Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-13 / 190. szám

NÉPÚJSÁG 1987. augusztus 13., csütörtök Gazdasági alkotmányosság A gazdasági alkotmányosság mind Nyu­gaton, mind a szocialista országokban új­keletű fogalom. A polgári liberalizmus csak politikai alkotmányt ismert, a gazda­ságot teljesen a magánérdek körébe utal­ta. A szocialista országokban a merev tervutasításos rendszer, az állami tulajdon monolitikus egysége zárta ki azt, hogy létrejöjjön a gazdasági alkotmányosság. Ez ugyanis feltételezi, hogy a központi gaz­daságirányító szervek és a gazdálkodók között kölcsönös jogokból és kötelezettsé­gekből álló viszonyok alakuljanak ki, a gazdaságirányítás jogilag szabályozott ke­retekben történjen. Az 1949-es magyar alkotmány a gazda­sági rend kérdéseivel viszonylag kevésbé foglalkozott, főleg a társadalmi és az álla­mi tulajdon elsődlegességéről, és a terv- gazdálkodásról tartalmazott rendelkezése­ket. Ez érthető, és összefügg azzal, hogy ezt az alkotmányt inkább politikai nor­mának szánták, mint valódi jogi magatar­tásszabálynak. Emellett semmilyen ta­pasztalat nem állt még rendelkezésre a szocialista tervgazdálkodás tényleges mű­ködéséről, s ilyen körülmények között kellett gondoskodni a friss államosítások védelméről, és a mezőgazdaság tervezett kollektivizálásának előkészítéséről. Nyilvánvaló, hogy ezek a saját koruk­ban előremutató rendelkezések már nem felelnek meg a társadalmi-politikai-gaz- dasági fejlődésből származó mai követel­ményeknek. 1972-ben intézményes módo­sítással igyekeztünk az alkotmányt mo­dernizálni, így került az alapokmányba a vállalati önállóság deklarálása is. Ma már azonban kétségtelen, hogy ez nem elégsé­ges. Több szocialista ország alkotmányos fejlődése jelzi, hogy jóval szélesebb kör­ben van szükség a gazdaság részletes tör­vényes szabályozására, és ezáltal a szo­cialista gazdasági jogállamiság kiépítésé­re. E tárgyú előkészítő munkák Magyar- országon is elkezdődtek. Alkotmányosan is kifejezésre kell jut­tatnunk gazdasági reformunk jellegét, amelyet a közelmúltban elfogadott gazda­sági-társadalmi kibontakozás programja egyértelműen kifejez. Mi olyan szocialista tervgazdálkodás kibontakozásán fárado­zunk, amely a tervlebontás megszünteté­sével a vállalatok piaci gazdálkodására épít, s az állam központilag egy szocialis­ta árugazdaságot kíván irányítani. Ebben a gazdaságban tervszerű piacépítésre és verseny kialakítására van szükség, hiszen verseny nélkül a vállalati önállóság csak visszaélések melegágya lehet. Az állami vállalatok túlnyomó többsé­ge az elmúlt években önkormányzóvá vált: az állam tulajdonosi jogainak több­ségét már nem államigazgatási szervek, hanem a vállalati tanács, a közgyűlés, vagy a küldöttgyűlés gyakorolja. Ebből két következtetés is adódik. Az egyik, hogy a központi gazdaságirányítás köteles tiszteletben tartani az állami vállalatok jogilag biztosított önállóságát, azok gaz­dálkodásába csak törvényben szabályo­zott esetekben avatkozhat be. A vállalati önállóság védelmében a jogi garanciák nö­velésére, tényleges jogvédelmi eszközökre van szükség. A másik, hogy az új vállala­ti formákban — különösen, ha képesek leszünk a kollektívák hosszú távú vagyon- érdekeltségének megteremtésére — na­gyobb