Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-26 / 227. szám
t 1987. szeptember 26., szombat o ZHilUKTiltt :ekete bojtárnak nevezték el... kilencven éve született Sinka István Senki sem jött mélyebbről is több szenvedés jogán a nagyar irodalomba, mint ő. > talán senki sem énekelte >ly konok kitartással saját lorsát, mint ez a nagyszalon- ai pászt.orgyerek. Nagysza- ontán született kilencven ívvel ezelőtt. Ősei bihari pásztorok, akik apáról fiúra pagyományozták az ősi mes- :erséget. Apja korai halála nehéz helyzetbe hozta a családot. Apjától íráshajlamot ás nyugtalanságot, anyjától pedig érzékeny lelkületet és kitartást örökölt. Mostoha gyermekkorának egyetlen vágya, hogy egyszer ő is bojtár lehessen. Ettől kezdve mellészegődik a nyomor s az éhhalál elleni küzdelem, mely sokáig elkísérte rögös életútján. Eszméléseinek korszaka a Biblia és Petőfi összes költeményeinek megszerzéséhez és olvasásához kötődnek. Később ebből fakadnak a jelenésekkel és látomásokkal terhes írásai. Petőfitől a lázadó verseinek hangulatát, varázsának bűvöletét hordta magában. A megalázások és szenvedések, melyeket a szalontai határ gazdáinál átélt, elraktározódtak lelkében, és erősítették önérzetében, hogy lerázza ezt a szörnyű igát. Akkora mélységből feltörni csak az elhivatottság biztos tudatában lehet, mely hivatástudat két szálból fonódott: a megalázottság, a szenvedés és a korabeli misztika az egyik oldalon, míg a másik szálon a szabadító álomképek, az irracionális sötét világ formálják költői fantáziáját, és ezek a nyomok fedezhetők fel a himnu- szos verseiben is. Természetesen ebből fakad, hogy Sinka a népköltészettől kapta legközvetlenebbül az alkotásra, megformálásra ösztönző példákat. Verseit előbb csizmája szárára karcolja, amit esténként papirosra vetett. Bizonyos, hogy társai értetlenül nézték az ő próbálkozásait, hiszen ők még olvasni sem tudtak. A gányólányok (dohánytermelők) pedig fekete ruházatáról és barna arcáról fekete bojtárnak nevezték el. Első verseit eav falusiaknak szerkesztett újság pályázatára küldte el, és legnagyobb megdöbbenésére pénzjutalmat kapott értük. Majd Bajcsy-Zsilinszky lapja, a Szabadság — szerkesztője Féja Géza — figyelt föl verseire, és sokat leközölt ő is ezekből. Sinka ez időben már Vésztőn lakott, elhagyta a nyájat, és alkalmi munkából élt, ebből tartotta fönn családját. Itt Gönczy Béla református lelkész figyelt föl rendkívüli tehetségére, és a verseket a szeghalmi gimnázium tanári karának adta át véleményezésre. Nagy Miklós igazgató a költő-tanár Fülöp Károlytól várt erre feleletet, ő viszont egyszerűen nem akart hinni a szemének, amikor elolvasta Sinka sorait. Olyan költői remekművekkel ismerkedett meg a lapokról, amelyek egy pásztorembertől egyszerűen hihetetlennek tűntek. Így aztán Áprily Lajossal és Re- ményik Zsigmonddal tartott konzultációk után megszületett a döntés: a gimnázium vállalja a versek kiadatását, és 1933-ban a Tevan nyomdában elkészült a Himnuszok kelet kapujában című füzet. Sokan és sokféleképpen leírták Sinka pályakezdését, sokan maguknak is vindikálták az elsőség jogát, ami végső soron alapjaiban lehet, hogy igaz volt, csak az utókornak kollektív tettként kell elismerni, mert többen és többoldalúan segítették Sinka első verseskötetének megjelentetését. Sinka öröme — hogy verseit kinyomtatták — nem volt tartós. Felesége betegsége, a kórházi ápolása, majd halála a család széthullásához vezetett. A vésztői házat el kellett adni, mert az orvosi, kórházi költségek és az egyéb hátrányos körülmények tönkretették a költő amúgy is ingatag pénzügyi helyzetét. Pedig a vésztői évek sok tekintetben sikeresek is voltak. Ez idő alatt az ugrai Szabó Pállal és Barsi (Harcsa) Dénes Dobai-pusztai tanítóval baráti szálak kötődtek, s akikkel hármasban hozták létre, határozták el a Kelet népe című irodalmi folyóirat útnak indítását. A terv a Komádi melletti Kö- rös-hídon vált véglegessé, eléggé sajátos módon és helyen. Sinka Pestre távozott az 1930-as évek kezdetén, ahol sorsa jobbra fordulását remélte, de élete a mélypontra zuhant. Végül is barátai, tisztelői segítségével állt talpra, s egymást követően jelentek meg kötetei. Sinká István a népi irodalom és az egyetemes magyar irodalomtörténet kiemelkedő alakja. Költői útja, ver- sezete, egyéni hangulatú költészete nagy hatással volt kortársaira, illetve a korabeli fiatal és induló költők szemléletére. Költői indulásának és az azt megelőző időszaknak kapcsán sok szállal kapcsolódott Békés megyéhez és a sárréti tájhoz. Ebből a szempontból Bélmegyer és Vésztő, valamint Szeghalom- Mágor emelhető ki. Vésztőn már nem pásztor, de a másik két helyen még juhász, és ezekhez fűződik az irodalomban való első tájékozódása. Olvasókörök könyvtárainak hűséges olvasója, a megismert könyvek íróinak minősítője. Nagy figyelemmel olvasta a görög bölcselők és más népek filozófusainak írásait. Vitatkozni, érvelni e kötetek nyomán tanult, és mesteri fokon művelte e készségeket. Barátai között a már említett Szabó Pál és Barsi Dénes mellett F. Szőke György könyvtárnok és Szilágyi Károly tanító Bélmegyerről, Hegyesi János Füzesgyarmatról, míg Vésztőn Láng Ida költő, Rácz Lajos tanító és Varga Zsigmond joggyakornok (majd jogász) és a kisgazdapárt kétszeri képviselőjelöltje a legismertebbek. A szeghalmiak között a már említett Fülöp Károly mellett Tildy Zoltán lelkész — a későbbi köztársasági elnök — emelhető ki. Amikor 1964 telén felkerestem Budapesten, Keleti Károly utcai lakásában, már nagybeteg volt, de nagy figyelemmel hallgatta és kérdezte a honi híreket, ahol több mint egy évtizede nem járt. A felszabadulás után a bélmegyeriek neki is osztottak földet, s ez még tovább kapcsolta Békéshez. Elment a Bélmegyeren rendezett falunapokra is, ahol több költőtársával irodalmi esteken szerepelt. A hálás utókornak nem szabad felejteni, sőt tágabb teret kell adni költészetének, mint valaha erre mód is kínálkozott! Halála óta több válogatás jelent meg verseiből, köztük hadd említsük meg a vésztői tanács kiadványát, a Vésztőről indult című kötetet és a jelen évfordulóra kiadandó — Medvigy Endre szerkesztette — kötetet. A szeghalmi Sárréti Múzeum 1979-től állandó kiállításon mutatja be a Sinka- hagyaték tárgyait, könyveit, fotóit, a költő feleségétől kapott személyi anyagot. Sinkának Vésztőn is megnyitják az emlékét megőrző szobát a helytörténeti gyűjteményben, amire e napokban kerül sor. Vésztőn található az ország egyedüli Sin- ka-emléktáblája is, melyet 1972-ben állítottak, a költő születésének 75. évfordulóján. Befejezésül elmondom még, hogy- a nyár folyamán irodalomtörténeti kutatást végeztünk megyénkbeli középiskolás diákokkal a megyei művelődési központ és az MTA — Soros Alapítvány — támogatásával. A vésztői- ek becsületére legyen mondva: sokan emlékeztek a költőre, sok emléket megőriztek róla, és igen sok értékes adattal gazdagították Sinka István emberi és költői arcképét. Miklya Jenő Sinka István: Búcsú egy summástól Rád hagyom a kaszakövem, rád a tokmányom is — s átmegyek a grófok Gesztjén s átal Okányon is. Te meg, míg a hátad vénül, tartsd meg e követ emlékül. En elmegyek .. . Isten tudja, mért csal a nagyvilág? Legyen tied vigaszképpen a szél és a favirág. S ahányszor majd bánt a bánat, suttogj csak a favirágnak. S a kút vizét valahányszor a szád szomjan issza, önts egy nyeletet a földre, hogy győzzön Sinka Pista. Aztán ahány kortyot iszol, áldjon az Isten annyiszor. Áldjon meg jó tojó tyúkkal, szőlővel, malaccal, s hatvanhárom ősz után is játékos tavasszal. S ha nem találkoznánk többé, áldjon mindig s mindörökké. Németh József: Szőlőhegy Vollmuth Frigyes: Strand Gábor Ferenc: Lepkék, siratni nem szabad Sinka István emlékének Se dob, se ének. Hallgat a vidék. Így illik tán? Nem, másképp illenék: nincs senki, még, harangkötélre sem, kinek jó marka és kedve legyen. A puszta szorgos: Barmod, Pánd, Inánd, Sárrét, Csengőd, mind nem érez hiányt... Sallai nincs már, Cibere halott, ötölük hálát már nem várhatok. Vak Mátyási vak — vaknak is marad ... Állom hát én a gyászt és a sarat. Lepkék! Sinkát siratni nem szabad! Kántor Zsolt: A tiszta tű Mucsi József emlékének Belekarcoltad a világba jelenléted. Halvány jelek a tájban: időnk. Egy hely üresen maradt, egy szék karfáján virág hervad: jácint. Az asztalon tej, a csupor érintetlen. Micsoda átlényegülés: a hiány szeretete. A cselekedetek nyomai. Az árok, a fény, a fű, a cserjék: gyermekek ugrándozása. egy könyv flórája, faunája: szavakba fűzött történelem. A réten őz szalad át, ősz. Az élet ereje. Emlékbe hajló árnyék színezi át az éjt. Hold ragyog: fehér arc egy csukódó ablak mögött. Átbillent sors. kristály-jövő. A kő csendjét halk szonáta követi, riadt galamb éneke. Kiürült advent, ház, haza. Papírokon az ima, vér, idő. Az alvó él, bár olyan, mint a halott. A fejét oldalra hajtja a párnán, csukott szemei mögött, lényével lélegzik. Tudatunkban tovább. Szente Béla : Ecce homo! Az esendő (íme az) ember baljós ráncait kutatom .. . miért csapódik jótól rosszhoz (vissza) egyik partról a másikra (vissza) kétesélyű véleményei hátán miért ír levelet drámát kötelezvényt sírverset végrendeletet miért keres (abszolút) tisztaságot ebben az összekent szerencsétlen történelemben miért keresi a hibát oly konokul önmagában . . . Katona Judit: Szerelem Legyen, ki gondol majd velem, szelíd, hüs kezet homlokomra, gyógyító írt apró bajomra adj nekem erős istenem. Legyen, ki holnap is szeret, nagy vétkeimet megbocsátja, velem a hét próbát kiállja, földnek ad s néha emleget. Tartsanak bátor, hű szívek, a gyávák úgyis elmaradnak, ifjúságom, ki szép, szabad vagy: hadd legyek hűséges híved! Molnár M. Eszter: Az öreg kocsis Egykedvűen ballag lovával az öreg kocsis, az esti pír vörös palástja ráborul. Mélykék fátyol lebeg az alkonyi homályban; kopp, kopp, most a föld aranyserlege megkoccan. Az öreg semmi sejtést, semmi vágyat nem érzett, csak kósza félelem szorította. Meg kell ma este szállni valahol! — motyogta. S hopp! — Szénfekete ménjén, mint Phoebus fönn a napszekéren, égi útra elvágtattak!
