Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-21 / 222. szám
1987. szeptember 21., hétfő Tanácstagok városnéző körúton A Békéscsabai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága városnéző sétára hívta meg a tanácstagokat. Tegnap délelőtt a megyeszékhely tanácstagjainak mintegy kétharmada jelent meg a találkozóhelyen, s délelőtt 9 órakor kezdték meg az autóbuszos körsétát Békéscsabán. Elsősorban a nemrég befejezett, s a folyamatban levő beruházásokat tekintették meg a „városatyák”. Három intézményt — a belvárosi általános iskolát, a sportcsarnokot és a főiskolát — közelebbről is megismerhették, részletesen tájékoztatták őket ezen intézmények jelenlegi és várható funkcióiról, s a sportcsarnok esetében az átadás időpontjáról. * * * A nem minden tanulság nélküli városnéző körút után Sasala Jánossal, a városi tanács elnökével beszélgettünk. — Miért volt szükség a tanácstagokat városnézésre meghívni, hiszen azt gondolná az ember, hogy nekik tisztában kell lenniük a folyamatban levő beruházásokkal? — Én úgy hiszem, hogy tisztában is vannak ezekkel. De, véleményem szerint, egészen más az, ha saját szemével is meggyőződhet valaki a városunkban folyó nagyobb munkálatokról, azok jelenlegi állásáról. Mi ezt a lehetőséget kínáltuk fel a tanácstagoknak, akiknek többsége -élt is ezzel. Átfogóbb kép alakulhatott ki így a tanácstagokban, akik végeredményben mégiscsak egy szű- kebb lakóközösség érdekeit képviselik elsősorban. — A belvárosi iskolát, a főiskolát — mindkettő impozáns, praktikus intézmény — korábban kellett volna átadni. .. — A VI. ötéves terv végén kellett volna mindkettőben megindulnia az életnek, ez igaz. A csúszást pénzügyi nehézségek okozták. Mindenesetre azt meg kell jegyeznem, hogy a már megkötött kivitelezési szerződésben megállapított határidőt mindkét esetben tartani tudtuk. — A sportcsarnok és az új, épülő autóbusz-pályaudvar átadásának elhúzódása is sokakat izgat a városban. Mikor láthatunk például valamilyen mérkőzést az új, a hazánkban második legnagyobb légköbméterü sport- csarnokban? — Ez utóbbira könnyebb válaszolnom. Még ebben az évben üzemképes lesz a sportcsarnok, decemberben már megtelhetnek a lelátók, gondolom, sokak örömére. Ami a buszpályaudvart illeti, még nem ismerjük a jövő évi lehetőségeinket, de mindenképpen kiemelt feladatunk, hogy minél hamarabb befejezzük ezt a beruházást is. — A városnéző séta közben egy-egy tanácstagban felmerült az a kérdés, hogy szükség van-e egyáltalán erre, nem valamiféle pótcse- lekvés-e ez a tanács vezetői részéről? — Nem vitatom, lehet bárkiben ilyen érzés. De egy kicsit elgondolkodtató. Hiszen az ilyen ember valamiféleképp elégedetlen. De vajon az illető utána megy-e a dolgoknak, próbál-e valamit tenni, vagy csupán megelégszik a morgolódással? Nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás. Ügy érzem, mi mindenben partnerek vagyunk, ha bárki — tanácstag vagy nem tanácstag — hozzánk fordul, megadjuk a kért információt, s foglalkozunk minden felvetett kérdéssel. P. F. Békenap Orosházán öles plakátok hirdették: Orosházán 1987. szeptember 19-én városi békenapot rendez az Orosházi Üveggyár üzemi KISZ-bizottsága és a Széchenyi-kör békeközössége. Változatos szórakozási lehetőségeket kínáltak kicsiknek és nagyobbaknak, felnőtteknek egyaránt. A nap szikrázóan sütött, az előkészületek megtörténtek. Szombat délután két óra. A Hotel Alföld parkolója szinte teljesen kihalt. Néhány „BMX-bandita” kíváncsiskodik a zenekari sátornál, mások a pavilonnál vásárolnak. A kellemes zene hatására, „Rakó” (Rakovics István) invitálására egyre többen választják délutáni időtöltésnek a parkolóban zajló programokat. Három órakor, az ünnepélyes megnyitót követően „Érkezik a vándorcirkusz” címmel Rakovics István énekes-gitáros és Szűcs László bűvész műsorát kacaghatták végig a gyerekek. Ezután az orosházi Alföld néptáncegyüttes adott nagy sikerű, egyórás műsort a nézők legnagyobb örömére' A fiatal táncosok mindenkit elkápráztattak tánctudásukkal. Az általános iskolások számára meghirdetett „Gondolataim a békéről” rajzpályázat eredményhirdetése után sokan neveztek be a helyszínen az aszfaltrajzversenyre. Ezzel egy időben a békéscsabai Féling Színpad Prókátor című komédiáján szórakozhattak a résztvevők, hat órakor a gyulai Western Folk együttes koncertje következett. A békenap Csizmadia Sándor polbeaténekes műsorával ért véget. Cs. I. A belvárosi iskolában Fotó: Kovács Erzsébet Az Üvegipari Művek Orosházi Üveggyára gépészeti karbantartási területre keres üzemvezető-helyettesi munkakör betöltésére gépész-, vagy gépész karbantartó mérnöki, illetve üzemmérnöki végzettségű szakembert, legalább 4 éves szakmai gyakorlattal, gépészeti karbantartások szakmai irányítására, karbantartások tervezésére üzemmérnöki munkakör betöltésére, gépész-, vagy gépész karbantartó mérnöki, illetve üzemmérnöki végzettségű szakembert, villamostervezői munkakör betöltésére villamosmérnök vagy üzemmérnök szakembert, karbantartási, hutafelújítási, beruházási feladatokhoz szükséges erősáramú villamos hálózati, valamint elosztótervek készítésére 1 kV-os feszültségszintig épületgépész tervezői munkakör betöltésére, épületgépész-mérnök vagy üzemmérnök szakembert. Gázrendszerek, pneumatikus rendszerek, fűtési, víz-, szennyvízhálózatok tervezésére. gépész tervezői munkakör betöltésére gépészmérnök vagy üzemmérnök végzettségű szakembert, karbantartási, hutafelújítási munkákhoz kapcsolódó gépészeti berendezések, tartalékalkatrészek, acélszerkezetek, valamint géptelepítési tervek készítéséhez. BÉREZÉS: az 5 1983. (XI. 12.) ME sz. rendelet alapján, megegyezés szerint. JELENTKEZÉS: személyesen vagy írásban az Ü. M. Orosházi Üveggyár személyzeti és oktatási főosztályán. CÍM: 5900 Orosháza, Csorvási út 60—62. Telefon: 374114, ill. 115-ös mellék. Levélcím: Orosháza, Pf. 118. 5901. Vöröskeresztes küldöttértekezletek Gyulán, Orosházán és Békéscsabán Közeledik a Magyar Vöröskereszt VII. kongresszusa. A hét végén három városi vezetőség — a gyulai, az orosházi és a békéscsabai — rendezte meg vezetőségválasztó küldöttértekezletét. Péntek délután a városi pártbizottságon tartotta küldöttértekezletét a gyulai városi szervezet. Először dr. Kási Gyula, a József Attila Tüdőkórház főorvosa, a városi szervezet elnöke köszöntötte a résztvevőket. Ezután dr. Szigeti Zoltán- né városi titkár számolt be a vezetőség és az alapszervezetek VI. kongresszusa óta végzett munkájáról. Az 1982—87. közötti időszakban a szervezet kiemelten foglalkozott az egészséges életmódra neveléssel, a szociális segítségnyújtással, a vérellátás egyenletes biztosításával, valamint az elsősegélynyújtók képzésével. A káros szenvedélyek megelőzését különböző akciók, ankétok, ételbemutatók, előadássorozatok szervezésével segítették. A hatvannégy alapszervezet jelentős szervező, fel- világosító munkát folytatott a szűrővizsgálatok népszerűsítése terén: több munkahelyen szerveztek rákszűrő- és szemészeti vizsgálatokat. A vöröskeresztes szervezet családvédelmi munkája során jó kapcsolatot alakítottak ki az állami és társadalmi szervekkel. Kiváló véradó szervező munkájáért Peregi János ,és kiváló vöröskeresztes munkájáért Pavelka Józsefné vehetett át kitüntetést. Kiemelkedő munkájukért többen kaptak oklevelet. Végül a küldöttek megválasztották az új vezetőséget. Az elnök ismét dr. Kási Gyula, titkár dr. Szigeti Zoltánná lett. Az orosházi vezetőség szombaton tartotta küldött- értekezletét. Dr. Tóth Géza, a Vöröskereszt városi elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Gigacz Istvánné városi titkár számolt be a VI. kongresszus óta végzett munkáról. A hozzászólások után a 21 tagú városi vezetőséget, az ötfős számvizsgáló! bizottságot és a megyei küldötteket választották meg. A Vörös- kereszt városi vezetőségének elnöke dr. Tóth Géza, titkába Gigacz Istvánné lett. A küldöttértekezlet elismerések átadásával ért véget. A Békéscsabai Városi Vöröskereszt vezetőségválasztó küldöttértekezletét ugyancsak szombaton tartották, a megyei tanács nagytermében. A VI. kongresszus óta eltelt időszakról Hegyesi Eszter, a városi vezetőség titkára számolt be. A beszámoló, s a határozati javaslat elfogadását követően többen kitüntetést vehettek át. Nádró János Vöröskeresztes Munkáért kitüntetés ezüst, Ágoston Nagy Zsuzsa. a Vöröskeresztes Munkáért kitüntetés bronz fokozatát kapta meg. Kiváló véradószervező elismerésben Velki Lászlóné részesült. Nyolc alapszervezet, illetve kollektíva oklevelet kapott véradószervező munkájáért. A rendezvény vezetőség-, illetve küldöttválasztással ért véget. A városi elnök dr. Juhász István, a városi titkár pedig Hegyesi Eszter lett. Országgyűlés és reform A reform folytatása, kibontakozása az egyetlen esély és lehetőség. Talán ebben az egy mondatban lehetne a legjobban összefoglalni a három és fél napos országgyűlési vita legfőbb tanulságát, nagy szavak, pátosz nélkül, a tényekre alapozva az érvelést. A legfontosabb érv, vagy inkább' kényszerű erő: az ország nettó adóssága elérte a 9,3, bruttó adóssága pedig a 16 milliárd dollárt. Bár a két összeg közötti különbség arra utal, hogy a megszabott külkereskedelmi kapcsolatokhoz híven, nemcsak mi tartozunk, nekünk is sok az adósunk, a nemzetközi pénzvilág pontosan tudja, hogy a mi adósaink között jó néhány olyan fejlődő ország van, amely kritikus helyzetbe került. S szőrös szí- vűnek mondott (valójában csak realista) külföldi bankárok azt is nyilvántartják, hogy a mi bruttó adósságunk kezdi megközelíteni az ország egy évi nemzeti jövedelmét. Noha a hitelképességünkkel most sincs baj (mindig és pontosan fizettünk), ha meg akarjuk őrizni a külföldi partnerek bizalmát, akkor rendre és pontosan törlesztenünk kell ezután is. A nagy kérdés viszont így hangzik: ugyan miből? A parlamenti beszédek, viták ugyanis feltárták, hogy a * magyar ipar tekintélyes hányada nemhogy gyarapítaná, hanem fogyasztja az ország nemzeti jövedelmét. Hovatovább képtelen a nyugaton is keresett, gazdaságos exporttermékek előállítására, vagyis nem „termel” dollárt az államháztartás számára. Belföldön is sok gond van a gyárakkal: ha nyereséget fizettek a dolgozóiknak (mert általában fizettek), azt többnyire állami támogatásból tették. Abból a pénzből, amit az életképes vállalatoktól vontak el. Egyre világosabbá vált, amit Grósz Káro%ly miniszter- elnökünk már vagy egy évvel ezelőtt kimondott az egyik képeslapnak adott interjújában: a magyar ipar egy része életképtelen. Egyébként a képviselők az Országgyűlést megelőző parlamenti bizottsági ülések során terjedelmes listát kaptak az ipari minisztertől arról, hogy mely termékek gyártását kellene megszüntetni a ráfizetés miatt. Nehezen túlbecsülhető, új fejlemény volt ez, hiszen az elmúlt években csak áttörési pontokról, meg húzó iparágakról hallottunk, amint a feszültségpontok meg visszafejlesztendő iparágak kerültek szóba, csak általánosságok hangzottaki el, konkrétumok nélkül. Még később is csak a négy válságiparágra szűkült a lista, most ezúttal nevezték először nevén a „gyereket”. Csak a reform folytatása, következetes végrehajtása nyújthat garanciát arra, hogy az, ami a kohászatban, vagy szénbányászatban elkezdődött már. az a veszteséges vállalatok széles körére kiterjed. Ennek kitűnő eszköze lesz a versenysemleges általános forgalmi adó bevezetése, hiszen ezután már félreérthetetlenül kiderül: mely vállalat veszteséges valójában. Nehéz helyzetbe kerülnek azok a vállalati kijárók, akik — a félreérthetetlenül egyértelmű, egzakt gazdasági mutatók hiányában — mindig találtak valami mentséget, ürügyet a rosszul dolgozó cégük számára. A reform folytatása, kibontakozása nyújt lehetőséget arra is, hogy ne nőjön a kedvezőtlen adottságú megyék száma az országban; hogy ne vesszék kárba annyi évtized erőfeszítése. Ha ugyanis emlékszünk rá: a párt majd negyven éven át tartó, egyre tudatosabb terület- fejlesztési politikájával elértük, hogy Szabolcs-Szatmár megyét például már senki sem nevezi Magyarország Szicíliájának (mint ahogy Darvas József drámájában nevezték még annak idején); hogy a különböző megyék, országrészek fejlődése egyre kiegyenlítettebbé vált. A legutóbbi néhány esztendő fejleményei azonban azt mutatták, hogy veszélybe kerültek a nagy vívmányok. Azok a megyék, amelyekben a kitermelőipar a meghatározó (Borsod, Nógrád, Komárom, Baranya) nehéz helyzetbe jutottak, azok a megyék viszont, amelyekre a feldolgozóipar túlsúlya a jellemző (Győr-Sopron, Fejér, Veszprém, stb.), jóval kevesebb gonddal, emberi drámával bajlódnak, mint az előbbiek. (Győr-Sopron megyének például nincs Űzd ja!) Nyilván, hogy Borsod, Nógrád, meg a többi kritikus helyzetet átélő megye csak akkor boldogulhat, ha az oly sokat emlegetett szerkezet- váltást meggyorsítva — erőteljesen fejleszti feldolgozó- iparát. Végül, csak a reform kibontakozása nyújt esélyt arra is, hogy néhány éven belül megzabolázzuk a magyar családok számára oly sok gondot, nehéz napot okozó inflációt. Ha ugyanis elfogadjuk azt a parlamenti érvelést, hogy az áremelkedés nem ok, hanem következmény (ha nem fogadnánk el: a tények ettől még tények maradnak), akkor nyilvánvaló, hogy csak a Parlament által jóváhagyott stabilizációs program végrehajtásával, a kibontakozási program megalapozásával érhető el az a cél, amelyet miniszterelnökünk vázolt: a jövő évi, előreláthatólag 14-15 százalékos, tehát nehezen elviselhető mértékű áremelkedés-ütem 1989-re már 9, 1990-re pedig 6 százalékra csökkenjék. Végtére is, az Országgyűlésen jóváhagyott szociálpolitikai program, a nagycsaládosoknak nyújtandó adókedvezmények hatása is akkor lesz megalapozott, ha az infláció lázgörbéjét kordában tartjuk. Jívtizedek óta nem láttunk, hallottunk olyan parla- L menti vitát, mint most. A módosító javaslatok L nagy száma, a szenvedélyes közbekiáltások mind arról tanúskodtak, hogy ez a parlament mind inkább megtalálja, betölti azt a szerepkört, amelyre a szocialista demokrácia igényt tart. A tv képernyője jóvoltából mindenki láthatta, hallhatta, hogy a részletekre kiterjedő nézetgazdagság és -különbség mögött impozáns egység rejlett. Bár több száz képviselő volt jelen, az a gondolat még fel sem vetődött, hogy a régi „recept” szerint dolgozzunk tovább. Egységes volt az a vélemény, hogy csak az új időknek megfelelő megközelítéssel, módszerekkel érhetünk el sikert. Megújhodó szocializmusra van szükség, s megújhodás eszköze a reform. Magyar László Sz. M.—Cs. I.—N. A.
