Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-13 / 190. szám

1987. augusztus 13., csütörtök A kortárs magyar regény alakváltozatai Spiró György (Fotó: MTI— KS repr.) Jó két évtizede még úgy látszott: egyre rövidebb lé­legzetű írások kísérlik meg betölteni azt a szerepet, amelyet a klasszikus magyar irodalomban Jókai, Kemény Zsigmond, Móricz regényei vállaltak. Kisregények sora jelent meg a hatvanas évek elejétől — köztük néhány igen jelentős is (Sánta Fe­renc: Húsz óra, Fejes Endre: Rozsdatemető; Vészi Endre; Moldova György munkái stb.). Aztán a hetvenes évek vé­gén — egy egészen új írói nemzedék mutatta meg, hogy futja még a hosszú elbeszé­léshez szükséges műgondból és mondanivalóból — bár olykor vitatható, vihart ka­varó jelentkezések árán is. Idézetek, átemelések bonyo­lult szövevényébe ágyazta saját fogalmazásait Ester­házy Péter Termelési re­gény című „kissregényében” (íme, az ironikus utalás a korábbi divatjelenségre); a mű legfőbb mozgatójává a politikum, a korszakhatárok nélkül hömpölygő e századi történelem átélése-átszen- vedése vált. Hasonlóképpen politikai nagyregény szüle­tett Spiró György X-ekje ré­vén. A szintén fiatal író a múlt századi lengyel történe­lem, művelődéshistória szereplői által mondott sza­tirikus véleményt az élet (mifelénk sem idegen) túl­ságos átpolitizálásáról, he­ves ellenkezést támasztva az érintett ország egyes szak­embereiben. Politikus tar­talmú nagyregény született ugyané korosztály másik képviselőjének, Nádas Pé­ternek tollából is. Az Emlék­iratok könyve egyetlen fo­lyamatnak értelmezi — Es- terházyhoz hasonlóan — az utóbbi száz esztendő történé­seit. A közepesebb méretű re­génytípus is jelentős ered­ményeket hozott. Gazdag kínálatából elég utalni itt a Romániából áttelepült Vári Attila Volt egyszer egy vá­ros című munkájára, mely a román, s a magyar nép megbékélését, összefogását sürgeti hőseinek megszen­vedett, mitikusan bonyolódó sorsát ábrázolva. Politikai vitairatként olvasandó az idősebb nemzedéket képvi­selő Gyertyán Ervin izgal­mas regénye, A francia ki­tüntetés: az antifasiszta el­lenállás időszakától a hetve­nes évek végéig pörgeti cselekményét,' s ennek során szocialista fejlődésünk úgy­nevezett kényes kérdéseit boncolgatja vallomásszerű szenvedéllyel. Az elemzés sokkal inkább kívülálló szemléletmódja jel­lemzi a fiatal Márton László „beszélyét”, a Menedéket, mely a főhős szívében ját­szódik. Ember és természet kölcsönhatása válik — töb­bek között — a filozofikus, szellemes, lélektani finomsá­gokban gazdag mű tárgyá­vá. Mártont — elbeszélései­ben — ugyanígy érdekli, foglalkoztatja a stílusnak a betűtípusból, nyomdai kép­ből adódó számos lehetősé­ge, mint a hasonló korú Krasznahorkai Lászlót, aki a Sátántangó című regény lapjain egy vidéki közösség álprófétákkal — végül is besúgókkal — való félreve- zetettségét vizsgálja, főként a leírás részleteiben hitele­sen. Esterházy Péter S tenyészik, terebélyesedik az a regényforma is, amely a valóság igen közvetlen ihletéséből táplálkozik, rész­ben, vagy egészben doku­mentumokra épül. Kaland­regény születik a munkás- mozgalom, a II. világháború eseményei nyomán (Falus György—Dohány Zoltán: A megbízott), újságírói (Lévai Béla: Vízválasztó), írói­könyvkereskedői pálya (Ken­de Sándor: Sorsom a könyv) tanulságainak, érdekes moz­zanatainak összegzéseképp. Szász Imre fölidézi a méltat­lanul elsorvasztott Eötvös Collegium utolsó korszakát egy élemedett kori szerelem visszafényében (Ménesi út), Végh Antal a sikerkönyv tu­datos hatáselemeivel kísérli meg egy testvérpár súlyos bűncselekményének re­konstruálását (Könyörtele­nül). Az utóbbi időszak kitö­rő tetszéssel fogadott regé­nye Temesi Ferenc kétköte­tes munkája, a Por, mely vidéki magyar város —• Sze­gedről mintázott múltjának és jelenének lexikonszerű, szótárszerű összefoglalása, miközben az író is ott mo­zog a tabló elő-, vagy hátte­rében. Ha tetszik: regény az is, ahogyan Fodor András bocsátja közre csaknem há­rom évtized naplófeljegyzé­seit Ezer este Fülep Lajos­sal című vaskos kötetpárban. Egy európai hírű tudós, gon­dolkodó" jelenik meg előt­tünk, egyszersmind több évtized magyar irodalmi, művészeti életéről kapunk áttekintést, s nem kevésbé magáról a naplóíró-költőről. Kiragadott példák csupán a fentiek. De talán bizonyít­ják, csekély az igazsága an­nak a feltételezésnek, hogy korunk, s a mai magyar tár­sadalom nem kínál elég iz­galmas, elemezni, megkö­zelíteni, ábrázolni, s így megérteni való életanyagot, valóságproblémát. Kőháti Zsolt Így is lehet Könyvek nyomában munkások között — Fontos dátum 1979. könyvtárunk életében: ekkor született a Minisztertanács határozata, hogy valamennyi kulturális intézmény többet tegyen a munkások művelő­déséért. Ez természetesen ránk is vonatkozott — emlé­kezik a felhívásra Havasi Istvánná, a gyulai Mogyo- róssy Könyvtár igazgatója: — Legelőször a Bubiv Gyulai Gyáregységével sike­rült kontaktust találnunk. Mondhatom úgy is: ők ke­restek meg bennünket. Volt egy csodálatos szervezőjük, Haász Mária titkárnő. Sum- ma-summarum: az első ta­lálkozáskor negyvenen je­lentkeztek tagnak ... A sza­bók ktsz következett: az el­nök személyesen foglalko­zott e szép üggyel. A tejpor­gyárral is sikerült kapcsola­tot teremtenünk ... Ügy tudom, a megyében egyedül mi kölcsönzünk eb­ben a formában, s egyálta­lán a mi ötletünk volt az üzemek rendszeres felkere­sése — mondja. Aki ott „be­lép”, automatikusan tagja lesz a központi könyvtárnak is ... Játékokat is szerve­zünk: az Erkel-évfordulóra rendezett vetélkedőre igen jól felkészültek a résztve­vők, alig győztük átadni a hanglemezjutalmakat... Cser Sándorné és Sz. Kiss Jánosné hatalmas ruhásko­sárba pakolnak, s időnként belepillantanak egy „sila- buszba”. — Minden kölcsönzéskor felmérjük a konkrét kíván­ságokat, az határozza meg, milyen és mennyi könyvet viszünk, sietnünk is kell, hogy műszakváltáskor már ott legyünk ... Tekintélyes súlya van a százötven kötet­nek. Van közte útleírás; Raffay, Sarolta, Zilahy La­jos, s néhány krimi is. Még a gépkocsivezető, Szabó András is ünnepélyesebb arccal fogja a volánt, hi­szen szellemi rakomány a szállítmány... Nagy a forgalom a Bubiv portáján, jönnek is, mennek is a dolgozók. A két csinos, fehér köpenyes könyvtáros úgy fest a „terített” asztal mellett, mint két alkalmi büfés. Az ízlésesen tálalt étek, ebben az esetben szel­lemi táplálék: színes köny­vek sora... Egyre többen állnak meg, válogatnak. Az egyik nyú­lánk, karcsú hölgy újabbat tesz a kiválasztott öt tetejé­re. Meglepődöm: Végh An­tal kötete a hatodik. —■ Érdekli a futball? — kérdem kétkedőn. — Dehogy ..., a családnak is viszek. — Rendszeresen olvas? —) Sajnos, nem. Naponta tizenegy órát dolgozom, né­ha annál is többet... Ügy érzem, szellemileg teljesen visszafejlődöm. — S ha mégis marad ere­je, kit lapoz szívesen? — makacskodom, miközben ol­vasójegyéről „lelopom” a nevét: Ujitz Ilona művezető. t— Kiket kedvel? — Robert Merle könyveit, Moldova Györgyöt is, mert őszintének, szókimondónak érzem ... Nézze, nekem az olvasás egyfajta menekülés az igen fárasztó mindenna­pokból egy másik világba ... Halász Sándor asztalos­szakmunkás mindössze ti­zennyolc éves. — Zsadányi vagyok ..., ide most iratkozom be. — Igen, Gyulán lakom, albérletben. Nekem, egyelő­re még van időm és erőm az olvasáshoz ... Persze, ez nem jelenti azt, hogy éjjel­nappal a könyveket bújom, hiszen fiatal vagyok, más is érdekel... Nemere István: Élni élet- veszélyes című műve az egyik kiválasztott könyve. — Azért szeretem Neme­re írásait, mert olyan titok­zatosak, mondja csaknem suttogva ... Ternyik Ferenc Ünnepi műsorfolyam a tévében Országszerte változatos, tartalmas műsorokkal készülnek a hármas ün­nepre: az államalapító István király, az új kenyér és alkotmányunk ünne­pére. Ezek nagy részét közvetíti a televízió. Augusztus 20-án délelőtt láthatjuk a szokásos programot, a vízi- és légi­parádét, a tisztavatást. Délután 2 órától aztán változatos programokat közvetítenek; a művelődési főszer­kesztőség művelődéstörténeti hagyo­mányainkkal kívánja a kínálatot gazdagítani. Ebben az esztendőben a Vár ad ott­hont számos érdekes, eredeti prog­ramnak, amelyeknek a tévé segítsé­gével mi, nézők is tanúi, részesei le­hetünk. A rendezvénysorozaton részt vesznek legtöbb megyénk képviselői, együttesek, pávakörök, különféle mesterségek jelesei. Lesz aratófelvo­nulás, a menet a Bécsi kapun át jön be a Vár területére, új kenyeret, zászlókat, aratókoszorúkat hozva. Délután még többször „kilátogat” a televízió a Várba. Lesz népzenei és néptáncbemutató, érdekesnek ígérke­zik a mesterségek bemutatása. A Né­pi Iparművészeti Tanács az ország legjobb mestereit hívta meg, szitaké­szítőket, kékfestőket stb., akik nem­csak mesterségük fortélyait mutatják be az érdeklődőknek, hanem a Tóth Árpád sétányon árusítják is termé­keiket. Este aratóbál lesz a Várban, ami­ből ugyancsak ízelítőt kapunk a kép­ernyőn. Mindezen programok közben filmeket láthatunk, amelyek a hár­man ünnephez kapcsolódnak. A .Mindennapi kenyerünk” című doku­mentumfilm a paraszti kenyérsütés­sel ismertet meg, valamint a kenyér­hez kapcsolódó szokásokkal, mondó- kákkal. A másik dokumentumfilm cí­me „A magyar alkotmány”, amely a Magyar Népköztársaság Alkotmánya 1949-es megszületésének történelmi szituációjába enged bepillantást. A televízió stúdiójában mindvégig Vitray Tamás a műsorvezető, ugyanő vezeti A hárommilliomodik című, másfél órás családi vetélkedőt is. Augusztus 21-én is lesznek vár- programok. Ilyen a lovas őrségváltás az Oroszlános udvarban, meg a lo­vagi játékok, bemutató, gyermekprog­ramok. Ezeket is láthatjuk majd a televízióban. És érdekesnek ígérkezik az a műsor is, amelyben a korona hazaérkezése körülményeiről beszél­nek magyar és amerikai politikusok — Cyrus Vance, Apró Antal, Eszter­gályos Károly és mások. Hogy mindezt láthatjuk, azt a mű­velődési főszerkesztőség munkatársai­nak köszönhetjük. A rendezők: Csá- nyi Miklós, Mérei Anna, Soós Árpád; a szerkesztők: Sebeő Ágnes, Gellért Kis Gábor, Hollós Ágnes; riporterek: Vicsek Ferenc, Vágó István, Pálfy István. A vezető szerkesztő Csonka Erzsébet, a vezető rendező B. Révész László ,a felelős szerkesztő Kővári Péter. (erdős) HANGSZÓRÓ Magyarország már jó néhány éve azon országok sorába j tartozik, melyek lakossága folyamatosan csökken. Sőt, e i téren — a mutatók alapján — Európában az utolsók kö­zött foglalunk helyet. Természetesen számos társadalmi és gazdasági oka van annak, hogy ilyen folyamat alakult ki hazánkban. Hovatovább a családokban már a második i gyereket sem vállalják. Így állt elő az a helyzet — mely ugyan eléggé paradox —, hogy ahol három gyerek van, az mái ma, legalábbis nálunk, nagy családnak számíthat. S végül is, ha átlagban három gyerek lenne egy családban, akkor lenne biztosított hazánk lakosságának reprodukció- : ja. Jelenleg 184 ezer olyan család van, melyekben 3, vagy annál több gyerek van. A hétfő délutáni, a Petőfi rádió műsorában elhangzott Ötödik sebesség I című műsorban egy érdekes kezdeményezésről számoltak be. Arról ugyanis, hogy hamarosan megalakul a Magyar- országi Nagycsaládosok Egyesülete. Már mindenféle jo­gosítványuk megvan, csupán a hivatalos megalakulás van hátra, s beléphetnek az egyre szaporodó egyesületek sorá- ■ ba. Az egyesület leendő vezetőivel beszélgetett a riporter, és sok mindent megtudtunk céljaikról. A legfontosabbnak : azt tartják, hogy harcoljanak az előítéletek ellen. Mert « sajnos, vannak ilyenek, hogy csak a leglényegesebbet em- j lítsem: nagyon fonák az az ellenszenv az emberek többsé­gének részéről, mellyel a nagycsaládosokkal szemben vi- ; seltetnek. Pedig ők nem kis — és társadalmilag is nagyon fontos — feladatra vállalkoztak, vállalkoznak akkor, ami­kor több gyereket nevelnek. Csak tisztelet illethetné őket. Az előítéletek elleni küzdelmen túl széles körű összefo- j gást szeretnénk elérni, egymást segíteni, különböző ked- j vezményeket biztosítani a több gyereket nevelőknek. Ez- i zel kapcsolatban jegyezte meg egy orvos, leendő vezetősé­gi tag, hogy azért ma is vannak olyanok, akik segítenek a ; nagycsaládosoknak. De, úgy érzem, nem a legjobb példát hozta fel, sőt. Ugyanis ismer egy orvost — mondta többek között —, aki az egy családon belül születendő ötödik gye­reknél, és a továbbiaknál már honoráriummentesen dol­gozik. így mondta, és nem akartam hinni a fülemnek... Ehhez különösebb kommentár nem szükséges, és egyéb­ként is messzire vezetnek ennek a kérdésnek a boncol­gatása. Maradjunk annyiban: üdvözöljük az alakulandó új egyesületet, s bízunk benne, hogy legtöbb céljukat sikerül megvalósítani. S tevékenységük során, nyilvánosságot is kapva, hátha sikerül másokat is meggyőzniük arról, hogy mindenki, s elsősorban a gyerekek szempontjából előnyö­sebb nagycsaládban élni. Feltétlenül említést érdemel a Táskarádió egy másik ri­portja is. A régebben tabunak számító narkózással foglal­kozott, illetve olyan fiatalokat szólaltattak meg, akik je­lenleg is élnek valamilyen szerrel. Eléggé hátborzongató volt a nyilatkozatokat hallani. Egy lány például arról be­szélt, hogyan szokott rá a „kábszerre”, illetve milyen úton- módon hagyott fel annak élvezésével. Története nem ke­vés tanulsággal szolgált, elsősorban azzal: le lehet szokni a kábítószer élvezéséről. Remélhetőleg nagyon sokan hal­lották ezt a riportot — mert, sajnos, nincsenek kevesen —, akik jelenleg a különböző kábítószerek rabságában élnek, vagy akiknek még csak eszükbe jutott: kipróbálják vala­milyen fajtáját. Falurádió Az egész országban ma természetesen az egyik állandó beszédtéma az eljövendő, új adórendszer. Ezen nem is cso­dálkozhatunk, hiszen ez mindenkit — ilyen, vagy olyan formában — érinteni fog. Ezen a héten a Falurádió regge- lenkénti adásaiban is az új adórendszerrel foglalkoznak többek között. A műsor, jellegénél fogva, elsősorban a háztájiban, kisegítő gazdaságokban dolgozók szemszögéből vizsgálja az adózás, illetve az adómentességi határ várha­tó hatásait. A jelenlegi tervezet szerint 500 ezer forintnyi éves árbe­vételig nem kell fizetni majd adót. Az eddigi reggeleken példákkal is rávilágítottak, mit is jelent ez egy kisterme­lőnek. Ekkora árbevétel körülbelül 80 ezer forint jövedel­met hoz. Mindezt sok munkával, és az emelkedő járulé­kos költségek mellett lehet ma még elérni. Hogy ez sok-e, avagy kevés, ezt könnyen el lehet dönteni. Mindenesetre nagyon sok háztájiban, kisegítő gazdaságban dolgozó em­ber gondolkodik már azon egyáltalán, hogy folytassa-e ezt a fajta tevékenységét? Pedig az ő munkájukra nagy szük­ség van. (pénzes) KÜ DÍSZEK A PARLAMENTNEK, a Debreceni Üvegipari Szövetkezet kőfaragó szakemberei is dolgoznak az Ország­házat díszítő kövek felújításán. A díszítőelemeket az erede­tinél időállóbb süttői mészkőből készítik. Ebben az évben a köszobrászok mintegy 12 ezer órányi munkát fordítanak a Parlament kődíszeinek újrafaragására (MTI-fotó: Oláh Tibor — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom