Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-21 / 222. szám

NÉPÚJSÁG i 1987. szeptember 21., hétfő Elfogadták a két adóról szóló törvényjavaslatot (Folytatás az 1. oldalról) selői javaslatokra válaszolt. A parlamenti vitában sokan foglalkoztak a családok anyagi helyzetének alakulá­sával. A kormány nagy fe­lelősséggel munkálkodik azon — mondotta —, hogy a társadalom legfontosabb egységei, a családok számá­ra megfelelő életfeltételeket biztosítson. A kormány azt javasolja, hogy a bevezeten­dő személyi jövedelemadó­rendszerben első lépésként a három- és többgyermekes családok esetében gyerme­kenként havi ezer forintot az adóalapból le lehessen vonni. Természetesen az len­ne az igazán jó, ha minden gyermek után járna ez a kedvezmény. De figyelembe kell venni a realitásokat. Je­lenleg csak arra van lehető­ség, hogy egy ilyen jövede­lemarányos kedvezményt biztosítsunk. Ebből termé­szetesen nem részesülnek azok, akik nem dolgoznak, de minden becsületesen dol­gozó nagy család számára se­gítséget jelent. így a legszo- rítóbb helyzetben levő társa­dalmi réteg helyzetét sikerül bizonyos mértékben javítani anélkül, hogy más területen az adórendszert jelentősen szigorítani kellene. S ugyan­akkor a családi pótlék 400 forinttal történő megemelé­se valamennyi család anyagi helyzetét — ha kismértékben is — javítja. Ennek ellenére vannak olyan képviselők, akik komolyabb intézkedést tartanak szükségesnek. Egy javaslat szerint például min­den gyermek után számolja­nak el 8400 forintos évi adó- kedvezményt. Ennek azon­ban nemcsak az a hátránya, hogy a javaslat megvalósítá­sa esetén szigorítani kellene az adótáblát, hanem a leg­inkább rászorulók — a há­rom- és többgyermekesek — számára is kedvezőtlenebb feltételeket biztosítana. A kormány javaslata alapján ugyanis ők évi 12 ezer fo­rintos adókedvezményben részesülnének gyermeken­ként. A pénzügyminiszter újólag megerősítette, hogy a kormány nyitott hosszabb távon a családi jövedelem- adó bevezetése iránt. Ezt azonban alapos vizsgálatnak kell megelőznie, feltárva az új rendszer minden előnyét; de hátrányait is. Az a javaslat, amely sze­rint az adómentes jövede­lemsáv határát 48 ezer fo­rintról 70 ezer forintra ter­jesszék ki — folytatta a mi­niszter —, azt jelentené, hogy az állampolgárok 44 száza­léka nem fizetne adót, sőt, az alkalmazotti kedvezményt is figyelembe véve, ez az arány 50 százalék fölé is emelkedne. így igen hátrá­nyosan érintené az adófize­tő rétegeket. Emellett, e meg­oldás alkalmazása esetén a 70 ezer forintnál kisebb évi jövedelemmel rendelkezők fizetését nem bruttósítanák. Ám a következő években az ő jövedelmük is emelkedik, belekerül az adózó sávba, egyszerre jelentős adót kel­lene fizetniük, ami hirtelen nagy megterhelést jelent. En­nek a megoldásnak az is hát­ránya, hogy a kedvezmé­nyek egy bizonyos körét semlegesítené. Ilyen lenne a fiatalok egy részénél a la­kásmegtakarítási kedvez­mény vagy a közművel kap­csolatos kedvezmények, il­letve a nagycsaládosok ked­vezményeinek egy része is. Ilyen indokok miatt az in­dítványt nem támogatja a kormány. Egy másik javaslat sze­rint a 48 ezer és 3 120 ezer forint közötti évi jövedelem adókulcsa lineáris legyen a progresszív elvonás helyett. Ennek az elgondolásnak a megvalósítása azonban igen nehéz helyzetbe hozná az alacsony átlagbért fizető ágazatokat, a többi között a könnyűipart. Elhangzott olyan vélemény is, hogy tá­mogassuk a viszonylag ala­csonyabb mértékeket tartal­mazó adótáblát, s ugyanak­kor a magasabb lakásmegta­karítási kedvezményt fogad­ja el az Országgyűlés. Érthe­tő ez a fajta közelítés is — mondta a miniszter —, azon­ban nem biztosít igazi alter­natívát. Elfogadása ugyanis másfél-kétmilliárd forintos terhet jelentene a költségve­tés számára, s ennek finan­szírozására jelenleg nincse­nek meg a források. A kormány egyetért azzal, hogy a nyugdíjasok számára lehetőséget kell biztosítani nyugdíjuk kiegészítésére. Fontos, hogy ne csökkenjen sem az alacsony, sem a ma­gas nyugdíjjal rendelkezők érdekeltsége a munkaválla­lásban. Ebből a szempontból egyaránt hátrányos a 96 ezer forintos, vagy a 120 ezer fo­rintos adómentes határ meg­állapítása. Amikor ugyanis a nyugdíjas évi jövedelme meghaladja a megállapított adómentes sávot, akkor je­lentős mértékű adót kell fi­zetnie. Ezért a pénzügyi kor­mányzat semmiképpen sem ajánlja az ilyen korlátot ál­lító variáció elfogadását. E téren azonban egyszerű­en ’ nem áll rendelkezésre több pénz a kedvezmények nyújtására. Célszerűbb, hogy a költségvetés valamilyen formában közvetlenül kap­csolódjon be a finanszírozás­ba. A vitában elhangzott egy olyan képviselői javaslat is, amely kérte, hogy az adóbe­fizetés elmulasztásánál az első évben — ha ez nem szándékosan történik — ne alkalmazzanak büntetést. A pénzügyminiszter hangsú­lyozta, hogy ezt méltányos­ság alapján lehetővé teszi a törvénytervezet az első esz­tendőben. Végezetül megköszönte a képviselők észrevételeit, ja­vaslatait, és Széchenyi Ist­ván gondolataival zárta vá­laszát: „Éljenek a haladás emberei és szaporodjanak, a tespedés hősei is éljenek, de ne szaporodjanak.” Határozathozatal követke­zett. Az Országgyűlés első­ként a magánszemélyek jö­vedelemadójáról szóló tör­vényjavaslatra vonatkozó 23 módosító javaslat sorsáról döntött. Mivel ezek közül 19-re a plenáris vita során újabb észrevétel nem érke­zett, az Országgyűlés elnö­kének javaslatára ezekről az indítványokról együttesen szavaztak: a képviselők, a bizottságok és a kormány — együttesen kezelt — 19 mó­dosító javaslatát az Ország- gyűlés 7 ellenszavazattal és 15 tartózkodással elfogadta. Ezt követően rátértek azok­ra az indítványokra, amelye- lyeket a kormány és az* or­szággyűlési bizottságok nem fogadtak el, illetve azokra a pontokra, amelyek a tör­vényjavaslatban eleve alter­natívákat tartalmaztak a nyugdíjasok adózására és a lakásépítéssel kapcsolatos adókedvezményre vonatko­zóan. Polgárdi József (Pest m., 17. vk.) indítványozta, hogy az újításból származó jöve­delem elkülönítetten, más jövedelmekkel való összevo­nás nélkül 20 százalékos ked­vezményes kulccsal adózzon. A kormány javaslata szerint az újításból származó jöve­delem után az adót az álta­lános szabályok szerint kell megfizetni. Az Országgyűlés — 21 ellenszavazattal és 11 tartózkodással — a kormány eredeti javaslatát fogadta el. Nagyiványi András (Buda­pest, 19. vk.) javasolta, hogy a takarékbetétből, értékpa­pírból származó jövedelmek adóztatását 1990-től vezes­sék be. A kormány fenntar­totta eredeti elképzelését, amely szerint W)88-ban az adót a takarékbetétek kama­ta után a pénzintézetek fize­tik meg, a lakosság csak 1989-től tartozik adót fizetni. Az Országgyűlés ellensza­vazat nélkül, 9 tartózkodás­sal a kormány eredeti javas­latát támogatta. Módosító indítványok ér­keztek a képviselőktől a há­rom- és többgyermekes csa­ládok adóalap-csökkentő kedvezményére vonatkozóan is. Szentágothai János (or­szágos lista) indítványozta, hogy ezek a családok három gyerek után 5 ezer forint és minden további gyerek után újabb 5-5 ezer forint adó­visszatérítésben részesülje­nek. Viola Károly (Pest m., 14. vk.) azt javasolta, hogy a családban élő gyermekek, valamint minden eltartott időskorú után — akinek ha­vi jövedelme a minimális nyugdíj összegének 80 szá­zalékát nem éri el — havi 700, összesen évi 8400 forint adóalap-csökkentést állapít­sanak meg. Zsigmond Attila (Budapest, 5. vk.) indítvá­nyozta, hogy az egy család­ban élő gyermekek számá­tól függetlenül adjanak 12 ezer forint adóalap-csökken­tő kedvezményt. Szentágo­thai János elállt eredeti in­dítványától, Zsigmond Atti­la pedig fenntartotta javas­latát, azzal a megjegyzéssel, hogy a kedvezményt a gyer­mekek iskoláztatásának be­fejezéséig kapják a csalá­dok. Viola Károly javaslatá­nak a gyermekekre vonat­kozó részét fenntartotta, sza­vazás után azonban az Or­szággyűlés — a képviselői indítványokkal szemben — a kormány állásfoglalását támogatta. Ezt követően a nyugdíjak ügyében határoztak a kép­viselők. Az eredeti törvény- tervezet egy a) és egy b) változatot javasolt. Ez to­vábbi képviselői indítvány­nyal egészült ki arról, hogy a nyugdíjasok 120 ezer fo­rint évi jövedelemhatárig kapjanak adómentességet. A kormány az a) pontban meg­jelölt javaslatot tartotta tá­mogatandónak. Ennek lé­nyege, hogy a fizetendő adó aszerint állapítandó meg, hogy a külön kereset hányad részét teszi ki a nyugdíja­sok jövedelmének. A b) pont pedig évi 96 ezer forint össz­jövedelemig ad lehetőséget az adómentességre. A hatá­rozathozatal eredményeként az Országgyűlés szavazat- többséggel a b) variációt fo­gadta el. E témakört lezárva a kép­viselők a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló tör­vényjavaslat egészéről sza­vaztak: a törvényhozó testü­let — 10 ellenszavazattal és 21 tartózkodással — általá­nosságban és részleteiben el­fogadta a törvényjavaslatot. A továbbiakban az általá­nos forgalmi adóra vonatko­zó — a képviselők, a bizott­ságok és a kormány által előterjesztett, módosító ja­vaslatok egy részéről együt­tesen szavaztak, e javaslato­kat elfogadták. Ezután azo­kat a javaslatokat vizsgálták meg, amelyekben nem ala­kult ki egység az előterjesz­tők között. Az Országgyűlés az általá­nos forgalmi adóról szóló törvényjavaslatot egy ellen- szavazattal és öt tartózko­dással, általánosságban és részleteiben elfogadta. Az Országgyűlés tudomá­sul vette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelenté­sét a két ülésszak között al­kotott törvényerejű rendele­téiről. Szombaton befejeződött az Országgyűlés őszi ülésszaka, amelyen a képviselők négy napon át tanácskoztak, s jó­váhagyták a kormány mun­kaprogramját, valamint tör­vényt alkottak az általános forgalmi adóról és a magán- személyek jövedelemadójá­ról. Az ülésszakon Sarlós Ist­ván, Cservenka Ferencné és Péter János felváltva elnö­költ. Parlamenti mozaik Adó és szociálpolitika Az elképzelések szerint jövőre mintegy 13-15 százalékos áremelkedésre számíthatunk, és a jövedelmek összevont adóztatása is megterheli a lakosságot. A szociálpolitikai csomagterv a leginkább rászorulókat segíti. Mit szól eh­hez Magyar Pál, a mezőberényiek képviselője, a helyi Mezőgép művezetője? — Az a véleményem — kezdi a fiatalember —, hpgy az elfogadásra ajánlott szociálpolitikai terv segít valamit, de nem oldja meg a feszítő gondokat. Jelentősnek tartom a lakásépítéshez) és -vásárláshoz kapcsolódó kedvezménye­ket. A három- és több gyermekes családoknál a 400 és a további 170 ezer forint kedvezmény már figyelemre méltó. Ugyanakkor aggódom is. — Talán soknak tartja a segítséget? — Dehogy. Az emberek már most is 12 órát dolgoznak naponta, félek, hogy ez az idő csak emelkedik, hiszen a megszokott életszínvonalat senki sem akarja feladni. Eh­hez még vegye hozzá, hogy nálunk a megyében az átlag­bérek legalább 5 százalékkal alacsonyabbak, mint az or­szágos átlag. — Ügy gondolom, a vállalati szociálpolitikának is meg kell újulnia. — Egyetértek. Ezt viszont csak úgy lehet elérni, ha a termelést is új alapokra helyezzük. Ezért szükséges a szerkezetváltás, a hatékony munka, a népgazdaság min­den területén, a herényi Mezőgépnél is. Száraz a föld, szikrázik Ancsin Károly, a csorvási, a gerendási, a telekgeren- dási, az újkígyósi embereket képviseli a Parlamentben. Fiatalember, a Csorvási Lenin Termelőszövetkezet szere-" lője. Vele még pénteken váltottunk szót. — Éppen most beszéltem telefonon a hazaiakkal — új­ságolja. — Az elnök leállította a répaszedést, mert tönk­remegy a gép, az ember, a költségek óriásiak. Száraz a föld, szikrázik, várják az esőt. — De nem akar jönni... — Sajnos, igaz. Luca-napjától figyelem az időjárást, feljegyzéseket készítek. Ezek szerint szeptember 20. körül lesz kevés csapadék, utána csak novemberben esik' majd. — Mindez összefügg az adózással is? — Természetesen. Képzelje: naponta 60 ezer forint az anyagköltségünk. Ezt a ráfordítást azonban nem építhet­jük be a termékek árába. Az importkorlátozás is sújtja a mezőgazdaságot, hiszen a gépek 30-40 százaléka nyugatról származik, szocialista országból nem tudjuk beszerezni. A mostani adótörvény ezt részben figyelembe veszi. — Mit szóltak a választói az adóreformhoz? — Nem tapsoltak, de tudomásul vették. Azt is kifejtették; szélesebb társadalmi vitára lett volna szükség. Annak vi­szont bizonyára örülnek, hogy a törvénytervezetben a me­zőgazdasági kistermelésből származó jövedelem 500 ezer forintig adómentes lesz. Ha megszavazzák. Én mind a két kezemet felemelem, mert tudom: a háztáji termelés vissza­szorítása nagy gondof okozna az élelmezésben. Ezek az em­berek a földből, az állattenyésztésből élnek. Kár lenne el­venni a kedvüket. Szavazás — fokos nélkül Szombaton reggel az adóreform vitájában az utolsó fel­szólaló Bánffi György színész, budapesti képviselő azt fejte­geti: Kossuth idejében kiélezett fokossal jöttek az Ország- gyűlésbe. Neki nincs fokosa, de tudja: adózni kell! Ez meg is adta az alaphangot a határozathozatalhoz, vagyis a sza­vazáshoz. Mindenütt feszült várakozás, csend. Az ülésterem­ben, a karzaton ülők, az elnöklő Sarlós Istvánra szegezik tekintetüket. Először a személyi! jövedelemadó kerül terí­tékre. Gyorsan eldöntik, hogy a kormány alternatív^ és a képviselők módosító javaslatait külön-külön szavazzák meg. Élénkül a terem. Mozgolódás. Valaki szólni akar. Zsig­mond Attila, fővárosi képviselő, a Budapest Galéria főigaz­gatója azt kifogásolja, hogy a pénzügyminiszter nem vála­szolt arra a felvetésére, hogy a sokgyermekes családok gyer­mekeik taníttatásáig kapjanak adókedvezményt. Az elnök megnyugtatja: minden módosító javaslat felett most dön­tenek, hiszen 23 ilyen pont van a listán. És megkezdődik a szavazás. Az újítók, a nagycsaládosok, a nyugdíjasok, a közműtársulások tagjainak kedvezményé­ről, a takarékbetétek kamatainak adóztatásáról. A kezek a magasba lendülnek, mások összefont ujjakkal ülnek. Van ellenszavazat és tartózkodás. Közben Boldizsár Iván és Zsig­mond Attila visszavonja a művészek, írók jövedelemszabá­lyozására vonatkozó javaslatát. De ezután következik a ja­va. A honatyáknak dönteniük kell: Magyarországon 1988. ja­nuár 1-jétől lesz-e személyi jövedelemadó? — Ki szavaz mellette? — kérdezi Sarlós István. A szemek végigpásztázzák az üléstermet. Ügy látszik, a többség feltette a kezét. — Ki szavaz ellene? — Egy, kettő, három .. . Tíz — vonják le a végső követ­keztetést. — Ki tartózkodik? A számlálás eredménye: huszonegy. Az általános forgalmi adónál már egyszerűbb a képlet. A törvényjavaslatot) egy ellenszavazattal és öt tartózkodással elfogadta az Országgyűlés. A parlamenti tudósításokat készítette: Gál Edit, Seres Sándor. fl külföldiek mondják... A mostani Országgyűlés a szokásosnál' nagyobb nyilvá­nosság előtt zajlott. Hangulatában szintén újat hozott. Az ülésszakon 380 képviselő és 460 újságíró vett részt. A kül­földi érdeklődés is növekedett. Régebben öten-tízen tudó­sítottak, most 32-en igyekeztek eljuttatni az itteni esemé­nyek híreit az NDK-tól Kínáig. A szünetekben a képvise­lők, a politikusok nyomába eredtek: kattogtak a magnók, teltek a jegyzetfüzetek. Ugyanakkor saját maguk is nyi­latkoztak benyomásaikról. Fenn a karzaton éppen az Esti Hírlapnak nyilatkozik Alekszander Melnyikov, a TASZSZ tudósítója: — Tetszik a vita hangulata — mondja. — Olyan kérdé­seket tárgyalnak, amelyek ma a Szovjetunióban is napi­renden vannak. — Mire gondol? — Például a gazdaság gyökeres átszervezésére, a struk­túraváltásra, a munka szerinti elosztás következetes meg­valósítására. A kínai népi gyűlés külügyi bizottságának egyik tagja készségesen áll' a sajtó rendelkezésére. — Milyennek látta az Országgyűlés munkáját? — Jó hangulatú az ülés, nagyon tetszik. A résztvevők aktívak, közvetlen a légkör. Most Magyarország is abba a szakaszba jutott, amikor a nehézségekkel szembe kell néz­ni. Ezzel mi is tisztában vagyunk. Nekem az a vélemé­nyem: ha a nép észrevételeit magukévá teszik, állandóan figyelemmel kísérik, akkor megoldják a felgyülemlett gondokat. Azt kívánom, hogy érjenek el szép sikereket, mert ez nekünk is kedvező lenne. II kormányfő nem pihen Szombat dél van. Az Országgyűlés elnöke berekeszti az őszi ülésszakot. Sokan az órájukra pillantanak, sietnek haza a családjukhoz. Hiába, fárasztó lehetett ez a három és fél nap. A tévések, a rádiósok is pakolnak, a sajtóiro­dán néhány kolléga a szavazás izgalmait ecseteli. A Gun- del felszolgálói is rámolnak. Persze, van aki nem rohan, kényelmesen elfogyasztja az orosz hússalátát, esetleg a stefániaszeletet. Grósz Károly kormányfő azonban nincs közöttük. Éppen pénteken, a Parlament folyosóján mon­dotta: — A hét vége további munkával telik. Az elmúlt héten a zsúfolt program miatt rengeteg elintézetlen irat gyűlt össze az asztalomon. így aztán, amit tudok, pótolok. Ez a hetem is összefolyik az előzőekkel. Hétfőn kimegyek a BNV-re. De nemcsak nézelődöm, hanem segítségével is fel akarok készülni a külföldi útjaimra, a gazdasági tár­gyalásokra. Pihenés? Talán majd decemberben kiveszem a szabadságomat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom