Csak arra való, hogy engedelmes szolgákat neveljen. Uniformizálja az egyéniséget, mert minden fokon előre gyártott ismereteket nyújt. Olyan illúziót kelt, hogy a tudás kizárólag tanítás eredménye lehet. Ezáltal beleneveli az emberbe azt az igényt, hogy tanítsák, ugyanakkor kiölik belőle az önálló fejlődés igényét. A polgári társadalom lerombolásához vezető első lépésnek tartja az iskolák felszámolását. Utópisztikus álmodozásaiban, a „falak nélküli iskolákban” mindenki kedve, egyéni érdeklődése áltál vezérelve tanulna, az értékelést is az egyénre bízza. Maximális teret ad az önkéntességnek, a szabadságnak.

II mindennapok gyakorlatában

Ez a „faltálán” és parttalan szabadság a ló másik oldala, míg a bürokratikus, vaskos bástyákkal körülvett iskola az innenső oldal. Ennek tarthatatlanságát mi is felismertük. Az oktatási törvény többek között ezért ad nagyobb önállóságot, választási lehetőséget, azaz szabadságot, ami persze a felelősséget is magában foglalja.

Ment-e az új törvénytől előbbre az oktatás ügye? Tapasztalataim alapján ezt a választ adom: csak kismértékű elmozdulásokkal találkoztam. Mindjárt hozzáteszem: én ezt természetesnek tartom, mert türelmes vagyok, s realista is. A demokráciát, az önkormányzatot nem lehet „bevezetni”, „elrendelni”, a törvény életbelépésével „hatályba helyezni”. Minden törvény tendenciaszerűen érvényesül. A benne megfogalmazott kívánalmaknak, lehetőségeknek fokozatosan lehet megfelelni, méghozzá a mindennapok gyakorlatában. A szakmai önállóság, az önfejlesztő képesség, a nyitottság, a demokrácia alapvetően új viszonyrendszereket feltételez, ezt tanulni, gyakorolni kell, hogy majdan olajozottan működjék.

A pedagógusok jó része, beleértve vezetőiket is, nem készültek fel eléggé arra, hogy az új kihívásokat bátran értelmezzék, élni tudjanak és merjenek a kínálkozó lehetőségekkel. Meggyőződésem, hogy ez nem elsősorban az oktatók- nevelők mulasztása, hanem az eddigi gyakorlaté, amely adminisztratív béklyókkal bénította az iskolákat, aprólékos gyámkodásokkal szerelte le a cselekvőkedvet, az önálló gondolkodást.

R segítés nem korlátezás!

Az egyik megyei tanács művelődési osztályán hosszú ideig csak halkan merték kimondani, hogy ajánlást készítettek a szervezeti-működési szabályzatok elkészítéséhez. Eluralkodott ugyanis az az alaptalan optimizmus, miszerint a jogászi és közgazdászi erényeket is kívánó feladatot segítség nélkül meg tudják oldani az iskolák. Voltak, akik ezzel érveltek; nem kellenek a minták, a mankók, mert azok sértik az önállóságot. Az országos tapasztalatok végül azt igazolták: igenis szükség van útmutatókra, kalauzokra, hiszen alapvetően új feladat a helyi „alkotmány”, a saját „kódex” megszerkesztése. Mert ezt oly módon kell megalkotni, * hogy a cselekvőkedvet ne korlátozza, ne fékezze, hanem minél tá- gabb mozgásteret teremtsen. Ezt az igényt felismerve, a Művelődési Minisztérium útjára indította a továbbképzési füzeteket, amelynek első száma a működési szabályzat elkészítéséhez ad útmutatást.

Ez a segítő, előkészítő magatartása végül országos jó példa lett. Nagy gondot fordítottak a jogszabályi előírások egységes értelmezésére, s ezt írásos orientáló anyagok is szolgálták. Nemcsak a működési szabályzatra készítettek ajánlást, a pályázatok lebonyolítására is. Ezekben a segédanyagokban értelmezték a jogszabály egy-egy előírását, javaslatot tettek a pályázati kiírást megelőző és követő teendők körültekintő ellátásának módjára, felhívták a figyelmet a pályázók kellő informálásának fontosságára, a különböző teendők helyi sajátosságoknak legjobban megfelelő ütemezésére.

„Forgatókönyvük” mindenütt jótékonynak bizonyult, hiszen bonyolult lépések sorában zajlott és folyik a vezetők véleményezése, megbízása, kinevezése. A tapasztalat országszerte ez: a pályázatokra vállalkozók száma kevesebb, mint remélték. Az állások többségére egy pályázó jelentkezett, főleg a jelenlegi igazgató. Téved, aki azt hiszi: népszerű, vonzó feladat ma vezetőnek lenni. Különösen oktatási intézményekben nem az, ahol rengeteg az új feladat, viszont a személyi és tárgyi feltételek még sok helyen rosszak. Ezek mellett a múlt jó ideig még eltakaríthatatlan maradványai is hatnak, fékeznek.

n késlekedés veszéllyel jár

Arra a jövő idejű kérdésre: megy-e az új törvény által előbbre az iskola, egyértelműen igent mondok. De csakis fokozatos előrehaladásra számítsunk, s ne rohamos fejlődésre. Lassítja az iskolák innovációját az iskoláskorú népesség nagy tömege, és a minőségi követelmények feszültségei, az oktatásra fordítható anyagiak és az új igények közötti ellentmondás, s nem utolsósorban az iskolák öröklött, csak fokozatosan felszámolható nehézkessége, lassú alkalmazkodása.

A változás azonban elodázhatatlan. Meggyőződésem, hogy a kényelmességnek nem lesz élettere, mert ma mindenütt igaz, de az oktatásban különösen, hogy a késlekedés veszély- ivei jár. Talán nem túlzók, ha azt mondom: eddig a gazdaság fejlődésétől függött a képzés fejlesztése, mostantól viszont a képzés minősége határozza meg gazdaságunk, társadalmunk fejlődését.

Szeretném hinni, hogy Takács Géza Örkényi tanárnak nem lesz igaza, aki egy „értetek aggódom, nem ellenetek haragszom” esszében így fogalmazott: „Nálunk az új pedagógusgenerációk nem az újítás lázában égnek, hanem elkeseredett és reménytelen harcot folytatnak foszló önbecsülésük maradékaiért... Csak akkor remélhetnek sikert, ha elvakultak és legyűrhetetlenek”.

Az elvakultságra már nincs szükség, de a legyűrhetetlen- ség a jövőben is fontos erény. És nemcsak ezen a pályán!

Zágoni Erzsébet