lehetőség nyílik a dolgozók veze­tésben való tényleges részvételére, ezáltal társadalmi tulajdonosi tudatuk növelésére. Népgazdaságunk hatékonyabb műkö­dése, a gazdasági döntéshozatal felgyorsí­tása, a felelősség megállapításának szük­ségessége, a vállalkozási hajlam támoga­tása világos „játékszabályokat”, ezek ga­ranciákkal körülbástyázását, azaz a gaz­dasági jogrendet követeli meg. A gazda­sági alkotmányosság tehát fejlődésünk elengedhetetlen feltétele. Sárközy Tamás Külff^ Idre utazóknak Ausztria: tanácsok Tavaly óta az ausztriai ár­színvonal csak 4-5 százalék­kal növekedett, azaz az amúgy is drága ország leg­alább nem drágult tovább túlságosan a magyar turis­ták számára. Első tanácsként az kínálkozik, hogy lehető­leg idejében tájékozódjunk a helybéli idegenforgalmi szer­veknél: a tartományi hiva­talok (Landesverkehrsamt), vagy a bécsi központi iroda (1040, Margaretenstr 1.) kész­séggel adnak felvilágosítást tájakról, programról, szál­lásról, árakról. Alapszabály, hogy ha a magyar pénztárcához mér­ten akarjuk megismerni az országot, vagy egyes városa­it, vidékeit, kerüljük — per­szer, csak szállás szempont­jából — a nagyvárosokat, idegenforgalmi központokat. Azok közvetlen környékén sokkal locsóbban és nyugod- tabban lakhatunk, étkezhe­tünk. Ha csak csendesen pi­henni, túrázni akarunk, Al­só- és Felső-Ausztria, Ka- rintia, Stájerország hegy- és tóvidékei olcsóbbak, mint a tőlünk amúgy is távolabb eső, felkapott’ salzburgi és tiroli tájak. A számvetéshez: tiszta, rendes fizető-vendéglátó szo­bák 80—100 schilling körül gyakorlatilag mindenhol kaphatók, panzióban (reg­gelivel) 110—180-ért, szeré­nyebb szállóban 250—400 turistáknak között lakhatunk (az árak személyenként értendők), önkiszolgálóban, vagy kis­vendéglőben menü 50 schillingtől kapható, az ét­termi árak magasak. Drágít­ja az étkezést a különösen magas forgalmi adóval ter­helt italár, amely az alkohol- mentes italokra is vonatko­zik. A nem gépkocsival utazók 26 éves korig válthatnak itt­hon, vagy Ausztriában (itt 950 schillingért) 9 napra korlátozás nélküli utazásra érvényes vonatbérletet („Austria-ticket”), míg az ugyancsak otthon kiváltható nemzetközi nyugdíjas-iga­zolvány 30 százalékos vasúti kedvezményt biztosít. Bécs- ben egy hétre 106, három napra 82 schillingért vehe­tünk villamosra, buszra, metróra érvényes bérletet. Az anyagiaknál tartva: a Magyar Természetbarát Szövetség igazolványa sok hegyi liftnél kedvezményre jogosít. A Bécsbe látogató külföl­diek között a magyarok ta.- valy, 273 ezer vendégnappaí, a negyedik helyen álltak, turistáink egyre megbecsül­tebb vendégek ebben az or­szágban, ahol sokan az ide­genforgalomból élnek. Ezért is mind több a magyar nyel­vű tájékoztató anyag: a bé­csi operai aluljáróban, az idegenforgalmi kirendelt­ségnél díjtalanul kaphatunk térképeket, brosúrákat — akárcsak például Stájeror­szágban. Végül, de nem utolsósor­ban fontos tanács az utazók­nak : ne -mulasszuk el a bal­esetbiztosítást. A kórházak, rendelők betegségnél, bal­esetkor a felvétel, kezelés feltételéül is szabhatják, rendezni tudja-e majd a be­teg a számlát, s az általá­ban magas összegeket turis­ta aligha tudja megfizetni. Az Állami Biztosító helyi partnere azonnal fizet, így az ügyek könnyen rendezhe­tők. Egyébként a magyar kon­zulátus gyakorlati tapaszta­latain alapuló tanács: ne vá­sároljuk el pénzünk na­gyobb részét az első napok­ban, hanem hagyjuk a be­vásárlást az út végére, ad­dig félretéve a pénzt a vá­ratlan kiadásokra. Autósok­nak a hitellevél — tekintet­tel az esetleges javítások áraira — nélkülözhetetlen. Az autóklub (OEAMTC) se­gélyszolgálata országosan egységesen a 120-as telefon­számon hívható, a Magyar Autóklub tagjainak díjtala­nul állnak rendelkezésére. A klub bécsi, vagy tartomá­nyi információs központjait egyébként is érdemes sze­mélyesen, vagy telefonon megkeresni tanácsért az út­viszonyokról, a határállomá­sokon várható dugókról és egyéb kérdéseinkkel. H. A. Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Kevés volt a gép, megtoldottuk éjszakai szántással Régi kedves ismerőssel ta­lálkoztam a minap: egy la­kótelepi pádon ülve a me­gyei és az országos lapok tudósításait böngészte Szító József nyugalmazott agrár­mérnök, mezőgazdasági szak­tanár. Kíváncsi volt, hol tart a kenyérgabona betaka­rítása, a rendkívül veszé­lyes időjárás miatt megter- mett-e a kenyérnekvaló. Együtt néztük a nagy telje­sítményű kombájnok fotóit, s önkénytelenül a gépállo­mások hőskorára , a terme­lőszövetkezetek első aratási- cséplési_ munkájára gondol­tunk. — Békésszentandrási pa­rasztgyerek lévén a Szarvasi Mezőgazdasági Technikum­ban érettségiztem 1949-ben. Akkor alakultak a gépállo­mások, s engem mindjárt bedobtak a mélyvízbe. Bia- torbágyra küldtek pár hóna­pos tanfolyamra, s agronó- mus, majd igazgatóhelyettes lettem a Szarvasi Gépállo­máson. Szarvas, Szentandrás, Csabacsüd és örménykút tartozott hozzánk. Első nagy feladatunk a tavaszi mun­kák megszervezése volt. öt termelőszövetkezet működött körzetünkben, de szántot­tunk a kisparaszti gazdasá­gok földjein is — emlékezik beszélgetőpartnerem. Jött az aratás-cséplés. Nem volt könnyű a mun­kánk, hiszen olyan paraszt- embereket ültettünk gépek­re, akik azelőtt lófogatokkal dolgoztak. Két-háromhetes tanfolyamokra küldtük őket Mezőhegyesre, Kétegyházá- ra és Gyomára. A módosabb gazdáktól kértük kölcsön az aratógépeket; jóval később érkeatek a csehszlovák^ nagy teljesítményű kéveköto-ara- tógépek. Napközben jártuk a határt, éjfélekig tartó köz­gyűléseken egyezkedtünk: mi legyen az aratás bére ál­ló, dőlt és kusza búzatáblá­kon. A betakarítással egyidőben szerveztük a tarlóhántást. Dülőnkint osztottuk szét a leszerződött területeket. Az emberek nagyon találéko­nyak voltak. Emlékszem, egyszer hét elején 10 hold szántásra adtunk diszpozí­ciót Darida Mihály brigád­vezetőnek. Hétvégi karban­tartásra jött be, 180 hold szántásról hozott elismer­vényt. Ő maga szervezte a szántani valót, hogy legyen munkája bőven. Mintegy 80 cséplőgépet szerveztünk, irányítottunk. Kevés volt az erőgép, meg­toldottuk éjszakai szántás­sal. Nappal cséplőgépeket hajtottak a traktorok, éjsza­ka. lámpafénynél szántottak. Dolgozott ember és gép éj­jel-nappal. Mindenki komo­lyan vette a feladatát, hi­hetetlen lelkesedés volt min­denfelé. Micsoda aratási, cséplési és szántóversenye­ket szerveztünk, ma is öröm visszagondolni rá. Nagyon sok ifjúsági brigád verseny­zett, a parasztifjúsági fele­lősök készítették fel őket és jegyezték: ki hol tart. Oláh József, Karakó Imre, Fábián János, akik manapság ma­gas beosztásokban dolgoz­nak, de hosszasan sorolhat­nám a neveket. Csorváson Bursán Sándor volt az igaz­gató, a legegyenesebb baráz­dákat pedig Fitczere János traktoros húzta. Nem vélet­len, hogy Csorvás gyakran volt szántóversenyek szín­helye. A rádió, a sajtó sokat se­gített nekünk. Naponta hoz­ták a lapok, melyik brigádok hol tartanak a versenyben. A rádió ajándékdalt küldött a legjobbaknak és arra is figyelmesek voltak a szer­kesztők, hogy előre értesí­tettek minket: mikor hall­gassuk a műsort. Békés me­gye gépállomásai mindig az ország legjobbjai között sze­repeltek. A versenyek házi­gazdája a Medosz megyei bizottság, segítők elsősorban a helyi szakszervezeti bizott­ságok voltak, de a párt, a tanács és az ifjúsági szerve­zetek illetékesei is mindig mindenütt jelen voltak. Vé­gül ünnepségre hívta a ver­senyzőket a Medosz, köny­vekkel, rádióval és elismerő jó szóval jutalmazta a leg­jobbakat. Sarnyai Ferenc, az akkori megyei titkár nagyon értett a munkások nyelvén. Még ma is a fülembe cseng, ahogy mondta a rá­dió: a Füzesgyarmati Gép­állomás Csirik-brigádja is­mét az élvonalban, éjjel­nappali eredményes munká­jával. Szarvason a Sonkoly­brigád tört élre, Mezőko- vácsházán Varga András, stb ... — Hogyan fogadták az első kombájnokat Békésben? — Nem valami kedvezően. Féltek a parasztemberek, hogy sok búza elpereg. Két- kézzel kaparták a tarlót, fújták tenyerükön a pely­vát, szalmát. Minden szem gabonáért fájt a szívük. Féltek attól is, hogy nem tudják megkeresni a »család évi kenyerét, ha nem kéz­zel aratnak, s nem járnak hetekig a nehéz fizikai munkát igénylő cséplőgépek­hez. Az aratógépeket jobban szívlelték. Az ötvenes évek közepéig traktoros lányok is dolgoztak a földeken. Dere­kasan állták a sarat, később egészségi okokból rendele­tileg „parancsolták” le őket a rázós masinákról. — Honan e nagy helyi is­meret? — Hosszú éveken át a gépállomás megyei igazgató­ságán dolgoztam, minden körzetbe kijártam. Időköz­ben Debrecenben megszerez­tem az agrármérnöki diplo­mát. Amikor átadtuk a gé­peket a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeteknek, Gö­döllőn szakoktatói diplomát szereztem, végül is Gyomé­ról vonultam nyugalomba, mint szakiskolai igazgató. — Mit üzen a nyugdíja­soknak, és mit a fiatalok­nak? Az idős ember ne hagyja el magát. Aki bír, dolgoz­gasson, járjon emberek kö­zé. Nagyon alkalmasak erre a klubok és a könyvtárak. Tartalmasán teljenek nap­jaik. A fiatalok pedig kö­vessék elődeik jó példáját. Ma több milliót érő gépeket bíznak rájuk, ezek kezelését már nem lehet gyorstalpaló­tanfolyamokon megtanulni. Tanuljanak, dolgozzanak be­csülettel. Talán nem olyan látványos a munkájuk, mint a „hőskorban” volt, de igen­igen hasznos. Ary Róza NDK: éledő piacok A német városokat járva, vagy akár csak térképeiket nézeget­ve, szinte mindegyiknél megta­lálható a városközpontban, vagy közelében a „Markplatz”, azaz a piactér. Az elmúlt évtizedekben az NDK városaiban ezek a te­rek nevüket általában megőriz­ték, funkciójukat azonban el­veszítették : megszűntek a heti piacok. Az utóbbi időben azonban új­raélednek a piacok, az NDK sajtója újabb és újabb piacok megnyitásáról ad hírt. Idén ta­vasz óta Berlin minden kerüle­tében tartanak már heti piacot. A piacok újjáéledése azután ke­rült napirendre, hogy az elmúlt években sok szó esett a lakos­sági ellátás javításának szüksé­gességéről, a mezőgazdasági ter­melői árrendszer változtatásával ösztönzőbbé tették a zöldség-, gyümölcstermelést, és intézkedé­sek születtek a magánkisipar és a magánkereskedelem támogatá­sára. A piacrendezési láz jelenleg olyan mértékű, hogy piac, ázaz markt nevet viseli az is, ami valójában nem az. Egy-két he­lyen ugyanis a környék ipar­cikk-üzletei és vendéglátói által felállított 8-10 stand képezi a piacot. Persze, a többség ennél is igazibb piac, ahol alkalman­ként 30-40 árus kínálja a porté­Az autósztráda belépőjé­nél a fülkén rövidke felirat: 20 Pármánál, 40 a Brenner- nél, 10 Róma és Nápoly kö­zött. Kilométerekről van szó, ennyi a kiírás pillana­tában az összetorlódott és veszteglő autósor hossza. Ez még csak a kezdet. Az igazi dugók augusztus közepétől, Ferragosto ünnepe táján várhatók, amikor Olaszor­szágban hagyományosan el­menekülnek az emberek a városokból. A felkérés egy júliusi hét­végén készült, a felsorolást folytatni lehetne. Azon a napon egy és negyed millió gépkocsi haladt át 2700 kilo­méternyi állami autópályán (a teljes hálózat mintegy fe­lén). Legrosszabb a helyzet Bologna környékén volt, ahol négy pálya keresztezi egy­mást. Naponta 900 000 autó ment arra. Közlekedési szakértők au­gusztusra a legrosszabbtól tartanak: két bűvös számot emlegetnek: 2800 és 3800. Ezek jelzik, hány autó ha­ladhat át biztonságosan a két-, illetve háromsávos au­tópályákon óránként. A kü­szöb átlépése esetén bármi­lyen apró zavaró esemény — amely talán a statisztikákba sem kerül be — pokoljárás­káját. Kitelepül a piacra a kör­nyék néhány boltja, szép szám­mal jönnek magánkereskedők, kisiparosok, és bárki árulhatja a kertjében termelt zöldséget- gyümölcsöt is. A mindig nagy számban ér­kező érdeklődők vásárolhatnak apró háztartási cikkeket, divat­árut és szövetet, gyermekeiknek bazári játékot, lakást díszítő tárgyat, de kaphatók virágok és szobai, valamint kerti dísz­növények is. A tanácsok erő­feszítései ellenére a zöldségfé­lék és a gyümölcsök a piaci kí­nálatnak még csak kisebb részét teszik ki. Ennek magyarázata többek között bizonyára az, hogy a zöldséget és a gyümölcsöt is — csakúgy, mint az iparcikke­ket — csak az átmenetileg meg­határozott áron lehet eladni. Amikor a termelőtől átveszik a friss árut, osztályba sorolják, és függetlenül attól, hogy egy ma­gánkereskedő piaci standján, vagy egy állami üzletben érté­kesítik. az ára ugyanaz. A zöld- ség-gyümölcs-kombinát hetente változtatja a hivatalos árlistát — s miközben a felvásárlási árak az idénynek, az időjárásnak és a kínálatnak megfelelően tág határok között változnak —, a fogyasztói árak meglehetősen szűk korlátok között mozognak. A fejes saláta például március sá változtatja az utazást. Ilyen apró balesetek pedig percenként előadódnak. Má­sik torlaszképző tényező az útjavítás lenne, a kormány azonban megtiltotta ezt a nyár hátralévő részére. El­rendelték ugyanakkor a biz­tonsági öv kötelező haszná­latát — azokban az autók­ban, ahová az már be van szerelve. Hétvégenként álta­lában 40 ember hal meg ba­lesetekben az utakon. A rendőrség felhívásokat tesz Jcözzé az autópályákon való viselkedési normákról, a képviselők kormányintézke­déseket követelnek, így az ittas vezetők kiszűrését, vagy hétvégi különdíj bevezetését a szokásos útdíjon felül. Ideiglenesen például le fog­ják zárni az autópályákra vezető kapukat, ha túlzsú­foltságot észlelnek. Túlzsúfoltság pedig biz­tos lesz: az augusztusi hét­végekre 8 millió gépkocsit és 16 millió embert várnak az utakra. A tumultusok okát az életmód változásá­ban a jólét növekedésében látják. Nagyon sok ember tart hétvégi házat. mások sportolni mennek a szabad­ba. vagy friss levegőre vágy­nak, esetleg csak utazgatnak, hogy a turistáktól érintetlen elején — amikor kapható volt — 60 pfennigbe, július elején 30 pfennigbe került. A hatósági zöldségámál 10 százalékkal többet kérhetnek a piacon azok, akik a kiskertjük­ben, vagy a legfeljebb 300-400 négyzetméteres hétvégi telkükön termelt friss árut kívánják el­adni. Így aztán a piacon árult zöldség-gyümölcs legfeljebb fris­sességében veszi fel a versenyt az üzletek egyre javuló kínála­tával. Az iparcikkárusoknál döntően szintén olyan termékek kapha­tók, amelyek az állami boltok­ban is, s ugyanazon az áron megvásárolhatók. A magánke­reskedők azonban igyekeznek bővíteni kínálatukat:: kisiparo­soktól praktikus háztartási esz­közöket, autófelszerelési cikke­ket és mindenféle apró csecse­becséket szereznek be. Mások — főleg üveg- és porcelánáru-ke- reskedőknél láni ilyet — a nagyüzemek exportból visszama­radt kisebb tételeit megvásárol­va bővítik, színesítik kínálatu­kat. A hatóságilag szabott árak mi­att alkudozásra nincs mód, a piaci vásárlásnak, nézelődésnek mégis hangulata van, s ez nagy. számban vonzza a berlinieket, no meg a külföldi turistákat. Egyes kerületekben mutatvá­nyosok és amatőr fúvószeneka­rok fellépésével kisebb népün­nepéllyé válik egy-egy piac. P. F. helyeket találjanak. A ha­gyományos úticél: a tenger­part. A dugóba szorult olaszok többsége az első percek in­dulatkitörései után gyorsan alkalmazkodik, beletörődik az elkerülhetetlenbe. A gya­korlott sorálló hamar beren­dezkedik: alszik, vagy zenét hallgat, olvas, ismerkedik « szomszédokkal. Topless-lá- nyok napoznak az út szélén, alkalmi zenekarok verődnek össze, a családapák pedig napernyőt állítanak fel, és pikniket rendeznek. A MAGYAR NEMZETI BANK Árfolyamai: Valuta- (bankjegy- és csekk-) árfolyamok. Érvényben: 1987. augusztus 17-ig Pénznem vételi eladási ári. 100 egys. Ft-ban Angol font 7408,70 7866.98 Ausztrál dollár 3303,80 3508,16 Belga frank 120,63 128,09 Dán korona 655,99 696,57 Finn márka 1034,05 1098,01 Francia frank 750,51 796,93 Görög drachma a) 33,16 35,22 Holland forint 2223,66 2361,20 Ír font 6699,32 7113,72 Japán yen (1000) 312,19 331,51 Jugoszláv dinár 6,90 7,32 Kanadai dollár 3566,90 378734 Kuvaiti dinár 16 560,65 17 585,01 Norvég korona 685,87 728,29 NSZK márka 2502,49 2657.29 Olasz líra (1000) 34,55 36,69 Osztrák schilling 356,02 378,04 Portugál escudo 32,02 34,00 Spanyol peseta 36,84 39,12 Svájci frank 3012,56 3198,90 Svéd korona 718,36 762,80 USA dollár 47^9,72 5022,28 Ecu (Közös Piac) 5191,22 5512,32 a) vásárolható legmagasabb bankjegycím­let: 500-as. Olaszország: csapdák az utakon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom